2018. január 1.

# 2017 # Értékelés

Képes vagy megbirkózni a félelmeiddel, az élettel? - Penelope Ward: Jake Undone (Jake Megadja Magát)

 
"Nina ​Kennedy éli az életét… de valójában nem… mindaddig, míg minden meg nem változik."

"Repülőgépek, vonatok, magas terek…Nina mindentől fél. Valójában nem lép ki a komfortzónájából, napjait az irracionális félelmei és fóbiái irányítják. Amikor Brooklynba költözik, hogy elkezdhesse ápolói felsőfokú tanulmányait, élete 180 fokos fordulatot vesz, mert akaratlan, de intenzív vonzalmat érez bámulatos lakótársa, egy agyontetovált, agyonpiercingelt pasas iránt, aki egyben az egyik legokosabb ember is, akivel valaha találkozott. Jake Green durva külseje és ördögi mosolya mögött arany szív rejtőzik. Feladatának érzi, hogy megváltoztassa Nina életfelfogását. Amikor Jake beleegyezik, hogy korrepetálja Ninát, alkut kötnek, de a tétek magasak, hisz arra kényszeríti a lányt, hogy szembenézzen a démonaival. Arra azonban még ő sem nem számított, hogy a tanítás alatt szerelembe esik. Amit Nina nem vesz észre, az az, hogy Jake a saját poklát járja. Vajon szerelmük túléli-e a bombát, amit Jake rádob?"


 
2.939.-
408 oldal
Magyar kiadás éve: 2017.
Eredeti cím: Jake Undone
Fordította: Fischer Mónika
A könyv magyar kiadásáért a Könyvmolyképző felel.

Csavar: ✓
Érzékiség: ✓
Cliffhanger: ✘
Morális kérdések: ✓
Váltott szemszög: ✓
Olvasható-e önállóan: ✓

Molyos arány: 85%
Goodreads arány: 4,2
Címkék: 21. század, amerikai, kortárs, erotikus, new adult, romantikus, magyar nyelvű
Sikerült téged megfognom, szívesen látnád a polcodon? Rendeld meg itt! Beleolvasnál? Nosza, tedd meg!


Képek forrása: saját szerkesztés
hu.pinterest.com/pins/penelopewardjakeundone

Cover love, or cover hate? 

Most pedig - de őszintén - tegye fel a kezét, akinek tetszik ez a két borító. Hopp, ott látok egy kósza kezet valahol a távolban, a messzi - messzi galaxisban, de azon kívül nem sokat. És én sem gazdagítom azoknak a táborát, akik hasra estek ezektől a borítóktól. Láttam különöset, különösebbet, de itt konkrétan a szemem kisült - a szó negatív értelmében. Pedig egyébként potenciális célpont vagyok a kiadók számára, hiszen ezekkel a borítókkal nem kifejezetten a férfi olvasókat szólítják meg. Ha a szemem szépet lát, utána elindul bennem a fantáziagyár, és biztosan megveszem a könyvet. Rossz vagyok. Nem baj. Na de lássuk, mi is itt a probléma forrása valójában.

Az első borítón már maga a testszín sem árulkodik egészséges állapotról, és ezen sajnos csak ront a szürkésfekete háttér. Ha én ilyen testszínnel valaha utcára mennék, beállhatnék a zombinak, hozzáteszem, joggal. Furcsa, és természetellenes. A másodikon ezzel legalább nincs baj, és ott az sem ötlött fel bennem, hogy vajon Drakula unokája-e a modell, vagy csak a krétapor mennyiségét bízták amatőrökre. De amit a legjobban szeretek nem a két borítóban, azok a tetkók. Itt is felmerült bennem egy s más, de főleg az, hogy túl sok volt a photoshop, és erre az odafirkált tetkó csak ráerősít. Egyszerűen annyira elüt, eltér a torzóktól, nem hittem a saját szememnek. Mintha Pistike rajzolta volna őket filctollal, az óvónéni jóváhagyta, és a koncepciót alles zusammen, rátették a borítóra. Ám sejtem, mennyi munka van egy borító mögött, és ezt tiszteletben tartom. 

Korábban olvastam az eredeti verziót, és kíváncsi lettem, hogy a kiadók milyen magyar címet fognak adni neki. Sokáig kerestem a választ, de állandóan folyamatos röhögés volt az eredmény, mert a "Jake Undone" tükörfordításban azt jelenti, hogy "Jake még nincs készen" vagy "Jake késztelen", mivel az -un előtag fosztóképző. Nem túl bizalomgerjesztő címek, de szerencsére ügyesebben (?) megoldották nálam. A cím, azaz a Jake Megadja Magát, úgy hangzik számomra, mint valami westernfilm, és ez ad valamiféle izgalmat, súlyt a sztorinak. Picit visszatérve, a borítókon levő férfitípus nem kimondottan a kedvencem, sőt. Egyik csoporttársam a kopaszokat, a másik az izmos, duzzadó férfiakat szerette, míg én...nem kifejezetten a tetkókért, a piercingekért, vagy a fülbevalókért voltam oda. Ma is így érzem magam tőlük. De ha rákérdeztetek - hallom a kérdéseket - megmutatom nektek az első, és a felnőttkori kisszerelmemet. :) 


"(...) így nem kellett azzal bajlódnom, hogy a csekély mértékű, még funkcionáló agysejtem segítségével értelmes mondatokat próbáljak formálni." - Nekem viszont a még most funkcionáló agysejtjeimmel kell értelmes mondatokat összehoznom, de higgyétek el, nem könnyű. Ez a könyv (sőt, általában az NA műfaj) nem a magasművészet csimborasszója, és sokszor megkaptam azt is, miért olvasok olyat, ami a nyálelválasztás beindításán, és a rózsaszín ködön túl semmit nem mutat fel. És itt a megoldás: a könyveken kívül szivacs vagyok, ezért legalább ennyi időre ki tudok kapcsolni. Arról meg amúgy sem tehetek, hogy halak csillagjegyben születtem, aminek alaptulajdonsága az álmodozás, a rózsaszín köd. Ennek a könyvnek tényleg nincs értelme - de kiskezüket csókolom, nekem erre van szükségem. Lehet hogy nem leszek okosabb tőlük, sőt, de magamtól nem mondanék le róluk. Ezeket csak azért írtam le, mert hátha borító, fülszöveg, vagy százalékos értékelés alapján ítélitek meg ezt a könyvet. Mérlegelni kell, a saját buksira és szívre hallgatni.

Régen túl vagyok már a Legdrágább Mostohabátyámon, és annak folytatásán, a Neighbor Dearesten is, de amennyit szórakoztam rajtuk, azt nem cserélném el semmiért. A Jake Undone hasonló koncepción alapszik, mint az előző kettő, sőt, lényegében ugyanaz, pár szituációt cseréltek benne, meg nagyon picivel humorosabb. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én a könyvekben az érzelmeket keresem, értékelem elsősorban, amit ebben a könyvben maximálisan megkaptam. Van benne dráma, sírás - rívás, meg sok más nyalánkság, és ezeket azért emelem ki, mert sokkal erősebben hatottak rám, mint azt magamtól egyébként elvárnám. Vajon miért lehet ez így?  


Nos, azért van ez így, mert a cselekmény felénél van egy éles határ. Addig minden szép és jó, szivárvány, unikornis, tele humorral, vidámsággal. A közepe táján pedig történik, ami történik, és onnantól kezdve folyamatosan konyul az olvasó szája lefelé. Ez a könyv egy az egyben hozzám hasonlít: hirtelen változik, és a dolgok néhány pillanat alatt átmennek nevetésből sírásba, ill. fordítva. Ám ahogy a környezetemben is vannak, aki nehezen, vagy nem tudják az érzékenységemet és a hirtelenségemet elviselni, úgy számomra ez a váltás lett a könyv egyik buktatója is, mert ezt meg én nyeltem le nehezen.

Ez a könyv nem váltja meg a világot, nem való akárkinek, de aki szerette a Stepbrother Dearestet, az nem fog csalódni. Egyszerű az alapkoncepciója, nem viszi túlzásba a morális kérdéseket (néhányat persze felhoz) mégis remekül sikerült, annak ellenére, hogy banális hibákat tartalmaz, és rózsaszín vattacukor az egész. Hogy miért? Nos, egyrészt nem vagyok biztos benne, hogy a karakterek a valóságban is megállnák a helyüket. Persze lehet, hogy akad valahol egy olyan srác, mint mondjuk Jake, de erre vajmi kevés esély van, legalábbis azok alapján, amit a fiúkból láttam. Okos, titokzatos, tetovált, piercinges, cuki (!) bad guy, aki csak egy női kézre vár, hogy megszelídülhessen. Persze éppen kapóra jön a lakótárs, aki fóbiával küzd. Nem mondom, milyen fóbiával, nincs spoiler. 

Szóval a könyvekben törvényszerű, hogy az ellentétek összegabalyodnak, és ha van könyves ellentét - pár, akkor Jake és Nina ilyen. Viszont azt a saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy ilyen nincs a valóságban. Két, ennyire ellentétes ember legfeljebb pár hónapig jut el, utána kapu, és nem lesz ásó, kapa, meg nagyharang. Talán azért sem tudok efölött szemet hunyni, mert voltam hasonló szituációban. Persze a "szerelem első látásra" című cuccban hiszek, és mázli, hogy legalább 5 másodperc eltelt az első találkozás, és a vonzalom között. Aztán ott volt az váltás, amiről még párszor lesz szó. Egyszóval akadtak részek, amik...hát, húztam a szemöldököm rendesen.  

Plusz, ez a könyv a tipikus, amerikai feelinget hozza, ami jobban nem is térhetne el egy átlag magyar kamasz és felnőtt életétől. Sőt, míg az amerikaiaknak van idejük álmodozni, nekünk már kevésbé. Na, nem mintha én különböznék, de ez helyenként nekem is túlzás volt. Ha úgy tetszik, tucatsztori, dugig klisével. Csakis azért nem röhögtem azon a jeleneten, amikor a "sors" közbeszólt a dolgok alakulásába, mert volt hasonló élményem. Amikor az első szerelmemmel bárban ültünk (akkor nem sejtettük, hogy lesz valami) megszólalt a rádióban a szerelemről szóló dalunk. Az előadó mindkettőnk kedvence volt. Sors? Naná.


Ahogy a szarkazmust kimaxoltam az előző részben, úgy itt már komolyabban beszélek. Sajnos (?) ismét legyűrt a saját személyiségem, az előbbi hibákon felülemelkedett a rajongó, és csak azért közöltem őket, mert ez a véleményírás egyik szükséges rossza, másrészt pedig nehogy úgy tűnjek, mint aki iszonyúan élvezte ezt a könyvet. Egyszer könnyesre nevettem magam, utána szorítottam a torkom, nehogy sírjak, mert az állítólag vérciki NA könyvnél, de a legjobban a forró jeleneteket élveztem. Nem feltétlen azért, mert jól esik néha olyan vörösnek lenni, mint a rák, hanem mert itt az előzmény - jelenetek ütöttek nagyot, különösen az ablakos, a 135. oldal környékén. Most olvasom újra huszadjára. És itt jegyezném meg, hogy a halak csillagjegy vizuális típus, szóval mindent, MINDENT, amit olvas, maga előtt lát. Muhaha. 

Külön kiemelném az írónő stílusát, mert figyelemre méltó, gördülékeny, és a lapok szinte repülnek. Aztán muszáj még megemlítenem a fordítást, ami minőségire sikerült, és ez sokat számít. Nem sokszor állít fel a gyomrom kongasort, és nem macarenázik, de ezeken majd' besírtam a röhögéstől. Le merném fogadni, hogy ezek az eredetiben nem ütnek ekkorát, és a fordítással kerültek bele. Különben nemrégen kezdtem el fordítani Tillie Cole-tól a Thousand Boy Kisses-t, és sejtem, mennyi munka lehet egy 400 oldalas könyvben. Talán ezután még a pocsék fordításokat is jobban értékelem.

New Adultként ez a könyv minden létező és nem létező klisét felvonultat, mégis...van benne valami, amitől ez a kliséhegy, kliséáradat különlegessé válik. Ahogy korábban is mondtam, nem vált világot, de tea, kakaó mellé kifejezetten ajánlom, és ha a Stepbrother Dearestet szerettétek, akkor ezt is fogjátok. A műfajban a Jake Undone-t az átlagon felüliekhez sorolnám, és persze megint az beszél, aki a Neighbor Dearest 80%-os értékeléséért kishíján pert indított. Remélem, ti is kiálltok azon könyvek mellett, amiket szerettek.  Nem mondom, hogy mindennel elégedett vagyok, hiszen - egyrészt - a könyv közepén lévő hirtelen váltást erőltetettnek éreztem. Durva, persze, de attól még nem kellene két fiatalt azzá tenni, amikké tették őket. Én nagyon hamar változom, sőt, pillanatok alatt megyek nevető bohócból síró óvodásba, és nekem ezért tetszen(én)ek az ilyen megoldások. De ennyire éles elkülönülés, váltás - zavaró lehet. A csavar meg azért kell, nehogy a delikvens elaludjon olvasás közben. De ez...nem tudom. Egyik pillanatban még vidám tinik, akiknek semmi gondjuk, a másikban meg...it's a hard situation, you know. Persze ez csak egy kitalált sztori, nem kell komolyan venni. 


Mint mindig, ezúttal is leírom nektek a kezdő szituációt, és a címben feltett kérdés értelmezését, és talán ezután ti is kedvet kaptok a könyvhöz. Már a legelső szavak is érdekesek, hiszen úgy kezdődik, mint sok más NA. Láthatunk egy fiút, akinek a piercingjét huzigálja valaki, és a fiú bébinek szólítja őt, mire az a valaki belekarmol az arcába. Engem is meglepett, hiszen pont azt képzeltem, mint amit az írónő el akart hihetni. Az első fejezet, azaz ez a rész fiú szemszöggel indul, majd átvált a szokásos nézetbe. Illetve fontos, hogy az első, és a második fejezet is ugyanazokhoz a szavakhoz vezet, csak más nézetből. A saját kérdésemre válaszolva pedig: nem biztos, hogy az a félelem, amitől tartunk, a legnagyobb az életben, mert az élet tartogat meglepetéseket, még annak is, aki "felkészült." És nem attól leszünk nagyok, ha önmagunk birkózunk meg az félelmekkel, hanem akkor, ha képesek vagyunk felismerni, a másik kezét elfogadni. De vajon Jake-nek és Ninának sikerül időben felismerni a valóságot?

A Jake Undone tipikusan a "Ne ítélj borítóról" kategória. A karácsonyi szezonban nem ezután csorgattam a nyálamat elsősorban, hiszen arra ott volt a Nász és Téboly. Enélkül azonban valószínűleg sok élménnyel lennék szegényebb. A hibák ellenére is bőven volt min a körmömet rágni, pirulni, nevetni, egyszóval amit szerettem volna, és amit elvárok, azt megkaptam egy NA könyvtől. Ráadásul a mellékszereplők között is akadt figyelemre méltó, aki ráadásul az írónő másik könyvében a főszerereplő: Skylar. Sokat gondolkodtam, hogy merjek-e belevágni, és lesz-e legalább olyan jó, mint eddig a 3 könyv, de üsse kavics, egyszer élünk. Az írónő két, egymásra hasonlító könyv után is tudott újat mutatni, és remélem, nem fog kifogyni még egy darabig az ötletekből. Természetesen, ha valaki nem olyan őrült, hogy ezeket a könyveket, sztorikat áttegye a valóságba, akkor nem lesz baj. Én figyelni szoktam ezekre, mert ez az egyik hibám.

Tessenek mindent a helyén kezelni, ezt a könyvet életük egyik bolondságának tartani, örömmel visszaemlékezni rá, annak ellenére is, hogy néha falhoz vágná az ember. Egyébként sokat vakartam a fejem, hogy mégis merre, hány méter, mire értékeljem ezt a könyvet, és a következőkre jutottam. Felfelé húzó tényező a humor, a fordítás, a saját személyiségem, az előző könyvek iránti rajongásom, a forró jelenetek, és az azokat megelőző szituációk. Valójában ez a könyv nekem kikapcsolódást nyújtott, az érzelmeket teljesen átéreztem, és ez az is, ami eldönti, merre megy az értékelés. Viszont lefelé húzza a könyvet a főhősnő drámázása, a tetkók, a piercingek, a fülbevalók, ráadásul fiún. 

De amiért kishíján levontam fél csillagot: az, amikor a srác szerint a kialakult helyzetért csakis ő a felelős. Nem. Egy ilyen helyzetben ketten felelősek, és pont. Nem a kisjézus, és nem a mikulás. És ott az éles váltás, ami már - már zavaró volt. Nem segített az sem, hogy ez egy tipikus amerikai, klisés cucc, amit legalább százszor láttam. Ám az idő nagy részében majd kiköptem az itókámat, annyira nevettem, meg hát erősre sikerült a többi érzelmi tényező is. Szóval 4,5. Ötöst azért nem adok, mert túl sok benne a hiba, négyet meg azért nem, mert a kategóriában igenis megállja a helyét, és ennél szörnyűbbeket is olvastam már. Romantikázóknak alapdarab, a többiek meg gondolják át, szükségük van-e kis drámával fűszerezett New Adultra. Nekem tetszett. 

 

Végső értékelésem

  

Értékelő extra: 
PapírDenevérek DIY


Mivel a könyv egyik fő szálát az origami denevérek képezik, és sokszor esik szó róluk, úgy döntöttem, ebben az értékelésben a bénázásomat mutatom be, és megpróbálok papírdenevért hajtogatni. Elöljáróban annyit, hogy origamiból soha nem voltam jó, ez volt az a cucc, amire mindig egyest kaptam. Nem röhög. A fenti kép persze nem az enyém.


Szóval így kezdődött az egész. Mivel színes papír éppen nem volt itthon, édesanyám egyik magazinjának a hátulját használtam fel. Ouhw. De legalább színes.   


Szegény Jamie Oliver, pedig nagyon jól főz. Az első fotóhoz képest annyit módosítottam, hogy félbehajtottam a papírt, és levagdaltam a felesleget, mert négyzet alakú papír kellett. Igazából kevesebb, mint 6 lépésből állt az egész, de nekem ez összesen kb. 1 órát vett igénybe. 


A második és a harmadik kép között annyi a különbség, hogy felhajtottam, és csákót csináltam belőle. A harmadik, illetve negyedik kép között több az eltérés, itt számtalan keresetlen szó, szitkozódás - és a jó édesanyukája annak, aki az origamit kitalálta - is elhangzott, mert első próbálkozásra rosszul hajtottam meg a papírt és elszakadt, másrészt huszadjára sem tudtam követni a videót, és a mutató utasításait. Nem véletlen kaptam kettest az egyetemen ebből a tárgyból félévkor. Ja, és azt hittem, ez a kész remekmű, úgyhogy boldogan fotózgattam volna a félig kész, elfuserált, nyomi batman-re hasonlító denevéremet. De hogy örültem, mikor íj lett belőle, mert hasonlított Katniss nyilaihoz. Ezután meg kellett fordítanom, be és kihajtanom, szárnyakat is hajtani, és persze a végén - mikor máskor - jöttem rá, hogy a negyedik képtől a kész remekmű mindössze EGY lépésre volt, ami nekem fél órába (!) került.   


Végül a kész denevérek. És csak mert nagyon ráértem, hajtogattam egy másodikat is, fehér színű nyomtatópapírból, mert a színes papír nálunk hiánycikk, és sürgős importra szorulunk. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése