2018. március 24.

# 2018 # cikk

Szösszenetek: Everglow gondolatai - Reflexió a Könyvkultúra Magazin cikkére


Mielőtt belekezdtem volna ebbe az írásba, picit elgondolkodtam. Az én életemben még jelen voltak a nagyszülők, a dédszülők, akik soha nem láttak laptopot, számítógépet, okostelefont. Ezért szó sem eshetett volna arról, hogy papír helyett esetleg képernyőre vetítik a gondolataikat, ceruza és toll helyett pedig ott lenne a billentyűzet. Szinte hallom a dédi monológját, ahogy azt mondja, ez neki nem kell, erre neki nincs szüksége, és különben is - az oskolában neki kézírást tanítottak, egy olyan bonyolult vívmánnyal, mint a "számológép", ő nem tudna mit kezdeni. A szüleim közül édesanyámat volt könnyebb arra rávenni, hogy próbálja ki a számítógépet, majd a nagybátyám is egyre magabiztosabban boldogult vele - édesapám nem, nem, és még akkor sem. Bár eléggé meglepődött, mikor azt mondták neki, hogy a papírokat az internetről töltse le, gépen vigye be az adatokat, és e-mailben küldje el, mert neki is azt tanították, hogy papír, toll, ceruza. 

Közülünk nekem tanították először, hogy a számítógépet mire lehet használni azon túl, hogy bekapcsolás és paint, a papír és ceruza mellett pedig más formában is lehet adatokat kezelni - ehhez pedig nem kell más, csak billentyűzet, és 10 ujj. Amikor én voltam elsős, az informatika, a számítógépek még gyerekcipőben jártak, telefonról, tabletről szó sem volt - így az volt a leglényegesebb, ki tudja az "f" betű fecskefarkát a legszebben kanyarítani, és nem az, hogy ki tud rövidebb idő alatt 10 sort begépelni a doksiba. (Tekintsünk most el attól, hogy az első óráról úgy jöttem haza, hogy akkor nekem is számítógép, a szüleim "wtf" fejét sosem felejtem el. 100.000 forint - az első sz. gépünk ára - akkoriban iszonyatos pénz volt.) Mit gondoltok, az iskolából kikerülve mégis melyiknek vettem nagyobb hasznát: az "f" betű fecskefarkának, vagy annak, hogy 10 perc alatt hány sort tudok begépelni? Hát nem annak, amire elsőre gondoltok.

Jöhetnének a kérdések, hogy mindezért akkor kit is kell felelőssé tenni, hogy most már szinte én is állandóan gépelek, és csak akkor írok papírra tollal és ceruzával, ha feltétlen szükséges - de mi van akkor, ha ez a tendencia nem áll meg, sőt, folytatódik - aztán ott manifesztálódik, hogy már nem kell a folyóírás, egyszerűen mert az feleslegessé vált egy olyan korban, amikor a tabletek, az okostelefonok, gépek, robotok, billentyűzetek átvették a helyet? Milyen világ lesz az, ahol nem lesz szükség többé a kézírásra? Egyáltalán valóban szükség van még kézírásra, vagy tényleg "kihalt állatfaj" lesz belőle? A mai írásomban egy nemrég olvasott, nyúlfarknyi cikkre szeretnék reagálni, érveket, ellenérveket hozni a kézírás, illetve a gépírás mellett és ellen is. 2018-at írunk, és egyre több felől hallom, hogy ebben az iskolában iktatták ki a kézírást, ott nem lesz kötelező tárgy az írás - mivel eljött az a kor, amikor a kézírás felesleges, kihagyható kör, ha létezik pl. a gépírás is. Fordulóponthoz értünk: vagy hagyomány, vagy technika.

"Elképesztő változások korát éljük. Az elmúlt évtizedekben olyan rohamosan terjedtek el az elektronikus eszközök, hogy úgy tűnik, végleg leáldozott a kézírásnak. Nyolc évszázad kézzel írott vizsgadolgozatai után a Cambridge-i Egyetemen is laptopok vehetik át a tollak helyét. Az egyetem fontolóra veszi ugyanis, hogy véget vessen a vizsgákon kötelező kézírásnak és engedélyezze, hogy hallgatói elektronikus eszközök segítségével adjanak számot tudásukról. (...)  A dolog előzménye, hogy az egyetem oktatói egyre elkeseredettebben panaszkodtak a diákok mind olvashatatlanabb kézírása miatt. A tanárok úgy látják, hogy hallgatóik az órákon már csak a laptopjaikat használják, s kézzel szinte semmit nem írnak. Nem is tudják már úgy kanyarítani a betűket, hogy azt más is megértse. Előfordul, hogy az olvashatatlanul író hallgatók kénytelenek a nyári szünet alatt bemenni az egyetemre, hogy két egyetemi dolgozó jelenlétében hangosan felolvassák a vizsgakérdésekre adott válaszaikat. (...) „El kell fogadnunk: a kézírás kihalása a valóság” – összegezte a tapasztalatokat Anthony Seldon, a Buckinghami Egyetem alkancellárja a brit lapnak." Forrás

USA - térkép. Zölddel azok az államok, ahol már nem tantervi követelmény a folyóírás tanítása 

Tehát még egyszer: zölddel jelölték azokat az amerikai államokat, ahol már nem kötelező tantárgy a folyóírás, azzal az indokkal, hogy a számítógép, és az eszközhasználat feleslegessé teszi az írás ezen formáját. Ez nem azt jelenti, hogy ezentúl nem tanítják a gyerekeket kézzel írni, hanem hogy a pedagógus dönti el, szán-e rá időt, vagy sem. Ez a tendencia pedig egyre elterjedtebb: például a Finneknél 2016-tól egyáltalán nem tanítják a gyerekeket folyóírásra a fentebb írt okból kifolyólag. Hogy mit tanítanak helyette? eszközhasználatot, gépírást, és olyan kézírást, amivel mennek is valamire a gyerekek az életben. Nem tartom valószínűnek, hogy Magyarországon a közeljövőben napirendre kerülne a téma - főleg azért, mert itt sok gyerek még számítógépet se látott soha, tabletről és okostelefonról nem is beszélve. Mégis, amikor az ember ilyen híreket lát maga előtt, kétszer leellenőrzi, hogy nem kamu, és rájön, hogy ez maga a valóság - akkor azért elgondolkodik, merre is tart az emberiség. Persze mindkettőnek vannak előnyei, hátrányai, és itt teljesen objektívnek is kell lenni - ez számomra az igazán nehéz. Hiszen ha azt mondom, jobb a gépírás a folyóírásnál, fellógatnak a Gellért - hegyre. De inkább ez, minthogy nem mondom ki, amit gondolok. Ha pedig az a véleményem, hogy a folyóírás hasznosabb a gépírásnál, nem lógatnak fel - viszont igazat sem mondok...

Miért hasznosabb a folyóírás, mint a gépírás?

Egyrészt mert a kézírás egyedi, személyes, mint egy ujjlenyomat. Pusztán az írásból le lehet vonni következtetéseket, és akkor még nem beszéltem az ezzel foglalkozó tudományágról, a kalligráfiáról. A szakemberek az írásból kideríthetik, milyen emberkével állnak szemben, és ez néha rendkívül hasznos, és fontos. Nem mindegy, hogy balra dől, jobbra dől, egyenesen dől, ferdén dől, hány hurok, mekkora hurok, stb. Most komolyan, ebből az írásból megtudtatok valamit is arról, hogy én milyen ember vagyok az életben? Azok, akik ismernek, most ne próbálkozzanak. :) De a viccet félretéve, a kézírás felismerhetővé, beazonosíthatóvá is teszi az embert. Talán nem is kell magyaráznom, hogy ha például egy e-mailbe nem írom oda a nevet, a címet, és minden mást, ami azonosít, bukta az egész, és imádkozhatok, hogy visszadobják-e, mert nem volt ott a név és a cím. Jártam már így, de szerencsére jó arcok voltak. Egy kézzel írt levéllel, borítékkal ez nem valószínű, hogy megtörténik, hiszen az első, amit a levélbe, a borítékra írok, az a feladó, és a cím. De a családtagok pl. tudják, hogy én írtam-e azt a valamit, pusztán arról, ha ránéznek. Nagyszerű dolog tehát a számítógép és a gépírás - az embert viszont nem tudják helyettesíteni. Hiába akarnak nekünk segíteni mindenben, semmit nem tehetnek az ellen, hogy mekkora birkák vagyunk, és leszünk is. A kézírásnál legalább figyelünk arra, mit csinálunk.

Mindenképpen a folyóírás javára írható az, hogy az embernek sokkal nagyobb kognitív kihívást jelent, mint a gépelés. Csak józan ésszel gondoljunk bele: egy levél megírásánál például figyelni kell a szöveg tartalmára és kivitelezésére is ugyanabban az időben, míg a gépelésnél egyszerre csak az egyiket szoktuk csinálni - lévén létezik piszkozat, és abba marhaságokat is írhat az ember, amiből aztán kialakíthatja, amit gondolt. Sőt: a folyóírásnál nincs lehetőség a visszatörlésre, ha akár csak az egyik betűt is elrontjuk, jóformán megy a szemétbe, ezért oda kell koncentrálni. Gépírás? Delete, és kapa - kasza - kiskalap, mindent el lehet tüntetni az utolsó betűig.


"Umberto Eco: A kézírás művészetének alkonya c. írásában azt fejtegeti, hogy szerinte a kézírás elkorcsosulása már a golyóstoll megjelenésével kezdődött, azzal ugyanis nézete szerint eleve nem lehet szépen írni. A neves olasz író így vélekedik: miután egyre kevesebben használják a szépírást, annak egyre nagyobb értéke lesz, klasszikus művészetté válik majd, és már ma is nagyobb értéke van egy kézzel írott levélnek vagy meghívónak. Végtére is ezek személyesebbek és maradandóbbak, mert kinek vannak meg például a 2000-es évek elején írt e-mailjei, vagy ezek nyugdíjas korunkra egyáltalán olvashatók lesznek-e még?"

A másik dolog pedig a folyóírás mellett, hogy a szakemberek többsége ezt ugyanahhoz az agyi területhez köti, mint a memóriát. Magyarul ha egy gyerek kézzel ír, sokkal élénkebb lesz a fantáziája, több ötlete lesz azzal, hogy kicsit használja az eszét, sőt, jobban fog tudni memorizálni, információt tárolni az agyában - és mondanom sem kell, később ennek hol lesz óriási jelentősége. Egyetemistaként én már csak tudom. "Ugyanakkor, ha kézírással készítjük a jegyzeteket, nem leszünk képesek minden egyes hallott szót leírni. Ehelyett általános jellemzőket kell majd keresnünk, fogalmakat összegeznünk és kérdéseket megfogalmaznunk a számunkra nem érthető részekről. Ez nagyobb erőfeszítést igényel, mint a hallott szavak legépelése - és éppen ez segít emlékezetünkbe vésni a hallott anyagot. Minél nagyobb erőfeszítést teszünk valami megértésére, annál erősebb jelet küldünk az agynak arról, hogy az anyag megjegyzésre érdemes."


"(...) Az USA-ban elvégzett felmérések megállapították, hogy nem fejlődött azon gyerekek emlékezőtehetsége, akik számítógéppel készítették órai jegyzeteiket. Amikor idegen nyelveket tanulunk, és nem akar rögzülni egy szó, akkor úgy fogunk ki rajta, hogy önkéntelenül is többször leírjuk a „vétkest”. Mert amikor leírunk valamit, tulajdonképpen bevéssük az emlékezetünkbe. Tehát azok a gyerekek, akik nem tanultak meg rendesen írni – értsd: nem dolgoztatták meg az agyukat –, felnőtt korukban sem képesek majd sok mindent megjegyezni és tanulni – vonta le a tanulságot a szakértő. Ez pedig azért rettenetes, mert nemrég fedezték fel, hogy az alkotókészség a memóriától is függ. Aki nem tornáztatta meg az „emlékezőizmokat” kellő időben és ideig, nem lesz képes felvenni a versenyt sem a kreativitás, sem az újítások terén, holott a munkavállalóknak és munkaadóknak a jelek szerint erre a két eszközre is szükségük lesz a XXI. században."

 "Miféle macskak'parás ez, el se tu'om olvasni..." - My Fair Lady, 1964

Miért hasznosabb a gépírás, mint a folyóírás?

"Lassan senki se használja a kézírást, már azok se, akik tanítják. A helyes ceruzafogással gyötrik a gyerekeket az iskolában, miközben két ujjal írják az emailjeiket. „Cui prodest”, hogy a kézírás bigott hívei utat engedjenek végre a haladásnak?"

Nos, lássuk csak. Kezdetnek itt az az egyszerű tény, hogyha valaki boldogulni szeretne - és ha egyáltalán létezni akar a XXI. században - akkor ért a számítógéphez, a szerkesztőprogramokhoz, az Excelhez, a Wordhöz, vagy épp a gépeléshez. De az is nagyon jó, ha már kezdettől programozónak tanul az ember, csak mondom. Szinte minden munkáltató elvárja, hogy a szerencsés flótás eleve úgy érkezzen, hogy legalább haladó szinten boldogul a géppel, esetleg mind a két kezét használja arra, hogy bevigye az adatokat, és nem csak azt tudja, hol a bekapcsoló gomb. Aki erre nem képes, annak megmutatják, merre van az exit, és mehet Isten hírével. Ezzel csak arra szeretnék rámutatni, hogy aki lemarad, az kimarad, pedig épp gyorsítani kellene ebben a korban. Mondjuk ki: nincs idő folyóírással piszmogni. De minek is piszmogjon vele az ember, ha létezik gyorsabb forma az információ közlésre? Ha a levél 3 nap helyett 1,5 perc alatt odaér a címzetthez, és nem kellett papírt se pazarolni rá? Szóval érdemes a gyerekeket is felkészíteni arra, hogy nem kézzel írt levelekkel fognak vacakolni. De ha már kézírás...
 
...akkor mondok egy szinte megdönthetetlen érvet amellett, hogy miért kellene végleg elhagyni a papírt, a ceruzát, és a tollat: "miféle macskak'parás ez, el se tu'om olvasni..." - néhány embernek olyan rusnya a kézírása, amilyen még a kalendáriumban sincsen, és senki nem fog arra időt pazarolni, hogy nagyítóval kibogarássza, amit az illető közölni akar. Ehhez nekem sem kell messzire menni, a családban a húgom ír förtelmesen - de az öcsém kézírása sem kiskalap, és a középiskolában is volt osztálytársam, akinek a kézírásától a tanár konkrétan sírva fakadt. Nem véletlenül pontozzák az érettségin a külalakot is, ha valaki kérdezné. Sok időt meg lehetne azzal spórolni, ha mindenkinek egyforma lenne a kézírása, és lenne egy standard, amit elfogadnak - bár ez szerintem több problémát vetne fel, mint amennyit megoldana. A gépelt, nyomtatott szöveg ebből a szempontból egy fokkal jobb, mint a kézzel írt. Egyébként ezzel kapcsolatban az egyik oldalon láttam egy nagyon eredeti, ötletes feladványt: ki kellett találni, az adott szöveg melyik írótól, költőtől származik. 3,2,1, fire!

Íme pl. George Orwell kézírása. 
Még én is el tudom olvasni.


Ez Nathaniel Hawthorne amerikai regény és novellaíró kézírása. Ez már egy fokkal nehezebb, mint az előző...

Volt egy iromány, aminek a készítőjét nem árulta el a cikk író, de én nem leszek gonosz, nem rakom be ugyanazt a képet, hanem adok egy könnyebb (?) feladatot. Találjátok ki, melyik magyar költő írta ezt. No peeking. 


 Na és ezt vajon ki írhatta? 


Ha az előbb felsorolt pár dolog nem lenne elég, tudok még olyan indokokat hozni, amik igencsak a gépírás mellett szólnak. Nézzük meg például a gyerekeket az iskolában. "Az írástudó felnőtt ember életében néha hosszú hónapok telnek el anélkül, hogy a saját nevén kívül bármit leírna kézzel, miközben a billentyűzeten, amit naponta használ, rossz esetben egy, jó esetben két ujjal pötyög az optimális tíz helyett. Ehhez képest a három év, amit az iskolában a folyóírás tökélyre fejlesztésével töltenek a gyerekek, indokolatlannak tűnik: ez alatt hasznosabb ismereteket is tanulhatnának (például gépírást), és a tanároknak is több energiájuk jutna másra." - Van még kérdés? Felesleges 3 évig nyomorítani azzal egy gyereket, hogy még mindig nem sikerült annak a szerencsétlen "f" betűnek fecskefarkat kanyarítani, egyrészt mert a gyereknek egy életre kudarcélménye lesz ha erőltetik és nem sikerül, másrészt pedig lehet, hogy az a gyerek akkor látott utoljára papírt és ceruzát, mert egyébként ott a telefon, a tablet, a laptop, a számítógép. Az okostelefonhoz amúgy sem kell megtanulni folyékonyan írni, elég a "söprő" mozdulat...

"Az írás kimondottan emberi és történeti jellegű viselkedési forma, tehát nem része az ádámi sorsnak, nem az ember kialakulása óta alkalmazott kommunikációs technológia, hanem a társadalom történetének egy bizonyos pontján jelent meg, és hangsúlyozódott ki a szerepe. Az ember nem írt örökké, az ember írás nélkül is meg tudott élni."
Mircea Eliade mondta azt, hogy az írás kimondottan emberi és történeti jellegű viselkedési forma, tehát nem része az ádámi sorsnak, nem az ember kialakulása óta alkalmazott kommunikációs technológia, hanem a társadalom történetének egy bizonyos pontján jelent meg, és hangsúlyozódott ki a szerepe. Az ember nem írt örökké, az ember írás nélkül is meg tud élni. - a Transindex.ro portálról
Mircea Eliade mondta azt, hogy az írás kimondottan emberi és történeti jellegű viselkedési forma, tehát nem része az ádámi sorsnak, nem az ember kialakulása óta alkalmazott kommunikációs technológia, hanem a társadalom történetének egy bizonyos pontján jelent meg, és hangsúlyozódott ki a szerepe. Az ember nem írt örökké, az ember írás nélkül is meg tud élni. - a Transindex.ro portálról

"Magyarországon becslések szerint 50.000 (!) a betűket nem ismerő analfabéta él - nagyjából ennyien vannak, akik nem végezték el az általános iskola első osztályát. Az emberek negyede funkcionális analfabéta, ami azt jelenti, hogy nagy nehezen ki tudják silabizálni a betűket, de folyékony olvasásra, szövegértésre képtelenek, az írásról nem is beszélve - annak ellenére, hogy jártak iskolába, és ott éveken át termelték az enyészetnek a farkincákat és kunkorokat." - Összefoglalva ismét csak azt tudom mondani, mint az előbb: nem nyomorítanék egy gyereket azzal évekig, hogy a fecskefarkkal, a hurkokkal küzdjön, közben pedig azt nem tanulja meg, ami tényleg fontos lenne: megérteni és összefoglalni a szöveget, amit olvas. A gépírás azért jobb, mert ott nem kell kunkorokkal, hurkokkal, és a többi kis apró nyalánksággal foglalkozni, hanem a kész szöveget kell olvasni, értelmezni és összefoglalni. Persze ehhez először betűk szükségesek - de szerintem lehet felesleges időrablás nélkül is írni tanítani egy gyereket. A kimaradt időt pedig sok más olyan dologra is lehet fordítani, ami idétlen okokra hivatkozva nem fér bele a tananyagba. Például pénzügyi alapismeretekre.

Ezzel összefüggésben a múltkor nagyon érdekes dolog tűnt fel, amikor a saját írásomat néztem: szinte egyik betű sem hasonlít arra, amit anno az iskolában tanítottak. Eltűntek a fecskefarkak, ahol huroknak kellene lenni, ott nincs, ahol meg nem kellene huroknak lenni, ott hurkok vannak, torz a sorkezdő betű, torz az összes többi betű, stb. - stb. Jól emlékszem az első osztályra, amikor fekete pontot kapott, aki pl. a "z" betűnek húzott még egy plusz hurkot. Aztán második, harmadik, negyedik osztályban már nem kaptunk fekete pontot, csak legyen a házi kész. Ötödik, hatodik, hetedik és nyolcadikban pedig már akkor is sírtak az oktatók a gyönyörtől, ha valaki még egyáltalán házit írt, és "majd én kibetűzöm" felkiáltással vették el a füzeteket tőlünk. Hát komám, ezt betűzheted, ilyen kézírással a rabokat kínozzák a Guantanamói - öbölben...


De mi az oka annak, hogy ennyire eltorzulnak a betűk? "Az amerikai kézírás tempósabbnak hat, ugyanis a betűk formája és dőlése is más, mint nálunk, ahol általában kerek, rajzolt, álló betűket tanítunk. Nem csoda, hogy ezeket mindenki egy idő után átalakítja saját ízlése szerint, mert használhatatlan a gyors írásra. Ha ránézünk egy amerikai kézírásra, nem érzünk rajta olyan görcsösséget, mint a magyar írásánál, a magyar abc ugyanis nehezen tanítható. Az írás gyors mozdulatokból áll, de az iskolában nem igazán tanítják meg a diákokat arra, hogyan kell gyorsan írni. Ezért van, hogy a betűk írása idővel mindenkinél eltorzul." - Kérdés? Végül hadd szóljak, senki ne próbálja meg a magyar ABC betűit úgy leírni, mint ahogy tanították, mert 1.) nagyon meg fog lepődni, hogy nem sikerül, 2) nekem egy fél órát vett igénybe, és ennyire jutottam...


Mivel az írás elején említettem, hogy egyik dolog mellé se szívesen állok oda - hiába érzem úgy, hogy a gépírásnak nagyobb a jövője - a kézírás sutba hajításával együtt a hagyományokat, az ember egyik alapvető képességét - magunkat - veszítenénk el, egy összefüggő embermasszává, tömeggé alakulnánk, és nem maradna semmi, ami megkülönböztető jelleggel bírna. Szóval szerintem nem szabadna hagyni, hogy egyik a másik rovására menjen. A kézírás ezért fontos, a gépírás pedig azért - a kettőt helyesen kell kezelni, és így tanítani az iskolákban. "A folyóírás hazai - és általában véve az írás - oktatása mindezzel együtt jócskán megérett a reformra. Az agykutató pszichológus szerint lazítani kellene a kisiskolásoktól elvárt, végsőkig uniformizált írásmódon, és már a kezdetektől lehetővé tenni a folyóírás egyéni változatainak használatát. Vagyis az íráshoz szükséges leggyakoribb kapcsolási módok megtanítására építve kell segíteni a kényelmes kézmozdulatokkal kivitelezhető, a saját ízlésnek legjobban megfelelő, jól olvasható íráskép kialakulását. A 21. századi technológiát pedig ennek szolgálatába kell állítani, a kézírást játékos formában gyakoroltató számítógépes játékok, mobilapplikációk formájában."

Ps. egyébként azt az írást, amit ma az iskolákban tanítanak 1930 (!) óta ugyanúgy, Luttor - féle folyóírásnak nevezzük. 

Virágvölgyi- és Luttor-féle folyóírás  

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem typo-grafikai tanszékének egykori tanára, Virágvölgyi Péter 1973-ban írt diplomamunkájában hasonló elképzelések mentén tett javaslatot az iskolai írásoktatás reformjára, mindehhez új folyóírást is kidolgozott. Enyhén jobbra dőlő betűi nem kerekdedek, hanem parabolaíveket követnek. Betűkapcsolatai megtanításához azt tartotta szerencsésnek, ha a nebulók kéz- és csuklógyakorlatok formájában elsajátítják az alapformákat, és azok összekötésének alapeseteit. A begyakoroltatásnál pedig teret kap egyéni ízlésük és szükségleteik. A Virágvölgyi-féle írásminta legfontosabb újítása az volt, hogy alkalmazkodott a kézírás fiziológiás jellegzetességeihez: az írásmintában hangsúlyosabbak azok a vonalak, amelyeket az író önmaga felé húz, miközben a távolodó vonalak légiesebbek, kevésbé nyomatékosak. Így a kéz kevésbé fárad el, az írás lendületesebb, gördülékenyebb így gyorsabb és egyedibb lesz.  

A dőlt írás tanításával az 1980-as évek végétől fővárosi és vidéki iskolákban egyaránt kísérleteztek. A dőlt írással behatóbban megismerkedő pedagógusok lelkes támogatása ellenére azonban nem sikerült azt a zsinórírás hivatalos alternatívájaként meghonosítani. Az egyik döntő kifogás az volt, hogy az alsó tagozatos tankönyvek zsinórírásos példamondatokat tartalmaztak. Sokan – alaptalanul – úgy vélték, hogy az enyhén ferde tartás ártalmas a gyerekek gerincének, vagy hogy a parabolaívek és azok kapcsolódásának begyakoroltatása miatt elhúzódik az írástanulás folyamata. A tanítók túlnyomó többsége ráadásul ódzkodott attól, hogy az új tanítási módszert megtanulja. Sokan inkább ki sem próbálták, pedig Kutiné szerint a kézírás egy-két hét gyakorlással átprogramozható. Így fordulhatott elő, hogy míg a legtöbb latin betűt használó nyelvben, így az angolban, a franciában, a németben, a spanyolban, de még a cirill betűs oroszban is jobbra dőlő betűkkel írnak, a magyar kisiskolások a mai napig az 1930-as években bevezetett Luttor-féle zsinórírás alapjaiban változatlan álló betűit kénytelenek megtanulni.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése