2017. november 3.

# 5+1 # blog

5 + 1 könyv, ami elindított a lejtőn (és azóta sincs megállás)


Molyon részt veszek egy közös társasjátékban, és miközben tegnap a kreatív feladatot (fülszövegírás egy fiktív, nem létező könyvnek) készítettem, elgondolkodtam. No, nem azon, hogy mit írjak egy nem létező könyv fülszövegének  - az nagyon könnyen, szinte azonnal sikerült - hanem a végeredményen. Amikor befejeztem, végigolvastam a teljes fülszöveget, kicsit ledöbbentem. Sokat, sokfélét olvastam már könyves pályafutásom során, és a molyok jól tudják, hogy az olvasott könyvek akaratlanul is formálják az embert. Néhány pedig örök életre megmarad. Ott lapulnak a gondolkodásban, a viselkedésben, és...a fülszövegekben. Posztomban azokat a könyveket mutatom be nektek, amikkel szoros kötelék alakult ki, és mai napig ott vannak a fejemben, a gondolkodásomban, a stílusomban. Meglepően könnyű volt a könyvek közül választani, ám ez nem azt jelenti, hogy ami nem került fel ide, azzal nem állok szorosabb kapcsolatban. "Mindössze" ezek azok, amik az életemben jókor, jó helyen voltak, azóta is velem tartanak, és velem lesznek 90 éves vénasszony koromban is. 

Íme, az általam készített fülszöveg. 
Az első kaland könnyen lehet az utolsó is…

Avery nem vágyott másra, csak hogy maga mögött hagyja addigi életét. Szülei halála után kénytelen – kelletlen jó szamaritánus, hívő nagynénjéhez, és annak ördögi, gonosz fiához költözni, a zajos Austinból egy álmos, porlepte, texasi kisvárosba. És ha ez még nem lenne elég, Avery utolsó tanulmányi évét egy teljesen új és idegen helyen fogja elkezdeni, ahol senkit nem ismer. De vajon mindenki az, akinek mutatja magát?

Daniel egész életét ebben az álmos, porlepte, koszos porfészekben töltötte a húgával, Jessicával együtt. Néha hetekre eltűnnek mindketten, a házuk körül titokzatos fényeket látnak a szomszédok, és ők ketten többet tudnak a világegyetemről, mint a legnagyobb elme, Stephen Hawking, vagy bármelyik tudós a NASA-nál. Ebben sincs semmi különös, nem igaz?

A környéken évek óta semmilyen nagyobb incidens nem történt, az emberek nem zárják az ajtókat, a rendőröknek pedig legfeljebb a napilapban megjelenő gyilkosságok után kell nyomozniuk. Aztán egy nap tragédia rázza meg a kisváros látszólag nyugodt életét. Egy emberrel kezdődik, végül sorban tűnnek el nyomtalanul a város lakói. Daniel, Jessica, és Avery élete hamarosan összefonódik. De vajon mindenki túl fogja élni?
 
1. Luxen (Különös tekintettel az Obszidiánra) 


Bizony-bizony. Az Obszidiánnal kezdődött el minden, aminek eredményeként most itt vagyok, és ezt írom nektek. 2013-ban jelent meg az első rész a Könyvmolyképző gondozásában, én akkor voltam 18. Régen véget értek nálam a csillámvámpírok kalandjai, elfelejtettem hogy a vérfarkas volt a szívszerelmem, és a High School Musical is lecsengett, hiszen egyetemre mentem már akkor. Vártam az újabb csodára. 2013 év vége felé éppen a könyvesbolt előtt mentem el az édesanyámmal, és persze kértem 5 percet, míg benézek. Szigorúan nem veszek semmit, ugyebár.  Jártam, keltem, nézelődtem, aztán a bolt közepén kipakolt kupac magához vonzott. Akkor láttam először olyan lenyűgöző borítót. Szerencsétlenségemre világéletemben vonzottak a kócos, fekete hajú fiúk, ennek meg a borítón ráadásul világít a szeme, ördögi vigyora, és gyönyörű szája is van. Édesanyám majdnem visszaküldött, mondván minek olvasok én ilyeneket. A  fülszöveg után viszont én is kételkedtem. Ufók, megjelölés, idegenek, eltűnések, izéhozé. Aztán hazamentem, és leültem vele. Tudjátok, hol értem véget? A padlón. Onnan szedtem fel az állam. És nem bántam meg egyetlen percet sem, amit Nyugat - Virginiában töltöttem a tuskó Daemonnal.
2.  Az Éhezők Viadala trilógia


Hölgyeim és uraim, kedves publikum, engedjék meg hogy bemutassam önöknek életem másik sarkalatos pontját. Az Éhezők Viadala könyvek (és főleg az első rész) nálam az a dolog, amit foggal - körömmel védek, és senkinek nem adom kölcsönbe sem. Amúgy is kezd a sok olvasástól szétesni. A gimnáziumban volt egy nagyon aranyos barátnőm, szintén Éhezők Viadala mániás. (Egyszer bevallotta, hogy miattam lett az.) Akárhányszor a tévében adták, egymást ugrattuk, hogy ki látja meg először. Együtt jártunk moziba, néztük meg az összes részét, és izgultunk, hogy Katnissnek lesz-e elég ereje a zsarnokkal szembenézni. Ő párnát kapott tőlem, én pedig minden születésnapomon Peetás képet. Ezek olyan emlékek, amik mindig az emberrel lesznek, és egy könyvmoly számára az életet jelentik. Bennem mindig megmaradnak a szállóigék (és sose hagyjon el benneteket a rrrremény! - vagy a másik kedvencem: "egy kis remény ösztönző lehet, de sok, az veszélyes.") Az első disztópikus sorozatom. Van kérdés?

3. Katy Evans: Real (Valós)


Tudom. A sorozat első része az azóta megboldogult Ulpius - ház égisze alatt futott. És bár ma kétszer is meggondolom,  hogy olvassak-e a kiadó még meglévő kínálatából, ettől függetlenül még kötődöm ehhez a könyvhöz. Éppen a napokban jött velem szembe a hír, hogy a Könyvmolyképző gondozásában nemsokára megjelenik a második rész, és az emlékeim úgy törtek elő, mint a gejzír. Ha most kellene a Valóst újraértékelnem, egy csillaggal biztosan kevesebbet adnék, hiszen cselekménye annyi, mint dobostortában a ritmusérzék, aztán meg kell említenem a borzasztó fordítást, azt, hogy ezek ketten 300 oldalon keresztül csak dugnak, mint a nyulak, és még sorolhatnám. De akkor miért került fel ez a könyv a listámra? Mert a hibáktól függetlenül nekem ez volt az első olyan könyv, amiben ennyire nyíltan, perzselően kezelik a dolgokat. Egyszerűen csak...megfogott az a különös dolog, amikor egy férfi és egy nő a vágyainak él. Perzselő, szenvedélyes. Nekem meg ez volt az első erotikus könyvem. That's all, folks. 

4. Böszörményi Gyula: Ambrózy - sorozat


Bevallom, az első részt sokáig kerülgettem. Előtte nem sokszor volt szerencsém történelmi könyvhöz, történelmi romantikushoz és krimihez meg pláne. Úgy voltam vele, hogy ezek külön rendben vannak, együtt azonban...nem tudom. Történelem, romantika és krimi nem éppen puszipajtások. Korábban nagy ívben kerültem a magyar szerzőket is, hiszen nem igazán tudtak érdekeset, tartalmasat felmutatni. Ám azóta itt van például Julia Lewis Thomson, Baráth Viktória, Rácz - Stefán Tibor, vagy Böszörményi Gyula. Molyos hatásra (később még lesz erről szó) a könyvesboltban a Leányrablás Budapesten került a kezembe, és bár boldogan kocogtam hazafelé, nem voltam benne biztos, hogy jól döntöttem. Egészen addig, míg ki nem nyitottam a könyvet, és el nem olvastam a legelső sort. Onnantól kezdve tudtam, hogy valami különlegeset tartok a kezemben. Nem csak a használt stílus, a nyelvezet különleges, hanem az idősík és a helyszínek is: valljuk be, nem túl gyakori téma egy könyvben Budapest a monarchia idején. És ha ez még nem lenne elég, egyetemen a kedvenc tantárgyam volt a Magyar társadalom és művelődéstörténet, ahol csak a ZH-ban a századfordulós életből 4 oldalt körmöltem le. Óriási dolog volt számomra, hogy valaki (ráadásul egy író) akinek van hozzáférése és utána tud nézni a dolgoknak, összegyűjti az adatokat, és ezek köré olyan cselekményt kanyarít, hogy az ember füle kettéáll. Egy olyan borítóra, mint amit az utolsó könyvnek készítettek, Gyula bátyó nagyon büszke lehet. Én meg azért vagyok büszke, mert a sorozat rajongója lehetek, és ezeket a csodákat a kezemben tarthatom. 

5. C.J.Roberts: Captive in the Dark (Fogoly a Sötétben)


A Halak csillagjegy egyik tulajdonsága, hogy mindenkiben megbízik. Igen, még azokban is, akikről tudja, hogy rosszat akarnak neki. Igen, még a világban is. Mert szerinte a világ csodaszép dolgokból, rózsaszín pónikból, szivárványból áll. Volt idő, amikor tényleg úgy gondoltam, hogy a világban nem történnek rossz dolgok, nincs emberrablás és emberölés, nincsenek prostik, escortfiúk, pénzért vett szex, stb. Ez a könyv volt az, amit első olvasás után nem tudtam megérteni, jól emlékszem rá. Nem értettem, ezért nem tetszett. Másodszori olvasásra, évekkel később persze már tudtam, honnan fúj a szél, de most nem ez a lényeg. Nekem, a galamblelkűnek, egyszerűen döbbenetes volt arról olvasni, hogy elrabolnak valakit, kínozzák mindössze bosszúállásból, mindez Stockholm - szindrómával kiegészítve. Szerencsére történik, ami történik a 3 könyv alatt, úgyhogy a lelkem megnyugvást is kapott a végén, de ez az élmény örökre az agyamba égett. Volt egy könyv, ami megtanított arra, hogy a világ romlott, és borzasztóan vigyázni kell. 


+ 1
Harry Potter 


  "-De holnap kviddics meccs lesz...
"-Akkor azt ajánlom Potter, vigyázz magadra...a végtagvesztést nem fogadom el kifogás gyanánt. 394. oldal." 


Aki követ a blogon, vagy találkozott velem személyesen, az tudja, hogy kell engem lekenyerezni: mondj egy idézetet a könyvekből vagy a filmekből, és puszipajtások leszünk. Na jó, ennél bonyolultabb a dolog, de a helyzetet érzékelteti. Oda - vissza, fel és le, csukott szemmel fújom az összes jelenetet, mind a könyvekből, mind a filmekből. Gyerekkoromban kezdődött, és azóta sincs vége. Őszintén szólva, remélem hogy nem is lesz vége soha. Ezen nincs mit magyarázni. :) 

 

2 megjegyzés:

  1. Szia! Nagyon összeszedett irás. Nálam minden a Harry Potter könyvekkel kezdődött, és azóta is tart. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Örülök, ha így látod, én nagyon megszenvedtem vele. ^^ Hetek óta képtelen voltam egy betűt is leírni, meg hát az olvasási válság... :D

      Nagyon köszönöm a kedves szavakat, nagyon örülök, ha tetszett az írásom.

      Nocsak, te is Harry Potter rajongó vagy? Remélem, gyakran leszel itt vendég. <3 <3

      Törlés