2018. szeptember 30.

# 2018 # Angol

Emma Scott: Bring Down the Stars (Beautiful Hearts #1)

 kép forrása: novelgrounds.com

I ​fell for Connor Drake. I didn’t want to; I fought against it, but I fell in love with him anyway. With his words. With his poetry. With him. The gentleness and beauty of his soul that speaks directly to mine. He writes as if he can feel my heart, hear its cadence and compose the exact right lyrics to accompany every beat and flow.

I’m in love with Connor…so why do I feel an inexplicable pull to his best friend, Weston? Grouchy, sullen, brooding Weston Turner, who could cut you down with a look. Fiercely intelligent with a razor sharp wit and acid tongue, he’s the exact opposite of Connor in every way, and yet there’s electricity in the air between us. The thorny barbs Weston wraps around himself can’t keep me away.

But the more time I spend with these men, the more tangled and confused my emotions become. When they both sign up for the Army Reserves during a time of increasing strife in the Middle East, I fear I’ll never unravel my own heart that sometimes feels as if it will tear straight down the middle…for both of them.

 Bring Down the Stars is an emotional, angst-filled novel of unrequited love by bestselling author, Emma Scott, and is inspired by the classic tale, Cyrano de Bergerac. (Roxanne) It is Book I in the Beautiful Hearts Duet, coming this summer. Book II, Long Live the Beautiful Hearts, to be released a few weeks later. THIS IS NOT YOUR TYPICAL LOVE TRIANGLE #confusedhearts #notamenage 



Könyvinfók

292 oldal
Megjelent: 2018. augusztus 19.
Goodreads arány: 4,74 / 5,00
Kindle kiadás

HEA:
Csavar: ✓
Cliffhanger: ✓
Váltott szemszög: 
Morális kérdések:
Olvasható-e önállóan: ✓
Elbeszélésmód: E/1 - E/3., jelen idő, váltott
Főszereplők: Connor Drake 💗  Autumn Caldwell 💗  Weston Turner



Twitter || Goodreads || Facebook || Instagram

Könyvei


  In Harmony 
RUSH (Rush #1)
Forever Right Now 
The Butterfly Project  
Full Tilt (Full Tilt #1)
How to Save a Life (Dreamcatcher #1) 
  
🎶 Zeneajánló a könyvhöz 🎶
 

Alvaro Soler - Ella*
Billie Eilish - Ocean Eyes
Vanessa Hudgens - Say Ok


Real McCoy - Love and Devotion
Richard Marx - Right Here Waiting
Marshmello & Anne-Marie - Friends


Phil Collins - You'll Be in My Heart 
The Calling - Wherever You Will Go
Bryan Adams - Brothers Under the Sun


   ((: ".ajjÉ" ,inetje llek ygú sé 
,nebmenőn ázzohgém ,"Ő" ygoh itnelej tza luloynaps "allE" zA*

You’re the Halley’s Comet of girls. The kind that doesn’t come around but maybe once in a life. I don’t want to spend the rest of mine wondering what might’ve been if I hadn’t tried, one last time, to take you someplace where every man will stare at you, and wish they were me.

A lányok Halley - üstököse, ami egyszer jön az életben, mi? Ne haragudjatok, de most megyek, és ismét telesírom a párnámat...A Bring Down the Stars röhejesen egyszerű témán alapul, olyanon, amitől - nem csak én, hanem ti is - lassan már okádni tudnánk, kétségbe vonjuk, hogy ebből bárki is tud újat kihozni, aki pedig hozzányúl, annak full pro-nak kell lennie. Sokáig nem hittem, hogy Emma Scott-nak sikerül - bár gyanús volt a könyv 4,74-es (!!!) goodreads átlaga, és a tény, hogy az írónőnek kivétel nélkül toronymagas átlagú könyvei vannak, ott a Full Tilt 4,53-al, a Rush 4,35-el, vagy a Butterfly Project 4,49-el. Szóval ha ő hozzányúl valamihez...és hozzányúlt, mégpedig a legostobább, legközhelyesebb témához. Most, 300 oldallal később pedig itt ülök, zombimódban, taknyom - nyálam folyik, és bevallom, hogy a 4,78-as átlaghoz most én is hozzájárulok valamivel, amit nagyon, de nagyon megérdemel mind az írónő, mind a könyv. Pedig néhány ponton szörnyen rettegtem az egésztől. Hogy miért? Amikor onnantól szorul az ember torka, alig kap levegőt, hogy facepalm arccal rájön, miért van az első borítón 3 pitypang, a másodikon meg 2, ugyanabban a helyzetben, csak éjszaka és nappal, meg más növekedési fázisban - az weird, és ez a felismerés fájt az az én érzékeny lelkemnek a legjobban, mert már akkor tudtam, szúrni fog, és tudtam, nem kicsit. Egyrészt. Bár biológiailag a két borító fordítva helyes, mert a második fázis van előbb, az első utána. Csakhogy keressek már hibát is, ha máshol nincs. Másrészt...Cyrano De Bergerac. Nem mondok semmit, nézzetek utána a "Roxane" résznek, ahogy az írónő is kéri, hiszen a könyv egyik szálát erre alapozta. Nem kell feltétlen ismerni a történetet, ám jó, ha tisztában vagyunk vele, ki is a fent említett úr, és főleg a hölgy. Aztán van egy harmadik ok, a címkézés, amit olvasás előtt megnézek Goodreadsen - de lehet, hogy jobban jártam volna, ha vakon fogok neki. Neem, cseppet sem rettegtem a "cliffy, a made me cry, a forbidden love, hero is a jerk, to burn in hell, judge by cover - igen, borító alapján itt erősen ajánlott, sőt, kötelező ítélni - vagy az eh, wtf" címszavaktól, és attól az egy bizonyos címkétől, ami után künn az ajtón - meg az én koponyámban is - roppant halkan roppant a zár...

Nem lett volna nehéz megérteni, miről van szó, csak...pár dolog megnehezítette. Elvileg a Bring Down the Stars NA, de ezen szerintem már akkor túllépett, amikor a prológus, és az első fejezet között nem tudtam kapcsolatot létrehozni, pedig elvileg (?) így működne. Kezdődött valamivel, ment egy darabig, aztán teljesen másról volt szó - mindez a könyv első 20 oldalán, és majd csak annál a bizonyos két szónál lett tiszta, az egyik fejezet legutolsó sorában. De ehhez nagyon kellett koncentrálnom, sőt, onnan visszakanyarodtam az elejére, hogy biztos-e, és jól gondolom-e, amit gondolok. Persze azzal a húzással, amit az írónő csinált, bármit könnyű megalapozni. Ahogy írta a fülszövegben, ez a sztori szerelmi háromszög, csak más módon, mint amire először asszociálna az ember. Sőt, teljesen más módon...és ha valaki átsiklott volna fölötte, az első résznek gyilkos cliffy a vége, úgyhogy lehet a zsepiket készíteni - fontos, hogyha jót akartok magatoknak, NE olvassátok el a következő rész elejét, amit a BDtS végére tett az írónő, hacsak nem akartok még több könnyet, és ne mondjátok, hogy nem szóltam - nálam nem volt, pedig igencsak kellett volna. Akkor is, ha valahol számítottam arra, ami történni fog, egyrészt mert a cselekmény nem engedi, hogy szirupba fulladjon a vége, másrészt az embernek az első laptól kezdve gyanús a cucc, és sejti, hogy csak olyan módon lehet "vége" az egésznek, ahogy itt is. Tetszenek tudni, mint az evolúció. Ha rossz irányba megy a történet, közbeavatkozik. Törvényszerűség, na...csak itt az élet szól bele mindenbe. Szóval aki figyel, az hamar össze fogja rakni a dolgokat, de ez hangyasz*rnyit se von le az értékéből - sőt, talán még emelni is fogja a szintet, ahogy nálam is. Egy unásig ismételt közhelyből sikerült életszagú, realista, szívszorító történetet kihozni, a közhelyes vackokat pedig olyan szintre emelni, aminél feljebb már nemigen van, és ez itt a könyv egyik legnagyobb értéke. Egy szerelmi háromszög, amiben pontosan eggyel többen vannak az ildomosnál, de ezt a súlyt lehet hordani, cipelni - addig, míg az egyik szívben el nem jön az a bizonyos fordulópont. És ha nem tudjuk magunk megoldani a helyzetet, megoldja helyettünk más - például a kegyetlen, mindenbe beleavatkozó, sokszor a leggyengébb pontba szúró szörny, az élet...

Ahogy a könyvinfókból is kiderül, ebben az esetben nincs HEA, azaz senki nem él boldogan, míg meg nem hal - az olvasó se. Főleg ha olyan marha, mint én, és beleolvas a következő részbe, ami csak úgy hívogat ott az első rész legvégén. Ha valaki marha - mea culpa - és elolvassa az első részt, plusz a második könyv "sneak peek" részletét, akkor szörnyen össze fog kavarodni, mert az első rész végén szó van valamiről, ami a második rész elején ellentétére fordul, és nem lehet tudni, hogy most akkor mi a magasságos történt valójában, csak akkor, ha érkezik a második rész. Bizton állítom, nektek is ez a pont fog a legjobban szúrni, mert az írónő az első részben úgy alakított mindent, hogy elkezdjünk három karakter közül az egyikkel szimpatizálni, égbe emeljük a pomponjainkat, és ahogy közeledik a vége, akkorra már team - itt a karakter neve - táblákkal várjuk a felbukkanását, ám a végén...hogy is mondjam, jó, ha felkészültek vagytok, és nem kezdtek el kötődni egyik szereplőhöz sem, így kisebb lesz a fájdalom, és kevesebb a könny. Bár ez gyakorlatilag lehetetlen, nekem se sikerült tartani magam ehhez, hiszen először nem tudtam, mi fog történni, és így kötődtem, innentől kezdve meg tehetek akármit. Az elbeszélésmód jelen idejű - a múltba csak az első fejezet megy vissza - viszont eper egy és eper három között váltakozik, úgyhogy nem tudok mást mondani, koncentráljatok. A csavarhoz is pipát tettem, szóval van benne - csak nem több kisebb, hanem egy nagyobb, és az üt, mert onnantól kezdve nemcsak a karakterek érzik, hogy ebből a helyzetből aligha lesz visszaút, hanem...az írónő két hasonló szituációt alkotott meg ezzel kapcsolatban, az első még ímmel - ámmal rendeződik, az olvasó meg megnyugszik. A következő viszont nem annyira, hiszen az a könyv végi csavar. Mintha azt mondanám, hogy vettem egy csokit a boltban, kaptam, tehát jó. Másodszorra, amikor visszamentem, és kértem ugyanazt a csokit, már nem kaptam, erre felgyújtottam a kócerájt. A csokiról van szó mindkét esetben, csak a kimenetel más. Először rendeződik, aztán már nem (biztos.) Nagyon, de nagyon érdekes - bár minden csak akkor tűnik fel, ha valaki figyel. Nem véletlen kapott ez a könyv 100-ból 99 alkalommal ötös csillagozást. 

Képek forrása: Emma Scott hivatalos twitter oldala

Mindenki tudja, mi az a Tesó - kódex, és mi a jelentősége, ha máshonnan nem is, az Így Jártam Anyátokkal c. sorozatból biztosan. Connor "Zsúrpubi" Drake és Weston Turner, az "Amherst-i keselyű" régi cimborák, örök szövetségesek. Előbbi a milliomos, akinek anyu és apu mindent a feneke alá tesz, utóbbi pedig a szegény koldus, aki egy dologban iszonyúan tehetséges - ennek óriási szerepe lesz a történetben - és egy nagyon régi "szerződés" miatt egymás adósai, így ha egyikőjük bajba kerül, a másik a segítségére siet, segítik, támogatják egymást, semmi nem szakíthatja szét őket. Egészen addig, míg meg nem jelenik egy lány, Autumn, aki akaratlanul bár, de szépen lassan éket ver közéjük - és egy dologról nem ír a kódex: hogy mit kell tenni, kinek kell félreállni, ha mindketten ugyanazt akarják, és mi történik, ha a lány mind a két fiúba "lesz szerelmes" egyszerre...persze utóbbi nem csak ennyiből áll, direkt kisarkítva írtam le, és nem a móka kedvéért tettem idézőjelbe. Tudjátok, milyenek a nők - muhahaha - nem értik, miért tetszik nekik pont az a másik, miért éreznek sokkal erősebb kapcsot pont az iránt a másik iránt, mikor ők csak, és csakis abba az egybe szerelmesek, akit először megláttak, pedig nem is nagyon akar a dolog összejönni, kínos csend, szikra semmi. De persze inkább meghalok, semminthogy feladjam a látszólagos szerelmet valami olyanért, ami még ingatagabb lábakon áll. Látszólag. És ha nem? Természetesen nem marad el a váltott szemszög sem, ami ebben az esetben rengeteget dobott a cselekményen - Autumn szentimentális és elgondolkodó, sok drámával és démonnal a fejében, szóval jó ötlet volt közbeszúrni Wes szemszögét, aki egy kicsit lazább, kicsit könnyebben veszi a dolgokat mint a fiúk általában még akkor is, amikor a dolgok már korántsem lazák, és korántsem könnyűek. Iszonyú jó érzés, amikor belelátunk a fejébe, és kiderül, mi van a sziklakemény, pókerarcú bunkó álarca mögött, de tőle tudjuk meg azt is, mi zajlik le egy fiúban, amikor döntenie kell a nő, és a tesója, a vére között. A harmadik karakter, Connor pedig a legvégén, egy fontos résznél kap saját hangot - nagyon szurkolok, hogy mindenki bírja könnyek nélkül a következő részig.

Akad még egy mozzanat, amiről szeretnék mesélni. Ahogy korábban írtam, törvényszerű, hogy a szerelmi háromszögbe az olvasó is bekarikázik negyedikként, és elkezd az egyik karakternek szurkolni. Úgy éreztem, hogy az írónő direkt nehezítette meg a dolgomat, mert ahogy kialakította a fiúkat, gyakorlatilag lehetetlen volt az egyik mellett szavazni. Higgyétek el, néha ott tartottam, hogy rendezek egy édeshármast, mert képtelen vagyok közülük dönteni - de tudtam, hogy mielőtt eljön az utolsó oldal, muszáj lesz. Így döntöttem. És persze ordítottam a fájdalomtól a végén. Viszont én is sikeresen beleestem ugyanabba a csapdába, mint Autumn. "Tudjátok, milyenek a nők - nem értik, miért tetszik nekik pont az a másik, miért éreznek sokkal erősebb kapcsot pont az iránt a másik iránt, mikor ők csak, és csakis abba az egybe szerelmesek, akit először megláttak, pedig nem is nagyon akar a dolog összejönni. - Én sem értettem, miért tetszik az egyik fiú, miközben a másik még jobban, miért érzek az egyiknél erősebb kötődést, mint a másiknál, pedig amelyiknél az erősebb kapcsolatot érzem, azt akartam a legkevésbé. Vágjátok? Lássuk. Van nekem egy Ádámom, meg egy Danim. Ádámmal találkoztam először, nyilván onnantól kezdve rá figyelek, vele randizom, stb., miközben ott a másik, Dani, azzal a különbséggel, hogy ő egy óriási sudribunkó - mégis nála érzem az erősebb kapcsolatot. Akkor hogy is van ez?!? Úgyhogy ne tessék szégyellni, ha Wes is kéne, meg Connor is. Bár egyikőjük valószínűleg erősebb kapcsot fog kialakítani veletek - vesszek meg, ha nem így lesz. Mr. "zsúrpubi", vagy Mr. "óceánszem"? Mr. "óceánszem", vagy Mr. "zsúrpubi"? Csak ne higgyetek mindig a látszatnak. Ami még nagyon tetszett, az a könyvek címe - romantikusoknak kötelező beszámolniuk, mit látnak maguk előtt, amikor kimondják, hogy "hozd le a csillagokat", ill. "hosszú életet a gyönyörű szíveknek" - nekem ezek valami mást, valami nem evilágit sejtetnek. Valamit, amit nem mindenki ért meg, ezért van emelkedett hangulata. Aztán ott a fülszöveg, amiből semmi nem derül ki annak, aki először veszi kézbe a könyvet - de aki befejezi a könyvet, és újra megnézi a fülszöveget, az úgy fogja érezni, mint én a borítóknál...respect az írónőnek. "Nem olvastam eddig az írónőtől, de most kiérdemelte, hogy feltegyem őt a listámra, és itt csak olyan alkotók vannak, akik nem egyszer bizonyítottak. Magyarul: CoHo, Tillie Cole, Calia Read, Brit C. Cherry, J.B. Salsbury, és T.L. Smith. Tőlük bármilyen könyvet, bármikor, és bárhol."

Bár sok kedvenc jelenetem van, a spoilerek miatt most mégis csak egyet emelnék ki külön, mégpedig azt, ami mögött morális kérdés is húzódik. Az egyik fiút rettenetesen sajnáltam annál a bizonyos jelenetnél, mert amúgy is nagy volt rajta a teher, erre az megjelent a nappalijában, és pont onnan jött kifelé, ami csak egy vaksi marhának nem nyilvánvaló. Ebbe szegény srác bele is gondolt szépen, ezért vágott olyan képet, amilyet, ezért húzta el a csíkot a hangsebességnél gyorsabban, majd tette utána azt, amit. De biztos rendben van a "hallgatni arany" szabály, akkor is, ha valaki a trióból azért lapít, amiért? Legyen mindenki tisztában a helyzettel, aztán majd eldöntik, mi legyen tovább, felesleges (lenne) azokat a köröket végigjárni, mint amit ezek hárman - és akkor csodálkoznak, hogy valaki sérül - de persze ebben a trióban mindig, mindenki kavar. Bár őszintén szólva, ha velem tennék ugyanazt, mint ami történt, meggondolnám, érdemes-e az életemet arra tenni, hogy őrlődjek, vagy hagyjam a francba az egészet. Ha van valami, amit amúgy is gyűlölök, akkor az a szó, ami átszövi a trió életét - direkt nem mondom ki. És akár hiszitek, akár nem, ezt a könyvet ezek miatt nehéz felfogni. Szavakat könnyű egymás után pakolni, csak erre is figyelni kell, arra is, közben kanyarodjon vissza az ember pár helyre, hogy tisztába rakja a dolgokat, jegyzeteljen, egyszóval ebből a szempontból a végére már idegállapotba' voltam, plusz jöttek még az érzelemhullámok is. Komolyan mondom, néha a pofám leszakadt, mennyire lassan haladt és alakult a történet, közben mégis hihetetlen módon olvastatta magát. Bár utóbbiban valószínűleg nagy szerepük volt a karaktereknek is, mert ennyire erősen kidolgozott, szilárd alapon álló szereplők nélkül lehet akármilyen jó a cselekmény - vagy fordítva - hajítom el a francba. Autumn elveszett, gondolkodó, mindent megkérdőjelez, az egyik fiú előbbre helyez másokat, gyönyörű a belsője, a másik viszont a külsőségeket jeleníti meg. Ergo a trió rak össze egy egészet...

 
Lassan elérkezik az értékelés vége, úgyhogy már csak azt mondom el, hogy kinek ajánlom a könyvet. De előbb még pár érdekes dolog. Mivel NA-ról van szó, nyilván kell(ene) lennie valamiféle erotikus jelenetnek is. De nem itt. Nem tudtam eldönteni, hogy sírjak-e vagy nevessek - mivel ebben a sztoriban kb. öt, azaz öt soron kívül színét sem látni erotikus, de még langyosabb jeleneteknek se - és az említett pár sorban is csak ízelítőt kap az olvasó, hogy "mi lenne, ha." Lényegében egy macska - egér játék: tudjuk, érezzük, hogy ott van, lóg a levegőben, aztán amit kapunk, az a nagy semmi. Nyilván emögött van egy kis írói sunyiság is, hiszen mirefel van a második rész, ha az elsőben minden "poént" ellőnek? Neeem. Itt szó sincs ilyesmiről. Kevés ahhoz, hogy az olvasó mindent megtudjon, ahhoz viszont (túl) sok, hogy kibírja könnyek nélkül. Tessenek felkészülni. Külön kiemelném az írónő stílusát, hiszen - persze, tudom én, hogy Mr. Költő írta azokat a bizonyos sorokat - ezek a gondolatok mind az ő kezét dicsérik, és annál gyönyörűbben végigvinni, ill. "befejezni" egy könyvet, mint ahogy ő csinálta, tanítani kellene. Amúgy is imádom a költészetet - Holt Költők Társasága, pls - de ez a könyv csak rárakott egy lapáttal, és sokakkal ellentétben én nem nézek furcsán, ha azt írják nekem, "For You, I'd Bring Down the Stars, Wreath Their Fire Around Your Neck, Like Diamonds...", mert a költészet gyönyörű kifejezőeszköz, ahogy a filmben, és ebben a sztoriban is elmondják. Csak érettnek kell hozzá lenni. "-Hiba"? Van ebben valami olyan, amit esetleg nem fogok kedvelni?" Kerestem, próbáltam objektív szemmel nézni, de NINCS. Pár embernek talán nem fog tetszeni a tény, hogy ez egy szerelmi háromszög, kis drámával, kis ezzel - azzal, de ezt könnyen lehet orvosolni: aki nem szereti az ilyet, hagyja ki. Minden más esetben, tehát romantikusoknak, sírni és gyilkos cliffy-n kiborulni szeretőknek, mazochistáknak, költészet kedvelőknek erősen javallott napi egy szem Wes és Connor tabletta. Hogy kinek melyik tablettából kell több, saját belátására bízom. Ahogy mondtam, én döntöttem - de ezért megfizettem a végén, és minden valószínűség szerint ti is fogtok, mert ugyanazt a szarvashibát követitek el, mint én. Mindent összegezve a Bring Down the Stars megkapott, elsöpört, és őszintén szólva, nem nagyon keresem a visszautat, ha létezik olyan. Attól viszont rettegek, hogy még mi jön - egyfelől nem tudom, mert összekavart, másfelől szeretném hinni, az írónő úgy döntött, hogy az Autumnak, és nekem is jó legyen, hiszen ő, és én is ugyanazt akarjuk titkon. De milyen áron? 

 

 My review in English

Woo, my heart is broken, and my pillow is full with tears. What is this end? Is this serious, or it's simply a prank? Anyway, it was a beautiful - written, heart - wrenching story about cheating, pain, loss, emotions, poetry, and above all, love. I'm not a big fan of love triangles, because they causes me a lot of pain - but I'm a mazochist, so this fact don't cared at first, and don't cared at all. Now, I'm speechless. This emotional, epic story of  "love, loss, human frailty, selflessness, selfishness, bad choices for the right reasons" took my heart. Simply. And I'm dread of the next book. Wes, or Connor? Connor, or Wes? I hope that the author made the right decisisons - but what will the cost? This was my first reading from Emma Scott - but not last, it's a guarantee. 5 stars to the Prince & The Amherst Vulture.
 

Kedvcsináló teaser;- és gif képek




 
 Megtetszett a könyv? Szívesen olvasnád?
Itt tudsz utánanézni!

2 megjegyzés:

  1. Azt az eget, de régen jártam itt...na de sebaj, lesz mit olvasni :)
    Az elején egyből eszembe jutott nővérem megboldogult 14 éves énjének a Cyrano mániája...megnézte a filmet, elolvasta a könyvet, aztán egész nap arról rizsált, és Roxánnak akarta elnevezni a lányát :D
    És hát, hogy miért az abszolút ellenszenves tetszik jobban, ha ott a normális...a kémia, szívem, a kémia. Velem is előfordult már, csak én még aznap megbeszéltem magammal a dolgot. Tanulság: nem szabad levegőt venni :D (nem tudtam kivenni hogy a könyvbéli hősnőnknél ez hogy volt, de én speciel az illatoktól tudok megkergülni...)
    Egyébként annyiszor írod, hogy sírsz könyveken, hogy néha már azon gondolkozok, vannak e még egyáltalán könnyeid, vagy a szervezeted egy ideje már a vízfölöslegét használja fel kesergési célzatból :D
    Tényleg gyönyörű a borítója. Bár nem ismertem még olyan lányt akinek ne tetszettek volna a pitypangok :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Alapból is nagyon érzékeny vagyok, de egy jó könyv mindig kiborít. :/ De figyelj, legalább ők hallgatnak, mint a sír, és nem szólnak be, hogy mi a franc bajom van már megint. :'D Van, van még tartalék, ne tessen aggódni. :D Amit az életben nem használok el - és remélem, többet nem lesz így - elhasználom a könyvekre. :))Jaj tudom, én is mindig az illatokra utazom, csoda, hogy még nem tűnt fel senkinek, hogy állandóan szagolgatom a levegőt, meg azokat, akik egy légtérben vannak velem. Ez már valami mánia. :'DDDDDD De egyébként tényleg nagyon érdekes, hogy te is, én is, szinte minden nő az illatokra megy.

      "És hát, hogy miért az abszolút ellenszenves tetszik jobban, ha ott a normális...a kémia, szívem, a kémia. - döbbenet, hogy léteznek ilyen dolgok, de addig nem hiszi az ember, míg vele nem történik meg. :D

      Törlés