2018. április 25.

# 2018 # benina

Benina: Mindig és Soha (A Túlélés Szabályai 1.)


Te ​talpra tudnál állni a legnagyobb szörnyűségek után?

Faith Morgan mindent elveszített. Két hét pokol után a tanúvédelmi programba kerül. Nem térhet vissza az otthonába, többé nem láthatja a legjobb barátnőjét, elvették az álmait, hitét megváltozott a kinézete, és elvesztette még a nevét is. Faith többé nem létezik, Honey lépett a helyére. Vajon rábízhatja magát az ügynökre? Biztonságban lesz az új otthonában? Okos dolog-e közel engedni magához a kisváros egyik legnagyobb szívtipróját?

Brayden Holmes mindent maga mögött hagyott. Kétszer segített nagybeteg öccsén, de végül mindkettejük talpa alól kicsúszott a talaj. Zach depresszióba süllyedt, Bray pedig bulit bulira halmozott, hogy azt érezze, él. Elmenekült a családja közeléből, és egyetlen ember van, akinek a kedvéért hajlandó hazatérni: az öccse. Ki az a titokzatos lány, aki nemcsak a kisfiút, hanem Brayt is vonzza, mint a mágnes? Miért olyan ellenséges? Miért olyan óvatos? Honnan származnak a sebhelyei?

Faith szeretné meghúzni magát, Bray viszont szeretné megérteni őt. Egyikük sem tud szabadulni a másik hatása alól – és talán nem is akarnak. Csakhogy Faith vészterhes múltjával nem könnyű szembenézni. Vajon mit bír ki a szerelmük? És mit tehetnek, ha a kisvárosban felbukkan a legnagyobb ellenség? Egy erős lány és egy különleges fiú története. Merülj el benne!

 
   
3.499.-
424 oldal
Magyar kiadás: 2017.
Sorozat: A Túlélés Szabályai 1.
A könyv kiadásáért a Könyvmolyképző felel.


Csavar: ✓
Cliffhanger: ✘
Morális kérdések: ✓
Váltott szemszög: ✓
Olvasható-e önállóan: ✓
Molyos arány: 92%

Érzékiség mérő:
 

Összegzett véleményem a könyvről

Tény, hogy az elmúlt időszakban ritkán olvastam magyar nyelvű könyvet - főleg mert a félretett pénzemet a tanulásra, és idegen nyelvű könyvek vásárlására fordítottam, hiszen kitűzött célom ősszel a nyelvvizsga, és se időm, se energiám hülyeségekre, meg olyan könyvekre, amiket a 20. oldal után leteszek, egyszerűen mert semmit nem tudok belőlük hasznosítani. Benina könyve ezen a téren nálam rosszul indított, hiszen többször álltam meg már az elején is, majd "szűzanyám segíts" felkiáltással, és falba vert fejjel konstatáltam: ez ismét nem az én könyvem lesz. Ráadásul nem javított a helyzeten az se, hogy még soha, semmit nem olvastam az írónőtől, sőt, jóformán nem is hallottam róla, lévén korábban fantasyban alkotott - ami finoman szólva se az én stílusom. Aztán még aznap történt ami történt, és valamikor estefelé már voltam olyan boldog, hogy olyat még a fene nem látott. Ha pedig én boldog vagyok, akkor az teljes hőfokon lángol, és ilyenkor észrevétlenül repülnek az oldalak - még az olyan könyveknél is, amiknek eredetileg úgy indultam neki, hogy nem tetszik. Benina könyvének amiatt volt szerencséje, hogy változott a hangulatom, és később már szívesebben olvastam tovább. Bár így visszagondolva adtam volna magamnak egy jó nagy taslit, amiért a saját ostobaságom miatt lemaradok egy ilyen NA könyvről.

Drága híveim, én most nem kertelek: ez a könyv annyira dögös és perzselő, amihez az utóbbi időben nem sok szerencsém volt. Úgy csapott meg, nyűgözött le, mint a nyári szél - és itt már tudtam, akkor sem fogok máshogy értékelni, ha mondjuk a felétől kezdve látványos zuhanásba kezd a színvonal. (Szerencsére nem így lett, és megmaradt a nyári szél feeling, ergo megvan az öt szarvas.)  Annak ellenére, hogy vannak benne hibák, a vége pedig összecsapott lett - bár olyat sem láttam még, amikor valaki úgy írja meg a könyve végét, hogy az olvasó abban a pár mondatban megtalálja a világa közepét - ennél jobban aligha lehet NA könyvből kihozni a maximumot. Ha kriminek, thrillernek, esetleg Rázósnak készült volna, akkor azt mondom, hogy a krimiszál és a komolyabb vonal csapnivalóan kevésre sikerült, és pont az hiányzik belőle, amire a legnagyobb figyelmet kellett volna fordítani. De ez egy NA, amibe nem kell feltétlen olyan komoly krimi, thriller szálat keverni, mint pl. a rázósoknál - és nem véletlen külön kategória a kettő. Bár ha manapság ilyenek a Rubin Pöttyösök, akkor ezt a kategóriát lassan lehet a kukába hajítani, mert ez minden volt, csak nem Rubin Pöttyös. Utóbbinak túlzás, hiszen ennyire erős, erotikus jeleneteket általában nem ennél a kategóriánál olvasok. A krimiszál pedig erősen hajlik pl. a Sempre, vagy a Kilenc Perc felé - bár nem éri el egyiket se, lévén szörnyen kidolgozatlan. Ezért Rázósnak kevés. Az pedig már csak hab a tortán, hogy felfedeztem benne a Callie, Kayden, és a Véletlent, a Fogoly a Sötétben-t, meg még ki tudja, hány másikat. Ha az előbb felsorolt négy könyvnek a szerelemgyerekét akarjuk megkeresni, Beninánál kell kezdeni.

Amennyire először nem szerettem a könyvet - lassú volt, vontatott, és ehhez csatlakozott még az instant rosszkedv is, tömény, 3 hete tartó olvasási válsággal - úgy a 40. oldal tájékán elkezdett magába szippantani, majd alig másfél nap kellett, hogy ledaráljam. Most pedig legszívesebben elölről kezdeném az egészet, ami nálam 5 évente kb. egyszer fordul elő. Ráadásul amióta befejeztem, hiányérzetem is van, amire eddig még szintén nem volt példa: vissza akarok menni, még többet, még tovább olvasni.  A Mindig és Soha Benina legelső NA könyve - de ha én ilyet írnék első próbálkozás után...nem tudom. Mindenképp bátorítom az írónőt, hogy a következőnél is csak próbálkozzon. 

Saját munka

Sokkal jobban szerettem ezt a könyvet, mint az összes többit eddig együttvéve - ilyet egyébként nem szívesen mondok. Mégis, ebben volt valami, ami...elsőként az jutott eszembe, hogy NA könyvekben általában az egyik karakter visz a hátán mindent, a másik pedig sokszor csak a levegőben marad - egyszóval nincs meg az egység, és emiatt olyan hiányérzet marad bennem, aminek a vége fél csillag mínusz. Elbeszélnek egymás mellett, kavarnak, ide - oda, fel - le, tökön - paszulyon keresztül, de arra senki nem törekszik, hogy a fő probléma meg legyen oldva. Persze itt se mindig erre törekedtek, hiszen például ki az, aki a legnagyobb baj közepén azt figyeli, milyen feneke van a lánynak, és fordítva? Hah, itt is akadtak bajok a fejekkel bőven: valahogy senki nem akart azzal foglalkozni, mint ami eredetileg célul volt kitűzve, de...az írónő a mellékvágányok ellenére mindig a helyes mederbe vitte a cselekményt, és a végére szépen sikerült a fő kérdést is megoldani. Akad kavarás, szerelem, hormonok, arcpirító szex - és a legtöbb író ott csúszik el, hogy mindent kifejt, csak azt nem, amit kellene. (Bár ez bocsánatos bűn, hiszen én is ezt csinálom, amikor értékelést írok.) Benina is sok "mellékest" tett bele - de figyelt arra is, hogy a fő útra visszaterelje a cselekményt, ami rendkívüli írói stílusra, minőségre vall. Nagyon büszke lennék az írónő helyében, bizonyára nem minden "kollega" képes erre. 

A másik dolog pedig, hogy a váltott szemszög ellenére megmaradt a kerek egész egység, a karakterek nem egymás mellett, hanem egymás gondolatait kitalálva beszéltek, kiegészítették egymást - és kétségem sem volt afelől (a tizedik oldalon, igen) hogy amikor Faith és Brayden összekerül, onnantól csak idő kérdése, mikor robban fel a szerelembomba, és rántja magával az olvasót is. Ők ketten külön is rendkívül erős karakterek - ha pedig egyszerre szerepelnek, az olvasó sír a gyönyörűségtől. Igaz, Braydenből lehetett volna többet is kihozni, mert így folyton csak azt láttam magam előtt, hogy csorgatja a nyálát Faith után, de nincs okom panaszra. Nem mintha Faith nem ezt csinálta volna, és nem mintha nekem nem ezek lennének a kedvenc részeim. Lépjünk tovább. A kisfiút, Zach-et meg meg tudtam volna zabálni. Benina ügyesen meglátta, hogy belőle is sok mindent lehet kihozni - bár neki is lehetett volna még picivel több szerepe. Néha úgy éreztem, a két fő karakter azaz nem is, hanem Benina arra használja a kisfiút, hogy az alapot megteremtse, szó legyen róla az elején, a vége felé, de a központi részt épp Faith és Brayden lángoló szerelme viszi el, amihez a kisfiúnak nem túl sok köze van - és a betegségének is bőven lehetett volna még egy bekezdést adni. Persze én ismerem, amiben a kicsi szenved, hiszen majdnem minden a fejemben van. De az az olvasó, aki nem tudja pl. mi az a - teszem azt - Lou Gehrig betegség, közismertebb nevén amiotrófiás laterálszklerózis, vagy ALS? Utánanéz, de...

Talán azzal sem árulok el égbekiáltó titkot, hogy az én kedvenc karakterem Brayden volt...és a rajongásomat a könyves pasik iránt sikerült olyan szintre emelni, aminél feljebb már nem igen van. Ráadásul Benina még tudta emelni a tétet, hiszen váltott szemszöget írt, így a srác fejébe is bele tudtam nézni - és ilyenkor adok egy NA-nak öt, azaz öt teljes, hibátlan szarvast. Brayden karaktere kicsit talán túl tökéletes, és egyébként az ilyen figurák élnek nálunk a köztudatban "zsúrpubi" fogalom alatt, de bolond lennék letagadni, hogy nem vesztem meg érte úgy, ahogy Faith. Nem sok egyéb derült ki róla a fentieken - igen, 300 oldalon csorgatta a nyálát Faith után - túl, de ami mégis, az valahogy elégedettséggel töltötte el a szívemet, és az én álomvilágomban hozzá hasonló kaliberű fiúm van. Azért valljuk be, nem minden fiú lenne képes magát felajánlani a barátnője helyett a maffiózóknak, meg hasonlók. Szerencsére nem kellett zsepit előkapnom, hiszen még az írónő sem képes (?) a saját karakterét megölni - jó, 100 íróból 95 simán megcsinálja - de a könyv közepén sokat gondolkodtam, hogy írok Beninának, amiben panaszt teszek: ha Braydennel történik valami, akkor engem onnantól kezdve felejtsen el. Faith mehet (fú, ez nagyon gonosz volt, de akkor is így éreztem) csak Brayden, meg a kiskrapek ne. Persze Brayden is ugyanúgy küzd a démonokkal, mint Faith, és ha ketten együtt akarnak az élet dzsumbuján tovább haladni, először azokat a démonokat kell elűzni...kérdés, hogy sikerül-e nekik. Annyit mondok, nem véletlen könnyebb az a súly, amit ketten cipelnek. Csak erre hőseinknek úgy kell rájönni, hogy kishíján mindenki, a szerelem is odaveszik...

Ja igen, és ami még fontos: hölgyeim, ne szégyelljék magukat, ha nem úgy néznek ki, mint azok a csontpálcikák az újságokban, a kifutókon, pici narancsbőrük, hurkájuk, vagy vágás van önökön...mert a legtöbb férfit ez nem fogja annyira érdekelni, mint ahogy önök elképzelik - pontosan úgy, ahogy Braydent sem. Főleg mikor már Faith puszta látványától is felállt neki, öhöm - öhöm. Amikor azt mondom, hogy ez a könyv inkább fiatal nőknek való, akik már jelentést tudnak egy - egy szituációhoz kapcsolni, akkor a feljebb említett az egyik ilyen szituáció. Benina a valósághoz hűen festette le, ami történik, hiszen a valóságban egy férfit kicsit sem érdekel a narancsbőr, a hurka, a vágás, hanem az összképet fogja nézni - ráadásul melyik férfi az, aki elzavar egy meztelen nőt?! Ugyanmár...de a fiatal lányok mégis hajlamosak ezt hinni, szégyellik magukat, ahogy Faith. Ráadásul nem könnyű megnyílni senki előtt, ha az történik, ami a lánnyal is. Ehhez egy olyan fiú kell, aki saját maga sem szégyelli, amivel rendelkezik... ha - ha - ha.

Kép forrása: Benina hivatalos facebook oldala

"A történet röviden egy Faith nevű lányról szól, aki a bátyjával együtt véletlenül belekeveredik egy maffiaügybe, elrabolják őket, és brutálisan megkínozzák. Amikor kiszabadulnak, mindketten teljesen össze vannak törve testileg-lelkileg, ám még mindig nincsenek biztonságban. Tanúskodniuk kell ugyanis kínzóik ellen, akik ezt meg akarják akadályozni. Faith-nek és a testvérének külön kell válniuk, Faith pedig új személyazonossággal, új külsővel, a tanúvédelmi program keretében új életet kezd egy kisvárosban. Azt gondolja, egyszerűen csak meghúzza magát a tárgyalásig, ám arra nem számít, hogy egy (...) testvérpár megzavarja a terveit..." Forrás: http://spiritblissoldala.blogspot.hu/2018/02/benina-tuleles-szabalyai-1-mindig-es.html

Valljuk be, fülszöveg és leírás alapján nem túl izgalmas könyv a Mindig & Soha - legalábbis nekem első blikkre nem az jött le, hogy ez lesz AZ olvasmány, ami a világomat fejtetőre állítja. Nem tudok mást mondani, itt is csak a szerencsén múlt minden, és azon, hogy nekem mindig az érzelmek az elsők - így állandóan azt figyelem, hoz-e ki belőlem valamit adott dolog. Elsőre, másodjára, de még harmadjára sem történt semmi, és itt döntenem kellett, mi is legyen. Először, maffiaügybe nem lehet "véletlen" belekeveredni - szóval itt azért már táncoltattam a szemöldökömet rendesen. Másodszor egy maffiózónak összesen öt perc kell, míg rátalál arra, akit keres - szóval új személyazonossággal nem lehet elbújni, de szerintem még elmaszkírozott külsővel is csak pár óráig. Ha valakit elrabolnak, kínoznak, esély sincs arra, hogy új életet kezdjen, hiszen kiölni a rettegést, a fájdalmat, a félelmet csak hosszú kezelések árán lehet, és mindig marad egy apró rész az emberben, ami miatt rettegni fog. A testvérpár pedig...elég NA könyvet láttam ahhoz, hogy tudjam, ez a szál legfeljebb csak mellékvágány lesz, ha pedig nem, akkor is, hiszen egy NA könyv 400 oldalából 350-et a szex visz el, idő másra csak akkor marad, ha az eredetileg is tervben volt. De Benina megmutatta, hogy egy (látszólag) érdektelen, kifogásolható fülszöveg mögé is lehet olyat írni, hogy az ember füle kettéáll.

Ha azon jeleneteket kellene felsorolnom, amik a szívem csücskei lettek ebben a könyvben - márpedig a kérdéslista szerint ez következik - akkor azt mondanám: nem őrültem meg, hogy minden egyes betűt és mondatot felsoroljak, pedig ez szó szerint így van. Az is megfordult a fejemben, hogy emelem a tétet, és hozzátoldok plusz egyet a maximális öt szarvashoz - vártam, mikor jön el az a rész, ami után megtehetem...és el is jött, amikor a Karib - Tenger Kalózaira tettek utalásokat. Onnantól kezdve pedig kicsit se érdekelt, hogy maximálisan csak öt szarvas adható. Aztán muszáj még megemlítenem az erotikus jeleneteket is, amiknél csak úgy lángolt a fejem...majd azon gondolkoztam, hozok egy vödröt, és én is kipróbálom az Ice Bucket Challenge-t. Nem titkolom, minden NA-ban megvannak a kedvenc jeleneteim, amik közé előbbiek is beletartoznak, és akkor érzem magam jól, ha én is legalább annyira lángolok, mint amennyire az írónő lángolt, amikor írta a könyvét. Ne feledjétek, két erős, szenvedélyes karaktert alkotott az írónő, és amikor ők ketten találkoznak...igen, borítékolható, mi lesz a vége. Rendkívüli az a macska - egér játék, amit Benina végigvitt a könyvön. Amit pedig külön díjazok, az az, hogy nem felejtette el a karaktere adottságait, sem pedig azt, hogy mit írt két fejezettel azelőtt - és ezért történt Braydennel a végén az, ami. Előtte egy tökéletes testű adonisz, míg utána már ő is a...hogy mi lett a végén, annak a kiderítését rátok bízom. Írói zsenialitás lvl végtelen.

Mint minden NA, ez is felmutat minden létező, és nem létező klisét - és nem is lenne RP, ha nem fedezném fel minden ötödik mondatban a műfaj összes többi könyvét - hogy csak egyet említsek, a két főszereplő "véletlen" olyan módon találkozik, hogy azt simán elkönyvelném a sorsnak, ha nem tudnám, hogy az írónő ügyes kis keze csinálta - addig, hogy "véletlen" ugyanabba a városba kerül az egyik, mint ahol a másik él - mégis azt mondom, nincs ezzel a könyvvel az égvilágon semmi gond, sőt. Ha egy könyvben még az utolsó betűt is aprólékosan, átgondolva helyezik el, az eredmény kétségkívül hihetetlen és lenyűgöző lesz. 


Saját munka

Emlékeztek még, amikor azt mondtam, ez a könyv minden, csak nem Rubin Pöttyös? Na, ezt az állítást még most is fenntartom, és senkinek nem ajánlom 18 év alatt. Nem kifejezett Rázós Kategória, hiszen ahhoz még picit kellett volna gyúrni - de ugyanúgy nem RP. Igen, kimondom, 424 oldalból 390 megrázó, és iszonyú megterhelő - a maradék kb. 30 oldalt pedig az a nyers vágy járja át, amit a két fő karakter magával hoz. Ráadásul sokat kell rajta gondolkodni - mert ez nem az a könyv, ami csak úgy megengedi, hogy átlépjenek rajta, a-a. A feldolgozás fog itt több időbe kerülni, gyermekeim. A vége kicsit összecsapott lett, de...az egész összességében volt annyira jó, hogy efölött szemet hunyjak, és kénytelen legyek egyet érteni a My Relationship With Books blog egyik, értékelés záró mondatával: "Minden fájdalom és összeszorult torok megérte azt, amit az utolsó mondat elolvasása okoz. Minden a helyére kerül és olyan keretet zár be egyetlen egy mondattal az írónő, amire az elején esély sem lett volna, de a végére nemcsak megérdemelt, hanem kiérdemelt is." Forrás: http://myrelationshipwithbooks.blogspot.hu/2018/04/benina-mindig-es-soha-tuleles-szabalyai.html Jaj, de megszerettem ezt a könyvet, drága kenyér. Még most is a hatása alatt állok, pedig eltelt közel 5 nap, mióta befejeztem. Őszintén remélem, hogy a következő rész Brayden baba szemszögéből fog íródni, vagy hasonló, mert az tenné fel a képzeletbeli tortára a cseresznyét. 

Rég olvastam már olyan könyvet, ami ennyire az őrület határára sodort, és az se mindennapi, hogy vissza akarok menni, újrakezdeni az egészet. Igen, sok karakter kiforratlan maradt, és a krimiszálat is bőven lehetett volna még gyúrni, meg sok más apróság, de ennek ellenére maradéktalanul elégedett vagyok. A Mindig és Soha beette magát a szívem legmélyébe, én meg egy lakattal lezártam, hogy ne tudjon kijönni. Őszintén remélem, hogy lesz második rész, mert kíváncsi vagyok Faith-re, a kisfiúra, és persze Brayden babára. Minden hibájával együtt, így tökéletes. Amivel nem vagyok még most sem kibékülve, az a borító - mikor először megláttam, tetszett is, meg nem is. Tetszett a kép elé helyezett, rózsaszín szöveg, a betűtípus, az összhatás, viszont maga az illusztráció...bár nekem azt tanították, hogy senkit nem becsülünk le addig, míg magunk el nem érjük azt a szintet, amit a másik képvisel. Maradjunk annyiban, hogy szívesen veszem kézbe, forgatom, de láttam már sokkal szebb, ötletesebb borítókat is. 

Ki(k)nek ajánlom ezt a könyvet?

Elsősorban azoknak, akik NA-ban utaznak, és nincs ellenükre, ha az adott könyvben sok jelenet elrugaszkodik a valóságtól, és néha már az álomvilág szintet ütik meg. De ez egyébként nem csak a Mindig & Sohára, hanem a kategória összes könyvére értendő: azok fognak a hasonló könyvekben értelmet, megnyugvást találni, akik hozzám hasonlóan álmodoznak, unikornison lovagolnak, és a szivárvány végét rózsaszín szemüvegen keresztül kergetik. 18 év alatt senkinek nem adnám a kezébe ezt a könyvet, mert nem érzem Rubin Pöttyösnek. Az erotikus jelenetekhez és a krimiszálhoz pedig inkább a Rázós Kategóriát ajánlanám - bár ehhez lehetett volna még erősíteni, még egy lapáttal rátenni az egészre, főleg a krimi - thriller vonalon. Így az RP, és a Rázós határán egyensúlyozik, és nem tudom, melyik kategória az erősebb. 18 év felett azonban bátran ajánlom minden fiatal nőnek, hiszen ők azért már bőven meg tudják különböztetni az álomvilágot a valóságtól, képesek utánanézni azoknak a kérdéseknek, amiket a könyv esetlegesen felvet. Bátran ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik szeretik a minőségi NA-t, és a kategóriában keresgélnek, saját maguknak, esetleg ajándékba, mert ezzel nem fognak mellétrafálni. 

 Mik azok a dolgok, amiket kevésbé kedveltem a könyvben?

💔 Túl hamar lett vége
💔 A kisfiú háttérbe szorítását 
💔 A picit összecsapott befejezést
💔 A kiskrapek betegségéről kevés volt az infó 
💔 A krimiszálat, amit lehetett volna még erősíteni, finomítani

Mit tartok kiemelkedőnek?

😍 Faith "tökösségét"

😍 Az erotikus jeleneteket
😍 Brayden baba karakterét
😍 A remek, életszerű párbeszédeket
😍 A Karib - Tenger Kalózaira való utalásokat
😍 A Faith és Brayden közti macska - egér játékot
😍 A picit összecsapott befejezés legutolsó mondatait (!)
😍 Egyszerre borította a nyakamba az összes lehetséges érzelmet


Végső értékelésem

2 megjegyzés:

  1. Szia!
    Ez volt az első értékelés, amit olvastam az oldaladon, mert nagyon érdekelt minden ezzel a könyvvel kapcsolatban (a Bíborhajú sorozatot olvastam Beninától és a Farkasok nemzettsége 1. részét, nekem mindegyik nagyon tetszett, de valahogy ennek a borítója nem fogott meg és annyira a fülszöveg sem...) De ahogy olvastam kár lenne kihagyni! Szeretem az írónő stílusát, ha ez is hasonló a többihez (vagy lehet még jobb), akkor mindenképpen elolvasom, kívánságlistára került, köszi! :)
    Üdv,
    Viki

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, ha tetszett amit írtam, és igen, ritkán olvasok magyar könyveket, de ez nagyon megfogott. :D

      Ev

      Törlés