2018. szeptember 27.

# 2018 # blogger

"A nagy blogger(ina) kihívás" - book tag



Nagy megtiszteltetés ért, ugyanis a CoaBs - másik két bloggal együtt - az első, amelyik megkapta *dobpergés, fanfár, mostfigyelj* az Ephemeral book tagjét, amiben 10 + 1 nagyon érdekes, és elgondolkodtató kérdést tettek fel, egy közülük pedig kreativitásból is ötöst érdemelne - és mivel nagyon ötletesnek találtam a kivitelezést, úgy döntöttem, elfogadom a meghívást. Itt egyúttal le is tudom az első feladatot, amiben arra kérnek, írjak pár szót arról a személyről, akitől kaptam a book taget. Személyesen ugyan nem ismerem az Ephemeral bloggerináját, de annyit tudok, főnöknek nagyon menő. Bizony, nem egy hétig volt a "boss", azaz a főnök, mivel sokáig az ő irányítása alatt (is) bontogattam a szárnyaimat, úgyhogy külön öröm, ha tőle kap az ember díjat. Regina blogja egyszerűen lenyűgöző, mind kinézetében - államtitok következik: a CoaBs témáját anno nála láttam először, és akkor döntöttem úgy, hogy keresek egy saját template-et az ő stílusát is készítő oldalon - mind pedig tartalomban, úgyhogy ha van egy kis időtök, nézzetek be hozzá. De nem is beszélek tovább, mutatok nektek pár érdekes kérdést, a rájuk adott válaszokat, és remélem, az utánam következők is legalább olyan örömmel fogják venni a meghívást, mint ahogy én.

1.) Írj pár szót arról a személyről, illetve blogjáról, akitől a kihívást kaptad.
2.) Töltsd le a kihívás képét ide kattintva és illeszd be a bejegyzésedbe, a szabályokkal együtt.
3.) Válaszold meg a kihívás 10+1 kérdését.

1. Mi volt az a fontos momentum az életedben, amikor eldöntötted, hogy te bizony írni akarsz?

Mondjuk akkor, amikor olyan 3 éves korom körül lefotóztak, számban az újsággal? Igazából nekem nem kellett eldönteni semmit, mert gyerekkoromtól kezdve megvolt az utam. A nagyapámnak állandóan újság volt a kezében, apának állandóan könyv van a kezében, és mivel elsőszülött vagyok, a vonal öröklődött, efelől szemernyi kétségem sincs. Az olvasással pedig nyilván (?) jön az írás szeretete is, előbb - utóbb az a gyerek csak kifejezné magát valamilyen úton - módon. Ha nem beszélhet senkinek arról, amit olvas, vagy másokat kevésbé érdekli amit csinál, akkor keres magának kifejezőeszközt, és olyanokat, akiket érdekelhet, amiről beszélni akar. Ezen a ponton kattant a fejemben a zár, meg amikor rájöttem, hogy vannak, akiket érdekel, amiről írok - de időben nem tudnám megmondani, mikor. Nem mostanában. Egy biztos, elsőbe már úgy mentem, hogy tudtam írni - olvasni (!!!) lévén már akkor ismertem a full ábécét.

2. Mi volt életed legelső "komolyabb" irománya? Miről szólt?


A komolyabb irományok már mind ezen a blogon készültek, a legelső - azt hiszem - az Obszidiánról írt rövid szösszenet volt, jó régen. Addig is szerettem leírni, elmondani a véleményemet, de onnantól kezdve egyre inkább érlelődött bennem az ötlet, mi lenne, ha keresnék egy helyet, meg emberkéket, és elmondanám nekik, hogy milyen nagyon tetszett Katy & Daemon története. Megtettem, és tetszett nekik, képzeljétek. Meglepő, nem igaz? :))
 
3. Mióta vezeted a blogodat, milyen rendszerességgel teszel ki rá új bejegyzéseket?

Kérem szépen, lassan - egészen pontosan decemberben - két és fél éves lesz a blog, úgyhogy azt hiszem, nemsokára én is beléphetek az "öreg motorosok" klubjába. Kalandosan indult, kalandosan folytatódott, és remélem, a folytatás is legalább ugyanilyen kalandos lesz. Az volt anno a nagy szerencsém, hogy az életem néhány aspektusa elég érdekesen sikerült, így rengeteg időm volt blogolásra, egy héten legalább 5 bejegyzést tudtam kirakni. Ma már lényegesen kevesebb időm van, és nem mindig tudom tartani a heti egy bejegyzést, amit anno kitűztem magam elé - de igyekszem, hogy gyakran legyen az oldalon érdekes, és tartalmas írás. Talán meg kéne tanulnom a ütemező használatát, ahogy Regina is teszi.

4. Hogyan készítesz el egy bejegyzést?


Könyves értékelésnél mindig előre megírok a törzsszöveg kivételével mindent - ez nagyrészt a főképet, a fülszöveget, a zeneajánlót, ill. a könyvinfókat takarja. Bepakolom az előző értékelésből hátramaradt dolgokat, és mikor legközelebb jövök, azt javítom, és így csak a főszöveg marad. Nekem könnyebb dolgozni, ha nem az üres lap pislog vissza rám, hanem adott valami, ami segít a gondolataim összepakolásában. Nagy átlagban feleannyi idő megírni valamit, ha van mellette támaszték, és erre szükség is van idegen nyelvű könyveknél. A lényeg összeállításánál pedig gyorsan leírom, ami a fejemben van, aztán már csak a formázás, meg az ellenőrzés marad. Észrevettem már, hogyha leülök a gép elé úgy, hogy "akkor most megírom életem értékelését", semmi nem jön össze, és 3 hétig csak az első sort tudom kinyögni. Ám ha csak lököm a sódert egy piszkozatba, akkor mindig jobban sikerül. A helyesírással én nem nagyon foglalkozom, szerencsére megy anélkül is, hogy egyszer is vissza kellene a szöveget olvasni - inkább azzal törődöm, hogy ne írjak (böhöm) marhaságokat. Könyves értékeléseknél összképet figyelek, meg igyekszem, hogy a betűtípus rendben legyen. Aztán ott a szösszenetek rész, amiben nem könyves témákat írok. Általában két nap, mire kitalálom, miről akarok írni, tízszer visszatörlöm az egészet, de a legtöbb időt a források ellenőrzése viszi el. Szerencsére ha ezek megvannak, onnantól kezdve nyert ügy - sokan mondták, hogy nagyon szeretik olvasni a nem könyves irományaimat (is.) Ezeknél is inkább a formázással törődöm jobban, mert a tartalom A.) eleve benne van a fejemben és csak elő kell ásni, B.) tudom, hol keressem, amire szükségem van, így ami marad, az a tartalom rendezése és a formázás. Egy "szösszenet" sokkal nehezebb, mint akármilyen értékelés, ugyanis míg utóbbiban infókat keverek a saját véleményemmel, előbbiben infókat keverek több órányi forrás kajtatással, és innen azt viszik tovább, amit mondok, tehát nagyobb a nyomás. Egy szösszenetnél csak én vagyok, csak én írom, és csak hozzám jönnek vissza. Ez mindig nehezebb. 

5. Van valami rendszered, szokásod, amit írásnál alkalmazol, hogy jobban menjen?


Zenélek. Mialatt ezt írom, éppen a Bonita megy Alvaro Solertől. :)) Szörnyen nehezen bírom nélküle, az írásba meg főleg nem kezdek bele, ha nincs közelben a fülesem. Nem egy helyen hallottam már, hogy írni csak teljes csendben lehet, de ez nem mindig igaz. Aztán én inkább reggel írom a mondandómat, mint este, vagy napközben - ébredés után közvetlenül nem vagyok leharcolt zombi, ilyenkor a gondolatok is egyszerűbben, könnyebben jönnek, és soha nem írok ágyban, meg hasonló helyeken, nekem asztalhoz kell leülnöm, mert ott érzem jól magam. Nem sok szokásom van, de ezekhez ragaszkodok.

6. Ez életed legelső blogja, vagy próbálkoztál már többel is az elmúlt évek alatt?
Ha igen, akkor a többit miért hagytad abba?

Ez a legelső. Bár a CoaBs a nyitás óta eltelt időben több néven is futott, ahogy a kinézet sem mindig ez volt, és nekem sem egy blogger nevem volt. Soha nem próbálkoztam több bloggal, egyrészt mert mindig akadt hely, ahol a szárnyaimat bontogathattam, másrészt nincs, és soha nem is volt annyi mondanivalóm, ami több blogra kiterjedne. Gondolkodtam rajta, hogy a szösszeneteket máshova írom, de ha másik oldalba kezdek, az duplaannyi munkával járna. Ezért is különítettem el a könyves és nem könyves részt. Egyet nyitottam, az nekem jó volt, és ahhoz hűséges maradtam. Megesik, hogy nincs mondanivalóm, de nem húzom le rögtön a rolót, hanem átalakítok, másba fogok, ilyesmik. Nem bántam meg, hogy végül nem nyitottam másik blogot, mert így egy helyen vagyok, ráadásul aki idejön, az a visszajelzések alapján mindig megtalálja, amit keres.

7. A családod tudja, hogy blogot vezetsz?
Ha igen, hogyan mondtad el nekik? Ha nem, akkor miért nem mondod el nekik?

Képzeljétek, mindenki tud róla, csak van a családban, akit kevésbé érdekel, hogy szabadidőmben blogolok, míg másokat jobban. Nagybátyám viszi a pálmát, egyszer megjegyezte: "nem baj, blogger úgysem volt a családban az elmúlt 100 - 150 évben..." Igazából amiről én írok, ahhoz nekik is olvasni kellene, főleg azokat, amikről szó esik, és így talán jobban benne lennének a buliban. A CoaBs eredetileg könyves blog(nak indult), így ha valaki nem olvas, nyilván kevésbé érdekli mondjuk egy Long Shot értékelés. Mostanában egyébként is átálltam az angol olvasásra, szóval gyakorlatilag lehetetlen, hogy a családból rajtam kívül valaki elolvassa a bejegyzéseket. Tisztelnek érte, tudnak róla, de ennyi, a többit meghagyják nekem. Nyilván az is kérdés lehet, hogy mi van, ha olyat írok, amiről nem akarom, hogy ők is lássák...de nálam ilyen nincs. Vannak dolgok, amik csak az én fejemben tárolódnak, és ott is maradnak. A többit megbeszélem velük, de főleg a menedzseremmel, az anyámmal. :)) Ha meg nem tudnák hogy blogolok, akkor is tudnák, hiszen gyerekkorom óta az olvasás, az írás vezet, úgy nőttem fel, hogy ha elém raktak egy papírt, egy ceruzát, vagy pár újságot, akkor szépen elmolyoltam velük - utóbbit megettem...bizonyítékom van róla - és alig kellett rám figyelni. Nyilván a szülők már korán látják, merre, és milyen irányba halad az a gyerek, szóval...nem lepődtek meg túlzottan, amikor bejelentettem, hogy blogolok.

8. Melyiket választanád, és miért? Több ezren olvassák a blogodat, de ne szeressék, vagy kevesen olvassák a blogodat, de szeressék?

Remélem, ha valaki valaha is anyázni fog Everglow, meg a blogja miatt, az csak azért lesz, mert annyira tetszett az éppen aktuális írás. 😁 De a viccet félretéve, azt hiszem, a válasz egyértelmű. Ha több ezren olvassák a blogomat, de nem szeretnek, akkor veszett ügy az egész, konkrétan eláshatom magam. Különben ha több ezren olvasnak, de nem szeretnek, akkor mi a francnak vannak ott? Inkább kevesebb emberke, vagy egy bizonyos "nézőszám", de ők legalább szeretnek, néha pedig veszik a fáradtságot, és a munkám alá kanyarítanak annyit, hogy "fúdejóírásbástya...!" Ha ezt elérte valaki, onnantól kezdve járhat kidüllesztett mellel, és büszke lehet magára. Ha olvasnak, de nem szeretnek, attól nem lesz boldog sem a blogger, sem az olvasó. Kell saját stílus, hogy azért mégis jó eséllyel megszeressenek, valami különleges, amit mások esetleg nem csinálnak, és legyen miért visszajönnie annak az emberkének, de ha nem megy, nem szabad erőltetni.

9. Képes lennél abbahagyni az írást, és soha többé nem írni egy szót sem (kivéve hivatalos iratokat), ha valaki ezért felajánlana neked tízmilllió dollárt?

Mai árfolyamon, hivatalos források szerint tízmillió dollár pontosan 2 759 515 054 forint. De majdnem három milkó nekem kevés lenne, hogy abbahagyjam az írást, és ezt halálkomolyan mondom. Egyszerűen nem tudnám feladni, akkor se, ha dupla ennyi pénzt felajánlanának, és erre az utóbbi időben jöttem rá. Amikor az ember legszívesebben kicsapná a pénzt Elon Musk elé, majd a japán milliárdossal kézenfogva ráülne az egyik SpaceX rakétára, és meg se állna a Holdig, hogy tovább ne kelljen itt lenni, akkor tényleg valami hatalmas dolog kell, ami miatt megváltozik a hangulata, és gyakran még az sem segít. Ilyenkor teljesen ki kell a fejből pakolni mindent, és nem gondolkodni - meg tudni, hol az igazi boldogság. Nekem például a zenében és az írásban. Észrevettem már, hogy a hangulatom a béka feneke alatt, amikor nem hallgatok zenét, és nem írok. Olyan szinten tudok harapni, hogy akik közel állnak hozzám, nem ismernek rám. Ám ha leülök, és írok bármit, közben zenélek is, akkor utána...nehéz megmagyarázni. Szóval nem, nem hagyom abba, magam miatt se.

10. Egy kis kreatív feladat. Tegyük fel, hogy elraboltak. Az elrablód fegyvert a fejedhez nyomva kényszerít, hogy írj egy rövid bejegyzést a blogodra, amiben válságdíjat kér érted. Hogyan írnád meg ezt a bejegyzést, illetve hogyan rejtenéd el benne azt, hogy hol is vagy pontosan, hogy a rendőrség meg tudjon találni?

Mivel jó vagyok abban, hogy sosem mondom ki teljesen a lényeget, illetve van, amikor kérdések, vagy más hasonló dolgok mögé rejtem a fontos dolgokat, valószínűleg akkor is így tennék. Vagy angolul írnám le, és teljes, Buddha - szerű nyugalommal imádkoznék, hogy az elrablóm ne tudjon angolul, és ne jusson eszébe fordítóba bepakolni a szöveget. ...es mólbarle za géM .ikneS .le ánsavlo men iknes trem ,kenesserek loh nasotnop ,motahríel si tza gém metnirezs edI .inetjefgem agam ajlábórpgem tegevözs a tze tnimmes ,tőtjefdók anzamlakla bbaramah mólbarle za metnirezS .teltö zssor mes ze kujdnoM

10+1. Ki az a három blogger(ina), akinek örömmel küldöd tovább a kihívást?

a Never Let Me Go bloggerinájának hatalmas öleléssel
A Lap Lap Után bloggerinájának szintén hatalmas öleléssel
És harmadikként a Süntüske bloggerinájának. Hajrá! <3 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése