2017. december 30.

# blog # blogger

"Ez nem az utolsó oldal, hanem a kezdete valami újnak..." - Évbúcsúztató blogger stílusban


Kiskezüket csókolom az év utolsó véghajrájában! Remélem, mindenkinél megy a parti, a háziállatok biztonságos helyre menekítése, a durrogtatók felszólítása, hogy hova és merre dugják a petárdájukat számtalan, december 31.-én 00:00-kor megfogadott és január elsején 00:01-kor levegőbe elszálló ígéret megfogadása, I might drink a little more than I should tonight meg persze a feszült és örömteli várakozás, hogy vajon mire számíthatunk 2018-ban. Valószínűleg én itthon töltöm a szilvesztert, mert a helyi művelődési házban annyiba kerül a beugró, mint jobb helyeken Budapesten, (!!) másrészt pedig jobb, ha senki nem lesz a szemtanúja, hogy I might drink a little more than I should tonight milyen mélyen aludtam. Sokat gondolkodtam, hogy mivel lehetne az év utolsó napjaiban előrukkolni, és pár napja mély relaxáció közben szaloncukrot lopkodtam a fáról meg is született az ötlet. Úgy gondoltam, book taget készítek, de nem akárkiket hívok meg rá. A bloggerek (azaz mi) szolgáltatták idén is az információkat, vért izzadva, fogat csikorgatva, máskor bamba vigyorral készítették a posztokat magamat alapul véve, együtt örültek veletek a sok könyvnek, szóval rengeteget dolgoztak. Nekik tettem fel 10 kérdést, amit vehettek book tagnek is, bár tágabb értelemben ez inkább kérdezz - felelek. Higgyétek el, nagyon jó kis irományok születtek. És én is válaszoltam! :)

Mindenkinek áldott, békés, szaloncukorral teli karácsonyt, és boldog új évet kívánok a bloggerek nevében is!

1.) Mióta viszed a blogodat?

Niitaabell Világa: Mielőtt válaszolnék a kérdésre, szeretném megköszönni, hogy én is a kiválasztottak tagja lehetek. Nagyon sokat jelent ez nekem. :) S akkor nézzük csak: a blogom 2016. 11. 06-án nyílt meg. Régóta terveztem már a nyitást, de akkor jött össze a kellő erő, no meg idő ahhoz, hogy elkezdjem. Azóta is töretlenül haladok az általam kijelölt úton, s egy új oldalamat fedeztem fel. 
  
NeverLetMeGo: A blog időszámítása 2015. augusztus 27-ének szent napján kezdődött – a késő nyári időpontból kifolyólag valószínűleg egy, az unalom és végső kétségbeesés elegyétől bomlott elme szüleményeként (karöltve persze a többi könyves blogból nyert motivációval). Akárhogy is…egy ideje egyáltalán nem tűnik elborult ötletnek. Szerintetek? ;D

Építőjelleg: Hivatalosan 2016. március óta viszem a blogot. Először a Blogspot felületén kezdtem, majd később a Wix felületén folytattam. Így akik frissen követnek, azok még csak az új felület bejegyzéseit ismerhetik tőlem. De január elején elsődleges feladatnak tűztem ki, hogy a korábbi Blogspoton megtalálható bejegyzések az új felületen is megtalálhatóak legyenek. 

Veronika's ReederFeeder: Augusztusban volt két éve, hogy elindítottam a blogomat.

Anyaolvas: 2016. november 1-jén indult a blogom, kicsit több, mint egy éve.

Írásaim Tárháza: 2015-ben, amikor az olvasáskihívás kezdetét vette, akkor kezdtem a blogolást, hogy egy helyen gyűjthessem az olvasmányaimat.

MFKata: 2018. Januárjában lesz 6 éves a blog. Azt hiszem, öregszünk :D 

MissReaders: 2017 január elsején jött az isteni szikra, hogy én biza blogot szeretnék vezetni. Sok munkálatba került mire felépült az oldal váza. De február 17-én beteljesült a vágyam, elindult az oldal, amit azóta is szenvedéllyel vezetek.

BreeStories: A blog 2016. decemberében nyitotta meg kapuit a mai nevén, rendszeres bejegyzés viszont csak február óta van. 

HagyjatokOlvasok: 2014. márciusában álltam neki a könyves blognak! :)) Hűha! Hiszen már 3,5 éve viszem!

Könyvjelző: (ketten vannak, Perpetua és Indie.) I: A blogunkat 2015.08.18.-án indítottuk, és azóta is ugyanolyan lelkesedéssel vagyok iránta, mint az elején. P: Igen, már majdnem 2,5 éve kezdtük el a blogot, és annyira örülök, hogy bele mertünk vágni.

Bibliofilblog: A blog még gyerekcipőben jár, mindössze féléves. Pontosabban az Instagramon van jelen immár fél éve, rendes blogfelületet csak szeptemberben kapott. 

Lap lap után: 2016.08.08. óta :)

ChroniclesofaBookshelf: Közel 1,5 éve. Sokszor szorítottam a fogam, kerültem "the end" közeli állapotba - pl. amikor 5. napja ültem az értékelés felett, de még az 5. napon sem tudtam értékelhetőt kipréselni magamból - izzadtam vért, mosolyogtam a kommenteken, és hihetetlenül sok kedves szót, visszajelzést kaptam. Egyébként eleinte bele sem akartam fogni, hiszen nem éreztem elég bátorságot. És igen, bevallom, nekem az induláshoz egy másik moly kellett, aki észrevette, mennyire érdekesen és szépen fogalmazok. Ma pedig, ha fizetnének, se adnám fel semmiért. Egyrészt az írás, az önkifejezés szeretete, másrészt a barátok miatt, akiket a blogolás révén ismertem meg.


2.) Mit lehet rólad tudni, a blog vezetőjeként? Mi a védjegyed? :)

Építőjelleg: Én vagyok az őrült környezetvédő srác a szomszédból, aki titokban macskákkal suttog. Viccen kívül, elsődleges védjegyemnek tartom az építő jellegű dolgok észrevételét a világon. Legyen az állatvédelem, elfeledett régi filmek, kevésbé olvasott könyvek, pozitív életszemlélet. De elsődleges védjegyemnek az eredetiséget tartom. Nekem az első az, hogy amit közlök az olvasókkal, az ne más oldaláról való másolgatás legyen, hanem saját elméleti összefüggések, és gondolatok. 

MFKata: A védjegyem? Jó kérdés, sosem gondolkoztam rajta. Nem olvasok fülszöveget és más blogokat sem sűrűn. Azért kezdtem el blogolni, mert nem volt kinek elmondjam a véleményemet, a benyomásaimat az olvasmányaimról. Így viszont elmondtam mindenkinek. ;) - "Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek. (...) A titkot, ami úgyis egyremegy. S amit nem tudhat más, csak egy meg egy." - A szerk. :)

Könyvjelző: I: Montázst mind a ketten készítünk, de én készítem köréjük a díszítést. Ha lehet mondani védjegyet, akkor ezt említeném. P: A blog viszonylatában a montázsainkat mondanám védjegynek, azokra nagyon büszkék vagyunk. Indie szerintem a kreatívabb kettőnk közül, én az érdekességeket alkotom gyakrabban, a különböző fordításokkal, nekem az a „specialitásom”. 
  
NeverLetMeGo: Ha nem engem kérdeznének, hanem bárki mást, fogadni mernék, hogy legtöbben a stílusomat emlegetnék a védjegyemként – nem is nélkülözi ez a válasz a valóságalapot, az én első gondolatom viszont sokkal inkább az irományaim terjedelmére vonatkoznak. Röviden: hogy képtelen vagyok befogni. Bár, mint ember, általánosságban csendesnek tűnök, mikor a komfortzónámban lehetek, (pl: otthon; barátokkal; blogon) akkor csak úgy dől belőlem a szó, értelmes dolgok és agymenések vegyesen – utóbbi erősen többséget élvez, de ezt szerintem szoktátok tapasztalni. A lényeg, hogy minden hülyeséget leírok, ami csak eszembe jut, így vagyok képes írni kisesszét egy olyan kérdésre, amit normális ember egy félmondattal válaszol meg.

HagyjatokOlvasok: Védjegyem? Nehezen mondok nemet… :D Na, rendben, nem tudom, hogy van-e védjegyem vagy hasonlóm. Szerintem csak egy olvasni szerető felnőtt vagyok, aki szereti megosztani másokkal, hogy mit érzett egy-egy könyv kapcsán. Nem unalomból írok és nem is azért, mert megmondó ember szeretnék lenni. Sőt, kötelességnek sem tekintem az írást. Annyit érdemes rólam tudni, hogy a blogom az életem része és nagyon szeretem „vezetni”.

Veronika's ReederFeeder: Nem hiszem, hogy lenne különösebb védjegyem. :) Két nyelven írom az értékeléseimet, igyekszem a bejegyzéseimhez egyedi teasereket gyártani (ezek hol jobban sikerülnek, hol kevésbé, ami sok mindentől függ) emellett igyekszem átadni lelkesedésemet, és a könyvek iránti szenvedélyemet az értékeléseimben. :) 

Írásaim Tárháza: Tizennyolc éves, majdnem teljesen átlagos diáklány vagyok, és a Tabu cikkeket mondhatom a védjegyemnek.

BreeStories: Mosolygós, kedves, pörgős lány vagyok, aki ha úgy van, egy nap alatt képes 3 könyvet is felfalni. Imádok blogolni, ez az egész már az életem részévé vált. 

MissReaders: Húha, talán túlontúl őszinte vagyok, és néha már sértően szarkasztikus. Aki nem érti az iróniámat, az könnyen magára veheti az amúgy viccnek szánt poént.

Bibliofilblog: Most, hogy túl vagyok egy magyar szakon és egy összehasonlító irodalom- és kultúratudomány mesteren, kezdem újra felfedezni az olvasás örömét. Eddig mindig tárgyilagosan, szárazon és az objektivitás látszatát keltve kellett irodalmi témákkal foglalkoznom, a blogot épp azért hoztam létre, hogy megmutassam, milyen „élmény” nekem olvasni. Bloggerként a lustaság és a lelkesedés különös elegye jellemez, ami sajnos inkább hátráltat, mintsem segítene. 
 
Anyaolvas: Amit mindenkinek el szoktam mondani, hogy 2 kicsi fiú könyvmoly anyukája vagyok. És a védjegyem? Nem hiszem, hogy sikerült volna valami ilyesmit kialakítani, így csak egy mezei blogger vagyok a többi között. Ezért irigylek pár bloggert, aki igazán egyedi módon vezeti a blogját.

Lap lap után: Igazából sosem a mélyelemzések híve voltam, hiszen azt mindenki megkapja, megkapta a gimnáziumban. Sokkal inkább szeretek olyan bejegyzéseket írni, amiben azt adom át a könyvmolyoknak, miért jó olvasni az adott könyvet, vagy éppenséggel miért nem. Sokan az átvezető idézeteimet tartják a védjegyemnek, amit a bekezdések közé szoktam beilleszteni – valamiért nagyon megszerettem ezt a módszert, s úgy tűnik, kedvelik is. :)

Niitaabell Világa: Húha. 23 éves lány vagyok, aki jelenleg a könyviparban nyomul, ami nagyban megkönnyíti a blogger létet. A megjelenések kapcsán így napra kész lehetek, s egy új könyvre elsőként csaphatok le – ha épp dolgozom, s a keret is megengedi. Elég nyersen tudok fogalmazni, ha valami nem tetszik. Emiatt szoktam kapni nem túl kellemes hangvételű leveleket, de ez is hozzátartozik a dolgokhoz: hiába nem tetszik másnak, én akkor is kimondom, amit gondolok, s amit érzek. Természetesen sosem bántó módon, hanem építő jellegű kritikaként. Emellett szoktam saját írásokat is közölni, legyen az novella, vagy egy könyvesbolti élménybeszámoló.

ChroniclesofaBookshelf: "Harmadszor lesz játékmester. Mit mondana? Mi a védjegye?" -  Ha fel akartok ismerni, vagy azt szeretnétek, hogy megjelenjek, keressétek és idézzétek az Éhezők Viadalát, vagy Harry Pottert. Imádom a Jazz-t, és a tudásomat megcsillogtatni, mert ha a fejemben maradna a felhalmozott tudás, szétrobbannék. Amúgy énekelni is borzasztóan szeretek, és tudok is. Nem én mondom, hanem a körülöttem levők. Jellemzőek rám a filmes,- illetve könyves,- verses idézetek, dalszövegek, utalások, vagy olyan infók, amiket más talán még nem hallott. Kedvenc együttesem a Coldplay, példaképem Jennifer Lopez - ha másban nem, a hajunk hosszában, és színében hasonlítunk. És sokat rizsázok. Ezért a szakdolgozatomnál is megfeddtek, próbálom visszafogni, de nem megy. Is it too late now to say sorry?


3.) Melyik elkészített írásodat tartod az idei legjobbnak?
 
Lap lap után: Újfent egy gonosz kérdés, gondolkoznom kell. :D Szurovecz Kitti – A sokszívű c. könyvéről írt kritikámat, és Pachmann Péter – Misu háborúja c. regényéről sikerült szerintem az idei évben a legjobban az elmélkedésem. :)

Niitaabell Világa: Mivel minden írásomra több órát is rászánok, így nehéz kiválasztani egyet. Olyan, mintha azt kérdeznéd, melyik a kedvenc gyerekem. Ha nagyon muszáj választani, akkor Szurovecz Kitti: A sokszívű könyvéről írt kritikámat emelném ki. Illetve emellett az első könyvesbolti beszámolóm a szívem csücske. Olyan lendülettel írtam, hogy majdnem kigyulladt a klaviatúrám. 
  
NeverLetMeGo: Ez rém egoista válasz, de bár idén keveset posztoltam, ahhoz képest viszonylag sok akad köztük, amelyekre büszke vagyok…értékelések terén pláne, de szerintem az az 50 kérdéses TMI Book Tag sem volt semmi. xD

HagyjatokOlvasok: Most például a nemrég megírt Simon ésaHomosapiens-lobbi értékelését szeretem a legjobban, mert az az egyik legfrissebb irományom. Egyébként addig nem rakom ki egyik posztomat sem, amíg nem érzem az aktuális legjobbnak. Ha valamiről nem tudok olyan posztot írni, amilyet szívesen látok könyves blogon, akkor csak a Molyra írok róla valamit és annyiban hagyom.

Bibliofilblog: Nagyon szeretem az eddig elkészült book tag-eket, imádom ezeket írni, és úgy érzem magam ilyenkor, mintha visszahoznám az emlékkönyvek kitöltésének izgalmát kislánykoromból. Emellett az "Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában" szemléjét szeretem a legjobban, mert nagyon megérintett az a könyv, amiből talán kicsit sikerült is átadni a bejegyzésben.

MissReaders: Nem szoktam kategorizálni a bejegyzéseimet, ebből adódóan kedvencem sincs. Egyformán szeretem az összeset, hisz az én verejtékem van mindben. :’D

Veronika's ReederFeeder: Hű, ez nagyon nehéz kérdés. :) Imádom, ha egy történet olyan varázslatos és érzelmekkel teli, hogy meg tud ihletni, és igazán egyedi írásra sarkall. Nagyon boldog vagyok, mert idén is sok ilyen könyv akadt a kezembe, de ha csak egyet mondhatok, talán Leylah Attar Mists of The Serengeti című csodálatos könyvéről írt értékesemet említeném, ami az egyik volt azok közül, ami igazán sok visszajelzést kapott mind magyarul, mind angolul.

MFKata: Az az igazság, hogy nem olvasom vissza az írásaimat közzététel után. Olyan lenne az nekem, mint visszahallgatni a hangom. Szörnyűnek látom/hallom, még akkor is ha mások jónak találják. Így talán a látogatottságból tudnék leszűrni, de az sem mérvadó. Ha választanom kellene, akkor Colleen Hoover egyik kötete. De csak azért, mert imádtam :D 

Írásaim Tárháza: A fentebb említett Tabu cikk első részét. Napjainkban egyre több fogyatékkal élő vállalja fel magát, lép ki a nyilvánosság elé. 2018-at írunk hamarosan, de sajnos még mindig sok embernek kell felnyitni a szemét.
   
Anyaolvas: A Kvíz Keddeket. Az összes többivel úgy vagyok, hogy mikor visszaolvasom, mindig tudnék rajta változtatni, és utólag sosem érzem elég jónak.

BreeStories: A legjobbnak? Hű, micsoda kérdés :D Azt hiszem, a legjobb írásomat Colleen Hoover - Velünk véget Ér című könyvéről készítettem.

Könyvjelző: I: Böszörményi Gyula: Ármány és kézfogó értékelését szerettem meg a legjobban idén. Örülök, hogy folytattam a sorozatot, mindegyik rész nagy kedvenc lett, és már alig várom, hogy az utolsó részről is írjunk majd. P: Huh, ez igazán nehéz kérdés, de azt hiszem, hogy a Csendfolyót mondanám. 

Építőjelleg: Kettőt sorolnék ide, ha lehet. Az egyik a „Ne sajnálkozz, tegyél ellene” – ami fontos állatvédelmi lépésekre, kezdeményezésekre hívta fel a figyelmet, a másik pedig a „ Legendás lények és megfigyelésük” c. sorozatom, amit pont a te halloweeni tematikus heteden sikerült összehoznom. :)

ChroniclesofaBookshelf: Kettőt, könnyebbet. Mindegyik írásom látogatottsága bőven 200 fölött jár, szóval ha ebből a szempontból nézzük, valahol az egész évem sikeres volt. Ám azt meg kell jegyeznem, hogy az újabb posztok, azok, amikhez extra készül, illetve az idegen nyelvű olvasásokról készült beszámolók sokkal kelendőbbek, bár nem tudom, miért. Meg persze azóta szalad nagyon a kordé, mióta ilyen a blog stílusa. De különben erről az olvasókat kellene kérdezni, hiszen én egyiket se látom annyira kiemelkedőnek. Csak lököm a sódert folyamatosan, meg írom ami a fejemben van. 


4.) Mit tudnál a 2017-es év legnagyobb mérföldköveként említeni, ami a blogodon, illetve veled történt?
 
Niitaabell Világa: A saját legnagyobb mérföldkövem, hogy valóra válthattuk egy álmunkat: az országot átszelve északra költöztünk. Ez egy nagyon nagy lépés volt, hiszen se ismerősünk nem volt a kiválasztott városban, se a munka  nem volt biztos alapokon, de minden simán ment. A bérelt lakás gyönyörű, a város kápráztató, s rengeteg lehetőséget rejt magában. A blogom szempontjából pedig azt emelném ki, hogy ősszel belekerültem a Libri szakértői csoportba. Ez egy hatalmas elismerés. Igaz, még csak egy ajánlót írtam, de ez jövőre változni fog: csak úgy sorjáznak majd tőlem a jobbnál jobb könyvek ismertetői.

NeverLetMeGo: A blog idén sajnos kicsit leült… elég kevés volt az időm, így nem volt annyi időm foglalkozni vele, mint akartam – ez az eredményeken is látszik –, de még ennek ellenére is rengeteg pozitív emléket raktároztam el az évből. Egyrészt, két évesek lettünk…amiről álmodni sem mertem volna, hogy megéljük az én gyatra kitartásomat ismerve. Továbbá volt szerencsém pár bloggertársam interjúalanyának is lenni, amit szintén hatalmas megtiszteltetésnek éreztem – és érzek most is. Ami engem illet…a 2017 azt hiszem a tapasztalatok éve volt számomra, a magánéletemben és az egyéb eredményeimet tekintve is.

HagyjatokOlvasok: Napokig laktam egy másik könyves bloggernél Budapesten a Könyvfeszt. miatt, aztán elmentünk kettesben túrázni a Mátrára! :D Az én mérföldkövem az, hogy végre van egy olyan könyvmoly barátom, akivel épp annyira különbözünk, amennyire kell, de mégis egy rugóra járunk.

Könyvjelző: I: A Fennmaradottak krónikái hét 2. felvonás az egyik nagy kedvencem volt a blog életében. Sok plusz információt kerestünk az utolsó részről, és Lia világáról. Sok olvasók volt azon a héten. P: Idén léptük át a 100.000-es látogatottságot, erre nagyon büszke vagyok. 

Írásaim Tárháza: Ha a blogot nézem, akkor az egyik mérföldkő, hogy átléptem a 100.000 összmegtekintést, a másik pedig, hogy megünnepeltem az olvasóimmal a blog 3. szülinapját. Ha a magánéletet nézem, akkor ilyen mérföldkő, hogy megszereztem a handbikeomat és már le is tekertem vele életem első 5 kilométeres versenyét.

Anyaolvas: a 100.000 megtekintésre igazán büszke vagyok, főleg, hogy korábban lett meg, minthogy 1 éves lett a blog.

MFKata: Óriási kihagyáson/pihentetésen vagyok túl. Nem volt ötletem, energiám és időm. Most már csak az utóbbin kell korrigálnom, és minden oké lesz. 

BreeStories: Mérföldkő? Csodás embereket ismertem meg, eszméletlen aranyos barátokra tettem szert, akikkel napi kapcsolatban vagyok. Nekem ez a legnagyobb ajándék, amit a blogomtól kaptam. 

MissReaders: Nem szeretek számokkal dobálózni, mert szerintem jelentéktelen, hisz ez egy hobbi. Azonban nagyon boldog vagyok, hogy kevesebb mint egy év alatt ennyi rendszeres olvasóra és Facebook követésre tettem szert.

Veronika's ReederFeeder: A két éves blogszülinapom határozottan egy nagy mérföldkő volt, de nem hiszem, hogy ilyesmire gondoltál (de, pont ilyenre gondoltam - a szerk.) így összegyűjtöttem 5 szuper dolgot, ami idén történt velem. 1. Nagy megtiszteltetés volt, hogy az én borítómat választották Rácz-Stefán Tibor Mikrofonpróba című könyvéhez, és még mindig hihetetlen dolog számomra a könyvesboltok polcian látni a borítómat, ami, mivel egyedileg készült, sok-sok nap és hét munkája volt. 2. Nagy boldogság volt, hogy Jennifer L. Armentrout az én blogomat választotta ki a magyarországi, szerb és román blogok közül, hogy dedikált könyveket küldjön, amelyekből utána volt is lehetőségem sorsolni. 3. Hihetetlenül nagy élmény volt találkozni Pepe Tóth-al, aki nagyon aranyos és közvetlen volt, pedig végig totálisan zavarban voltam. :) 4. Semmihez sem hasonlítható érzés volt, amikor megláttam a nevem Szaszkó Gabriella Beszélj hozzá című könyvének köszönetnyilvánításában. (...) 5. Idén is rengeteg ARC-t és recenziót volt szerencsém olvasni, amiért nem lehetek elég hálás! Ezek közül több is nagyon korlátozott számban került kiküldésre, és csodálatos érzés, amikor érdemesnek találnak arra, hogy elsőként vehesd kezedbe a kedvenc szerzőid könyveit.

Építőjelleg: A blogomon szerintem a korábban említett kettészedés volt a mérföldkő, aminek az volt az egyszerű oka, hogy egy nagyon személyre szabott és minimál designt akartam a blognak adni, amihez nekem a blogspot nem adott kellő terepet. Ami pedig személyes mérföldkő volt, az szerintem az, hogy a szakításom után visszatértem korábbi önmagamhoz, és rengeteget fejlődtem.

Lap lap után: Azt, hogy a Nagy Könyves Beavatás csapata felkért egy szakmai napon előadásra, mint blogger, és azt, hogy a Líra megkeresett egy közreműködéssel kapcsolatban, miszerint én is szerkesztő legyek az új weboldalukon. ^^

Bibliofilblog: A legnagyobb mérföldkő természetesen a blog indulása volt, sosem felejtem el azt az izgalommal teli vasárnap délutánt, mikor létrehoztam Instán a Bibliofilblog profilját – akkor, hirtelen, minimális agyalás után lett meg a neve is. Számomra minden, a bloggal kapcsolatos komment is mérföldkő, mert nincs annál jobb érzés, mint az, ha valaki elmondja a véleményét a bloggal kapcsolatban.

ChroniclesofaBookshelf: Majdnem 45.000-nél jár a blog látogatottsága, amit szép eredménynek tartok. És ennél is büszkébb vagyok arra, hogy most már önerőből képes vagyok, illetve képes voltam levelet fogalmazni az egyik legnagyobb amerikai írónőnek, Colleen Hoovernek (meg úgy egyáltalán bármilyen másik angol nyelvű írónak) amiben gratuláltam a Without Merithez. Ő pedig ezt írta vissza: Henrietta, Wow! Thank you so much! I am glad you have enjoyed Without Merit and thank you for the support! ❤ Colleen. - Mi ez, ha nem megtiszteltetés?! Egy írónőtől, aki kedvencem az első könyve óta, hatalmas élmény ilyeneket kapni. Ezen kívül megszületett az első angol értékelésem a Goodreadsen, ami után elsírtam magam. Komolyan. :)


5.) Mik a céljaid, terveid 2018-ra?

NeverLetMeGo: Az általános életfelfogással kapcsolatos szokásos újévi pozitív blablát most talán hanyagolom… koncentráljunk inkább a könyves és blogos célokra – nem mintha nem lennének ezek is félelmetesen optimisták és zömmel talán mindenféle valóságalapot nélkülözők is. (...) Szóval álmodjunk nagyot: idén csődöt mondtam, következő évben szeretném, ha összejönni elolvasni 100 könyvet. Na jó, legalább 70-et…én már boldog lennék. Aztán, természetesen szeretnék több értékelést írni, ahelyett, hogy elbliccelném az olvasott könyvek felét, mert ezzel már magamat is a sír felé kergetem. Van a tarsolyomban egy kisebb személyes projekt féle is, ami nem kevés felkészülést és plusz munkát igényelne, de nagyon szeretném már megvalósítani. És apropó, projekt, természetesen megyünk tovább a teammel, és remélhetőleg a következő évben is sokat dolgozunk majd együtt – ezzel kapcsolatban is vannak terveim, de ezeket fedje egyelőre jótékony homály.

Niitaabell Világa: Szeretném kicsit magasabb szintre vinni a blogolást. Idő szűkében majdnem csak értékelések vannak rajta. Ezen szeretnék változtatni, s több saját tartalmat felvinni. Tervezek belevágni egy folytatásos történetbe. Már csak azt kéne kitalálnom, milyen időközönként szakítsak időt arra, hogy egy-egy fejezetet megírjak. Bár lehet, hogy ez csak 2019-ben fog megvalósulni, mert jövőre még a nyelvvizsgára kell koncentrálnom.

MFKata: A fenti válságot, illetve időhiányt leküzdeni, és újra belevetni magam a blogolásba. 

HagyjatokOlvasok: A blog folytatása, a határidők és a színvonal tartása, fejlődés pozitív irányba. 

Bibliofilblog: Fontos cél, hogy rendszeresen jelenjenek meg bejegyzések – ez semmi máson nem múlik, csakis a lustaságom legyőzésén. Emellett szeretnék két új rovatot is indítani, csatlakoznék a „Top 5 Wednesday” csapatához 2018-tól, másrészt pedig egy amolyan „Out of my Comfort Zone” projektem is lesz az év második felében, de hogy ez pontosan mit jelent, azt majd csak később árulom el. 
 
Anyaolvas: Hát ez egy fogós kérdés, mivel sosem szoktam előre tervezni. Viszont, ha jobban belegondolok, akkor jobb lenne, ha több bejegyzést tudnék előre beidőzíteni, de persze tudom, hogy lusta vagyok rá, így tuti ez a terv marad csak elméleti síkon. 

Veronika's ReederFeeder:  2017-ben jóval kevesebb időm volt az olvasásra és a blogra, ami az olvasmányaim és az értékeléseim számán is erősen meglátszik. Ez részben a hónapig tartó lakásfelújításnak, részben annak köszönhető, hogy a munkahelyemen eléggé megnövekedett a munkateher. Így 2018-ra csak annyi a tervem vagy inkább a kívánságom, hogy egy kicsit több időt tudjak szánni a blogolásra. :)

Építőjelleg: Szeretnék megint egy nyári idényt kint dolgozni Amerikában, mert ott tanultam a legtöbbet az építészetről. Több időt szeretnék olvasással tölteni, és több nagyon vágyott olvasmányt is a kezembe venni. Haladni akarok tovább az úton, amin elindultam szellemileg, emberileg, és szakmailag. 

Könyvjelző: I: Újabb rovatokkal készülünk, és szeretnénk minél több értékelést is hozni a követőink számára. P: Szeretnénk még több rendszeres olvasót látni az oldalon, ezért szeretnénk mindent megtenni. 

MissReaders: Szeretném kibővíteni a blogom portékáját. Több krimit fogok olvasni, értékelni, és a magyar olvasások mellett minél több angol nyelvű könyvről jó lenne beszámolót készíteni. Emellett megmarad az ifjúsági vonal, s szeretném rendszeresíteni a Top 5 szerda topikot.

BreeStories: Videók, könyves trailerek, blogos projektek, stb. nagyon nagyon sok tervem van! Remélem, hogy sikerül is megvalósítanom őket.

Írásaim Tárháza: Nem abbahagyni a blogolást *nevet*. Oké, ez így elég tág, de 2018 húzós év lesz.  Körülbelül 30-40 könyvet tervezek olvasni (többet nem merek bevállalni) valamint több novellát írni, posztolni.

Lap lap után: Egy sikeres érettségi + felvételi kombináció, s emellett folytatni, amit elkezdtem. Emellett szeretnék több szépirodalmi művel is megismerkedni, ahogyan elkezdeni angolul és oroszul is olvasni. :)

ChroniclesofaBookshelf: Hadd idézzem fel egyik kedvenc blogom, a Chronicles of a Bookshelf szavait. "Azt se tudom holnap mi lesz, nemhogy jövőre. Soha nem tervezek előre, hónapokkal, évekkel előre főleg. Az olvasmányaimat is "ami jön, azt ragadd meg" alapon választom ki." - This is me, this is real, I'm exactly where I'm supposed to be now, nánáná... Nem tervezek előre, mert nálam az elfecsérelt idő lenne. Az időt pedig fordíthatom olvasásra, és máris hasznosabban telnek unalmas és végletekig elpazarolt napjaim. De ha már így feltettem a kérdést saját magamnak, (nem vagyok bolond, én írtam a kérdéseket) akkor illendő lenne értelmes válasszal előállni. Tényleg nem tervezek soha előre, így a bloggal sem. Nem húzom le a rolót, ennyit tudok biztosan. Ha jön az ihlet, nem állok ellen, a lehetőséget megragadom.



6.) Mondj egy olyan, blogolással, a blogoddal kapcsolatos dolgot, amit az olvasóid esetleg nem tudnak. :) 
 
MissReaders: Néha siralmasan nehezen állok neki cikket írni, de amint eljutok a szöveg negyedéig, beszippant és utána abba se akarom hagyni. Mielőtt kikerülne egy értékelés, minimum 2 emberrel lektoráltatom a szöveget, és néha még így is előfordul egy-egy apróbb hiba. Zenehallgatás nélkül nincs írás, lehetetlen csendben fogalmazni. Mielőtt lehúznék egy könyvet, csekkolom molyon, hogy ismét én vagyok-e a kivétel, akinek nem tetszik az adott alkotás. Na, ez több lett mint egy, számolni se tudok.
 
Anyaolvas: Egy időben nagyon rá voltam gyógyulva a statisztikákra, idegbajt kaptam, ha kevesebben nézték meg a blogot, mint előző nap. Aztán erről leszoktam, mert éreztem, hogy átestem a ló túloldalára. A bejegyzések néha nehézséget okoznak, mert úgy érzem, hogy nincs semmi mondanivalóm, de mégis jó lenne új bejegyzés. Ilyenkor szoktak előkerülni a book tagek, és azt teszem közzé, hogy ne maradjanak az Olvasók olvasnivalók nélkül.

Írásaim Tárháza: Van, amikor fikarcnyi kedvem nincs blogposztot írni, így megesett már, hogy másfél napomba került egyetlen poszt írása. Valamint jártam már úgy, hogy olvasás közben kerestem képet egyik-másik bejegyzéshez.

Lap lap után: Hm, igazából a kinézet megszerkesztése volt kemény dió, annak köszönhetően tudok ma már egész jól kódolni, és szívesen segítek más bloggereknek is egyéni sablonokat szerkeszteni. :) Sajnos mostanában kevés az időm az érettségi miatt, de próbálok emellett is időt szorítani az olvasásra, mert a követőimnek köszönhetően olyan szinten szerves része lett a mindennapjaimnak a blog, amiről álmodni se mertem volna. Hatalmas köszönettel tartozok minden olvasómnak, hiszen nélkülük nem lennék ma itt. 

NeverLetMeGo: Arra nyilván valamennyien rájöhettetek, hogy relatíve sokat ülök egy bejegyzésen, aminek aztán azért a terjedelme is olyan…ahogy azt is tapasztaltátok már – idén fájdalmasan sokszor –, hogy milyen, s miként csattan az oldalon, ha időhiánnyal küzdök. (...) Hogy az értékeléseknél maradjak, kissé rendhagyó módon indulok neki a dolognak, így először nem is magával az írással foglalkozok: a legelső teendőm, miután becsuktam a könyvet, a montázs összeállítása. Ezt követően gyorsan elkészül a poszt fejlécének maradék része – magyarul a könyv adatai, fülszövege, borítója –, s ezeket kapásból viszem is át Wordből Bloggerbe, hogy érezzem a haladást, érezzem, hogy a poszt már egyenes úton halad afelé, hogy megszülessen – még ha kell is utána vagy két hónap, mire ez megtörténik. A következő lépés a bejegyzés végi mezők kitöltése, mert ezekkel viszonylag gyorsan haladok, s így ellebeghetek egy darabig az eredményesség illúziójában. A legnagyobb kihívás viszont kivétel nélkül az értékelés rész maga…és itt szokott minden elúszni. Elárulok egy titkot: képes vagyok heteken át azt játszani, hogy este leülök a szövegszerkesztő elé, megnyitom a doksit, aztán órák hosszat molyolok, és végül érintetlenül bezárom a fájlt. Akár a szuperképességem is lehetne.

MFKata: Az elején minden könnyebb volt. Egyre magasabb elvárásokat támasztok én is magammal szemben, és egy poszt megírása, formázással és szerkesztéssel most már minimum két óra. Ha még valami extra is belekerül, akkor az plusz. De amikor a teljes poszt kész, akkor arra jó ránézni, és persze szeretettel csinálom. 

HagyjatokOlvasok: Ld. a 3. kérdésre adott válaszomat! ;) Amúgy még egy érdekesség rólam és a blogolásról: minden egyes könyvhöz készítek kézzel írt vázlatot, amin néha csak hívószavak vannak, máskor komplett bekezdések. Újabban – pár hónapja – ezeket a teleírt papírokat elrakom, bár nem tudom megmondani, hogy miért.

BreeStories: Hahahaha:D Van, amikor egy posztot megírok 10 perc alatt. Csak jönnek, jönnek a jobbnál jobb mondatok. Aztán van amikor egy hónapig ülök az értékelésen. A legjobb, amikor minden kész, de megszívat a blogspot, és nem úgy formáz, ahogy én akarom. Egyrészt nem szoktam spoileres bejegyzéseket írni, csak ritkán. Mivel minden olvasónak más lehet spoiler, nagyon fontos logikusan átgondolni, mit is írhatok bele a posztba. Emellett ami elengedhetetlen, hogy ne legyen tele helyesírási hibákkal és értelmetlen mondatokkal. Én is olvasok blogokat, és szerintem ezek nagyon fontos szempontok. Hibázhatunk, mindenki hibázik, de, amikor egy bloggernél ez rendszeres, akkor nálam tiltólistára kerülnek. Ez egy hobbi, de szerintem muszáj komolyan vennünk, mert másoknak is írunk, nem csak magunknak.

Veronika's ReederFeeder: Egy-egy bejegyzés elkészítése akár napokig is eltarthat (magyar értékelés, angol értékelés, teaser, formázások, stb.) éppen ezért rakás olyan posztom van, ami félig kész, de egyszerűen nincs időm befejezni. :(
 
Bibliofilblog: Bármilyen egyszerűnek tűnik egy bejegyzés, nagyon sok tökölés van mögötte – legalábbis részemről. A bejegyzés minden pontját képes vagyok megkérdőjelezni, folyamatosan érvelnem kell magam előtt is, hogy biztosan jó lesz-e úgy, ahogy írom. Szóval borzasztóan analitikus vagyok, ami egyetemi örökség. Ja, és szörnyű megtanulni használni egy felületet a semmiből, főleg, ha olyan béna vagy ezekben a dolgokban, mint én. Még most sem tudom biztosan, hogy mi hol van a blogfelületen… 

Könyvjelző: I: Az elején nem is gondoltam volna, milyen aprólékos munka egy bejegyzés megírása. Már maga a tudat, hogy oda kell figyelni, mit is írok le az általam olvasott könyvről. Képek keresése a montázshoz, a szereplők képeinek kiválasztása. Szeretünk mindegyik értékelésbe is érdekességet hozni, amik lefordítása, és összeállítása is időbe telik. Mégis minden ráfordított időt megér, amikor egyben látjuk a kész bejegyzést. P: kívülről szerintem sokan nem is gondolják, milyen sokáig tart egy bejegyzést megalkotni. Nagyon fontos számunkra, hogy ne csak szöveges legyen az értékelés, hanem más apróságokkal is felhívjuk a figyelmet az adott könyvre.

Niitaabell Világa: A legtöbb bejegyzést hajnali öt és hét között írom. A munka miatt sokszor nem jut időm rá, csak akkor, hogyha jóval előbb felkelek. Így már talán érthetőbb, miért nincs sok plusz tartalom az értékelések mellett. :)
  
Építőjelleg: Egy bejegyzésem elmondhatatlanul sok munkát vesz igénybe. Aktívan ilyenkor egy bejegyzés olyan 8-10-12 óra alatt készül el. Legtöbbször éjszaka születnek ezek, alvás helyett, hiszen van, amikor későig dolgozom. (...) Rengeteg információval dolgozom, és sosem magyar oldalakról szerzek adatot. Legtöbbször angol, francia, ritkább esetben spanyol forrásanyagokat használok fel. Az olvasókkal közölt adatokat hiteles forrásokból keresem, nem ritka, hogy könyveket is segítségül veszek. (...) Egyik szokásom, hogy filozófiai eszméket húzok mindenre. Ezeknek az összefüggéseknek, kontextusoknak az átlátása időigényes számomra, viszont mindenképpen érdemes ezzel foglalkozni, mert magyar viszonylatban kevés ilyet látok, pedig szükség lenne rá.

ChroniclesofaBookshelf: "Takarodj." - Ez volt az első gondolatom, amikor rájöttem, hogy ez a kérdés benne maradt a listában, hiszen így kénytelen - kelletlen meg kell osztanom az olvasókkal, a többiekkel minden mocskos kis háttértitkot, ami a blog mögött húzódik. Az első, és talán legnagyobb: egy poszt legalább egy hét. Régen zavart, hogy nem megy minden azonnal, de azóta rájöttem, hogy hohohó, tényleg kell ennyi idő ahhoz, hogy minden flottul menjen. Másrészt pedig eleinte csak azt lestem, mikor jön a következő feliratkozó. Persze már nem így van, hiszen aki észreveszi, hogy létezik a blog, az már jól járt, aki meg nem jön, szintén így járt. Ja, és megsúgom, egy olyan oldalnál, mint ez, nem elég, ha tudja az ember, hogy kell bemenni a blogspotba, és csóközön. Nekem semmit nem enged a szerkesztésben, mert gyári template. Szóval kőkemény órákat töltök a formázással, sokszor több időbe kerül, mint a poszt maga. És az előnyök? Nos, egyrészt nem kell a betűtípust formáznom, a képeket óriási méretben pakolhatom ki. Másrészt a poszt feelingje, ha kiraktam. Meg a blogspot förtelmes sablonjaitól való teljes elkülönülés...


7.) Melyik 3 könyvet tartod idén a legjobbnak?

Lap lap után: Ejnye, újfent fogós kérdés… :D Jodi Picoult-tól az Apró csodák, Benyák Zoltán-tól A nagy illúzió, és a jelenleg is olvasott könyvem Adrian Tchaikovskytól Az idő gyermekei.

NeverLetMeGo: Alapból azon vagyok, hogy összeszedjek egy 5+-os listát, és már az is éppen elég kihívást jelent számomra, nemhogy három. De jól van, legyen ennyi…bebizonyítom, hogy megbirkózok a lehetetlennel is. Íme tehát a kiválasztottak (nem rangsorolva): Colleen Hoover – Velünk véget ér; Tabitha Suzuma – Kimondhatatlan; Szurovecz Kitti – A sokszívű.

Könyvjelző: I: Böszörményi Gyula: Nász és Téboly, Colleen Hoover: It Ends with Us – Velünk véget ér, és R. Kelényi Angelika: A grófnő árnyékában. P: Leylah Attar: Papírhattyú, Colleen Hoover: Egy nap talán és Erin Watt: Papír hercegnője. Azt hiszem ez a három kedvenc idén. 

BreeStories: Anne L. Greentől az Elvarratlan szálak, R. Kelényi Angelikától a Bünős örömök városa, és Colleen Hoovertől a Velünk véget ér. :)  

HagyjatokOlvasok: Anne Bishop: Vörös betűkkel, Sarah J. Maas: A Court of Thorns and Roses–Tüskék és rózsák udvara, és Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak.

MissReaders: Csak ismétlem, ismétlem magam - Chris Carter minden mennyiségben, és Donato Carrisi: Démoni suttogás című könyve. De nem bírom ki, és besorolom még Colleen Hoover: It Ends with Us írását is, hogy ne nézzetek ennyire szadistának. Van lelkem...valahol. Ha megtalálnád, szólj! :D

Veronika's ReederFeeder: Csak három? Tényleg nem fukarkodtál a nehéz kérdésekkel. :) Idén is lesz év végi összefoglaló posztom, amihez tavaly top 20-as listát állítottam össze. :D Idén valószínűleg kevesebb lesz, hiszen kevesebb könyvet is olvastam (132-t, a tavalyi 161-hez képest), de három legjobbat választani így is borzasztóan nehéz. Jól átgondolva talán ezt a három könyvet mondanám: Leylah Attar: Mists of The Serengeti, Amy Harmon: The Queen and the Cure, Brittainy C. Cherry: Behind the Bars. (Jóízlésre vall ez az utolsó, nem vitás :) - a szerk.)

Építőjelleg: I. Michael Brooks - A tudomány titkos anarchiája – (Fájdalmasan jó, és ledöbbentő.) II. Soltész Béla – Hátizsákkal Brazíliában – (Fantasztikus útikönyv egy csodálatos országról.) III. P.C Harris – Árnyoldal – (Az első romantikus könyv, ami magyar, értelmes, és valamiért nagyon eredeti volt számomra.)

Niitaabell Világa: Nehéz top hármas listát felállítani, mikor annyi remek könyv fordult meg a kezemben. A teljesség igénye nélkül azt a hármat sorolom fel, amik elsőként jutottak eszembe. Ka Hancock: Üvegszilánkon táncolni, Hajdú-Antal Zsuzsanna: Utánad, Elle Kennedy: The Score – A pont

MFKata:  Colleen Hoovertől az It ends with us, Jeaniene Frosttól az Első Lobbanás, és Erin Watt Papírhercegnője. Utóbbiról még csak piszkozat van, de ami késik nem múlik. :) 

Anyaolvas: Gondolkozás nélkül ezek jutottak eszembe. 1) Margaret Atwood: A szolgálólány meséje. 2) Naomi Novik: Rengeteg. 3) Julia Lewis Thomson: Többek szerint

Írásaim Tárháza: Brittainy C. Cherrytől a Lebegés, Katja Millaytől a The Sea of Tranquility – Nyugalom tengere , és Matt Haigtől A fiú, akit Karácsonynak hívnak. :)

Bibliofilblog: Nagyon szerettem Bödőcs Tibortól az Addig se iszik-et, igazi bölcsészpornó a maga nemében – nagyon sajnáltam, hogy sok kritikus és olvasó csak úgy talált rajta fogást, ha folyton összehasonlította Karinthy munkáival. Ugyancsak nagy kedvencem volt a Stephanie Garbertől a Caraval, amit nagyon vártam, nagyon nagy elánnal kezdtem bele, aztán valahogy kb. a 100. oldalig nem sikerült magával ragadnia, nagyon szenvedtem vele, de amint beindult a cselekmény, nem tudtam letenni. (...) A harmadik pedig Angie Thomastól a The Hate You Give – nem csoda az az óriási hype, amit ez a könyv kapott, nagyon ügyesen és okosan beszél egy fontos témáról.

 

8.) Foglald össze 5 szóban a blogodat, a stílusodat!
 
Anyaolvas: Egy könyvmoly anya unaloműző hobbija. ChroniclesofaBookshelf: Merlin szakállára, ez Harry Potter..." Bibliofilblog: Kísérletező, tartalmas, vicces (?) vizuális, laza. Építőjelleg: pragmatista, tanárbácsi, zöld, konstruktív, gondolkodó. NeverLetMeGo: Tudjátok, nagy a kísértés, hogy azt az 5 szót 5 mondatnak nézzem, meg amúgy is, hogy dumáljak és dumáljak, mert azt amúgy eléggé szeretem csinálni…de tessék, jó kislány leszek. Szubjektív; részletes; agymenés; humoros; személyes. Niitabell: Sokszínű, őszinte, építő jellegű, vidám, Niitaa-s. Könyvjelző: I: Két Könyvmoly kalandozása a könyvek világában. Nagyrészt a romantikus történetek állnak közel a szívemhez, de előfordul olyan is, amikor újdonságok felé tekintek. P: Színes, tartalmas értékelések két könyvmolytól. MissReaders: Szőrösszívű, cefetül őszinte, kifejezetten minimalista, szarkasztikusan poénos, és elismerő. HagyjatokOlvasok: Őszinte, rajongó, gonoszkodó, kötekedő és mosolyogtató*. (*Mindketten - én és a blogom - furcsák és zavarosak vagyunk.) BreeStories: Barátságos, ízléses, pörgős, igényes, változatos. MFKata: érzelmes, sajátos, kötetlen, hárem, mfkata :D Lap lap után: Hékás, erre nem voltam felkészülve! Na jó, megpróbálkozok vele: őszinte, modern, könnyed, humoros, és a végletekig Annás. Írásaim Tárháza: Közvetlen, őszinte, könyves, olvasmányos, Hikaris. :)


9.) Írj egy olyan kedvenc idézetet, mondatot, ami megfogott téged idén, és nem fogod ezután soha elfelejteni. :)

Niitabell Világa: "Ha minden ember arcát Isten alkotta, vajon nevetett, amikor az enyém került sorra? Vajon ő teremti a lábakat, melyek nem tudnak járni, és a szemeket, melyek nem látnak? (...) Ha ő teremtett ilyennek, jogom van hibáztatni őt mindazért, amit utálok magamban? (...) Vajon megvan az oka annak, hogy ilyenre formált minket? Ha minden ember arcát Isten alkotta, vajon nevetett, amikor az enyém került sorra?" - Amy Harmon: Arctalan Szerelem

NeverLetMeGo: Nem tudom, rengeteg idézet van, többségében az idei, új kedvenc könyveimből, amelyek megfogtak, de nem tudnék kiemelni egyet, ami emlékezetesebb marad a többinél. Egy darab kedvenc idézetem van, az viszont még tavaly év végéről, Elizabeth Gilbert – Big Magic c. csodájából: „Véleményem szerint ez az egyik legősibb és legnagyvonalúbb trükk, amit a mindenség játszik velünk önmagam és a mi szórakoztatásunkra: kincseket rejt el mélyen bennünk, aztán a háttérbe húzódva kíváncsian lesi, vajon megtaláljuk-e őket valaha.”

BreeStories: „Ha az élet nehézségei miatt a padlón kötsz ki, két választásod van. Lent maradsz, vagy felállsz, leporolod a nadrágodat, s emelt fővel továbbmész. Én az utóbbi mellett döntöttem. Valószínűleg néhányszor még fel kell majd tápászkodnom ebben az életben. Biztos vagyok benne, hogy meg is teszem.” - Colleen Hoover: Hopeless
  
Anyaolvas: „– Már letettem arról, hogy egy konkrét súlyhoz tartsam magam, tudod? Úgy érzem, így egészségesebb vagyok. Lelkileg, mármint.”-Mona Awad: Antilányregény

Bibliofilblog: „– Úgy tapasztaltam, a legjobb módja a tanulásnak és a legbiztosabb módja az életben maradásnak, ha figyel az ember.” - V.E.Schwab: Gyülekező Árnyak

Építőjelleg: "Ha tükröt tartasz mások elé, ne felejts magad is tükörbe pillantani." - Platón 

 Írásaim Tárháza: „A távolság mit sem számít, ha az, akit szeretsz, lélekben veled van.” - Limpár Ildikó: Emlékek tava

HagyjatokOlvasok: „ – Néhanapján (...) amikor szomorú vagyok, szeretem magam körülvenni ezekkel a könyvekkel. Pompásan el tudják feledtetni velem a gondjaimat. Mintha hirtelen milliónyi barátra tennék szert, papírba csomagolva, tintából kelve életre.” - Melissa Grey: A lány éjfélkor

MFKata:  "Az agyalás a boldogság halála." - Samantha Young: Jamaica Lane 

Veronika's ReederFeeder: „Do epic” – „Alkoss marandót!” - Kim Holden: Bright Side

MissReaders: Annyi kedvenc idézetem van, hogy most egy se jut eszembe. :D 

Könyvjelző: I: „A jövőben… ha valami csoda folytán megint abban a helyzetben találod magad, hogy képes leszel beleszeretni valakibe…akkor légy szíves, belém legyél szerelmes!” - A velünk véget ér c. könyv nagy hatással volt rám ebben az évben. Lily története egyre gyönyörű, és szívbe markoló. ez az egyik kedvenc idézetem belőle. P: „Én mindig ott leszek, hogy meghallgassam a némaságodat.” Bár nem emeltem ki kedvencnek, de nagyon maradandó olvasmány volt a Csendfolyó is, abban van ez a kedvenc mondatom.

Lap lap után: „Hanna imád olvasni, de valahol, mélyen legbelül, ott motoszkál benne a kérdés: mi van akkor, ha átolvassa az életet, ami így elszáguld mellette? Ha csak a könyvalakok kalandjait éli át ahelyett, hogy sajátokat keresne, az mennyire nevezhető életnek?” Rácz - Stefán Tibor: Mikrofonpróba

ChroniclesofaBookshelf: Ezért a kérdésért már minimum bilincs járna nekem. Nem tudtam egyet választani, ezért úgy döntöttem, hozok idézetet 2017-ből, és 2016-ból is. Utóbbiból főleg azért, mert akkor olvastam AZ idézetet. Ez vagyok én, addig, és ezután is mindig. "Ismered azt a helyet a rémálmok és az álmok között? Ahol sohasem jön el a holnap, és a tegnap fájdalma teljesen megszűnik? Ahol a szíved egyszerre dobban a szívemmel? Ahol nem számít az idő, és a légzés sem teher? Ahol nem létezik más, csak a könnyű lebegés? Ott szeretnék élni. Veled." - Brittainy C. Cherry: Lebegés - A másik idézet nem meglepő módon, szintén Brittainy könyvéből való, egy hónappal ezelőtt olvastam, angolul. "You're in New Orleans. One of the best places in the world to redefine yourself. To rediscover yourself. Go find the music. Go find your soul. - New Orleansban vagy, a világ egyik legjobb helyén ahhoz, hogy újraírd, hogy újra felfedezd magad. Keresd a zenét. Keresd a hangodat. " - Brittainy C. Cherry: Behind the Bars - Ja igen, és a harmadik, mert nem bírok magammal:  "Minden rendszerben van hiba." :)


10.) Mi a legjobb tanács, amit az olvasóidnak adnál?
Mit üzennél a bloggertársaidnak?

BreeStories: Az olvasóknak: Ne hagyjátok abba az olvasást, soha! A bloggereknek pedig: remélem, még soooook - sooook ideig együtt fogunk dolgozni, kávézni, kivesézni könyveket és támogatni egymást. Imádlak titeket! <3

Építőjelleg: Az olvasóimnak azt tanácsolom, hogy ne csak testileg de mentálisan is eddzék magukat, a többi bloggernek pedig azt, hogy merjenek kilógni a sorból tartalmilag, ne a mennyiségre, hanem a minőségre törekedjenek.

Könyvjelző: I: Kívánok nekik könyvekben gazdag új évet. P: Hmmm, mit tanácsolhatok az olvasóinknak? :D Inkább kérem őket, hogy olvassanak továbbra is minket. Remélem hogy sikerül kedvükre való bejegyzéseket alkotnunk. A bloggertársainknak pedig sok-sok kreativitást kívánok az új évben is. :)

MissReaders: Az olvasóknak annyit, hogy tartsák meg a jó szokásukat és olvassanak sokat. :D A bloggereknek pedig azt, hogy legyünk őszinték, ne verjük át az olvasókat, és kérlek szépen titeket, használjatok spoiler tag-et. Valamint, hogy ne hangozzon oly’ radikálisnak, hozzácsapnék egy banális, túlrágott gondolatot is: azért blogoljunk mert szeretjük, ne csak a számokért és az ingyen szajréért, mert az megérződik a szövegkörnyezeten. 

NeverLetMeGo: Befigyel ez a folyamatos nehezítés a kérdésekben, drága Heni. :D Nos… nem vagyok egy nagy motivátor, de lenne itt valami. Elég klisé, de ha már a blogról van szó, abból kiindulva annyit tanácsolhatok mindenkinek, hogy próbálja megtalálni és kiszűrni azokat a dolgokat az életében, amelyekbe megéri vasmarokkal kapaszkodni, amelyeket nem szabad feladnia. Tudom, marha nagy képmutatás lenne részemről a kitartásról szónokolni, hiszen ha listát kéne írnom azokról a dolgokról, amikben borzalmas vagyok, valószínű ezzel kéne kezdjek, de talán éppen ezért őszinte amit fent írtam. Rengeteg mindent adtam már fel… de a blogban valami olyanra találtam, ami nélkül – nyáltengernyáltengernyáltenger – már elképzelni sem tudom az életemet, önmagam… ami nélkül nem látom magam évek múlva sem. Mindenkinek kívánom, hogy ismerje meg ezt az érzést, s azt a valamit, amibe így belekapaszkodhat.

HagyjatokOlvasok: Az olvasóknak - Vannak az életben hullámvölgyek és vannak hullámhegyek, de egyik mélypont sem tart örökké, ahogy nem is lehet folyamatosan boldog vagy elégedett az ember. Viszont csak Te tudsz a sarkadra állni és eldönteni, hogy eleged volt a rossz passzból.A bloggereknek - Jó könyvekben és sikeres posztokban gazdag új évet kívánok, kedves kollegák! ;)

Anyaolvas: Az Olvasóknak az a tanácsom, hogy merjenek egy egy bejegyzés alá írni, hiszen ez a visszajelzés a legtöbb bloggernek sokat jelent. A többi bloggernek azt üzenem, hogy fantasztikusak, tudom, milyen munka van a bejegyzésekben, ezért minden elismerésem a Tiétek, hogy kitartóan írtok!

Veronika's ReederFeeder: Hiszek abban, hogy nem kell, hogy mindenkinek ugyanazok a könyvek tessenek. Sőt, igencsak unalmas lenne a világ, ha ez így lenne. Ha nem fog meg egy könyv, ne erőltesd, és lépj tovább. Túl sok jó könyv van a világon és túl kevés idő ahhoz, hogy olyanokkal töltsd el, ami nem tesz boldoggá, és amiről utána egy olyan értékelést írsz, ami csak elveszi azoknak a kedvét, akiknek valójában íródott, és akiknek esetleg tetszene. A bloggereknek pedig csak azt tanácsolnám, amit a férjem mondott nekem a kezdetek kezdetén: „A blog van érted és nem te a blogért”. Mindig kedvvel és szenvedéllyel csináld a bejegyzéseidet, mert az olvasóid is megérzik, ha már nem élvezed, és csak teherként éled a blogolást. Elsősorban magadnak blogolsz, és csakis a saját elvárásaidnak kell megfelelned, sohasem a másokéinak. :)

MFKata:  Az olvasóknak azt üzenem, hogy olvassanak annyit és akkor, amikor csak akarnak. Csak semmi kötöttség és elvárás, sem mások, sem maguk felé. A bloggertársaknak pedig: ne foglalkozzatok a negatív kommentekkel, mindig csak a saját véleményeteket írjátok le, abba nem köthetnek bele. Ha ez valakinek nem tetszik, akkor az ajtó nyitva áll. Az olvasás szeretete köt össze minket. És „Soha ne hagyjon el a remény!”

Bibliofilblog: Az olvasóknak és a bloggereknek egyaránt a következőt tanácsolnám: soha ne engedd, hogy elnyomja a saját ítélőképességedet a mainstream közbeszéd egy-egy könyvről. Attól, hogy valami mindenkinek tetszik/nem tetszik, nincs veled semmi gond, ha másképp gondolod. Ne félj elmondani a véleményed, de mindig érvekkel támaszd alá, ne lövöldözz bele a nagyvilágba. A bloggertársaimnak pedig szeretném megköszönni, hogy ilyen befogadó, segítő és jófej közegbe csöppenhettem. 

Lap lap után: Hm…talán azt üzenném az olvasóknak, amit a fenti idézet próbál átadni az olvasóknak.  Olvassunk, amennyit csak szeretnénk, de emellett éljünk át mi is olyan kalandokat, mint a szeretett karaktereink, és élvezzük ki az életet, amíg lehet – a könyveink pedig ezek mellé csak színesebbé, s élvezetesebbé fogják tenni mindezt. A bloggertársaimnak pedig azt üzenem, hogy  hajrá, lányok-fiúk, mindannyian fantasztikus munkát végeztek, tiszteletre méltó mennyi időt fordítotok a blogotokra! Csak így tovább, remélem sokáig olvashatlak majd titeket! Sok virtuális ölelést és kitartást küldök nektek! :)

Niitabell Világa: Az olvasókhoz szóló üzenetem: Legyetek bátrak! Merjetek kilépni a komfortzónátokból, mert nagy meglepetések érhetnek! Az olvasás öröméért üssetek fel egy könyvet, ne külső nyomásra, vagy hogy elmondhass, te is olvastad az adott kötetet. Élvezd. Kapcsolj ki. Relaxálj. Ez legyen az elsődleges cél. A bloggereknek pedig azt üzenném, hogy ne adjátok fel! Tartsatok ki a véleményetek mellett. Mindig őszintén írjátok meg a bejegyzéseiteket, teljes szívvel. Ne a recenziós példányokért csináljátok, hiszen az a többiekre is rossz fényt vet. Ha valami nem tetszik, mondjátok ki, és lényegtelen, hogy ti vettétek, vagy kaptátok a könyvet. Az olvasók számítanak rátok, ne hagyjátok őket cserben.

ChroniclesofaBookshelf: A bloggereknek ez lenne az üzenetem: "Mondok valamit, amit amúgy is tudsz. A világ nem csak napfény és szivárvány. Ez egy kegyetlen, undok hely, és bármilyen tökös vagy, térdre kényszerítenek, ha hagyod, és soha nem engednek felállni. Senki nem tud olyan nagyot ütni, mint az élet, de nem az számít, mekkorát ütsz, hanem hogy mennyi ütést állsz ki, mikor talpon kell maradni. Bírni kell a pofont és muszáj menni tovább. Csak így lehet győzni. Ha tudod, hogy mit érsz, menj és küzdj meg azért, ami jár és közben viseld el a pofonokat!" Az olvasókhoz pedig annyit, hogy keressétek a jót, a szépet, és ha megtaláltátok azokat a blogokat, amikhez visszahúz a szívetek, legyetek ott, olvassatok, jelezzetek, mert ennél nincs jobb dolog, se nektek, se nekünk! A szívre hallgassatok, és ne az észre. Always. :)

 

A részt vevő blogok listáját itt találjátok, nézzetek be hozzájuk feltétlen! Legyen ez az indítás 2018-ban. :) 

Bibliofilblog
http://bibliofilblog.blogspot.hu

MFKata
 https://mfkata-about.blogspot.hu

 Építőjelleg
 http://epitojelleg.blogspot.hu
https://epitojelleg.wixsite.com/epitojelleg

Never Let Me Go
http://neverletmegobyviranna.blogspot.hu


Anyaolvas 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése