2018. szeptember 1.

# eltűnés # eltűnt

Szösszenetek: "Haver, ez nem a jó útra szóló jegy..." - A világ legbizarrabb eltűnései, amikre máig nincs magyarázat


"- Ugye tudja hogy Elvis meghalt?!? 
- Dehogy halt meg, csak hazament..."

Statisztikák szerint évente átlagosan 500–1000 eltűnési eset marad megoldatlan, és közel ugyanennyi ember tűnik el hirtelen, épkézláb nyom nélkül. Csakhogy ők nem lettek bűncselekmény áldozatai, nem kezdtek máshol új életet, hanem egyszerűen köddé váltak, kisétáltak a világból, "hazamentek" - és akárhogy is nevezzük, a lényeg ugyanaz marad: vannak emberek, akik soha többé nem kerülnek elő se élve, se holtan, gyakorlatilag mintha a föld nyelte volna el őket. De mégis mi történhetett velük? Mekkora esély van rá, hogy vígan élnek valahol, miközben évekig, évtizedekig keresi őket a fél világ, és ennyi idő után is mindenki csak széttárt kezeket tud felmutatni? Mit kezdjünk azokkal a döbbenetes, és bizarr esetekkel, amikor szemtanúk látták az eltűnés folyamatát? Mit gondoljunk, amikor a legmodernebb technikai eszközökkel, műszerekkel felszerelt, számtalan alkalommal bizonyított Boeing - 227 utassal a fedélzetén - eltűnik az éjszakában, de semmilyen roncsot, sőt, egy fűszálat sem találnak belőle azóta se, hiába keresik lassan 5 éve? Amikor kolóniáknak, expedícióknak találják hűlt helyét? Mi a magyarázat, ha van olyan egyáltalán...?

James Worson - eltűnt: 1873.



Jobb, ha tudjátok, ezt a szörnyen bizarr sztorit a saját könyvünkön kívül nem egy helyen olvastam már, szóval lehet benne valami. 1873. szeptember 3.-án James Worson az angliai Leamington városából indult el Coventry felé, lévén tehetséges futó volt, a két város közötti 20 mérföldes táv neki meg sem kottyant. Volna. Futócipő, zöld színű futóruha kész, fényképező feltöltve, talán még pár szelfire is marad idő - #running #winning #bestday #Coventry #Leamington - miközben a pasi fut, a haverok meg mögötte mennek lovas kocsin. Egészen az út háromnegyedéig minden jó is volt - de aztán valami nagyon félresiklott, mert Worson száját velőtrázó sikoly hagyta el, a többiek szeme láttára egyszerűen felszívódott, ott, az út közepén...ez volt az utolsó, hogy hallottak James Worson-ról. Semmilyen keresés nem jutott eredményre, a kutyák bizarr módon nem akartak arra a helyre menni, ahol a pasast utoljára látták. Worson cimborájának felvételei világosan mutatták a lábnyomokat, amik egy ponton véget értek - mintha a tulajdonosuk kőfalba ütközött volna. De még ennél is van bizarrabb. Worson eltűnése után évtizedekig érkeztek bejelentések egy zöld ruhás futóról, aki az üres éjszakai úton Leamington-ból Coventry felé szalad...

Percy H. Fawcett - eltűnt: 1925.



Képzeljétek, erről a sztoriról egy nagyon érdekes dokumentumfilmet láttam a Spektrumon, ám mikor legközelebb rá akartam keresni, nem jutott eszembe se a műsor neve, se a fickóé. De most végre megvan. Happiness of the year. Igazából ez a történet kicsit kilóg a listából, hiszen azok alapján, amit tudunk, lehet sejteni, hogy mi történt. Percy Fawcett - akiről Indiana Jones karakterét mintázták, bezony - kalandor, felfedező, antropológus volt, járt Dél - Amerikában, Peru-ban, Bolíviában, 1906 és 1924 között 7 expedíciót (!) tolt le ezeken a helyeken, és betegesen hitt egy "elveszett civilizáció", egy indián törzs létezésében valahol a dzsungel mélyén, a Mato Grosso környékén. Az a rengeteg zöld szín mind összefüggő esőerdő. Mivel korábban már járt ott, az volt a terve, hogy a korábbi expedíciók végső pontjáig kísérőkkel megy, de utána már csak a fiát, meg a cimborát viszi magával. Nyilván ha találnak valamit, csak az övéké lesz az örök dicsőség. Meg is kapták utóbbit, csak nem úgy, ahogy elképzelték. Fawcett az utolsó levelét 1925. május 29.-én küldte az egyik felderítővel, miszerint jól vannak, csak a cimbora lábán valami fekélyszerű, gennyes cucc van, beteg, lesoványodott, és nem tudják, kibírja-e a továbbiakat. És ennyi. Ez volt az utolsó, amikor hallottak a fickóról, a fiáról, meg a valószínűleg parazitafertőzésben, vagy hasonlóban szenvedő cimboráról. Semelyikük nem tért vissza, és nem is hallattak magukról soha többé. Magyarázat? A dzsungel végzett velük, vagy eljutottak egy olyan törzsig, akik esetleg még nem találkoztak civilizált emberrel, és grillpartit rendeztek - ahol a 3 halálán levő úriember kapta a főszerepet...

D.B. Cooper - eltűnt: 1971.



Ha nem röhögtem ezen a sztorin kb. fél órán keresztül, mint egy retardált fóka, akkor semmin se. Azt hinné az ember, hogy jól ismeri a saját fajtáját, és ekkora barmok nem léteznek, de aztán végigolvas néhány sztorit. Szerintem mindenki tudja - ha nem, akkor most elárulom - hogy a repülőgépek nem voltak mindig olyan biztonságosak, mint manapság, mivel csak 2001 után kezdtek figyelni arra, hogy kiszűrjék a csúnya bácsikat a kapuknál, világítót alkalmazzanak, szúrófegyvert tiltsanak, stb. Ez az eset még 1971-ben történt - így valószínűleg ez lehet a magyarázat arra is, hogy juthatott fel egy akkora zseni marha a Northwest Orient Seattle felé tartó 305-ös járatára, mint D.B. Cooper. A jólszituált, "látszólag minden rendben van velem" kinézetű pacák felült a gépre, és egy darabig meg is tudott ülni a fenekén - de aztán csak nem bírt magával, szólt a stewardess-nek, majd odaadott neki egy papírfecnit: "200 ezer dollárt akarok délután öt órára, készpénzben. Az összeget tegyék hátizsákba. Ezen kívül kérek két első- és két hátsó ejtőernyőt. Ha leszálltunk Seattle-ben, tankolják tele a gépet. Semmi gyanús mozgás, különben teszem a dolgom!" A túszul ejtett gép landolt a Seattle-Tacoma nemzetközi reptéren, ahol Cooper megkapta a pénzt és az ernyőket, cserébe elengedett 36 utast, pontos utasításokat adott pilótának az irányról, a sebességről, és a magasságról is, majd ismét levegőbe emelkedtek. Ekkor látták utoljára D.B. Coopert, egy megsárgult fantomképen kívül - mivel a fickónak ezután már csak a hűlt helyét találták, meg a hátsó raktér repülés közben nyitva hagyott ajtaját...soha senki, az F.B.I. se akadt a fickó nyomára az azóta eltelt 46 (!) évben, az álnevet használó, balfék gépeltérítő nevét máig homály fedi.

Babushka Lady - eltűnt: 1963.



Mindenki tudja, mi történt 1963. november 22.-én? Bezony, akkor érte az a bizonyos fejlövés John F. Kennedyt, aminek következtében nemsokára meg is halt. Sajnos az azóta eltelt közel 55 évben az elnök halála körüli legendák egyre csak szaporodnak, onnantól kezdve, hogy a gyilkos, Lee Harvey Oswald magányos merénylő volt-e, vagy beépített ember, egészen addig, hogy több lövés is érkezett, nem csak az az egy halálpontos, ami eltalálta az elnököt. Ám az összes legenda (?) közül a legbizarrabb mégis az idős, főkötős hölgy, a Babushka Lady. Oroszul a Babushka nagyit, nagymamát jelent. Ugyanis amikor eltalálták az elnököt, kitört a pánik, mindenki elkezdett szerteszét szaladni - csak egyvalaki nem. Mint akinek semmi gondja, baja a világgal nincs, a főkötős mami csak tartotta a kis kézikameráját, teljes chill-ben végigvette a teljes támadást - még akkor is videózott, amikor lövöldöztek - majd nemsokkal ezután nyomtalanul felszívódott a tömegben, és azóta sem találták meg. És mondok jobbat: a mami még azon a 8 mm-es filmszalagon is látszik én 02:11-nél tippelném a háttérben ami "Zapruder film" néven híresült el, a tömegben álló egyik férfi vette fel, amikor az elnök a kocsiján érkezik, integet, majd nemsokkal ezután fejbelövik. Őszintén szólva nekem nagyon természetellenes a mosolya, az egész nőszemély annyira műnek, műanyagnak tűnik, a hátamon feláll a szőr, ha csak ránézek a fenti képre...

Maurice, Martha, Louis, Jennie & Betty Soder - eltűntek: 1945.



Lehet valami annál bizarrabb, mint ami ezzel az öt kölökkel történt 1945 karácsonyán? A Sodder - gyerekek szülei olasz bevándorlókként kerültek az USA-ba, az apa közismert volt nyers, szókimondó stílusáról, és kemény gondolatokat fogalmazott meg Mussoliniről - ami persze komoly ellentéteket szült, így sokan szerették volna őt eltenni láb alól. Nem is kellett a dologra sokat várni, 1945 októberében egy magát házalónak kiadó - és aztán felszívódott - személy megfenyegette a fickót, mondván, a nézetei miatt nem csak ő, hanem a szerettei is pusztulni fognak, a házuk pedig porrá ég, mégpedig két biztosíték miatt. Ez volt októberben - decemberben pedig tényleg porrá égett a család háza, két biztosíték miatt, a házaló kilétére sosem derült fény. A tüzet a szülők, és a 9 gyerekük közül négy túlélte - azonban a másik öt, Marurice, Martha, Louis, Jennie és Betty bennégtek. De akad itt még pár érdekes részlet. Például hogy semmilyen csont, szövet nem maradt a gyerekekből, pedig ezek megmaradnak, akkor is, ha magas, kb. 1000 fok éri az emberi testet. Vagy hogy a tűz előtt nemsokkal csörgött a telefon, a hívó azt mondta, téves - pedig nyilvánvalóan nem az volt, amikor konkrétan beleröhögtek a vonalba, és furcsa zajok hallatszódtak belőle. A tűz után kiderült, hogy ezt a telefonvezetéket elvágták. Érdekes módon aznap eltűnt a létra is, amit mindig a ház oldalában tartottak, és amit később, kb. 50 méternyire a háztól egy fal tövében találtak meg. Aztán az is kiderült, hogy – kevéssel a tűz előtt - valaki figyelte a kisebb gyerekeket. 1968-ban a gyerekek anyja kapott egy cím nélküli levelet, benne egy fiúról, aki a húszas éveiben járt, és az egyik eltűnt fiú nevét írták rá, de nem tudták kideríteni, hogy csak szórakoznak, vagy valakinek eszébe jutott, hogy 22 év után már illene legalább valami váltságdíjfélét kérni. 1969-ben meghalt az apa, nemsokkal rá az anya is, így sosem derült ki, mi történt valójában, hogy a gyerekek hova tűntek azon a bizarr éjszakán 73 éve, és hogy miért nem találják a maradványaikat azóta sem.

Malaysia Airlines MH370 - eltűnt: 2014. 03. 08.


A repülő útvonala - piros szaggatottal, amerre eredetileg kellett volna mennie, Peking felé, és amerre a radarok szerint haladt

"A Malaysia Airlines MH370, Kuala Lumpur és Peking közötti menetrend szerinti járata helyi idő szerint 2014. március 8-án hajnalban tűnt el a Thai-öböl felett. A gépen 227 utas és 12 főnyi személyzet tartózkodott." - Most pedig magyarázza el nekem valaki, ez hogy a kuttyfülben lehetséges, főleg annak tekintetében, hogy lassan 5 éve körömnyi roncsot, semmit nem találnak egy olyan gépből, ami az összes típus közül a legnagyobb, és a legmegbízhatóbb. Hatalmas területen kajtattak radarokkal, tengeralattjárókkal, szonárokkal, de egyszerűen felszívódott, és azóta csak a találgatások maradtak, meg a nagy semmi. Persze foghatnánk az egészet arra, hogy műszaki hiba történt, meghibásodott a rendszer, vagy a robotpilóta sokat ivott, azért került ez az út 227 ember életébe, és amúgy is életünk magunkon kívül minden mást okolni, de...túl sok a véletlen egybeesés. Mégis mire gondoljunk, ha kiderül, hogy az ACARS 4 órával az eltűnés után még jeleket küldött, további 4000 (!!!) km-et repült a gép, és majd csak 8 órával a repülő felszívódása után szűntek meg végleg a radarjelek?

Több mint egy évvel a gép eltűnése után, 2015. július 29-én a Franciaországhoz tartozó Réunion szigeténél - csak viszonyítási alapként, Réunion és a gép eltűnésének helye ugyanazon a szélességi körön fekszik, csak elválasztja őket kb. 4000 mérföldnyi óceán, nézzétek meg a térképet - egy csűrőlapot találtak, amelyről augusztus 5-én bejelentették, hogy az eltűnt géphez tartozik. 2016. március elején Mozambik partjainál két darab, Boeing 777 repülőgépből származó roncsdarabot találtak, majd kiderült, hogy az eltűnt maláj gépről van szó, mivel a roncsokon lévő feliratok betűtípusa megegyezett azzal, amit a légitársaságnál használtak. Két évvel a baleset után egy szárnydarab vizsgálata után jutottak arra a következtetésre, hogy a gépet a szerencsétlenség bekövetkezése előtt nem robotpilóta vezette, a gép általi kommunikációt valaki szándékosan (!) kikapcsolta, úgy változtatták az irányt és magasságot, hogy a radarok ne tudják követni a gépet. A Madagaszkár partjainál előkerült szárnydarab, az ún. csűrőfékszárny vizsgálata egyértelművé tette, hogy nem robotpilóta vezette a gépet, mert az alkatrészt olyan pozícióban találták, amilyenbe csak emberi irányítás következtében kerülhetett. Ha kíváncsiak vagytok az én elméletemre, akkor elmondom, hogy a Thai - Öböl egy zárt rész, mindenfelől szigetek és lakott területek - Szingapúr, Borneó, Jáva, Thaiföld, Vietnam - veszik körül, így ott tökéletességgel lehetetlen felszívódnia szemtanúk, nyomok nélkül egy Boeingnek. Kivéve, ha akkor és ott nem zuhan le, hanem letér az eredeti útvonalról, és elkarikázik az Andamán tenger, majd az Indiai - óceán, vagyis Afrika felé...

Roald Amundsen - eltűnt: 1928.



Igen, ez az a pacák, aki megelőzte Robert Scott-ot 1911 decemberében, és 35 nappal előtte jutott a déli - sarkra. De meg is fizette a dicsőséget kegyetlenül. Tetszenek tudni, van az univerzumnak egy törvénye, mégpedig hogyha valaki jóarc akar lenni, ne akkor tegye, amikor a világ egyik legveszélyesebb helyére indul, mert nem kerül ki onnan élve (ő se.) Ugyanis Roald Amundsen akkor tűnt el nyomtalanul, amikor egy bajba rekedt haverján akart segíteni 1928-ban. "1926-ban Amundsen az olasz Umberto Nobile és az amerikai Lincoln Ellsworth társaságában léghajón repült át az Északi-sark fölött. Két évvel később, 1928. június 18-án a norvég kutató, valamint honfitársa, és velük együtt négy francia eltűnt a Barents-tenger térségében, miközben a Latham 47 típusú gépen megpróbáltak segítséget nyújtani Umberto Nobile számára, aki az expedícióról visszatérőben társaival az Italia nevű léghajóval május 24-én egy jégtáblán rekedt." Ekkor hallottak utoljára Roald Amundsen-ről, sem a hidroplánra, sem az utasokra, sem a holttestekre nem találtak rá. Az eltűnt hidroplánnak csak egy úszóját és egy üzemanyagtartályát találták meg azóta, a tartály sérüléseiből arra lehetett következtetni, hogy Amundsen gépe - valószínűleg a köd miatt - kényszerleszállást hajtott végre a Barents-tengeren. Ráadásul kiderült, hogy egy kést és egy nagy kalapácsot használtak a tartályon. Ez annak bizonyítéka, hogy valaki túlélte a leszállást, és valószínűleg megpróbáltak visszatérni a jégmezőre.

Amelia Earhart - eltűnt: 1937. 06. 02.



Rejtélyek mindig voltak, vannak, és lesznek - a repülőzés történetében pedig akad néhány igazán érdekes. Például Amelia Earhart-é, aki a mádodpilótájával, Fred Noonan-el 1937. július 02.-án szívódott fel nyomtalanul, miközben a világ első női pilótájaként próbálta körberepülni a Földet. Június elsején indultak el Miamiból, érintették Dél - Amerikát, Afrikát, Indiát, Ázsiát, egy hónapra rá, július 1.-én pedig már Pápua Új - Guineánál jártak, azonban ez a szakasz nem kis nehézséget okozott a pontatlan térképek, az akkori kezdetleges műszerek, vagy éppen a hatalmas, vég nélküli óceán miatt. Earhart és navigátora 1937. július 2-án éjfélkor indult útnak a négyezer kilométerre fekvő, alig két négyzetkilométeres Howland sziget felé. A felhős ég miatt azonban nem tudtak a csillagok alapján tájékozódni, Earhart az indulás után hét és fél órával közölte, hogy fogy az üzemanyag, nem sokkal később arra panaszkodott, hogy rossz a rádiókapcsolat. Utolsó üzenetét kilenc órával az indulás után küldte útirányukról, ezután a kapcsolat megszakadt. Utolsó szavai ezek voltak: "We must be on you, but cannot see you -- but gas is running low. Have been unable to reach you by radio. We are flying at 1,000 feet. (...) "We are on the line 157 337. We will repeat this message. We will repeat this on 6210 kilocycles. Wait." - "Biztosan jó helyen járunk, de nem látunk téged - és fogy az üzemanyag. Képtelenek vagyunk elérni téged rádión. 1000 lábon repülünk. Megismételjük az üzenetet. Várunk..." A repülőgép sosem érkezett meg a szigetre.

Az Amerikai Haditengerészet azonnal megkezdte a keresést az utolsó rádióüzenet feltételezett helye körzetében. Hiába kereste azonban 66 (!) repülőgép és 9 hajó, nem találtak semmit, sem roncsokat, sem üzemanyagfoltot a víz felszínén, majd július 18-án feladták a keresést. George Putnam, Amelia férje saját költségére finanszírozott további kereséseket, de 1937 októberében már ő sem látott több esélyt. 1939. január 5-én Amelia Earhartot és Fred Noonan-t hivatalosan halottá nyilvánították. Az elmúlt közel 80 évben sok kutatócsoport, antropológus és régész próbálkozott az igazság kiderítésével, végül 2014-ben azonosították a Kiribatihoz tartozó Nikumaroro-atollon a gép 1991-ben fellelt darabját. Az áttörést jelentő felfedezés egyúttal azt is jelenti, hogy Earhart és Noonan nem a Csendes-óceánba zuhantak, hanem túlélték a landolást és a Nikumaroro-atollon értek partot, így számkivetettként egy lakatlan szigeten, kb. 500 kilométerre délre a Howland-szigettől haltak meg.

Erőss Zsolt, a "Hópárduc" - eltűnt: 2013. 05. 21.



Laikusként azt hihetnénk, hogy az Everest sokkal nagyobb vállalkozás, mint egy olyan, széles körben viszonylag ismeretlen csúcs, mint a 8586 m-es Kancsendzönga. "Halálhegy"-nek is nevezik, a Csomolungma és a K2 után a 3. legmagasabb nyolcezres. Hegymászók között azonban nyílt titok, hogy ezt a hegyet sokkal nehezebb megmászni, mint a bolygó legmagasabbikát – a statisztikák szerint csak 2013-ban a Csomolungma csúcsát 658 hegymászó érte el, ami rengetegnek számít. Felért a Mount Everest csúcsára már 13 éves gyerek, látássérült, és egy 73 éves nő is – ugyanezt a Kancsendzöngáról már nehezen lehet elmondani, rosszabb híre a nyolcezresek között gyakorlatilag csak a K2-nek van. Az elmúlt évtizedekben, hála az egyre modernebb felszereléseknek és sportruházatnak, nem is beszélve a folyamatosan javuló mentési eljárásokról, az összes nyolcezresen csökkentek a halálozási statisztikák. Nem úgy a Kancsendzöngán: ez az egyetlen nyolcezer méter feletti csúcs, ahol az utóbbi évtizedben nőtt a halálozási arány, 20-ról 22 százalékra. És sajnos mi, magyarok sem maradunk ki a hegyen felszívódottak listájából. Szerintem ti is hallottatok annak idején Erőss Zsolt-ról, aki a Kancsendzöngán tűnt el társával, Kiss Péterrel, miközben visszafelé ereszkedtek az alaptáborba.

Valószínűsíthető, hogy valamelyik mászó "jófejsége" miatt vesztek oda mindketten, mert annyit tudunk, hogy kettejük közül az egyik nem tudott tovább menni, a másik vele maradt - és ennél rosszabbat nem is követhettek volna el. Ugyanis sokan azt hiszik, hogy felérni a csúcsra nehezebb, mint leereszkedni, pedig ez fordítva igaz – leginkább azért, mert amíg felfelé könnyebben kiszámítja az időt a hegymászó, lefelé elszámolhatja magát. A csúcson sokan úgy érzik, hogy nyugodtan álldogálhatnak, várhatnak még egy órát, aztán a plusz egy órából kettő lesz, és kész a baj. Az utolsó napon, amikor még látták Zsoltot, Péter már nem volt képben, pedig ő ereszkedett lassabban - hiszen elvileg várta Zsoltot - így valószínűtlen, hogy más úton érhették el az alsóbb területeket. Sokkal inkább hegyomlás, a fáradtság, a menetelés, kiszáradás, sérülés, a hideg okozta sokk miatt, vagy mert Péter kicsúszott a rámpából és lezuhant, Zsolt pedig odafent maradt egyedül, amit már a legyengült szervezete - akkor már 3 napja voltak fent - nem tudott elviselni tovább. Nem véletlen hívják halálzónának a 8000 m feletti magasságokat. Akárhogy is, a két mászó nem érte el még a 7600 méteren lévő tábort sem - az összmagasság 8500 m, tehát lefelé nem jutottak, csak kb. 900 métert - a serpák pedig nem találták meg őket. A hivatalos közlemény szerint eltűntek, és ez a Himalájában vagy akármelyik nyolcezresen egyet jelent azzal, hogy soha többé nem kerülnek elő se élve, se holtan, és a (halál)hegy őrzi majd tovább a titkukat.

Petőfi Sándor - eltűnt: 1849. július 31.



"Elvist nem rabolták el, Elvis él, ezt mindenki tudja. Komolyra fordítva a szót, a valós elméletek inkább hajmeresztőek és bosszantóak, egy kutatónak legalábbis nem sok szórakozást nyújtanak. A barguzini ügy kirobbanása után is sokan élcelődtek, hogy Petőfi biztos vodkát nyakalt és a jégen táncolva fókára vadászott. (...) Az első cikk, amely nyíltan mert beszélni Petőfi eltűnéséről, Jókaié volt, 1856-ban. Sokáig nem is lehetett beszélni Petőfi személyéről, például Haynau idején vagy a korai Bach-korszakban. Ha valaki a nevét említette, arról feltételezték, hogy a forradalmiság eszméje hevíti, szimpatizál a szabadságharc szükségességét és jogosságát vallókkal. Az pedig megtorlandó volt. Évekig nem lehetett beszélni valamiről, ami mindenkit érintett, amire mindenki kíváncsi volt, ugyanakkor senki sem tudott róla semmi biztosat. Petőfi időnként megjelent, gondolták, hátha bujdosik. Arany János is többször megírja kétségeit, akárcsak Jókai. Aztán, amikor már elkezdtek beszélni róla, azzal kellett szembesülniük, hogy mindenki mást mond. Ki itt látta, ki ott. Valaki azt mondja, saját két szemével látta, amint eltemették, más pedig azt, hogy egy szekéren elmenekült. Látták őt Zilahon, Göcsben, Aradon, Bölcskén, Nagybányán, Diószegen, Sopronban, Békéscsabán. Egyesek szerint emigrált, mások szerint Szendrey Júlia bújtatta. Volt, aki összekeverte Petőfit öccsével, Istvánnal, más pedig szándékosan adta ki magát Petőfinek, hogy kihasználva a köztük lévő hasonlóságot, pénzt vagy ételt szerezzen a költő ismerőseitől és tisztelőitől. Mindenki látta Petőfit, valójában senki sem. Valaki biztosan igazat mond, de ki?"

Kell ezt valakinek magyaráznom? Mindenki hallott róla, ha máshol nem, az iskolában két szunya között, hogy Petőfit utoljára a Segesvári csatában látták élve, aztán onnantól kezdve teljes képzavar, mi történt vele. Merthogy a holtteste sosem került elő. Viszont a csatában ezen a Petőfin kívül még egy másik Petőfi is részt vett, szóval feltételezhető, hogy összekeverték (?) őket, felvetődött az is, hogy esetleg Oroszországba, Barguzinba vitték a költőt és ott halt meg 1856-ban - de ezt nagyon hamar cáfolták tudományos körök, a koponya sem az övé volt, amit találtak, pedig annak is kiálló szemfoga volt, csakúgy, mint Petőfinek. "Sem az eltűnésben, sem a szemtanúk megjelenésében nincs semmi különös. Egy teljes vereséggel végződő ütközet után gyakori az, hogy a menekülők egy része nyomtalanul elvész. A menekülő Petőfiben az őt utolérő kozák vagy dzsidás csak a magyar katonát látta, nem a költőt. A menekülők többsége pedig csak a saját életével törődött, a lőporfüst és a por ködében pedig aligha figyelt arra, hogy tőle pár méterre a nemzet legnagyobb költője küzd vagy fut az életéért." - Tehát valószínűleg nem vitték Barguzinba, és nem élt még több évig, hanem ő is ott halt meg, mint a többiek. Csakhogy azok nem tudták, kiről is van szó, a katonák többsége nem ismerte, és foglalkoztak is vele, hogy összepacsizzanak másokkal, mikor sokuk hátából konkrétan a kard állt ki. Szerintem tömegsírba temették a többiekkel együtt. Sok a kérdés, kevés a válasz.

Mary Celeste - eltűnt: 1872. 


Ha van valami ezen a listán, amire azóta sem találtak épelméjű magyarázatot, akkor az a Mary Celeste nevű szkúner bizarr rejtélye. A fából épült kétárbócost 1861-ben bocsájtották vízre, akkor még "Amazon" név alatt, majd átkeresztelték "Mary Celeste"-re, holott mindig is köztudott volt, hogy hajót átnevezni felér egy istenkáromlással. A Mary Celeste eleve nem született szerencsés csillagzat alatt, rövid pályafutása során több baleset is érte, az egyik kapitánya konkrétan öngyilkos lett. Mindezek azonban legkevésbé sem zavarták azt a konzorciumot, ami 1868-ban megvásárolta, és átnevezte a hajót - az akkor kinevezett kapitány, Benjamin Briggs pedig nemsokára azt kívánta, bár sose lépett volna a fedélzetére. 1872. nov. 5.-én futott ki a hajó a New York-i kikötőből, de akik ott jelen voltak, nem tudták, hogy ekkor látják utoljára a hajót, és a teljes fedélzeti személyzetet, köztük a kapitányt, annak feleségét, és a két éves gyereküket is.

1872. december 4-én, a Gibraltár felé tartó Dei Gratia matróza ismeretlen hajó felbukkanását jelezte. A parancsnok felsietett a hídra, hogy messzelátójával vegye szemügyre a hajójától 4-5 kilométeres távolságra sodródó vitorlást. Azonnal felismerték a Mary Celeste-t. A hajó teljesen épnek tűnt, de gyanús volt a kihalt fedélzet, és a leszakadt orrvitorla. A fedélzetről semmilyen válasz sem érkezett, annak ellenére, hogy néhány puskát is elsütöttek. Se a fedélzeten, sem a kabinokban nem találtak egy lelket sem, egyszerűen mindenki felszívódott. A kapitány kajütjében ott volt a zsebórája felhúzott állapotban, a hajókonyha tűzhelyén hagyott edény pedig langyosan. Hiányzott a hajónapló és a navigációs műszerek közül a szextáns, a kronométer összetörve hevert a padlón. Az ágyak bevetetlenek voltak, az egész vitorlást párás, dohos szag lengte körbe, a hajófenéken 80 cm magasan állt a víz, annak ellenére, hogy nem akadtak lék nyomára, a fedélközi nyílások és az ablakok pedig le voltak zárva. A rakomány érintetlenül állt a hombárokban. A mentőcsónak is hiányzott, viszont a daru befelé fordítva és lepányvázva állt, tehát azon nem ereszthették le a csónakot. Erőszakra, dulakodásra utaló nyomokat nem találtak, a hajó orrának deszkázatában viszont néhány vágásnyomra akadtak. Ami még nagyon furcsa volt, a hajó vízvonala feletti, mindkét oldalt körbefutó, fél centiméter mély karcolásnyom...

Akad néhány feltételezés, ami egyből szemet szúrhat az embernek - például a kalózok. Csakhogy a hajót nem fosztották ki, sőt, az étel sem tűnt el, ami - meglepetééés - sokkal fontosabb volt bármilyen kalóznak, mint az, hogy túszokat ejtsenek. Ráadásul az 1870-es években ezeken a vizeken a kalózkodás már ismeretlen biznisz volt, mivel a spanyol és brit haditengerészet ellenőrzés alatt tartotta a területet. Az 1950-es években megfogalmazott elmélet szerint víztölcsért produkáló forgószél sodorhatta el az áldozatokat, ez azonban nem magyarázat arra, hogy a forgószél ellenére hogy maradhattak a fedélzeten az embernél könnyebb tárgyak. Egyesek felvetették, hogy a fellázadt legénység végezhetett a tisztekkel, holttesteiket a tengerbe dobták, majd elhagyták a hajót. Ám ez nem Barbarossa és Jack Sparrow, Briggs kapitány közismerten nagylelkű, rendes, jóravaló kapitány volt, lázadásnak nem lehetett értelme. Akkor hova lett mindenki?!? Nem lett volna okosabb valami hírvivőt hátrahagyni, hogy vigyázzon a hajóra, míg a többiek visszatérnek? Az elsőtiszt kabinjában talált vezénylési táblára krétával feljegyzett utolsó dátum november 25 volt, tehát nov. 25. és dec 4. között történt valami, ami miatt mindenki felszívódott...annyira gyorsan kellett elhagyni a süllyedő hajót, hogy egy szendóra se maradt idő? Hogy mentek el, hova lett a mentőcsónak, ha le volt pányvázva a daru? Miért állt közel egy méter magasan a víz, ha nem volt lék, a nyílások le voltak zárva? Nov. 25.-én történt valami, a hajón tíz napja senki sem volt, amikor rátaláltak - a Mary Celeste mégis pontosan haladt tovább a megadott irányba. Ki fogta a kormánykereket? És az, hogy a Mary Celeste-re érkező tengerészek állították, a hajón senki sem volt, mégis gőzölgő ételt találtak a konyhában, és egy makkát, de döbbenetes módon az is felszívódott?

Frederick Valentich - eltűnt: 1978. 
 

Bizarr? Naná. Hátborzongató? Annál is inkább. Van rá ésszerű magyarázat? Nincs. Legfeljebb annyi, hogy a pilóta felszállás előtt a fél délutánt a Humbák Művekben tölthette, és nem gyengén löttyös volt. Vagy...1978. október 21-én Frederick Valentich tiszta időben és jó időjárási és látási viszonyok közt repült az ausztráliai Bass - szoros fölött, amikor a repülőút 40. percében rádión hívta Melbourne-t, hogy bejelentse, hogy azonosítatlan repülőgépet észlelt, ami követi őt - ám azt mondták neki, nincs tudomásuk bármilyen légiforgalomról abban a magasságban, amiben repül. Valentich látott egy nagy, ismeretlen típusú légi járművet, aminek a típusát nem tudja, de azt igen, hogy kb. 300 méterrel felette halad, nagy gyorsasággal. Miután jelezte a repülőgépet, beszámolt arról, hogy az közeledik felé, és szerinte a pilóta szándékosan szórakozik (!) vele, majd észrevette, hogy a repülőgép keringeni kezdett fölötte, csillogó, fémes felülete van, valamint zöld fény jelent meg rajta. Ezt követően beszámolt arról, hogy problémákat észlel a hajtómű működésében, majd amikor újra megkérték, hogy próbálja meg azonosítani a repülő járművet, azt felelte, hogy „ez nem repülőgép, hanem...” Ezután a mondatot egy azonosítatlan, fémes, kaparó nyikorgás szakította félbe, majd minden kapcsolat megszakadt, Valentich és a Cessna eltűntek. Annak ellenére, hogy a repülőgép azonosítására szolgáló jeladó adataiból pontosan lehetett tudni, hogy a repülőgép hol tartózkodott akkor, amikor megszakadt a kapcsolat, a területen és a környékén nem találtak olajfoltot, vagy bármilyen olyan jelet, ami egy repülőgép vízbecsapódására, vagy egyáltalán a lehzuhanására utalt volna. Semmit. Egyszerűen köddé váltak...

 Ugyanitt folytatás következik még:

Gyatlov incidens
Anastasia Romanov
A Roanoke telepesek

Flight 19
David Lang
Mv Joyita
Till Tamás

USS Cyclops
A Bolygó Hollandi
A Flannan - világítórorony
Madeleine McCann
Akik az Alcatrazból szöktek meg

 
Az íráshoz felhasznált források 

player.hu/eletmod/rejtelyesen-eltunt-repulogepek
index.hu/sport/extremsport/2013/06/11/eross_szajbarago

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése