2019. május 25.

Written With Regret (Regret #1) by Aly Martinez - Coabs értékelő | Coabs review

 
Every ​little girl dreams of the fairytale. 
The one where the white knight rushes in to save her from the clutches of evil. 
They fall in love, have babies, and live happily ever after.

By that definition, my life should have been a fairytale too. When I was eight years old, Caven Hunt saved me from the worst kind of evil to walk the Earth. It didn’t matter that I was a kid. I fell in love with him all the same. But that was where my fairytale ended.

Years later, a one-night stand during the darkest time imaginable gave us a little girl. It was nothing compared to the pitch black that consumed me when I was forced to leave her with Caven for good. At the end of every fairytale, the happily-ever-after is the one thing that remains consistent. It wasn’t going to be mine, but there hadn’t been a night that passed where I hadn’t prayed that it would be hers.

I owed Caven my life.
However, I owed that innocent child more.
And that included ripping the heart from my chest and facing her father again.

  
Oldalhossz | Page Length: 234
Megjelent | Released: 2019. 05. 23.
 Műfaj | Genre: romantikus, new adult

HEA ✘
Standalone ✘
Cliffhanger ✓
Váltott szemszög | Dual POV ✓
Morális kérdések | Moral questions ✓
Főszereplők | Main Characters: Hadley Banks 💗 Caven Hunt
#EnemiesToLovers #EmotionalRead #WTF #ThisShitIsComplicated #HotHotHot  
#HeroIsaJerk #HeIsMineIHadHimFirst #AuthorsWhoHaveKeyToMyHeart

 Cselekmény 5/5 | Írói stílus 5/5 | Erotika 2/5 | Romantika 2/5 | Sötétség 3/5 | Humor 4/5 | Hős 5/5 | Hősnő 4,5/5 | Mellékszereplők 4/5 | Dráma - Konfliktus 5/5 | Megoldás 0/5 | Csavar 5/5 | Befejezés 5/5 | Klisék 2/5 | Realitás 5/5 | Összetettség 4/5 | Érzelem 5/5 | Függőséget okoz 5/5

Plot 5/5 | Writing style 5/5 | Erotic scenes 2/5 | Romantic scenes 2/5 | Darkness 2/5 | Humor 4/5 |  Hero 5/5 | Heroine 4,5/5 | Secondary Characters 4/5 | Drama - conflict 5/5 | Solution 0/5 | Twist 5/5 | Story ending 5/5 | Cliché 2/5 | Reality 5/5 | Complexity 4/5 | Feelings 5/5 | Addiction 5/5 

Ha szeretnél utánakeresni, és beszerezni a könyvet -
Find and get the book here:


 
🇭🇺


Olvastál már Aly Martinez-től? Ha igen, mi volt a véleményed? Nekem ez az első könyvem tőle, de azt hiszem, a következő 100 évben már nem keresgélek tovább kedvenc alkotót. Ha hiszed, ha nem, már a 10. oldalon tudtam, hogy maximális lesz a csillagozás, mert már akkor világos volt számomra, hogy az írónő zseniálisan játszik a szavakkal, a szituációkkal, komoly, amikor komolynak kell lennie, humoros, ha arra van szükség, de legfőképpen: olyan élményt adott - a 10. oldalon, és akkor még hátravolt közel 230...! - amit az ember csak egyetlen egyszer él át, sokan pedig egy teljes életet végigélnek úgy, hogy ezt a csodát nem tapasztalják meg. Szerencsésnek érzem magam, hogy nem hagytam magam, és nem mentem el mellette csak úgy. Esküszöm, amikor belefogtam a könyvbe, ötletem sem volt, ki az az Aly Martinez. Hát most megtanultam. Bocsáss meg, ha nem tudok értelmesen leírni egy sort se, és totális káosz lesz az egész, de ha elolvasod te is a könyvet, talán megértesz. Sok fejezetet háromszor olvastam végig, mire felfogtam, és még akkor sem voltam 100%-ig biztos abban, hogy tényleg jól értek-e mindent, ráadásul néha csak apró, jelentéktelennek tűnő szavakon múltak a dolgok. Egyrészről ezért merem állítani, hogy a műfaja ellenére nem való mindenkinek. Másrészről...csavar, csavar hátán, ami egyik pillanatban biztosnak tűnik, az a következőben úgy tűnik el a levegőben, mint az a bizonyos héliumos lufi. Az írónő nem elégszik meg olyan dolgokkal, mint például egy "sima, random" lövöldözés. Óóó, te kis szörnyen naiv. Ötleted sincs, mit tud ráépíteni az említett dologra egy olyan alkotó, aki szívvel - lélekkel ír, és egyszer sem remeg meg a keze. És amikor már azt hiszed, mindent láttál, amikor az utolsó mosolyt, illetve könnycseppet is kipréselte belőled, következik a befejezés. Őszintén bevallom, mialatt olvastam, többször elgondolkodtam, miért van második rész, és ez miért nem standalone. Hiszen ahogy haladt a cselekmény, abból nem feltétlenül az sejlett ki, hogy szükség lesz második részre...lezárják, ásó - kapa, nagyharang, kész. Elolvasom, és továbblépek, élek boldogan. Ugye?

Ritkán mondok ilyet, de nekem ez egyszeri olvasásra kevés volt. Próbáltam lassítani, hogy minél később legyen vége, de másfél nap alatt így is befejeztem, most pedig azért sírok, mert még egy hónapot várnom kell. 10 másodperccel az utolsó betű után már hiányzik Caven - ha ő nem lesz új álompasi a listádon, akkor javaslom, hogy vizsgáltasd ki magad - és az az édes, korához képest túlfejlett cukorbogyó. Sőt, döbbenetes módon még Hadley is hiányzik, pedig alapjáraton ki nem állhatom a női karaktereket. Ők hárman egy olyan játék részvevői, amiben megtanulod, hogy te vagy a zsinór végén, és az univerzum semmit nem csinál véletlenül, vagy elsüllyedsz, és sosem bukkansz fel többé. A két felnőtt megtanítja az olvasónak, hogy vannak fontosabb dolgok a marakodásnál, az egymásra mutogatásnál, a széthúzásnál, a kicsi pedig...nyilván rájöttél, miért kap a realitás maximálisat. Ő az a bizonyos tükörkép, minden döntést, amit a felnőttek hoznak, azt az olvasó rajta keresztül látja, érzi a legjobban. Minden azon múlik, képesek vagyunk-e újra hinni valamiben, ami egyszer elveszett, és félretesszük-e a sérelmeket valamiért, ami mindennél fontosabb. Eljön az idő, amikor minden sérelmet, fájdalmat félre kell tenni, összekapaszkodni, és egymást támogatva szembenézni a múlt szörnyetegeivel. A kérdés az, hogy ha valami még egy bivalyerős embert is darabokra szakít, mi történik azokkal, akik éppen épülnek felfelé a tragédiákból, kezdenének újra hinni, bízni. Egy milliárdos playboy. Egy újszülött baba, akit egy nap az ajtaja előtt hagynak, és aki a hátralevő életét megváltoztatja, meg egy vöröshajú lány, akivel még fiatalon hozta össze valami fontos - de arra nincs felkészülve, hogy a lány egyszer magával hozza az évek súlyát, a titkokat, és a végzetet.

A műfaj sok más könyvéhez hasonlóan ezt is egy agyonhasznált alappal kezdik, ám a hasonlóságok itt szerencsére véget is érnek. Amit ebben a könyvben kapsz, semmi ahhoz képest, amit eddig láttál. Maximálisat kap a cselekmény, az írói stílus, a csavar, a befejezés, az érzelem - a férfi főszereplő, akiért legszívesebben benyúltam volna, és kirángatom onnan. A méhem gyakorlatilag elment Hawaii-ra, és hulát táncolt 230 oldalon keresztül - és a függőség. 230 oldalt úgy elolvasni, hogy egyszer se állok fel a helyemről, sőt, még csak nem is pislogok, majd az utolsó betű után 10 másodperccel követelem a következő részt, az azért valamit elmond a minőségről. És ez a befejezés, drága Isten mentsd meg a lelkemet..miután elhajítottam a kindle-t, pókember reflex-el persze utána nyúltam, nehogy bármi baja legyen, míg a következő rész megjelenik, de a fejem gyakorlatilag így nézett ki:


Első perctől kezdve érzed, hogy a karakterek közt ott a szikra, az az alig látható kis valami - persze az elején aligha van bárkinek is ideje hasonlókkal foglalkozni, maguk a szereplők is gyerekek, mégis minden majd kiszúrja az ember szemét. Az első találkozás ugyanis egy tragédiából születik. De nehogy sírj, a könnyeid később még kelleni fognak. Majd ahogy halad a történet, világossá válik, hogy csak néhány pillanatnyi boldogságod van, mielőtt a lavina elindul. Ráadásul úgy vagy vele, hogy mindent tudsz, minden kiderült, meglepetés már nem érhet. *Eeeek, rossz válasz, kiestél* Azt tanácsolom, élvezd ki a humoros pillanatokat, mert egyébként bőgni fogsz, mint a záporeső. Ha tehetném, minden részt kedvencnek jelölnék, és nem csak azért, ami le volt írva, hanem ahogy le volt írva. Caven az egyik jelenetben azt mondta, "God wasn't an idiot. He knew we'd need every minute of that time to prepare", azaz "Isten nem volt idióta, adott nekünk 9 hónapot, hogy felkészüljünk, mert tudta, hogy minden percre szükségünk lesz". Az egész hasonlókkal van tele. Látod, mennyi csodát rejt magában még egy NA is? Egy jelenetnél pedig már nem tudtam, kínomban sírjak vagy nevessek. Amikor Hadley a barátnőjével beszélt telefonon, egy teljes litániát írt le neki az érzéseiről. Az utolsó üzenete után eltelt pár perc, és semmi válasz nem érkezett a barátnőjétől, majd a nő azt írta, "jól van, ha nem mondasz semmit, akkor jó éjt." De, Hadley mondott. Többek között azt, hogy "ha megcsókol, többet nem jövök fel levegőért. Ha a szobában van, a testem riadót fúj." Az egyetlen ciki, hogy nem nézte meg a címzettet, és az egész litániát valaki másnak küldte el...😏

A megoldás azért kapott nulla pontot, mert ennek a könyvnek a végén megoldásnak a leghalványabb szikráját sem látni, ez a rész csak afféle alapozás volt. Kérdés: ezek után mit tudott még kitalálni Aly? Ne válaszolj. Nem akarom tudni. Sírva fakadok mindjárt. Utoljára Calia Read-nél lettem ekkora függő. Ha kérek még egy harmadik részt is, ami mondjuk Ian és Beth párosáról szól, akkor rossz vagyok? Amit még biztosan állítok, hogy nehézség szempontjából a kategória toplistáján van ez a könyv. Még ha a kifejezések, a használt szavak nem is voltak annyira egetrengetőek, bőven ellensúlyozott minden más. Az érzelmek, a realitás eléggé nehezítették a megértést, ráadásul amikor valamiről szó volt, arról nemsokkal később kiderült, hogy húzódik mögötte más, ami totálisan a feje tetejére állított mindent. Ha azt mondom, ennyire nehéz dolgom még sosem volt NA-val, akkor egyáltalán nem túlzok, de amit kaptam, mindenért kárpótolt. Nem tudok mit mondani, ez engem még a maximumnál is jobban meggyőzött, hogy kövessem az írónőt, és a munkásságát. Meg persze rendeljem elő a következő részt. Ha kicsit is szereted a kategória könyveit, semmiképpen ne hagyd ezt ki, mert később nagyon meg fogod bánni. Ez az a könyv, amire hangosan azt mondod, "IGEEN, MEGVAN BENNED AZ X" és az utolsó betű után sikítva követeled a következőt. És ennek így kell történnie. :) Összefoglalásképp írhatnék még egy teljes bekezdést, de felesleges. Keveset vártam, de sokkal többet kaptam. Remélem, a következő részben végre kiderül, mit jelent az a bizonyos utolsó mondat a karakterek, és a cselekmény szempontjából.


🇺🇸 

Have you read from Aly Martinez? If so, what was your opinion? This is my first book from her, but I think I'm not looking for any favorite authors for the next 100 years. I found it, here. Right now. 💝 Believe it or not, on page 10, I already knew that in the end I'll give maximum rating, because it was clear to me that Aly was playing perfectly with words, serious when she have to be serious, humorous if needed, but most important of all: gave you an experience - on page 10, and then there is nearly 230 more...! - which people lives only once, and many endure a life without experiencing this miracle. I swear when I started the book, I had no clue, who was Aly Martinez. Well, now I learned. Forgive me if I can't describe a line well and it will be a total chaos, but if you read the book, you may understand me. I've read many chapters about three times, and I wasn't even 100% sure that I understand everything. I dare say that despite the genre, it's not for everyone. It's very hard to understand sometimes, and the are a lot of moral questions in it, too. And, the feels, man. The feels will twist you, like a sponge. On the other hand...hell, twist, twists are everywhere. In one moment everything seems to be sure, but the next moment, it will appear in the air, like a balloon. The writer is not pleased with things like a "plain, random" shooting. Ooo, my little naive. And when you think you saw everything, when she pressed the last smile or tear from you, there's the end. I honestly admit, while I was reading, I thought about it several times, why it became a duology. Because as the plot progressed, it didn't seem to be necessary a second, or a third part...enough a good end. Everything will be all right, every character will be happy, I read and go on. Right?

I rarely say, but this book was so little for me...once. So when I finish this review, I'll probably start again before the second part. I tried to slow down, but in one and a half days I finished, and now I'm crying because I have to wait another month for nex part. 10 seconds after the last word, Caven is already missing for me - if he won't be a new item on your favourite dream men's list, then go and see a doctor - and that sweet little candy. In fact, Hadley is missing for me, too, although I can't stand any women character. They teach the reader that there are more important things in life than stalking, pointing at each other, and pulling apart. You've obviously realized why I gave five stars for reality. It all depends on being able to believe in something that is once lost...and putting off the grievances for something that is more important than anything else. Time will come when all hurt and pain must be set aside, clinging together and facing the monsters of the past. Question is, if something breaks a strong people, what happens to those who are just building up from the tragedies, starting to believe again, trusting. A billionaire playboy. A newborn baby, who is left in his door one day and changes his whole life, and a redhead girl, who played and important part in his life - but not prepared one day she'll bring the weight of the years, the secrets, tragedies and inevitable destiny...


Like many other books in category, there is also an oftenly used basis, but fortunately, the similarities are coming to an end here. What you get in this book is nothing compared to what you've seen before. From the very first moment you feel that there is a spark, that little, barely visible little thing - and this is what the author uses against you from the very beginning. The first encounter was born in a tragedy. But don't cry, your tears will need later. Then as the story goes, it becomes clear that you have only a few moments of happiness before the avalanche starts. In addition, you believe in that you know everything ,there'll be no surprise anymore.*Eeeeek, wrong answer* If I could, I would mark every part as my favorite not just because the written, but the meaning. Caven said in one of the scenes, "God was not an idiot. He gave us 9 months to prepare for it because he knew every minute we will need". The whole book is like that. And at one scene I didn't know I'm crying or laughing. When Hadley spoke to her girlfriend, she wrote a full text about her feelings. A few minutes after her last message there was still no answer from her girlfriend, then the woman wrote, "well if you don't say anything, have a good night." But Hadley said something. Among other things, "if he kiss me, I won't come up for air." But she didn't look at the address and sent the whole text to someone else...😏

The end got a total zero because I haven't seen the slightest spark of any solution, this part was just the beginning of a circus. Question: if the first part is so good, so heartbreaking, then what'll be in the second part? Don't answer. I don't want to know. I'm crying right now. But If I ask for a third part, about Ian and Beth, I'll be a little bad girl? What I am sure to say that this book is on the top of the category, if we are talking about difficulty. Even if the terms, the words used were not so hard, everything else was offset. The emotions, the reality, made it difficult to understand, and when somebody said something, behind that there was something else, which turn the whole upside. What you get in this book is nothing compared to what you've seen before. I'm giving maximum for the plot, the writer's style, the twist, the end, the emotions, the male protagonist who I would like to pull out from book and kiss - my ovaries was practically gone to Hawaii and danced through 230 pages - and to addiction. Reading 230 pages, and I never stand up from my place, I don't even blink, and exactly 10 seconds after the last letter, I demand the next part, tells something about quality. This book was...everything. And I'm sure that the next part will be twice good as this.

Dióhéjban az alkotóról | About the author


Born and raised in Savannah, Georgia, Aly Martinez is a stay-at-home mom to four crazy kids under the age of five- including a set of twins. Currently living in South Carolina, she passes what little free time she has reading anything and everything she can get her hands on, preferably with a glass of wine at her side. ***

Contact - Kapcsolat
Instagram | Weboldal | Twitter | Facebook | Goodreads

Ha érdeklődsz Aly munkássága iránt, folytasd itt |
If you're interested in Aly's books, continue here:


Részlet a könyvből | Excerpt from Written With Regret

My eyes were bloodshot and my body exhausted when I heard the knock on the door.

I knew.

I didn’t even need to answer it.

I’d spent the last thirty-some hours counting cracks in the ceiling while considering every possible ending to this nightmare.

My favorite was the one where Doug called announcing like he was Maury Povich that I was notthe father. I had big plans for this scenario. I was going to get a vasectomy and then buy a yacht and sail down the coast, where I’d celebrate every child-free sunrise by standing on the bow naked and yelling “Freedom!”Mel Gibson–style. Not that he was naked in that movie. But in the middle of stress-induced insomnia, I’d thought there was no better way to celebrate my eternal childless status than to be naked.

In the scenarios where I wasthe father, I spent my time mentally listing all the ways I would absolutely screw up a child in the next eighteen years. It started with your average run-of-the-mill fears. Things like maybe she would become a serial killer because I worked all the time and she was raised by evil, child-hating nannies. I’d Googled nanny agencies shortly after this and left a few sleep-deprived messages on answering machines, asking for the stats on how many of their past clients were now in jail or on the run from the law. Not surprisingly, I didn’t receive any call-backs.

After that, I moved on to the selfish phase where I obsessed about all things Caven: thoughts of losing my mind while listening to a baby scream all day, juggling work and dirty diapers, toys covering my apartment, and never being able to have sex again. It was a pity party of epic proportions.

In the middle of those manic moments was a lot of moral introspection after I’d considered giving the child up for adoption. There were good parents out there who desperately wanted children. There were also shitty ones like my father who were nothing more than wolves in sheep’s clothing. How would I ever be able to tell the difference?

I might not be a good father, but I wanted to at least ensure that she’d always be safe. Which was far more than I’d gotten growing up.

This thought process led to me texting Ian at four in the morning to offer him a hundred million dollars to adopt her if she ended up being my daughter.

The bastard didn’t even try to negotiate before texting me back with a blunt no.

To say I was floundering was an understatement. Most men had nine months to come to terms with the idea of having a child. God was not an idiot. He knew we’d need every minute of that time to prepare. But, apparently, he also had a twisted sense of humor, because I was only given thirty-six hours.

During that time, I went through each of the seven stages of grief. It wasn’t until a thought struck me that I landed somewhere in the realm of acceptance. I’d been adamant about not passing on any part of my father to a child, but that meant I’d never pass on any of the pure and intrinsic good that was my mother.

So, no, I didn’t know how to take care of a baby. But knowing that even a tiny piece of my mother was lying in a hospital across town, living, breathing, and more than likely still crying broke me in unimaginable ways. It had been over twenty years since I’d had anything more than two pictures of her and a necklace that Hadley had stolen to remind me of my mother.

But, now, there was this little girl.

By eight that morning, the window of time from the genetics lab had expired. I knew the results when no one had called or texted. Bad news was an arrow best delivered in person.

She was mine.

My stomach twisted and the weight in my chest became suffocating as the knock at the door sounded again.

I didn’t move. Not even a muscle. I was dressed, showered, and shaved. Shoes on, wallet and phone sitting on the coffee table in front of me. But I wasn’t ready.

That’s the thing about life though. It operates best on the element of surprise.

There were no choices left. No options. No outs.

There was just me and a baby girl who had no idea the quicksand she had been born into.

Ready or not, it was time.

Sucking in a deep breath, I rose to my feet, tucked my wallet and phone in the back pocket of my jeans, and headed to the very same door where this had all started. I didn’t know the first thing about diapers, cribs, or bottles. But I knew to the core of my soul, with an absolute certainty, that I was going to be a better parent than Hadley. And that was based on nothing more than the fact that I was going to be there for that little girl.

Ian and Doug were standing outside when I opened the door, their somber faces confirming what I already knew.

“Hey,” Ian started. “We need to—”

I didn’t let him finish. There was only one thing I needed to know. “When can I pick her up?”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése