2019. május 19.

Impact by Haley Jenner - Coabs értékelő | Coabs review


𝐢𝐦𝐩𝐚𝐜𝐭 𝘯𝘰𝘶𝘯 /ˈɪ𝘮𝘱𝘢𝘬𝘵/

a marked effect or influence

My life has been severed into two distinct origins. Before. 𝘈𝘧𝘵𝘦𝘳.

You don’t need to know too much of my life before. It’s no longer relevant to my story. 
The damage is mine. I’m a ghost. The shell of the girl from 𝘣𝘦𝘧𝘰𝘳𝘦 striving to survive in the 𝘢𝘧𝘵𝘦𝘳. 

Love. Life. Friendship. I’ve pushed it all away in my fight to breathe another day.
Who am I?  No one. Worse, I’ve lost sight of 𝘸𝘩𝘺 I continue to endure.  
 
Until him.
Until he reminds me of the girl of before.
  
Megjelent | Released: 2019. 05. 13.
 Műfaj | Genre: romantikus, new adult

HEA ✓
Standalone ✓
Cliffhanger ✘
Váltott szemszög | Dual POV ✘
Morális kérdések | Moral questions ✓
Főszereplők | Main Characters: Zoe Lincoln 💗 Tripp Tanner

Eredetiség 3/5 | Cselekmény 4/5 | Írói stílus 4,5/5 | Erotika 1/5 | Romantika 1/5 | Sötétség 1/5 | Humor 0/5 | Hős 4/5 | Hősnő 4/5 | Mellékszereplők 3/5 | Dráma - Konfliktus 5/5 | Megoldás 4/5 | Csavar 4/5 | Befejezés 4/5 | Klisék 1/5 | Realitás 5/5 | Összetettség 4/5 | Érzelem 5/5 | Függőséget okoz 3/5

Originality 3/5 | Plot 4/5 | Writing style 4,5/5 | Erotic scenes 1/5 | Romantic scenes 1/5 | Darkness 1/5 | Humor 0/5 |  Hero 4/5 | Heroine 4/5 | Secondary Characters 3/5 | Drama - conflict 5/5 | Solution 4/5 | Twist 4/5 | Story ending 4/5 | Cliché 1/5 | Reality 5/5 | Complexity 4/5 | Feelings 5/5 | Addiction 3/5 

Ha szeretnél utánakeresni, és beszerezni a könyvet -
Find and get the book here:

Goodreads || Amazon

Zeneajánló -
music recommendation

"Remedy" - Adele
"Animals" - Maroon 5
"Broken" - Jess Glynne
"Lips on You" - Maroon 5
 "Demons" - Imagine Dragons
"Bad Reputation" - Shawn Mendes
"Dark Times" - The Weeknd ft. Ed Sheeran

"Praying" - Kesha
"Bad at Love" - Halsey
"You Say" - Lauren Daigle
"Life Support" - Sam Smith
"Skyscraper" - Demi Lovato
"Take Me Home" - Jess Glynne
"Love Me Anyway" - Pink ft. Chris Stapleton


𝔏𝔬𝔳𝔢.

𝔚𝔦𝔱𝔥𝔬𝔲𝔱 𝔡𝔬𝔲𝔟𝔱 𝔬𝔯 𝔮𝔲𝔢𝔰𝔱𝔦𝔬𝔫, 𝔱𝔥𝔢 𝔪𝔬𝔰𝔱 𝔠𝔬𝔪𝔭𝔩𝔦𝔠𝔞𝔱𝔢𝔡 𝔬𝔣 𝔞𝔩𝔩 𝔥𝔲𝔪𝔞𝔫 𝔢𝔪𝔬𝔱𝔦𝔬𝔫𝔰. 𝔓𝔢𝔬𝔭𝔩𝔢 𝔳𝔬𝔴 𝔦𝔱’𝔰 𝔱𝔥𝔢 𝔤𝔯𝔢𝔞𝔱𝔢𝔰𝔱 𝔣𝔢𝔢𝔩𝔦𝔫𝔤 𝔦𝔫 𝔱𝔥𝔢 𝔴𝔬𝔯𝔩𝔡. 𝔚𝔥𝔞𝔱 𝔱𝔥𝔢𝔶 𝔡𝔬𝔫’𝔱 𝔱𝔢𝔩𝔩 𝔶𝔬𝔲 𝔦𝔰 𝔱𝔥𝔞𝔱 𝔦𝔱’𝔰 𝔞𝔩𝔰𝔬 𝔱𝔥𝔢 𝔪𝔬𝔰𝔱 𝔭𝔞𝔦𝔫𝔣𝔲𝔩. 𝔑𝔬𝔱 𝔱𝔬 𝔣𝔬𝔯𝔤𝔢𝔱 𝔩𝔦𝔨𝔢𝔩𝔶 𝔱𝔥𝔢 𝔪𝔬𝔰𝔱 𝔡𝔞𝔫𝔤𝔢𝔯𝔬𝔲𝔰 𝔞𝔰 𝔴𝔢𝔩𝔩. 𝔄 𝔪𝔢𝔫𝔱𝔞𝔩 𝔰𝔱𝔞𝔱𝔢 𝔰𝔬 𝔭𝔬𝔴𝔢𝔯𝔣𝔲𝔩, 𝔦𝔱 𝔩𝔢𝔞𝔳𝔢𝔰 𝔶𝔬𝔲 𝔞𝔱 𝔶𝔬𝔲𝔯 𝔴𝔢𝔞𝔨𝔢𝔰𝔱. 𝔘𝔫𝔤𝔲𝔞𝔯𝔡𝔢𝔡. 𝔅𝔞𝔯𝔢𝔡. 𝔗𝔥𝔢 𝔰𝔥𝔞𝔯𝔭𝔢𝔰𝔱 𝔬𝔣 𝔡𝔬𝔲𝔟𝔩𝔢-𝔢𝔡𝔤𝔢𝔡 𝔰𝔴𝔬𝔯𝔡𝔰. 𝔄 𝔣𝔢𝔢𝔩𝔦𝔫𝔤 𝔰𝔬 𝔦𝔫𝔱𝔢𝔫𝔰𝔢, 𝔰𝔬 𝔰𝔱𝔯𝔬𝔫𝔤 𝔦𝔱 𝔬𝔣𝔣𝔢𝔯𝔰 𝔶𝔬𝔲 𝔠𝔬𝔪𝔭𝔩𝔢𝔱𝔦𝔬𝔫.

𝔜𝔬𝔲 𝔥𝔞𝔳𝔢 𝔢𝔳𝔢𝔯𝔶𝔱𝔥𝔦𝔫𝔤.
𝔘𝔫𝔱𝔦𝔩 𝔶𝔬𝔲 𝔡𝔬𝔫’𝔱.


🇭🇺
 
Azt a leborult szivarvégit neki! *Hangosan füttyent* Őszintén bevallom, könyves pályafutásom során kevésszer találkoztam ennyire összetett, komplex könyvvel - és itt nem csak arról van szó, hogy az írónő irdatlan nehéz kifejezésekkel dolgozott. Ha nehezebbek a szavak, szlenges a stílus, de egyszerű a cselekmény - értsd: nincs húszmillió csavar és mellékszál, nincsenek a karakterek közt téglák, akik adott esetben mindent megváltoztatnak, ha pedig előtte többször olvastál a témáról, esetleg klisé van benne, akkor nyilván magadtól is kitalálod a lehetséges végkimenetelt - akkor viszonylag gyorsan lehet körvonalazni, miről van szó. Ott kezdődik az igazi "rémálom", amikor a kifejezések felével még sosem találkoztál úgy, hogy 15 éve tanulsz angolt. Persze ha minden rémálom olyan lenne, mint ez a könyv volt, könyörgnék értük. Amikor a cselekmény olyan mint egy napló, az elején történik egy bizonyos dolog, a továbbiakban ennek a következményeit fejtegetik a karakterek szemén keresztül, milyen hatással van arra, akivel történik, és azokra, akik adott szereplő életében vannak. Ha komoly morális kérdéseket vet föl, és gondolkodásra készteti az olvasót. "Mi lett volna, ha? Mennyivel lenne jobb az élete, ha nem történik meg vele az, ami? Szükségszerű a tragédia, mielőtt eljön a megváltás? Miért mondja folyton Everglow, hogy az univerzum SEMMIT nem csinál véletlenül, egyszerűen mert a véletlen, mint olyan, NEM létezik?" Amikor egy olyan témáról van szó, amibe az alkotó vagy belebukik, és többet felé se nézel, vagy piedesztálra emeled, középút nincs. A végén pedig döntened kell, követed őt, vagy itt felhagysz vele. Lehetséges, hogy nem fogod szeretni ezt a könyvet - elvégre semmi szokványos nincs benne. De ha nem félsz valamitől, ami érzelmileg kifacsar, és különleges módon olvasnál egy témáról, ami komoly értéket hordoz, vágj bele. Talán még a világ is megfordul veled.


Fent azt igyekeztem ecsetelni, sok tényező miatt mennyire más ez, mint a kategória többi könyve - azonban kihagytam a legfontosabbat, az érzelmeket. Nem elég, hogy szörnyen nehezek a kifejezések, rengeteg morális kérdést felvet, a stílus, a mély gondolatok megkövetelik, hogy odafigyelj, az érzelmek miatt úgy fogod érezni, mintha kilométereket futottál volna. Egy hasonló sztorit csak úgy lehet tökéletesen megírni, ha abban szív és lélek egyaránt benne van. Ez utóbbi persze rajtad manifesztálódik, ütközik ki, amikor taknyod - nyálad folyik, mégse akarod abbahagyni egy percre se. Nem a "szokásos" dolgok miatt fogsz sírni, nincs előző élet, időutazás, memóriavesztés, betegség. Van viszont egy téma, amit mindenki ismer, az alkotók gyakran használják, mégis kevésnek sikerül értékelhetőt kihozni belőle. Hogy az írónőnek sikerült-e? Igen. Minden kétséget kizáróan tudott újat mutatni még nekem is, pedig én már nem lepődöm meg semmin. Mondhatnám, hogy "slow-burn" románcról van szó, hiszen ami alakul a karakterek között, az mindennek nevezhető, csak nem gyorsnak, de...de. Sok a de. Romantika és erotika nincs benne, vagy ha van is, 3 sornál nem több, mert minden hangsúlyt annak az egy bizonyos dolognak a kifejtésére helyeznek, és itt kilengésnek, üresjáratnak, megszakításnak a legkevésbé sincs helye. Meg fogsz döbbenni, hogy egy személyes tragédiának milyen következményei vannak nem csak rád-, hanem a barátaidra, a családodra, és mindenki másra nézve is. Jó és rossz következmények egyaránt. Persze kérdés, hogy mégis, mi lehet egy ilyen helyzetben jó, de nem véletlen szajkózom, hogy az univerzum semmit nem csinál véletlenül. Csak egy hülye példával élve, amikor meghúztak egy tárgyból a gimiben, eljött az apokalipszis az életemben, osztályt kellett váltanom félúton. Az utolsó 3 év volt az én megváltásom, és a kárpótlás azért, hogy az első 3 évben felkötöttem volna magam. Aztán meg fogsz döbbenni azon, hogy mit nevezünk igazságszolgáltatásnak, és mennyire korrupt mindenki. MINDENKI. Még egy döntéshozó is.

Nem fogok meglepetést okozni, hibákat nem vettem észre...pár apróság kivételével. A cselekményből kiderül, hogy melyik karakter hány éves. Ha hiszed, ha nem, visszakanyarodtam pár fejezetet, hogy kiderítsem, tényleg jól értek-e mindent. Thirty - one, thirty - six, számoltam mindenhogy, de mondom ez csak harmincegy, harminchat, nem huszonegy és huszonhat. A viselkedésük alapján inkább képzeltem el őket huszon,- és nem harmincasként. Ez volt az egyik, ami nagyon bekavart. A másik pedig, hogy ha már életkor, akkor egy elvileg felnőtt nő miért nem figyel a környezetére? Még egy 10 évesnek is elmondják, hogy ne hagyja őrizetlenül az innivalót, mert akárki akármit tehet bele. Ez meg? Beleiszik. Idióta. Ráadásul végig ott volt az ital mellett, nem is ment sehova. Nem látta, hogy beleszórják az anyagot? Azt hitte, a szörnyek csak éjjel bújnak elő? Hol voltak a barátok? Mellette, és elengedték egyedül. Esküszöm, ilyen barátokkal ellenség se kellene. Könnyen azt mondanád a cselekményre, hogy műfajhoz képest elég vontatott, ráadásul később is csak arra a dologra koncentrál (mindenki), ami az elején történik, de az sem lett volna jobb, ha nem figyelnek erre a szálra, 400 oldalból 50-en elintézik, aztán szex határok nélkül, hogy teljenek az oldalak. Nem. Az írónő döntött, és a komolyabb szálra helyezte a hangsúlyt. Nem mondom, hiányzott, hogy a fejem vörös legyen és alig kapjak levegőt, de amit cserébe kaptam, kárpótolt. Váltott szemszögről nehezen lehet beszélni, a cselekmény 90%-át Zoe meséli el, Tripp akkor szólal meg, ha a cselekmény fordulóponthoz érkezik. Mindössze kétszer szerepel, ebből egyszer amikor a bomba robban. Merthogy van egy apróság, egy dolog, ami végig sötétben marad, és csak akkor derül ki, amikor már aligha van visszaút...

 Mindent összegezve azt gondolom, hogy az Impact érdekes, és csodaszép könyvet volt tragédiákról, életekről, változásról, és a megváltásról - ami természetesen csak akkor jön el, ha készen állunk rá. Ahogy fent is mondtam, nem fog mindenkinek tetszeni, mivel lassan alakul, emellett nehezen emészthető kérdéseket is tartalmaz, de aki hajlandó az idejét rászánni, és tisztában van vele, hogy ez nem szokványos NA, az kizárt, hogy megbánja a döntését. Humoros jelenetekben sem bővelkedik, de én úgy gondolom, mindennek megvan a maga helye és ideje. Ez nem az a hely és idő. Azért vonok le felet a végső csillagozásból, mert történetet "nem adtak" a kérdéshalmaz mellé, végsősoron egyetlen dologra épült a teljes könyv, és mindent ennek rendeltek alá. De ezen kívül...csak az előbbi miatt vontam le egy felet, egyébként maximális lenne. Az írőnő munkásságát pedig ezután árgus szemmel fogom figyelni, és kíváncsian várom a következő dobását. Hátha az is olyan szép lesz, mint ez. Egyébként, a könyv címe nagyon sokat elárul. Az "Impact" azt jelenti, "hatás, kihatás". Nos, én azt garantálom, hogy hatással lesz arra, aki olvassa, és kegyetlenül megcincálja az ember lelkét. A tiédet is. Erőteljes, inspiráló, elgondolkodtató kérdéseket vet fel, és nem enged el.

🇺🇸

My gosh, what a book! *Loudly whistling* Honestly, during my blogger career I haven't met with such a hard, and complex book like Impact - and this isn't only because hard phrases, no. If the words are hard, the writing style is slangy, but the plot is simple - understand: there are no twenty million twists and secondary threads, you also figure out the possible outcomes - then you can outline relatively quickly the essence of the book. The real "nightmare" starts when you've never met half of the expressions, though you have been learning English for 15 years. Of course, if all nightmares were like this book, I would beg for them. If the plot is like a diary: there is a certain thing at the beginning, the consequences of it going on through the eyes of the characters, what effect it has on the person's life, and the ones who surrounds the character. If the plot deals with important moral questions and cause the reader to think. "What would have been if? How much better would the characters life if that thing doesn't happen? Tragedy is necessary before the salvation comes? Why Everglow says everytime that the universe doesn't make anything without reason, simply because coincidence doesn't exist?" It's possible that you will not love this book - after all, nothing is ordinary in it. But if you're not afraid of something that's playing with your soul, simply twist your heart, and carries serious value and thoughts. Maybe even the world will turn with you. Many things will be different, and you'll never be the same person.


In the first paragraph I tried to tell you that Impact is really different from other books in the category - but I missed the most important part, the emotions. It is not enough that phrases are difficult, there are a lot of moral questions, the style, and the deep thoughts require you to pay attention. You will feel as if you have been running kilometers. You'll be so exhausted, but trust me, it worths every minute. You're not going to cry because of "normal" things, no previous life, no time travel, no memory loss, no illness. There is, however, a topic that everyone knows, the creators often use it, but few are able to make it worthwhile. Did Haley succeed? Yes. She could undoubtedly showed me something new, though I'm not surprised at anything. I could say that Impact a "slow-burn" romance, because what is going on between the characters can be called everything, but not fast, but...but. There are too many buts. Romanrce and erotic scenes are compeletly missing, or, if there is any, no more than 3 lines, because every emphases are on that important thing - maybe tragedy is better expression than thing - and there is no place for swing, idle, or interruption. You'll amazed the consequences of a personal tragedy how affect not only you, but your friends, family, and everyone else surround you. Good and bad consequences. Of course it's a question of what might be good in such a bad situation, but I'm saying every time that say that universe never does anything random. Then you will be amazed at what we call "justice" and how corrupt everybody is. In this book, there are a lot of important questions, and you'll have to answer to them.

I'm not going to surprise you, I didn't notice any mistakes...except a few little things. The plot shows how old the characters are. If you believe it, if not, I went back a few chapters to find out if I read well. Thirty - one, thirty - six, I counted, but based on their behavior, I rather imagined them twenty - and not thirty. The other question, why an adult woman doesn't give a s*hit about what's happening aroud her? We say to a 10-year-old not to leave the drink unattended because anyone can do anything in it. Her? Drink. Idiot. Didn't seem to anyone what the hell is going on? Her friends let her go alone in that condition. She felt bad - not surprising, the drug were "Gina", or GHB -, but she wanted to go alone. Left the club, and friends. Eh.  They thought monsters lurks in dark, but it's such a big bullsh*t. You would easily say to the plot is quite slow in comparison to the genre, and focuses only on the thing that happens at the beginning, but it wouldn't have been better to ignore the important thread, then sex without borders to complete the pages. No. The author decided and focused on the more serious thread. I'm not saying I missed my head red, but what I got in return was satisfied me. 90% of the plot is told by Zoe, Tripp speaks when the plot comes to a turning point, about two times, and once, when the bomb explode. Because there is a tiny twist that stays in the dark, and comes out when there is hardly any way to out for anyone...interesting, shocking. And it changes everything. Almost. Feelings are remain everytime.

To sum up, Impact was a wonderful book about tragedies, love, changes, and redemption - which, of course, only comes when we're ready for it. As I said above, not everyone will like this book, because of the slowly plot, and it also contains hard-to-digest questions, but anyone who is willing to take time for this miracle, and is aware that's not a "normal" NA, will not regret anything. The final rating gets 4,5* from me, because there were a lot of hard questions in it, but actual story wasn't build around them. But besides...I didn't notice any mistakes. I'm curious about Haley's next book. As Excessive Reader writes on Goodreads: This story had me broken, falling in love, so moved, and crying...like multiple times, in public! Impact will no doubt leave an impact on you, it’s a deep story that’s so important to tell. Haley Jenner wrote it beautiful, I’d be upset with anything less, it’s magical.


Emlékezetes idézetek a könyvből | Memorable quotes from the book
Dióhéjban az alkotóról | About the author


A blonde. A brunette. A tea lover. A coffee addict. Two people. One pen name. They're pals, besties if you will, maybe even soulmates. Consider them the ultimate in split personality, exactly the same, but completely different. They love a good laugh, a strong, dominating alpha, but most importantly, know that friendships, the fierce ones, are the key to lifelong sanity and fulfillment. *** Szőkésbarna. Tea imádó. Kávéfüggő. Két ember. Egy név. Ha úgy akarod, barátok, talán lelkitársak is. Ugyanazok, mégis teljesen különbözőek. Szeretik a nevetést, az erős, domináns alfahímeket, de ami a legfontosabb, tudják, hogy az egyetlen a kulcs a józansághoz, a teljességhez - a barátság.

Contact - Kapcsolat

Ha érdeklődsz Haley munkássága iránt, folytasd itt | If you're interested in Haley's books, continue here: 


Részlet a könyvből | Excerpt from Impact

I get ready for work in a book haze, my thoughts completely derailed by the fictional bookstore manager and his quiet appeal to readers. Rae’s thought process intrigued me, it challenged me. Something I haven’t let myself feel, with the exception to my sessions with Hannah of course, in a really long time.

The café is quiet when I step through the door, and I don’t know whether to be pleased or disappointed. The quiet lets me run away with my thoughts, and where I’m at right now, I can’t be certain on whether that’s a good thing or not.

“The guy you painted with coffee is back,” Rake greets me, gesturing toward the corner of the shop. “Told you we had nothing to worry about.”

I glance toward the direction Rake points, but he’s hidden behind the large chair he’s lounged upon. I see his foot though, his black Converse high-top peeking from the side of the chair.

“Has he ordered?”

“Hmm?” Rake looks over at me. “No. Only walked in about two minutes before you did.”

Tying my apron strings, I nod, moving to my station. Short black in hand, I stare at the corner of the shop, my hand shaking slightly.

“He’s not gonna bite, Swifty.”

I swallow down my nerves, glancing at Rake on a stiff nod. This is so out of character for me. Interaction. Normal human interaction. Hannah is on me about it all the time.

I can do this. I threw coffee at the poor guy. Then threw attitude because he caught me by surprise. Least I can do is buy him a coffee in apology considering he won’t let me replace the clothes I ruined.

Steeling my spine, I move toward where he’s sitting, kind of hoping he’s on the phone again and I don’t need to actually speak. At least then I tried.

Kind of.

Unfortunately for me, he’s bent over endless sheets of paper, a crease in his brow so prominent it actually hurts to look at. Moving around his table, I place his coffee down and he looks up immediately.

“Swifty.” He sounds so pleased to see me, genuine happiness replacing the intense concentration he was moments ago stuck in. A small grin tickles the edge of my mouth, but I stop it forming further.

“It’s Taylor. Rake, the owner,” I clarify, “thinks he’s funny.”

He frowns. “I don’t get it.”

Picking at the sleeves of my shirt, I shift uncomfortably. “Taylor Swift?” I test. “The pop star.”

Bottom lip tipped out, his head shakes side-to-side.

I pause my fidgeting. “You’ve never heard of Taylor Swift? You never saw Kanye jump on stage and humiliate her with the whole ‘Beyoncé had one of the best albums of all time.’”

Strong lines from along his unshaven cheeks, a smirk twitching at his lips.

“That was an exceptional Kanye impression,” he praises, and a laugh barks from my mouth before I’m able to stop it.

“Of course, I know who Taylor Swift is. I just like that you’re talking to me instead of throwing coffee.”

My cheeks shade. “About that,” I start, clearing my throat. “I was completely out of sorts that day, in truth, I’m out of sorts most days, but that day I was particularly inept at life. I’m sorry for throwing stale coffee at you, and for then acting like it was your fault.”

He waves me off. “Taylor,” he tests my name along his tongue. “You have nothing to apologize for. I told you that. Look” —he kicks his foot out— “like brand new.”

My gaze falls to his sneaker and I nod. “Still, you won’t let me pay to replace your shirt, the least I could do was buy you a coffee.”

He glances at the table, placing his pen down to give me his undivided attention. “Does that mean you’ll join me?”

I swallow the shock of his invitation. “Oh. Umm… I’m working. I… No. I…”

“Taylor,” he stops my rambling. “It’s fine. I was kidding. Well, not really, but it’s fine. You’re forgiven. Thank you for the coffee.”

I watch him for a beat, my eyes scanning his face openly. He leaves me to my quiet perusal, and forcing a smile, I walk off.

“It was nice to meet you, Taylor.”

I glance over my shoulder. His body is twisted around his chair, his gaze on me. Biting my bottom lip, I hide my uncertainty.

I’m hyper-aware of his presence in the shop. Which is crazy because he keeps to himself. He speaks quietly, his hushed tone only heard when the space is completely quiet. He doesn’t move. He drinks his coffee and he works.

Rake moves toward him and without conscious thought, I stop mid-way through making a coffee, watching them. They interact easy enough and a thorn of jealousy stabs at my side. There are times when I wish I wasn’t so awkward, so uncomfortable in myself.

Truth be told, I can’t even determinately pinpoint why I am the way I am. Sure, I’ve been through a trauma. But it was a specific trauma. An incident nvolving one single human being. My hesitation to interact with the remaining population of the world floors me. I know that not everyone I come into contact with is a rapist. I know very few of the billions of people who make up the world are violent.

Yet, I keep myself at a distance, afraid of my own fucking shadow.

Hannah and I have spoken about this more times than I’d be comfortable in admitting. She calls them intrusive thoughts. Threatening and unwanted thoughts that creep into my mind, and refuse to leave. She tells me my anxiety is what gives them power.

“Tripp wants another coffee, sweetheart.”

Rake’s baritone pulls me from the prison of my mind, and I nod. “Sure.”

He doesn’t ask, but I know he wants me to deliver it to Tripp’s table. “Will you sit?” Tripp asks as I bend to place his coffee carefully amidst his paperwork.

“I told you, I’m working,” I argue.

He considers me for a moment. “Rake told me you were due for a break.”

I swallow my animosity, glancing at Rake in irritation.

“I don’t like decisions being made about me without my involvement.” I focus back on his contemplative stare.

“No decision made without you, Taylor. I won’t be offended if you say no. Rake only noted that you tend to work through all your breaks.”

I roll my shoulders considering my options. Walking away without a word, I move behind the counter, untying my apron before I can second guess myself. Pulling a bottle of water from the fridge, I move toward Tripp again, pausing only to start forward once more.

He smiles when I sit down across from him, a pleasant surprise letting him drop his pen and shift forward on his chair.

“We’ve not officially met,” he holds his hand out. “I’m Tripp Tanner.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése