2017. december 8.

# 2017 # Colleen Hoover

"Nem tehetsz mást, csak ússz, ússz..." - Colleen Hoover: It Ends With Us (Velünk Véget Ér)


"Néha ​az okozza a legtöbb fájdalmat, aki szeret."
"Lilynek nem ment mindig könnyen a sora, de annál keményebben dolgozott, hogy olyan életet élhessen, amilyenre vágyik. Elhagyta a Maine állambeli kisvárost, ahol felnőtt; egyetemet végzett, és Bostonba költözött, ahol saját vállalkozásba kezdett. Amikor szikrázni kezd a levegő közte és a jóképű idegsebész, Ryle Kincaid között, Lily életében hirtelen minden túl szép lesz ahhoz, hogy igaz legyen. Ryle magabiztos, makacs, kicsit talán arrogáns is, de emellett érzékeny, okos, és Lily a gyengéje – bár a kapcsolatoktól való viszolygása aggodalomra ad okot. Lilyt mégsem csak az új kapcsolata foglalkoztatja. Rengeteget gondol Atlas Corriganre is – az első szerelmére, aki a hátrahagyott múltjához köti. A fiú, aki lelki társa és védelmezője volt, most újra feltűnik a színen, veszélyeztetve ezzel mindent, amit Lily és Ryle együtt felépített. 


Ebben a merész és mélyen személyes regényben Colleen Hoover szívszorongató történetet tár elénk, ami új, izgalmas utakra vezeti őt magát mint írót is. A Velünk véget ér felejthetetlen mese a szerelemről, amiért nagy árat kell fizetni. Add át magad a reménynek!"


 2.939.- 
424 oldal
Magyar kiadás éve: 2017.
 Fordította: Kamper Gergely
Eredeti cím: It Ends With Us
A könyv magyar kiadásáért a Könyvmolyképző felel.

Csavar: ✓
Érzékiség: ✓
Cliffhanger: ✘
Morális kérdések: ✓
Váltott szemszög: ✘
Olvasható-e önállóan: ✓
Nézőpont: E/1.

Molyos arány: 97%
Goodreads arány: 4,4
Címkék: 21. század, családon belüli erőszak, kortárs, New Adult, felnőtt, romantikus
Sikerült téged megfognom, szívesen látnád a polcodon? Rendeld meg itt! Beleolvasnál? Nosza, tedd meg!

Music is our life - zene a könyvhöz

(A szívecskét ahhoz tettem, amit a legjobban szeretek, így jobban megismerhettek.) 

Shawn Mendes: Treat You Better
Lil Wayne: Mirror ft. Bruno Mars
B.o.B: Airplanes ft. Hayley Williams
Timbaland: Apologize ft. OneRepublic
 
 Eminem: Love The Way You Lie ft. Rihanna

Képek forrása: pinterest & saját szerkesztés

Cover love, or cover hate?  



Nem röhejes, mennyire hamar változik az ember véleménye? Ennek a könyvnek sikerült a lehetetlen, és akkor még el sem olvastam: egy pillanatra még azt is elfelejtettem, hogy nem bírom a lilát. Megacéloztam szívem, (lebuktam: titokban egy nyálas számokat játszó bandában énekelek) vettem egy óriási lélegzetet, és hátrahagytam az undoromat, hogy teret adjak valami másnak. Valaminek, ami már a Hopeless óta érlelődik, de csak most robbant. Ezen a borítón nincs semmilyen jelzés, hogy így világsiker, meg úgy bestseller, és nem puffogtat el minden létező közhelyet, csak hogy jobban fogyjon. Rendben, rajta van hogy bestseller szerző, meg New York Times, de az mégsem ugyanaz, mintha a könyvről írtak volna hasonlót. Még egy világsikerű szerző is írhat olyat, amit az olvasó legszívesebben kecskeáldozással egybekötött szertartáson vágna hozzá a szellemekhez, csak szabadítsák meg tőle. De ez nem az a könyv. Ezt kecskeáldozással egybekötve ajánlanám a szellemeknek. Mondom ajánlanám. Mondom a szellemeknek.

De lássuk a borító többi részét is. Mindenféle klisé helyett itt most egy másik írónő ajánlása szerepel, megcáfolva mindent, amit eddig leírtam. Sebaj, örülök, ha valaki kötekedik velem. Hogyaszondja: "akinek van szíve, olvassa el ezt a könyvet!" - és nekem itt történt meg a felhívás keringőre. Vannak, akiket az eszük visz előre, de én nem tartozom ebbe a kategóriába, és őszintén szólva, nem is akarok. Sokszor szívtam már meg azért, mert nem az eszem visz előre, és még fogok is párszor, mégsem cserélném el. Ti is megérzitek, amikor a szívemmel vagy az eszemmel írom az értékelést, ebben biztos vagyok. Szóval a szívem figyelmeztetett, hogyha jót akarok, azonnal kezdjem el olvasni ezt a könyvet. Függő lettem ettől a cucctól, és a jól látható megkergülésemet is ez okozza. :)

Vonakodva vallom be, kicsit megriasztott az RP címke, hiszen az utóbbi időben nem vagyunk puszipajtás viszonyban. Sőt, még haveriban is nehezen: nem kapok annyi élményt, mint régen, a csavarokat kitalálom az ötödik oldalon, és különben is, 23 éves fejjel hova olvassak Rubin Pöttyös könyveket? De persze más, amikor az ember eltervez dolgokat, és amikor lesz is belőle valami. Én vagyok az élő példa. Megbántam? Igen. Le fogok valaha szokni az RP-ről? Egyáltalán le akarok szokni? Nincs az az Isten. Már várom, amikor 90 évesen a macskáimnak felolvashatok ebből a könyvből. Egyébként ez a borító attól különleges, hogy minimalista, tehát fikarcnyit se jutsz előrébb, ha Uri Gellert játszol. Kémiai nemtudásunkat előkaparva, egy folyékony nitrogénbe mártott virágot látunk, leginkább liliomot. Nem véletlen, hogy összetört állapotban jelenítették meg, ugyanígy gyanúra adhat okot a fa mintázatú háttér is. A cím valaminek a végét, a vég közeledtét jelzi, és ez kíváncsivá teszi az olvasót: vajon kiszúrnak vele annyira, hogy a kedvenc karakterét tüntetik el, aztán írhat panaszlevelet, mint ahogy én is tettem kishíján nemrég? CoHo-tól ugyanis bármi kitelik...


Még a kezdetek kezdetén összeállítottam egy kérdéssort, ami alapján az értékeléseket írom meg. Így nem marad ki semmi, és én sem kanyarodom el a tárgytól túlságosan. Most azonban mindenféle gondolatom van, és még az ördögtől is kaptam tippeket. Ne haragudjatok meg rám, hiszen ilyen, amikor egy könyvmoly megtalálja A könyvet. Az előző olvasmányom a Without Merit volt, és érdekesnek tűnt a szokottól eltérő vonal. Nem a szerelmi szálra helyezte a hangsúlyt, de CoHo abban is hasonló mélységben bontott ki egy fontos témát. Akár úgy is mondhatnám, az írónő új vizekre evezett, és bebizonyította, hogy ott van a szeren. Aranyos, közvetlen, nincs elszállva a sikertől, és saját maga (!!!) ír vissza a levélre. Ám mindezek ellenére nehezen hittem, hogy tud még bármi olyat írni, ami után az őrület határán leszek. Ez a könyv visszakanyarodik a szokásos YA & NA vonalhoz, és azt kell mondjam: mindig van lejjebb, és feljebb. Esetünkben utóbbi. A könyv 424 oldalt tesz ki, jobb érzésű könyvmoly (like me) egy nap alatt végez vele. Ám aki követ engem molyon, tudja, hogy most több mint 3 napig tartott, de végig otthon voltam. Akkor? Többször megálltam, megérkezett a mikulás, sétáltam odakint gondolkodás közben, egyszóval nehezen bírtam az olvasottakat megemészteni. Nem segített rajtam az sem, hogy zenéket válogattam a könyvhöz, mert elsírtam magam. 


A könyvnek egyszerű alapja van, és két témát lehet élesen elkülöníteni benne: a címkéknél is látható családi erőszakot, és a szerelmi háromszöget. Ezekre épített az írónő különleges szituációkat, élethelyzeteket, illetve fonta egybe a kettőt. Nem szoktam hasonlításokat tenni, hiszen a könyveknek önálló személyiségük van, de mégis muszáj valamit megemlítenem. Az említett témákból utóbbi már a könyökömön jön ki, de gyanítom, nektek is. Az utolsó, amit a címkében olvastam, a Rajtad Áll volt, és itt kérek elnézést a rajongóktól. Mert az egy fércmunka. Régen olvastam, de jól emlékszem rá. Egyszerűen nem lehet a kategóriában maradandót írni, mert snassz, unásig ismételt, és nagyon jó írónak kell lenni ahhoz, hogy ki lehessen belőle hozni még bármit is. És jön Colleen Hoover, a kis könyvével dörömböl az olvasó ajtaján, hogy "ha untad a banánt, ezt olvasd el, kiskomám!" Szinte látom magam előtt. És ennél jobb ajánlólevél nem is kell. Még azt a snassz témát is olyan szintre emelte, hogy potyogtak a könnyeim, és azóta be vagyok csavarodva. A másik dolog pedig a családi erőszak. Ebben a kategóriában leírtak már minden létezőt, a fülünkön folyik ki, és hiába tudjuk, hogy ez nagyon komoly téma, a könyvekben mégis inkább kikerüljük. Nem? Magamat alapul véve biztosan. CoHo azonban itt is remekelt, hiszen a saját életéből vett példák alapján (!) írta a könyvet, mégpedig a saját fájdalmát felhasználva. Higgyétek el, meglátszik, hogy a könyv az olvasókért, szívből készül, vagy pénzért.

- Rá ne lépj az orrodra...tudod mit csinálj, ha rossz napod van? - Nem tudom, mit csináljak...- Ússz és evezz, ússz és evezz, nem tehetsz mást csak ússz, ússz... - Ne dalolj...- Imádok úúszni, úszni jóó, ó, vár a tenger...- Szenilla, ha nem hagyod abba, az őrületbe kergetsz a daloddal! - Bocsi...

Megint lebuktam. Az egész rajzfilmet vissza tudom mondani, és gyanítom, ezzel az írónő is így van. Borzasztóan tetszett az a megoldás, hogy ezt is beleszője a történetbe, néhol a szívem szakadt meg, máshol kishíján megfulladtam a nevetéstől. És az a legjobb, hogy egy animációs filmre építették rá a morális kérdéseket, illetve a legnagyobb igazságokra akkor jön rá a delikvens, ha olvasás után megnézi a filmet. Míg a könyv egyik fele beillene egy jó kis délutáni szitkomnak, a másik fele húsba vágó kérdéseket tesz fel, amin mindenkinek érdemes elgondolkodnia. Ha arról kérdeznének, mi a véleményem a családi erőszakról, azt válaszolnám, nem értem, hogy létezik ilyen a 21. századi, elvileg felvilágosult társadalmakban. Hogy merészel rám kezet emelni? Egyszer meri, és vége. Az a férfi, aki megüt egy nőt, nem férfi, hanem gerinctelen, aljas féreg. Ám én kívülálló vagyok, erős vagyok, ezért gondolom így. De az a nő, akit terrorizál a férje? Miért marad vele? Egy két ütés még csak belefér egy kapcsolatba, és csóközön? Biztosan meg fog javulni, és akkor minden happy lesz. Persze, sokaknál úgy kezdődik, hogy megjavul. Nem fog. Aki egyszer üt, többször is ütni fog, ezt tessék megérteni. Persze CoHo itt sem hagyta a dolgot annyiban: háttértörténetet is írt, ami a férfikaraktert meghatározza, de ez akkor sem mentség. Szóval a téma elég meghatározó, szívet szorító, és piszkosul jól körüljárt. Ja, még valami, ami fontos. Nem tudom, mit gondoltok a gép másik oldalán, de érdekelne a véleményetek: az egyik férfikaraktert megszerettem, szurkoltam neki a másikkal szemben egészen addig, míg fel nem tűnt, hogy valami nagyon nem kóser vele. "Rossz vagyok, de használható?" Az pedig külön csillagot érdemelne, ahogy a naplót sikerült a cselekménybe fűzni. Életemben nem élveztem ennyire, hogy oldalakon keresztül csak naplóbejegyzések vannak, az autogramos résznél pedig elszakadt a cérna.



Miután kidühöngtem és újra kisírtam magam, visszatérek picit Szenillához. Ha valaki azon kezd el gondolkodni, hogy lehet egy ember neve Szenilla, akkor a válaszom, hogy ez a fordítás különlegessége: Szenilla neve angolul Dory. Ma is tanultunk valami okosat. Sokszor tűnt már fel, hogyha egy könyvnél a cselekményben van potenciál, akkor a stílus szörnyű, de ha a stílus jó, akkor meg a cselekményen alszom el. CoHo rácsapott az asztalra, és úgy döntött, hogy mind a kettőnek kifogástalannak kell lennie, és ez látszik is a végeredményen. Persze az ilyenkor szokásos klisék mind megvannak, de nem CoHo lenne, ha nem egy virágboltba pakolt volna mindenkit, vagy a fő karaktereknek nem ad egy kis extra kakaót, olyat, amitől égnek áll az ember haja. A karaktert pedig szépen odaláncolja az olvasóhoz. Na igen, nehezen hittem el, hogy valaha szerelmes leszek egy olyan karakterbe, mint az egyik férfi Lily életében. Ugye látjátok, milyen az előítélet? A másik pedig: mi az ördögért kellett ugyanazt a nevet adni neki, mint a kedvenc filmemből a kedvenc számomnak?! Szerintem legközelebb meg fog ölni ez a nőszemély, de előtte jól megkínoz. Ez itt a kínzás része. Más magyarázat nincs. 
 
Azt mondtad, olyan vagy, mint a kábítószer. Csak azt nem tetted hozzá, hogy a legaddiktívabb fajtából.

Ahogy korábban is írtam, az alap elég egyszerű, de erre olyan cselekményt építettek, ami stílusban, nyelvezetben kenterbe veri a műfaj összes többi könyvét. A másik dolog pedig, hogy ez a könyv az én kezem alól is kikerülhetett volna (hahaha) mert annyira az én stílusom, annyira magaménak éreztem a sorokat. Néhány mondatot, szószerkezetet biz'isten hangosan olvastam fel, és mintha magamat hallottam volna. Ehhez jött a hatalmas érzelemhullám, amin keresztülmentem, és kész. Itt van 2017 legnagyobb kedvence. Feltehetnétek a kérdést, hogy mégis milyen cuccot nyomott ez olvasás közben, amitől ennyire megkergült. Semmilyet. Ez történik, amikor valaki rálel a nagybetűs könyvre. Picit visszatérve az írónőhöz, nem kis bátorságra vall, hogy az összes érzelmét kiírta magából. "Eww, ez paszuly, ilyet én is csinálok" - mondhatnátok ti. De ti valószínűleg eldugjátok a fiók aljába, védőbűbájjal óvjátok, és megátkoztok mindenkit, aki ki merészeli nyitni. Nekem is voltak, vannak olyan dolgok az életemben, amiket leírok, de véletlen sem tenném őket közkinccsé. Félek tőle, pedig látom, mik születnek a saját élményekből. Féltem akkor, amikor belekezdtem a könyvbe, és féltem, amikor elolvastam az első oldal első mondatát. Amit csinált a főszereplő, az nekem is megfordult a fejemben, csak állandóan közbejött valami - legtöbbször a hitem - ami segített. És a könyvek. És az írás. Mindig van miért küzdeni, mert a sötétséget elűzi a fény.


A könyv első része nem több, mint egy durván szexi, nyálas New Adult, teletömve CoHo klisékkel, de ezt szerintem írtam is korábban. A második rész picit érzelmesebb, érdekesebb, és persze a két világ közé ékeltek egy törést, ami mindent és mindenkit megváltoztat. Mivel soha nem spoilerezek, csak a kiindulásról beszélek, itt se lesz másként. A nyitójelenetben Lilyt láthatjuk, amint a saját életén elmélkedik, elég érdekes helyzetben, egy tető teraszán. Mikor aztán elhatározná magát, megjelenik egy férfi, szintén nem túl életteli szándékokkal, bár csak a székborogatásig jut el. Innen indul a drámával, életszerű szituációkkal, teletűzdelt, egyfajta érzelmi sokként ható történet, és szerencsére nem marad meg egyszerű New Adult könyvnek, hanem azt új szintre emeli. Állítom, a hosszú évek alatt kevés ehhez hasonlót olvastam a kategóriában, és nem a fangirl beszél belőlem, hiszen semmit nem olvastam el a könyvön kívül. Persze, a Hopeless után én elvesztem, de a blogolásnál objektív próbálok maradni. De akkor se véletlen Colleen Hoover a műfaj királynője: elvileg ez egy NA könyv, elég hétköznapi, egyszerű alappal. Mégis mindig tudja, hova kell tenni a csavarokat, vagy mikor jön el az ideje megbőgetni és nevettetni az olvasót.

Úgy gondolom, ez a könyv sok olyan olvasónak tetszene, akik a műfajban keresnek maradandó élményt. Hihetetlenül jól megírt szituációk, párbeszédek tarkítják, néhol humorosan, máskor szívszorítóan. Óriási érték, amiben ott a kendőzetlen igazság, és talán veletek is fordul akkorát a világ olvasás után, mint velem. Ha pedig mégsem, néhány dologban biztosan átértékelitek azt, amit eddig gondoltatok. Amit a legjobban keresek a könyvekben, azt maximálisan megkaptam, sőt, még annál is többet. Számomra ez a könyv 2017 egyik kedvence lett, és remélem, a jövőre megjelenő All Your Perfects is lesz ennyire jó. Ami biztos, ha CoHo valaha is nyugdíjba vonul, én sírni fogok. És a kendőzetlen igazság? Nincs fekete, nincs fehér, mindennek sokkal több oldala van, mint aminek elsőre látja, értelmezi az ember. De csak az érti meg, aki benne van. Tönkretesz, összeszorítja a szívet, kifacsar, felmosórongynak használja az olvasót. És megmutatja, mi van akkor, ha egy szerelemben nem csak szép dolgok vannak, hanem jelen van az érem másik oldala is. Ha valami véget ér, azzal akaratlanul új kapuk nyílnak, talán egy szebb, egy jobb felé. De lehet még ennél is jobb?! Nem tudom...

Végső értékelésem



Értékelő extra

Nitrogén, te csodás!

Mint az értékelés elején is olvashattátok, véleményem szerint a borítókészítésnél felhasznált virágot folyékony nitrogénbe mártották, így tudták megoldani, hogy szilánkosra törjön. De mit is kell tudni erről a csodás anyagról? 

"A cseppfolyós nitrogént felhasználják az egészségügyben, az élelmiszeriparban, illetve biológiai anyagok és készítmények tárolására, ilyenek a szaporítóanyagok, az örökítőanyagok is. A nitrogén nem mérgező, de zárt légtérben feldúsulva komoly fulladásveszélyt jelent, mivel a légzéshez szükséges oxigént kiszorítja a levegőből. A nitrogén nem éghető, és az égési folyamatokat is képes elfojtani. Cseppfolyósított állapotban (légköri nyomás alatt -196 °C) a nitrogén égési sérülésekhez hasonló súlyos fagyási sérüléseket okoz, ezért csak megfelelő védőfelszereléssel szabad kezelni."

Most tessék megnézni, mit csinál a folyékony nitrogén a virágokkal. Szóljatok, ha láttok érdekeset! :) 






És végül egy gyönyörű rózsa, amit folyékony nitrogénbe mártottak...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése