2018. október 27.

# 2018 # Angol

T.M.Frazier: Perversion (Perversion Trilogy #1)



USA Today bestselling author of the King Series, T.M. Frazier, brings you an all-new trilogy with an anti-hero you're going to love to hate and a ballsy heroine with more than just tricks up her sleeve.

Love is supposed to be a fairy tale. Ours is a death wish.
I'm the executioner for the Bedlam Brotherhood. 
 She's a con artist working for my greatest enemy.

I use her.
She manipulates me.
We find ourselves on opposite sides of a bloody war.
My heart and head tell me I have to stay away.
My lust for her doesn't give a sh*t.
Nothings fair in love and gang war. 



Hossz: 300 oldal
Megjelent: 2018. szeptember 25.
Goodreads arány: 4,59 / 5,00
Frazier Publishing

HEA: ✘
Csavar: ✓
Cliffhanger:  ✓
Váltott szemszög: ✓
Morális kérdések: ✓
Olvasható-e önállóan: ✓
Főszereplők: Tristan Paine 💗 Emma Jean Parish  
💗 Marco Ramos 💗 Gabriella "Gabby" Gomez

Zeneajánló
 

"You better get your girl home, boy
You better take yourself home, boy
You better tell her you love her, you need her
'Cause if you don't, she's 'bout to be long gone, bro..."

Na jó, ha nem hagyom abba az ilyen, és ehhez hasonló könyvek olvasását, tényleg bérelt helyem lesz a pokolban. Azt hittem, a King után már nem lephet meg semmi, mindent láttam, levontam a következtetéseket - többek között hogy nekem tényleg ezekben van az életem, de erről majd később - ám amikor kijött a Perversion, minden meggyőződésem úgy ment a kukába, ahogy annak rendje és módja szerint lennie kellett. Sokan azt hihetnék, nem vagyok normális, amiért ilyen borítójú, és című könyvekre szánom a fél életemet, de...egyre csak erősödik bennem, hogy csukjam be a szemem, és azt válasszam, amelyiket választani akarom. Most is kiválasztottam, és nem bántam meg egy percre sem. Sőt, ez a nyitány - a Perversion egy trilógia első része, ezután jön a Possession, és a Permission - arra ösztönöz, hogy ezután is bátran olvassak az írónőtől. Mondjuk ezután nehezen tudom elképzelni, hogy nem rohanok a Possession-ért a megjelenés napján. Vagy bármi másért, amin meglátom az írónő nevét.

Nyilván mindenki sejti, milyen könyvről van szó, de megerősítem: a Perversion nem gyenge gyomrúaknak való, és bár közel sem annyira megrázó, mint az előző olvasmányom, a Long Shot, ennek is bőven bérelt helye van a dark címkés könyvek közt. Húzott is magával onnantól kezdve, hogy kikerült a borító, a teaser képek, és a fülszöveg, pedig ezek még csak a könyv előszelei voltak. Ma reggel kriksz - krakszok helyett a "Grim" szót kezdtem papírra firkálni, úgyhogy képzelhetitek. Lehet, hogy némelyik karakter ismét csak addig volt rosszfiú, amíg az első oldalról a másodikra lapoztam, lehet, hogy akadtak benne hibák, logikai buktatók, és nem is  mindig vagyok oda a reflexszerű, gyorsan történő, "hirtelen" cselekményű sztorikért, de sok más olyan dolgot kaptam, amik miatt előbbiek  - valami csoda folytán, képzeljétek - gyorsan feledésbe merültek. Akadt itt minden, gyilkos cliffy-től kezdve a lapról leugró, élő karaktereken át az iszonyúan jól megírt, magával rántó cselekményig, ennek tetejébe váltott szemszögű volt az elbeszélésmód. Párszor eszembe jutott, hogy félcsillag mínuszt vonok - de amikor elmegyek dolgozni, majd egész nap azért járkálok bamba vigyorral, mert tudom, hogy amikor hazaérek, folytathatom az olvasást, és még többet kapok a pasiból, az azért elmond valamit. Még én sírtam, amikor fel kellett állnom a könyv mellől. A Perversion elég egyszerű fülszöveget kapott, sőt, azt is mondhatnám, hogy T.M. Frazier minden könyve összefoglalható ezzel a 3 sorral - ez mégis más. Eleve úgy kezdődik, hogy "A szerelemnek varázslatosnak kellene lennie. A miénk öngyilkosság." A vége pedig "Amink van, az tarthat örökké. Feltéve, ha túléljük a robbanást..." Hát ezt a robbanást nem tették zsebre, sem ők, sem én. Akiben felötlött, hogy a Perversion hasonít a King-re, annak elárulom, pár aspektusban tényleg egyeznek. Nem egyszer lehet látni, érezni, hogy az írónő költségtakarékosság (?) céljából átemelt dolgokat, egy helyen a szituáció sívó ugyanaz, mint a King-ben, aztán Preppy-t és Bear-t is beleszőtte a buliba. Írhatta volna úgy, hogy odapasszol pár karaktert az üresjáratok miatt, vagy azért tesz bele szexjelenetet, mert jobb nem jutott eszébe, de nem. Valójában amire aligha lehet panasz, az a cselekmény. Néha úgy éreztem, mintha az írónő a legfontosabbakat mondaná el, aztán ahogy akarok, úgy kirakózok, a hiányzó infókat meg majd összelapátolom, de szerencsére időben észbe kaptam, hogy ez egy trilógia első része, ezért olyan, mint egy bevezető: mindent elmond, közben pedig alig valamit.

Mielőtt a cselekménybe jobban beleásom magam, muszáj megemlítenem, hogy a prológust, és az első, kb. 30 oldalt kétszer olvastam el, mert semmit nem értettem belőle. Utána persze tiszta lett, de némiképp megzavart, hogy a prológusban egy karakter beszélt, aztán ahogy kezdődött a történet, már egy másik, 16 éves korában, időjelzés a legszükségesebb helyeken. Majd vissza kellett kanyarodnom, és tisztába tennem magamban, hogy igen, akkor most egy 12 éves tette azt egy 16 évessel, amit, és még pluszban valamit, ami miatt kétszeresére tágult a pupillám. Ennyire érettek mostanában a 12 évesek?!? Mindennek a tetejébe az egyik karakternek legalább öt, azaz ötféle beceneve volt - plusz az eredeti nevéből kifolyólag állandóan Marilyn Monroe-t láttam magam előtt. Természetesen mindennek van miértje, a graffitivel írt név Grimhez tartozik, aki 16 éves koráig Tristan néven futott, utána "executioner", azaz "kivégző", meg még egy fontos néven is hívják, és állandóan egy kapucni van a fejébe húzva. Nem egyszer volt javítóban, családról - családra adták, kicsit olyan, mint King. Izolda, azaz Norma Emma Jean, azaz "EJ", azaz "Little Orphan", azaz "Medusa", azaz "Tricks"...nos, tőle a pofám leszakadt az első mondatától kezdve. Tökös kiscsaj, nem mondom, néha már túlságosan is - de lehet, hogy a habitusa, meg a nagy szája keverte akkora bajba. A történet Lacking-ben, Floridában kezdődik, ahol közel 75%-os a szegénységi ráta, és kettest kapott a biztonságos városok listáján. 100 a legbiztonságosabb. Ezen a helyen jobb, meghúzod magad, megpróbálsz láthatatlan lenni - és akkor talán, mondom talán megéred a holnapot. A környéken 2 rivális banda él, a Bedlam, ill. a Los Muertos, és persze mindkettőnél vannak szabályok. Ha egyik banda tagja átmegy a másik területére, annak csúnya vége lesz, például. Gyilkosságok, drog, bűnözés, prostifuttatás, amit csak el tudtok képzelni, az ezen a helyen mindennapos. Itt találkozik Tristan, Emma Jean, és Mr. Fuzzy, egy macska, akinek később még nagy szerepe lesz a sztoriban. Mivel a lány nevéhez hűen tud pár trükköt, konkrétan rásózza a macskát Tristan-ra, majd megvédi őt - egy 12 éves kislány egy 16 éves, javítóból szabadult srácot... - aztán köddé válik. Majd Tristant figyelmeztetik, hogy nézze meg a zsebét...és a cirkusz 5 év múlva folytatódik. Merthogy utóbbi soha nem felejtette el a lányt, aki képes volt meglopni őt, és a lány sem felejtette el a srácot, aki olyan nagy hatással volt rá...csak éppen az öt év alatt történt valami fontos, ami a cselekmény fő szálát adja.

"Az egyetlen törvény Bedlam-ban, az utca törvénye. Kívülről olyan, mintha a vadnyugat dugott volna az apokalipszissel. Belülről...rosszabb." 
Képek forrása: T.M. Frazier hivatalos twitter,- és facebook oldala

Talán már rájöttetek, hogy melyik karakter volt a kedvencem, de ez nem egy dolog miatt alakult így. Azt hiszem, Tricks és köztem nem kis cicaharc lenne. Az írónő könyveiben az a legjobb, hogy minden karakter, még a háromkaréjú ősrákok is leugranak a lapokról, tele vannak élettel, szikráznak, magukkal rántják az olvasót, és emberközeliek, ami fontos. Amikor Grim elkezdett torkaszakadtából üvölteni, konkrétan a fejét verte a falba "fuuuuuuckkkkk" felkiáltásokkal, az zseniális, és megindító volt. Becsuktam a szememet, láttam magam előtt, éreztem a fájdalmát, mindent - és ez az, amit egy könyvnek elvileg el kell érnie, ha nálam ötöst akar. Ráadásul Grim kicsit olyan volt, mint én. Amikor kell, beszél, de feleslegesen soha. Az érzelmeit fogóval kell belőle kihúzni, mert inkább elrejti őket, de ha valakit szívből, igazán megszeret, onnantól kezdve óvja, mint a tigris, és mindene az adott személyé. Ha oda szúrnak, ahol igazán fáj, ő sem tud kőkemény, faarcú s*ggfej maradni, és őt is fel kell szedni a földről valakinek. Nyilván utóbbi miatt (is) alkották úgy Tricks karakterét, ahogy. Bár a fent említett részben Grim pont a lány miatt szenvedett kegyetlen módon. Ezek ketten olyanok, mint Rómeó és Júlia. Csakhogy kérdéses, ki éli túl, és ki nem - mert ha két ember ellentétes "családból" jön, annak következményei lesznek, és nem biztos, hogy mindenki megússza élve...a való élethez hasonlóan a Perversion-ben sincs rózsaszín, cukros álom, ahhoz, hogy valaki egyről a kettőre jusson, kitörjön az árnyékból, boldog legyen, küzdeni kell, ám gyakran az se elég - pofára eshetnek, annak ellenére, hogy a lehetetlent is megtették. Ez hangyányival jobb, mint azt látni, hogy összejönnek, cirkuszolnak, összejönnek - történet közepe felé szexelnek - cirkuszolnak, "majd a szentlélek megold helyettünk mindent", még cirkuszolnak, kibékülnek, összejönnek, happy end, és az NA-k 95%-a ennyiből áll. Az utóbbi időben egyre kevésbé van erre szükségem, és nem feltétlen azért olvasok hasonlókat, mert. Hanem az élményért, és az adrenalinlöketért, amit csak ezekben a könyvekben találok meg. Szóval...nálam ismét nyert egy dark. 

Amiért én megajánlom az ötöt, az eddig egyrészt Grim a karakterek miatt van, mert ha belőlem sírás közeli állapotot csikar ki valami - és ez itt egyetlen karakternek egyetlen szavával sikerült - akkor nincs miről beszélni. Másrészt Grim a Perversion nem nyálas, össze - vissza katyvasz, hanem durva, megrázó történet, olyan "lezárással", ahogy annak lennie kell. Harmadrészt Grim azok az apró részletek, mint Tricks idézet mániája - könyörgöm, Rowlingtól volt idézet... - a macska, vagy amikor a híd alatt ültek és katzólokósc, az mind hozzájárul az öt csillaghoz. Alig 9 (!) óráig tartott az olvasás első betűtől utolsóig úgy, hogy dolgoztam is, azóta folyamatosan nézegetem, visszaolvasom, egyszerűen nem tudok belőle kilépni, és eljött az az idő, amikor azt kell mondjam, szerelmes lettem egy könyvbe. T.M. Frazier az egyik, aki nem fél beletenni valamibe a szívét, és ez persze meglátszik a végeredményen is. Nem érdekel, mennyire volt weird néhány rész, nem érdekel, hogy nem volt időjelzés, ahol szükség lett volna rá, sőt, az se érdekel, hogy a kirakós néhány része valahol elveszett az éterben, és nekem kellett őket megkeresni. Utóbbi hármat tudom inkább a könyv hibái közé sorolni, de ahogy az elején is mondtam, keresek egy mappát, belecsomagolom a hibákat, beteszem egy fiókba, bezárom, a kulcsot meg elhajítom vagy lenyelem. Így esélyem sincs, hogy valaha előszedjem őket.

A Perversion nyelvezetileg egyszerű, könnyen lehet vele boldogulni - de ehhez nagyban hozzátette a magáét, hogy fordulatos, egyik mondatból nyílegyenesen következik a másik, nem beszélnek mellé, nem terelik el a szót másra, így ha valaki elakad mondjuk a 150. oldalon, akkor sem kell visszakanyarodni az első lapra, elég visszanézni, hogy egy - két oldallal azelőtt mi történt. Persze figyelni kell, mert pár dolog itt is a részletekben van elrejtve, de nem olyan szinten, hogy ne lehessen érteni, ha mondjuk egy bekezdést átugrott az olvasó. Mondjuk annak nem sok értelme van, de értitek. Amikről még nem beszéltem, azok az NA-ban megszokott erotikus jelenetek - műfajhoz képest elég sokat kellett rájuk várni, nem gondoltam, hogy az írónő eddig húzza. Így visszagondolva viszont így a legjobb, egyrészt volt keretük a jeleneteknek, másrészt Kennedy Ryan-hez hasonlóan ha ő ír valamit, akkor azt szívből, mindent beleadva teszi. Minden lappal nőtt bennem az adrenalin, és mire elértem a közepére, ahol jómadaraink véletlen sem azt tették, amit szerettem volna, hanem több dolog miatt "kissé" eltávolodtak egymástól - olyan módon, hogy akaratlanul kijött egy könnycsepp a szememből - és akkor a fejem már rákvörös volt a méregtől, meg az összes érzelemtől, egyszerűen képtelen voltam az olvasást abbahagyni. Ezek ketten annyira jó párost alkottak, hogy - most tessék figyelni - még nekem okozott fájdalmat, ami történt, éreztem a szúrást legbelül. Nem mindenkinek sikerül megugrani azt a szintet, hogy egyszerre legyen ugyanolyan jó a cselekmény, és benne minden részlet - de állítom, T.M. Fraziernek sikerült. És ha megengeditek, elmondom, hogy ennek a Brantley Gilbert nevű countyénekesnek valahogy sikerült kb. 4 dalba, ill. azoknak a szövegeibe belesűríteni az egész könyvet. Úgyhogy olvasás után meg azért bőgtem...a fenti idézet a Bro Code-ból van, FYI. 


Morális kérdésekről nem nagyon beszélhetünk, lévén ez egy veszett jól megírt NA - de akkor is csak NA, és itt ugyebár ne keressünk világmegváltó gondolatokat. Az egyetlen kérdést talán Grim tehetné fel, amikor azt mondja, "Mi történik, ha választanom kell a testvéreim, és aközött, aki a világot jelenti? Mi van, ha már késő?" - emberünk el is gondolkozna, ám amikor ezek eszébe jutnak, a könyv vége következik, a bomba meg robban. Szóval hogy Grim elkésett-e, illetve hogy kivel mi történt, a Posession-ből fog kiderülni. Ha engem kérdeztek, bízom a legjobbakban, de nyilván nem azért van 3 rész, hogy szivárványok legyenek a második rész első mondatában...a cselekmény sem engedi, hogy minden szépen és jól alakuljon. Ha a két jómadarat megnézzük, ők éppen rosszkor, rossz helyen jöttek rá, hogy addig mi hiányzott az életükből, egy olyan világban, ahol keményen megtorolnak mindent, és ahol érzelmeknek helye nincs. Szóval innen is üzenem, ezt azért még egyszer alaposan át kellett volna gondolni, vagy legalább addig takarni, míg szabad nem lesz az út. Akkor van esély a "happily ever after"-re, ha megtalálják a szabadulást, a kiutat - és így nagyjából az is borítékolható, mi fog történni a következő részben. Addig viszont marad a Happily Never After, meg a kérdés, hogy mégis, melyikőjükön fogják megtorolni, amit elkövettek...a könyv végén kap az olvasó egy függővéget, és az utolsó mondatból kiderül, hol akasztják a hóhért legelőször: az egyik karakter óriási bajba kerül, a másik viszont sehol nincs...remélem, a következőben a Terminátor és Sarah Connor dolgai végre kezdenek alakulni. Azt mondják, a szerelem nem egy vízcsap, amit akkor nyitsz ki, és zársz el, amikor akarod. T.M. Frazier meg most mutatott egy nagy fityiszt. Sejtettem, hogy jó lesz ez - sokszor a borítóból és a fülszövegből megállapítom, mennyire fogom szeretni adott könyvet - de azt nem, hogy így magával ránt. Hatalmas erő, potenciál van benne ahhoz, hogy aki hozzám hasonlókat olvas, vagy érdeklődik a műfaj iránt, azt szintén elsodorja - és ahhoz is, hogy a folytatások legalább ennyire jók legyenek. Puszta fikció az egész, de amit ennek ellenére ad, az egy életre elkísér - főleg ha a zenékbe is bele tetszenek hallgatni - és 100%-osan megerősített, hogy az életem tényleg azokban van, amiknél első betűtől az utolsóig azt csinálom, mint Stitch. Csak én vigyorgok mellé. Hogy kinek ajánlom nagy öleléssel, teljes szívből a Perversion trilógiát? Nos, például annak, aki nem fél magától, és nem fél a határait feszegetni. Aki szeretne valami igazán jót olvasni dark - NA kategóriában, és aki nem bánja, hogy teljes hátralevő életében fogva tartja majd egy trilógia, és egy bizonyos karakter. Aki Rómeó és Júliát olvasna 400 évet ráhúzva az eredetire, egy alkotótól, akinek minden leírt szava a szívéből jön, és egyszerűen zseniális, amit művel. Most megint sírjak? A Possession 4,59-en áll...


 







Részlet a könyvből

PROLOGUE

For years, the streets of Lacking have run red. The violence escalates with each passing day. Bodies riddled with bullet holes are left to rot on the streets and sidewalks. As a warning. A sign of power. A message of who really gets to decide who lives and who dies, with each of the three main gangs competing for the honor.
 People in this graffiti-covered town fear the constant bloodshed, the never-ending stream of bullets whizzing by, of walking into the wrong territory at the wrong time, wearing the wrong color, or saying the wrong thing. Not pledging the correct allegiance to the person holding the fucking gun in their mouths.

People stop leaving their homes after dark.
Some stop leaving them all together.

The only law here is gang law. Justice comes in the form of a bullet or a blade.
 It’s the wild west meets the aftermath of the motherfucking apocalypse.
It’s also home.
I am one of the reasons why people are so fearful to leave their own homes. 
Murder surges through my veins like a derailed train. 
You can’t do something well if you weren’t born with a piece of that something inside of you. If it was anything else, like art or business, people would call what I have a talent. A passion. I’m no fucking artist. I’m no accountant. My business is revenge. It’s what I thrive on. Taking lives to save the lives of those in the brotherhood. To make a point. To send a message. 
For the sheer fucking pleasure of it. It’s what I was made to do. If this was the Middle Ages, I’m confident I’d be the man in the heavy hood, lobbing people’s heads off at the king’s command. 
I have the stomach for it. 

The tenacity.
The desire.
They call me Grim.
I’m the executioner for the Bedlam Brotherhood.
Death is upon you if you see me coming.
Kidding.You’ll never see me coming.

A truce was reached shortly after the Governor threatened to send in the National Guard.
 Since then, all has been quiet. Too quiet. If you listen closely you can almost hear the sounds of guns reloading.
Click click clack.
Click click clack.

The truce was for one year.
It’s been ten months.

Click.
Click.
CLACK.

4 megjegyzés:

  1. (Mostmár szétbombázom a posztjaidat kommentekkel, mert annyira szeretek ide járni)

    Atyagyatyaszentbugyogó, nagyon meghoztad a kedvem ehhez a könyvhöz! Szerintem ez lenne az a könyv, ami jól megborítana lelkileg, azután újra összerakna és rabjává tenne. A King is hasonlótűvelt velem, alig győzök a fenekemen maradni, hogy olvashassam a folytatást. Tényleg át kellene pártolnom az idegen nyelvű könyvekre, és nem csak félévente egyszer felcsapni egyet-kettőt.

    Az értékelés meg... Zseniális! Szeretem, ahogy fogalmazol, annyira összeszedett vagy. Mikor is jön a következő bejegyzésed? :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. *csatessenbàtranidejàrniénszeretemhavakinekvéleményevan* :D Örülök, ha megjött a kedved hozzà - hidd el, sok olyan könyv van, ami mindenképp megér egy misét. (Nézd meg az olvasmànylistànál köhöm - köhöm.) Eredetileg nekem is csak nyelvvizsga meg hasonlók miatt indult, de...benne ragadtam. Amiket eddig felfedeztem, azok nekem óriási jelentőségűek. Nincs időm magyar nyelvű könyvekkel vacakolni olyanok mellett mint ez.

      Az összeszedettségről....ér, ha azt mondom hogy sosem érzem magam annak? Mindig csak írom ami a fejemben van, alakítom, estébé - estébé, de összeszedett, az ritkàn. :'D munka mellett nem nagyon van időm írni, de most egy van félig kész, egy másikat félig olvastam el, aztãn egy harmadikba most kezdtem...valami szösszenet témát kéne lassan írni. :)) A jövő hét folyamàn biztosan.

      :*

      Törlés
    2. Nyelvvizsga miatt olvasom épp a P.S. I Hate You - t, hogy ha nincs időm feladatokat gyakorolni esténként, akkor is legyen valami angol a mindennapokban. A munka sokat elvesz az ember idejéből, és ha kényszerű túlórát kell beiktatnom, akkor abszolút nincs agyam egy-egy rövidke feladatra sem. Sok mindent szereztem be Amazonról ingyé', ideje rájuk is sort keríteni.

      Hidd el, nagyon is összeszedettek a bejegyzéseid! Nem csapongsz a gondolatok között, szépen kifejtesz mindent. Gondolom a munkádat is ilyen ügyesen csinálod. :)

      Törlés
    3. Na kérem, a PS. I Hate You nekem is a listámon van, csak még nem jutottam el addig. :'DD Nagyrészt én is onnan vásárolok, néha nagyon jó dolgokat lehet kifogni fillérekért. Mondjuk a papíralapot fel kellett adnom egy jó ideje, de valamit valamiért. :))

      Kösz, aranyos vagy. <3 Többnyire nagyon figyelek arra, amit csinálok, itt is, meg a munkában is, de ha fáradok, vagy valami, azt észre lehet venni. :DD

      Törlés