2019. január 4.

Be the Girl by K.A. Tucker | CoaBS Cover Reveal

január 04, 2019 0 Comments

From the national bestselling author of the Ten Tiny Breaths series and The Simple Wild comes a poignant story about a girl trying to change her future while evading her past.

Almost-sixteen-year-old Aria Jones is starting over. New postal code, new last name, new rules. But she doesn’t mind, because it means she can leave her painful regrets behind. In the bustling town of Eastmonte, she can become someone else. Someone better.

With the Hartford family living next door, it seems she will succeed. Sure, Cassie Hartford may be the epitome of social awkwardness thanks to her autism, but she also offers an innocent and sincere friendship that Aria learns to appreciate. And Cassie’s older brother, Emmett—a popular Junior A hockey player with a bright future—well...Aria wishes that friendship could lead to something more. If he didn’t already have a girlfriend, maybe it would.

But Aria soon finds herself in a dicey moral predicament that could derail her attempt at a fresh start. It is her loyalty to Cassie and her growing crush on Emmett that leads her to make a risky move, one that earns her a vindictive enemy who is determined to splinter her happy new world.
 
Megjelenési dátum: 2019. január 21. 
Műfaj: kortárs románc, new adult
 


Dióhéjban az alkotóról


Born in small-town Ontario, Kathleen published her first book at the age of six with the help of her elementary school librarian and a box of crayons. She is a voracious reader and the farthest thing from a genre-snob, loving everything from High Fantasy to Chick Lit. Kathleen currently resides in a quaint small town outside of Toronto with her husband, two beautiful girls, and an exhausting brood of four-legged creatures. *** Az írónő 6 éves korában írta az első könyvét, az iskolai könyvtáros és egy doboz kréta segítségével. High Fantasy-tól a Chick Lit-ig minden műfajt szeret, és nem tartja magát "műfaj - sznob"-nak. Jelenleg Torontóban él a férjével, a két lányával, és egy fárasztó négylábú élőlénnyel. :)) 
   


Ha érdekel az alkotó munkássága, kezd itt: 

2018. december 31.

El Malo by K. Webster | CoaBS értékelő

december 31, 2018 0 Comments

Javier Estrada is the king of Mexico. Evil. Twisted. Psychopathic.
A cruel madman with a killer smile.
And he is my boss.

My duty is to blend in, clean his home, and not make a peep. I’ve done my job well for years. Imbedded myself so deep in his world, he’s never going to get me out. But I am this king’s worst nightmare. Bad men like him took everything away from me. I will never forget. He will pay for the sins of many. I’ll just bide my time—watching, waiting, calculating—until the time is right.

When I strike, he won’t know what hit him. 
The monster who rules Mexico with an iron fist may not bow to anyone…

But I’m not just anyone.
He will bow to me.



Hossz: 244 oldal
Megjelent: 2018. április 25.
Goodreads arány: 4,19 / 5,00  

műfaj: Dark, new adult
Kiadó: CreateSpace

HEA:
 
Csavar: ✓
Cliffhanger:
 
Morális kérdés: ✘
Váltott szemszög:

Standalone könyvről van-e szó:

Főszereplők: Rosa Delgado 💗 Javíer Estrada

Hős 4,5/5 | Hősnő 4/5 | Cselekmény 3,5/5 | Írói stílus 4,5/5 | Erotika 4,5/5 | Romantika 2/5 | Sötétség 5/5 | Humor 0,5/5 | Mellékszereplők 2/5 | Dráma - Konfliktus 3/5 | Rejtély 2,5/5
| Csavar 3/5 | Akció 3,5/5

A könyvet megnézheted:
Goodreads | Amazon | Moly

Zeneajánló


El Prestamo - Maluma



"𝓔𝓵 𝓪𝓶𝓸𝓻 𝓷𝓸 𝓻𝓮𝓼𝓹𝓮𝓽𝓪 𝓵𝓪 𝓵𝓮𝔂."

Nem is tudtam, hogy Maluma a zenélés mellett főszereplő lett egy könyvben. Annyira keveset hozott a konyhára az El Prestamo, hogy fogtad a szivarodat, a stílusodat, a tetkóidat, meg a helyes arcodat, és beálltál Javíer Estrada-nak, cariño? De most tényleg. Ha valaki a könyv mellé ül, előtte ne felejtsen el egy percre megállni, és megnézni, milyen arca, stílusa van a pasinak, mert a könyvben Javíer sívó ugyanaz. Csak utóbbiban van még némi pszichopata "felhang" is. Komolyra fordítva a szót, ez a könyv egyáltalán nem szerepelt a terveim között...csak megláttam, megtetszett a borítója, a fülszövege, és ha már úgyis dark-al zárom a 2018-as évet, miért ne lehetne a következő is az? Úgyhogy a Deception and Chaos után leültem az El Malo mellé. Azonban míg előbbi ötöst kapott nálam minden szempontból, sőt, ha figyelt valaki, egy helyen hatot, azaz hatot adtam neki az ötből, ez nem minden esetben kap maximálisat. Annyira nem tetszett, mint azt vártam volna magamtól. 

Rögtön szemet kellett volna szúrnia, hogy a papírkiadás 240, míg a kindle formátum alig 180 oldal, mivel ennyibe még egy olyan író is csak varázslattal tud belesűríteni mindent, mint K. Webster, aki másokkal közreműködve, vagy még 150 oldallal megtoldva a szekeret olyat ír, hogy az ember az állát keresi a padlón. Most azonban egyedül volt, és annyi oldalt szánt a könyvére, amennyit - valószínűleg ezért is éreztem az egészet kiforratlannak, át nem gondoltnak, hiányosnak. És nem segített a dolgon Javí sem. A kartell fejeként övé egész Mexikó, kegyetlenül megtorolja, amit kell, de ha nő kerül a képbe, azt csinálja mint egy kamaszkölök, akinek állandóan feláll, és minden második oldalon dugni akar. De ezzel még nem lett volna baj. Csak az írónő elfelejtette, hogy 240 oldallal tervezett, és ebből nem jó 220 oldalt azzal megtölteni, hogy átmegyünk pszcihopatába, kinyírunk mindenkit, aki hozzáér a nőnkhöz, végignézetjük vele (!) a kínzást, majd mi vagyunk a szőnyeg a lábai előtt. Igen, ő a kartell feje, Rosa előtt viszont azonnal meghajol, sőt, nem is tűnik fel neki, hogy a nő cselédként ért a szúrófegyverekhez, és úgy harcol, mint a szumósok. Képzavar. Rosa pedig...hát, nem tudom. Állítólag én vagyok, aki szereti magát kínozni, de ennek a nőnek lételeme, hogy belekeverje magát mindenbe, aztán csodálkozik, hogy miért történik vele az, ami. Kemény nőszemély, éveket töltött azzal, hogy maszkot hord, az érzelmeit nem mutatja ki...az első öt oldalon. Aztán ledobja a bugyiját, és nem is zavartatja magát a könyv végéig, annak ellenére, hogy az "El Jefe" kést szorít a torkához. Meg a nőiesebb testrészeihez. És leugrik vele egy szikláról. Wtf?

Mivel standalone könyvről van szó, függővég nincs, ezért biztonságosan, zsepik nélkül olvasható azok számára, akik nem szeretnének várni a következő részekre, vagy nem kedvelik a lezáratlan történeteket. Azonban van itt két "apró" bökkenő. Egy: én a függővéget, a káoszt szeretem, tehát nekem eleve nem fog tetszeni egy olyan lezárás, mint amilyen az El Malo-nak van. Kettő: ebbe a befejezésbe akkora klisét zsúfoltak, mint a Mount Everest. Nagyon vártam, hogy valami dögös, szexi megoldást kap a vége, esetleg még következik egy csavar, de nem. Szóval elég keserű szájízzel fejeztem be a könyvet. Imádom a sötét, velejéig romlott, mocskos sztorikat, és nem is volt hiány az előbbiekben, főleg Javí részéről - de ezt így nem nevezném darknak, sőt, még a dark kistestvérének sem. Dark a Buried in Lies, és a Deception & Chaos, vagy hogy stílusos maradjak, a Pretty Little Dolls. Kibővíteni a sztorit, átgondolni, milyen tulajdonságokkal ruházzuk fel a karaktereket, nem elfelejteni a 15. oldalon, hogy milyenek voltak az 5.-en, és 240 oldalból nem szex-el megtölteni 220-at, mert feltűnik. És csakis a tisztesség kedvéért, a CIA mióta foglalkozik drogkereskedelemmel, drogkartellel? Mert a feladatok között látok információszerzést más államokról, gazdasági, társadalmi ügyekről, amiket továbbítanak a kormány és az elnök felé, de drogot, azt pont nem. Fun fact: a CIA hírszerző ügynökség. Használd az eszedet, édes lányom, különben bajban leszünk.


Picit klisésnek éreztem az alapszituációt - hiszen lassan már minden hasonló könyvben kartell szerepel, és egy karakterből csak úgy lehet rosszfiú, ha kést szorongat a nő torkához, majd lehúzza a bugyiját, és annak demonstrálásaként, hogy ő a világ, illetve a nő császára, szépen meg is dugja, de ebbe a gondolatmenetbe jobbnak láttam nem belemenni, mert féltem, hogy még többet húznék le a hozzám képest amúgy is szegényes végső csillagozásból. Iszonyú szerencséje az írónőnek, hogy rengeteg spanyol kifejezést, mondatot tett a könyvbe, sőt, a fejezeteket is spanyolul számozta, mert így az én figyelmemet is elvonta sok blődségről. Humor egyáltalán nincs benne, de persze nem is azért készült, hogy bárki is viccesnek találja. Legfeljebb kínjában röhög, ahogy a végén én is. A romantika és az erotika ismét elkanyarodtak egymástól, előbbi legfeljebb csak akkor van jelen, mikor emberünk a nő hátát mossa, a másikból meg túl sok van. Bár ezek tényleg nagyon forróak, úgyhogy minden elismerésem az írónő felé. Bevallom, nem gyakran olvasok arról, hogy valaki a hátsó ajtón próbálkozik, és sikerül is neki. Az ujjával. És minden szó szerint le van írva. Ehem.

Talán feltűnt, hogy legkevesebbet a konfliktus, a rejtély, és a csavar kapta, nem véletlenül. A fentebb említettek miatt, de főleg mert a cselekmény nagy részét elvitték az erotikus jelenetek, másra nem maradt idő - a csavarra sem, ami kb. 3 mondatban merült ki, valahol a legvége felé. Ha jobban belegondolok, szerintem akkor tette oda az írónő, amikor eszébe jutott, hogy csak kéne valami, ha már dark-ról van szó. Nem volt hiteles számomra. Rendben, jó ötlet volt nem Javí-ra kenni a lekvárt, szegény ember úgyis csinált már elég marhaságot...de akkor is. Miért pont arra a szerencsétlenre kellett kenni mindent, aki 240 oldalból 1,5 bekezdésben volt jelen? Ja, több szereplő nem is volt, csak a szobalányok, akik közül az egyik úgy eltűnt félúton, mint a szürke szamár a ködben, aztán valami csoda folytán, valahonnan előkerült. És ha ráhúzzák a vizeslepedőt...? Annak ellenére, hogy az egyik legjobb résznek az erotikus jeleneteket tartottam, levontam az értékelésénél felet, mert nem volt "körítés", csak odatettek az üresjáratok kitöltésére random szexjeleneteket, hogy még nőjön az az izmos 180 oldal. Picit több körítés, kevesebb "akció", az arányokra odafigyelés, és rendben lettünk volna. Javí kivételével nem voltak lényeges karakterek, mindenki lógott a levegőben, a mellékszereplőkről nem is beszélve. Mondtam, 180 oldalba nem lehet mindent belesűríteni. 

Annyira remekül indult a könyv, és úgy örültem, hogy ezt is elolvashatom, hiszen könyörgöm, ha egyben van a "dark", és a "maffia" kifejezés, az csak jó lehet, nem igaz? Igen, az elején, amikor felvezették a történetet. Aztán átment egy gyorsan haladó, mégis hiányos káoszba. A könyv elején Rosa szerepel 10 évesen, akkor történik vele egy tragédia, ami odaáig fajul, hogy bosszút esküszik, és beáll kémnek a CIA-hoz. És mivel utóbbi drogokkal foglalkozik - muhaha - megbízza a nőt, hogy próbáljon az ország egyik legveszélyesebb kartellvezérének a közelébe férkőzni, majd mint a kobra, csapjon le, ha eljön az idő. Csakhogy a szerepek hamarosan átértékelődnek, és a vadászból préda lesz, mert...el amor no respeta la ley. Pusztán ha belegondolok, akkor is értékelhetőbb cselekményt ki tudok belőle hozni én, aki még soha nem írtam könyvet. Webster tud, ha akar, ez nem kérdés, és 180 oldalt is szépen meg lehet tölteni, ha kellően odafigyel. Ennyi a lényeg. Mivel a napi molyos sütim szerint "a szépséget bármiben meg lehet találni", lássuk, mi az, amit imádtam a könyvvel kapcsolatban...kezdetnek itt a borító, és a fülszöveg. Előbbibe egyszerűen szerelmes lettem, ennyire szép, hozzám illő borítóhoz nem sokszor van szerencsém, és örültem, hogy végre nem kockás hasakat, és mély "V" betűket kell néznem. Amiknek borzasztóan örülök, sőt, a nyálamat kell sokszor visszaszívni, de lassan én is megcsömörlök. A karcolt, vágásokkal teli hatás sem véletlen, ráadásul minden vörös háttér előtt van. Rosa akárhova megy, valaki mindig követni fogja, késsel, piszollyal a kezében. És ha kiderül, hova tartozik, mit csinál, ugyanúgy végezheti, mint a többiek...

Ahogy én elképzeltem - Rosa & Javíer. A képen Jenny Watwood és Maluma
Azt hiszem, a következőkben kellene kedvenc jelenetet említeni, ha már arról volt szó, hogy mit szerettem a könyvben - de most, hogy belegondolok, a dolgok száma, amiket kedveltem a könyvben, erősen közelít az abszolút nulla felé. A cselekménnyel nem vagyok kibékülve, elgondolkodtató kérdéseket nem tartalmaz, a lezárás olyan szirupos, hogy hányni tudnék tőle, a rövidség, illetve a folyamatos szexjelenetek nem engedték, hogy jobban beleássam magam a sztoriba, és nem tudtam egy vonalra kerülni semelyik karakterrel. Kivéve egyet. Volt Javí-ban némi pszichopata, gyilkos, veszélyes, sötét felhang, de kérdem én, kiben nincs? Az lett volna a legjobb, ha az írónő meghagyja sötét karakternek, és nem követi el azt a baklövést, hogy a fülszövegben kemény fickónak írja le, a 10. oldalon meg már egy nő lábai elé térdelteti. Khm. Rosa pedig...ha pontosan tudja, hogy az anyja milyen hibába esett bele, minek követi el ő is ugyanazt? Csodát vár, vagy isteni sugallatot, hogy vele másképp történik? Belegondolt egyszer is, hogy vajon miért nem okos dolog El Malo-nak keresztbe tenni? Nem, nem gondolt bele. Csak megmentette őt, hogy mire minden kiderült, a pasi nem látott a szerelemtől. Az egyetlen dolog, ami kirántotta a könyvet a katasztrófából, a sok, csodaszép spanyol kifejezés, amik érzékibbé, szenvedélyesebbé tették a történetet. Nem lenne szabad a hossznak a minőség rovására mennie, de akárhogy is nézem, és akárhogy is akarok javítani rajta, itt ez történt.

Talán nem véletlenül éreztem még azelőtt, hogy az írónő milyen számokat tett a playlistbe, mielőtt kinyitottam a könyvet. Őszintén megmondom, nem tudom, Maluma hogy hasonlíthat annyira ahhoz, amit láttam magam előtt a könyvben Javíer néven...a haj, az arc, a tetkók, a stílus, a mozdulatok, de még a szivar is ugyanaz. Képzavar again. Szóval én ajánlom, mielőtt valaki nekiül a könyvnek, feltétlen nézzen bele az El Prestamo és a Felices los 4 c. számokba. A Duele El Corazon szerintem egyértelmű, ahogy a Havanna, és a Despacito is, mindegyik azt a hamisítatlan, felemelő latin életérzést adja vissza, amin a könyv alapszik. A River és a Him & I pedig a szöveg miatt nagyon érdekes, érdemes megnézni és értelmezni a kettőt. Ahogy korábban említettem, nem túl izmos történet az El Malo, de talán ha minden részletet, könyvet, zenét összeteszünk, hagyhat jó élményt is. Annyi biztos, az írónőtől többet vártam - de szerencsére ez nem az első könyve, és tudom, hogy ezután kiadott a keze alól keményebb, jobb munkákat is. Fogjuk fel ezt egy bolondságnak, amin nevetünk, aztán felejtsük el. Annak ajánlom a könyvet, aki most ismerkedik a műfajjal, és olyannal kezdene, amiben még nincsenek feltétlenül gyomorforgató dolgok. Van pár, de azon hamar túl lehet esni - Javí, aki az egészben az érdekes részeket szolgáltatja, amúgy is átmegy papucsba, szóval a gyengébb lelkületűek menthetik magukat, és boldogok lehetnek, hogy a szörnyből szépség lesz. Akik pedig a függővéget, a nem feltétlen boldog lezárást, és a tényleges csavarokkal teli, izmos darkot szeretik, nem ez lesz életük könyve. Inkább a Pretty Little Dolls, a Day She Cried, vagy a My Torin. 

Angol nyelvű értékelés következik.

Dióhéjban az alkotóról


K Webster is a USA Today Bestselling author of over sixty romance books in many different genres including dark romance, taboo romance, contemporary romance, historical romance, paranormal romance, and erotic romance. When not spending time with her supportive husband and two adorable children, she's active on social media connecting with her readers. Her other passions besides writing include reading and graphic design. K can always be found in front of her computer chasing her next idea and taking action. She looks forward to the day when she will see one of her titles on the big screen. *** Több, mint 60 tabu, dark, kortárs, történelmi, paranormális, és erotikus műfajú könyvvel a háta mögött, K. Webster az USA Today egyik bestseller írója. Amikor nem a férjével, és a két gyermekével tölti az időt, akkor többnyire az olvasókkal tartja a kapcsolatot a közösségi oldalon, és alig várja a napot, amikor végre képernyőn láthatja viszont az egyik könyvét.  


Ha érdekel az írónő munkássága, folytasd ezeknél:  

Deception and Chaos (Chaos #1) by S.M. Soto | CoaBS értékelő

december 31, 2018 0 Comments

Sophia Cova lived a quiet, normal life, shadowed in sadness after the loss of her parents in a tragic airline accident. With her older brother being her only living relative and her anchor, Sophia is sure she’s destined for a brighter future. But that was until she was taken. Stolen from her mundane, orderly life, she was drugged, and woke to every woman’s worst nightmare.

With only four grimy basement walls and a rancid mattress, she loses her sense of time, and preserves what’s left of her dignity by hurtling herself into the safety of her mind. The men, the beatings, they come and go with no reaction, until she hears one word that sends an arctic chill through her body. Sold.On the eve of Sophia’s bidding, at one of the largest sexual slavery rings in the world, all hell breaks loose in the mansion of horrors. Gunfire and screams erupt all around her, as panic rises.

Snatched by one monster only to be taken by another, Sophia slowly starts to learn that not everything is as it seems. When secrets unravel, and the twisted game of cat and mouse ensues, The Puppeteer pulls his favorite strings and chaos brews.

Lives are lost while the clock ticks, and only time will tell who will be killed next...

 


Hossz: 260 oldal
Megjelent: 2018. november 1.
Goodreads arány: 4,31 / 5,00
műfaj: Dark, new adult
kindle kiadás

HEA: ✘
Csavar: ✓
Cliffhanger: ✓
Morális kérdés: ✘
Váltott szemszög: ✘
Standalone könyvről van-e szó: ✘
Főszereplők: Sophia Cova 💗 Diavolo "Creed" Sabella 💗 Garrett Cova 

Hős 5/5 | Hősnő 4,5/5 | Cselekmény 5/5 | Írói stílus 5/5 | Erotika 6/5 | Romantika 3/5 | Sötétség 5/5 | Humor 2/5 | Mellékszereplők 4,5/5 | Dráma - Konfliktus 5/5 | Rejtély 3/5 | Csavar 5/5 | Akció 5/5 

A könyvet megnézheted:
Goodreads || Amazon || Moly

Zeneajánló

The Greatest - Sia
Desert Rose - Sting
Angel in Blue Jeans - Train
 


"𝓦𝓮’𝓻𝓮 𝓪𝓵𝓵 𝓱𝓾𝓶𝓪𝓷 𝓫𝓮𝓲𝓷𝓰𝓼.
𝓦𝓲𝓽𝓱𝓸𝓾𝓽 𝓵𝓸𝓿𝓮, 𝔀𝓮’𝓻𝓮 𝓳𝓾𝓼𝓽 𝓼𝓸𝓾𝓵𝓵𝓮𝓼𝓼 𝓶𝓪𝓬𝓱𝓲𝓷𝓮𝓼, (...) 𝓲𝓵 𝓶𝓲𝓸 𝓪𝓶𝓸𝓻𝓮."

Komolyan azt hittem, borító alapján fantasy-ról van szó, ezért egy ideig nem is érdekelt. Aztán az első oldalakon a villanykörte kigyulladt a fejem fölött, mivel fantasy-nál elég szokatlan, ha valakit el akarnak adni szexrabszolgának Dubajba. Azanyja' mondom, ha manapság a műfaj könyveibe darkra hajazó elemeket raknak "twisted game of cat and mouse" felirattal, ideje váltani...de még mielőtt tényleg váltottam volna, természetesen rájöttem mindenre. A Deception and Chaos valóban a macska és az egér kergetőzése, játék, ha úgy nézzük. Ám aki belekezd a sorozatba, az jobb, ha megjegyez valamit: a történetben senki, semmi nem az, aminek, vagy akinek látszik, a vadászból ugyanúgy lehet préda, mint ahogy a prédából vadász. És persze az utolsó oldalig nem lehet tudni, ki melyik szerepet játssza. Nyelvezetileg szánalmasan egyszerű történetről van szó, de a cselekmény nem azt a tipikus "azonnal összerakom" feelinget érezteti az olvasóval. Egy dolog a kergetőzés, lehet azt már érezni az első oldalakon is, hiszen nyilván vannak hősök, akik megmentik a bajbajutott(ak) bőrét, máshogy nem is lehetne...de vannak téglák is, akikről csak az utolsó oldalakon hullik le az álarc - addig meg marad a nyomozósdi, mind a karakterek, mind az olvasó részéről. 

Elég nehéz bármit is írni hasonló élmény után, de talán ha annyit mondok, hogy a műfajban eddig hasonlóval nem találkoztam, akkor annak nyilván súlya van. Bőven elég lett volna, ha az írónő az alap szintjén marad, és azt fűzi tovább - hiszen az is épp elég hátborzongató, jól megkavarja az embert, nem olyan "langyi", mint néhány másik, amikből aztán az erősebb cselekmény építkezik. Nem. Ennek az alapja ugyanis egy szép kis szexrabszolga - szexkereskedelem. Természetesen ez tényleg csak a ház alapozása, amire aztán mindent építettek, a korábban is említett nyomozósditól az explicit, forró szexjeleneteken át egy olyan forró főszereplőig, hogy...legszívesebben kirángatnám a könyvből és végignyalnám, ohw egy kegyetlen függővégig. Azt hihetné az ember, hogy egy ilyen történetben szükségszerűen akadnak hibák is, de még ezt sem merem állítani. Talán egy, vagy két ponton mondom, hogy nem tetszett, de csak azért, mert - függetlenül attól, hogy nem vagyok realista - a történet hihetőségét is szoktam figyelni. Ha valakit elrabolnak, és eladnak szexrabszolgának a Közel-Keletre, sosem találnak rá, ez holtbiztos. Annyi szerencséje meg 100, hogy nem lesz az illetőnek, mint itt, amikor az egyik karakter, és másik 5 muszklis katona Terminátorként beküldte az ajtót, feloszlatta a bulit, és mentették a még menthetőt - főszereplőnket is. Hasonló apróságok akadnak, de nincs itt akkora gond. Igazából semmi olyat nem tudok említeni, ami zavart volna, de nehezemre is esett hibákat keresgélni, amikor képtelen voltam felállni a Kindle mellől. Egyhuzamban ment le közel 300 oldal, ez a könyv ennyire jó. És ez volt az első (!) rész.

Nem annyira fontos részlet, de érdemes lenne egy sor erejéig ránézni a könyv címkéire...amikből sok dolog derülhet ki a szemfülesek számára. Sorban lefelé haladva nekem a következők szúrtak szemet: "dark romance, military, slow-burn, villain from hell, mindfuck alert, call the fire debt hot". Nyilván arra mindenki rájött, hogy a történet szigorúan 18+, nem csak az erotikus jelenetek, hanem a durva leírások miatt is - mivel szexkereskedelemről van szó, és nyilván ott nem az az első, hogy a nőket tiszteletben tartják. A military katonaságot jelent, aminek hatalmas szerepe van a történetben, mert több főszereplőnk is katona. Dögös, szexi, forró katona.  A slow burn címkével én nehezen értek egyet, mivel ez a lassan folyó, szelíd romantikát jelöli, amiből semmi, abszolút semmi nincs jelen a könyvben...nyers, vad, erotikus, és porrá perzseli az olvasót. Aztán jön a többi, amiknél már csak nevettem a saját nyomoromon - mivel sok mindent kitalálok címke alapján. A "Villain from Hell" azt jelzi, hogy nagyon kell figyelni, mivel a tégla, a rosszfiú meglepetésként éri, aki épp benne van a sztoriban, és nem feltétlen fogja magát azonnal felfedni. A "call the fire debt hot" szerintem egyértelmű, legalábbis a könyv vége felé kishíján hívtam a tűzoltókat, hogy oltsanak már el engem...az utolsó, a "mindfuck alert" szintén önmagáért beszél, ez azt jelenti, hogy a történetben csavar van, nem kicsi. A morális kérdésekhez pedig azért tettem negatív jelet, mert ez a könyv nem feltétlen arról szól, hogy elmélkedjünk bármin is - de a cselekmény nem is engedi, mivel csak ránt magával. Talán egy kérdést tudnék feltenni, amiről lesz szó lejjebb. 

 
Korábban említettem, hogy szörnyen nehéz volt kitalálni, melyik puzzle darabka hova tartozik, és ez az elejétől kezdve így volt, amikor még csak ismerkedtem a karakterekkel, vagy a helyzettel. Ezt a továbbiakban tetézte, hogy semmit nem mondtak el, mindent A) vagy rejtegettek a végéig, B) amire választ akartam az elején, nem kaptam, csak a közepe táján, C) a legfontosabb kérdésre - miért?!? - pedig szintén nem volt válaszom a végéig. Mert nem adtak választ amikor én akartam, így persze végig kellett mennem az egészen ahhoz, hogy lássak is valamit. Az elején is csak csaptak bele a lecsóba magyarázat nélkül - ami elég zavaró lehet, de én azt mondom, érdemes kitartani. Ugyanis a nyitójelenetben egy fiatal nő, Sophia különös helyen ébred, kínozzák, pisztolyt tartanak a fejéhez, kényszerítik, hogy mutassa magát meztelenül a nyálcsorgató, gazdag pasasok előtt, akik pénzt adnak érte, ha valamelyikük háremébe kerül. Aztán a bulit megzavarja öt katona, Garrett, José, Kameron, Fin, még kettő akinek a nevére nem emlékszem, de nem is olyan fontos és Creed. Sophia éppen megmenekül, de alig él. Később kiderül, hogy 9 hónapja hiába várja haza a testvére, mivel egyik este eltűnt, azóta semmit nem tudnak róla. Közben elment az idő, nyilván dolgok történtek, és a testvére, Garrett beállt katonának egy olyan szervezetbe, amelyiknek fizetnek, hogy öljön, és a továbbiakban ők védik Sophiát. Ez a csapat válogatott szekrényajtókból áll, mindegyik múltjában van valami, az egyik mexikói kartellből jött, a másik ölt, a harmadik a szüleit vesztette el balesetben, szóval szép kis társaság ez. Nem mondok el mindent, de több is van a felszín alatt a látszatnál. Ám van köztük egy, a legtartózkodóbb, akinek a neve is maga az ördög: Diavolo Sabella, rövidebb nevén Creed. Ahogy Sophia felépül, női természetéből adódóan elkezd kíváncsiskodni, pedig jobban tenné, ha nem ütné bele az orrát dolgokba - bár lehet, hogy akkor már teljesen mindegy, mit csinál, mert az ördög közelebb van, mint bárki is gondolná...

Talán észrevettétek, hogy a könyvinfókhoz újdonságként nem egy információt tettem be, amiből nagyjából kiderül, mire lehet számítani. Maximálisat adtam először is a férfi főszereplőnek, mert nem csak tessék - lássék módon van benne a történetben, dögös, erős alfahím. A hősnőnél és a mellékszereplőknél egyszerű oka van, hogy kevesebbet adtam - a döntésképtelenségem. Sophia rettentően "tökös" volt, és nagyon szerettem, néha mégsem éreztem elég kiforrottnak, a többiek közül pedig volt, aki csak említés szintjén szerepelt, míg mások vittek egész oldalakat. Ráadásul a tégla is itt húzódik, akinek a személyéért, és a köré épülő dolgokért plusz felet ajánlok. Az erotikát és a romantikát nem kezeltem egyben, sőt, a kettőnek teljesen mást adtam - egyrészt mert Creed miatt a sztori akkor elhúzott a "romantikus" tábla mellett, amikor az még csak az első mondatát mondta el, másrészt ami ebben van, az tömény erotika és perzselő szex, romantikának halvány szikráját se látni. Humorból kevés van benne, talán egy, vagy két mondatnál nevettem fel, azok viszont nagyon ötletesek, és jól kitaláltak voltak. Aztán ott van még a rejtély, aminél meglepő lehet az értékelés, ám ez csak azért van, mert ez nem pszichothriller, és nem krimi, hogy komolyan nyomozni kelljen. Persze érdemes figyelni, de emellett csak azt kell észben tartani, hogy Sophia kiszabadítása után lesz valaki, aki mélyebb érzéseket táplálna iránta...ha nem lenne az illető múltjában pár sötétebb folt, nem lenne a legjobb haverja Sophia testvére, meg még pár érdekes apróság. Persze ezeket érdeklik is, hogy összedől körülöttük a világ, dugnak, mint a nyulak. Az én fejem meg ég.  

Azt hiszem, már olyan sokat beszéltem, hogy kedvenc jelenet említésére nincs szükség - talán annyit mondanék, hogy amikor Creed megszólalt, egy részt mindig kiszakított belőlem, és magával vitte. Ha könyves álompasi kell, ő egyértelműen az, hozzá fogható karakterhez már régen nem volt szerencsém. Amikor azt mondta, hogy "Il mio amore", leesett rólam a bugyi. De most komolyan, tényleg ennyire szexik az olasz férfiak? És valójában ő az egyik, akiért keresztbe tett ujjakkal imádkozom. Saját magát meg tudta védeni, persze, hiszen katona, tapasztalt eleget. Azonban vannak kiszámíthatatlan dolgok, és ha a sors elkap, nincs menekvés...ráadásul a végén a tét megemelkedett, csak emberünk ezt csak akkor tudta meg, amikor már késő volt. Egyszóval a történet nyitva maradt, nem lehet tudni, kivel mi történt. Azonban ha valaki szemfüles, a könyv végét és a következő rész fülszövegét összerakva rá lehet jönni egy s másra. Creednek volt még ki nem terített kártyája - feltéve, ha életben maradt. Ha megúszta, akkor azzal pedig szépen szabadon engedték a vadállatot #AllHailCreedTeamCreed egyszóval ami következik még, azt senki nem fogja zsebre tenni. Itt jönnek még a felül említett morális kérdések, amik jelen vannak természetesen, de a cselekmény haladása nem engedi, hogy az olvasó jobban elmélázzon rajtuk. Egy az, hogy Sophiának feltették a kérdést: ha két ember közül csak az egyiket hagyhatják életben, a másiknak meg kell halnia, akkor kit választana? A két lehetőség közül valamelyiket választani pedig neki is felér egy halálos ítélettel...szóval vitatkozhatnánk azon, hogy akkor kinek is lett nagyobb a tét.


A könyv eleje, és a vége között több, mint 9 hónap telik el, valószínűleg sokan ezért mondják slow burn románcnak - de szerintem ez annyira volt slow burn, hogy...semennyire. Legalábbis én nehezen tennék az említett kategóriába egy olyan könyvet, ami ennyire nyers, romlott, szenvedélyes, és az első (!) oldalon kettétépi az olvasót. Aki szereti az erotikával (a minőségibb fajtából) kevert, remek alapra írt dark könyveket hátborzongató csavarokkal, ezt a trilógiát semmiképpen ne hagyja ki. Nyomot fog hagyni, és kegyetlenül megtapossa az olvasó lelkét, de cserébe sok dolgot ad. Azok alapján, amiket kaptam, bízom benne, hogy a következő rész is lesz legalább ennyire izgalmas, érdekes, magához láncoló - és remélem, hogy ismét bepakolhatok egy sorozatot a "következő kedvenc trilógia" feliratú mappába. Nagyon megérdemelné. 

My short review in English

Deception and Chaos is a dark, twisted game of the cat and the mouse - and it's better to note something: nobody, nothing is what it seems, or who it seems. It's pretty hard to write anything after this, but maybe if I say that I haven't met anything similar in the genre so far, it obviously has a weight. Anyone who loves erotic, dark books with a hint of twist and creepy characters, this trilogy is required. It will leave a mark in readers heart, but in return give so many things, too. Based on what I got, I hope the next part will be as exciting, interesting, and dark, as this one.

Sexy, dark AF, lethal, sharp - my favourite combinations.
Dióhéjban az alkotóról 
 


S.M. Soto was born and raised in Northern California where she currently resides with her son. Her love for reading began when she was a young girl, and has only continued to grow into adulthood. S.M. lives for reading books in the romance genre and writing novels with relatable characters. She refers to herself as a bit of a romance junkie. S.M. loves to connect with readers and eat copious of donuts that will surely lead to her demise (carbs are life). *** Az írónő Észak - Kaliforniában született és nevelkedett, jelenleg is ott él a fiával. Imádja az olvasókkal a kapcsolatot tartani, és imád fánkot enni, hiszen ha szénhidrát van, minden van. :))


 
Az írónő könyvei 

Következő könyvei:
Ache 
Kiss Me With Lies 
Love and Chaos (Chaos, #3)

Deception and Chaos teaser képek

Through the Mist by Cece Ferrell | CoaBS értékelő

december 31, 2018 0 Comments

I’m living with a ghost.

I’m in a place I never thought I’d be: adrift in a sea of confusion and unfulfilled dreams. My life, my career, my marriage. When my husband, Dan, asks me to join him on an island for an extended work project, I hope it will be enough to salvage our relationship. So I go. Then Dan gets pulled away for his job, and I'm left alone in this unfamiliar place.

Before I even realize it’s happening, I’m falling in love with this island and pulled in by the magnetism of a century-old spirit. The longer I’m on the island, the less my life resembles the one I lived before. When the time comes for me to leave, will I be able to?
Or will my bond with a dead man keep me tied to the island?



Hossz: 297 oldal
Megjelent: 2018. október 24.
Goodreads arány: 4,47 / 5,00
műfaj: paranormál, slowburn NA
kindle kiadás

HEA: ✓
Csavar: ✓
Cliffhanger: ✘
Morális kérdés: ✓
Váltott szemszög: ✘
Standalone könyvről van-e szó: ✓
Főszereplők: Rosalind "Ros" 💗 Archer Breckenridge

A könyvet megnézheted:
Goodreads || Amazon || Moly

Zeneajánló

Adore - Jasmine Thompson
Fire in the Rain - Mans Zelmerlöw

Eternal Dream - Celtic Music
Fairy Prince - Celtic Fairy Music
 
 
"When people talked of soulmates, of one eternal love, this was what they were talking about. A love that lit you up from the inside, that set you on fire. A love that was so different from everything and everyone else. (...) A love that fulfilled and sustained you in ways you didn't know possible. That made you stronger, braver, better in every way."

Quija táblát, ördögűzőt, vagy legalább egy pszichológust, aki erre a merényletre énfelségem ellen épkézláb magyarázatot ad. Now. Egyenlőre én a szavakat is nehezen találom. De mielőtt belevágnék az értékelésbe, szeretnék egy dolgot tisztázni: csak akkor kezdjen bárki is a könyvbe, ha úgy érzi, hogy az ő szíve nyitottabb, mint a többségé, és meg tud birkózni bizonyos dolgokkal. A Through the Mist nem könnyű menet - ám közel sem azért, mert elmebeteg, késsel rohangászó karakterekkel, vagy 9 szekrényajtóval van tele, akik szeretik a mostohatestvérüket terrorizálni, nem. Inkább a szívet veszi célba azáltal, hogy rém egyszerű alapra ráhelyez valamit, amit csak a fent említett nyitott szívű olvasók fognak megérteni...ha megértik egyáltalán, és nem buknak bele, ahogy kishíján én is. Sokat láttam már, sokat tapasztaltam, de ismét legyűrt egy egyszerű, sok helyen kissé ostoba New Adult, ami pont a világ - és saját magam - elől elzárt részeket szólaltatta meg bennem. "Miért kell ehhez a könyvhöz nyitott szív?  Miért nem elég, ha nekiülök?" - azért, drága olvasó, aki most rám figyelsz, mert a nyitott szíved nélkül nem leszel képes feldolgozni az első oldalt sem, aztán majd lassan jön a többi...a beteljesületlen szerelmek mindig elpattintanak valamit az emberben, nem igaz? És ha azt mondom, hogy ennél a szerelemnél egy évszázad, az élet, illetve a halál a legnagyobb ellenségek? 

Mondhatnánk, hogy minek még egy hasonló, hiszen annyi, de annyi könyv indít ugyanezekkel a sorokkal, sőt, én is tudok példát nem olyan régről, aminél betűre pontosan ugyanezeket a szavakat írtam le, mégis...ha valaki hegyezi a fülét, olvas a sorok között, esetleg még a fülszöveget is megnézi, rájöhet, hogy nem véletlen adok én se annyit ismét, amennyit még nem szégyellek. Két főhősünk, Rosalind és Dan házasok, utóbbit a munkája egy apró kis helyre, az Orca szigetekre szólítja, ahova vele tart a szerelme. Csakhogy a házasságuk sérülékeny, elég még egy karc, és darabjaira hullik, ami be is következik: Dan-t elszólítja a munkája, Ros - aki élőhalott azóta, mióta az édesanyja rákban meghalt - hetekre magára marad abban a házban, aminek amúgy is érdekes múltja van. Valójában nincs egyedül, mert állandóan pézsma - dohány - sós óceán illatot érez, a dolgok megváltoztatják a helyüket, a cédulák eltűnnek egyik helyről, majd felbukkannak máshol, könyvek esnek le az asztalról, és nyílnak ki random idézeteknél...

 ...és itt a legfontosabb, hogy az írónő hétköznapivá változtatott dolgokat, amik nem hétköznapiak, és az egyik karaktert vitte megszokottból az abszurdba, a szituációk viszont ugyanazok maradtak, lényegében az abszurd keveredik a teljesen hétköznapival, és ehhez kell az a bizonyos nyitott szív. Természetesen a morális kérdéseket sem lehetne jobb helyen feltenni, mint itt, mert ebből a könyvből ordít a sok kérdés, csoda, hogy nem vágja egyenesen az olvasó képébe őket, és mintha tőlem is várta volna pár dologra a választ az írónő, illetve a karakterek. Egyrészt: merre vezetne a szívünk? Egy olyan szerelem felé, ami semmit nem ad, alig él, és csak a szentlélek tartja össze, vagy egy olyan felé, ami teljes, boldog, szárnyal tőle az ember - azzal a "kis" hibával, hogy az egyik fél nem nevezhető a társadalom teljes értékű tagjának, és ha bárki megtudja, konkrétan pszichológust, pszichiátert, mentőt, plusz ördögűzőt hívnak az illetőhöz? Itt lépett a képbe Ros barátnője, aki megléphette volna utóbbiakat, de minden ellenérzése ellenére mégis hitt, tette, amit kell, nem az ellenkezőjét, ami egy ilyen helyzetben evidens lett volna. Keveset szerepelt, de egyszerűen imádtam a karakterét. Másrészt Dan és Ros...nem gondoltam volna, hogy a vége felé az történik, ami, de annál a bizonyos jelenetnél, "ha megteszed, ha visszamész, szíven szúrlak" felkiáltással konstatáltam a dolgokat. Mert egyszerű volt a képlet, és a két megoldás közül azonnal a második mellett döntök. Persze engem is határol a társadalom, nyilván ezért volt gyomorgörcsöm, hogy akkor melyik is lenne a jobb, de ha van bennem csöppnyi irracionalitás, nyitott a szívem, és képes vagyok megérteni, hogy nem kell mindig a körülöttem levő világ szabályainak engedelmeskedni, élni fogok. És nem csak én...

Archer, ahogy én elképzeltem - a képen Mans Zelmerlöw

Látható a műfaj meghatározásánál, hogy slowburn románcról van szó, kvázi aki gyorsan száguldó cselekményt vár, tegyen le az olvasásáról. Itt a kérdések, a gondolatok a legfontosabbak, és az sem baj, ha az olvasó elidőzik pár oldalon, mert pont ezt várja tőle a könyv. Ennek megfelelően az írói stílus is gyönyörű - és bár összetett gondolatok vannak a szavak, kifejezések mögött, mégis szinte azonnal érthető, miről van szó, ráadásul mellékszál sincs, minden egy irányba tart. De ez csak akkor lesz nyilvánvaló, ha valaki az orránál tovább lát. Apró nyomozós szál ugyan van benne, hiszen csak ki kellene deríteni, hogy mi történt a múltban, meg azért tudjuk, hogy egy entitás azért egyensúlyozik két világ között, mert valami nem hagyja távozni...itt lesz kiemelt szerepe az egyik karakternek. De ennyi, ez nem krimi, és nem thriller. Bevallom őszintén, én csak egy dolgot hiányoltam az egészből, a váltott szemszöget. Nagyon. Sok könyvben felesleges időpazarlás, máshol keserű szájízt hagy, de ennél kellett volna, hogy ne csak Ros, hanem Archer is megszólaljon, egyszerűen mert sokszor az ő jelenlétét erősebbnek éreztem, mint a nőét. Persze a befejezés kárpótolt - a "vége" főcím után, Archer levelénél szorítottam, hogy ne kelljen felállítani a zsepihadsereget...nem jött össze - annak ellenére, hogy jóformán nem volt a könyvnek vége, és még én kerestem a hiányzó oldalakat. Mint amikor egy sztorit elvágnak valahol, de nem a végén. Ezután jött a levél, ami Archer szemszögéből íródott, úgyhogy emberünk szerencsére mentette a menthetőt. Na, nem mintha addig annyira menteni kellett volna bármit is...mivel a legelső betűnél már tudtam, hogy az értékelésnél mennyit fogok adni, és minden apró - cseprő hibája ellenére is fenntartom, hogy ez egy iszonyatosan jó könyv. Csak nem feltétlen való mindenki kezébe. Nehéz fölötte napirendre térni...vagy inkább lehetetlen.

Spoilerveszély, aki nem szereti a hasonlókat, lépjen tovább.
 
Ez a könyv meg sem próbálta az üresjáratokat szexjelenetekkel kitölteni, mert lényegében sem üresjárat, sem felesleges szexjelenet nem volt benne, mégis sikerült úgy megírni, hogy a végén már felváltva nevettem - bőgtem. Akadt benne erotika, persze, de alig pár sor erejéig, és nem úgy, hogy majd' kiszúrta a szememet. Kicsit félt az írónő saját magától, és nem mert jobban belemenni semmilyen dologba, de azt mondom, ha valaki így írja meg a legelső - ismétlem, legelső - könyvét, annak legyen vér a pucájában a továbbiakban is. Aranymosáson úgy vinne mindent, hogy arra szavak nincsenek. Természetesen kedvenc jeleneteim is vannak, de a spoilerekre való tekintettel tényleg csak néhányat elevenítenék fel. Rám jellemzően, magamat nem meghazudtolva az egyik a nyomozás volt, aminek a végén minden kiderült a házról - pontosabban a benne lakó entitás életéről, milyen volt korábban, és hogy miért van még mindig ott, ahol. Itt hadd említsem meg, hogy bár NA-ról van szó, ügyes csavar is van a sztoriban, és nem mindig kell elhinni, ami első olvasatra igaznak tűnik. A másik pedig, amikor láttam magam előtt a Ghost c. 1990-ben készült filmet, vagyis azt a jelenetet, amikor a csávó megcsókolja a nőt. Itt felötlött bennem, hogy az írónő vajon hányszor nézhette egymás után meg a filmet. Ami nem feltétlen baj, hiszen első könyveseknek azért még csak kell valahonnan ötletet meríteni, ollózgatni is. Picit visszanyargalva az entitáshoz, van egy bizonyos, ma már alig használt szó, amivel a fiatal, életszerető férfiakat illették. Itt kész voltam, annyira megfogott a jelenet. Kérdés, mi az a szó. De erről majd mesél az egyik karakter, ő jobban tudja nálam. A vége előtt nem sokkal volt még egy jelenet, aminél mindenem reszketett, mert tudtam, hogy eljön az a bizonyos pillanat, és dönteni kell, ki melyik világot választja - akik pedig nem ide tartoznak, elmennek. Örökre...

Kellene beszélnem a gyengeségekről...fontos, hogyha akad is, az attól függ, kinek mi az értékmérője, és az alapján mondja, hogy akkor ezt ő hibának látja, vagy sem. Magam részéről hibának könyveltem el, amikor Ros olyan sokáig gondolkozott a dolgokon, hogy elaludtam a Kindle mellett. Sőt, visszament ahhoz a gyökérhez annak ellenére, hogy a fickó azt tette vele. De nem baj, azért még megpróbálhatjuk helyrehozni, hátha. Rendben, valahol igaza volt, hiszen ha marad, akkor milyen élete lesz, ha pedig megy, úgy éli le a hátralevő életét, hogy nem is élt igazán. Érdekes, igaz? Ti hogy döntenétek? Kis adalék a "milyen élete lesz" kezdetű gondolatmenethez: magunk előtt is rettegünk mindentől, ami kicsit is más, akkor hogy mondjuk el valakinek, aki nem érti, nem értheti az egészet? Ebből a szempontból jött kapóra Ros barátnéja, aki a legidiótább ötletre is készségesen bólogatott, és nem hívta az ápolókat (azonnal), akkor se, amikor már én, a "hívő" is rég megtettem volna. Összegezve, vannak dolgok, amiktől én is zavart érzek az erőben, és nem tudom, mit mondana, aki nincs erre felkészülve. De hogy tisztában legyünk a dolgokkal, a történetben vannak ezeknél érdekesebb dolgok is, amik felett napirendre térni lehetetlen. Nem fogom nyíltan kimondani, mert annyira bizarr, hogy az már önmagában megér egy misét, de gondoljatok bele: ha én órák óta filózok valamin folyamatosan, akkor mi lehet az? Hint: remélem tudtátok hogy egy szellem hús-vér emberi alakot tud felvenni, és szexelni is képes. Mert én nem.

Nagy titkot nem árulok el, de akit megszerettem, Ros barátnéja mellett Archer volt - és az írónő gyanúm szerint azért állította szembe Dan-el, mert szerette volna láttatni, mit jelent a mérgező, illetve a tiszta szerelem, és mit jelent, ha valakit visszatartanak az álmaitól, vagy amikor hagyják szárnyalni, és a háttérből finoman lökdösik. Eh, de kellett volna a váltott szemszög, a kutya mindenit. Remélem, a következő könyvben, a Constellation-ben nagyon szakít. Archer mindig a tiszta érzéseket jelenítette meg, ráadásul soha nem önmagát nézte, míg Dan ennek a tökéletes ellentéte volt, és bár ezt nyíltan soha nem mondták ki, nem egy helyen lehetett érezni. Ám még mielőtt valaki feltenné a kérdést, hogy ez szerelmi háromszög-e, gyorsan lereagálom, hogy nem, mivel három karakterből az egyik az első néhány oldalon van jelen, aztán már csak beszélnek róla / vele a végét kivéve, egy a világát nem tudja, azért nem lehet kezdeni vele semmit, a harmadik pedig...ő csendben figyeli az eseményeket. És random megpuszilja az ember arcát. Úgyhogy a cselekményből akkor se lehetett volna szerelmi háromszöget kihozni, ha valaki erőlködik. Kicsit rápillantva a könyvhöz ajánlott zenékre, világosan látszik, hogy a műfajok ez esetben annyira vannak közel egymáshoz, mint Makó Jeruzsálemhez...nem véletlenül. De az se véletlen, hogy pont úgy különítettem el őket, ahogy, mert az első háromnál a szövegekre érdemes koncentrálni, a másik kettőnél pedig arra, hogy milyen a hangulat. A többiről sajnos nem mondhatok többet. Fület hegyezni, olvasni a dalszövegekben, és minden kiderül. Mivel standalone könyvről van szó, függővéget, drámát nem írtak a végére, de ahogy korábban mondtam, Archer levele kiegészítette az egészet, és nem éreztem úgy, hogy valami még hiányzik.

 Ros, ahogy én elképzeltem - a képen Selena Gomez

Sokat gondolkodtam, hogy a végén megajánljam-e az ötöt, hiszem nem egy helyen volt benne hiba, de ezeket én is csak azért hoztam fel, mert másodjára az ember nyilván jobban átgondol mindent, és feltűnik. (Fun fact: elsőre megakadtam úgy a negyedénél, de azóta szörnyen megbántam, hogy akkor nem vittem tovább.) Aztán úgy döntöttem, hogy pont a bizarrsága miatt adom meg neki a maximálisat, és mert tudott újat mutatni, kiemelkedni. Kishíján levontam fél csillagot a váltott szemszög hiányáért - soha ennyire könyvből még nem hiányoltam valamit, de bízom benne, hogy az írónő következő könyvében már annak is lesz hely. Cece Ferrell első könyve csodaszépre sikerült, érzelmes, tüzes - úgy, hogy alig van benne nevén nevezhető erotikus jelenet - és nem kicsit bizarr. Ám aki csak pár órára el szeretné vágni magát a külvilágtól, annak nagyon ajánlom Ros és Archer történetét. Szívet, elmét kitárni valaminek, amit nem érthet meg akárki, illetve félretenni mindent, ami gúzsba köt, ami földhöz szorít. Ha ez megvan, egyszer csak azt fogja észrevenni az olvasó, hogy Ros-al gondolkozik, és Archerrel szárnyal az égen...

 Dióhéjban az alkotóról


Cece Ferrell wrote her first short story at the age of eight and has had a passion for the written word ever since. She developed a love for romance while pregnant with her first daughter, though admits the love affair likely began when she started sneaking her mom's Danielle Steel novels at the ripe old age of twelve. An intense fascination with stories from the past, art history, and history led her to getting her B.A. degree in Renaissance Studies from the University of California Santa Barbara. She also met her husband there while working at a well known home improvement store, so needless to say, Santa Barbara was good to her.

Cece loves: words, especially of the four letter variety, snark, tea, all things crafty, and flawed characters that love passionately. She is a sucker for a great smile and thinks there is almost nothing better in the world than dessert. She has lived in many places, and while Paris and Washington top the list for her favorite, nothing feels like home as much as California's beaches. Cece resides in Southern California with her husband and two little girls who constantly keep her on her toes.

When she's not writing, Cece can be found reading voraciously, creating things for her shop, hanging at the park or beach with her family, having get-together's with friends, or binge watching shows on Netflix with her husband.  ***  Cece első rövid sztoriját 8 éves korában írta, azóta szenvedélye az írás. Rengeteg helyen élt már, és bár Párizs és Washington a kedvenc helyei közé tartozik, számára az otthon Kaliforniát jelenti, ahol jelenleg él a férjével és két kislányával. Amikor nem ír, a parkban, vagy a parton van a családjával, a barátokkal jár össze, vagy a férjével a Netflixen néz sorozatokat. 

Hivatalos weboldala - https://www.ceceferrell.com

Teaser képek

 

20 kérdés, 20 válasz - íme 2018 bloggerszemmel!

december 31, 2018 0 Comments

Tavalyi, év végi blogos összegzőnk sikerén felbuzdulva ismét felkértem pár bloggert, hogy válaszoljanak a feltett kérdésekre, és a tavalyihoz hasonlóan ismét érdekes, mulatságos, és sokszor tanulságos válaszok születtek. 20 kérdés, 20 válasz - ezzel búcsúztatjuk az évet, és lépünk át a következőbe.

1) Ki vagy te, és hogy jellemeznéd a stílusodat?
Mióta blogolsz?



Schildkröte Megmondja: Schildkröte vagyok, aki három és fél évvel ezelőtt kitalálta, hogy megalkotja a Schildkröte megmondja blogot. Sokáig csak titokban ténykedtem, de kellett nekem az első időszak, ahol bátrabban kísérletezhettem, mit tudok csinálni, hogyan, milyen időközönként, tudva, hogy nincs kockázat. Azóta pedig már egyfajta tudatosan felépített személyes blogot vezetek, ami azért előnyös, mert nincs megkötve a kezem: leggyakrabban az olvasmányaimról számolok be, de megosztom az írásaimat, a személyes tapasztalataimat, élményeimet is az olvasóimmal. Stílusomat tekintve mindennel foglalkozó és kíváncsi személy vagyok, aki szeret szórakoztatni, de ha kell, megmondja, ha valami nincs rendjén.

Flora the Sweaterist:  Flora vagyok, a Flora the Sweaterist blog írója. Mostanában leginkább „eltűnt, mint szürke szamár a ködben” a legfőbb ismertetőjegyem, de amikor aktív vagyok (és leszek) talán az a stílusom fő jellemzője, hogy szeretem, ha egy poszton belül vannak utalások: akár más hasonló művekre, szerzőkre vagy – amit a jövőben tervezek – ha egy komolyabb téma merül fel, akár másodlagos irodalomra is. A kliséket pedig igyekszem kerülni :) Hivatalosan 2017 novembere óta blogolok, előtte is próbálkoztam már, de nem szerettem annyira a felületet, ahol elkezdtem, úgyhogy az első szárnybontogatás nem volt hosszú életű.

Hagyjatok! Olvasok! : AniTiger vagyok, egy kicsit lökött, alapvetően vidám, ám végtelenül antiszociális emberke. A stílusom…öhm… vicces? Szarkasztikus? Nem tudom, de remélem, hogy élvezetes. ;) Kamaszkorom óta blogolok, publikus könyves blogot talán 2014 eleje óta vezetek.

Three Points of View: Egyetemista, aki szabadidejében a könyvek világában barangol. Világjáró, kávéfüggő, állatbarát, kalandvágyó, nyitott az újdonságokra, titokban sárkánytulajdonos, proud slytherin, néha kissé dilis, szókimondó, ha éppen nem lusta hozzá. A blogot immáron több mint 5 éve írom rendszeresen. Kezdetben még két könyvmoly barátnőmmel vittük hárman közösen – innen is a név (három nézőpont) – de végül a blogolás csak engem tett függővé és azóta se gyógyultam ki belőle.

Írásaim Tárháza: K. A. Hikariként „ismerhetnek” blogger körökben, idén januárban lett négy éve, hogy megnyitottam a blogot. Álmodozó, romantikus jellem vagyok, és ez általában visszaköszön az olvasmányaimon, illetve a bejegyzések stílusán is.

Rega könyves gondolatai: Egy 27 éves lány, aki sokszor még saját magával sincs tisztában. Aki nagyon szereti a romantikus könyveket, azonban filmek terén szinte csak horrort tud nézni, zenében pedig vagy nagyon pörgős vagy pedig mély, de rockos hangzású zenéket szeret hallgatni. Aki szeret kommentelni, szereti, hogy van véleménye és szeretné megosztani másokkal is. Egy olyan lány vagyok, aki utálja az idilli dolgokat, de nagyon szereti az egyszerű megoldásokat.

Adry olvasósarka: 28 éves könyvtáros néni vagyok, akinek a lételeme az olvasás, és annak a népszerűsítése. Elsősorban krimiket, thrillereket, romantikus történelmi regényeket olvasok, de az idei évtől a Mini Könyvkubnak köszönhetően kiléptem a komfortzónámból, és sokféle műfajba belekukkantottam. Az Adry olvasósarka blog 2016 januárjában született meg, de előtte hosszú éveken át készítettem a könyvértékeléseimet a molyon.

Pandalány olvas: A nevem Judit, blogom pedig a Pandalány olvas. A blog idén lett hat éves és ez hihetetlen érzés számomra, mintha tegnap lett volna, hogy megírtam az első bejegyzésemet. A stílusomat úgy jellemezném, hogy leginkább az egyszerű, letisztult formákat szeretem, a blog vezérszíne a lila. Nagyjából minden bejegyzésemet igyekszem hasonlóan felépíteni, hogy egységes legyen, ugyanakkor törekszem az egyhangúság elkerülésére.

GCK (Kikyo): Én egy állandóan pörgő kétgyermekes anyuka vagyok, aki az idei évben kóstolt bele a blogolás rejtelmeibe, köszönhetően Genevieve-nek, aki beledobott a mély vízbe.

GCK (Coeur): Csak egy egyszerű tanító néni vagyok, aki igyekszik nyitottnak lenni a világ dolgaira, aki szabad idejében sok mindent csinál, imád játszani és nem mellékesen olvasni. Bloggerként kb. egy éve tevékenykedem Genevievenek köszönhetően. Stílusomról nem tudok mit írni, nem is nekem kellene megítélnem, azt hiszem. Talán annyi, hogy nem követek semmiféle „előírást”, és olvasgatva a saját írásaimat, úgy érzem, gyakran személyes jellegű megjegyzéseket fűzök a történetekhez.

Habár, a könyves kocsma: Réta vagyok, fantasy és kávéfüggő könyvmoly. A stílusomat még sosem próbáltam meg jellemezni. Olyan, mint én, jól tükrözi a személyiségemet. Őszinte és bohókás. Január elsején lesz két éve, hogy aktív részese vagyok a könyves blogoszférának.

My Moonlight Library (Ella): A blogger nevem Ella Fisher, én vagyok a My Moonlight Library blog egyik szerkesztője Steph Pfeiffer mellett. Az oldalt 2016 decemberében hoztam létre, ám nem ez az első blogom. Eleinte történeteket osztottam meg a blogger rendszerén keresztül, a legelső ilyen próbálkozásom 2012 környékén volt. Azóta sokat fejlődtem az írás terén (volt honnan) - vagyis remélem. Jelenleg a stílusomat az őszinteség jellemzi a leginkább, de párszor már azt is megkaptam, hogy a negatív hangvételű kritikáim kimondottan viccesek.

My Moonlight Library (Steph): Steph Pfeiffer néven posztolok, ami még a régi regényírós korszakomból maradt fenn. Évek óta a blogvilágban mozgok, de voltak rövidebb-hosszabb kihagyásaim. Aktívan tavaly október óta blogolok, mikor is becsatlakoztam Ella mellé a My Moonlight Library blog vezetésébe. Bízom abban, hogy igényességre vall a stílusom, mind tartalomgyártás, mind írás szempontjából.

Ana Könyvespolca: Laura vagyok, csak kezdetekben az Ana név mögé burkolóztam. 
2015-16 óta blogolok.

Never Let Me Go: Nézzük visszafelé, hátha úgy könnyebb: 2015 nyara óta terjednek az irományaim az online térben mint valami veszélyes kórság, azóta tudja a világ – oké, igazából csak az a nagyjából öt kitartó olvasóm –, hogy egy kiszámíthatatlan, szeszélyes, érzelemgazdag, ugyanakkor megállíthatatlan szófosástól szenvedő virágszál vagyok. Ennek megfelelően posztjaim az agymenéseim és gondolatpárbajaim megbízható helyszínéül szolgálnak, fő ismertetőjegyeik pedig a 6 oldalas word dokumentumok, a beteg humor, valamint a filozofálás változatos fokozatai. 

Süntüske: 18 éves budapesti lány vagyok, 2016 nyara óta blogolok. Csendesnek látszom, de mindenről megvan a véleményem, amit a blogomon megfogalmazhatok. Sokféle történetre vevő vagyok, ám az abszolút kedvenceim a történelmi regények és a krimik. Az aktuális felkapott könyvek általában nem vonzanak, a klasszikusok viszont különösen közel állnak a szívemhez.

Dorkaanya Olvas: Dorka vagyok, és blogger. Sosem szerettem bemutatkozókat írni (ezért hiányzik ez még mindig a blogról), úgyhogy most különösen nehéz helyzetben vagyok. Annyit viszont gyönyörűen el tudok mondani, hogy 2016 óta vezetem az Anya olvas blogocskám.

COABS: Everglow blogger szolgálatra jelentkezik hölgyek - urak. :)) Na jó, aki jobban ismer, az tudja, mivel áll szemben, mikor hozzám téved, de alapjáraton elég egyszerű a képlet: pszichothriller, dark, new adult függő, magát a Coldplay egyik számáról elnevező nőszemély vagyok, ezt a blogot pedig lassan 3 éve viszem. Szeretem a dögös könyves álompasikat, és mindig keresem a következő kedvenc könyvemet. Én vagyok az, akit feldob, ha könyvekről beszélhet másokkal.

2) Hogy készítesz el egy új bejegyzést?



S. M: Eszembe jut egy ötlet, és ha több, mint fél órája agyalok rajta, leülök és megírom. Néha még ennyit sem gondolkodom rajta, szinte mindig meg van nyitva a blog nyersdokumentuma, amiben írom a bejegyzést. Az írásaim kicsit más koncepcióban vannak, ha valami írható születik a fejemben, egyből lejegyzetelem, még akkor is, ha épp nem vagyok gépközelben.

FtS: Ha elolvastam a könyvet, általában már megvan a fejemben, hogy milyen témákat lehetne megemlíteni, és ezekből választok néhányat, aztán csak hagyom, hadd jöjjenek a gondolatok. Ami számomra fontos az az, hogy ne legyen teljességében negatív hangvételű egy posztom sem. Hiszek benne, hogy minden műből lehet tanulni, akár a hibáiból is, ezért – a számomra nem tetsző dolgok megemlítése mellett – igyekszem kiemelni a pozitívumokat.

H! O!: Olvasok, jelölgetek, jegyzetelgetek, kiírom a kedvenc idézeteim Molyra, megírom a véleményemet papírra, amit aztán begépelek, formázok, képeket keresgélek Pinteresten, idézeteket válogatok (3-5 idézetet szoktam egy bejegyzésbe beletenni), és BUMM, így lesz a blogos bejegyzés… :)

TPoV: Nincs egy jól bevált taktikám: van hogy napokat, heteket ülök egy bejegyzésen, hagyom ülepedni az élményt és összeszedem a gondolataim, még azt nem mondom rá, hogy kész, de van olyan is, hogy olvasás után rögtön bepötyögöm a gondolataim, szinte terápiás jelleggel, mert nem bírom magamban tartani. Maga a képek válogatása is változó, van hogy órákat elszöszmötölök vele, mert nincs egy kialakult kép még a tervemről az elején, de van olyan is, hogy pár perc alatt megvagyok, mert pontosan tudom, mit akarok. Midnen egyes könyv más élményt nyújt, így minden egyes bejegyzésem is egy egyedi folyamat eredménye.

Í.T: Van egy vázlatom: miért olvasom el a könyvet-rövid tartalom a regényről-egyéni benyomás-véleményem a karakterekről-összegzés. A legtöbb bejegyzést ez alapján írom, ha valami hiányzik/vagy csak nincs ennyi mondanivalóm, akkor nem is erőltetem a bejegyzést. Az utóbbi időben rászoktam, hogy kedvenc idézetes képekkel dobjam fel a posztot.

R.K.G: Általában napokkal előtte összeírom a blogos terveimet – vagy a naptáramban jegyzetelek, vagy pedig az új bejegyzés készítésekor vázlatként mentem el az ötleteket, majd kiválasztom az adott hangulatomhoz legjobban passzoló ötletet és bejegyzéssé formálom. A bejegyzés írása néha csak kulcsszavak leírásával indul, de a legtöbb esetben csak hagyom, hogy a mondókám elinduljon és az ujjaimon keresztül távozzanak. A végén természetesen kiválasztom a fejemben megjelenő elképzeléshez legjobban passzoló képeket, és átolvasom az egész irományom. Sokszor nem szedek ki gondolatokat a bejegyzésből, ha úgy gondolom, hogy valami nem olyan, mint amilyennek lennie kell, kijelölöm és az utolsó átolvasásnál csiszolgatok rajta.

A.O: Van, amikor a könyv elolvasása után azonnal megszáll az ihlet, és papírra vetem a gondolataimat, de ez a ritka eset. Általában hagynom kell, hogy az olvasásélmény leülepedjen és utána tiszta fejjel születhessen meg a bejegyzés. A bejegyzésemben szigorúan tartom a bevezetés, tárgyalás és a befejezés hármasát. Szeretem, amikor kerek egésszé válik a fejemben lévő kuszaság.

P.O: Miután befejeztem egy olvasmányt, először is kiírom Molyon belőle az idézeteket. Aztán először megírom a szöveget, sokszor átolvasom a tartalom és a helyesírás miatt is, valamint hogy elkerüljem a szóismétléseket. Ezután következik egyrészt a szöveg formázása (kiemelések, a szöveg tagolása), valamint képek és montázsok beszúrása. Egy komplett bejegyzés megírása kb. 2,5-3 órát vesz igénybe, ha egyszerre készítem el a bejegyzést és nem több napra osztva.

GCK (Kikyo): Mivel elsősorban könyvértékeléseket írok, először természetesen elolvasom a könyvet, majd frissében leírom róla a gondolataimat. Tapasztalatból mondom, később már nem megy. Ezen kívül, ha felmerül bennem valami érdekes könyves gondolat, ami akár mást is érdekelhet, azt egyszerűen leírom.

GCK (Coeur): sokszor, ha elolvasok egy könyvet, nem írom meg mindjárt az értékélést, inkább új könyvbe kezdek, Így később, újra bele kell olvasnom a történetbe, hogy ihletet kapjak. Arra ügyelek, hogy ne áruljak el a történetből sokat, inkább az olvasottak rám gyakorolt hatását, a szereplőkről kialakított véleményemet, az összhatást próbálom megragadni és átadni.

H.K.K: Összeszedek néhány infót az íróról, és ha a könyv keletkezésének vannak érdekességei, azt is beleteszem. Van egy jól működő sablonom, azt kitöltöm, és kiírom magamból, amit szükségesnek érzek. Mindig azzal kezdem, hogy hogyan kerültem kapcsolatba a könyvvel, ezzel is személyesebbé téve a bejegyzést. Én úgy hiszem, hogy a könyves blogolás nagyon is szubjektív műfaj, így a könyvértékeléseim teljes mértékben a saját véleményemet és érzéseimet tükrözik. Egyéb más bejegyzéseket úgy készítek el, hogy kigondolom a témát, vagy, ha Top 5 Szerda van, akkor a téma már adott, kiválogatom a könyveket, amiket említeni szeretnék, és egyszerűen csak megírom, ami eszembe jut. Készítek fejlécképet, sokszor saját képekkel is dekorálom a bejegyzést. Aztán még kétszer átolvasom, és közzéteszem.

M.M.L (Ella): Sokat szoktam érlelni magamban az ötleteimet, mielőtt megvalósítom őket. Ezután a bejegyzés általában már egy szuszra készül el, amikor elég energiát érzek a dologhoz. Leülök, megírom a cikket vagy értékelést, aztán áttérek a képek keresésére és megszerkesztésére. Végzek egy alapos ellenőrzést a szövegen, akár kétszer-háromszor átolvasom, hogy minden elírást nyakon csípjek. Aztán hogyha minden anyag készen áll, felpakolom őket a blogger felületére és kilövöm az univerzumba.

M.M.L (Steph): Ez a bejegyzés típusától is függ. Ha értékelésről van szó, az több átgondolást igényel, mint egy toplistás bejegyzés vagy mondjuk egy havi megjelenéseket bemutató poszt. De bármelyikről is legyen szó, elsőként a főbb mondanivalót jegyzem fel magamnak, majd a köré építem fel a teljes cikket. Fontos, hogy összeszedett és kohézív legyen a szöveg, ezért többször átolvasom az írásomat, akár pár nap eltéréssel is. A bejegyzések mellé gyakran szerkesztek kollázst vagy fejlécet, ami hangulatosabbá varázsolja az összképet. A szövegközti kiemelések is sokat dobnak a bejegyzésen, ez az utolsó simítások közé tartozik.

A.K: Ha egy sima könyvértékelésről van szó, azzal két napot, mert egy könyvértékelés, egy vélemény alkotása. Az, amit akkor gondolok. 

N.L.M.G: Mindenekelőtt erőt merítek – na nem egy kávéskanálnyit, inkább ilyen ötliteres lábos mértékegységével számolnék –, hogy éppen miből, azt a helyzet és a készülő poszt természete válogatja, így születhet bejegyzés egy könyv befejezése utáni hirtelen lendületemből, egy nagyhatású esemény adta kezdőlökésre, meg újabban persze a határidő fenyegető/motiváló közeledte miatt is. Ha ez megvan, igazából nincs más hátra, mint beüzemelni a gépem és addig pötyögni, míg görcsbe állnak az ujjaim. Mikor pedig elfáradok, kezdődhet a képkeresgélés a montázsokhoz. 

S:  Egy könyv befejezése után összeállítom, hogy mi mindent szeretnék róla elmondani, de amíg nem jön az ihlet, addig is előkészítem a terepet képkereséssel, montázsszerkesztéssel, felcímkézéssel.

DAO: Nagyon nehezen. Mikor belevágtam a blogolásba, könnyű helyzetben voltam, mert otthon voltam a kisebb fiammal, így akármikor leülhettem megírni egy-egy bejegyzést. Most viszont mióta 8 órában dolgozom, a nagyobb iskolás mellett kicsit nehezebb időt keríteni arra, hogy leüljek a gép elé pötyögni. De ha eljön ezen ritka alkalmak egyike, akkor viszont megpróbálom minél gyorsabban és minőségien megcsinálni.


COABS: Mindig a belső hangra figyelek, ami jelez, ha ötlet van, és általában ebből sülnek ki a legjobb posztok. Nem írok piszkozatot, nem vakarózok, hanem gyorsan, gondolkodás nélkül írom lefelé, amikor akkor és ott épp a fejemben van, sokszor csak párszavas "haikukat." Azt viszont még senkinek nem mondtam, hogy - sokszor olvasás előtt - a törzsszövegen kívül mindent megírok, a fontos infókat, a fülszöveget, a fanmade képeket, beteszem a borítót, amik inspirációt adnak. És zenélek. Állandóan.

3) Mi az az egy dolog, amit a legjobbnak tartasz a blogolásban?



S.M: Adhatok valamit magamból az olvasóimnak. Lehet, hogy öncélú kifejezésre születik egy blog, de rá kell jönnie az embernek, hogy nem magának írja a bejegyzéseket. Ha csak egy embert is sikerül gondolkodásra bírni, vagy felvidítani, számomra már megérte a munkát, hogy elkészítettem a posztot.

FtS: Azt, hogy az ember megoszthatja a gondolatait emberekkel, akiket személyesen nem ismer. Nincsenek földrajzi határok, amik megszabnák, hogy ne olvashatná a gondolataimat valaki, aki a világ másik végén él. És szeretem a visszajelzéseket, ha valakit esetleg megfogott egy könyv, amiről nálam olvasott.

H! O!: kedvemre kreatívkodhatok.

TPoV: Azt, hogy ez az én pici zugom, az internet végtelenében, ami teljesen engem tükröz (legalábbis egy szeletet az életemből) és mindig elámulok, mikor más könyvmolyok is odatévednek és kíváncsiak lesznek rá. Mikor olyan visszajelzést kapsz, hogy miattad olvastak el egy könyvet és milyen hálás érte, mert ő is imádta, na az az érzés felbecsülhetetlen.

Í.T: Hogy megoszthatom az élményeimet, legyen az olvasás vagy magán jellegű, így akkor is kiélhetem az írhatnékom, amikor egy novellához nincs elég kedvem.

R.K.G: Hogy valójában önmagam lehetek. Sokszor érzem azt, hogy ha személyesen próbálom meg elmesélni valakinek az adott könyvről, zenéről vagy filmről a véleményem, akkor vagy nem érdekli vagy nem érti meg azt, amit mondok. Ilyenkor viszont, mikor leírhatok mindent, szabadnak érzem magam, és hagyom, hogy a mondókám olyan legyen, amilyennek én szeretném, kiengedem a belőlem szabadulni vágyó gondolatokat és ez valami hihetetlen jó érzés.

A.O: A blognak és a molynak köszönhetően nagyon sok új emberrel ismerkedtem meg az évek során. Van, akivel már személyesen is találkoztam, de vannak páran, akikkel annyit beszélgetek a hétköznapokban, hogy néha olyan érzésem támad, hogy ezer éve jó ismerősök vagyunk A blognak köszönhetem, hogy az íráskészségem fejlődött, és szabadon ki merem mondani a véleményemet.

P.O: Önmagamat kifejezhetem, és ezáltal kapcsolódhatok másokhoz. A közös érdeklődés a könyvek iránt össze tudja hozni az embereket. Rengeteg barátot szereztem a könyvek és a blogolás által.

GCK (Kikyo): Mindig rácsodálkozom, hogy mások kíváncsiak az írásaimra. Nekem ez a legnagyobb öröm.

GCK (Coueur): Egyrészt, amíg nem bloggerkedtem, nem tudtam, milyen jó érzés, kiírni magamból a történetek általi benyomásaimat, érzéseimet. Másrészt az igazi öröm, ha kedvelik az írásaimat, főként, ha ezt az adott író teszi.

H.K.K: A közvetlenséget, ami ezáltal kialakul az olvasni szerető emberekkel.

M.M.L (Ella): az önkifejezés és a reakciók kiváltása.

M.M.L (Steph) Motivál és jó érzéssel tölt el, mikor egy-egy bejegyzéshez hozzászólás érkezik. A legjobb, mikor beszélgetést indít el a véleményed, amibe több ember beszállhat és megoszthatja a véleményét.

A.K: Hogy megoszthatom a véleményem és kiírhatom magamból mindazt, ami foglalkoztat.

N.L.M.G: Úgy érzem, a blog egy nagy keresztmetszetű csatorna az agyamból a külvilág felé, ezáltal megóv attól, hogy a fejem egy szép napon felrobbanjon a sok bennrekedt mondanivalótól. És ezért vagyok talán a leghálásabb. Az a helyzet, hogy durva gondolatrohanásban élek, és nagy szükségem van arra, hogy ezt levezessem valahogy; arra, hogy csapongó gondolataim valahogy formát ölthessenek. Hogy hogyan… nos, azt látjátok eleget, s rajtatok áll, elfogadjátok-e velem együtt, vagy sem – akárhogy is, engem ez tesz boldoggá. 

 S: A legjobb egyértelműen az, hogy van egy felület, ahol közzétehetem a véleményem, és a kinézetét is kedvemre alakítgathatom. 

DAO: Azt tartom a legjobbnak a blogolásban, hogy olyankor egy kicsit magamba lehetek. Nincsen körülöttem a két gyerek, nem kell 2 percenként senkit kikísérni pisilni, enni adni, vagy csak figyelni rájuk, amíg elmondják a mondanivalójukat. Azért valljuk be őszintén, hogy az anyáknak is kijár egy kis én-idő, akármilyen önzőnek is hangzik. Nálam ez az én-idő a blogolást és az olvasást jelenti.
 
  COABS: Hogy önmagunk kifejezésére van egy hatalmas felület, és nem kell korlátok közé szorulni. Másrészt az egész vonja magával a felkészültséget, az állandó készen létet, így akarva - akaratlanul is naprakész marad az ember bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Ha pedig egyszerre visz könyves és nemkönyves részt...a történet még érdekesebb. De említhetném a közösségbe tartozás érzését is, ami nálam az összes többi felett áll a jó dolgokban. Ja, és a kommentek, amiket az olvasók írnak a posztok alá, és lehet velük beszélni a posztban írtakról. Jaysus. 

4) Mi az az egy dolog, amit nem kedvelsz a blogolásban, és lehetne máshogy?



S.M: Egy dolog szokott hátráltatni, az a lassú internetsebesség, de felénk még nem annyira gázos, lehetne ennél lassabb is. :)

FtS: A marketinget. Azt, hogy sok kevésbé eredeti vagy tehetséges blogger csak az ismerősei száma miatt tesz szert nagy rajongói táborra, míg sok tehetséges blogger nem ér el olyan sokat, mert nem tudja jól eladni magát. Én a magam részéről lusta és egy kicsit sznob vagyok az önfényezéshez, meg az öneladáshoz. H.O: Bár lenne erőm, időm és energiám addig variálgatni a blogom kinézetét, amíg maradéktalanul bele nem szeretek...

TPoV: Konkrétan egy dolgot nem tudok kiemelni, ennek is vannak hullámvölgyei, mint minden másnak – erről külön írtam is már a blogon – de ezeken túllendülve még mindig itt vagyok. Esetleg a „trollok” elkerülésének mesterségét szívesen elsajátítanám, de hát az interneten mindenhol megtalálhatóak, nem csak a blogolás kapcsán.

Í.T.: Amikor nagyon ráfeszülök arra, hányan olvassák el a bejegyzéseimet. Ezt igyekszem levetkőzni.

R.K.G: Sokszor a tanácstalanságot vagy az ötlettelenséget. De ezek leginkább az én problémáim és hibáim, nem a blogolásé.

A.O: A blogom a Google által üzemelt blogspot felületén éli a mindennapjait, és mostanában nagyon sok fejtörést okoz a felület. A formázás, és az új elemek beépítése korlátok közé van szorítva, amit szeretnék átlépni. Talán a 2019-es év elhozza a változást, az az új felületre költözhet az oldalam.

P.O: Talán az a blog dömping, ami jellemez szinte minden területet. Manapság boldog-boldogtalan blogol, olyanok is, akiknek nem feltétlen kellene. Mármint belebotlok sokszor olyan blogokba, ahol látszik, hogy a tulajdonosa mennyire nem fektet bele energiát (a helyesen írni nem tudókról meg inkább ne is beszéljünk), ugyanakkor elvárja a sikert és a blogolással járó javakat.

GCK (Kikyo): A szoros határidők. Muszáj mindig frissnek lenni, és ez egy 10 hónapos gyerkőc mellett ez néha elég nagy kihívás. De szerintem idővel megoldódik a probléma.

GCK (Coueur): Nem szeretem, ha valamit időre kell megírni...😁

H.K.K: Nem szeretem, mikor eljutok oda, hogy érzem a nyomást, hogy bejegyzéseket tegyek ki. Ha nincs időm, vagy nem tudok teljesen odakoncentrálni, az meglátszik a minőségén. Inkább nem írok, én ezt látom megoldásnak.

M.M.L (Ella): A blogger szerkesztő felülete.

M.M.L (Steph): Nehéz olykor elfogadni, hogy a befektetett idő és energia nem mindig kamatozó. Kiszámíthatatlan, hány embert vonz majd be az adott cikk, ezért kissé demotiváló tud lenni, ha az órákon keresztül szerkesztett iromány nem ér el akkora nézettséget.

A.K: nincs ilyen. Én a blogolásban szabad utakon járok, nem feltétlen teszem azt, mint a többi blogger. Ám ez nem jelenti azt, hogy lenézem az ő munkájukat, mert nagyon is becsülöm a kitartásukat.

N.L.M.G: El tudnám képzelni azt, hogy a blogoláshoz szükséges idő egyszerűen megszülje önmagát… kétségtelenül mindig az a legnehezebb, hogy a zsúfolt hétköznapokban és „ki se látok a tennivalókból” hétvégéken időt szakítsak az írásra. Mivel ráadásul elég terjengősen írok, nálam különösen hosszúra nyúlhat egy poszt elkészítésének folyamata – nem mondom, ez igazán lehetne másként. 

S: Sajnálom, mikor nem jut elég időm foglalkozni a bloggal, és feltorlódnak a megírandó bejegyzéseim. Ilyenkor igyekszem magam nem elmaradva érezni azok a bloggerek mögött, akik hetente többet posztolnak, mint én egy hónap alatt. 

DAO: Az értékelések írását szeretem a legkevésbé. Azoknál mindig úgy érzem, hogy nem elég jó, nem írtam eleget, nem megfelelőek a képek, és ehhez hasonló problémák vetődnek fel bennem. Hogy lehetne máshogy? Mondjuk, megíratom mással, mert jobban szeretek másokat kritizálni. Na jó, vicceltem… mondjuk nem is hülyeség. :))

COABS: Ha valami az ember életében nem megy, akkor az soha nem változik, akármennyire is igyekszik rajta változtatni - itt arra gondolok, amikor másokat magam elé helyezek. Blogolásnál ez nem mindig kifizetődő, főleg amikor hírt, vagy valamit kell megosztani. Sosem tudtam megszokni, hogy én legyek az első, és akkor mindenki tőlem osztogatja a híreket, meg a hasonlókat...és sosem értettem a marketinghez se, ami blogolásnál a történet 80%-át teszi ki. Aztán egyéni szocprobléma, meg kinek mi, de én nem szeretem azt se, ha valaki dugig helyesírási hibákkal engedi ki a posztját. Alapmüvelcség, hejezsírási zsótár, emberek!

5) Milyen volt a 2018-as éved bloggerként?



S.M: Meglepően jól zártam az évet, és 2018-at tudom igazán kezdőévnek mondani a blog esetében.

FtS: Kiszámíthatatlan. A 2018-as év emberként is az egyik legfurcsább évem volt, sok talán meg nem érdemelt pofonnal, de emellett rengeteg előrelépéssel is. Sajnos a helyzetek kiszámíthatatlansága kihatott a blogra is. De ez volt az az év, amikor néha fenékig ittam a blogolás élvezetének poharát, és nem hiszem, hogy a jövőben ki fogok józanodni: blogger lettem, még ha pillanatnyilag elég csapnivaló is. 

H! O!: Borzasztóan zsúfolt, izgalmas és fantasztikus. Több interjút kértek tőlem, sok kihívásra és book tagre meghívtak, felvettek a Blogturné Klubba. Pörögtek az események ezerrel.

TPoV: Új vizekre evezős. Nekem ez az év teljes egészében újdonságok kipróbálásáról szólt – nem csak olvasás terén – aminek hatására úgy érzem, sokat csiszolódott az ízlésem, sok új kedvencet felfedeztem és a komfortzónám is sokat tágult. Ezt igyekszem majd jövő évben is folytatni.

Í.T: Az első szó, ami eszembe jut: eseménydús. Sok helyen jártam, sok szuper emléket gyűjtöttem, rengeteg fantasztikus könyvet olvastam. Örülök, hogy ezeket meg is írtam blogon, így majd vissza tudom keresni, és fel tudom eleveníteni évekkel később is.

R.K.G: Hullámzó. Május környékén kezdtem újra a bloggal foglalkozni, a kinézetén törni a fejem, új ötletek után kutatni, ami a nyárra összejött. Ekkor volt az életemben az egyik legnagyobb váltás, és a blogolásba (ezzel együtt a könyvekbe) menekültem a problémák, a nehézségek ellen.

A.O: Az év elején volt pár újévi fogadalmam, amiből néhány teljesült is, ilyen volt például a 100 elolvasott könyv, eljutni a Nemzetközi Könyvfesztiválra, a szavaimat viszont látni egy nyomtatott könyv ajánlójában, eljutni minél több könyvbemutatóra, és ott dedikáltatni a kedvenc könyveimet. Hacsak ezeket nézem, akkor nagyon mozgalmas évet hagyok magam mögött.

P.O: Sikeres. Budapestre költözésem egyik legnagyobb ajándéka, hogy eljutok olyan könyves programokra, könyvbemutatókra, amikre eddig nem. 

GCK (Kikyo): Nagyon tetszik a bloggerség, bár én még gyerekcipőben járok. Mindent összevetve szerintem kellemes év volt.

GCK (Coueur): Érdekes. Azt gondolom tudatosabb olvasó lettem, de nem szeretném elveszíteni a spontán olvasás örömét, így nem írok minden könyvről értékelést. Nem szeretném munkaként megélni sem az olvasást, sem az írást.

H.K.K: Nehéz, de nem bloggerként, hanem úgy általánosságban véve is nehéz évem volt, ez meg is látszik a bejegyzések mennyiségén. Viszont rengeteg jó könyvvel és remek emberrel ismerkedtem meg idén is a blog által.

M.M.L (Ella): A 2018-as évem egész aktív volt bloggerként. Bár most nem olvastam annyi könyvet, mint amennyit szerettem volna, de nem bánom a dolgot. Történt egy szemléletváltás nálam a bloggal kapcsolatban: eddig megpróbáltam legalább heti egy bejegyzéssel készülni az olvasóknak, hogy fenntartsam a rendszerességet – ám ezt most elengedtem és teljesen kedvfüggővé tettem az aktivitásomat. Idén úgy gondolom, színesedett a blog, több mindenbe belekóstoltunk Steph-el. Sikeres évet zártunk.

M.M.L (Steph): Összességében azt mondanám, hogy voltak igazán lelkes és langyosabb periódusaim egyaránt. A motivációm gyakran ingadozott, de úgy gondolom, az alkotási vágy egész évben dúlt bennem, hiába telt el két poszt között akár több idő.

A.K: Bloggerként és magánemberként sem volt olyan, mint amit szerettem volna, de igyekszem kimászni, fellendülni. 

N.L.M.G: Egy szóval írhatom le ezt az évet a legpontosabban, ez pedig a hullámzó. Év elején volt egy felfelé ívelő szakaszom – bár ki tudja, talán inkább átlagosnak mondható az akkori teljesítményem –, majd következett egy mélyrepülés, mikor kishíján teljesen eltűntem… de az utóbbi pár hónapban úgy érzem újult erővel tudtam visszazökkeni a blogolásba. Lendülettel meg „senki sem fogja elolvasni ha már most 6 oldalnál tartok” posztokkal… úgyhogy volt itt minden, mint a vásárban, de végül is azt hiszem, jó irányba tartottunk. 

S:  Kevesebbet posztoltam, mint tavaly, cserébe úgy érzem, az írásaim összeszedettebbre és jobban felépítettre sikeredtek.

DAO: Szörnyű! Sokkal, de sokkal kevesebb bejegyzést készült el, mint amennyit elgondoltam, emiatt nagyon haragszom magamra.

COABS: Tekintve, hogy idén kezdődött el a tényleges beszivárgásom - haha -, egyre többen figyelnek külföldről, és legyűrtem 40 idegen nyelvű könyvet idén, csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Hullámhegyek mindig voltak, mindig lesznek, de jó érzéssel tölti el az embert, hogy számítanak rá, amikor visszatér. Nem tudom, meddig viszem még a blogot, lehet, hogy jön valami valaki, és kevesebb időm lesz, de feladni nem szeretném még egy jó darabig.

6) Melyik, 2018-ban elkészített írásodat tartod a legjobbnak?



S.M: Aki ismer, tudhatja, hogy valamelyik Ambrózy bejegyzést fogom mondani… A legtöbb munkám a Leányrablás Budapesten 21. századi módban bejegyzés volt, ami nem mellesleg kezdőlökés volt a blognak az évben. Amit viszont nem csak én, hanem a rajongók is kedvelnek, az Mili megfigyelési jegyzete, illetve Richárd megfigyelési jegyzete.

FtS: Számomra a „legjobb”, legfelszabadítóbb és legfájdalmasabb posztom az volt, amiben a már szivárvány túloldalán szaladgáló kutyámra emlékezem.  

H! O!: Mindet? Törekszem az azonosan jó színvonalra, így a legtöbb bejegyzésemet az aktuális legjobbnak tartom. Ha valamit nem tartok elég jónak, akkor nem osztom meg. Sok olvasmányomat nem értékeltem idén se Molyon, se blogon. (Én se, de nem is ez a lényeg - a szerk.)

TPoV: Elég nehéz objektívan szemlélnem a saját munkásságom, mindig úgy érzem, hogy nem elég jó a végeredmény. De ha azt mondom, hogy melyik számomra a legkedvesebb, akkor az a 100 apróság, ami boldoggá tesz lenne, mivel ez volt talán idén a legszemélyesebb posztom és imádtam, csinálni.

Í.T: Nem tudok egy „legjobbat” mondani, mert visszaolvasva általában úgy érzem, hogy megírhattam volna jobban is, mint az a forma, ahogy végül publikálásra került.

R.K.G: Igazából egyiket sem. Mindegyikben van valami, amit szeretek, amire büszke vagyok, hogy úgy tudtam megfogalmazni, ahogyan szerettem volna, de mindig van mit csiszolni rajtuk, mindig van, amit hiányolok egy-egy bejegyzésből. Tanulni kell még a blogolást no! :)

A.O: Minden írásomra nagy hangsúlyt fektetek, és addig formálom, amíg számomra nem lesz tökéletes. Az utóbbi hónapokban olvasott könyvek közül Jodi Picoult: Életszikra című könyvét szerettem a legjobban.

P.O: Mivel elfogult vagyok számos idei olvasmányommal, nehéz volt egyet kiválasztani. De számomra az egyik örömírás volt Sienna Cole Reményszimfónia regényéről írni.

GCK (Kikyo): Idén a Csontváros könyv és film összehasonlítása sikerült a legjobban.

GCK (Coeur): Böszörményi Gyula Nász és téboly című regényének értékelését és az íróval készített interjút. Eddig is szerettem az írásait, de az interjúban olyan közvetlen, humoros és egyedi stílusban válaszolt a kérdéseimre, hogy zseniális lett az interjú.

H.K.K: Értékelésből szerintem Ken Liu novelláskötetének megírása sikerült a legjobban. Egyéb bejegyzések közül pedig az, amiben karakterekről írok.

M.M.L (Ella): A legjobb idei cikkünk Steph-el a Top 10 idegesítő könyves trend című írás lett, amit rengetegen megtekintettek és megosztották a véleményüket a témában. Nagyon izgalmas volt látni, hogy ez a lista megmozgatta az embereket és volt olyan is, aki hivatkozott erre a cikkre a saját blogján. A negatív töltetű bejegyzések mindig nagyobb népszerűségnek örvendenek, de ez az egy még a vártnál is nagyobbat robbant.

M.M.L (Steph): Szaszkó Gabriella Maradj velem című regényéről írtam értékelést még év elején, amire talán azt mondanám, hogy a legjobb írásom. Nagyon megérintett ez a kötet, és úgy gondolom, ezt sikerült átadnom a bejegyzésben.

A.K: Idén nem tudok egyet kiemelni a sok közül, de remélhetőleg jövőre lesz, amit tudok hozni év végén. :)

N.L.M.G: Huh nem tudom… mármint, illik ilyet egyáltalán? :D Bevallom problémás elválasztanom egymástól az objektíven jó, és a számomra kedvenccé vált posztokat… de ha megpróbálom, azt hiszem Bret Easton Ellis – Amerikai Psycho c. könyvéről írt értékelésem sikerült idén a legjobban. Jellemzően minden bejegyzés publikálása után motoszkál még bennem némi elégedetlenség, de ebben az esetben az utolsó betűig büszke vagyok arra, amit írtam, és ez nagy szó. Jóval összeszedettebb voltam, mint általában szoktam – úgy hiszem, meglátszik a poszton az a négy hónap, amit együtt húztunk ki a regénnyel. 

 S: Kritikák közül a Nász és tébolyról és az Eredetről írtat, novelláimból A könnyek kútját és a Festőkezet, ezek mellett a kedvenc filmes, kedvenc zenés és társasjátékos cikket.

DAO: Tillie Cole: Ezer csók értékelését érzem az idei év legjobb írásának. Úgy érzem, hogy abba a bejegyzésbe beleadtam teljes szívem-lelkem, és csak nagyon bízom benne, hogy ezt az Olvasók is érezték.

  COABS: Mintha azt mondanák egy anyának, hogy válasszon a gyerekei közül...az igazat megvallva mindegyik írásomra büszke vagyok, de ha most belenéznék némelyikbe, azonnal meg tudnám mondani, melyiket írtam szívvel, és melyiket azért, mert "kötelező" volt - és inkább az előbbieket szeretem jobban még a sajátjaim közül is. Meg ez nyilván attól is függ, hogy teljesen önmaga írta-e adott posztot az ember, mint a nemkönyves posztoknál, vagy azért már alakult a fejében valami, mielőtt az első betűt lenyomta a billentyűzeten. Előbbieknél a büszkeség is nagyobb. Bizarr módon az olvasók azonnal kiszúrják, mit írt valaki úgy, hogy közben majd' elaludt, vagy úgy, hogy "yay, akkor most írhatok erről a szupcsi könyvről..." észreveszik. Mindig.

7) Miben fejlődött, erősödött a blogod 2018-ban, és milyen területen érzed úgy, hogy (akár 2019-ben) fejlődnöd kellene?



S.M: Mondhatni az év legjobb döntése volt, hogy elkezdtem az Ambrózy báró esetei könyvsorozattal foglalkozni. Illetve, hogy mertem nyitni a rajongói írások felé. Ez az évem bejegyzések terén amúgy is kísérletező volt, próbálkoztam mindennel, ami csak eszembe jutott. Írás tekintetében mindig van hova fejlődni. 

FtS:  Az, hogy létrejött, és úgy ahogy gurult is a szekér, már erősödés. A következetes posztolás és valami kifejezőbb design ami most tervben van.  

H! O!: Elkezdtem különféle tartalmakat gyártani, és már nem csak book tagek meg értékelések vannak a blogon, ami szerintem jó. Jó lenne tartani az irányt 2019-ben, és bővíteni a témaköröket.

TPoV: Talán most már tényleg ott tartok, hogy a minőség számítson és nem a mennyiség. Pár éve zavart, hogy nem raktam ki naponta új posztokat, míg sokan akár napi 5-6 bejegyzést is publikálnak. De itt is közrejátszik az önismeret, rá kellett jönnöm, hogy nekem ez nem fekszik. Én szeretek tényleg tartalmas bejegyzéseket írni, amikkel (közel) elégedett lehetek. Próbálok különböző egyedi posztokat is létrehozni, akár csak ajánlásra, vagy kicsit személyesebb jelleggel is.

Í.T: Egyre magabiztosabban kérek interjút szerzőktől, egyre ötletesebb kérdéseket tudok kitalálni. Jövőre szeretném végre összeszedni a magabiztosságom az angolul olvasáshoz, majd meglátom, mi lesz belőle.

R.K.G: Lassanként új, majdhogynem rendszeres rovatokat tudtam beépíteni a blogba. Az elején szinte csak értékeltem a könyveket és néha napján hoztam egy-egy instagramot népszerűsítő bejegyzéseket. Azonban az utóbbi időben nem csak könyvekről írtam, hanem filmekről és zenékről is. Lassanként szélesedik a térlátásom, és ezt nagyon szeretem. Fejlődni pedig mindenképpen kell, mert néha úgy érzem, hogy úgy fogalmazok, mint egy kisiskolás, sokszor csak leírom, amit gondolok és nem biztos, hogy annak a mondatnak sok köze van az előző vagy az azt követő mondathoz. Mindenképpen meg kell tanulnom összefüggően fogalmazni, hanyagolni a butuska kommenteket és törekedni a „szakszerű” értékelésre.

A.O: Egy területen látok fejlődést: a megfogalmazásban, és az értékelési rendszerem kialakításában. Pár hete néztem rá a korábban írt bejegyzéseimre, és a fejemet fogtam, hogy mennyire kezdetlegesek voltak a könyvértékeléseim. Gondolkodom azon, ha lesz egy kis szabadidőm, hogy átírom őket.

P.O: A blog külseje szerintem egy ideje kialakult, jelenleg teljesen magaménak érzem. Viszont a tartalmat tekintve érzek változást, kaptam ezzel kapcsolatban visszajelzést is, hogy mennyire sokat fejlődtem az írásban és ez hihetetlen érzés, nagyon örülök neki, ha mások így látják a blogomat. Amiben fejlődni szeretnék, az pedig nem más, mint a tartalom. Tök jó, hogy az írásban fejlődtem, de több extrább tartalmat szeretnék, rovatokat kialakítani.

GCK (Kikyo): A könyvértékelők tartalma sokat fejlődött, különösen, miután kaptam segítségül egy szempontsort az értékelésekhez, viszont a terjedelmen még mindig van mit javítani, illetve úgy érzem, a jövőben szélesítenem kellene a látókörömet.

GCK (Coeur): Alapvetően a könyvértékelések a fő irányvonalunk, de tudom hogy más rovatokra is szükség van, hogy igazán színes legyen a blogunk. Én nagyon szerettem a tematikus borító szemléket, a top 5 szerdákat is - érdekes volt a jó témákhoz ötletelni.

H.K.K: Fejlődnöm a könyvértékelésekben kéne, most is itt áll az asztalomon hat könyv, amiről írni szeretnék, de túl sok időbe telik, míg egy jó könyvértékelést elejétől végéig kivitelezek. Mostanában pedig másra kellett az idő sajnos. Hogy miben fejlődtem? Úgy érzem, kevésbé ismétlem önmagam. Nem írok annyi tag-et, csak, amiben tényleg újat tudok mondani, vagy igazán jó. Nem írom meg azokat a T5W bejegyzéseket, amikre nem tudok jó könyveket írni, inkább kitalálok egy saját témát. Eleinte azért ebben nem voltam teljesen ügyes. Inkább megírtam, hogy meglegyen. De ezt már elengedtem szerencsére.

M.M.L (Ella): Úgy gondolom, idén sokkal színesebb lett a bejegyzések felhozatala. Jöttek izgalmas top listák, cikkek több témában, könyves doboz unboxing bemutatók, könyvértékelések és információk a külföldi megjelenésekről. Egyre több angol nyelvű könyv került előtérbe, miközben a magyar piacot is próbáltuk figyelemmel követni. A blog abszolút jó irányba halad, de a különböző platformokon való jelenlétünkön lehetne még csiszolni.

M.M.L (Steph): Úgy gondolom, hogy változatos témákkal rukkoltunk elő és egyedi ötleteket sikerült megvalósítanunk idén. A jövőben is szeretném, ha ehhez tartanánk magunkat, ehhez viszont kitartásra és jó időbeosztásra van szükség. Személy szerint nekem ezen a téren kell még fejlődnöm.

A.K: Sokat fejlődött a stílusom és a helyesírásom. 
Ezt büszkén állíthatom. 

N.L.M.G: Először is léptem egy nagyot, mikor a blogspot alapvető sablonjairól egy új dizájnra váltottam – aztán a kódok átírásával ismerkedve kaptam pár instant sokkot, mikor azt hittem, egy élet munkáját tettem tönkre egyetlen kattintással… de összességében elégedett vagyok a blog mostani kinézetével, a váltást pedig nagy fejlődésnek érzem. A második dolog pedig, amire büszke vagyok, az nem is annyira a blog fejlődése, mint inkább az enyém: azzal ugyanis, hogy lassú változásnak, komolyodásnak indult a könyvbéli ízlésem, némileg az értékeléseim is elkezdtek felnőni. 2019-ben ezen az úton szeretnék mindenképp továbbhaladni.

S:  Mint már említettem, úgy érzem, rengeteget fejlődött az írásstílusom, és a világszemléletem is. Nem szeretném, hogy a mennyiség a minőség rovására menjen, viszont jó lenne jövőre aktívabban vezetni a blogot. 

DAO: Fejlődött? Semmiben, az idei év a hanyatlás éve volt, de majd 2019-ben kicsit összeszedettebb leszek.

  COABS: A fejlődést mindenképp abban látom, hogy sokkal összeszedettebb, sokkal egységesebb írásokat tudok órák alatt, sokszor úgy összehozni, hogy leülök, és csak írom, ami akkor épp a fejemben van. Jellemző, hogy sokat rizsázok, amire nem mindig lenne szükség, hiszen a többség kissé kisarkítva tényleg csak arra az egy mondatra kíváncsi, érdemes-e neki elolvasni adott könyvet. Sokszor én magam sem bírom visszaolvasni, amit írtam, inkább az olyat, ami lényegre törő, érdekes és humoros. 2019-ben tehát még finomítani kellene a stílusomon. Talán.

8) Mit tudnál a legnagyobb sikernek elkönyvelni, ami a blogoddal történt 2018-ban?



S.M: Huh, ez nagyon Ambrózy interjús kérdéskör úgy látom… Egyértelműen a Békebeli (anno Századfordulós) fanfiction részletek azok, amikre még én is megveregetem a vállam, hogy nekiültem megírni őket.

FtS: Talán, hogy többektől kaptam pozitív visszajelzést, mind az angol, mind a magyar posztok kapcsán. És idén már kapcsolatban álltam kiadókkal is, amit szintén nagyra értékelek.  

H! O!: BTK tag lettem. Nagy megtiszteltetés.

TPoV: Hogy átléptem az 500.000 oldalmegjelenítést. Nem olyan nagy szám figyelembe véve hány éve csinálom már, (nem vagyok egy kifejezetten nagy blog) de én nagyon büszke vagyok rá és boldog, hogy az olvasóim velem vannak még mindig.

Í.T: Egyértelműen a John O’Leary-vel készített interjút. Még év elején készült, de a mai napig hatalmas büszkeség, és nagyon nagy pozitív löket a későbbiekre nézve is.

R.K.G: A legnagyobb sikeremnek azt érzem, hogy a Határtalan gondolatok határidőnaplóról szóló bejegyzésem tetszett az Édesvíz Kiadónak. Nagyon féltem, hogy esetleg nem arra számítottak, mint amit írtam. De a pozitív visszacsatolás nagyon jól esett. :)

A.O: Mai napig nem tudom elhinni, hogy felkerültem Dee Dumas Piszkos alku című könyvének a hátoldalára. Talán ezt a pillanatot nevezném a 2018-as év legnagyobb sikerének.

P.O: Azt, hogy egy olyan neves író, mint Lakatos Levente, akit rengetegen követnek és szeretnek, felkért előolvasásra legújabb regényéhez. Alig hittem a szememnek, amikor olvastam az üzenetét. Ezenkívül az Álomgyárral nagyon jó kapcsolatot ápolok és idén a náluk megjelent könyvek közel sokra rákerült a nevemre, ami számomra óriási megtiszteltetés és lehetőség. Elképesztő érzés, hogy bemegyek ez könyvesboltba és ott szerepel a blogom neve a könyveken.

GCK (Kikyo): Egy év alatt átlépni a százezres látogatottságot szerintem hatalmas siker. Ezen kívül az egyik legnagyszerűbb emlékem, amikor először pozitív visszajelzés érkezett a cikkemre számomra ismeretlen hozzászólótól.

GCK (Coeur): Szerintem az augusztusi „magyaros” hónapunk volt a legsikeresebb. Ekkor volt a legtöbb látogatónk, ekkor készültek magyar írókkal az interjúink, és ezek után jelentek meg írásaink a Könyvespolc Magazinban. Emellett nekem, nekünk nagy megtiszteltetés, amikor a kiadók egy-egy könyv értékelésére felkérnek minket, és érdemesnek tartanak arra, hogy véleményt írjunk a kiadványaikról. Isten tartsa meg jó szokásukat!

H.K.K: Egy nagyobb kiadó bevett a könyves bloggeres levelező listájára, ezzel elismerve a munkámat. Én eléggé kis hal vagyok, emiatt is hatalmas megtiszteltetés számomra.

M.M.L (Ella): A My Moonlight Library blog Facebook oldala elérte az 1000 fős követőtábort. Köszönjük ezt a csodálatos olvasóknak!

M.M.L (Steph): Hatalmas örömmel töltött el, mikor az Olvasd kedvenced kedvencét rovatba külföldi írók is bekerültek. Nagy sikernek könyveltem el, hogy örömmel fogadták a megkeresést és hozzájárultak a rovat bővítéséhez. Emlékszem, hogy az első író Jessica Park volt, aki egy nap után már válaszolt is a levélre. Na akkor ki tudtam volna bújni a bőrömből!

A.K: mindent belefektettem amit tudtam, és szerencsére látszottak is az eredmények. Remélem, jövőre folytatódik a történet.

N.L.M.G: Egyértelműen a Blogturné Klubos felvételemet. Bevallom, nem épp túláradó komolysággal vágtam bele a felvételi űrlap kitöltésébe, inkább csak afféle próba volt ez, egy apró visszajelzés magamnak arról, vajon elég jó vagyok-e, hogy egy ilyen csapathoz tartozzak. Elhihetitek, én lepődtem meg leginkább, mikor a visszaigazoló email alapján igen lett a válasz erre a ki nem mondott kérdésemre. 

S:  Hatalmas megtiszteltetésnek érzem, mikor kedvenc magyar íróim, Böszörményi Gyula, R. Kelényi Angelika és Mörk Leonóra elismerik és megosztják a könyveikről írt véleményem.


DAO:  Felkeresett pár nagyobb kiadó (Európa Kiadó, Menő Könyvek). 
Ez számomra elég nagy siker.

COABS: uh-huh, itt kezdődik a tenyérdörzsölés és önmagunk fényezése... de a viccet félretéve, a CoaBS legnagyobb sikere idén az, hogy sikerült elindulni a terjeszkedésben, és már nem csak magyar olvasók tévednek a blog oldalára. Ezen felül jól esik az embernek, ha értékelik a munkáját - blogos berkekben általában az a jutalom, hogy részt lehet venni "cover reveal"-okban, ARC példányokkal távozhatunk a helyszínről, esetleg a közösségi oldalon kitüntetnek, mint "lelkes rajongó". Csak zárójelben, még a 100 éves céljaim között se szerepelt hogy Colleen Hoover saját maga válaszol a levelemre. Aztán sikernek érzem, hogy idén már sokkal szebben, érdekesebben kialakított posztokat tudtam "tálalni", mivel sokat javult a stílusom.

9) Volt, amikor úgy érezted, nagyon nehéz a blogolás 
(esetleg úgy érezted, feladod?)



S.M: Írói válság engem is olyan havonta egyszer megszáll, de sosem gondoltam arra, hogy feladom. Belegondolva, hogy mennyire utáltam a kötelezettségeim, mint a sulit meg a munkát, azokat sem hagytam ott mérgemben. 

FtS: Feladni nem akartam soha, de az elmúlt év rázós volt, és szüneteltetni kénytelen voltam.

 
H! O!: Nem. Ha úgy érzem, akkor kikapcsolódásként tévézek. A Snitt szerint idén 100 filmet és 500 epizódot néztem meg.

TPoV: Voltak hullámvölgyek, olyan is, hogy hónapokig nem írtam semmit. De aztán túl voltam rajta és megint megtaláltam a motivációm és újult erővel folytattam. Meg persze voltak olyan időszakok is, mint például most nyáron, mikor kint voltam Angliában több mint 2 hónapot és egyszerűen nem volt lehetőségem se blogolni.

Í.T: Voltak mélypontjaim, amikor nem volt kedvem blogolni. Ilyenkor pihentettem, és mással foglalkoztam. Feladni soha nem szerettem volna, hisz olyan sok ideje csinálom már, hogyha nem lenne a blog, hiányozna az életemből.

R.K.G: Igen. Az év elején. Nem tudtam megfogalmazni, amit egy-egy kötet olvasásakor éreztem. Nem tudtam úgy tekinteni a blogolásra, hogy az szórakoztat, hanem kötelességnek éreztem. Mert elkezdtem. Sőt, már az ujjam ott volt a törlés gomb felett. Azonban úgy döntöttem, hogy kelleni fog még, amikor esetleg a könyvek/filmek/zenék helyett személyes hangvételű posztokat szeretnék megosztani, amikor nem fogom tudni elmondani a szeretteimnek mindazt, amit érzek. Jelenleg is így érzem. Mármint hogy kelleni fog majd egy olyan bejegyzés, amikor kiönthetem valakinek a szívem, mert igazából nincs ilyen személy az életemben.

A.O: A blogírást egyetlenegy tényező nehezíti meg, az utóbbi pár hónapban túl sok teher szakadt a vállamra, értem itt a munkahelyi kötelezettségeket, az egyetemi tanulmányaimat, a költözést, és a szürke hétköznapokat. Az álmomat feladni nem szeretném, viszont volt egy eset, amikor a közvetlen környezetemben mozgó személyek a hátam mögött azt mondták, hogy blogot írni bárki tud nem egy nagy kunszt. Abban a pillanatban a lelkivilágomnak annyi lett. (Nem, nem tud bárki blogot írni - a szerk.)

P.O: Olyan, hogy feladom, régebben, pár éve volt. De igazából az utóbbi időben csak olyan volt, hogy kevesebb időm jutott rá és ezt nagyon nehezen viseltem. 

GCK (Kikyo): Igen, volt, az időhiány miatt fordult elő.

GCK (Coueur): Néha nem könnyű elég összeszedettnek lenni ahhoz, hogy vállalható írást tudjak kiadni a kezeim közül, de nem adom fel, legfeljebb csúszok a határidővel. 

H.K.K: Feladni nem akartam sose, de, persze, akadnak időszakok, hogy nehezebben megy. Ha úgy érzem, hogy nem megy, akkor inkább nem írok. Legyen egy – két hét, amíg nincs bejegyzés, de ne adjam el a lelkem a gagyi oltárán. Utána, ha helyreálltak a dolgok, mehet minden a megszokott módon. Annyi, hogy aközben sem szabad magára hagyni az olvasókat, a többi platformon kommunikálok, képeket osztok meg, kérdéseket teszek fel.

M.M.L (Ella): A jelenlegi energiaszintem, elfoglaltságaim mellett túl sok stresszt jelent blogot vezetni és azon izgulni, milyen reakciót váltanak ki a bejegyzéseim. Néha elbeszélgetek magammal ezzel kapcsolatban egy csésze forró csoki mellett és gondolkodok a jövőmről, hobbimról, családomról, munkámról. A folytatásról egyelőre még nem hoztam döntést.

M.M.L (Steph): Szerintem minden blogger életében vannak hullámvölgyek. Igen, volt mikor nehezebbnek bizonyult a továbblendülés, ez szerintem teljesen nem kiküszöbölhető. Előfordult, hogy feltettem magamnak a kérdést – megéri, van értelme? Ilyenkor fontos, hogy találjunk valami kapaszkodót, ami kihúz a letargiából és fellelkesít bennünket.

A.K: Volt. Pont pár napja. Aztán ránéztem a könyveimre, na meg a tetoválásomra, ami ezért került a kezemre. Mintha megszólaltak volna a könyvek, hogy „Ne tedd ezt. Mi megvárunk.”

N.L.M.G:  Május-június környékén elég komolyan elült nálam ez az egész blog téma – az életem több területén is egyszerre ütött be minden szar, és őszintén, az élettől is elment a kedvem, nemhogy mástól. Az akkor eltűnt kilókat azóta is próbálom visszahízni, s bár az olvasásundorom szerencsére megszűnt azóta, a szándék, hogy a könyvespolcom felétől megváljak, továbbra is áll. Nem tudtam olvasni, nem tudtam írni… egyszerűen rosszul voltam az egésztől. Utáltam azt az időszakot – és bár túlzás lenne azt állítani, hogy most már csupa szivárvány meg unikornis az élet, örülök, hogy legalább a bloghoz visszatértem, mert nagy szükségem van rá ahhoz, hogy jobban érezzem magam.

S: Sokszor előfordult, hogy az iskolai feladataim mellett semmi időm és kedvem nem maradt blogolni, de az abbahagyás sosem fordult meg a fejemben.

DAO: A 2018-as év csak erről szólt. Nagyon sokszor elgondolkoztam, hogy befejezem, de mindig az lebegett a szemem előtt, hogy rengeteg recenzió vár még rám, és nem szerettem volna olyan blogger lenni, aki lelép a sok „ingyen” könyvvel.

COABS: Volt, de azt általában akkor éreztem, amikor a saját életem is a béka feneke alá került. Ha az ember feje tele baromságokkal, kétségekkel, én azt mondom, ne üljön le a gép elé, és ne kezdjen el írni, mert csoda lesz, ha három sorig eljut. Tessen' hallgatni egy vén motorosra: a hangulat látszani fog a végeredményen is. Amortizálódáskor le kell csukni a laptopot, és menni wellnessezni. Vagy ki a levegőre.

10) Hogy érezted magad 2018-ban a bloggerközösségben?
Esetleg van olyan blog, amire idén találtál rá, és nagyon szereted?



S.M: Ez az év volt számomra nyitás a közösségek felé, és tucatnyi blogot és bloggert fedeztem fel, eddig számomra pozitív élményeim vannak a közösséggel kapcsolatban.

Fts: A közösséggel most ismerkedek még, de az első benyomás pozitív. Az Orangutan Librarian pedig az egyik kedvenc blogom lett idén, bár be kell valljam, ritkán volt időm (és szemkapacitásom) az elmúlt hónapokban olvasgatni. 

H! O!: Nagyon szuper volt ez az év! Új blog egy jut eszembe, amit mostanában olvasgatok, és az a Süntüske.

TPoV: Jól éreztem magam, több projektben is részt vettem, vagy éppen elindítottam a Top 5 rovatot, ami egy kis közösséget eredményezett más bloggerekkel. Ugyanakkor inkább a már általam ismert emberekkel tartottam továbbra is a kapcsolatot. Most annyira nem éltem ebből a szempontból szociális életet.

Í.T: Az M&G blogra találtam rá idén, aminek azóta rendszeres olvasója vagyok.

R.K.G: Nemcsak idén, de végig úgy éreztem, hogy a bloggerközösség fantasztikus, rengeteg tehetséges ember van benne, azonban én nem tudok még közéjük beolvadni, de minden erőmmel ezen leszek. Idén bukkantam rá a Te blogodra, ami minden olvasott blog közül a kedvencem, minden új bejegyzésed elolvasom és várom a következőt. (Yey, köszönjük szépen, még elpirulunk - a szerk.)

A.O: Nagyon jól érzem magam a bloggerek világában, ennyi könyvszerető emberrel ritkán találkozik az ember. 2018 tavasza óta olvasom Barbi blogját, a Kitablart.

P.O: Megmondom őszintén, hogy idén leginkább a barátaim blogjait olvastam és nem annyira nyitottam mások felé. Szóval nem tudok ilyen blogot mondani.

GCK (Kikyo): A bloggerek szerintem nagyon közvetlen, segítőkész társaságot alkotnak. A Molyon találtam rá Deszy oldalára, neki már elég gyakori olvasója vagyok.

GCK (Coueur): Hát ebben nem vagyok valami aktív. A moly.hu közösségéhez csatlakoztam, ahol még csak most kóstolok bele a lehetőségekbe. De a karácsonyi ajándékozásba már jelentkeztem, és több könyvet is beszereztem már a tagoktól. További lehetőségek kiaknázása, kihívásokra való jelentkezések a jövő évre maradnak.

H.K.K: Jóban vagyok pár bloggerrel, de velük már régebb óta. Nem érzem úgy, hogy nagyon van blogger közösség. Vannak bloggerek és ennyi. Olvassuk esetleg egymás bejegyzéseit, de nincsenek nagyon társulások, vagy egymás promózása. Vannak kezdeményezések, de vagy befuccsolnak, vagy én úgy érzem a bejegyzéseken, hogy nem a közösség a lényeg, hanem az egyéni érdekek és a saját olvasottság növelése. Ezen a téren igazán jó lenne fejlődni. Áfonyamuffin (Dorka) blogjára idén találtam rá és nagyon megszerettem.

M.M.L (Ella): Nem szoktam blogger találkozókon részt venni, ezért nem igazán kötöttem személyes ismeretséget egyik bloggerrel sem, ám 2018-ban rátaláltam a Tíz kicsi könyv nevezetű blogra. Nagyon tetszik Daniella lelkesedése, stílusa, ötletei. Az oldal nagyon egyedi, a bloggerina képei lenyűgözőek, a tartalom abszolút kiemelkedő. Ez a blog számomra példaértékű.

M.M.L (Steph): Őszintén szólva, nem alakult ki szoros kapcsolat más bloggerekkel, viszont örömmel látogattam FloraTheSweaterist blogját, akinek angol nyelven írt posztjait nagyon szerettem olvasni. Áfonyamuffin szintén angolul posztol, és szerintem nagyon jól csinálja. FairyDust munkásságát pedig különösen nagyra értékelem, mert egyedi és minőségi írásokat ad ki a keze közül.

A.K: Az antiszociális életemhez képest jól érzem magam. Olyan blog, amire 2018-ban találtam rá, nincs.

N.L.M.G: Talán a hullámzó jelenlétem miatt, de kicsit úgy érzem, idén kiestem a megszokott közösségből, de nem panaszkodhatok, hiszen még így is elképesztően drága és támogató barátokat tudhatok magam mellett ebből az online világból. Blogok közül kettőt szeretnék kiemelni: szigorúan véve egyiket sem idén fedeztem fel, hanem már hamarabb, de 2018-ban kezdtem sokkal gyakrabban olvasni őket: az egyik Fanny oldala (fannydebreczeni.wixsite.com), a másik pedig a Flora The Sweaterist blog (florathesweaterist.wordpress.com) – mind a kettőt jó szívvel tudom ajánlani, előbbi egy rettentő motiváló, inkább személyes-, és életmód jellegű site, utóbbi egy király kétnyelvű könyves blog. (Tudjuk, mi is arra járunk naponta 25 alkalommal. :D - a szerk.) 

S: Örülök, hogy sok blogger, akit követek, felfigyelt rám és kommunikálunk. Bár időnként még megszeppenek a kihívások előtt, köszönöm a támogatást és az inspiráló írásokat Schildkrötének, a Never Let Me Gonak, Flora The Sweateristnek, Könyvparfénak, a Hagyjatok Olvasoknak, és neked is.

DAO:  Mivel én is kicsit eltávolodtam a blogolástól, úgy érzem, elfelejtett a közösség is. Viszont én attól függetlenül csendben tevékenykedtem, és mások blogjait olvasgattam. Ami pedig egyik kedvencemmé avanzsált az a Victoria’s Inspiration Island.

COABS: egész jól elmolyoltam idén, függetlenül attól, hogy a rajtam kívül a közösségben nem sokan írnak olyan könyvekről, amikre pont akkor kíváncsi lennék - tekintve hogy én vagyok, aki a frissen gőzölgő, idegen nyelvű megjelenéseket olvassa. Ebből a szempontból számkivetett lettem, de legalább találtam olyan dolgot, amit a sajátomnak is tekinthetek. Legjobb, amikor csak én mondom, hogy mennyire tetszett ez vagy az, és valaki az alapján ül neki. Angolul. Nem egyszer fordult már elő. Tölthettem volna több időt nézelődéssel mások blogjain, de akinél idén jártam először, az a kedvencem lett, ilyen Rega, Flóra, Fruzsi blogja, vagy a Süntüske

11) Melyik volt az a 3 könyv 2018-ban, amit a legjobban szerettél?



S.M: Gondolom újraolvasás nem ér...(emiatt egy Ambrózy kötetet sem említhetek meg, eh) Szóval, Charlotte Brontë: Jane Eyre, Gail Carriger: Szívtelen, és Jo Nesbø: Vörösbegy voltak szerintem azok a regények, amik így év végén is szembe jutnak a sok-sok Böszörményi kötet olvasása mellett.

FtS: Susanna Clarke: Jonathan Strange & Mr Norrell
Janne Teller: Semmi
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak


 
H! O!: Jessica Townsend: Nevermoor, Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság, és Leiner Laura: Ég veled.

TPoV: A legjobb romantikus egyértelműen Evelyn hét férje volt a számomra, a legnagyobb meglepetés A papírsereglet és más történetek volt, a legjobb fantasy meg talán a Magic Triumphs (Kate Daniels sorozat zárókötete).

Í.T: Mivel utálok rangsorolni, így számok nélkül: John O’Leary: Tűzben égve, Jill Santopolo: A fény, amit elvesztettünk, és Victoria Schwab: Egy kegyetlen dal.

R.K.G: Három különböző műfajból vannak kedvenceim.
Romantikus - Kasie West: A távolság relatív
Pszichothriller - Kevin Lyon: A sorozatgyilkos
Sci-fi: Karen Traviss - Star Wars: A klónok háborúja

A.O: Jodi Picoult - Életszikra
Szurovecz Kitti - A kisemmizett angyal
Baráth Viktória - Egy év Rómában

P.O: Szerencsére elég jól ismerem magam, így ritkán nyúlok mellé választáskor. Ha csak hármat választhatok az idei olvasmányaim közül, az alábbiak lennének: Egy év Rómában (Baráth Viktória), Az ártatlan (R. Kelényi Angelika), A legjobb hely a városban te vagy (Tisza Kata).

GCK (Kikyo): Ez mindig nagyon nehéz kérdés, de talán Cassandra Clare-tőlA mennyei tűz városa, Stephanie Garber-től a Caraval és Colleen Hoover-től az Ugly Love – Csúf szerelem.

GCK (Coueur): Három? Még a top 10-es listát is nagyon nehéz összeállítani! Na jó, legyen: Dan Brown: Eredet, Dot Hutchison: Pillangók kertje, és S. J. Kincaid: A kárhozott.

M.M.L (Ella): Marie Lu - Az ifjú kiválasztottak, John Marrs - A tökéletes pár, Michael Thomas Ford - Suicide Notes.

M.M.L (Steph): Szaszkó Gabriellától a Beszélj hozzám, a P.S. I Still Love You Jenny Han-tól, és Vicious Victoria Schwab-tól.

A.K: Simon és a homo sapiens lobbi, A Pál utcai fiúk, A tanítvány.

N.L.M.G: Ez a hármas szám elég kemény kihívás elé állít, eddig ugyanis csak top5-ben gondolkodtam – s még az sem volt könnyű menet… De nézzük csak. Tisza Kata – Akik nem sírnak rendesen; Fredrik Backman – Az ember akit Ovénak hívnak; Elizabeth Wurtzel – Prozac-ország.


S:  R. Kelényi Angelika: Az ártatlan-trilógia, Dan Brown: Eredet, Gimesi Dóra – Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea: Időfutár 7.

DAO: Tillie Cole: Ezer csók, Ernest Cline: Ready Player One, A. M. Aranth: Oculus.

COABS: A teljesség igénye nélkül Calia Read Surviving Time trilógiájának első két része, T.M. Frazier-től a Perversion, és a Behind the Bars Brit C. Cherry-től. Meg Amo Jones-tól a Manik, Tillie Cole-tól a Wish For Us, és a Deception & Chaos...

12) Melyik volt az a 3 alkotó 2018-ban, akit a munkássága,
és / vagy a személyisége miatt nagyon megszerettél?



S.M: Böszörményi Gyula könyveivel idén nagyon sokat foglalkoztam, egyértelműen az írási stílusa, gondolatai miatt kedveltem meg a könyveit. Bármilyen magasra is helyezem az elvárásaim, sosem okozott eddig csalódást.Tavi Kata megmutatta nekem, hogy van élet a Szent Johanna Gimi mellett is. Gail Carriger pedig szívből megkacagtatott és szórakoztatott, egyedi humorérzéke van, és szerencsére a fordítónk is iszonyatosan jó munkát végzett.

FtS:  Fredrik Backman könyveiért odavagyok, Colleen Hoovernek a közvetlenségét bírom nagyon, Georgette Heyerrel pedig kicsit csalok, mert őt még tavaly ismertem meg, de idén szakdogaírás alatt kezdtem el igazán értékelni a munkásságát.

H! O!: Róbert Katalin, Matt Haig, és Jessica Townsend.

TPoV: T. J. Klune nagy felfedezés volt a számomra, igazán szívbemarkoló, ugyanakkor édes és vicces M/M könyveket tud írni, amiknek tényleg van érzelmi mélysége. Továbbá nagyon kíváncsi lettem Jessica Townsendre is a Nevermoor sorozata miatt, ami egy nehéz időszakomban hozott számomra boldog perceket, így mindenképp hálás vagyok. A harmadik meg mondjuk legyen Stanislaw Lem, akitől a Solarist olvastam el, hogy végre haladjak az 1001 könyves listával is és hatalmas meglepetés volt mennyire szerettem.

Í.T: A fentebb említett Victoria Schwab, aztán minden tiszteletem Anne-Dauphine Julliand-é, a magyarok közül pedig Eszes Rita lett kedvencem idén.

R.K.G: Kasie West például pozitív változást ért el nálam A távolság relatív c. könyvével. A korábban magyarul megjelent kötete nem nyerte el a tetszésem (hiába akartam szeretni), de ebben az esetben kilóra megvett a történet.

P.O: Tisza Kata, R. Kelényi Angelika, Szentesi Éva

A.O: R. Kelényi Angelika, Szurovecz Kitti, és Jodi Picoult. 

GCK (Kikyo): Ez egy kicsit könnyebb: Colleen Hoover, Elle Kennedy és Naomi Alderman.

GCK (Coeur): Legyen három magyar, és három külföldi. Magyar: Böszörményi Gyula, Vivien Holloway, Carrie Cooper, és Leiner Laura. Külföldi: M. J. Ardigle, Amo Jones, és Sarah Pinborough.

H.K.K: Izolde Johannsen, Kir Bulicsov, és Ken Liu.

M.M.L (Ella): John Green, Szaszkó Gabriella, Rupi Kaur.

M.M.L (Steph): Jenny Han, Sabaa Tahir és Brigid Kemmerer.

A.K: Tomcsik Nóra és Becca Prior.

N.L.M.G: Sok újjal nem szolgálhatok: Tisza Kata, Fredrik Backman és Elizabeth Wurtzel tették rám a legnagyobb hatást minden szempontból. 

S:  R. Kelényi Angelika, Kondor Vilmos, Mika Waltari


COABS: Uh...nyilván ahhoz, hogy tudjak olyan alkotót említeni, akit a személyisége miatt szerettem meg, napi szinten kell vele kapcsolatban állni - ilyen Colleen Hoover, T.M. Frazier, Tillie Cole, vagy Calia Read. A csoportjaikban vagyok tag, és bizton állítom, ennyire jó arc írókhoz nem gyakran van szerencsém. A munkásság miatti csodálatnál pedig mindenkit említenék, akihez idén szerencsém volt, és minden könyv alakított rajtam.

13) Volt 2018-ban kedvenc karaktered, aki a szívedhez nőtt?



S.M: Mivel már elolvastam a következő kérdést…Alexia és Lord Maccon (Napernyő Protektorátus soroat - a szerk.) külön helyet kaptak a szívemben, akárcsak Mr. Rochester (Jane Eyre) és Réti Gergő (Gergő és az Álomfogók.) 

FtS:  Ove. Nem lehet nem szeretni ezt a morgós idős urat.

H! O!: Húú, kedvenc karakterekben borzasztó vagyok… Talán Morrigan Crow (Nevermoor) lopta be magát a legjobban a szívembe.

TPoV: Hogyne lenne, de talán legyen a legfrissebb kedvencem: Morrigan Crow a Nevermoorból (meg Fen az óriási beszélő macska).

Í.T: Cindert nagyon megkedveltem a Holdbéli Krónikák sorozatból, de a szívembe zártam Sam-et a Kockafiú című regény egyik szereplőjét, vagy Poppy-t, az Ezer csók című könyv hősnőjét is.

R.K.G: Eddig is nagyon szerettem, de idén volt lehetőségem megszerezni A klónok háborúja könyvet. Rex klónkatona mindig is szerelem volt, de most, hogy olvashattam róla, még jobban megszerettem.

A.O: R. Kelényi Angelika A grófnő árnyékában című könyvének az egyik kulcsfontosságú szereplőjének a karaktere nőtt az idei évben a szívemhez: Fabricius Flóra.

P.O: Flóra, Az Ártatlan-trilógia főhősnője.

GCK (Kikyo): Magnus Bane. :)

GCK (Coueur): Ó. több is! Erin Watt Royal családjából Ella, a Kaptár trilógia első kötetéből Ash, S. J. Kincaid Nemezise. Bírom a „tökös” csajokat, akik tudják mit akarnak, és nem siránkoznak, hanem tesznek is érte. De a legmegkapóbb karakter az idei olvasmányaimból Raquel J. Palacio Igazi csodájából Auggie, az arcdeformitással született fiú. Humora, életfelfogása, a hétköznapi dolgokhoz és a betegségéhez való hozzáállása példaértékű.

H.K.K: Szilágyi Zoltán Káoszszív trilógiájának karaktereit nagyon kedveltem. Cole karakterével nagyon tudtam azonosulni, ezért is kedveltem annyira ezt a sorozatot.

M.M.L (Ella): Lehet ez lehetetlenül hangzik, de idén nem igazán lett nagy kedvencem karakterek terén. Nehéz engem levenni a lábamról ezen a téren, de talán majd jövőre. Nagy reményekkel várom a 2019-es könyvtúrámat.

M.M.L (Steph): Helen Acquilla az An Ember in the Ashes sorozatból, Amy Forester a Beszél hozzámból, Sydney Clarke a Viciousből meg persze Lara Jean a To All the Boys I’ve Loved Before trilógiából.

A.K: Becca Prior A tanítvány c. könyvéből Harry, Lewis. 

N.L.M.G: Ove, tagadhatatlanul Ove – mi más oka is lenne, hogy anyukám minden alkalommal felnevet, mikor átkokat szórok valakire, és emlékeztet rá, hogy épp úgy viselkedem, mint egy zsémbes öregember? Ove a lelkitársam.


S:  Becsülöm Fabricius Flórát, Gordon Zsigmondot és Szinuhét, mert mind az igazságért küzdenek különböző, de hasonlóan igazságtalan korszakokban.

DAO: Poppy és Rune (Tillie Cole:Ezer csók). Nehezen engedtem el őket, annyira jó volt velük.

COABS: Lásd 14. pont, de onnan is külön kiemelném a Surviving Trace trilógiából Étienne-t. Nyilván rajtam kívül még nem sokan olvasták a trilógiát, de aki igen, az pontosan tudja, miért emeltem ki őt. Ha fizetek, valaki hoz egy időgépet?

14) Volt 2018-ban könyves álompasid / álomnőd?
Ha igen, gyónd meg nekünk. :))



S.M: Volt, van, és lesz is... Az olvasóim nagyon is jól tudják, kit shippelek a legjobban, és kit kérek a karácsonyfa alá színes szalagokkal átkötve. Konkrétan a sok-sok könyves pasinak szó szerint tepernie kell a kegyeimért, ha valamelyik felül akarja múlni Ambrózy bárót, mert ahogyan tavaly megnyerte a szívem, úgy idén is ő maradt a szívbélim.

FtS:  Hát a valóságban valószínűleg annyira nem imádnám őket, de a tündér (vagy mi) a Spinning Silverből és Georgette Heyer Venetiájából Damerel tetszettek ;)  

H!O!: Akadt pár, de egyik se volt az a tényleges nagy Ő.

TPoV: Curran a Kate Daniels sorozatból továbbra is olvadásveszéllyel fenyeget minden egyes alkalommal. De Rune is megérne egy misét a Sweet Ruinből (Halhatatlanok alkonyat után sorozat) Damen meg egy szeretetgombóc a Captive prince sorozatból.

Í.T: Archer Hale, August Flynn, és Szepes Norbert került be idén frissen a Könyves Álompasi háremembe. (Mia Sheridan: Archer Hangja, Victoria Schwab: Verity szörnyei duológia, Papp Dóra: Bolyongó - a szerk.)

R.K.G: Volt bizony, nem is csak egy. Az előző kérdésben említett Rex, és Jennifer L. Armentrout: Stay With Me – Maradj velem c. kötetéből Jax.

A.O: Egyetlen nagy szerelmem volt az idei évben, az Ártatlan sorozat Lorenzo Marianija.

P.O: Patrick, Sienna Cole karaktere a Reményszimfóniában. Az ilyen titokzatos alakok engem mindig levesznek a lábamról. Az más kérdés, hogy a valóságban megközelíthetetlenek (tapasztalat).

GCK (Kikyo): Jace Wayland Lightwood Herondale :)) Szerintem jövőre is ő lesz. Meg azután is… Meg azután…

GCK (Coueur): Visszapörgetve az idei olvasmánylistámat álompasi dömpinggel találom szemben magam: Penelope Ward: Legdrágább mostohabátyám Elec-je, Erin Watt: Royal családjának Reed-je, Jennifer Probst: Milliárdos feleségek sorozatának bármelyik pasija, vagy Kylie Scott: Stage Dive-jának bandatagjai, és akkor még nem esett szó L. J. Shen által teremtett dögös pasiról: Scandalousról! Ez aztán a bőség zavar, ki tudna közülük csak egyet választani?

H.K.K: Nem vagyok egy könyves álompasis típus, viszont, ha szerelembe tudnék esni karakterek iránt, akkor Szalma Jason lenne a választott, Izolde Johannsen Megölni a királyt! című regényéből. Nem szeretem az antihősöket, ő mégis közel került hozzám.

M.M.L (Ella): Idén senki sem nyerte el a szívemet – lehet, ez azért van, mert kevesebb romantikus könyvet olvasok, mint eddig. Mostanság a fantasy és a lélektani könyvek felé húz a szívem. Az utóbbi időben nem lelek nagy örömet a romantikus kötetekben. 

M.M.L (Steph): Brian Oliverre a Cinder és Ellából (Kelly Oram) határozottan emlékszem, hogy nem egyszer mosolyt csalt az arcomra a magabiztos személyiségével és a huncut megjegyzéseivel. Ő egészen közel áll az álompasi fogalmához.

N.L.M.G: Mivel egy ideje minimálra csökkentettem a romantikuskönyv-bevitelemet, elsőre kifogott rajtam a kérdés – de ahogy igazán belegondoltam, rájöttem, hogy konkrétan könyves álompasival nyitottam az évet. 2018 első olvasmánya nálam a Lebegés volt Brittainy C. Cherry-től, Tristan Cole pedig a maga sötét, titokzatos, de roppant szerethető – és roppant szakállas – személyével egyből levett a lábamról. 

S:  Természetesen én sem tudtam ellenállni a vonzóan titokzatos és pimaszul okos Lorenzo Mariani hadnagynak, még ha gyakran teszi is próbára Flóra és vele az olvasók érzelmeit. (R.Kelényi Angelika karaktere, az Ártatlan trilógiából - a szerk.)

DAO: Atticus O’Sullivan (Kevin Hearne: Hounded – Üldöztetve). Úristen ez a pasi egy igazi isten. Akarom mondani druida, de annyira jó. Oké, nyálat visszaszívtam, de aki olvasta már a A Vasdruida Krónikái sorozatból akárcsak az első részt, szerintem tudja, miről beszélek.

COABS: Gyengeelméjűeké a világ. 100 van, erre egyet lehet említeni. Annyi biztos, hogy a Surviving Time trilógiából Étienne-é az első hely, aztán ott a Manik-ból az az (imádnivaló) rohadék, Aeron Romanov - Reed, a Perversion-ból Grim, és kb. két napja a Deception and Chaos-ból Creed. Étienne kivételével mind sívó rosszfiúk, dögösek, mocskosszájúak, és kést szorítanak az ember torkához, de hazudnék, ha azt állítanám hogy nem a hasonló karakterekért bolondulok jó pár éve. Étienne pedig...ő egy úriember. Egy 100 évvel ezelőtt élt úriember.

15) Mutass egy könyvet, aminek a borítója
megfogott 2018-ban, és röviden magyarázd is!

S.M: Bár, alapból nem olyan olvasó vagyok, aki borító alapján választ könyvet, de…volt egy ilyen kötet. John Green: Teknősök végtelen sora című könyve mondhatni a borító miatt került a könyvespolcomra. Mert teknősös. Kell több magyarázat?



FtS:  Gyerekkoromban arról álmodoztam, hogy farkaskutató leszek Kanadában… imádom, ahogy a farkas feje és a hegyek összemosódnak. Számomra ez a borító árasztja magából a friss levegőt és a szabadság illatát.


 
H! O!: Gyönyörű az összhatása, szépek a színei, jó érzés ránézni.



TPoV: A borítómániás énem fejveszett szaladgálásba kezdett, hogy csak egyet lehet választani...imádom a KULT sorozatát a 21. Század kiadónak, mert gyönyörű kiadványok és külön kiemelném a Melmoth-ot, ami a maga egyszerűségében és szemkápráztató színeivel egy álom.



Í.T: Ez a borító álomszép, és annyi apró részlet van rajta a történettel kapcsolatban, hogy öröm már csak nézni is.

  
N.L.M.G: Nem egy borítócsodához volt szerencsém idén, de hosszas vívódás után Sarah Perry – Melmoth c. műremekére esett a választásom: épp amilyen misztikus és megfoghatatlan maga a történet, annyira hozta a fedele is ezt a titokzatos – és egyben gyönyörű – vonalat.

R.K.G: Ugyan majd csak jövő márciusában jelenik meg
külföldön a könyv, de idén leplezték le eme szépség borítóját.



A.O: A gyönyörű borítónak köszönhetően ismét egy figyelemfelkeltő kötet került a könyvesboltok polcaira. Ahogy a sorozat első részéé is úgy ez is tökéletesen passzol a történethez. A kötet egyes színei is visszavezethetők Flóra felnőtté válására. Amíg a A grófnő árnyékában még a fehér szín dominált, addig a Bűnös örömök városában a bordó színen van a hangsúly. Ezzel is szimbolizálja Angelika főhősünk jellembeli fejlődését. Velencébe érve Flóra kezdi levetkőzni a gátlásait, teljesen más világba csöppent, mint, amit korábban átélt. Egyfajta belső vívódásnak is a tükörképe a regény borítója.



P.O: Az Egy év Rómában regényének borítója szerintem tökéletes lett. Annyira kifejező és pontosan tükrözi a történet lényegét, se több, se kevesebb. Csodálatosan szép.



GCK (Kikyo): Cynthia Hand - Angyalsors. Nem szoktam felfigyelni a borítókra, de ez annyira gyönyörű, hogy rögtön megfogott.



GCK (Coueur): Nem mondom, jól mutatnak a dögös, tetkós, kockahasú pasik a borítókon, de a kedvenceim a fantasy könyvek borítói közül kerülnek ki. Ha megint csak egyet lehet választani, talán Sarah J. Maas: Üvegtrónjának 5. részére esne a választásom. És bár nekem még nem volt szerencsém elolvasni Rácz- Stefán Tibor: Élni akarok című könyvét - csak Genevievenél láttam, az volt az első reakcióm, hogy milyen gyönyörű a borítója!



M.M.L (Ella): Kristen Ciccarelli – Az utolsó Namsara című könyvének borítója. Ez a kép egyszerűen zseniális: részletgazdag mégis sejtelmes, erőt és gyengédséget sugároz egyszerre.



M.M.L (Steph): Courtney Summers-től a Sadie borítója. Megfogott a fehér borító, és a minimalista rajz. Egyszerű, mégis figyelemfelkeltő, amit nagyra értékelek könyvborítóknál.



H.K.K: mindenképpen ez.



A.K: Ide megint csak Becca Prior: A tanítvány c. regényét hoznám. Nagyon tetszik ez a borító és maga a megoldás, ahogyan megcsinálták, hiszen eddig nem láttam még ilyen puzzle-ös megoldást.



DAO: Azért erre a könyvre esett a választásom, mert imádom a lilát, és lássuk be, ez egy igazán lila könyv. A másik ok, mert London. Imádom London városát, és a borítón elég sok nevezetesség megtalálható (Big Ben, London Eye, híres telefonfülke).


S:  A Fellegszálló borítójába teljesen beleszerettem, mert imádnivalóan bájos, és rajongok a szállodában játszódó sztorikért.

 
COABS: Azt hiszem, én ennél a kérdésnél is kilógok a sorból, mert nem egy, nem két, hanem rögtön három borítót mutatok, amikre ha ránézek, még a nap is kisüt a fejem felett. Nem véletlen esett a választásom pont erre a háromra - ugyanis mindben fel lehet fedezni azt a bizonyos részletet. Az elsőn a szavanna, illetve ahogy néz a karakter a távolba, a másodikon az ég és az éjszaka, a harmadikon pedig a zene...sakkoztam, kanalat hajlítottam, de nem tudtam egyet se kihúzni. 



16) Mutass egy könyvet, aminek a borítóját legszívesebben
felgyújtottad volna 2018-ban, és röviden magyarázd is!

S.M: Anne C. Voorhoeve: Lilly átmegy a falon borítóját választanám, mert köztudott, hogy a német cím tükörfordítása Lilly a hársfák alatt. Emlékezetem szerint nem ezt választottam volna, mikor dönteni lehetett a borítótervek közül.



FtS:  Csak akkor gyújtogatok, ha elviselhetetlen a könyv maga is.

H! O!: Szerintem magáért beszél, rossz ránézni.



TPoV: Pont pár napja láttam meg ezt a borítót és teljesen ledöbbentem mi lett a végeredmény. Nagyon akarom olvasni a könyvet, már angolul kinéztem magamnak és persze a borító nem fog befolyásolni, de akkor is kritikán aluli lett a végeredmény.



Í.T: Utálom ezt a borítót. Két éve megvan a könyv, ennek ellenére képtelen vagyok megbékélni vele, semmi köze az eredetihez.



R.K.G: Mivel keveset olvastam idén, így ilyenre nem került sor.

N.L.M.G: Most örvendjünk együtt, ugyanis végighúztam egy évet anélkül, hogy egyetlen borító-ellenségre is szert tettem volna! Bár Leisa Rayven – Hitvány Romeóját nem nézegetném kedvtelésből, még azt is inkább csak eldugnám örök időkre, minthogy felgyújtsam.
 
A.O: Meglepő módon nem volt ilyen ebben az évben.

P.O: Különösen csúnya borítóval (és akkor még finoman fogalmaztam!) nemrég találkoztam, hát azt hittem, nem látok jól a könyvesboltban. Most nézzétek meg, hogy lehet ezt kiadni így?



GCK (Kikyo): Erin Watt: Cifra palota. Magával a borítóval nincs bajom, de ez a förtelmes cím...felgyújtani való. (cifra palota, zöld az ablaka...még mindig rám jön a röhöghetnék, ha csak eszembe jut - a szerk.)



H.K.K: idén szerintem ez lett az egyik legfélresikerültebb...



M.M.L (Ella): Általában nem izgatnak a csúnya borítók, csak abban az esetben, ha maga a regény is érdekel. Idén volt egy nagy csalódásom a Könyvmolyképző kiadóval kapcsolatban, ez pedig nem más, mint Amie Kaufman & Meagan Spooner - Meggyötört világ című kötete. Ez a könyv a Lehullott csillagok sorozat második része, aminek eredeti borítója nagyon izgalmas és esztétikus. Már tavaly óta vártam izgatottan ezt a szépséget, de a magyar változat nálam egyszerűen kicsapta a biztosítékot.

M.M.L (Steph): Szirmay Ágnes-től a Titkok ​árnyékában. Bevallom, nem nyerte el a tetszésemet. Számomra túl gyerekes és semmitmondó. A lány unalmas összképet nyújt, ami viszont nem tükrözi Viru, a főszereplő leányzó személyiségét.



A.K: Bár ezt a könyvet nem fejeztem be, de a borítója sem tetszik. Túl egyszerű.


 S: Nem szeretnék konkrét példát hozni, de a félmeztelen pasis-erotikus jelenetes címlapokból, meg egyáltalán a hozzájuk tartozó könyvek térhódításából már kezd elegem lenni.

DAO: Annyira szörnyű ez a borító, és annyira kár érte, mert a történet viszont kimagaslóan jó. Ami miatt nem tetszik az a gusztustalan rózsaszín alapon a furán egymásra néző párocska. Szóval úgy az egész egy borzalom számomra.


COABS: Nem sok olyan borítót tudok, amit kecskeáldozással egybekötött szertartáson ajánlottam volna fel a szellemeknek, csak vigyék a szemem elől...az egyik ahhoz a könyvhöz tartozik, ami - dobpergés, mostfigyelj - a kedvencem volt idén. Nemrég olvastam a második részt, de alig látok a szerelemtől, pedig a borítók felérnek egy kínvallatással.



17) Ajánlj a 2018-as olvasmányaid közül egyet az olvasóknak!



S.M: Írhatom az Ambrózy báró esetei sorozatot? Jó, vicceltem, aki szereti a történelmi romantikus regényeket és kedveli a Jane Eyre-t, annak olvasásra ajánlom Johanna Lindsey: Ha magadba bolondítasz c. kötetét, számomra nagyon hasonló felépítéssel rendelkezik, lazább és szórakoztató.

FtS:  Harari új könyve, a 21 lecke a 21. századra igen lelombozó, de elgondolkodtató is.

H! O!: Olvassátok el ezt a könyvet: Róbert Katalin: 6 hét a világ – mert valami elképesztően jól sikerült. Bár színházban dolgozom én is, megvett kilóra ez a regény azzal, hogy ennyire hozta az igazi színházi nyüzsgést-atmoszférát, és azzal, hogy sütött a regényből a színház szeretete!

TPoV: Most így a télre Katherine Arden – A medve és a csalogány könyvét tudom ajánlani teljes szívvel. Mivel tökéletes olvasmány ez a könyv a télre, ahogy érzed a lapok között a csontig hatoló hideget, a havat a talpad alatt és a télre jellemző mindent beborító végtelen csendet és várod, hogy végre megpillantsd a lényt, mely a sötét erdőben közelít feléd… – miközben te a kandalló mellett fekszel egy jó meleg takaróban. Egyszóval nagyon jó hangulata van a könyvnek.

Í.T: Cselenyák Imre: Áldott az a bölcső című regényére esett a választásom. Megérdemli, hogy sokan ismerjék, és olvassák, annak ellenére – vagy épp amiatt –, hogy hazánk szerzője. Másrészt azért, mert amit az író csinál, az mestermunka. Sokkal többet rejt ez a könyv, mint életregényt. Felejthetetlen könyv egy felejthetetlen emberről, nagyon megéri elolvasni.

R.K.G: Kitartóan a klónok háborúját tudom ajánlani. Leginkább azoknak, akik szerették a A klónok támadása filmet és nem elégültek ki A klónok háborúja sorozattal. Véleményem szerint mindenképpen megér egy estét rászánni, mert jobban megérthetjük, hogy milyenek is a klónkatonák, mit éreznek egy-egy harc alatt és kicsit jobban megismerhetjük a fiatal Ahsoka-t is.

A.O: Az idei év első számú kedvence Baráth Viktória Egy év Rómában című könyve volt. Tudtam előre, hogy egy újabb műfajt próbált ki az írónő, de erre nem voltam felkészülve, hogy ennyire mély lélektani regényt olvashattam, amiben a legnagyobb tabutémát dolgozza fel, amit eddigi életem során olvastam. Mindenki tudta, hogy létezik ilyen, de eddig még senki nem írt róla ennyire nyíltan. Valami hasonlóra számítottam, mégis sokkal többet kaptam. Viki addig csűrte-csavarta az események láncolatát, hogy már kezdtem feladni a szerelembe vetett hitemet. Az írónő humora egyedi és utánozhatatlan. Imádtam az apró kis humorbombákat, melyektől még életszerűbb lett ez a naplóregény.

GCK (Kikyo): Nem olvastam olyan könyvet, amit ne tudnék ajánlani, de bárkinek és bármikor ajánlom Kyle Scott: Stage Dive sorozatát, amiből nekem a Play – Futam a kedvencem. Sikeres, fiatal, pozitív szereplők, sok humor és aranyos történet. Kell ennél több?

GCK (Coueur):
Attó függ, milyen műfajban.
Ha romantikust akarsz: Kylie Scott: Stage Dive sorozata
ha erotikusat: Christina Lauren: Gyönyörű rohadék
ha sci-fit: S. L. Kincaid: Kárhozott
ha fantasyt: Anthony Ryan: Az ébredő tűz
ha ifjúságit: Leiner Laura: Ég veled
ha humorosat: Ellen Degerenes: Szórakozol velem?
ha thrillert: Dot Hutchison: Pillangók kertje
ha novellás kötetet: On Sai: Esővágy
ha történelmi krimit: Böszörményi Gyula: Nász és téboly
ha bűnügyit: Dan Brown: Eredet
ha steampunkot: Vivien Holloway: Mesterkulcs
ha valami igazán elragadót: Raquel J. Palacio: Az igazi csoda

P.O: Gayle Forman-tól az Eltévedtem c. könyvet ajánlanám. Aki ismeri az írónő stílusát és világát, nagyon fogja szeretni. Gayle fantasztikusan ért ahhoz, hogy érdekes történetet kreáljon és soha ne legyen sablonos. Ahogy ebben a könyvben összehozza a három főhőst, az valami zseniális, imádtam!

H.K.K: Szilágyi Zoltán: Káoszszív trilógiájának nagyon jót tett a design váltás, így talán a felnőtt olvasóközönség is felfigyel rá. Egy alternatív történelmi steampunk regény, ami az első világháború idején játszódik. Elgondolkodtató, és mély érzelmeket felvonultató történet. Komplex világképpel rendelkezik, sok kérdésre, ami az első rész közben merült fel bennem, csak a harmadik rész végére kaptam választ. Nem egyszerű történet, figyelni kell és használni az agyadat, többször feje tetejére állt, amit addig képzeltem, de teljesen megérte az élmény, egyik kedvenc olvasmányom volt idén.

M.M.L (Ella): Az idei felhozatal elég gyér volt nálam, de ha ajánlanom kéne egyet, akkor John Marrs – A tökéletes pár című thrillerét választanám. Hogyha valami igazán pörgős és mai történetre vágysz, akkor bátran ajánlom ezt a regényt. Nem fogsz benne csalódni.

M.M.L (Steph): Holly Bourne: It Only Happens in the Movies. Realisztikus, humoros és mindenek felett nagyon hiteles képet mutat az olvasónak arról, hogy egy fiatal lány miként éli meg az első szerelmet, hogyan éli meg szexualitását és milyen utakat bejárva találja meg önmagát.

A.K: Simon és a Homo Sapiens Lobbi. Ezt azért ajánlom annyira az embereknek (főleg a felnőtteknek, akiknek tini meleg gyermekük van), mert tényleg egy végtelenül aranyos, de ugyanakkor tanulságos és egy hatalmas sztereotípiát leromboló regény. A sztereotípia alatt pedig azt értem: Minden szülő azt hajtogatja, hogy a gyereknek nincs joga döntenie az életéről, a történetben pedig ott van a 16 éves Simon, aki 100%-ban biztos a másságában.

N.L.M.G: Olyan könnyű dolgom talán még sosem volt, mint most, ugyanis számomra egész 2018 abból állt, hogy terjesztettem az igét, és boldog-boldogtalannak ajánlgattam egy könyvet – nem azért, mert egy futóbolond vagyok (bár ki tudja), hanem tényleg, halál komolyan azért, mert úgy hiszem, minden olvasni tudó felnőtt embernek a kezébe kéne adni. Ez pedig az Akik nem sírnak rendesen Tisza Katától. Szerintem mindannyiunk lelkének van egy olyan magányos darabkája, aminek otthonra és megértésre kell találnia, és garantálni merem, hogy Kata pszichoprózáit és verseit olvasva elérhető ez az állapot. Ennek a nőnek minden sora sebez és gyógyít. Olvassátok. 

S: Az ártatlan-trilógia tökéletesen megidézi az igazi régimódi kalandregényeket, tele nyomozással, intrikával, szerelemmel és pazar korhűséggel.

DAO:  Of course, hogy az Ezer csókot ajánlom, de csak azoknak, akik bírják a sziruptól csöpögős, kissé sablonos történeteket. Gondolom most jön a kérdés, hogy miért ajánlom. Azért ajánlom, mert képes kikapcsolni, általa ismét átélhettem az igazi tini románcot, ami mindennél erősebb… és hát mert ez egy tipikus bőgős sztori.

COABS: nem ajánlgatok, csak itt hagyom, amit mindenkinek - azoknak kifejezetten, akik hasonló érdeklődésűek, mint én - érdemes megnézni és felírni a listára. Eleget koptattam a számat 2018-ban, a többi nem rajtam múlik. :)

Deception and Chaos - S.M. Soto
Calia Read - Surviving Trace
Tillie Cole - A Wish For Us
T.M.Frazier - Perversion
Amo Jones - Manik

18) Írj egy olyan kedvenc idézetet, mondatot, ami megfogott téged 2018-ban, és nem fogod ezután soha elfelejteni. :)



S.M: "Lady Blingchester közel hajolt Alexiához, és sziszegéssé halkította a hangját.
– Azt mondom, szívességet tenne nekik, ha a Temzébe vetné magát.
Alexia úgy suttogott vissza, mintha egy sötét titkot készülne elárulni.
– Tudok úszni, Lady Blingchester. Méghozzá jól."
(Gail Carriger: Blameless – Szégyentelen)

FtS: „If you have to choose between smiling and not smiling, choose smiling.” (Kate DiCamillo: Louisiana's Way Home)

H! O!: „– Egy királyné nem a szívével, hanem az eszével uralkodik. A szív ingatag. Az elme erős.” Anna Banks: Szövetség 

TPoV: „A szemünkbe akárki belenézhet, de az nagyon ritka, hogy olyasvalakire bukkanunk, aki ugyanazt a világot látja, mint mi.” – Teknősök végtelen sora, John Green

Í.T: „Ígérd meg nekem, hogy soha nem adod fel. Ígérd meg, hogy mindig harcolni fogsz azért, amiben hiszel.” (Alex Gutteridge: Angyali esély)

R.K.G: „Ahhoz, hogy terveim legyenek, előbb el kellene kezdenem élni az életem!” Jennifer L. Armentrout: Stay With Me – Maradj velem

A.O: "Egy papnak beszélni a szexről olyan, mint a diétázónak mesélni, milyen mennyei csokitortát ettünk az előző nap." (Baráth Viktória - Egy év Rómában)

P.O: „Nem maradhattam az a lány, aki begubózva tengeti a napjait.
Szórakozni akartam, élni, és legfőképp érezni.”

GCK (Kikyo): „Aki hagyja, hogy megszelídítsék, az a sírás kockázatát is vállalja vele.” (Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)

GCK (Coueur): „Az emberi lény nem értelmes teremtés. Ahelyett, hogy a logika irányítaná, az érzelmei vezérlik.” - N. Yoon: A Nap is csillag

„Mindannyian csillagporból összeállt testek vagyunk, melyekbe valahogy tudat költözött.” - S. J. Kincaid: A Kárhozott

H.K.K: „Reméltem, hogy magam mögött hagytam már minden rosszindulatomat, de mikor a penna papírt ér, egy kisfiú sebei hagynak vérnyomot a tinta által, és úgy érzem, minden egyes óvatosan formált betű egy régi, vörös sebhelyet takar.” -
Robin Hobb: Az orgyilkos tanítványa

M.M.L (Ella): 
mind annyira
szépnek születtünk
a legnagyobb tragédia ha
elhitetik hogy nem vagyunk azok
(Rupi Kaur: Tej és méz)

M.M.L (Steph): "Just a word, a gaze, and I was in heaven. To be happy like this maybe wasn’t so difficult after all. All I had to do was find the source of happiness in me and not rely on others to supply it the next time." ~ André Aciman: Call Me by Your Name

A.K: "(...) Annyira védtem a titkomat, hogy közben megbántottam a legjobb, legfontosabb barátaimat. És szeretném, ha tudnák, hogy sajnálom. Leszámoltam a félelmeimmel. Nem akarok többé olyan világban élni, ahol nem lehetek az, aki vagyok. És megérdemlem a szerelmet is. (...) " - Simon és a Homo Sapiens Lobbi

N.L.M.G: „A honvágy számomra megszokott lelkiállapot. Mindig hiányérzetem van, mindig vágyom valaki vagy valami után, mindig szeretnék visszatérni valami képzeletbeli helyre. Az életem egy nagy vágyakozás.” | Elizabeth Wurtzel – Prozac-ország


S:  „Mindenem megvolt, amit ember megkívánhat, de ember lévén, többet kívántam, mint amit ember elérhet.” (Mika Waltari: Szinuhe)

DAO:  „A fiatalok idősebbnek, az idősebbek fiatalabbnak sminkelik magukat. Valahogy sosem felel meg nekik az, ami éppen van. Képtelenek megélni a jelent, vagy a jövőre várnak, vagy a múltért sopánkodnak.” (Lana Millan: Raziel)

COABS: „You’re in New Orleans, one of the best places in the world to redefine yourself, to rediscover yourself. Go find the music. Go find your soul.„ - Brittainy C. Cherry: Behind the Bars

19) Mik a céljaid 2019-re a blogolás terén?



S.M: Még nem találtam ki, majd időközben jön magától az a bizonyos cél. 

FtS: Kiszámítható időközönkénti posztok, átláthatóbb design és valamivel több olvasó.

H! O!: Hozni a színvonalat, minőségi tartalmakat gyártani, minimum 10 poszt / hó, meg ilyesmik. :)

TPoV: Őszintén nem nagyon gondolkoztam még el ezen, még azt se nagyon volt időm felfogni így a vizsgáknál, hogy mindjárt év vége. De mindenképp kissé rendszeresebbé kéne tennem legalább a rovatokat, nem nagy kihagyásokat eszközölni közéjük.

Í.T: Egyetlen célom van: tovább csinálni. *mosoly* Nem szoktam előre kitűzni konkrétumokat, majd lesz, ami lesz.

R.K.G: Újra visszatérni, és ha új rovatokkal egyenlőre még nem tudok szolgálni, legalább a már megkezdettekkel haladjak előre. Valamint a korábban beígért nyereményjátékot is szeretném végre megtartani.

A.O: Tovább csiszolni az íráskészségemet, képekkel és videókkal is színesíteném a bejegyzéseimet.

P.O: Fejlődni, fejlődni, fejlődni! :) 
És végre elérni az áhított 100 db elolvasott könyvet.

GCK (Kikyo): Kibővíteni a bejegyzéseim körét (a témákat tekintve.) Szeretnék még könyves-filmes összehasonlításokat írni, csak legyen időm megnézni a filmeket is.

GCK (Coeur): Semmi extra. Sok jó könyvet olvasni, megosztani az élményeket, és több kihívásban részt venni.

H.K.K: Szeretném ugyanannyira örömömet lelni benne, mint az elmúlt két évben. Én nagyrészt magam miatt blogolok. Örülök a visszajelzéseknek, örülök, ha valaki miattam olvas el egy könyvet, örülök, ha sikereket érek el, de nekem ez hobbi, addig csinálom, amíg örömömet lelem benne. Épp ezért nagyon célokat se szoktam kitűzni magam elé. Maximum annyit, hogy legyenek bejegyzések és írjam meg a könyvértékeléseket is, ne halogassam.

M.M.L (Ella): Szeretnék minél több egyedi tartalommal előállni és csökkenteni a könyvkritikák számát.

M.M.L (Steph): Egyelőre nem tűztem ki konkrét célokat, de szeretnék aktívabban blogolni és új ötletekkel előrukkoni. Amivel meggyűlt a bajom, az a rendszeresség fenntartása, úgyhogy jövőre törekedni fogok a rendszeres posztolásra.

A.K: legelőször talpra kellene állni, a többi csak utána következne.

N.L.M.G:  Először is, szeretnék nem halni ki. Nevethettek, de minden év elején ezt a legfontosabb elhatározni – meg persze betartani. Szeretnék egy egészséges aktivitási szintet tartani fönt, ami nincs kiszolgáltatva a hangulati hullámzásaimnak, szeretnék több értékelést írni, de emellett meghonosítani újabb poszt típusokat is, szeretnék többet szólni hozzátok személyesebb témákban, szeretnék… nos, nyilván túl sok mindent. Aztán majd meglátjuk, hogy alakul. 

S: Igyekszem aktívabb lenni, többször és változatosabban posztolni, főleg a pozitívumokra koncentrálva. 

DAO: Aktívabbnak lenni és visszakerülni a blogger élet áramlásába.

COABS: véglegesíteni a helyemet a blogok között, még tovább dolgozni azért, hogy minél többen ismerjenek, és többet lenni más blogokon. A rovatoknál kevés újdonságot terveztem, ami eddig volt, az ezután is lesz, de lesznek olyanok is amiket a helyzet hoz, illetve kísérleti céllal fogom őket kitenni. És még többet olvasni...mert a Kindle-ön van 200 könyv, amiknek idén a negyedéig se jutottam el.

20) Mi a legjobb tanács, amit az olvasóidnak adnál?
Mit üzennél a bloggertársaidnak?



S.M: Olvasóimnak: ha eddig nem küldtetek el Szibériába, akkor továbbra is olvassatok, és tudjátok, kit keressetek, ha az Ambrózy sorozatról van szó. Bloggertársaimnak pedig a következő évre is kívánok sok kitartást és sok kreatív írást. Csináljátok azt, amit szeretnétek, akkor, amikor szeretnétek...minden másra itt vagyok én. 

FtS: Hozzátok ki a legjobbat az adott helyzetből, még ha az kilátástalan is. Az igazi szerencse az, ha meg tudod találni az elégedettséget akkor is, ha egy trágyakupac alatt rejtőzött is el, bűzlik, fénytelen és kicsi. Azért az még lehet az első téglája egy új háznak, amit boldogsággal tölthettek meg. ;)


H! O!: Nem szeretek tanácsokat osztogatni, de eléggé sok nívótlan blog van manapság, ezért mégis írnék egy gondolatot a blogolás margójára: Ha szereted csinálni, csináld jól, de ha nyűgnek érzed, hagyd abba. Senkinek nincs kedve muszájból írt posztokat olvasni… ;)

TPoV: mindenkinek - Mindegy mit olvasol, csak élvezd és alig várd a folytatását!

Í.T: Az olvasóimnak tanács helyett csak azt üzenem, hogy köszönöm, amiért olvasnak, és követik a blogomat már ennyi ideje. Nincs annál nagyobb elismerés, mint amikor az én értékelésem miatt olvasnak el egy regényt. Kedves bloggertársaim, nektek pedig csak annyit mondhatok, hogy továbbra se hagyjátok abba a blogolást, ameddig az örömet okoz. Ha viszont úgy érzitek, nem több kötelességnél, és úgy érzitek, elveszítitek a motivációtokat, akkor lépjetek vissza kettővel, és igyekezzetek újra azért csinálni, amiért elkezdtétek.

R.K.G: Az olvasóimnak azt, hogy olvassanak sokat, és csak akkor próbáljanak befejezni egy könyvet, ha az tényleg tetszik, nem pedig mert muszáj. Bloggertársaknak pedig további sok sikert kívánok, csak így tovább guys! :)

A.O: Mindenki olvasson minél többet, és ne ragadjatok le egy műfajnál, váltogassátok azokat, mert nagyon hamar ki lehet égni egy-egy stílustól.

P.O: Azt, hogy mindig maradjatok önazonosak! Ne foglalkozzatok a trendekkel, meg hogy mi hoz nagy látogatottságot, mert nem ez a lényeg a blogolásban. Ha önmagatok maradtok, higgyétek el, megtalálnak titeket azok az olvasók, akik azután veletek lesznek. Csak olyan bejegyzéseket adjatok ki a kezetekből, amit abszolút a sajátotoknak éreztek.

GCK (Kikyo): Az olvasóimnak először is köszönöm, hogy olvassák a bejegyzéseinket, tanácsként pedig azt adnám, hogy bátran reflektáljanak a bejegyzésekre, jelezzenek vissza nekünk, hiszen így tudunk fejlődni mindegyikünk örömére. A bloggertársaknak pedig üzenem, hogy imádom, hogy bekerülhettem ebbe a „körbe” és részese lehetek ennek a világnak. Sok olvasót, sikert kívánok mindannyiunknak, és nagyon boldog 2019-es évet kívánok mindenkinek!

GCK (Coueur): Olvassatok sokféle műfajt! És nem baj, ha valakinek egész más a véleménye a könyvről, amit olvastál. A lényeg az, hogy benned milyen érzéseket keltett, hogy te élvezted-e a vele való utazást. Olvassatok sokat! Ismerjetek meg új szerzőket! Én is ezt fogom tenni. :-)

H.K.K: Olvasóknak - ha úgy érzed, nem a te könyved, bátran hagyj félben könyveket és sorozatokat. Az élet túl rövid, hogy rossz élményekre pazaroljuk. Életem legjobb döntése volt, mikor ezt beláttam és megléptem anno három évvel ezelőtt. Bloggertársaimnak pedig azt üzenem, hogy leljék örömüket a blogolásban legalább annyira, mint én. Anélkül nincs is értelme.

M.M.L (Ella): Kedves Bloggerek, zseniális, amit csináltok. Ne adjátok fel még akkor sem, hogyha úgy érzitek, senkinek sem fontos, amit csináltok! Kedves Olvasók, mozduljatok ki a komfortzónátokból és próbálkozzatok új műfajokkal jövőre!

M.M.L (Steph): Kedves olvasók! Köszönöm, hogy ellátogattatok a blogra és olvastatok tőlünk. Bízom benne, hogy sikerült találnotok számotokra tetszőt. Azt tanácsolnám, hogy bátran osszátok meg a véleményeteket, hiszen a közösség így maradhat fenn igazán. Kedves bloggetársak! Sok-sok energiát és ötletet kívánok nektek az új évre is! Kívánom, hogy találjátok meg azt, ami a leginkább motivál benneteket, mert az érződni fog a blogon és kiemeli majd a többi közül. Mindenkinek izgalmakban gazdag olvasást kívánok 2019-ben is!

A.K: Az olvasóimnak azt üzenném, nem tűntem el végleg. Visszatérek. Bloggertársaimnak pedig - Soha ne adjátok fel, amit csináltok. Ügyesen csináljátok, bárki, bármit mondjon.

N.L.M.G: Klisés lesz, úgyhogy elnézést előre is, de én annyit tanácsolnék, hogy mindig csak szívvel-lélekkel. Magatok miatt írjatok elsősorban, mert amint elkezditek más elvárásainak megfelelően végezni a hobbitokat, úgy fog elveszni a lényeg, úgy fog eltűnni az erő abból, amit csináltok. Minden jó bloghoz kell valami plusz, ezt pedig az írója személye, és jelenléte adja szerintem – ez pedig elvész, amint behódolunk másoknak. Hadd súgjak valamit: mind azokat az oldalakat szeretjük, amiben megvan a plusz. Úgyhogy legyetek bátrak, önállóak és egyediek, akkor is, ha így kilógtok a tömegből. Hiszen ez a lényeg ;)

DAO: Boldog új évet, és könyvekben gazdag 2019-es évet kívánok mindenkinek!

S:  Ha lehet, inkább az olvasóimnak üzennék, és a bloggertársaimnak tanácsolnék. :D Az olvasóimnak szeretném megköszönni, hogy velem tartanak a nehéz időkben is, és élvezik az írásaimat. A bloggertársak fáradhatatlan munkássága motivál, de javaslom, hogy nyugodtan lazítsanak néha, és csak a trend kedvéért ne olvassanak, hanem koncentráljanak az egyéni érdeklődésükre.

COABS:

Bloggertársaknak

The crickets sing a song for you
Don’t say a word, don’t make a sound
It’s life’s creation

I make worms turn into butterflies
Wake up and turn this world around
In appreciation (...)

Olvasóknak

If you look into the distance there’s a house upon the hill
Guiding like a lighthouse
it's a place where you’ll be safe to feel our grace
Cause we’ve all made mistakes, if you’ve lost your way
And I will leave a light on (...)