2018. április 11.

# 2018 # dot hutchinson

Dot Hutchinson: Pillangók Kertje (A Gyűjtő 1.)


"A ​szépség még soha nem volt ilyen rettentő."

"(...) A kert nemcsak buja virágokat és árnyas fákat rejt...A „Pillangók” becses gyűjteményét is: elrabolt fiatal nőket, akiket fogva tartójuk pillangószárnyas tetoválással bélyegez meg. A gyűjtemény ura a brutális, őrült Kertész, akinek mániája, hogy elkapja és megőrizze magának a szépséges pillangólányokat. Miután a kertet végül fölfedezik, az FBI ki akarja kérdezni az egyik túlélőt. Victor Hanoverian és Brandon Eddison ügynökök kapják a feladatot, hogy göngyölítsék fel karrierjük egyik leggyomorforgatóbb ügyét. Ám a kihallgatott lány, akit csak Maya néven ismernek meg, önmagában is kész rejtélynek bizonyul. Ahogy kibontakozik a lány fordulatos és csavaros története, lassan fény derül a Pillangók kertjére is, Maya pedig mesél régi sérelmekről, új megmentőkről, valamint egy szörnyűséges férfiról, aki semmitől sem riadt vissza, hogy rabságban tarthassa a szépséget. De minél többet árul el a lány, az ügynökök annál inkább gyanakodnak, hogy vajon mit titkol még... - azonnali sikert aratott thriller, mely a Goodreads Choice Awards 2016 szavazáson a 2. helyet érte el, a megfilmesítési jogokat pedig A visszatérő Oscar-díjas producerei vették meg. Ismerd meg a pillangólányok múltba nyúló titkait!

3.299.-
366 oldal
Magyar kiadás: 2017.
Fordító: Komáromy Zsófia

Eredeti cím: The Butterfly Garden
Sorozat: The Collector (A Gyűjtő 1.)
A könyv magyar kiadásáért a Könyvmolyképző felel.

Csavar: ✓
Cliffhanger: ✘

Morális kérdések: ✓
Váltott szemszög: ✘
Olvasható-e önállóan: ✓

Érzékiség mérő:

Csak azért nem fél láng, mert írásvédett a fájl, és nem tudom félbevágni.


Molyos arány: 93%
Goodreads arány: 4,1
Eredeti kiadó: Thomas & Mercer
Eredeti kiadás megjelent: 2016. június 1.
A könyv irodalmi díja(i): Goodreads Choice Award Nominee for Horror (2016)


Cover love, or cover hate?
 

"Fúderandabaze" - kiáltott fel hősünk, Everglow, amikor meglátta a többi kiadás borítóját, majd elmormolt egy fohászt azon tervezőkért is, akik az összes erejüket bevetve mindent megtettek - vagy legalább próbálkoztak - hogy a magyar borító ne szúrja ki az ember szemét. Odapöckölték a kategória jelet, ráírták hogy adrenalin, és emberfeletti erőfeszítéssel közölték, hogy a "Butterfly Garden" magyarul Pillangókert. De előbbi még így is mérföldekkel jobb megoldás, mint némelyik olyan változat, aminek láttán kishíján lefordultam a székről. Nem a meglepettségtől, a röhögéstől. 

Felmerül bennem a kérdés, hogy a 6 borító közül melyik készítője olvasta el a sztorit - a másodiké például biztosan nem. A csokimat arra, hogy legfeljebb csak minden 10. oldalnál állt meg. Az ovisoknak vajon tetszene egy ilyen kifestőkönyv? Egyáltalán nem adja vissza a hangulatot, meg sem közelíti, pedig éppen ez lenne a lényeg. A harmadikkal nekem nincs bajom, sőt, kifejezetten tetszik a háttér, a vörös színű pillangó, meg a benne levő ház - vagy inkább házszerűség. Nem nehéz kitalálni, mit akar kifejezni. Aztán a negyedik és ötödik borító...tudom, az oroszok elég fura szerzetek, na de ez...miért bámul az az undorító koponya (?) annyira, hogy lyukat éget az ember tarkójába? Miért fekete a két első foga? Mi az a nyíl az orra helyén? Mit akar a balerina a két feltartott kezével? Nem ment a szakma, ezért bankot rabolt, de rosszul sült el a dolog? És úgy egyáltalán: MIÉRT? Nem, inkább meg sem próbálom kideríteni az okokat. Az a borító, amit a polcomon is szívesen látnék, a legelső. Megfogták a lényeget, gyönyörűek a motívumok, ráadásul annak is hatalmas jelentése van, hogy a lány hátára tették a pillangókat, és folyik belőlük a vér...

Véleményem a könyvről 


-Hölgyem, ön szereti magát direkt kínozni?
- Kikérem magamnak, én galamblelkű vagyok...

- Akkor miért olvas ehhez hasonló könyveket?
- Ööö...


Csak sejtem, miért bökök rá állandóan arra az egyre, ami után holtbiztos, hogy legalább 2 napig nem merem a szememet lecsukni. Sosem voltam mazochista, aki azzal kelt és feküdt, hogy átnyálazta a Sötét Párost vagy az összes többit, ám az utóbbi időben egyre jobban érzem, hogy vonz a sötét oldal. Valahogy...valami megváltozott. Amikor ráébred az ember, hogy a körülötte levő világ nem olyan jó, mint amilyennek korábban képzelte, akkor elpattan benne egy húr - és nálam mindig úgy nyilvánultak meg a dolgok, hogy a könyvekbe menekültem. Összefüggés? Egyre gyakrabban és gyakrabban van szükségem olyan olvasmányokra, amik túllépnek rajtam, és nem feltétlenül hagynak aludni sem - így a haragomat visszaadhatom a világnak. Talán nem véletlenül találtam legutóbb Bellatrix Lestranget is szimpatikusnak. Máshol nem tudom ezt a haragot kiélni, hiszen engem könyörületességre tanítottak, hogy adjak hálát azért amim van, stb. - stb. Foghatom az egészet arra is, hogy Halak vagyok, nálam végletesebb, ellentétesebb csillagjegy nincs. Ezért szippantott magába rögtön a Sötét Páros és az Ezüst Hattyú, ezért szeretem az ellentétes könyveket egyszerre - egyik sarokban a tömény NA, a másik nehézsúlyú birkózó meg az iszonyatos, 360 oldalon keresztül kínzó horror - pszichothriller...

Dot Hutchinson nem túl sok könyvvel fut a Goodreadsen, ezek közül három ugyanahhoz a sorozathoz tartozik, szóval a Pillangók Kertjében a cselekmény még el sem kezdett dorombolni a másik meg az olvasót is igen könnyen zavarba hozhatja, hiszen az átlaga 3,37-es, a borítója és a címe viszont nem azt sugallja, hogy a hölgy Disney - mesét írt. Több mint 70000 értékeléssel, és 4,05-ös alkotói aránnyal a háta mögött igencsak tudhat valamit a néni, és ezt én is kénytelen voltam elismerni, amikor befejeztem a Pillangók Kertjét. Persze ő sem lenne ember, ha nem hibázott volna ott, ahol a leginkább át kellett volna gondolni mindent. De erről majd később.

Tetszenek tudni, hogy a Pillangók Kertjét irodalmi díjra jelölték a Goodreads 2016-os szavazásán, horror kategóriában? És bár nem ez nyert, ettől függetlenül tényleg megérdemelte a jelölést, nem úgy, mint annak idején pl. a Szellemek a Fejben, amikor kénytelen voltam azzal szembesülni - miután fél óráig szebben káromkodtam, mint nagypapa anno - hogy sokak szerint utóbbi még díjra (!) is érdemes. Nem savazunk senkit, de az a könyv egy okádék. Horror és horror között is bőven van különbség, nem véletlen áll előbbi alig 73, a Pillangók Kertje viszont 93 százalékon. Itthon a KMK gondozásában jelent meg, és rögtön Kristálypöttyös besorolást kapott - ami azt jelenti, korántsem való mindenkinek, érzékenyebb virágszálak meg főleg kerüljék el, ha nem akarják a vacsorájukat viszont látni. Nagyon beteg, nagyon durva pszichothrillerről van szó, ám ha ez még nem lenne elég, egy horrorszállal is erősítették az ember félelemérzetét. Bevallom, nem tudom, miért kifejezetten csak nőknek ajánlják ezeket a könyveket - arra viszont pontosan tudom a választ, hogy hol vannak benne realisztikus elemek. Ezek a könyvek ettől ilyen félelmetesek, és emiatt eszik be magukat az ember lelkébe könyörtelenül. Bár annak, aki majdnem minden nap ID Discovery-t néz, egy ilyen könyv már nem is pálya. Nemdebár? Nos, nem mindig.

Feltételezem, mindenki hallott már Natasha Kampusch-ról, akit 8 évig tartott fogva egy pincében az elrablója, többször bántalmazta, megerőszakolta, és végül 2006-ban sikerült meglépnie tőle, amiről könyvet is írt. Vagy ott az Amstetteni rém, Joseph Fritzl, aki a saját lányát tartotta fogva, és többször megerőszakolta. De említhetném a Bereczki Zoltán főszereplésével készült hatalmas sikerű darabot, a Lepkegyűjtőt is, ami ugyanezt a témát dolgozza fel, csak színpadi formában, és egy 1963-ban készült könyv az alapja. A fent említett csatornán, az ID Discovery-n pedig hasonló nyomozásokat nézünk, mint ami a Pillangók Kertjében van, de egyébként a Szellemjárástól az Eltűntön keresztül a Meggyilkoltak-ig tényleg minden van rajta, ami szem - szájnak ingere. Vagy amit még elbír a gyomor. Vannak olyan fiatal lányok, emberek, akik egyik napról a másikra tűnnek el, és hiába tesznek meg mindent a rendőrök, a családtagok azért, hogy előkerítsék őket a föld alól is, sokszor már túl késő. Nem lehet azt sem mondani, hogy "miezbaze, velem ez sose történhet meg..." - De, megtörténhet. Ezért kell a gyerekeket megtanítani arra, hogy be ne üljenek a cukros bácsi autójába, és míg kicsik, el sem engedni a kezüket, egészséges távolságot kell tartani még a postástól is. Beteg a világ, nagyon beteg, és nem úgy tűnik, mintha a helyzet javulna, sőt. 


Saját munka

366 oldalnak elvileg két - három nap alatt kellene csúsznia, és ezt most is tudtam tartani, annak ellenére, hogy ismét előjött a kettősség: egyszerre éreztem könnyűnek, illetve borzasztóan megterhelőnek a sztorit. Ám még mielőtt Jeanne d'arc lesz belőlem, és máglyára vet a "köznép", elárulom, hogy egyedül a cselekmény felépítése miatt éreztem könnyedséget - annak ellenére is, hogy három szálon fut. Ez pontosan kettővel több, mint kellene, és eggyel több annál, mint amit követni tudok. Ráadásul a három szálból kettő múltban játszódik, mert visszaemlékezés, csak a kihallgató szobás jelenetek folynak jelen időben. De akkor miért neveztem könnyűnek...? Mert a három szálat profin, átgondolva fűzték egybe, és mind egy irányba mutat. Az egész a jelenben, egy kihallgatószobában kezdődik. Ha láttatok már ilyen filmet, akkor tudjátok azt is, hogy a zsaru kérdez, a gyanúsított meg válaszol ha akar. Így könnyű elindítani bármit is, hiszen kis túlzással csak annyit kell mondani, hogy "mondja el, mit tud, mire emlékszik." És elmondja. Minden ilyen fejezet végén rákérdeznek, hogy "mit tud még", "folytassa," stb. - stb. A gyanúsított pedig elkezdi mondani a monológját, és lassanként minden részletre fény derül az ügyből. Vagy legalábbis azokra, amiket az írónő akar, hogy lássunk. Vili? Az olvasó kíváncsi, hogy mit tud még, mi lesz még, követni tudja az egészet, és nem kavarodik bele. Zseniálisan okos húzás...

...és ennyi, a fentieket tudom egyedüli pozitívumként elkönyvelni ebben a könyvben. Jól haladtam vele, ez nem is vitás, de szerintem csak azért, mert minden nap hasonló műsorokat nézek - és így nem jön vissza könnyen az ebédem akkor se, amikor ilyen aljas, alantas, vérlázító, gyomorforgató könyvet olvasok. Lehet egy hasonló sztorira azt mondani, hogy "tetszett", "még", "vissza", "idenekemakövirészt" vagy más pozitív jelzőt? I don't think so. Még kedvenc karaktert se tudtam választani, hiszen Kertészünk például csöppet (?) fetisiszta, aki a saját szórakozását éli ki azon, hogy fiatal lányokat rabol el, bezárva tartja őket, és csodálattal adózik a lányok mozdulatlan teste előtt, amikor azok betöltenek egy bizonyos életkort. Nem mondom, emberünk pszichológiai szempontból elég érdekes alany lenne. Persze mindennek megvan a maga miértje, hiszen ahhoz, hogy az embert egyik pillanatról a másikra ilyen őrület, ilyen határtalan aljasság kerítse magába, ahhoz több kell, mint kisgyerekkorban békákat, pillangókat, bogarakat üvegbe zárni, és hagyni őket megdögleni. Kezdetnek pont elég, de van mögötte más is: trauma, egy életre szóló seb...

Aztán itt van emberünk két "kisfia", Avery és Desmond. Hát ezeket cirkuszban kellene mutogatni, mert ha nem olvasok róluk - főleg Avery-ről - akkor biztosan nem hiszem el. Hihetetlen, mit okoz az emberben, amikor a másik testvért jobban szeretik, hiszen ő lesz az örökös, a tulajdonos, míg a nyomorultja úgy érzi, gyengébb, szerencsétlenebb, rá nem figyelnek - de persze az ember mindig megtalálja a saját útját...nem igaz? Desmond viszont eléggé feladta a leckét, még nekem is, aki 2 évig pszichológiát tanult. Sokat töprengtem, hogy utáljam azért, amit csinált, vagy engedjem meg magamnak azt a luxust, hogy kedveljem - és akkor hirtelen beugrott egy emlék, nem olyan régről. 

Az egyik munkahelyemen a főnököm mellett volt helyem. Egyik délután hozzám fordult, és nekem szegezte a kérdést: "mi van akkor, ha lopáson kapnak egy éretlen kamaszt, aki még nincs 18? Bocsánatot, ejnye - bejnye kisnyuszit, vagy komoly büntetést érdemel?" És nem tudtam rá válaszolni, egyszerűen mert úgy neveltek, hogy a jót nézzem, ne a rosszat, és persze simán előbbit választom, akkor is, ha a második a helyes. Ezért nem jutottam dűlőre Desmonddal sem. Hallgat, mint a sült hal a szatyorban, amikor éppen hogy a hangját kellene hallatni - mert fontosabb neki anyuci betegsége, és más dolgok, ahelyett, hogy elgondolkodna, és tenné amit kell. Később azonban, alapos fejmosás után csak eszébe jut, hogy "baze, hívni kéne a zsarukat, nem lesz ez így jó..." ráadásul még kockáztat is, nem keveset. Tehát némiképp javított a soron. Ilyenkor mi van? 


Ha karakterek, akkor nem maradhat ki a mi tökös leányzónk, Maya se. Valahogy sejtettem, hogy több van benne, mint amit magáról mesél a nyomozóknak, és őszintén szólva nem lepett meg, ami kiderült. Az írónő szépen felépítette a karakterét, és legnagyobb szerencsémre csak cseppenként adagolta a hányinger szérumot. Ha minden egyszerre derül ki - hogy csak egy példát említsek, a halott nagyijával egy légtérben (!) tartózkodás, és egy teljes nap (!!) eltöltése vele ugyanabban a házban - akkor ezt a könyvet egy több hónapig tartó fényevés követte volna, mert az ételre nem bírtam volna ránézni anélkül hogy visszajött volna. A kispillangók meg...talán az írónő direkt úgy építette fel a karaktereket, hogy az olvasó magára ismerjen bennük. Biztos rákérdeznétek, én melyiket találtam szimpatikusnak - a válaszom pedig: a legfurcsábbat, akire senki se figyel - holott lehet, hogy ez csak álca. Ugyanis ezzel a húzással gyakorlatilag ő a Vasember felesége, mert van valami a kezében, amit kijátszhat később. Ne is mondjátok, én pont ilyen voltam. És az összetartás, a vehemencia, amivel egymást védték...emelem kalapom önök előtt, hölgyeim. 

A könyv elejét most is ismertetem veletek, hátha ti is kedvet kaptok ezen "gyöngyszem" elolvasásához. Egy FBI irodából indul a sztori, miután a zsaruk egy rajtaütés során felfedeznek egy üvegházat, és most az egyik "lakót", Irinát kérdezik ki. Azonban a kezdetektől látszik, hogy nem mindennapi tanúval akadtak össze, hiszen a lány nem nagyon akaródzik válaszolni, sőt, harapófogóval kell belőle minden apró morzsát kihúzni. A kihallgatáshoz pedig épp kapóra jön Victor, egy tapasztalt, több elborult ügyet is átélt zsaru, otthon két kicsi leányzóval, és így Irinából is ki tudná húzni az igazságot...ha Irina hagyná. És ahogy halad a sztori, az is feltűnhet, hogy Irina nem úgy viselkedik, ahogy esetleg egy ilyen traumát átélt lánynak kellene...

Sajnos minden csoda három napig tart, és most kénytelen - kelletlen vissza kell kanyarodnom ahhoz a részhez, amikor azt mondtam: ott szúrta el az írónő, ahol nem lett volna szabad, ennek következményeként pedig levontam fél csillagot. Azért adok az egészre négy és felet, mert 366 oldalon keresztül rágtam a körmömet - némi megnyugvást jelentett, hogy kihallgatószoba, tehát mégiscsak...és nálam ritka az a könyv, aminek a befejezése után az egyik részem azért üvölt, hogy kocogjak vissza az elejére, a másik meg azért, mert ha megpróbálom előbbit, a lelkem összefog a gyomrommal, és saját kezűleg intéznek el. Ha lehet érzelmekről beszélni, akkor én azt mondom, érzelmileg maximálisan kihoztak belőle mindent, amit lehetett. Egyrészt tövig rágtam a körmöm, másrészt ott volt az a fénysugár, amiért szorítottam: ha nem jönnek össze, összekötözöm, és saját kezűleg hajítom ki őket az üvegházon keresztül...és akkor jöjjön a feketeleves. Drága híveim, ti láttatok már olyan könyvet, ami 350 oldalon szárnyal, de az utolsó 15 oldalt úgy elrontják, hogy az a következő generáció íróinak is tanulságként szolgál? Ha pedig a szótárban "hogy szúrjunk el könyvet úgy, hogy az olvasó eltüzelje" című cikket megnézzük, a Pillangók Kertje van aláírva? Nem értem, nem tudok felette napirendre térni. Komolyan ennyi 366 oldalra a magyarázat? Pont a legidiótábbnak jutott eszébe, amire az okosabbak nem jöttek rá, holott majd kiverte a szemüket? 

Kérdéslistámon a következő kérdés, hogy tanultam-e valami újat az adott könyvből. Nos, nekem a Pillangók Kertje nem sok újat mutatott fel, hiszen nézek ilyen műsorokat. Ám valami egészen más szintre emelte érzéseimet a világgal kapcsolatban. Az tiszta sor, hogy a gyerekekre és magunkra is nagyon kell vigyázni, mert nem lehet tudni, mivel várnak a következő sarkon, vagy milyen szert tesznek pl. az innivalóba. Az internetet pedig már nem is merem megemlíteni...igen, vannak olyan emberek, akik abban lelnek örömöt, hogy másokat hívogatnak, zaklatnak, sokszor addig, míg az alany esetleg öngyilkos nem lesz. És itt vajmi keveset számít a rendőrség, a hivatalos szervek, a bíróság, mert a zaklatót egy darab papírfecni nem fogja távol tartani. Az írónő egyébként nagyon jól megfogta azt a vonalat, amikor a rendőrök tehetetlenségét, és a média érzéketlenségét mutatta be. Szenzációhajhász banda. Ahhoz pedig, hogy az ember szörnyeteggé váljon, ne higgyétek, hogy sok dolog kell. Elég egy trauma, egy gyerekkori sérülés, egy törés, és vadállat lesz a kezes bárányból is. Hiszen csak józan ésszel gondoljunk bele: a kertészt egyvalami indította el az úton - az a bizonyos trauma, amit azonnal ki kellett volna vizsgálni.

Mindent összevetve azt kell mondjam, nem volt a legjobb ötlet a Pillangók Kertjével nyitni a tavaszi időszakot, amikor pont hogy élni, vidámkodni kellene - ez a könyv viszont minden, csak nem élet és vidámkodás. Persze egy pszichothrillertől ne várja az ember, hogy minionok lesznek a főszereplők. Bekúsznak a tudatalattiba azzal, hogy nem mondják ki a lényeget, és adagoltan vágják az ember képébe a nyers valóságot: éppen csak csurran - cseppen, a többit meg majd az olvasó elképzeli. Egyúttal pedig az elmére is hatnak, hiszen a tudatalatti megőrzi az emléket - így történhet meg, hogy az olvasó utána mindig is tartani fog a lepkéktől, akkor is, ha előtte szerette őket. Aki pedig előtte sem szerette a pillangókat - nos, annak van egy rossz hírem...

Ps. jól látom, hogy megvették a filmesítési jogokat, ráadásul a Visszatérő készítői? Ájáj...

Végső értékelésem 


Őszintén be kell vallanom, halvány gőzöm sem volt, hogy ebben az extrában mivel rukkoljak elő, ezért úgy döntöttem, hozok nektek néhány érdekességet a lepkékről és a pillangókról. Kíváncsi vagyok, ti hogy viszonyultok hozzájuk, van-e közöttetek olyan, akit a frász kitör tőlük - szóval rajta, lejjebb, a komment szekcióban osszátok meg velem is a gondolatotokat. És amíg ti gondolkodtok, addig én mutatok néhány érdekességet ezekről a teremtményekről.

🦋 Földünkön közel 170 ezer lepkefaj él, ebből körülbelül 17 ezer nappal, míg 150 ezer faj éjjel aktív. A Kárpát - medencében körülbelül 3500 faj található meg. 

🦋 A pillangók mérete igen változatos, a kifejlett példányok szárnyfesztávolsága néhány mm-től közel 30 cm-ig terjed. A legnagyobb ismert faj az Alexandria királynője, sz.fesztávja 28 cm.

🦋 A lepke fejlődése 4 szakaszra oszlik: a petéből előbújik a hernyó, majd többszöri vedlés után bebábozódik. A hetekig tartó nyugalmi állapot közben a belső test teljesen átalakul, majd a burok fölpattan, és előbújik az imágó - azaz a kifejlett lepke.

🦋 A legtöbb lepke szoros kapcsolatban áll a környezetével, ezért egyes fajoknál a legkisebb környezeti változás is a faj kipusztulását jelenti. 

🦋 A királylepkék minden ősszel és tavasszal nekivágnak az Észak-Amerika és Mexikó közötti 3500-5000 kilométeres távnak. Életciklusuk mindössze néhány hónap, ezért lehetséges, hogy egy másik generáció tér vissza ugyanazon az útvonalon, mint amelyiken a korábbi elindult.

🦋 A pillangó Japánban a Gésák jelképe. Ezért adta Puccini a "Pillangókisasszony" címet háromfelvonásos operájának, amiben egy gésa, Cso-Cso-Szán életét vitték színpadra.

🦋 Mi a különbség a pillangók és a lepkék között? A pillangók a lepkék egyik családja, azaz minden pillangó lepke, de nem minden lepke pillangó.

🦋 Az ősmaradványok vizsgálata kimutatta, hogy már 140 millió évvel ezelőtt is léteztek primitív éjjeli lepkék, a nappali lepkék csak körülbelül 40 millió éve vannak jelen a Földön.

🦋 Tudományos elnevezésüket a görög lepidoptera szóból kapták, ami szárnyat, pikkelyt jelent.

🦋 A pillangóhatás,- vagy effektus azon az elméleten alapszik, ami megalapozta a káoszelméletet is, ami szerint az olyan apró dolgok, mint egy pillangó szárnycsapása, megváltoztathatnak olyan dolgokat, mint például az időjárás.

🦋 A pillangó a lélek fejlődését, a halálból kialakuló életet, a halhatatlanságot jelképezi. Ha a pillangó felbukkan az ember életében, akkor rejtett erőforrásra, a fejlődés következő fokára hívja fel a figyelmet. A pillangó a metamorfózis szimbóluma, mert képes a legkülönbözőbb módon megújulni, képes megörvendeztetni környezetét.

🦋 Görögül a pillangót Psyche-nek nevezik, Pszükhe nimfa után, akit gyakran pillangószárnyakkal, pillangókkal körülvéve ábrázolnak.

🦋 A japán kultúrában a pillangó szerencsés házasságot, a fehér pillangó halott lelket jelez, aki megszabadulva földi kötelékeitől szerencsésen átjutott a túlpartra.

🦋 Az indiánoknál gyógyítót jelent, aki eljött az emberekhez és felfestette a szivárványt az égre – ugyanis a pillangó az öröm, a szín, a változás jele. Az indián mitológiában ha egy lepke megérinti egy nő vállát, az a nő gyógyítóvá válik.

🦋 A lepkék különböző rejtőzködő, figyelmeztető és az ellenséget elriasztó eszközöket fejlesztettek ki. Számos faj álcázza magát, alkalmazkodva a környezet színeihez, visszataszító szagokat árasztanak, hólyagokkal és pontokkal rendelkeznek, amelyek csápokra és szemre emlékeztetnek - így a támadó meglepetten reagál, ha a pillangó látszólag hátrafelé repül.


🦋  Kérdések, amiket érdemes feltennünk, ha megjelenik az életünkben a pillangó: mik az aktuálisan legfontosabb dolgok, történések az életünkben és felismerjük-e azokat? Melyik fejlődési fázisnál tartunk, a visszavonulás, várakozás vagy az aktivitás szakaszában? Mivé szeretnénk válni és hogyan tudjuk azt elérni? Mennyi öröm van az életünkben? Ha kevés, hogy tudjuk növelni? Miként viszonyulunk a változásokhoz? Mennyire vagyunk rabjai (irreális) álmaiknak? Milyen sötét dolgokat őrzünk lelkünk mélyén? 

A könyvben előforduló fajok

Callophrys Eryphon - Western Pine Elfin
Nyugati Fenyőtündér




Agraulis Vanillae - Gulf Fritillary
Golgotalepke



Anthocharis Midea - Falcate Orange Tip
Narancssárga Sarlós Golgotalepke



Lycaena Cuprea - Lustrous Copper
Tündöklő Rezes



Myscelia Ethusa - Mexican Bluewing
Mexikói kékszárnyú



Vanessa Virginiensis - American Painted Lady
Amerikai Hölgy



Neophasia Terlooii - Chiricahua white
Chiricahuai fehér



Calephelis Muticum - Swamp Metalmark
Mocsári Rozsdapettyes



Neonympha Mitchellii - Mitchell's Satyr
Mocsári Szatírlepke



Limenitis Arthemis - White Admiral
Fehér Admirális



Celastrina Ladon - Spring Azure
Tavaszi Azúrlepke

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése