2018. február 22.

# book tag # everglow

The Tea Break Award - Teaszünet Díj



Sziasztok, manók! Örömmel jelentem, lassan kilábalok a betegségből - bár a tegnapelőtti látogatásom az orvosnál csak arra volt jó, hogy asztmagyógyszert szerezzek, amúgy semmi előnnyel nem járt a sok takonygombóc emberrel egy váróban üldögélni, akik a középkor kétes értékű bűvöletében élnek, mert hírből sem ismerik a zsebkendőt - erre most édesanyám kezdi a betegség biztos jeleit mutatni. Everglow persze azt simán elfelejti, neki mikor kell bevenni a gyógyszert, de mint jó szamaritánus, az univerzum törvényei, a maja naptár, és Madam Pomfrey óráján tanult mandragóra recept alapján próbálja gyógyítani az anyukáját - inkább kevesebb, mint több sikerrel. Eközben pedig csak olvas és olvas, mert annyira bejött neki az élet, és olyan könyveket talált, amik láttán megkörnyékezte még a bőség zavara is. - De a viccet félretéve, az elmúlt napokban tényleg nem nagyon találhattatok nálam mást, csak angol nyelven olvasott könyveket, és valószínűleg ez még így is marad egy darabig. Ennek két oka van: 1.) két sorral feljebb, 2.) haladékot kaptam őszre a nyelvvizsgához, és elhatároztam, hogy mindent megteszek a siker érdekében. Eközben tanulok, ráadásul jól is szórakozom. Kész kánaán.

Aztán vannak olyan pillanatok az életben, amikor az ember megtalálja a Bölcsek Kövét, és rájön, hogy az univerzumnak vele is van terve. Kezdve a reggeli Youtube látogatástól - azt dobta fel a drága, ami után anno először éreztem magam győztesnek: leírtam az egészet emlékezetből, megértettem, és ez volt az egyik kedvencem - egészen addig, hogy én is díjat kaptam - mégpedig a Teaszünet díjat. Konkrétan gőzöm sem volt, mi lehet ez, aztán kiderült, hogy csak Hamupipőkéből lett Hamucipőke, vagyis ez egy book tag, annyi különbséggel, hogy a díjazott úgy érezheti magát, mint az Oscar átadón.


Nos, ahogy értelmeztem a feladatot, úgy hamar rá is jöttem hogy eljött az én időm: aki ezt megkapja tőlem, szembe kell néznie a kérdéseimmel - HAHAHA. Ugyanis a szokásos book taghez képest annyit módosított a kitaláló, hogy a kérdéseket az teszi fel, aki a kitöltő előtt van. Magyarul: én egy aranyos bloggertől, Christine-től kaptam a díjat, az ő kérdéseire kell válaszolnom, az utánam következőknek pedig az én kérdéseimre kell válaszolniuk. Na de először lássuk, honnan, és kinek a fejéből pattant ki ez az ötlet, hogy utána legyen kit megdobálni krumplival legyen kinek megköszönni az eredetit. Merő véletlenségből beírtam a google-be a címet, és egyből ki is dobta a "MindenUrlFoglalt" nevű, igen hangzatos blogot. Azt írja, már egy ideje nem látja, hogy jutalmaznák egymást a blogok - csak azért nem, mert nem nézett bele az én blogom piszkozataiba 6 töltetlen book taggel - és ezért útjára indít egy új bejegyzést, aminek nincs túl nagy háttere: sárga címkés Liptont szürcsölgetve is meg lehet csinálni. Nos, nincs más hátra, mint előre - én belevágok a Teaszünet díjba, közben zenélek egy sort, olvasok, gondolkodom az élet nagy kérdésein...nektek pedig jó szórakozást!

A szabályok:

1. Köszönd meg a jelölést annak, akitől kaptad a díjat, említsd meg és linkeld be a blogját. Másold be a szabályokat a bejegyzésedbe te is. 2. Mielőtt megválaszolnád a kérdéseket, illesz be egy idézetet, amiről azt gondolod, hogy a legjobban illik hozzád, jellemez téged. 3. Válaszold meg a 8 kérdést, amiket a téged díjazó blogger tett fel. 4. Írj újabb 8 kérdést, amiket majd a te jelöltjeid fognak megválaszolni. 5. Jelöld meg azokat a bloggereket a blogjaikkal együtt, akiket megjutalmazol a díjjal, s magyarázd meg pár szóval, miért pont rájuk esett a választásod. +1. Kívánj valami szépet az általad díjazott bloggereknek. - Első és második kilőve, jöjjön az idézet. De miért csak egy idézetet lehet hozni??? Tényleg meg kellene dobálni az ötletgazdát krumplival...

 

Lássuk először az idézeteket! :) 

"You’re in New Orleans, one of the best places in the world to redefine yourself, to rediscover yourself. Go find the music. Go find your soul. (...) Jazz. My favorite kind of music." Behind the Bars - Brittainy C. Cherry
  
“You know that place between nightmares and dreams? The place where tomorrows never come and yesterdays don't hurt anymore? The place where your heart beats in sync with mine? The place where time doesn't exist, and it's easy to breathe? I want to live there with you.” The Air He Breathes - Brittainy C. Cherry

Christine kérdései Everglow-nak, és a válaszok


1. Melyik műfajt preferálod, és miért pont azt?

Most itt milyen műfajról van szó, kérem szépen? Csak azért kérdezem, mert létezik zenei, filmes, és könyves műfaj is. Gondolom, utóbbira irányult a kérdés, de ha már ilyen szépen összejöttünk, mindháromra hozok példát, így az olvasók, és én is nyugodt szívvel hajthatjuk a fejünket párnára este. A zenei műfajt szerintem sejtitek (?) de ha mégsem, akkor elárulom: JAZZ, nagybetűvel, elég régóta. Egyébként popzene rajongó is vagyok, ebbe a kategóriába tartozik pl. Pharell, Madonna, a Maroon 5, Sia, Macklemore, és még sokan. Ezen kívül szeretem még a latin popot is - Enrique Iglesias, Ricky Martin, Maluma, Alvaro Soler, stb - de nincs ellenemre a House, a Deep House sem. De például ki nem állhatom a rockzenét, vagy azt, aminek olyan hangzása van, amikor szétesik a mosógép. A filmek közül inkább a romantikus és kalandfilmeket nézem, a minőségibb vígjátékokat, vagy inkább azokat, amik az én kedvenceim - mást nem nagyon. A könyves műfajt meg már sokszor említettem, és valószínűleg attól már soha nem fogok tágítani, mert az én lelkem is csak úgy szárnyal, ha megkapja, amire neki szüksége van. :)

2. Milyen gyakran lépsz ki a komfortzónádból? Mik a tapasztalataid?

Fogalmam sincs, ez a kérdés könyvekre vonatkozik-e, ha igen, akkor azt tudom mondani, hogy a könyveknél még ritkábban lépek ki a komfortzónámból, mint az életben. Előbbiben van egy jól megszokott kis közegem, és 1-2 évente egyszer lépek ki onnan, mint annak idején az Éhezők Viadala, a Harry Potter, vagy nemrég a Vértestvérek esetében. Utóbbiban - amikor úgy érzem, hogy nekem feltétlen ki kell próbálnom valami új dolgot, legyen az egy csoki, vagy csak másik úton megyek a megszokott helyett - már inkább szoktam ezt csinálni. Néha egyébként egész jó másik utat választani, de a könyveknél nehezen szánom rá magam, legtöbbször nem is sikerül.

3. Tagja vagy a moly.hu-nak? Ha igen, mi a véleményed róla?

Ha. Haha. Hahaha. Ha nem lennék tag a molyon, most nem lennék itt, és nem írnám ezt a posztot, ugyanis a blogomat is a molynak - és az egyik molytagnak - köszönhetem. Egyszer azt mondta ez a valaki, szépen és érdekesen fogalmazok, és szívesen olvasná az irományomat külön oldalon is. Csak hát valamikor régen, hogy is mondjam: Everglow "kissé" betoji volt, önmagától semmit nem mert megtenni. Kiállni magáért bármiben, ráadásul még blogja is legyen?! Neeem, az nem az ő reszortja. Erre ez a valaki visszajött, és nem békén hagyta, dehogy: addig nem állt le, míg Everglow a rolót fel nem húzta. - Szóval ha azóta csak az lett volna az egyetlen pozitív dolog a molyon, akkor is leborulok Isten előtt. De kaptam barátokat, élményeket, nevetést, molynyomozást, közös társasozóst, és figyelmet, amit én is visszaadhatok. Az ember életében nem sok jobb dolog van, amikor érzi, hogy figyelnek rá, kíváncsiak még arra is, ha pálcikaembert rajzolt, megdicsérik érte, ÉS bátorítják, hogy folytassa tovább. Szóval...

*Ps. egyébként molyon van egy nagyon aktív "belső mag", ahova megérzésem szerint kell kb. egy félév, mire tényleg be is kerülhet az ember, de ha ott van, még a lelkét is eladná azért, hogy pl. a tagokkal találkozhasson egyszer, és ha a valóságban is hasonló barátai lennének, a világban megszűnne a bánat, a szomorúság...

4. Mi volt az idei könyves fogadalmad?

Meg fogtok lepődni: semmilyen fogadalmat nem tettem, sem könyveset, sem másfélét, mégpedig két, egyszerű ok miatt: 1.) nem igazán szeretem ezt az 'új év van, fogadalmat kéne tenni' című történetet, mert aki tényleg fogadni akar, az megteheti időtől függetlenül is. A könyveknél amúgy is utálok szabályt követni, mindig azt olvasom, ami jön. 2.) Ha én megfogadok valamit, akkor az annyi ideig tart, mint ameddig egy aranyhal memóriája, és én lennék az élő példa az alábbi képre is...


5. Ha egy hirtelen ötlettől vezérelve személyiséget és életet cserélhetnél valakivel, akkor ki lenne az? (Nem konkrét személyre gondoltam, hanem foglalkozására, élethelyzetére, ilyesmire.)

Weird question. Az utóbbi időben nagyon elégedett vagyok az életemmel a sok baromság ellenére is, szóval nem gondolom, hogy bárkivel is cserélnem kellene személyiséget vagy életet. Korábban - egészen úgy 2 évvel ezelőttig - sok hasonló megmozdulásom volt, és még az eukariótákkal is cseréltem volna - de csak azért, mert szörnyen hiányzott belőlem az önbizalom, és úgy gondoltam, én mindenkinél alacsonyabb szinten állok. Aztán 1,5 évvel ezelőtt jött a sugallat, hogy tulajdonképpen én tök menő vagyok, csak elrejtettem...akkor kezdtem jobban adni magamra, növeszteni a hajamat, meg minden nyalánkságot. De ha visszagondolok az életemre, akkor azokkal a lányokkal cseréltem volna, akik után futottak a fiúk. Értitek, szép, hosszú a haja, tökéletes a foga, még mosolyogni is tud, ráadásul a fiúkkal is viccelődik, egyiket a másik után csavarja az ujjára...és voltam én, aki nem kellett senkinek. Ott jött el számomra az Armageddon, és törtem ki az addigi saját árnyékéletemből, amikor az egyetemen először vittek nagyobb partira, és egyik fiú a másik után jött oda hozzánk, bemutatkozni, ismerkedni, hogy felkérjék táncolni Everglow-t, és az egyik azt suttogta a fülébe, hogy  ne törődj semmivel és senkivel...azóta is keresem a srácot, bár nem sokra jutottam eddig. :) 

6. Mennyire tartod magad társasági embernek? Gyakran jársz ki, vagy inkább a begubózó típusba tartozol? 

Weird question again. Régebben nagyon szégyenlős voltam, és még magam előtt is szégyelltem, ami és aki vagyok. Soha nem jártam semerre, és azokhoz ragaszkodtam, akiket megszoktam. Ma már azért ez nem így van, hiszen nagyon szeretek például barátkozni, ismerkedni, beszélgetni, és ha lenne a közelben valami kávéház - 60 km-es körzetben egyetlen (!) ilyen elérhető, az is pont 60 km-re innen, és a mozi sincs közelebb: mire bejutok, az majdnem 2000 forint - de nem vagyok az az "elhúzódok, mert nem akarok veled még kezet fogni sem" - típus. Engem kenyérre lehet kenni, és nem zavarnám el azt sem, aki meghívásfélével közelítene hozzám. Szóval több mindent lehet velem kezdeni, mint anno. Ö-n-b-i-z-a-l-o-m, amiből az utóbbi időben sokkal több jut nekem.

7. Mi a szenvedélyed az olvasáson kívül?

 
 
Az olvasás. :) Grafilogikázom egyébként, amiről már sokszor írtam, és biztosan megvan még valahol a blogon is a poszt, ha azóta le nem szedtem. Nem az enyém a kép, bár tudok ehhez hasonlót készíteni, csak legyen egy felesleges hetem rá...más nem nagyon jut eszembe, az olvasás, és ez általában kitölti minden szabadidőmet. Nyáron egyébként nem is vagyok bent a házban, akkor kint szoktam üldögélni a ház előtt. Szóval ha valaki a ház előtt lát üldögélni egy hosszú, szőke hajú nőt, az én vagyok. :)

8. Kinek az oldalán vesznél el az Amazonas rengetegében? Miért pont vele?

Drága kenyér, ezen a kérdésen szakadok fél órája. Iszonyú jól lett kitalálva, szóval Christine, minden tiszteletem a tiéd. Az Amazonas rengetegében elveszni azt jelenti, hogy onnan egy darabig nem jövök vissza, szóval jól át kell gondolni mindent. Sokan vannak, akiket inkább egyedül hagynék a dzsungelben, hogy kicsit átgondolják az addigiakat, de ez maradjon csak az én titkom. Viszont arra kíváncsi lennék, hogy a kérdések írója milyen személyre gondolt: sztárokra, karakterekre, esetleg az ismerőseim közül valakire? Előbbin nem kellett gondolkodni, szívesen vinném magammal Ian Somerhaldert muhaha mert ő látszólag se az a pasi, aki megijedne a túrától. Aztán ott van Jennifer Lawrence, de neki szólnék, hogy a nyilakat és Peetát  hozza magával, ráadásul sok a támogatója, tud fára mászni, és nem probléma, ha az ebéd elszalad előle, annyira friss... 

Az utolsó kategória pedig az ismerőseim közül valaki. Ha csak egyet lehetne választani, akkor döntésem a Never Let Me Go blog írónőjére, Virágra esne, egyrészt mert a leányzó nagyon ott van humorban - szóval valószínűleg akkor is röhögnénk, ha konkrétan nem találnánk a kiutat a dzsungelből - másrészt pedig ha túrázásról lenne szó, ő se az lenne, aki nyavalyogva indulna neki. Tiszta Hawaii, nem?

Everglow kérdései a kihívottjainak 

1.) Mi a te definíciód a sikerre? Mikor érzed úgy, hogy sikeres vagy? 2.) Mi van a fejedben ebben a pillanatban? 3.) Ha személyesen átélhetnél egy történelmi eseményt, melyiket választanád? 4.) Mik azok a dolgok, amiket a legjobban szeretsz magadban? 5.) Ki a kedvenc gonosz karaktered? (Könyv, film, stb. Be creative.) 6.) Hiszel a csodákban? Ha igen, miért? Ha nem, miért? 7.) Élvezed a saját társaságodat? 8.) Mit kérnél a dzsinntől, ha 3 kívánságodat teljesítené?

Kiket hívnék meg erre a díjra? 

 Hát süljön le a képemről a bőr, ha az egyik kedvenc bloggeremet, Virágot nem hívom meg erre, szóval legyen az egyik a Never Let Me Go blog.


Nos, remélem, nektek is legalább annyira tetszett ez a "book tag", mint amennyire én szórakoztam jól, miközben válaszoltam a kérdésekre. Remélem, a meghívottak közül mindenki elfogadja a felkérést - és ha már itt tartunk, sok szépet, és legalább ugyanennyi sikeres posztot kívánok az általam díjazott bloggereknek - nektek pedig további szép délutánt, napot, hónapot, évet.   

Cuppanós az arcotokra: Everglow

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése