2017. november 23.

# 2017 # Callum

And the Circus must go on - Erin Watt: Megtört Herceg (A Royal család 2.)


"Kikötőben vívott ökölharctól kezdve az iskolai bunyóig: életek omlanak össze a csillogó-villogó palotában, miközben egy srác próbálja menteni a bőrét.


Reed Royalnak mindene megvan: vonzó külső, befolyásos család, sok pénz. Az elit gimiben sorban állnak a lányok, hogy vele lehessenek. Ő viszont magasról tesz mindenkire, mert csak a családja érdekli – amíg Ella Harper be nem sétál az életébe. Izzó gyűlölettel indul a kapcsolatuk, mert azt akarja, hogy az apja új nevelt lánya szenvedjen. De aztán minden átfordul valami egész másba. Közel akarja tudni magához Ellát. Biztonságban. Egy ostoba hiba miatt azonban Ella elmenekül a karjaiból, így káosz köszönt a Royal-palotára. Reed azon kapja magát, hogy összeomlik az egész világa.

Ella már nem kíváncsi rá. 
Azt mondja, hogy csak tönkretennék egymást. 
Talán igaza van."



2.705.-
346 oldal
Magyar kiadás éve: 2017.
A könyvért a Könyvmolyképző felel.
Fordította: Sándor Alexandra Valéria

Csavar: ✓
Érzékiség: ✓
Cliffhanger: ✓
Morális kérdések: ✘
Váltott szemszög: ✓
Olvasható-e önállóan: ✘

 Molyos százalékarány: 92%
Kedvenc karakter: Reed & Easton
Kevésbe kedvelt karakter: Daniel
Címkék: 21. század, család, felnőtt tartalom, kortárs, New Adult, regény, romantikus, váltott szemszög

Megfogott, szívesen látnád a polcodon?
Karácsonyra tökéletes ajándékot keresel? 
Rendeld meg itt! Beleolvasnál? Tedd meg!

Képek forrása: pinterest 


Cover love, or cover hate?
 
Emlékeztek, hogy a Papír Hercegnőnél mit mondtam? Borító alapján azt simán fantasyként könyveltem el, és csak akkor kezdett a dolog feltűnni, amikor az állítólagos fantasy első negyedében hősnőnk sztriptízbárban táncolt. Akkor, ott, két dologban jutottam egyetértésre belső énemmel: 1.) Én vagyok idióta, mert nem olvasok a műfajban Harry Potteren kívül, de ha ez fantasynak készült úgy, hogy sztriptízbár és hasonlók szerepelnek az első 15 oldalon, isten a tanúm, ezután csak azt fogok olvasni. Hova fejlődnek manapság a gyerekek, hogy fantasy cím alatt ilyeneket adnak el nekik?! :D Fúj...

2.) Szintén én vagyok idióta, mert odáig süllyedtem, hogy egy egyszerű, a semminél is kevesebb, mellesleg gyönyörű borító akkor kilóra megvett magának. Az arannyal & a sárgával nem is vagyok kibékülve, csak a karórámon viselem el őket, mégis, valamiért lenyűgözött a borító. És ha le tudtam volna húzni a könyvet, akkor azt is mondhattam volna, hogy "nézzétek, itt a tökéletes borító, tartalom meg paszuly..." - De még ezt se. Arra viszont nem térek ki, mit láttam a koronában először, ráadásul hármat. Hiába, én is csak nőből vagyok, asszociálok bizonyos dolgokra. Bár ez inkább női, semmint férfi. És taps.

Most pedig következzen a Megtört Herceg. A borítóértékelés befejezéseként annyit mondanék, hogy újfent csak én vagyok idióta, mert az olvasás elején alaposan megnéztem, és azóta le sem tudok róla kattanni. Hogy miért? Figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy a kék a kedvencem, érdemes a Papír Hercegnőt és a Megtört Herceget egymás mellé rakni, és látni fogjátok, mennyire kiegészítik egymást. Az arany a meleg, lágy színek zászlóshajója, a kék a keménységet, a páncélt sugározza. Nem véletlenül készítették így őket, ahogy a címeket sem: a papír pihekönnyű anyag, hamar szakad, szinte semmit nem él túl. Kivéve ha vigyáznak rá, és megfelelően kezelik. A kék korona pedig szerintem adja magát, hiszen aki olvasta az első részt, tudja, hogy a Royal famíliában Callum után melyik fiú a kicsikirály, és nem azért van ott a "megtört" kifejezés sem, mert az írónők pusztán a markukba akartak röhögni...




Emlékeztek még, amikor  az elsők között olvastam a Papír Hercegnőt, méghozzá angolul? Remek. Akkor bizonyára azt sem felejtettétek el, amit akkor mondtam: hogy ez a sorozat lesz Magyarországon az év bombasikere, de gyertek vissza, ha nem így lesz. Azóta sok értékelésen, és annál is több blogon átrágtam magam, közben pedig - magamnak pacsit adtam a jóstehetségemért -  azért izgultam, hogy nektek is legalább annyira tetsszen az első rész, mint nekem. Tessék, megint egy emlék, ami örök életre összeköt a sorozattal, és veletek. Vannak napok, amikor legszívesebben feladnám az egészet, de az ördög valahogy mindig utánam dobja a lehetőséget, hogy leüljek a laptop elé, és leírjam, amit gondolok...

Életemben néhányszor jártam cirkuszban, de azokon egyszer nem szórakoztam olyan lehetetlen módon, mint ezen a két könyvön. Sőt, az eddig olvasottak közül sem tudok ehhez hasonlót említeni, pedig higgyétek el, megpróbáltam. Illetve sokszor nézek mexikói, argentin szappanoperákat is, de azokat sem tudom egy lapon említeni a Papír Hercegnővel és a Megtört Herceggel. Kerestem a titkokat, hogy mitől lehet ennyire sikeres a sorozat, és rögtön eszembe is jutott valami. A publikum ki van éhezve a szappanoperára, csak letagadják. Én nem. És ha ti is ott lettetek volna velem az egyik kedvenc kurzusomon, ahol azt taglalták, hogy a szappanoperát azért szereti az ember, mert ilyenkor úgy érzi, hogy eggyé válik az egésszel, a karaktereket az ismerőseiként kezeli, és erősen el lehet a jót és a gonoszt különíteni - akkor nektek is ez ugrott volna be először. Valószínűnek tartom, hogy ha a cirkusz - szappanopera jelleget mellőzte volna a sorozat, most én sem lennék oda érte, és ti sem. 

 – Undorítóan nézel ki – mondja Easton hétfő reggel, miközben arra várunk, hogy Ella megérkezzen a suliba a pékségből. – Miért? – törlöm meg a kézfejemmel az arcomat. – Összekentem magam lekvárral? (...) – Nem. A mosolyod öreg. Boldognak tűnsz.

Az első részben megdöbbentett a cselekmény újszerű jellege, és ha ezt lehetett még fokozni, akkor az írónők meg is tették. Egyébként ha megfigyeltétek, a két könyv eddig nem állt másból, mint a következő kifejezések valamelyikéből, mégis tudott újat és nagyszerűt felmutatni. Tehát a szavak: ki, kivel, merre, hány méter,  akarok, nem akarok, tűnj el az életemből, szeretlek, mit akarsz, bocshogyzavarok, Wtf, wtfezasokpénz, wtfhogymindegyikőtökkülönkocsivaljár, és folytathatnám a végtelenségig. Nem mindegy tehát a csomagolás. Ehhez még jött, hogy minden lapon más szituációba kerül az olvasó, és amikor megnyugszik, minden szép, jó, because I'm happy, akkor lapoz egyet, és off. Konkrétan lefordul a székről. A Megtört Herceg ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt, a csavart igyekszik kibontani, a maga különleges stílusában.


És akkor a legjobbat még nem is említettem: kétszer, azaz kétszer olvastam el a könyvet, mert ahogy először vége lett, fogtam magam, és gyorsan visszakocogtam az elejére, míg érte nem jöttek. És ha ez még mindig nem lenne elég, hajnal 4-kor (!!!) képes voltam felkelni, és tovább olvasni. Másnap aztán annyira fájt és és viszketett a szemem, hogy kénytelen voltam hideg vizes borogatással mászkálni. Úgy néztem ki, mint egy feldagadt szemmel közlekedő, visszahányt törpapa, de én mégis azt mondom, totál megérte. Ella hozza a szokásos, "tökös" formáját, de csak kívülről. Belül azonban egy védtelen lány, aki egész életében magáról gondoskodott, de most hirtelen változott a jelenet. Rengeteg ellenséggel találja szemben magát, ráadásul ott van még neki a "wtfezasokfiúénlettemazanyjuk" szituáció is. És ha jobban megnézitek, nem kell nagy ész ahhoz, hogy a fiúk viselkedése mögé lásson valaki, hogy East miért ölelte annyira Ellát, vagy miért mondták a fiúk, hogy Ella nélkül nyomik, mert világos minden. Egyébként a cselekmény annyiban tér el az előző résztől, hogy Ella mellett a kicsikirálynak is teret hagyott a két írónő. Eddig is jobban kedveltem a férfi szemszögeket, de itt ez fokozottan igaz

 – Kezd hideg lenni, és Reed megígérte, hogy elviszel minket téli cuccokat vásárolni – csicsergi Seb. (...) – Ja. Elég nyomik vagyunk nélküled – vág közbe Reed halkan, és mintha gyomorszájon vágna vele.

Tudjátok, mi a második részben a legjobb? Az, hogy nem érzi magát az olvasó úgy, mintha az első rész ismétlése, tölteléke lenne a kezében, és ez sokat számít. A cirkusz folyik tovább, és ebben ugyanúgy helye van a szomorú pillanatoknak, mint a verekedésnek, a humornak, és a szexi jeleneteknek. (Forrás: Kellyolvas) Borzasztóan olvastatja magát, egyszerűen nem lehet letenni sem. Illetve tegyétek le, de akkor készüljetek fel a hajnali olvasásra, és hogy az utolsó oldal után a kezetek önálló életre kel, és vissza fog lapozni az elejére. Ez van. Én nagyon régen olvastam már ehhez hasonlót. Bár sok olyan hibája van a könyvnek, amivel nem tudok kibékülni, kezdve azzal, hogy Ella az egyik percben így, a másikban meg már máshogy, vagy az, hogy Reed akkor is megy Ella után, mint a pincsikutya, amikor az konkrétan kirúgja a francba - ezek azok, amik a való életben nem működnének. A másik pedig az iskola jelenet, ami szerintem nem való YA / NA könyvbe. Értem én, hogy Ámeriká, meg minden, és ott valószínűleg van helye (?) az ilyeneknek, de...egyébként elmondanám, hogy ott a fegyvertartás (!!) is teljesen legális. Így nézve nem is annyira durva az a jelenet. Máshogy nézve szörnyű. De szerencsére ez csak fikció. Az egyik karakter pedig lényegében összefoglalta minden gondolatomat: Reeddel kéne dugni, Easton-höz meg hozzámenni...


Ha volt valaha karakter a toplistámon, akkor azok piskóták voltak Reedhez képest. Iszonyat mocskos a fantáziája, de ez nagyon jól áll neki, ráadásul hihetetlenül életszagú is. Nem száll el az agya, nem esik át a ló túloldalára, és mindig csak annyit gondol, amit hasonló (khm...) szituációkban egy igazi fiú is. Sok helyen olvastam már, hogy Reedből nyálas papucs lett, de ezzel nem értek egyet. Igaz, hogy történt, ami történt, de megmaradt annak a tuskónak, aki volt. Különben meg aki még nem látott szerelmes fiút, annak tűnhet Reed olyannak, amilyen. Lehet velem vitatkozni. És egy másik fontos dolog. Engedjétek meg, hogy egy nagyon kedves molytársamat, Klodettet idézzem, miszerint a nők úgy vannak kódolva, hogy mindig is az ilyen fiúk kellenek nekik. E mellett pedig azért állok ki teljes mellszélességgel, mert nekem is ez a típus jön be, hiába törtek már össze 6345 alkalommal, és valószínűleg nem is utoljára. Talán nem kell mondanom, de az én kedvenc részem az volt, amikor Callum színre lépett, bevetette a pénzét, és alig öt, azaz öt perc alatt húzta ki a fiát egy iskolai verekedésből. Aztán a másik, amikor Callum megfenyegette az egyik Astoros fiú apját. A buszmegállóban olvastam, de csak azt figyelték, hogy ez itt mit röhög össze - vissza. 

"– Nagyjából öt óra múlva két tengerészgyalogos fog megjelenni a házuk előtt. Maga aláírja a nyilatkozatot, hogy elenged velük egy tizenhét éves fiút. (...) Ezután a katonai akadémiára fog járni, amit arra találtak ki, hogy ott helyre tegyék az olyan problémával küszködő fiatalokat, mint ő. Ha jól teljesít, hazamehet. Ha nem, akkor bedaráltatjuk az egyik gép propellerével..."

Még egy fontos dolog a karakterekkel kapcsolatban. Nem tudom, feltűnt-e valakinek, de mintha minden rajongónak egy rugóra járna az agya. Amikor szerkesztem és készítem a montázsokat, mindig magam elé képzelem a karaktereket, és az alapján választok hozzájuk fotókat. Reedet szörnyen nehéz volt megjeleníteni, így végül maradtam a "hivatalos" fotóknál. Szerencsére, mert ha nem ezt a pokol szexi srácot képzelték volna el a többiek Reednek, akkor panaszt nyújtottam volna be, és beperelek mindenkit. Ella viszont...úgy veszem észre, hogy nem csak én gondolom Gigi Hadidot a tökéletesség netovábbjának, mert az összes létező montázson ő szerepel. Gyerekek, ez a lány alig egy hónappal idősebb nálam...


Nincs mit mondanom, újabb kedvencet avattam. Nagyon kíváncsi vagyok a "Twisted Palace"-re, a sorozat következő epizódjára, főleg ennek a csavarja után. Nem, nem, és nem vagyok hajlandó semminek utánanézni, és kizárólag csukott szemmel járok a blogok között, ha néhanapján olyanom van. Bár valószínűleg nem várom meg a magyart, mert nem bírom ki. Ez a könyv bebizonyította, hogy mindennél van lejjebb, és azt is, hogy függővé váljon tőle az olvasó. Néha az égig emel, utána földhöz vág, aztán megint felemel, és így folytatódik az utolsó oldalig. Aztán nincs más, csak a csavar, és a döbbenet. Pörgős, feszült, brutál szexi, és bátran ajánlom mindenkinek, de főleg a műfajt kedvelőknek: állítom, hogy a műfajban porig aláz minden más könyvet a sorozat, egy - két nagyon erős kivétellel. És most még jobban értem a nagy felhajtást, hiszen nyakig benne vagyok én is, és most már ti is. Maradtak kérdések, amikre a következő részben válaszokat akarok, de gyanítom: ha megkapom őket, leesik az állam...

1.) Mi lesz Reeddel? 2.) Van még esély arra, hogy Ellával végre együtt lehetnek, és East senki nem zavarja meg őket?  3.) Miért sápadt el Callum az ajtó előtt? 4.) Mi történt az alatt, míg Reed egyedül volt? 5.) Mit rejteget Gid? 5.) Mennyi pénzük van még ezeknek?! 6.) Biztos, hogy a pénz mindenre megoldás? 


Végső értékelésem:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése