2018. április 8.

# szösszenet # szösszenetek

Szösszenetek: Impulzusvásárlás - így csinálnak belőled az üzletek bárdolatlan bugyuta barbár bohócot


Ismerős az a szituáció, amikor két hatalmas szatyorral, boldogan, a szivárvány végét is megtalálva távozunk a szupermarketből, holott induláskor mindössze kenyér és tej volt a bevásárlólistán? Amikor az üzletben július közepén karácsonyi zene szól, szeptember elsején pedig kint díszeleg a csokimikulás a kirakatban? A gyerek üvölt, menni kéne, de pont a pénztár mellett vannak a cukrok, csokik...na de az a kedves néni biztosan csak azért szobrozik a bolt közepén, és kínálgatja a falatkákat, mert jobb dolga nem volt...igaz? Nos, nem egészen. Azt gondolná az ember, "höh, mit beszél itt ez az idióta, egy bevásárlásnál nincs könnyebb..." Látszólag tényleg nincs. Felír, bemegy, leemel, fizet, viszontlátás. Elvileg. Azonban az ember a végletekig ösztönlény - és ha elkezd bámészkodni, mindent megvesz, ami megtetszik neki, annak ellenére is, hogy a listáján összesen 2 dolog volt felírva. És ezt pontosan tudják azok, akik profit reményében pl. a drágább árut szemmagasságba, a polc közepére teszik...de ha körülnézünk, mindenkinek a haszon, a profit a legfontosabb, és ezt sugallják pl. a reklámok is: "vegyél meg, én kellek neked, ha nem veszed ezt, kirekesztett leszel, ha nem veszed azt, nem vagy teljes értékű tagja a társadalomnak...verj a seggére a pénzednek, mert valamiből élni kell nekünk is, hékamóka..." - és aki azt hiszi, hogy az áruházak, élelmiszerüzletek vagy gyorséttermek nem erre játszanak, ki kell hogy ábrándítsam...

"Egy szupermarket elrendezése csak első ránézésére nélkülözi az ésszerűséget, a káosz függönye mögött nagyon is tudatos tervezés rejlik. Az áruk, amiket látsz, mind okkal kerülnek oda, ahol vannak. Az olajozottan működő gépezet pedig csak egyetlen célt szolgál: hogy a lehető legtöbb pénzt gombolják le rólad, lehetőleg anélkül, hogy felfognád. Persze, senki nem tart fegyvert a fejedhez, hogy vásárolj, és nyilván, az összes szupermarketet sem lehet egy lapon emlegetni, de a te érdeked is, hogy megismerd azokat a trükköket, amelyekkel manipulálni próbálhatnak." 

"Minden, ami szem - szájnak ingere"


Feltűnt, hogy valamilyen különös elgondolásból a plázák és szupermarketek bejáratánál pékségek, éttermek vannak? Ez nem légből kapott dolog, kapásból tudok plázát és szupermarketet mondani, ahova belépve ételillat csapja meg az orromat. Kár, hogy általában eszek, mielőtt kilépek az ajtón. "Ezzel azt akarják elérni, hogy a boltba lépve egyből kellemes ingerek érjenek - pontosabban vásárlásra ösztönző ingerek. Az alattomosan lecsapó péksüti illat például éhségérzetet válthat ki: minél éhesebb vagy, annál szívesebben fogsz költekezni. Mivel az érkezésedkor már eleve nyitott vagy rá, hogy vágyaidnak utat engedve a seggére verj a pénzednek, a szupermarketek, a plázák a legnyereségesebb termékeket az ajtó közelében tartják." - Józan ésszel gondoljunk bele: aki éhes, az minél gyorsabban ételhez akar jutni, hiszen az étel kielégülés, a kielégülés pedig az ember egyik ösztöne. Ha egy vásárlónál elérik, hogy éhes legyen, onnantól kezdve mindegy, hogy akciós az áru, vagy se, meg fog venni mindent, ami csak a szeme elé kerül. Éhes vásárló = több profit. 

Okosan megválasztott szín és kép = több fogyasztás


Mert a színeknek és a képeknek is van tudománya, bizony - bizony. Feltételezem, mindenki evett már legalább egyszer McDonalds-ban, KFC-ben, vagy Burger King-ben. Feltűnt, hogy a dobozok, a poharak, a zacskók színe, a falak az éttermekben egytől egyig pirosak, sárgák, és narancssárgák? Sőt, még a logók is hasonló színűek? Ezt nevezzük színpszichológiának, vagy "színes átverés"-nek: az ember szeme érzékeny a színekre, a tudatalattiba pedig azonnal elküldi a jeleket, hogyan kell reagálni adott színre. Mit jelent ez a gyakorlatban? Pirosat látsz = többet fogsz vásárolni és enni, hiszen ez a szín vágyat, hirtelenséget, lobbanást jelképez. De ugyanez van akkor, ha a Mekiben a falakon olyan emberek képeit látod, akik boldogan majszolják a salátát, a gyümölcsöt. Nem kell messzire menni, amelyik Mekiben egy hónapban egyszer eszek, ott ugyanez van. Merő véletlenségből leülök a fallal szemben, és a salátázó emberkék visszavigyorognak rám. Minden gyorsétterem, étterem ismeri, és előszeretettel alkalmazza is ezeket a trükköket. Sőt, aki néz felfelé, az áruházakban láthatja, hogy egyes részlegek elkülönítésére hatalmas, az ember szemét majd' kiverő táblákat használnak, amiken retusált ételfotók vannak. Csak hadd fogyjon. 

"Úgyse nézel máshova, csak magad elé..."


Igen, a polcrendezésnek is vannak aranyszabályai. Például az, hogy szemmagasságban kizárólag a drágább terméket szabad elhelyezni, közvetlenül alatta egy - két polccal pedig az olcsóbb, de nem feltétlenül silányabb minőségűt. Az embert a szeme vezeti, és ha a középső polcon azonnal megtalálja, amit keresett - akkor is, ha ott drágább az áru, mint alul - nem vesztegeti az idejét, hogy megnézze az olcsóbb termékeket, leemeli középről a motyót. "Kutatások is bebizonyították, hogy a polcokon a szemmagasságban lévő, jobb kézre eső termékekből fogy a legtöbb, ezért ide teszik a legújabb, legkapósabb, legdrágább dolgokat. A vásárló nem szívesen hajol le, ezért az alsó polcokon az olcsóbb vagy az áruház számára kisebb hasznot hozó termékeket találjuk. Az új árucikkek a megszokott, népszerű termékektől sokszor jobbra találhatók, hiszen az emberek balról jobbra haladva olvasnak, és többségük jobbkezes, így a műszeres szemmozgásmérések tanulsága szerint is gyorsabban észreveszik az eképpen elhelyezett árut." A másik kedvencem pedig az az elv, hogy a tömeg szinte kínálja magát, ezért a polcoknak mindig dugig kell lenniük áruval. Senki nem venné meg azt az egyedül árválkodó tejet a polc közepén...

Éhezők Viadala


Eszembe jutott egy emlék gyerekkoromból. Édesanyámmal vígan sétálgattunk az egyik élelmiszer áruházban, amikor megláttam egy nénit a bolt közepén, aki a pult mögül mosolygott, és egy csomó kis falatka volt elé kitéve. A kis Everglow-nak se kellett több: "ha kaja van, minden van" alapon odamentem, én vettem egyet, kettőt, meg még ki tudja, hányat. Azt hittem, hogy a néni csak azért áll ott, mert biztos nincs más dolga...francokat. Arra megy ki a játék, hogy a vásárló vegyen a termékből - ha nem veszi meg, az se baj. Ám eltölt 15 percet azzal, hogy rádumálják valamire. Csak 15 perccel marad tovább a boltban...és megvesz még sok más olyan dolgot, amit nem akart. Vagy futhat még egy kört, aminek a vége ugyanaz. "Legtöbbször csinos lányok szépen mosolyogva tálcán kínálnak élelmiszereket, amiket ingyen megkóstolhatunk, sőt, többet is vehetünk belőlük, mert a legjobb módja a vásárló meggyőzésének, ha megengedjük neki, hogy megkóstolja azt. Szociálpszichológiai jellemző, hogy az ember, amikor szívességet kap, úgy érzi, hogy azt viszonoznia kell. És hogy viszonozza a szívességet a vásárló? Hát vásárol..." 


"Szent bevásárlókocsi...!"


"A bevásárlókocsi 1938-as feltalálása óta annyira elengedhetetlen tartozékká vált, hogy még azok is igénybe veszik, akik nem akarnak sok mindent vásárolni. Célja az volt, hogy megkönnyítse a termékek szállítását és a sorok közötti közlekedést, ám napjainkra megháromszorozódott a mérete. Statisztikák igazolták, hogy amikor duplájára nőtt a bevásárlókocsi, a vásárlók átlag 40 százalékkal költöttek többet." - Azt hiszem, ez nem szorul magyarázatra. De van itt még más is. Tegyük fel, hogy bemegyek a boltba, és magam előtt tolok egy akkora böhöm bevásárlókocsit, amiben én is kényelmesen elférek - viszont nekem csak 5 kifli kell. Hősiesen kiálltam minden próbát, megvettem az 5 kiflit, vígan mennék haza - ám a pénztárnál meglátom, hogy a másik embernek plafonig ér a cókmókja. Kezdem magam úgy érezni, mint aki nem vásárolt eleget. És emberi ösztön, hogyha ő megengedheti magának ezt a cókmókot, akkor én is...


Kuponok, hűségkártyák, hűségpontok - mindent a vásárlóért boltért


"Hűségakció, X pont késekért, ilyen plüssállat, olyan tárolódoboz Y pontért plusz 1500 forintért, ClubSmart, Supershop, stb. - ismerős? Nem véletlenül. Valamilyen formában mindenki találkozott már velük, és hihetetlenül jól járhatunk némelyikkel. Látszólag. "A magyar vásárlók rendkívül árérzékenyek, és szeretik úgy érezni, hogy jól jártak a vásárlások után. A pontgyűjtő akciók és különféle hűségprogramok egyaránt kedveznek a vevőknek és az üzletláncoknak is. Egyrészt hűségesebbé teszi a vevőt, hiszen ha van kártya, sokan szívesebben tér vissza az azt kibocsátó üzletbe, mert a vásárlás után valamennyit visszakap a költéseiből. Másrészt a kártyatulajdonosok egyes termékeket például olcsóbban vásárolhatnak meg, vagy egyes termékek vásárlása esetén több pontot írnak jóvá számukra." - De ez még nem minden. Tegyük fel, hogy egy tárolódoboz XY boltban 20 hűségpont plusz 1500 forint. Ez látszólag baromi jó üzlet - amíg kicsit el nem gondolkodik az ember. Ha minden elköltött 1000 ft után jár egy hűségpont, az azt jelenti, hogy 20 hűségponthoz el kell költeni nem kevesebb, mint 20.000 (!) forintot, plusz ott van még az az 1500 forint is. És most lássuk, mennyi a doboz pontok nélküli ára, ami mindig az apró betűs részben van feltüntetve: 2000 forint. Akkor melyikünk is a hülye?

Furcsa, érthetetlen végződésű árak, extra nagy popcorn csak itt, csak most, 900 helyett 800-ért


Ezek a legaljasabb legügyesebb marketingfogások, amiket valaha láttam. Komolyan mondom, néha megdöbbent, mennyire ösztönlény az ember, mekkora részben dönt és vásárol pusztán azért, mert ahhoz van kedve, mert neki muszáj költenie hogy jól érezze magát. Ez az impulzusdöntés, és ezt használják ki mindazok, akik azt akarják, hogy az ember pénzt költsön - minél többet, annál jobb. De őszintén, tegye fel a kezét az, aki élete során látott már olyan dolgot a boltban, aminek kerek, egész ára volt, pl. 1000, 2000, 2500, stb. Ha nem láttatok még ilyet, az nem a ti hibátok. Most újra felteszem a kérdést: láttatok-e már ilyen árakat: 999-, 1999.- 8999.-, stb? Persze, minden nap ilyenekkel találkoztok. De miért? Azért, mert az agy dönt először. A kis komisz azt súgja, hogy 999 közelebb van a 900-hoz, holott 999 ft 1 híján 1000 ft. A 8999 látszólag közelebb van a 8000-hez, mint a 9000-hez - pedig 8999 ft 1 híján 9000 forint. Vili? Ha occószág van, vagy valami occónak tűnik - az ember mindig hajlamosabb kiadni rá a pénzt. A másik trükk pedig...nos, én mai napig imádom az Eszement Játékok c. sorozatot, ami a NatGeo-n megy. Aki kíváncsi, nézze meg azt az epizódot, amiben ez a popcornos átverés van, 12:53-tól. Amikor egy kis vödör popcorn 750 forint, egy nagy pedig 1050, mind úgy gondoljuk, hogy utóbbi szinte rablás. De amikor képbe kerül a közepes popcorn, mondjuk 1000 forintért...

"Egyet fizet, kettőt vihet"
  

Hej de szép is az, amikor a marhája kettőt ad három áráért, én meg milyen jól jártam...fenét. Elfelejtjük azt, hogy a második sincs ingyen, csupán két darab eladása után az egy termékre jutó profitot csökkenti a bolt. Az "egyet fizet, kettőt vihet" jellegű akciókkal természetesen mindig profitot termel egy termék eladási árából a bolt, viszont pont akkor alkalmazzák ezt az árazást, amikor egy nagyobb tételben raktározott, de igazából kisebb keresletű terméktől akarnak megszabadulni a boltok. Lásd Black Friday, amikor egymást TAPOSSÁK azért az emberek, hogy olyan occószágokat vegyenek, ami rohadtul nincs ingyen - és nem is occó. Csak az üzletek használják ki, hogy léteznek olyan marhák a földön, akikre mindent rá lehet sózni, és a zsebükből az utolsó fityinget is ki lehet húzni anélkül, hogy az törvénybe ütközne.

Itt a csoki, hol a csoki


Szomorú dolog, de igaz: a kicsiknek tényleg mindent el lehet adni, az üzletek és az éttermek az ő kíváncsiságukat használják arra, hogy még azokat a dolgokat is rásózzák a gyanútlan szülőkre, amit azok egyébként nem vennének meg. Mindenki, aki vitte már a gyerekét vásárolni, pontosan tudja, hogy pl. a mesefigurás vackok csak azért kerülnek csilliárd forintba, mert Minion vagy Merida van rajtuk - két polccal odébb ott az ugyanolyan minőségű feleannyiért. És a gyerek miatt a szülő akkor is a Minionosat választja, ha tudja, hogy csak a figura miatt került 500 forint helyett 1500-ba XY áru. De van még más is. Például hogy a csokit, a cukrot, és a csilli - villi dolgokat nem felnőtt, hanem gyerekmagasságba rakják. Meglátja a gyerek, elkezd a bolt közepén balhézni, mert neki nem a fehér csomagolású cukor kell, hanem az, ami rózsaszín - dupla annyiért, persze - és esetleg Minionos. Mit tehet a szülő? 1) Megveszi a Minionos cukorkát, és elhallgat a gyerek, 2) megveszi a fehér csomagolású csokit, és szembenéz a rosszalló tekintetekkel, hogy micsoda szülő az ilyen, még a csokit is sajnálja a gyerektől...de ugyanezért rakják a pénztárhoz a cukrokat, csokikat, nyalókákat. A gyerek valószínűleg benne fog ülni a kosárban, vagy ha nagyobb, anyu mellett sétál - így tökéletes rálátása nyílik azokra a dolgokra, amikért lehet hisztizni. Végül egy kérdés: vajon miért vannak irtó cuki mesefigurák a Happy Meal menüben...? 


Beat the Heat



Aki azt hitte, hogy az a nagy hűvös, ami az áruházba belépve csapja meg az embert, a lassú karácsonyi zene - július közepén - vagy a szemnek kellemes világítás csak azért van, mert jó arcok akarnak lenni - az téved, méghozzá óriásit. Három példa, három különböző trükk. 1) Utazzunk el Las Vegasba és lessünk be egy kaszinóba, ahol elvileg szép summákat lehet nyerni. Elvileg. Azonban ők sem olyan hülyék, hogy csak úgy hagyják az embert nyerni. Mindent úgy alakítanak ki, hogy az ember minél több pénzt költsön, és olyan érzése legyen, mintha tudna nyerni bármelyik játékban. A kaszinó elrendezésétől kezdve a minimum tétig - különben le sem ülhetsz játszani - addig, hogy ezeket a helyeket általában barlangokban, föld alatt találjuk, vagy ők fújnak be hideg levegőt - minden arra szolgál, hogy az ember a seggére verjen a pénznek.

Vannak ezek a forgótárcsás játékok - biztosan ismeritek, a félkarú rabló: pénzt bedob, kart meghúz, három ugyanolyan szimbólum, és nyertünk. Régebben könnyebb volt nyerni, mert nem gépek generálták a kombinációkat - így a nyerési esély 1:256-hoz volt, ami nem rossz arány. Ma már viszont gépek keverik a lapot, és így egy három tárcsás félkarú rabló esetében, ami 20 szimbólumot tartalmaz, 8000 lehetséges kombináció van, a nyerési esély pedig 0,125%. Gyakorlatilag nudli. Mégis minden arra megy ki, hogy az ember még maradjon, még költsön - sokszor addig, amíg az utolsó fillérjét is otthagyja. Hogy kapcsolódik ez a témához? Akinek eddig nem tűnt fel, hogy ugyanezeket a trükköket használják az áruházak, boltok, stb. - nos, annak javaslok egy erős szemüveget. És még valami: a klíma azért van az áruházban vagy kaszinóban erősre állítva, azért kell a hideg levegő, mert ébren tart, és így az embert maradásra ösztönzik. 

De ugyanazért kell a lassú zene is, amiért az előbbiek: egy lassú, az ember számára is ismerős szám az agyat arra ösztönzi, hogy kicsit lassítson, hallgasson figyelmesen, és bámészkodni kezdjen. Amit pedig utoljára említettem, a fény és világítás volt. "Megfigyelhető, hogy a szupermarketek a világításhoz általában tiszta, világos, lágy fényt használnak, a túl erős fény húsok, halak, hentesáruk, stb. esetében ugyanis nem előnyös. A hűtőket is különleges módon világítják meg, hogy az áruk frissebbnek tűnjenek." Ja, a zöldség és a gyümölcs sem azért tűnik olyan frissnek, fényesnek, mert aznap reggel szüretelték...francokat. Vízzel, vagy más anyaggal kezelik őket, hogy frissnek tűnjenek. Tessék jól megnézni, mi kerül a kosárba. 

Egyik héten itt, a másik héten meg már ott 


Egyik héten a bejárathoz közel eső polcon van a dobozos brownie, a másik héten az áruház másik végében, egy eldugott sarokban. Átrendezik az áruházat, kihajigálnak mindent a parkolóba, új polcokat szerelnek fel, az alapvető élelmiszer a bolt közepén, amire nincs szükség, az mind a bolt elején. Nyilván a vásárló a hülye, mert azon a helyen keresgél, ahol egy héttel azelőtt, de mégsem azon a polcon van az áru, hanem két sorral odébb, vagy az áruház legvégén, valahol Mordorban...ismerős? Nem véletlenül. Rengeteg bosszúságot és időveszteséget okoz a vásárlónak, amikor egy áruházba néhány hét elteltével visszatérve nem találja ugyanott a megszokott árucikket, és ilyen nagyon gyakran előfordul. Azonban a látszólag kusza átrendezések, a vásárló "bosszantása" mögött nagyon is jól megtervezett stratégia áll. 

"Az átrendezés oka a rutinból vásárlás megszüntetése. A vásárló a megszokott termékeket keresi, a kereskedőnek viszont érdekében áll megismertetni az addig kevésbé keresett árukat is. (...) A pékáruk viszont általában fix helyen - leggyakrabban az áruház bejáratától messze eső részeken találhatók. Mire a vásárló idáig eljut, addigra rendszerint megéhezik, és a bevásárlócédulán szereplő kenyér mellé bekerül néhány pogácsa, sütemény is. Ez azért is lényeges kérdés a hipermarketek számára, mert a kenyér ára nem tartalmaz jelentős profitot (egyes források szerint kifejezetten veszteséges termék), azonban a péksüteményeken bőven behozható a kiesett haszon. A kenyér olyan emblematikus termék a hipermarketek számára, amely ára referenciaként működik a fogyasztók többségének szemében: az emberek leggyakrabban az alapélelmiszerek árait jegyzik meg, és ezek alapján könyvelnek el egy boltot olcsónak vagy drágának.

Jellemző az is, hogy a gondolák - vagyis a sorok - végén található termékek potenciálisan több vásárló látóterébe kerülnek, mint a középen elhelyezkedők, ezért az áruházak gyakran a sorvégeken kialakított állványokon kínálják promóciós termékeiket. A legegyszerűbb trükk azonban nagyobb polcfelületet adni a leginkább eladni kívánt árunak. Fontos az is, hogy a polc a telítettség látszatát keltse, ne legyenek benne foghíjak. Ha az a kép alakul ki a vásárlóban, hogy ő már csak az utolsó darabokból válogathat, akkor gyanakodni kezdhet, hogy "nem véletlenül" maradt meg ez a néhány termék. (...) A legdrágább hely a pénztár melletti néhány polc, ahol sorban állás közben még megláthatunk olyasmit, ami soha nem jutott volna eszünkbe a bevásárlólista összeírásakor. Ezeket impulzusterméknek hívjuk. A többperces várakozás során ráadásul bőven van idő, hogy a kísértés tetté érjen, a cukorka, csokoládé vagy a színes magazin a kosárba kerüljön. Az ajánlások szerint a nyitva tartó pénztárak számát úgy kell tervezni, hogy mindig legyenek várakozók (!!!) tehát legyen esélyük ezeknek a termékeknek. Így ráadásul kevesebb alkalmazottra van szükség, ami növeli az áruház költséghatékonyságát.

Az emberi elme átverhető világa


Hihetetlen módon még úgy is hülyét csinálok magamból, hogy kb. huszadjára nézem végig az egész sorozatot, és minden piszkos kis trükköt ismerek. Csodálatos az emberi agy, nem vitás. Akik tudnak angolul, a fenti képen nézzék meg a cetlire írt szöveget, és miután sikerült belőlük is jó nagy marhát csinálni, elmondok néhány olyan apró, szinte láthatatlan trükköt, amit nem szívesen adnak az ember tudtára - mégis előszeretettel alkalmazzák, a fentieken túl is. 

Agy, miért vagy fáradt? Azért, mert egyfajta áruból legalább 20 különböző márkájú van a polcon egymás mellett, és ez egyfajta kényszert hoz létre. Agyunk az ilyen döntéshozatalt kb. 40 percig bírja, ezután elfárad, feladja, majd jön az, amikor már nem ésszerűségből, hanem impulzusból vásárolunk. 40 - 50 percig kell bent tartani a palimadarat, és kész a plusz profit.

Bankkártya. Lehetőleg mindig kápéval tessenek fizetni, mert így nem lesz olyan horribilis összegű a vásárlás, mint előbbivel. Kápés vásárlásnál az ember hajlamosabb tartózkodni, mert a "látható" pénznek nagyobb a súlya.

Csak itt, csak most, csak neked...ezt nem is magyarázom.

Haszon = lustaság. A kereskedők pontosan ismerik az embert, és így azzal is tisztában vannak, hogy pl. egy előre összefóliázott termékből (tegyük fel, ásványvíz) nem lesz mindenkinek türelme egyet kiválasztani, és a nagyobb pakk megvétele mellett fognak dönteni. Kivételek azok, akiknek nincs lehetősége minden vasárnap nagybevásárolni, like us.

Melyik drágább? Döntsön ön! Ha valami túl drágának tűnik, az nem baj, lehet rajta segíteni: mellé kell pakolni egy ugyanolyan, de más márkájú terméket - jóval magasabb áron. Így mindjárt a szívnek kedvesebb lett az eredeti termék ára, ugye? Nanáhogy.

Raktár? Mi az a raktár? Legtöbbünk azt hiszi, hogy az áruházakban hatalmas raktárak vannak, dugig áruval, polcokkal. De ez közel sincs így. Minden bolt arra törekszik, hogy a legtöbb árut kihelyezze a polcokra, hiszen ott vagyunk, és legtöbb dolgot el is visszük. Ps. én is láttam már sokszor, mikor bementek a raktárba, és üres volt az egész. Csodálkoztam is.

Díjat kapott? Termékteszten nyert? Akkor azt kell venni, mert úgy helyes, és azzal járunk a legjobban. Még ha irdatlan ára is van.

Ki ne pakold a kosárból, ami benne van...észrevettétek, mennyire keskeny a pénztár előtti rész? Se fordulni, se visszamenni, hátulról lökdösnek, rálépnek az ember lábára, stb. - stb. Bosszantó. Ám ennek is megvan a miértje. Így lehet megakadályozni, hogy meggondoljuk magunkat kiálljunk a sorból, és visszapakoljunk. Mindig csak egyenesen előre.

Az öltözködés a ruha alatt kezdődik. A vásárlás meg a reklámnál. Tessék elhinni, amikor egy reklámban egy rágó helyett kettőt, hármat kapnak be, két pezsgőtablettát dobnak vízbe egy helyett, vagy annyi sampont használnak egy hajmosáshoz, amit normális ember 10 év alatt se, mind - mind fogyasztásra, pénzköltésre ösztönöznek.









2 megjegyzés:

  1. Uh, nagyon tetszett! Én jelenleg pont, hogy kereskedelmet tanulok és abban fogok elhelyezkedni egy ideig. Mindet alátámaszt a tapasztalatom, mert tényleg így van! És saját szememmel láthattam, bőrömön tapasztalhattam meg, bár vásárló már korábban is voltam. Igazság szerint rengeteg minden felháborítónak tartok mint vásárlóként mind dolgozóként, de mit lehet tenni ha a tömegnek ez megfelel? Ha őket nem érdekli mennyire verik át? Inkább igyekszek gyors, rutinos, megfontolt lenni és inkább egy héten többet menni vásárolni, csak ne vegyek haszontalan dolgokat illetve, ha lehet neten intézem el. Ott is reklámot tolnak az ember arcába és az online boltokban is alkalmaznak praktikákat. De még mindig én szabom meg, mit keresek, hogyan és eldöntöm megéri e. Nincs pénztárba beszorulás ami miatt nem fordulhatok meg. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Nagyon szépen köszönöm, hogy írtál, aranyos vagy! *-* Örülök, ha megfogott az írásom, annak pedig külön, ha hasznodra is volt.

      Nagyon érdekelnek ezek a dolgok, többségüket saját élmény alapján írtam, valószínűleg azért írtad te is, hogy ez így van. De akinek minden mindegy, az meg is érdemli, hogy bohócnak nézzék - nekem ez a véleményem. Az internetet pedig csak azért nem kevertem ebbe, mert az külön cikket érdemelne. :D Ha lehet ilyet mondani, az interneten még nagyobb bohócot lehet csinálni az emberből, ha valaki nem elég tapasztalt, és nem figyel eléggé. Mondjuk a boltban is te döntöd el, mit keresel, hogyan, és hogy neked megéri-e. Csak jobban kell figyelni, mert palimadarat csinálnak az emberből, sajnos. Pénz, pénz, pénz. :(

      Törlés