2019. március 6.

8 telenovella, amit tuti, hogy te is néztél - miért függünk a telenovelláktól? | Everglow írásai


"Juanita rájön, hogy Carlos és Esperanta apja hazudott neki, amikor azt állította, hogy Maria kutyájának gazdája Simone. Eközben Fernando bevallja Octaviának, hogy már nem szereti, sőt el is költözik a szomszéd Georgo fiatalabbik lányával, Ana-val, aki össze van zavarodva, mert közben Ricardo, a kertész is csapja neki a szelet. A kettejük között lévő hatalmas társadalmi szakadék miatt Ana úgy dönt, visszautasítja a fiút, ám ekkor még nem tudja, hogy Ricardo valójában Oscar de la Cruz, a város leggazdagabb emberének a fia. Lehet, hogy Hugo Lopez Vasquez valójában Victor Augusto Espinosa Jacome rég elvesztett öccse? Kiderül végül, ki rabolta el Maria kutyáját és követelt érte váltságdíjat?"

És a fenti ismertető egy 50 perces részből körülbelül 10 percet tesz ki. No offense, így felnőtt fejjel vérciki némelyikre visszagondolni - ám akárhogy tagadom, az én gyerekkoromat is ezek töltötték ki. Creepy kölök voltam, na. Igen, a telenovella és a szappanopera ugyanaz, csak előbbi Dél-Amerika országaira (Mexikó, Argentína, Kolumbia, stb.) jellemző, korlátozott számú, egymáshoz szorosan kapcsolódó epizódokból áll, tehát valaki nézi az első résztől, különben nem fogja érteni, vagy...nézi az első résztől, különben nem fogja érteni. A szappanopera ezzel szemben nagyobb részben az USA-ra jellemző, a cselekményt szabadabban kezelik, és akárhanyadik epizódnál be lehet kapcsolódni. Ahogy a szappanoperák, a telenovellák sem a tévében kezdték pályafutásukat - 1950 előtt ugyanis még főként rádión futottak 30 perces időszakokban, mert egy háziasszony nagyjából ennyi időre tudott leülni. Ennyi a történelem része. Innentől az a kérdés, hogy mik azok a dolgok, amik miatt egy telenovella éveken, évtizedeken keresztül fenn tudta, tudja magát tartani, és miért emlékszik rájuk az is, akiknek a még nagyszülője ült a képernyő előtt minden délután, és ő követte Oktávia, Georgó, illetve Hoszémigel kalandjait. Mert valamit varázslatot tudtak a telenovellák...és tudnak ma is. De mit? 

Valahol azt olvastam - és ez nagyon fontos a megértéshez - hogy képzeljünk el egy bevándorlót, aki az egyetlen kis bőröndjével, motyójával érkezik mondjuk a Dominikai Köztársaságból Amerikába. de a körülötte beszélők nyelvén nem ért fityiszt se. Fogalma sincs, mi például a Szezám utca, hiszen az angolul fut,  de azt hamarosan tudni fogja, ki az az Esmeralda. Valakiben, aki hátrahagyta a sajátjait, a telenovella azt az érzést kelti, hogy kapcsolata van a kultúrájával a sokszor ezer, tízezer km ellenére is - és a kötődés emberi alaptulajdonság. Aztán mivel a nagyi, a szülők beszélnek róla, állandó téma a szereplők élete, vagy hogy mi történik a következő részben, ez természetesen öröklődik is. Itt a válasz arra, hogy én miért követtem a telenovellákat kisgyerekkoromban. A nagyi a Pampák Királyát és az Isaurát nézte állandóan. :) 

Miből van összerakva egy telenovella? Legtöbbször akad egy szegény, nincstelen penészvirág, aki nyomorult körülmények között tengeti a napjait, majd a véletlenek (?!?) összjátékának köszönthetően A) valaki felkaparja a szemétből, B) pont ott él, ahol a gazdagok útját -  vagy éppen a város leggazdagabb családjának aranyifjújáét - keresztezi, C) évekkel később divatházat futtat, hiszen olyan sikeres lett, D) pont olyan villába kerül, ahol töménytelen kölök lakik, felveszik dadának, és ott akár random koncertezhet az együttesével, vagy ülhet a hintán és szenvedhet ehem...vagy akármi. A lényeg, hogy a szenvedések, a küzdelmek kifizetődnek, a rosszak elnyerik büntetésüket, mindenki él boldogan míg meg nem hal. Hát nem arra vágyunk mind, hogy az életünk ennyire könnyű legyen? Hogy minden sérelmünk, bánatunk a végén kifizetődjön? Dehogynem...

Aki több, különböző telenovellát nézett már, annak biztosan feltűnt, hogy a cselekmény hasonlósága mellett hasonló felépítésűek a szereplők is. Általában adva van a fenti pontban említett penészvirág, a gazdag aranyifjú, emellett állandó karakter az idős jóakaró egy idősebb dada, cseléd, stb. képében, egy kotnyeles, minden lében kanál barát vagy barátnő, és persze a negatív karakter, akit mindenki pokolba kíván. Ezek a karakterek nem véletlen vannak ott szinte minden telenovellában. Amikor a néző csak az egyikhez is elkezd kötődni, akkor onnantól kíváncsi, mi fog vele, velük történni - így persze nézi a következő epizódot, meg 100% valószínűséggel nézi majd az 568124412.-et is. A telenovellák azért nagy húzóerők, mert az emberben is megtalálható tulajdonságokkal ruházzák fel a szereplőket, és azt az illúziót keltik, hogy ők a családtagjaink. Ráadásul kiváló beszédtémát szolgáltatnak, hiszen madarat tolláról, embert barátjáról alapon jó tudni, hogy ki szurkol Oféliának, és ki Mariának, akik Juan Arturo Gomez González de Oyotros kegyeiért versengenek...

Ha azt hitted, veled van baj, amikor egyik rész után nézed a másikat, és képtelen vagy egy percre is elkapcsolni, akkor...nos, az nem feltétlen a te hibád. A telenovellákat úgy építik fel, hogy az lekösse a nézőt, lényegében ezért tartalmaz egy epizód 50 percből 45 perc acsarkodást, 5 perc lényegi tartalmat a legvégén, és ezért van betekintő a következőbe. Az egész olyan, mint egy hatalmas cirkusz. Mindig akad egy iker, akit valamilyen érthetetlen indok folytán mindenki elfelejt (és majd csak akkor húzzák elő, ha A) valakit zsarolni kell a múltjával, B) fullad a történet, és műholdakkal érzékelik, hogy a néző el merészelt kapcsolni a másik telenovellára, C) egy telenovella titkos / gonosz / hosszú ideje elveszett iker / stb. nélkül nem telenovella. Természetesen anyánk sosem tudatta velünk, hogy ő létezik, de nagynénénk fiának másodunokatestvére, a perszóna gondoskodik erről. Aztán ott vannak a szerelmi háromszögek - ha két nő egy pasi a felállás, akkor jól megcibálják egymást, ha két pasi plusz egy nő, akkor pedig párbajban egyik lepuffantja a másikat, a néző meg röhögve dörzsöli a tenyerét, mondván, "Alejandró nyert, és végre nem a szomszédnak van igaza, aki Huáncsónak szurkolt..." vagy amikor hívjuk az ízlésrendőrséget: "miért hordanak ezek otthon köldökig kivágott törlőrongyokat, miért vannak a diszkókban olyan nők, akik az énekes mellett táncolnak fent a porondon, és miért látszódik ki a p*csájuk a szoknyából?!?" Képzavar. Ja, és a kórházak. Legalább egyszer minden szereplő kórházban köt ki. Ha szerencsés, meggyógyul pont akkorra, mire a fontos rész (születés, esküvő, stb.) elérkezik. Ha nem, irány az elmegyógyintézet, kibúvó nincs. Miért korrupt a legtöbb orvos, nővér - és miért felejtik el a Hippokratészi esküt, miután kezelték a gonosz karaktereket? Imperio? Exmemoriam? Képzavar. Ohohó, és ne felejtsük a főszereplők közös balladáját, ami 90 részes telenovella esetén is minimum 10.000.000 alkalommal hangzik el - főleg összeborulásnál, az egymásra találásnál. Vagy amikor acsarkodnak. Vagy tányért törnek egymás fején. Vagy szenvednek ahelyett, hogy tennének valamit. Mire meg vége a sorozatnak, az említett tányért én töröm össze a saját fejemen, ha még egyszer végig kell hallgatnom adott számot. Kivéve talán azt az egyet, amit 13 éve nem tudok elengedni, és fejből fújom a szövegét. :)

"Uhh, rendben, szenvedések, szezám utca, gonosz karakterek - de hogy magyarázod az olyan telenovellák sikerét, mint a Vad Angyal, vagy az Esmeralda, aminek kapcsán a magyar nézők még pénzt (!!!) is gyűjtöttek a nő szemműtétjére?" - Mert egészen az ezredfordulóig ugyanarra a sémára épült fel mindegyik. Akadt bennük egy bájos naiva, akit elsodortak az események, de a végén mindig, minden sérelmet feledve, mindenkinek megbocsájtva megpihentek a gazdag szerelmük karjában. A Vad Angyal sikere ugyanitt keresendő, csak éppen a lány nem volt az a tipikus penészvirág, hanem ment mindenkinek, mint a bika - és ez mindenkiben ott van, még ha eltemetve is. Plusz, a csávó észrevette őt, szerelmes lett, még amikor úgy nézett ki a lány, mint egy koszmós utcagyerek, ergo: a rút kiskacsa is viheti valamire az életben. Ezek a tanulságok, tanító jellegű, elrejtett üzenetek nagyon fontosak. Az pedig, hogy valaki még pénzt is gyűjt egy nyilvánvalóan csak a képzeletben élő karakternek, mutatja, hogy a néző mennyire kötődhet hozzá, és családtagjának fogadja el. "A telenovellákban olyan elemek jelennek meg, amik fordulatos, mégis megnyugtatóan kiszámítható történeteket eredményeznek. Együtt lehet izgulni a szereplőkkel, de a karakterek jól ismertek, évtizedek óta ugyanazok térnek vissza más-más névvel és arccal, a jól működő recepten keveset változtattak. Fontos, hogy az ármányok és szerelmek mellett a társadalom összetételére való reflexió is megmaradt, amikből egyrészt kiolvashatóak az aktualitások, másrészt véleményformáló hatásuk lehet. Ezeken felül vannak megkérdőjelezhető üzeneteik, de összességében arra az egyszerű elképzelésre épülnek, hogy a jó és a szerelem győz, a készítők ennek az igazságnak a mentén alakítják a történeteket."

Lássuk, milyen örökérvényű igazságokat tanulhatunk még a telenovellákból! 

1. Minden probléma magától megoldódik. Ha mégsem, alkalmazzunk lökdösődést (kocsi elé, hátulról, lépcsőről, épület tetejéről. Vagy próbáljuk ki mi magunk. Ha utána még élünk, garantált, hogy megsajnálnak minket, és minden jóra fordul.) 


2. Amnézia - bármikor, bárhol. Nagy előnye, hogy ennek köszönhetően mindent, de mindent legálisan elfelejthetsz, amit addig tettél. Megúszhatsz még egy gyilkosságot is, hiszen beteg vagy, így a tetteidért nem vagy felelős.


3. Ha megcsapod, egymásba szerettek. Tuti recept.


 4. Totálisan elképzelhető, hogy a szerelmed esetleg a testvéred. 
(Ezért kell a családfát kétszer is leellenőrizni. Vagy szinglinek maradni.) 


5. Hogy ússzunk meg valamit, 4785463537. epizód. 
(Tipp: látványos lánggal, és hideg AF szívvel. Ha ránézünk is gyanús.)


6.  Ha gazdag akarsz lenni, előbb legyél csóró. (Ha szegény nyomorult vagy, Isten természetesen megszán. Ám ehhez fel kell üvöltened az égbe, hangos "miért, uram, miért?" mantrát kántálva. Ezután nincs más dolgod, mint kimenni földedre, leásni, és megtalálni a lóvét vagy az aranyat. Challenge accepted.) 


7. A boldogságod időtartama 5 másodperc. Ha szerencsés vagy, 10. 
Használd ki. 


8. Ha tényleg nincs megoldásod a problémáidra, és nem vált be az se, hogy leugrottál a lépcső tetejéről...énekelj. Lehetőleg arról, hogy nincsenek se álmok, se hercegek. Mellé szedd elő a gitárodat, és nyomasd full hangerőn. Always remember rule nr. 6.


9. Nincs az a sírás, amit a mexikói / argentin / kolumbiai smink ne bírna ki. Verheted magad a földhöz, marhatod kínodban az arcod, a szemedbe önthetsz egy vödör műkönnyet, a dél-amerikai szemceruzák a cunamit is kibírják.


10. Ha nem akarod, hogy rádszálljon az ízlésrendőrség, 
kerüld a latin - amerikai telenovellákat. Mindegyiket. 


Kihagytam valamit? :D 
 
És akkor következzen a gyónásidő, lássuk, melyik az a 8 telenovella, amin felnőttem...és amelyiket holtbiztos, hogy mindenki nézte (de ma már nem vallaná be magának se.)
Induljon a nosztalgiavonat!

8. A Szerelem Ösvényei (Las Vías del Amor, 2003.)



Azért kapta a 8. helyet, mert szerintem erre nem sokan emlékeznek, nekem is csak annyi ugrott be a zenéje alapján, hogy szerettem. Szerettem? Frászt, imádtam. Pontosan emlékszem arra a fehér ruhában vonagló - kacsintgató csajra, nem is egy délutánról...szerintem lenne meglepődés, ha előásnám, és belenéznék pár részbe.

7. Paula és Paulina (La Usurpadora, 1998.) 


Tud valamit ez a Gaby Spanic, mivel nem ez az egyetlen, amikor a listán szerepel. Mit mondhatnék? Lenyűgözött gyerekként, hogy képesek két ugyanolyan nőt egymás mellé rakni, ugyanabban az időben (dublőrökkel, ehehehe.) Tetszettek a gazdagabbik ékszerei, én is megpróbáltam hasonló láncot, karkötőt gyártani, több - kevesebb sikerrel. Inkább kevesebb. Annyi biztos, ha valakinek szüksége van izmos 102 részen keresztül drámára, hisztikre, és véget nem érő acsarkodásra, ez a neki való telenovella. Én felnőttem rajta. Persze a saját gyerekemet inkább eltiltanám tőle.

6. Édes Dundi Valentina (Mi Gorda Bella, 2002.)

 
"Azt a hétfán fütyülő, leborult szivarvégit neki, ezt a sz*rt néztem hónapokig?!?" - Na konkrétan így voltam, amikor az intro első 3 másodperce lement, és minden bevillant. A dagi csaj, akit mindenki lenéz, csak majd akkor nem nevetnek, amikor átalakulva, új névvel visszatér oda, ahol annyiszor provokálták. Bár én sose voltam az a kifejezett testes alkat, attól még imádtam a szerencsétlen csajt, akit csak egy emberke szeretett...a villa aranyifjúja, Orestes.

5. Betty, a Csúnya Lány (Yo Soy Betty, la Fea, 1999.) 

 
Elnézést kérek, de most elvonulok a sarokba sírni, és felteszem a kérdést, "miért, Uram, miért".
Az egészet láttam. Majdnem 200 részt.

4. Rosalinda (1999.)


El tudom képzelni szegény Liptai Claudiát, ahogy ül a stúdióban, és átkozza ezt a nőt, mert a hangját adta a véget nem érő visításához nem egy, de mindjárt két - három sorozatban...hát nem tudom. Amikor felnőttfejjel megláttam, mikre (nem) vetemedtem, előbb szólok anyámnak, hogy tiltson el a tévétől. "Ay Amoooooor, Quadate Muy Dentroooo" - uhh. A hideg fut a hátamon.

3. A betolakodó (La Intrusa, 2001.) 


Na kérem, innentől ez csak egyre jobb és jobb lesz - kezdjünk mindjárt Gaby Spanic másik sorozatával, amit én jobban szerettem, mint azóta akármelyiket. Huh, de jó is volt nagyapámnál ülni, és hallgatni a hisztik végtelen áradatát délutánonként izmos 50 percen keresztül...és a listán ez az egyik, amiből tényleg nem hagytam volna ki egy részt se. Tetszett nagyon, ahogy a cselédnek kikiáltott nőszemély egyszer csak a villában élők anyja lesz, azok meg mindenütt keresztbe tesznek neki.

2. Sonadoras - Szerelmes Álmodozók (1998.)


Amire az intro első másodpercében azt mondtam, hogy "YEAHHH, ez volt az a sorozat, aminek láttad mind a 174 (!) részét, és 10 évre rá még követelted, hogy miért nem adják, amikor bekötötték a kábeltévét." Az egyik etalon számomra, pedig 15 év telt el, mióta utoljára láttam.

1. Csacska Angyal (Floricienta, 2004)



Hát igen, a hintában szenvedő, random koncerteket adó, kölkökre vigyázó dada. Számolni sem tudom, hányszor szaladtam hazafelé tanítás után, mert le kellett ülnöm, és várnom, mikor kezdik már el. Volt poszterem vagy 100, két kazettám (kazettám, figyelitek?) a sorozat zenéivel, és...igen, nekem is inkább a kékszemű kellett, mint a leányzók többségének akkor.

Ha érdekel, mik azok a telenovellák, amikért felnőttként rajongok, 
kövesd a posztot, és a blogot is! :) Minden megosztást, hozzászólást, építő véleményt köszönök! 

Az "Everglow írásai"-ban következik: 
20 szuperképesség, amiről azt kívánod, bár neked is lenne

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése