2017. december 31.

# 2017 # Borítóleleplező

Borító leleplező: Kate Stewart - Drive



Álmosan szép jó reggelt kívánok mindenkinek ezen az év végi napon! Tudom, tudom, nem vagyok teljesen normális, amiért ilyenkor fent kukorékolok, de most vettem észre, hogy a blogspot megszívatott, a főoldalról ismét eltüntetett minden írást. Talán mondanom sem kell, mennyire örülök ennek 6:35 perckor. Sebaj, én is vissza tudok vágni. Korábban már írtam néhány szót erről a könyvről, de valahogy mégis mindig elsuhantam mellette. Most úgy döntöttem, belevágok, de jó szokásomhoz híven a fülszöveget lefordítom nektek, hátha kedvet kaptok hozzá, amikor esetleg megjelenik magyarul. Aki meg tud angolul, annak figyelemfelkeltőek lehetnek ezek a posztok. Fogalmam sincs, ki mennyire ismeri ezt a könyvet, én nemrég akadtam rá, amikor a Goodreadsen mazsoláztam.

Ott az értékelése 4,6-on (!) áll az ötből (!!) tehát tud valamit. Fülszöveg és címkék alapján pedig eléggé NA szaga van, így a magyar kategóriát rögtön be lehet lőni: KMK - Rubin Pöttyös. Ám ami engem megfogott, az a borító. Beszélek róla majd bővebben, de ezt most nem tudom megkerülni. Utálom a lila színt, de ez...ez...na jó, a lemez is megakadt. Ráadásul van egy film, a Drive , ami "Gázt" címmel került a magyar mozikba. Annak a főszereplője Ryan Gosling (*-*) de nem kimondottan az a rétegfilm. Ez a borító határozottan olyan hangulatú, legalábbis első blikkre. Legalábbis nekem. Az írónőről annyit kell tudni, hogy a férjével és a kutyájukkal él Charleston-ban, és imád dögös, szexi, romantikus, dühös, erotikus könyveket írni, mert olvasóként is ezeket kedveli. (Én őt zártam máris a szívembe. - a szerk.) Elmondása szerint szörnyen játszik ukulelén, fotózik, alkalmanként a vodka igen jó barátja, és az utazás a szenvedélye. Talán így már jobban érthető, miért írt egy dögös, feszült, erotikus könyvet, ami az utazásról szól.

"Music . . . the heart’s greatest librarian."

"The average song is three and a half minutes long; those three and a half minutes could lead to a slow blink, a glimpse of the past, or catapult the soul into heart-shattering nostalgia. At the height of my career, I had the life I wanted, the life I’d always envisioned. I’d found my tempo, my rhythm. Then I received a phone call that left me off key. You see, my favorite songs had a way of playing simultaneously. I was in love with one man’s beats and another’s lyrics. But when it came to the soundtrack of a life, how could anyone choose a favorite song? So, to erase any doubt, I ditched my first-class ticket and decided to take a drive, fixed on the rearview. Two days. One playlist. And the long road home to the man who was waiting for me."


"Zene. A szív legcsodálatosabb könyvtára.

Az átlagos dal három és fél perc hosszú. Ez a három és fél perc lassú pillantásokhoz, a múlt felvillanásához vezet. Vagy a lelkedet visszaemlékezésekbe taszítja...

A karrierem csúcsán mindenem megvolt: az élet, amit akartam, az élet, amit mindig elképzeltem. Megtaláltam a saját sebességemet és ritmusomat. Aztán kaptam egy hívást, ami mindent megváltoztatott. A kedvenc dalaim mintha önálló életet élnének. Szerelmes voltam egy férfi ütemeibe, és egy másik dalszövegeibe. De amikor az élet ad lejátszási listát, hogyan tudna arról bárki is kedvenc dalt választani? Minden kétséget ki akartam zárni, ezért fogtam az első osztályra szóló jegyemet, kukába hajítottam, és helyette egészen más utazásra indultam. Közben pedig a visszapillantót figyeltem.
Két nap. Egy lejátszási lista. És egy hosszú út ahhoz az emberhez, aki rám vár."


"Felperzselt engem. A megrészegülésig. A beteljesülésig.
Nem tudtam gondolkodni. Nem tudtam lélegezni. 
Többet akartam."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése