2019. február 6.

Through the Mist by Cece Ferrell | CoaBS értékelő


I’m living with a ghost.

I’m in a place I never thought I’d be: adrift in a sea of confusion and unfulfilled dreams. My life, my career, my marriage. When my husband, Dan, asks me to join him on an island for an extended work project, I hope it will be enough to salvage our relationship. So I go. Then Dan gets pulled away for his job, and I'm left alone in this unfamiliar place.

Before I even realize it’s happening, I’m falling in love with this island and pulled in by the magnetism of a century-old spirit. The longer I’m on the island, the less my life resembles the one I lived before. When the time comes for me to leave, will I be able to?
Or will my bond with a dead man keep me tied to the island?



Hossz: 297 oldal
Megjelent: 2018. október 24.
Goodreads arány: 4,47 / 5,00
műfaj: paranormál, slowburn NA
kindle kiadás

HEA: ✓
Csavar: ✓
Cliffhanger: ✘
Morális kérdés: ✓
Váltott szemszög: ✘
Standalone könyvről van-e szó: ✓
Főszereplők: Rosalind "Ros" 💗 Archer Breckenridge

A könyvet megnézheted:
Goodreads || Amazon || Moly

Zeneajánló

Adore - Jasmine Thompson
Fire in the Rain - Mans Zelmerlöw

Eternal Dream - Celtic Music
Fairy Prince - Celtic Fairy Music
 
 
"When people talked of soulmates, of one eternal love, this was what they were talking about. A love that lit you up from the inside, that set you on fire. A love that was so different from everything and everyone else. (...) A love that fulfilled and sustained you in ways you didn't know possible. That made you stronger, braver, better in every way."

Quija táblát, ördögűzőt, vagy legalább egy pszichológust, aki erre a merényletre énfelségem ellen épkézláb magyarázatot ad. Now. Egyenlőre én a szavakat is nehezen találom. De mielőtt belevágnék az értékelésbe, szeretnék egy dolgot tisztázni: csak akkor kezdjen bárki is a könyvbe, ha úgy érzi, hogy az ő szíve nyitottabb, mint a többségé, és meg tud birkózni bizonyos dolgokkal. A Through the Mist nem könnyű menet - ám közel sem azért, mert elmebeteg, késsel rohangászó karakterekkel, vagy 9 szekrényajtóval van tele, akik szeretik a mostohatestvérüket terrorizálni, nem. Inkább a szívet veszi célba azáltal, hogy rém egyszerű alapra ráhelyez valamit, amit csak a fent említett nyitott szívű olvasók fognak megérteni...ha megértik egyáltalán, és nem buknak bele, ahogy kishíján én is. Sokat láttam már, sokat tapasztaltam, de ismét legyűrt egy egyszerű, sok helyen kissé ostoba New Adult, ami pont a világ - és saját magam - elől elzárt részeket szólaltatta meg bennem. "Miért kell ehhez a könyvhöz nyitott szív?  Miért nem elég, ha nekiülök?" - azért, drága olvasó, aki most rám figyelsz, mert a nyitott szíved nélkül nem leszel képes feldolgozni az első oldalt sem, aztán majd lassan jön a többi...a beteljesületlen szerelmek mindig elpattintanak valamit az emberben, nem igaz? És ha azt mondom, hogy ennél a szerelemnél egy évszázad, az élet, illetve a halál a legnagyobb ellenségek? 

Mondhatnánk, hogy minek még egy hasonló, hiszen annyi, de annyi könyv indít ugyanezekkel a sorokkal, sőt, én is tudok példát nem olyan régről, aminél betűre pontosan ugyanezeket a szavakat írtam le, mégis...ha valaki hegyezi a fülét, olvas a sorok között, esetleg még a fülszöveget is megnézi, rájöhet, hogy nem véletlen adok én se annyit ismét, amennyit még nem szégyellek. Két főhősünk, Rosalind és Dan házasok, utóbbit a munkája egy apró kis helyre, az Orca szigetekre szólítja, ahova vele tart a szerelme. Csakhogy a házasságuk sérülékeny, elég még egy karc, és darabjaira hullik, ami be is következik: Dan-t elszólítja a munkája, Ros - aki élőhalott azóta, mióta az édesanyja rákban meghalt - hetekre magára marad abban a házban, aminek amúgy is érdekes múltja van. Valójában nincs egyedül, mert állandóan pézsma - dohány - sós óceán illatot érez, a dolgok megváltoztatják a helyüket, a cédulák eltűnnek egyik helyről, majd felbukkannak máshol, könyvek esnek le az asztalról, és nyílnak ki random idézeteknél...

 ...és itt a legfontosabb, hogy az írónő hétköznapivá változtatott dolgokat, amik nem hétköznapiak, és az egyik karaktert vitte megszokottból az abszurdba, a szituációk viszont ugyanazok maradtak, lényegében az abszurd keveredik a teljesen hétköznapival, és ehhez kell az a bizonyos nyitott szív. Természetesen a morális kérdéseket sem lehetne jobb helyen feltenni, mint itt, mert ebből a könyvből ordít a sok kérdés, csoda, hogy nem vágja egyenesen az olvasó képébe őket, és mintha tőlem is várta volna pár dologra a választ az írónő, illetve a karakterek. Egyrészt: merre vezetne a szívünk? Egy olyan szerelem felé, ami semmit nem ad, alig él, és csak a szentlélek tartja össze, vagy egy olyan felé, ami teljes, boldog, szárnyal tőle az ember - azzal a "kis" hibával, hogy az egyik fél nem nevezhető a társadalom teljes értékű tagjának, és ha bárki megtudja, konkrétan pszichológust, pszichiátert, mentőt, plusz ördögűzőt hívnak az illetőhöz? Itt lépett a képbe Ros barátnője, aki megléphette volna utóbbiakat, de minden ellenérzése ellenére mégis hitt, tette, amit kell, nem az ellenkezőjét, ami egy ilyen helyzetben evidens lett volna. Keveset szerepelt, de egyszerűen imádtam a karakterét. Másrészt Dan és Ros...nem gondoltam volna, hogy a vége felé az történik, ami, de annál a bizonyos jelenetnél, "ha megteszed, ha visszamész, szíven szúrlak" felkiáltással konstatáltam a dolgokat. Mert egyszerű volt a képlet, és a két megoldás közül azonnal a második mellett döntök. Persze engem is határol a társadalom, nyilván ezért volt gyomorgörcsöm, hogy akkor melyik is lenne a jobb, de ha van bennem csöppnyi irracionalitás, nyitott a szívem, és képes vagyok megérteni, hogy nem kell mindig a körülöttem levő világ szabályainak engedelmeskedni, élni fogok. És nem csak én...

Archer, ahogy én elképzeltem - a képen Mans Zelmerlöw

Látható a műfaj meghatározásánál, hogy slowburn románcról van szó, kvázi aki gyorsan száguldó cselekményt vár, tegyen le az olvasásáról. Itt a kérdések, a gondolatok a legfontosabbak, és az sem baj, ha az olvasó elidőzik pár oldalon, mert pont ezt várja tőle a könyv. Ennek megfelelően az írói stílus is gyönyörű - és bár összetett gondolatok vannak a szavak, kifejezések mögött, mégis szinte azonnal érthető, miről van szó, ráadásul mellékszál sincs, minden egy irányba tart. De ez csak akkor lesz nyilvánvaló, ha valaki az orránál tovább lát. Apró nyomozós szál ugyan van benne, hiszen csak ki kellene deríteni, hogy mi történt a múltban, meg azért tudjuk, hogy egy entitás azért egyensúlyozik két világ között, mert valami nem hagyja távozni...itt lesz kiemelt szerepe az egyik karakternek. De ennyi, ez nem krimi, és nem thriller. Bevallom őszintén, én csak egy dolgot hiányoltam az egészből, a váltott szemszöget. Nagyon. Sok könyvben felesleges időpazarlás, máshol keserű szájízt hagy, de ennél kellett volna, hogy ne csak Ros, hanem Archer is megszólaljon, egyszerűen mert sokszor az ő jelenlétét erősebbnek éreztem, mint a nőét. Persze a befejezés kárpótolt - a "vége" főcím után, Archer levelénél szorítottam, hogy ne kelljen felállítani a zsepihadsereget...nem jött össze - annak ellenére, hogy jóformán nem volt a könyvnek vége, és még én kerestem a hiányzó oldalakat. Mint amikor egy sztorit elvágnak valahol, de nem a végén. Ezután jött a levél, ami Archer szemszögéből íródott, úgyhogy emberünk szerencsére mentette a menthetőt. Na, nem mintha addig annyira menteni kellett volna bármit is...mivel a legelső betűnél már tudtam, hogy az értékelésnél mennyit fogok adni, és minden apró - cseprő hibája ellenére is fenntartom, hogy ez egy iszonyatosan jó könyv. Csak nem feltétlen való mindenki kezébe. Nehéz fölötte napirendre térni...vagy inkább lehetetlen.

Spoilerveszély, aki nem szereti a hasonlókat, lépjen tovább.
 
Ez a könyv meg sem próbálta az üresjáratokat szexjelenetekkel kitölteni, mert lényegében sem üresjárat, sem felesleges szexjelenet nem volt benne, mégis sikerült úgy megírni, hogy a végén már felváltva nevettem - bőgtem. Akadt benne erotika, persze, de alig pár sor erejéig, és nem úgy, hogy majd' kiszúrta a szememet. Kicsit félt az írónő saját magától, és nem mert jobban belemenni semmilyen dologba, de azt mondom, ha valaki így írja meg a legelső - ismétlem, legelső - könyvét, annak legyen vér a pucájában a továbbiakban is. Aranymosáson úgy vinne mindent, hogy arra szavak nincsenek. Természetesen kedvenc jeleneteim is vannak, de a spoilerekre való tekintettel tényleg csak néhányat elevenítenék fel. Rám jellemzően, magamat nem meghazudtolva az egyik a nyomozás volt, aminek a végén minden kiderült a házról - pontosabban a benne lakó entitás életéről, milyen volt korábban, és hogy miért van még mindig ott, ahol. Itt hadd említsem meg, hogy bár NA-ról van szó, ügyes csavar is van a sztoriban, és nem mindig kell elhinni, ami első olvasatra igaznak tűnik. A másik pedig, amikor láttam magam előtt a Ghost c. 1990-ben készült filmet, vagyis azt a jelenetet, amikor a csávó megcsókolja a nőt. Itt felötlött bennem, hogy az írónő vajon hányszor nézhette egymás után meg a filmet. Ami nem feltétlen baj, hiszen első könyveseknek azért még csak kell valahonnan ötletet meríteni, ollózgatni is. Picit visszanyargalva az entitáshoz, van egy bizonyos, ma már alig használt szó, amivel a fiatal, életszerető férfiakat illették. Itt kész voltam, annyira megfogott a jelenet. Kérdés, mi az a szó. De erről majd mesél az egyik karakter, ő jobban tudja nálam. A vége előtt nem sokkal volt még egy jelenet, aminél mindenem reszketett, mert tudtam, hogy eljön az a bizonyos pillanat, és dönteni kell, ki melyik világot választja - akik pedig nem ide tartoznak, elmennek. Örökre...

Kellene beszélnem a gyengeségekről...fontos, hogyha akad is, az attól függ, kinek mi az értékmérője, és az alapján mondja, hogy akkor ezt ő hibának látja, vagy sem. Magam részéről hibának könyveltem el, amikor Ros olyan sokáig gondolkozott a dolgokon, hogy elaludtam a Kindle mellett. Sőt, visszament ahhoz a gyökérhez annak ellenére, hogy a fickó azt tette vele. De nem baj, azért még megpróbálhatjuk helyrehozni, hátha. Rendben, valahol igaza volt, hiszen ha marad, akkor milyen élete lesz, ha pedig megy, úgy éli le a hátralevő életét, hogy nem is élt igazán. Érdekes, igaz? Ti hogy döntenétek? Kis adalék a "milyen élete lesz" kezdetű gondolatmenethez: magunk előtt is rettegünk mindentől, ami kicsit is más, akkor hogy mondjuk el valakinek, aki nem érti, nem értheti az egészet? Ebből a szempontból jött kapóra Ros barátnéja, aki a legidiótább ötletre is készségesen bólogatott, és nem hívta az ápolókat (azonnal), akkor se, amikor már én, a "hívő" is rég megtettem volna. Összegezve, vannak dolgok, amiktől én is zavart érzek az erőben, és nem tudom, mit mondana, aki nincs erre felkészülve. De hogy tisztában legyünk a dolgokkal, a történetben vannak ezeknél érdekesebb dolgok is, amik felett napirendre térni lehetetlen. Nem fogom nyíltan kimondani, mert annyira bizarr, hogy az már önmagában megér egy misét, de gondoljatok bele: ha én órák óta filózok valamin folyamatosan, akkor mi lehet az? Hint: remélem tudtátok hogy egy szellem hús-vér emberi alakot tud felvenni, és szexelni is képes. Mert én nem.

Nagy titkot nem árulok el, de akit megszerettem, Ros barátnéja mellett Archer volt - és az írónő gyanúm szerint azért állította szembe Dan-el, mert szerette volna láttatni, mit jelent a mérgező, illetve a tiszta szerelem, és mit jelent, ha valakit visszatartanak az álmaitól, vagy amikor hagyják szárnyalni, és a háttérből finoman lökdösik. Eh, de kellett volna a váltott szemszög, a kutya mindenit. Remélem, a következő könyvben, a Constellation-ben nagyon szakít. Archer mindig a tiszta érzéseket jelenítette meg, ráadásul soha nem önmagát nézte, míg Dan ennek a tökéletes ellentéte volt, és bár ezt nyíltan soha nem mondták ki, nem egy helyen lehetett érezni. Ám még mielőtt valaki feltenné a kérdést, hogy ez szerelmi háromszög-e, gyorsan lereagálom, hogy nem, mivel három karakterből az egyik az első néhány oldalon van jelen, aztán már csak beszélnek róla / vele a végét kivéve, egy a világát nem tudja, azért nem lehet kezdeni vele semmit, a harmadik pedig...ő csendben figyeli az eseményeket. És random megpuszilja az ember arcát. Úgyhogy a cselekményből akkor se lehetett volna szerelmi háromszöget kihozni, ha valaki erőlködik. Kicsit rápillantva a könyvhöz ajánlott zenékre, világosan látszik, hogy a műfajok ez esetben annyira vannak közel egymáshoz, mint Makó Jeruzsálemhez...nem véletlenül. De az se véletlen, hogy pont úgy különítettem el őket, ahogy, mert az első háromnál a szövegekre érdemes koncentrálni, a másik kettőnél pedig arra, hogy milyen a hangulat. A többiről sajnos nem mondhatok többet. Fület hegyezni, olvasni a dalszövegekben, és minden kiderül. Mivel standalone könyvről van szó, függővéget, drámát nem írtak a végére, de ahogy korábban mondtam, Archer levele kiegészítette az egészet, és nem éreztem úgy, hogy valami még hiányzik.

 Ros, ahogy én elképzeltem - a képen Selena Gomez

Sokat gondolkodtam, hogy a végén megajánljam-e az ötöt, hiszem nem egy helyen volt benne hiba, de ezeket én is csak azért hoztam fel, mert másodjára az ember nyilván jobban átgondol mindent, és feltűnik. (Fun fact: elsőre megakadtam úgy a negyedénél, de azóta szörnyen megbántam, hogy akkor nem vittem tovább.) Aztán úgy döntöttem, hogy pont a bizarrsága miatt adom meg neki a maximálisat, és mert tudott újat mutatni, kiemelkedni. Kishíján levontam fél csillagot a váltott szemszög hiányáért - soha ennyire könyvből még nem hiányoltam valamit, de bízom benne, hogy az írónő következő könyvében már annak is lesz hely. Cece Ferrell első könyve csodaszépre sikerült, érzelmes, tüzes - úgy, hogy alig van benne nevén nevezhető erotikus jelenet - és nem kicsit bizarr. Ám aki csak pár órára el szeretné vágni magát a külvilágtól, annak nagyon ajánlom Ros és Archer történetét. Szívet, elmét kitárni valaminek, amit nem érthet meg akárki, illetve félretenni mindent, ami gúzsba köt, ami földhöz szorít. Ha ez megvan, egyszer csak azt fogja észrevenni az olvasó, hogy Ros-al gondolkozik, és Archerrel szárnyal az égen...

 Dióhéjban az alkotóról


Cece Ferrell wrote her first short story at the age of eight and has had a passion for the written word ever since. She developed a love for romance while pregnant with her first daughter, though admits the love affair likely began when she started sneaking her mom's Danielle Steel novels at the ripe old age of twelve. An intense fascination with stories from the past, art history, and history led her to getting her B.A. degree in Renaissance Studies from the University of California Santa Barbara. She also met her husband there while working at a well known home improvement store, so needless to say, Santa Barbara was good to her.

Cece loves: words, especially of the four letter variety, snark, tea, all things crafty, and flawed characters that love passionately. She is a sucker for a great smile and thinks there is almost nothing better in the world than dessert. She has lived in many places, and while Paris and Washington top the list for her favorite, nothing feels like home as much as California's beaches. Cece resides in Southern California with her husband and two little girls who constantly keep her on her toes.

When she's not writing, Cece can be found reading voraciously, creating things for her shop, hanging at the park or beach with her family, having get-together's with friends, or binge watching shows on Netflix with her husband.  ***  Cece első rövid sztoriját 8 éves korában írta, azóta szenvedélye az írás. Rengeteg helyen élt már, és bár Párizs és Washington a kedvenc helyei közé tartozik, számára az otthon Kaliforniát jelenti, ahol jelenleg él a férjével és két kislányával. Amikor nem ír, a parkban, vagy a parton van a családjával, a barátokkal jár össze, vagy a férjével a Netflixen néz sorozatokat. 

Hivatalos weboldala - https://www.ceceferrell.com

Teaser képek

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése