2017. szeptember 29.

# Értékelés # Ifjúsági

Könyvértékelő - Tillie Cole: A Thousand Boy Kisses



One kiss lasts a moment. But a thousand kisses can last a lifetime. 

One boy. One girl. A bond that is forged in an instant and cherished for a decade. A bond that neither time nor distance can break. A bond that will last forever.  Or so they believe. When seventeen-year-old Rune Kristiansen returns from his native Norway to the sleepy town of Blossom Grove, Georgia, where he befriended Poppy Litchfield as a child, he has just one thing on his mind. Why did the girl who was one half of his soul, who promised to wait faithfully for his return, cut him off without a word of explanation?
 
Rune’s heart was broken two years ago when Poppy fell silent. When he discovers the truth, he finds that the greatest heartache is yet to come.

 

Saját fordítás!

Egy csók egy pillanat. Ezer csók egy élet. 

Egy fiú. Egy lány. Egy szövetség, amit a pillanat alkotott, és tíz éven át dédelgettek. Egy szövetség, amit sem az idő, sem a távolság nem törhet meg. Egy szövetség, ami örökké tart. Vagy legalábbis azt hitték. Amikor a 17 éves Rune Kristiansen visszatér Norvégiából az álmos amerikai kisvárosba, ahol még gyerekként összebarátkozott a szomszéd lánnyal, egy dolog jár a fejében: miért tűnt el Poppy minden magyarázat nélkül, holott a lány azt ígérte, hogy várni fogja a visszatérését? 

Rune szíve darabokra tört, amikor 2 évvel ezelőtt Poppy egyszerűen eltűnt. És amikor felfedezi az igazságot, rájön, hogy még az összetört szívnél is léteznek fájóbb dolgok.




 2.967.-
354 oldal
Írónő: Tillie Cole
Magánkiadás, ebook 
Magyar megjelenés: Twister Media (?)
Eredeti megjelenés: 2016. március 15. 

Érzékiség: ✘
Cliffhanger: ✘
Váltott szemszög: ✓
Morális kérdések: ✓
Olvasható-e önállóan: ✓
Címkék: angol, kortárs, ifjúsági, romantikus
Képek forrása: pinterest és saját szerkesztés 

Az értékelés helyenként kivételesen cselekményre utaló dolgokat is tartalmazhat, bár próbáltam őket kikerülni. Aki ezekre érzékeny, ne kezdjen bele az olvasásba.  


Cover Love or Cover Hate?

Az ember elsődlegesen a szemére hagyatkozik, amikor megvizsgál valamit. Én is bogarásztam a borítót, próbáltam kitalálni, mire számíthatok. Ám a gondolatok nem akartak egy egésszé összeállni. Amikor pedig összeálltak, szegény borító kishíján elsírta magát. Hogy miért? Ez a "cukcsimukcsi" borító első blikkre nem rejthet mást, mint az unásig ismételt sztorit. Klisé klisé hátán, dugig szexjelenetekkel, amik a fene tudja hogy kerültek oda már megint. Ráadásul újra olyan karaktereket kell elviselnem közel 360 oldalon keresztül, akiket legszívesebben fenéken billentenék. Erre még rátett a cím, amit szépen félre is értelmeztem. Hogy is szól az a mondás? "Nem mindegy, hogy az okos hülyéskedik, vagy a hülye okoskodik." Cselekmény szempontjából sem mindegy, hogy Ezer darab fiú csókjáról van szó, vagy Egy fiú ezer csókjáról. Én is lehetek idióta. És ha ez még nem lenne elég, a fülszöveg sem segített rajtam túlzottan. Sokszor olvastam már ehhez hasonlót, és nem hiányzik még egy. "-Na te marha- villant fel a vészjelző a fejemben, kisördög a vállamon - összeakadtál még egy semmiről sem szóló könyvvel. De hát ez kell neked, mindig is ilyen nőszemély voltál..."

Írónő CoHo mama nyomdokain


Bizony - bizony. De hogy miért állítom ezt, majd később kiderül. Ahogy a goodreadset böngésztem, láttam hogy az írónőnek már elég sok könyvét kiadták, mégsem ismerem közülük semelyiket. Pedig ha így tudom, évekkel ezelőtt rászánom magam és elkezdek angolul olvasni. Magyarul a könyvet a Twister Media fogja nektek elhozni, és innen is üzenem a kiadónak: nagyon jól teszik. Az írónő jelölést is kapott a Goodreads "Legjobb YA könyv" kategóriájában, így mindenki biztos lehet benne, hogy a kategóriában az egyik legjobbat kapja. Elképzelem, ahogy az írónő ül, és sír a saját irományán. Bozai Ágota pedig szintén sírni fog, amikor fordítja. És sírni fogtok ti is, amikor olvassátok. Induláskor egy ötéves norvég fiúcska, Rune sírdogálását láthatjuk: édesapja munkája miatt családjával Amerikába kellett költöznie, és ez neki finoman szólva sem tetszik. A kisfiú azonban csak addig cirkuszol, míg a szomszéd kislány oda nem szalad hozzá. Poppy azonnal érdekesnek találja a Rune hosszú haját és furcsa beszédét, majd Vikingnek hívja. Kezet fognak, és egy új barátság születik meg. De többet már én sem mondhatok, mert máglyára kerülnék.

Azt hittem, hogy néhány olvasmányomat már semmi sem szárnyalhatja túl. Most mégis azt kell mondanom, ennek a könyvnek sikerült minden más olvasmányomat elfeledtetnie egy időre. Két emberpalánta barátságát és az idő múlását úgy mutatja be, hogy nincs meztelenkedés, nincsenek idétlen közhelyek és üresjáratok, csakis tiszta és gyönyörű érzések. Igen, eltemettem magamban az érzéseimet, mert egyszerűen nem volt erőm ahhoz hogy egy könyv által azokat előássam. Most mégis megtörtént. A borító és a fülszöveg egy csodás, a szívekbe lassan bekúszó, és ott gyökeret eresztő történetet rejt, ami barátsággal kezdődik, majd szépen lángra is lobban. Ám ne felejtsük el a két fő karakter mellett a harmadik szereplőt sem, mert ő alakít és formál mindent: az élet. És az élet minden, csak nem kiszámítható. 

A szimpatikus leányzó esete a Vikinggel


Na, ezt most le kellene védetnem, és könyvet írni. Ám ez most nem egy másik könyv címe, hanem a két fő karakter jellemzése. Poppy kezdetben korához képest túlfejlett, ám színes egyéniségű leányzó. Totyogós korától kezdve mindene a felfedezés, a pillanatok szépségének felfedezése.(Nekem meg az első pillanattól kezdve annyira szimpatikus, hogy simán betársultam volna mellé az oviban játszópajtásnak. Akik már olvasták a könyvet, ez nekik szól: elsősorban ezért kellettek a zsepik.) Rune és családja Norvégiából költözött Poppyék szomszédságába. A fiú igazi "Viking", mert páncélja van (persze képletesen) hosszú, szőke a haja, és furcsán beszél. Ők ketten azonnal összebarátkoznak, és onnantól kezdve nem is hajlandóak egymást elengedni. Elsősorban azért szerettem meg a kettejüket, mert két ennyire állhatatos és szenvedélyes karaktert még soha nem pipáltam. Ezek ketten tűzön és vízen, tökön és paszulyon keresztül, egészen pici koruktól kezdve segítik, támogatják a másikat. És ha elég erősek, még az élettel is szembe tudnak nézni...


Titkok és...Vikingek?


No, itt most elérkezett az én időm, és elárulhatom az egyik nagy titkomat. Világéletemben odáig meg vissza voltam a szőke hajú fiúkért. Míg egyetemen csoporttársamnak például a kopaszok jöttek be, nekem a szőke hajú "babák." tetszettek. Fogalmam sincs, hogy miért, talán valami gyerekkori "átok." Szóval éppen a könyv képei között keresgéltem in google, és hirtelen megállt bennem az ütő. Azóta meg sajnos folyton visszatérek a képekhez. Na, ki lesz az első, aki egy csokiért kitalálja hogy miért? Komolyan mondom, ez a srác simán beállhatott volna Brad Pitt kaszkadőrének a Trójában. A könyvben sem véletlen kajtattak utána a lányok, és én sem véletlen vagyok oda meg vissza. Ezt nem is feltétlen csak a külseje miatt mondom. 

Mint minden barátság, a Rune és Poppy közötti kötelék is gyorsan, szinte a pillanat hevében alakul ki. Szomszédok, így akarva vagy akaratlanul is egymás szeme előtt vannak nap mint nap. Amikor aztán eljön annak az ideje, hogy kamaszodni kéne, akkor is ott vannak egymásnak. Ahogy a könyv halad előre, a cselekmény lelassul, majd hirtelen újra belecsap a lecsóba. Az eddig olvasott többi YA könyvvel ellentétben itt nincsenek átmenetek, ám van egy töréspont, ahonnan már senki nem fordulhat vissza. Egyszerűen maga alá gyűr a cselekmény, és csak arra tud gondolni az olvasó: " ebbű' baj lesz..." Láthatjuk a két karakter motivációját, belső vívódását, eközben pedig az idő telik, az élet folyik. A kedves olvasó meg hirtelen azt veszi észre, hogy éjfél van, de ő még mindig olvas. A kezdeti gyorsaságot felváltja egy picit ráérősebb hangnem, majd - amikor az élet közbeszól, hogy: hölgyem és uram, én valahogy kimaradtam a cselekményből - felgyorsulnak az események. És tudjátok hogy mi a legjobb ebben a könyvben? Hiába folyt néhol lassan a cselekmény, és hiába olvastam angolul, ezek ellenére elszaladt 354 oldal. Ahol kellett, ott nevettem, máshol pedig folyt taknyom - nyálam. Nehéz egy ilyen élmény után megszólalni, nehéz bármibe is belefogni.

Mennyire volt nehéz az olvasás angolul?



Mert gondolom erre is kíváncsiak vagytok. Nem, egyáltalán nem volt nehéz megérteni és összerakni a képet, oldalról oldalra. Amy Harmon könyveihez képest ez például gyalog galopp. Elég egyszerűen vannak összerakva a mondatok, csak néhol vannak benne bonyolultabb szerkezetek. Ezért is ajánlom bátran azoknak, akik úgy gondolják hogy valami különlegeset vennének a kezükbe angolul. Aki pedig tud angolul, mindenképpen kezdjen bele. De miért jártatom a számat? Aki hallgat rám, az fogja magát, és belekezd rögtön ahogy ezt elolvasta. Aki meg nem hallgat rám, magára vessen. Vagy várja meg a magyar változatot. Úgy láttam, hogy Bozai Ágota lesz a fordító, neki nagyon szép munkák szoktak kikerülni a keze alól. Egyébként a könyv nyelvezete sem okozhat problémát, angolul is teljesen rendben volt. De ez YA könyvnél elvárás. Azt hiszem. Szóval ez a könyv egész egyszerűen lenyűgöző. Bekúszik a szívbe, gyökeret ereszt, felemel aztán ledob, megint felemel, majd újra a földhöz vág. És közben az olvasó rájön, hogy az élet véges. Senki nem tudja, mikor jön el az idő. Ezért kell minden percet tartalmasan eltölteni, és mindent szívből megélni. Kezdetnek tessenek ezt a könyvet elolvasni, a zsepiket meg nem elfelejteni.

Ha valaki már látta a My Girl - első szerelem c. filmet, biztosan tudja, miről fogok hadoválni. Az a film egy gyerekkorban kialakult, örökké tartó barátságról szól. Ám a gyerekekből kamaszok, majd felnőttek lesznek, és a barátságok lassan megfakulnak. Csakis azok a barátságok maradnak meg, amiket tényleg ápolnak, óvnak. Erről senki sem tehet, egyszerűen ilyen az ember, ilyen az élet. Fiú - lány kombó esetében még nehezebb, hiszen kamaszkorban a kislányokból nők lesznek, a fiúkból meg férfiak, és persze hogy a másik nem után kezdenek érdeklődni. Ezért gondoltam, hogy a gyerekkori barátságok nem tartanak örökké. De nem ebben a könyvben. Két olyan karakterről van szó, akik még gyerekként elköteleződtek egymás mellett. Ám olyan dolgok is vannak az életben, amikre nem készülhetünk fel. Mert bábuk vagyunk az élet színpadán. 


Borzasztóan örülök, hogy ilyen könyvekre áldoz időt a kiadó, fordíttatja, kiadja, hogy a magyar olvasókhoz is eljusson. Nagyon szeretném majd a ti hangotokat is hallani, amikor megjelenik, szóval ne felejtsetek el visszatérni ide. Sokkal többet kaptam, mint amit borító és fülszöveg alapján vártam. Ezt a könyvet még egy jó darabig biztosan újra fogom olvasni. Csodálatos, szívet melengető, ugyanakkor azt összetörő meséről van szó. Hölgy olvasók és YA kedvelők ne hagyják ki a repertoárból. Gyönyörűen megírt, néhol picit vontatott, ám mégis lenyűgöző könyv két fiatalról, akik barátok lettek, ám az útjukat előre megírták.

Olvassa mindenki! Gyerünk! 

Végső értékelésem



Részlet a könyvből
Prológus



Blossom Grove, Georgia
Amerikai Egyesült Államok
12 évvel ezelőtt
Rune 5 éves

“Jeg vil dra! Nå! Jeg vil reise hjem igjen!” - Kiabáltam, ahogy csak a torkomon kifért. El akartam mondani mammának, hogy nem maradok itt. Menni akarok haza, méghozzá most! 

"Nem megyünk vissza, Rune. És nem megyünk el sem. Ez most már a mi otthonunk. - Válaszolt mamma angolul. Lenézett rám, egyenesen a szemembe. "- Rune - kezdte puhán - tudom hogy nem akartad elhagyni Oslot, de a pappa itt új munkát kapott." Felemelte a kezét és rátette az enyémre, de nem lett jobb. Nem akartam itt lenni. Vissza akartam menni. “Slutt å snakke engelsk!” - csapkodtam. Utáltam az angol nyelvet. Mióta ide költöztünk, mamma és pappa csak angolul szóltak hozzám. Azt mondták, gyakorolnom kell. De én nem akartam gyakorolni. Mamma felemelt egy dobozt a földről. "Amerikában vagyunk, Rune. Itt angolul beszélnek. (...) Ideje, hogy te is használd a nyelvet. (...) 

Rápillantottam a házakra. Az összesnek világos színe volt: kék, sárga, rózsaszín. Aztán megnéztem a szomszéd házat is. A mi házunk, és az övéké is nagy volt, de kerítés vagy fal nem állt közöttük. Ha akartam volna, átfuthattam volna hozzájuk, és semmi sem állított volna meg. (...) A házuk vakító fehér volt, és egy veranda állt előtte. (...) Az ablakkeretek feketére voltak festve, és volt egy ablak az én szobám ablakával szemben. Pont szemben. Ez nekem nem tetszik. Nem tetszik, hogy odalátok, és ők is idelátnak. (...) Éppen visszaléptem volna a mi verandánkra, amikor zajt hallottam a szomszéd ablak felől - ami éppen az enyémmel szemben volt. A kezem lefagyott. Láttam egy kék ruhába öltözött kislányt, aki éppen az ablakon mászott kifelé. Leugrott a fűre, és amikor már lent volt, a koszos kezét a ruhájába törölte. (...) Barna szeme volt, a haja pedig mint egy madárfészek. A feje oldalán egy nagy fehér masnit hordott. (...)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése