2018. február 6.

# 2018 # Archer Hangja

"(...) Két szék közül a pad alá..." - Mia Sheridan: Archer's Voice - Archer Hangja













"Amikor Bree Prescott megérkezik Pelionba, az álmos tóparti kisvárosba, szívből reméli, hogy végre megtalálta azt a helyet, ahol rálelhet a hőn áhított nyugalomra. Már az első nap belebotlik Archer Hale-be, a saját tragédiáját remeteként őrizgető srácba. Egy emberbe, akit addig senki sem vett észre. Ez a könyv egy olyan nőről szól, akinek az életét egyetlen szörnyű éjszaka eseményei határozzák meg, és egy olyan férfiról, aki szerelmével elhozza a nő számára a szabadulást. Egy szótlan férfi története, aki tátongó sebbel él, és egy olyan nőé, aki segít neki megtalálni a hangját."

"Egy regény a szenvedésről, a sorsról és a szerelem mindent elsöprő erejéről."



3.499.-
408 oldal
Magyar kiadás éve: 2017.
Eredeti cím: Archer's Voice
Fordította: Sándor Alexandra Valéria
A könyv magyar kiadásáért a Könyvmolyképző felel.

Csavar: ✓
Érzékiség: ✓
Cliffhanger: ✘
Sorozat része-e: ✓
Morális kérdések: ✓
Váltott szemszög: ✓
Olvasható-e önállóan: ✓

Molyos arány: 97%
Goodreads arány: 4,4
Eredeti kiadó: Forever
Eredeti megjelenés: 2016. november 1.
Főszereplők: Archer Hale és Bree Prescott


Olvasási sorrend

Leo - A Szerelem Csillagjegyében 1.
Leo esélye - A Szerelem Csillagjegyében 2.
Stinger - A Szerelem Csillagjegyében 3.
Archer Hangja - A Szerelem Csillagjegyében 4.
Becoming Calder -  A Szerelem Csillagjegyében 5.
Finding Eden -  A Szerelem Csillagjegyében 6.

Címkék: amerikai, kortárs, New Adult, romantikus
Sikerült téged megfognom, szívesen látnád a polcodon? Rendeld meg itt! Beleolvasnál? Nosza, tedd meg!


Audiobook - Youtube
Goodreads
||Moly ||Amazon

Cover love, or cover hate?

Mind a borító, mind pedig az értékelés ügyében határozott véleményen vagyok, mégis nehezen tudom magam kifejezni. Ritka az a sorozat, aminek a négy része annyira áll közel egymáshoz, mint amilyen közel van Makó Jeruzsálemhez - csakis a kezdőoldalak azonosak bennük, majd lejjebb kifejtem - és a borítók alapján anno simán kiröhögöm azt is, aki szerint a négy könyv egy sorozathoz fog tartozni. Mégis van bennük valami, ami egymáshoz kapcsolja őket: a szépségük. Míg kettő a színekkel, és a borítómodellekkel hat az olvasóra, a másik kettő az érzékiségével, és a titokzatosságával nyűgöz le. Nem fogok arról beszélni, hogy a négy borító közül melyik van rám a legnagyobb hatással, hiszen ezt úgyis tudja az, aki néha idetéved, és tisztességgel végigolvassa a mondandómat - szeretem a férfiak testét elnézegetni, na. Mindegyik borítóra kulcsfontosságú karakterek kerültek, és ezzel összhangban a címek is fontos dolgokról mesélnek, ha kicsit figyel az ember. Leo-nak hívjuk latinul az Oroszlánt, nem véletlenül ez a neve a csillagképnek. A Stinger pedig fullánkot jelent, a darázsét, vagy a skorpióét. Az Archer Hangjának címében viszont nincs ilyesmi - ám elég kinyitni a könyvet, és kiderül, miért mondtam, hogy a négy rész a kezdőoldalakban azonos. Ezért készítettem az extrába is azt, amit. Jól meg van ez oldva.

Mivel ez az értékelés nem az elsőről, nem is a csilliárdodikról, hanem - meglepetéés - a negyedik részről és borítóról szól, bővebben azt elemzem. Feljebb elmondtam, miért vonzódom ehhez a borítóhoz, de egyébként én mindent szeretek, ami titokzatos, rejtélyes, és ez a borító az előbb soroltak non - plus ultrája. Szerintem a hátat fordító modell egy fokkal jobb megoldás, mintha szembefordulna - tanúsítja ezt az, hogy a nyálam nem egyszer folyt a borítóra, és okozott nekem a pasi instant szívmegállást arc NÉLKÜL - mert ha van valami, ami egy férfiban borzasztóan tetszik, az a háta, és a vállai. De ha ez még nem lenne elég, egyébként vízjegyű vagyok, ezért a víz látványa számomra felér azzal, mintha valami csoda folytán búcsút mondhatnék az asztmámnak, és a házzal szemben levő domb aljában cigánykerekezhetnék all summer night long. Most már legalább arra is lesz alibim, miért ülök a kádban a nálunk érvényes 15 perc helyett 45 - 50 percig. 

A tó látványa valami hihetetlen kontrasztot képez a felette elterülő éggel - bár jobban örültem volna, ha nem színezik szürkére. Tetszenek tudni, az én ablakomból ugyanezt a tájképet lehet látni, mivel sarkon vagyunk. Ehhez csak egy kis víz kellene, hogy a nyaranta szokásos éjjeli kijárkálások, és nappali üldögélések átváltozzanak azzá, hogy fogjam minden motyómat, és kisátrazzak a ház elé, közben a sátorból "I'm might seem crazy, what I'm about to say" felkiáltásokkal vigyek az őrületbe mindenkit, és így töltsem el hátralevő, úgy 70 évemet. Lassan már annyiszor van szívmegállásom, hogy hívni kell a mentőt - és akkor még nem említettem a modell fekete, kócos haját. FEKETE, KÓCOS, értitek? Legszívesebben beletúrnék a hajába, és össze - vissza csókolnám a pasit. 10/100.


Biztos megvan nektek is az érzés, amikor az aktuál könyvet kecskeáldozással egybekötött szertartáson a szellemek fejéhez vágnátok, ugyanakkor elásnátok a szívetek legmélyére, és úgy vigyáznátok rá, mint a hímes tojásra. Az utóbbi egy évben minden Rubin Pöttyösök után a felsorolt - a jó tündérkeresztanyád olvas még egyszer a műfajban felkiáltásokkal megtűzdelve - elemek mintha nálam kötelezővé váltak volna. Hatalmas csalódással hagytam félbe például a "Gyere Haza" c. könyvet L.A.Casey-től, az elkészített jegyzetet pedig már meg sem merem mutatni, mert miután az kikerülne az oldalra, blogos pályafutásomnak egyszer s mind vége szakadna, és eltűnnék a föld színéről. Előbbi nem feltétlen a könyv hibája, hiszen ahogy Piroska nem olvas a csúnya gonosz farkasról, úgy nekem is ideje lenne kicsit átgondolnom, hogy mit várok a könyvektől pontosan, és csak azután beleugrani olyanba, amiből már jócskán kiöregedtem. Ám a hülye fejemmel még mindig ezekre van szükségem, mert egy álmodozó, tengerben úszó sellő vagyok. És hogy lemondanék-e róluk? Nincs az az isten. Különben is, néha még kifogok olyanokat, amiket feláldoznék, ugyanakkor úgy vigyáznék rájuk, mint a Harry Potteres pólómra. Azt is több zacskóba pakoltam, mert ha felveszem, ki kell mosni, és kifakul. Az Archer Hangja a példa, hogy lehet egy könyvet egyszerre imádni és gyűlölni. 

A Leo Esélye kivételével mindegyik rész járt a kezemben, de a magyarázat arra, hogy miért pont az maradt ki, érdekes lehet. Anno óriási elánnal fogtam bele az első részbe, de amint befejeztem, elöntött a pulykaméreg. Ugyanis van a magyar kiadásoknak egy "fordítás" kezdetű történetük, ami a Leo esetében kissé félrecsúszott. Mire azonban kezembe vettem volna a Leo Esélyét, megérkezett a Stinger, amit iszonyúan szerettem, a nem épp világmegváltó cselekménye ellenére is, mert a fordítás remek lett. Most pedig itt a negyedik rész, aminek a fordítása a Leo-ra emlékeztetett, nem is egy helyen.  Azt hiszem, a jó tengerész blogger akkor mutatkozik meg igazán, ha a negatív véleményt is szépen, kulturáltan fogalmazza meg, ezért szeretném azt az irományt idebiggyeszteni, amivel rákérdeztem a dologra. 

"(...) Elég meredek helyzetben vagyok. Értékelést írok egy könyvről, viszont a fordítás közel sem tetszett annyira, mint másoknak. Gyakorlatilag a fordítás miatt vonok le fél csillagot, némelyik helyen a hajamat tudtam volna kitépni. De hogy a millió dolláros kérdésen nehezítsek: ugyanez a fordítás – pont annál a résznél, ahol vártam – lenyűgöző lett, NA rajongóként pedig még nekem is új volt az a szépség, amivel a fordító leírta némelyik szituációt, és az, hogy egyetlen sortól elkezdjen az arcom annyira lángolni, mint anyukám levese, amikor ott hagyott vele - elárul valamit a minőségről.  Összegezve: könyvben hagyott szarvashibák halmaza vs. tökéletes fordítás a számomra legkedvesebb részeknél. (...) Hogy fejezzem ki a kifejezhetetlent úgy, hogy véletlen se sértsek meg senkit, főleg ne a fordítót, aki amúgy csodásan csinálja, de ő is ember, mint mi, és követ el hibákat. Amúgy is sejtem, ez mennyi munkával jár, én csak 15 oldalt fordítottam, de a végén már mindenkit kiátkoztam a világból." - Íme. 

Tudom, sejtem, mennyi munka van egy 400 oldalas művel, és azt is elismerem, hogy SAV (Sándor Alexandra Valéria - a szerk.) elsőosztályúan csinálja, de a "szívdobogásom van, mert annyira akarom, hogy megcsókolj", a mondatok közé szúrt otromba felkiáltójelek!, és még sok nyalánkság miatt nagyon haragszom. Szerencsére akadt, ami ellensúlyozzon, és pont az sikerült legjobbra, amivel engem meg lehet fogni. Azt hiszem, ezt nevezik "két szék közül a pad alá", vagy patthelyzetnek. Ám a fentebb említett pozitívumok, és a fodrászkodós rész miatt eleresztem a mérgemet. A részeg tengerész meg tovasiklott kis hajóján - nem, nincs baj vele - és reméli, hogy még egyszer nem kerül hasonló helyzetbe.


Annak ellenére, hogy az előbbiekkel egyáltalán nem vagyok kibékülve, mégis az első oldalon lévő dologtól kezdve magával rántott a cselekmény, szinte le sem tudtam tenni. Bevallom, sok féle - fajta megoldással találkoztam már, és még mindig Colleen Hoovert tartom az NA királynőjének, azonban akadnak más írónők, akik szintén tudnak irdatlan jó dolgokat alkotni. Nem lettem nagyobb Mia Sheridan rajongó, de az Archer Hangja bőven elég ahhoz, hogy a következő könyvét is elolvassam - esetleg angolul. Maga a sorozat elég hullámzó, némelyiket akkor se olvasnám újra, ha azzal  kínoznának a Guantanamó-i öbölben, ennek ellenére a Stinger-t, illetve az Archer Hangját nagyon erősnek érzem, amikből minden létező potenciált kihoztak. Utóbbiban adott egy korrekt alap - az ember élete nem mindig teljes, egész, és ezzel kell élnie a továbbiakban, de mégis hogy, ha az égvilágon senkire sem számíthat? - és ezt az alapot fűszerezték meg még egy lánnyal, aki maga is sérült, csak más módon. A magányos Archer - aki egy szerencsétlen labda: arra jó, hogy mindenki belerúgjon, belül azonban félisten, hiszen a manapság menőnek tartott rosszfiúk közé nem illik be a jóságával, bölcsességével - és a viharhoz hasonlító, szomszéd lány benyomását keltő Bree találkozásából elsöprő erejű kapcsolat szövődik, és náluk jobban már csak én lángoltam, amikor a sorokat magam elé képzeltem. Jeeez.

Az első oldalt leszámítva a cselekmény egy 7 éves kisfiúval kezdődik, akinek egyetlen szenvedélye a sok G.I.Joe figurája. Pár sorral lejjebb pedig az is kiderül, hogy a kicsi családja nem éppen az a közeg, amiben egy ilyen korú gyereknek fel kellene nőni, de szerencsére akad, aki a nap hőse legyen, és mentse a még menthetőt. Kérdés, milyen áron. Egyébként a könyvben az az egyik legjobb, hogy váltott szemszögű, de úgy van megoldva, hogy a visszaemlékezés szálát a cselekménybe folyamatosan szúrták be. Magyarul Archer szemszögében az emlékezés kap hangsúlyt, a gyerekkoráról fokozatosan derül ki minden. Az írónő szépen fonta a szálakat, bár szerintem maradt a cselekményben ismétlődő, felesleges kör: ha én annyiszor zuhanyoznék, amennyiszer a főhősnő tette, a környezetvédők feljelenthetnének, mert ennyi vízzel az összes szomjazó országon lehetne segíteni, és még maradna is. A másik pedig, amit azóta is csak a vicc kategóriában tudok értelmezni: egy 23 éves fiú akkor sem lehetne szexuálisan ennyire éretlen, ha Maugliként nevelték volna fel a farkasok. Nyilván nem imádkozás céljából térdelt elé a nő, de már vártam, mikor bukik ki emberünkből, hogy imádkoznak-e esetleg együtt. Csodaszép történet ez, csak ne kövessen el ekkora szarvashibákat se az írónő, se a fordító.

Talán meglepő lehet (meglepő ez számotokra?) de a kedvenc részem a könyvből a fodrászkodós rész volt. Mivel ezt az amúgy is remekül megírt részt megspékelték még azzal, hogy Archer nem úgy kommunikál, mint az átlagember, és figyelni kell a mozdulatait - azaz nonverbális úton közli a közlendőjét - nemcsak Bree számára ugrott a hőmérséklet legalább 100 fokot egy perc alatt. Iszonyú cuki kis vadember. Szerencsére az írónőnek nem nagyon kellett választania a cselekmény és a karakterek között, mert tökéletesen ráérzett, hogy lehet a kettőt szinkronba hozni. Míg előbbi az alaptól kezdve szépen, okosan fel van építve, a szereplőkből olyan karakánság, erő, érzelem árad, amik mellett nehéz szó nélkül elmenni. A kettő együtt pedig gyilkos párosítás, az olvasó csak kapkodja a fejét, közben elrepül 400 oldal. Archer afféle modern Tarzanként vár az ő Jane-jére, Jane pedig vár Tarzanra, de előtte meg kell küzdeniük a démonjaikkal, a múltat elengedni, és belátni, hogy az élet mindig könnyebb, ha két ember viszi a hátán.

 
Külön kiemelném a cselekményt, hiszen lassan épült fel, lassan bontakozott ki, mégis sokkal intenzívebb érzelmeket hozott magával, mintha mindent tíz oldalon tudtak volna le, aztán következik 390 oldal dráma és hiszti. Emellett pedig az írónő megmutatta, hogy nem feltétlen kellenek hangosan kimondott szavak egy csodához, mert a karakterek közti különleges kommunikáció, az újítás átitatott minden betűt, mondatot. Tudom magamról, hogy ezek fogják a vesztemet okozni, és emiatt próbálom magam kicsit elhatárolni tőlük, de ez még számomra is új volt: egyszer csak azt vettem észre, hogy az arcom és minden testrészem lángol, de olyan erővel, amit életemben egyszer se éreztem. Innentől aztán mindegy lett volna, ha a hátralevő oldalakon elalszom, mert abban az esetben is minimum négyről indul a csillagozás. Megkaptam, amit szerettem volna? Nanáhogy. Csak nagyságrendekkel erősebben, mint amire számítottam. Az Archer Hangja egyedülálló történet gyógyulásról, túlélésről, és a szerelem erejéről. Élénkebb fantáziával rendelkezőknek alapdarab. 

Ez a könyv szemforgatóan klisés, és még jobban elcsépelt - az a kis dög véletlenül pont ahhoz a házhoz szaladt be, de ha ott működött, legközelebb én is szélnek eresztem a kutyákat - néha még sincs többre szükségem. Akadnak benne részletek, amiket a saját érdekemben legközelebb inkább átugrok - ám nincs itt óriási baj. Fogjuk fel annak, hogy bárki hibázhat, és ebben az esetben a hiba szépen benne is maradt a könyvben - de ezeken még bőven lehet csiszolni. Remélem, a következő Mia Sheridan mű, a Seek kiküszöböli azokat a baklövéseket, amikbe az Archer Hangja belefutott, mint a gyalogkakukk. Javított az arányon még a befejezés, illetve a csavar, amiért majdnem bepereltem az írónőt. Egy dolog, hogy bömböltem, mint a záporeső, hiszen kísértetiesen emlékeztetett egy másik hasonló, tragédiával végződő könyvre, de bíztam benne, hogy ez csak átmenet, és minden megoldódik, ahogy annak rendje és módja szerint lennie kell. Aztán amikor még nem, és még akkor sem...tartottam magam, nehogy még jobban sírjak. Borító és fülszöveg alapján egészen másra számítottam, de egyáltalán nem bántam meg, hogy végül e mellett szavaztam a könyvrendelésnél.

Mindent összevetve az Archer Hangja nagyszerű NA könyv, bátran ajánlom azoknak, akik döntés előtt állnak a könyvesboltban, szimplán csak nagyszerű délutánt akarnak eltölteni egy csodálatos könyv és egy bögre tea társaságában, vagy éppen ajándékot keresnek a romantikát szerető, könyvmoly barátnőjüknek. Az írónőtől magyar fordításban idén két új könyv, a Becoming Calder és a Finding Eden várható, amik részemről nagyon várósak, aztán ott van a Seek is. Előbbi kettőt - ahogy értesültem - SAV fordítja, és remélem, visszatérünk a Stingerben megszokott csodálatos, hibák nélküli munkához. Csak azt kívánom, legyen ereje legalább olyan szépen fordítani, mint ahogy tette az általam írt pozitív dolgoknál is. A Szerelem Csillagjegyében sorozat pedig számomra eléggé hullámzó, de nem bántam meg semmit, és nektek is azt mondom, adjatok neki legalább egy esélyt. Aki szereti az erős lezárást, és hogy azelőtt még történik valami, ami felborítja az olvasó addig nyugodt kis világát - semmiképp ne hagyja ki. 

Nem szerettem: 

⚡ A fordítás néhány részletét.
⚡ A néhol nagyon erőltetett kliséket.
⚡ Mindenre nem megoldás a szex, akkor sem, ha a könyv szerint igen.
⚡ A felkiáltójeles mondatokat, amiket a kijelentő mondatok közé szúrtak.  
⚡ Azonnal tudtam, ki a csúf, kopasz Hókuszpók. Bár azt hogy idejekorán felismertem, talán inkább a saját életemnek köszönhetem.
Szerettem:

❤ A lezárást.
❤ A Fodrászkodást. 
Archer szemszögét.
A forró szexjeleneteket.
❤ A Harry Potteres részt...
❤A könyv (és a sorozat minden része) első oldalán levő dolgot.
❤ Amihez Archer nem értett, azt ellensúlyozta azzal, hogy gyorsan tanult.
❤ Azt, hogy az írónő mindent arra az egy különleges dologra épített rá, és akkor is azt használta, amikor az intim jeleneteket írta.
Azokat a részeket, ahol eljátszottak a szavakkal, és az eredeti fordítással: az "I Love You" szószerkezetet kicserélték valamire, amin azóta is röhögök és sírok egyszerre.


Engem jellemző idézetek (ezeket mindig felírom a naplómba, és összegyűjtöm.)

"–Majd egyszer, amikor már öregek leszünk és megőszültünk, rád fogok pillantani, ahogy pont így fekszel mellettem, és a szemedbe nézve tudni fogom, hogy mindig is te voltál az."

"-Nem tudtam, hogy megálmodhatlak, (...) de valahogy mégis valóra váltál. Hogyan történhetett ez? (...) -Ki olvasott a gondolataimban, és tudta meg pontosan, hogy mit akarok, amikor még én magam se tudtam?"

"–Amit tudok, az az, hogy besétáltál hozzám, én pedig elvesztem. De nem azért, mert bárki lehetett volna. Hanem azért, mert te voltál az. Miattad vesztem el. És ha tudni akarod, (...) nem is szeretnék előkerülni." 

Végső értékelésem 
 
"Éjszaka majd fölnézel a csillagokra. Az enyém sokkal kisebb, semhogy megmutathatnám, hol van. De jobb is így. Számodra az én csillagom egy lesz valamerre a többi csillag közt. Így aztán minden csillagot szívesen nézel majd...Mind a barátod lesz." - Antoine de Saint-Exupery: A Kis Herceg

Ahogy az értékelés elején is említettem, a sorozat négy része a kezdőoldalakban azonos: míg a Leo az Oroszlán csillagképpel kezdődik, a Stinger a Skorpióval, addig az Archer Hangja a Nyilassal. Talán mondanom sem kell, hogy ezek fogtak meg a legjobban, hiszen nyáron állandóan az eget figyelem, érdekel a spiritualitás, az asztrológia. Úgy döntöttem, a mai extrában a csillagjegyek eredetével, a latin és görög nevükkel, illetve a jellemző mottókkal foglalkozom. - "Az éjszakai égbolt csillagai közti könnyebb eligazodás érdekében, az emberek már évezredekkel ezelőtt az egymáshoz közel látszó fényesebb csillagok csoportjait, emberi vagy isteni lények, állatok vagy tárgyak képével ruházták fel. Ma is ez a „csillagkép” – latin eredetű szóval konstelláció – egyik jelentése. Minden népnek megvoltak a saját csillagképei, így a magyaroknak is, de a nagyobb kultúrnépeké is jól felismerhető. Az sem meglepő, hogy egymástól teljesen függetlenül is számos, nagyjából ugyanazon csillagcsoportból alkottak csillagképeket, más-más néven. Az európai kultúrkörben a görög mitológián alapuló csillagképrendszer honosodott meg és a csillagászatban ez vált nemzetközivé." - Lássuk! :) 

Bika 
Latin neve: Taurus
Görög neve: Távrosz
Április 20. - Május 20. 
Jelmondata: "I Have - Én birtoklok mindent" 


A Görög mitológiában a csillagképet jellemzően a Nimfákhoz, azaz a Hüaszokhoz kapcsolják. Atlasz, a világot tartó Isten lányai voltak a nimfák, számuk kettő és hét között változott. Azonban a nimfáknak volt egy fiútestvérük is, akit a nimfák elvesztettek, és belehaltak a bánatba. Zeusz ezért az égre emelte, és a Bika csillagképbe helyezte őket. Másik értelmezés szerint Minósz (Zeusz és Europé fia) ifjúkorában a trónért versengett bátyjával. Megkérte Poszeidónt, hogy a tengerből emeljen ki egy fehér bikát, annak jeléül, hogy ő az uralkodó. Cserébe megígérte a tengeristennek, hogy őt fogja szolgálni, és a bikát feláldozza tiszteletére. Poszeidón teljesítette a kívánságát, a bika megjelenése után Minósz lett a király. Csakhogy Minószt annyira elragadta a bika szépsége, hogy eszében se volt feláldozni, ezért kicserélte egy másik állattal. Azonban Poszeidón - mindent tudó isten lévén - rájött, hogy átvágták, és ezért szörnyű bosszút állt: megkérte Aphroditét (a szerelem istennője) hogy Minósz feleségében keltsen emésztő szenvedélyt a bika, és ne Minósz iránt. A feleségnek készítettek fából egy tehenet, amibe elrejtőzhetett a bikával, egyesültek, és nászukból született Minotaurusz, a félig bika, félig ember alakú szörny. Hogy a király, Minósz elrejtse szégyenét, ugyanazt a mestert kérte a segítségre, mint aki a fából készült tehenet építette a feleségnek, hogy építsen egy labirintust, ahová elrejtheti a bikát. Az állat azóta is ott van, ezért hívják Minotaurusz labirintusának. 

Ikrek
Latin neve: Gemini
Görög neve: Dioszkürosz
Május 21. - Június 21.
Jelmondata: "I think - Én vagyok a gondolkodás"


Léda, egy halandó nő ikerpárt szült Zeusznak, akiket Kasztor és Pollux néven kereszteltek meg. Egy végzetes viszályban - volt azonban még két ikerpár, akik halandóak voltak, Idas és Lynkeus. Idas leányára Kastor és Pollux szemet vetett, és elrabolta, így a két ikerpár között viszály támadt. Amikor Kasztor és Pollux őrizetlenül hagyta a marhacsodát, Idas és Lynkeus úgy döntött, hogy kárpótlásul elrabolják az állatokat. Kasztor és Pollux azonban rájött a tervre, és összecsapásra került sor. Az életben maradt Idas és Pollux végső harcát Zeusz zárta le, fia javára - azonban Kasztor életét vesztette. Zeusz az életben maradt fiát kárpótolta testvére elvesztéséért: felajánlotta neki, hogy választhat: bár félisten, mégis örökké élhet az Olümposzon a többi Istennel. Vagy megmarad halandónak, és élete felét az alvilágban tölti halott fivérével, a másikat pedig az égi palotában, szintén a fivérével, de nem élhet örökké. Pollux nem élt az örök élet lehetőségével, ezért utóbbi mellett döntött. Zeusz büszke volt a fiára, ezért örök életűvé tette őt és fivérét az Ikrek csillagképben.


Mérleg
Latin neve: Libra
Görög neve: Hilai Skorpiu
szeptember 23.–október 22.
Jelmondata: "I Balance - Én tartom egyensúlyban"

A mérleg számos leírás szerint korábban a Skorpióhoz tartozott, és csak később vált önálló csillagképpé. A görög mitológiában Zeusz egy aranymérleg segítségével döntötte el az egymással vetélkedő emberek, harcosok sorsát. Hasonló funkciója van a mérlegnek az igazságszolgáltatás istennője, Themisz kezében is. Héphaisztoszt az olümposzi vallás a Mérleg jegyéhez kapcsolja, úgy mint a Mérleg csillagkép készítőjét. Érdekes még megemlíteni az egyiptomi mitológia mérleghez fűződő részét, amely az egyiptomi főisten, Ozirisz bíráskodásának tárgya. Ezzel méri meg a halottak szívét. A mérleg egyik serpenyőjébe az ítéletre váró szívét, áttételesen a lelkét helyezi, a másikba egy szobrocskát, vagy strucctollat tesz. A mérleg így a halott erkölcsi érdemeit állapítja meg. 

Halak
Latin neve: Pisces
Görög neve: Ikthüsz
Február 19. - Máricus 20.
Jelmondata: "I Believe - Én vagyok a hit"


A hal a termékenység, a bőség, a bölcsesség, a közöny, a szexualitás és az ostobaság szimbóluma. (Csak azért hiszem el ezeket, mert mindennap érzem a kettősséget, a végleteket, szóval valahol nem meglepő a felsorolás. Van, amikor ez, máskor meg az. Köztes utat nem ismerek.) A görög mitológiában Héliosz Napisten naphajón járja végig útját a föld felett, az alsó világban pedig egy halon, amely a Napisten hátas állata. Egy másik történet szerint Aphrodité és Erosz egy halandóval, Tithónosszal harcolt, akinek különös végzetet szánt a sors. Szerelme, a Hajnal istennője halhatatlanságot kért számára Zeusztól, de elfelejtette az örök ifjúságot, ezért Tithónosz öregebb volt az országútnál. Amikor Aphroditét és Eroszt üldözte, azok a tengerbe ugrottak, és hallá változtak. 

Másik értelmezés szerint a görög mitológiában Dionüszosz Isten rendelhető a Halak csillagjegyhez, jelentése „kétszer született”. Születése és szenvedése leírja azt a dilemmát, mellyel a Halak küszködnek életük során. A mítosz szerint Dionüszosz anyját, a várandós Szemelét, Zeusz szeretőjét a féltékeny Héra el akarta pusztítani, ezért rávette Zeuszt, hogy mutatkozzon meg valódi alakjában. Szemelének fogalma sem volt arról, hogy Zeusz valójában a villámlás, amely elpusztít mindent és mindenkit. Szemelé porrá égett, de fiát Zeusz megmentette, és combjának belsejébe varrta, hogy ott növekedjen tovább a születésig. Dionüszoszt Héra parancsára a Titánok születése után széttépték, vére a földre hullt, és a gránátalma, az élet ősi szimbóluma sarjadt ki belőle. Dionüszoszt nagyanyja, Rhea teremti újra a fa gyümölcséből. 

Nyilas
Latin neve: Sagittarius
Görög neve: Kentavrosz
november 22. - december 21.
Jelmondata: "I see - Én vagyok a látás" 


"A Kentaurokat általában bajkeverőnek tartották az iszákos, garázda, és pajzán viselkedésük miatt. Kheirón viszont más volt, mint a többiek: őt "jó kentaurnak" és "megsebzett gyógyítónak" hívták. Bölcsebb volt, kedvesebb, mint a társai. Azonban barátja, Herkules meglőtte őt egy mérgezett nyílvesszővel, miközben más kentaurokkal harcolt. A halhatatlan Kheirón nem talált gyógyírt a sebre, így szörnyű fájdalmak gyötörték. Végül összetalálkozott Prométheusszal, akit örök gyötrelemre ítéltek az istenek: egy sziklához kötözték, ahova minden reggel odaküldtek egy sast, hogy egye ki a máját, ami éjjelente visszanőtt. Kheirón felajánlotta, hogy önként feláldozza az életét Prométheuszért, így mindkettejüket megszabadítja az örök szenvedéstől. Holtan esett össze Prométheusz lábai előtt. Jósága és szolgálata miatt viszont  Zeusz a csillagok közé emelte őt, és a Nyilas csillagkép részévé tette, ahol örökké ragyogni fog."

Szűz
Latin neve: Virgo
Görög neve: Diké
augusztus 23.–szeptember 22.
Jelmondata: "I Analyze - Én elemzek"


 
Asztraia a görög mitológiában Zeusz és Themisz leánya, az igazság istennője, a szemérmesség nővére. Asztraia eredetileg az aranykor boldog emberei között élt, de látva az emberek erkölcsi romlását, kénytelen volt elhagyni a földet, és visszatérni az égbe, ahol a Szűz csillagzat néven ismert. A Szűz havának szimbolikája az aratást és a betakarítást uralja. Nem mellékes, hogy a Szűz havának az olümposzi vallás szerint Démétér, a gabonaistennő volt a védnöke.
Rák
Latin neve: Cancer
Görög neve: Karkinosz
június 22.–július 22.
Jelmondata: "I feel - Én vagyok a szenvedély, az érzelem"


A Rák csillagjegy azt a rákot szimbolizálja, melyet Héra istennő küldött ősi ellensége, Hercules legyőzésére. Herkules éppen a 9 fejű tengeri kígyóval, Hydrával vívott ekkor élet-halál harcot. A ráknak az volt a feladata, hogy csipkedje össze Hercules bokáját, ami sikerült is neki, de aztán Hercules eltaposta, de legyőzte a Hydrát is. Héra úgy hálálta meg a ráknak a szolgálatait, hogy a csillagok közé emelte.A görög mitológiából kiindulva: Herkules összetaposta a rákot, ezzel magyarázzák, hogy miért a Rák a legfénytelenebb csillagkép, és miért is nem látható benne egyetlen fényes csillag sem. 

Oroszlán
Latin neve: Leo
Görög neve: Baziliszkusz
Július 23.-Augusztus 22.
 Jelmondata: "I Control - Én vagyok az irányítás"


Az argoszi síkság északi szegélyén magasodó hegyekben élt a nemeai oroszlán, s rettegésben tartotta az egész hegyvidéket. A görög mítosz szerint Ekhidna kígyóistennő volt az oroszlán anyja, és az állatot Héra küldte büntetésül erre a vidékre. A fenevad a városhoz közeli területeken garázdálkodott, és addig még senki sem tudta legyőzni, mert bőre az acélnál is keményebbnek bizonyult. Héraklész félisten vállalkozott arra a feladatra, hogy megöli az oroszlánt. Egy kis városban, Kleónaiban szállt meg egy szegény parasztnál, akinek fiával szintén az oroszlán végzett. Héraklész útra kelt, megkereste a vadállat barlangját, és mivel azon két kijárat volt, betömte az egyiket. Az oroszlánt hosszas birkózás után buzogányütéssel elkábította, és puszta kézzel megfojtotta. Az oroszlán azonban még holtában is kemény feladat elé állította Héraklészt, mivel páncélos bőrét nem lehetett lefejteni. Ezért csak a gyémántnál is keményebb oroszlán karmokkal sikerült az állatot megnyúznia. Magára vette az acél keménységű bőrt, így maga is legyőzhetetlenné vált. Visszatérve Kleónaiba, a szegény paraszt feláldozta Zeusz tiszteletére utolsó kosát. Zeusz pedig fia, Héraklész tiszteletére, emlékül az égre helyezte az oroszlánt, így született meg az oroszlán csillagkép.

Bak
Görög neve: Pán
Latin neve: Capricorn
December 22. - Január 20.
Jelmondata: "I Use - Én használom"



A csillagkép annyira régi, hogy elnevezésének eredete a homályba vész. Több mint 3000 évvel ezelőtt babilóniai táblákon halfarkú kecskét ábrázoló festményeket találtak, a sumérok pedig Éa istenhez kapcsolták, aki a tengerből emelkedett ki, és tudást adott az embereknek. A görögök Pán alakjához társították, aki a monda szerint a Nílus vizében fürdőzött, mikor megijesztette Tüphón, a szörny ivadék. Az isten félelmében alakot akart váltani, minek következtében alsó fele hal lett, de felső része kecske maradt. A görög mitológia a csillagképet Amaltheiával, a kecskével is azonosítja, aki a gyermek Zeuszt szoptatta, miután az édesanyja, Rhea megmentette őt attól, hogy az apja, Kronosz felfalja. A téli napforduló - bár már a Nyilas csillagképben van - ma is a Baktérítő nevet viseli.

Skorpió
Latin neve: Scorpius
Görög neve: Skorpiusz
október 23. - november 21. 
Jelmondata: "I Wish - Én kívánom"


Mitológiai története összekapcsolódik az Orionnal. A történet szerint ez a skorpió ölte meg Oriont, a vadászt. Az égen is üldözi őt, de itt már sosem érheti el: csak akkor kerül a látóhatár fölé keleten, miután Orion lenyugodott nyugaton. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy míg az Orion főleg télen látható, a Skorpió nyári csillagkép. Egy másik monda szerint Artemisz, a vadászat istennője küldte a skorpiót Orion után azért, hogy ölje meg őt. Egy másik változat szerint a Földanya ölette meg a skorpióval a fennhéjázó Oriont, aki kijelentette, hogy minden vadállatot meg tud ölni.

Vízöntő 
Latin neve: Aquarius
Görög neve: Ganümédész
Január 21. - Február 18.
Jelmondata: "I Know - Én vagyok a tudás" 


Ganümédész a görög mitológiában Trósz trójai király és Kallirhoé nimfa fia. Ganümédész apja nyáját legeltette az Ida-hegy erdős lankáin, amikor Zeusz, elbűvölve rendkívüli szépségétől, sas képében elragadta, felvitte az Olümposzra, és megtette égi pohárnokának, ezután a lakomákon ő töltögette a nektárt az isteneknek. A mítosz szerint Ganümédész felkerült az égre az állatöv Vízöntő csillagképének részeként.

 Kos
Latin neve: Aries
Görög neve: Kriosz
március 21.–április 19.
 Jelmondata: "I am - Én vagyok"


A kosról szóló, ismert legendák közül minden bizonnyal az aranygyapjas történet a legszebb, amely az ókori Görögországból származik. Élt ezen a területen egy király, Athamasz, akinek a „Felhő” asszony, Nephelé volt a felesége. Volt két gyermekük is: egy lányuk, akit Hellének hívtak, és egy fiúk, Phrixosz. Sokáig éltek boldogságban, de egy napon Athamasz elűzte feleségét, és egy másik asszonnyal lépett frigyre. Nephelé visszasétált az égbe, és ott azt a parancsot adta a többi felhőnek, hogy egy csepp esőt se küldjenek a görög király földjére. Így hát hiába szántottak-vetettek, szárazság és éhínség köszöntött az országra. A király követeket küldött Delphoiba, hogy tanácsot kérjen Apollón szent jósnőjétől, Püthiától. Hogy mit mondott a jósnő, azt Athamasz sosem tudta meg, mert a hazatérőket a város határában az új felesége fogadta, és mézes szavakkal, drága ajándékokkal megvesztegette őket. 

Így a zarándokok Apollón jóslata helyett azt jelentették a királynak, hogy mindaddig nem fog esni az eső, amíg a Felhő asszony két gyermekét fel nem áldozzák Zeusz oltárán. A két gyermek a pásztorok és az állatok között élt, és különösen egy szép, szelíd kossal játszottak sokat, mert ennek a gyapja aranyból volt. Egyszer, amikor senki sem figyelt rájuk, a kos megszólalt és azt javasolta, hogy üljenek fel a hátára, majd belevetette magát a tengerbe. A kisebbik gyerek bátyja nyakába kapaszkodott, ám az út közepén elfáradt, és hiába biztatták, legyengült, lecsúszott a kos hátáról, és a tengerbe fulladt. Ezt a tengert, a mai Dardanellák helyén, Hellé tengerének nevezik. Phrixosz, a megmenekült fiú hálaáldozat gyanánt feláldozta a kost Árész oltárán, a kos jótettéért pedig az égboltra került csillagképként.

2 megjegyzés:

  1. Szia!
    Pár Mia Sheridan könyvet már olvastam,de sajnos még nem mindet.Bármelyik blogon olvastam értékelést Mia sheridan könyveiről,csak megerősítettek,hogy komoly elmaradásom van.A te értékelésed is tetszik.

    Kati

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm szépen a kedves szavakat, nagyon várlak máskor is vissza! ^^

      Törlés