2018. április 4.

# szösszenet # szösszenetek

Szösszenetek: A Tanár - I. évad I. rész


"Szilárd diákja, Roland a kosárlabdacsapat egyik meccsén összeesik – egy ártatlan keringési probléma miatt, ahogy az később a kórházban kiderül. Ám ott fény derül arra is, hogy Rolandot örökbe fogadták. Ez sokként éri a 16 éves fiút, aki emiatt elszökik otthonról és Szilárdhoz akar költözni, mert a tanár úr megígéri, hogy segít a vér szerinti édesanyja keresésében. Hogy sikerrel járnak-e, kiderül A Tanár első epizódjából."

"A Tanár egy német licensz alapján készült, a Der Lehrer a külföldi RTL-en 2009 óta fut, és már a hatodik évadnál tart. (...) A középpontban a tanár, Vasvári Szilárd (Nagy Ervin) karaktere áll, aki a legmenőbb kémia-tesi szakos középiskolai tanár a világon. Próbálja elválasztani a melóját a magánéletétől, és az órák után nem akar a diákok lelki világával foglalkozni, de nem tud nemet mondani, és minden tinit megment. A sorozat kreatív producere, Herman Péter olyan tanárnak írta le Szilárdot, mint akire minden tizenéves vágyott a gimiben, de sosem létezett, és teljesen igaza volt. Ez a tanár nem égett ki, egy idealizált világban él, ahol a közoktatásban dolgozók jól öltözöttek, kocsival járnak, imádják a hivatásukat, és nem ül ki az arcukra, hogy a hónap közepére minden pénzük elfogyott. A sorozatban márpedig ez a helyzet, Szilárd sportos, stroboszkópot, boomboxot visz az óráira, Charlie-t énekel, hogy érzékeltesse, milyen mély lesz a hangod a kén-hexafluoridtól. A kissé unalmas tanári kar és igazgató (Anger Zsolt) szereti és elfogadja a tanár szokatlan módszereit, az állóvizet viszont egy új kollega, Nógrádi Klaudia (Ubrankovics Júlia) kavarja fel, akit egyből összepletykálnak Szilárddal, de igyekszik hűséges maradni a vőlegényéhez, Dr. Nyelves (!) Krisztiánhoz (Simon Kornél). Persze forr kettőjük között a levegő, és cinkostársként kerülik meg néha az igazgatót, csak hogy segítsenek a diákokon. A Tanár epizodikus abból a szempontból, hogy minden részben egy-egy fiatal, nem összefüggő problémáját oldják meg így vagy úgy, humorral vagy anélkül, de emellett folytatásos a történet, a tanári kar közötti konfliktusok és flörtök megmaradnak a következő részekre."

Fogalmam sincs, mit kellene mondanom - talán annyit, hogy nekem az első rész nagyon tetszett, annak ellenére, hogy a sorozatot pesti szakközépiskolában forgatták - így a készítőknek fogalmuk sincs arról, mi folyik például egy hasonló, de vidéki szakközépiskolában, szakiskolában, sőt, hovatovább, egy gimnáziumban. Ahogy feljebb, a cikk írója is kifejtette, ebben a sorozatban a tanár nincs kiégve, bemutat az igazgatónak, reagálásképp az igazgató is bemutat az oktatónak, mindenki idealizált világban él, a tanárnő reggel bevonul a szertárba dohányozni és délig elő se kerül ráadásul Porschéval, vagy franc tudja milyen csúcskategóriás autóval hajt be az iskolába az oktatónak nincs jobb dolga mint hallgatózni, ezután a folyosón, 150 diák füle hallatára adja tovább, amit megtudott, a fizika tanár kiugrik az ablakon, hogy bemutassa az energiamegmaradás törvényét - szóval helyén kell ezt a sorozatot kezelni, mert ez közel sem a valóságot festi le. Bár ha olyan fizikatanárom lett volna, aki képes az ablakon kiugrani, biztosan azt mondom, hogy nem kell a felmentés, sőt, olyan vigyorral vágtatok be fizikára, hogy azt öröm nézni...jó ez tehát - ha helyén kezeljük a dolgokat, és tisztában vagyunk azzal, hogy a sorozatban látottak nem a valóságot ábrázolják, akármennyire is jó lenne Nagy Ervin tesi,- vagy fizikatanárnak.

"Az RTL Klub új sorozata, a Nagy Ervin címszereplésével készült A tanár pont ezeket a kvázinosztalgiát keltő, fullkamu gimnáziumi élményeket ébreszti fel az emberben, már ha eltelt neki vagy 10 év a középiskola óta. Mert ugye azok, akik most járnak oda, pontosan tudják, milyenek a tanáraik, ahogy azt is, hogy a szertárban cigiző tanárnőt menten kirúgják, az első emeleti tanterem ablaka alá az éj leple alatt trambulint felállító, arra az óra közben simán kiugró másikat meg kicsivel később." - Igen, én is pontosan tudom, hogy amiért a sorozatban csak ejnye - bejnye kisnyuszi járt, azért a valóságban az oktató azonnal repülne az iskolából. Ennek ellenére felébresztett bennem olyan "fullkamu, kvázinosztalgiát keltő", nem is akkora kamu emlékeket, amik az életem egyik legszebb részéhez kanyarodnak vissza, és ha másért nem, akkor ezért már megéri nekem továbbra is követni a sorozatot. És amikor azt mondtam, nem is akkora kamu, nem a levegőbe beszéltem. Az egyik jelenetben Nagy Ervin a központi szerepet kapott sráccal beszél, és füttyögés kíséretében hazaküldi őt, majd azt mondja neki, "Deal?" Nos, nekem a matektanárom volt ugyanez első évben, csak ő akkor, amikor kihívott a táblához minket. Ha valami elrontottunk, fütyült egyet, majd azt mondta, "Hey, you, watcha gonna do?" Azaz "Hé, te ott, mit csinálsz?" Ez az Inner Circle egyik száma, a Bad Boys - Mire Valók a Rosszfiúk című filmből. :)


Nagyon szurkoltam azért, hogy legalább hangyasz*rnyit tetsszen az Rtl Klub új sorozata - és már a beharangozónál tudtam, hogy valami olyan következik, ami korántsem hagy majd hidegen. Hiszen ha van valami, aminek említésére azonnal mosolyba szalad a képem, akkor az a gimiben eltöltött 6 év - pontosabban az utolsó 3. Minden emberpalántának olyan élményeket kívánok, amilyeneket én kaptam ezen évek alatt: befogadtak, érdeklődtek, ilyen színpadi szereplések, olyan idegen nyelvű versenyek, üldögélések az aulában, beszélgetések, félóráig ácsorgás a büfénél hogy megkapjam a szokásos szendvicsemet, magyarórán véletlen se Ady-nál van kinyitva a könyv, hanem Kosztolányi Akarsz-e Játszani c. örökbecsűjénél - a kedvenceimet elemeztem, ühüm - de mondhatnám...a fizikaórákat, ahol csak akkor lehetett megszólalni, ha kérdeztek, vagy felelni hívtak. Matekból, fizikából és kémiából nagyon sokáig fel voltam mentve, mert diszkalkuliám van - bár az egyetemen hármast kaptam matekból, khm - de a reál tárgyaktól eltekintve mindenből hoztam a négyes - ötös szintet. Ja, tesiből is fel voltam mentve, szóval nem lennék a tökéletes mintadiákja egy fizika - tesi szakos tanárnak. :)

Állítólag a karakterek standard képet mutatnak, ami azt jelenti, hogy mindegyikőjüket meg lehet találni mondjuk egy gimis, vagy szakközepes osztályban, és az ember egyből magára ismerhet bennük: pl. az eminens, a humoros, az állandóan kanos és szex-el viccelődő, a szőke, az órát átalvó, a rosszfiú, aztán aki azt se tudja hogy milyen órán van, "semmi a világon nem érdekel ezért felteszem a lábam a padra", stb. Utóbbival mondjuk a gimiben nem találkoztam. Ezekkel nehezen tudok vitatkozni, hiszen alig 30 másodperc (!) telt el, és némelyik karakterben felismerni véltem magamat, és az osztálytársaimat. Én csak hajban voltam szőke. Szerettem tanulni, de nem voltam eminens - inkább érdeklődő, és a "soha nem azt csinálja, ami a feladat" fajta. Ebből a szempontból az egyetem volt nekem a legjobb hely, hiszen onnan szedtem össze az anyagot, ahonnan akartam, adtak egy vázlatot vagy még azt se és onnantól én feleltem azért, hanyas lesz a vizsgajegy. Azért volt a kedvencem a szociológia, meg a társ,- és műv.töri, mert ezekből annyit összeszedtem előtte, annyira érdekelt, hogy vizsgán tanulás nélkül 5-6 oldalt körmöltem volna le.

Nekem a fizikaórák akkor is élményt jelentettek, ha fel voltam mentve, hiszen az oktatónk nő volt, de a szigorúbb fajtából, akivel lehetett viccelődni - az óra első két másodpercében, és megszabott keretek közt. Ha ő beszélt, akkor annak súlya volt, ezért is ült mindenki olyan kihúzott háttal, mint a seprűnyél. Ha valamelyikőnk anno a padra merészeli emelni a lábát, azt mondja, hogy nem készült, vagy nem tudja pl. az energiamegmaradás törvényét - az a csukott ajtón keresztül távozott volna a teremből, egy szép, kövér karóval a nyomában. De aki tanult, és tudta is, arra szép élet várt a fizika tanterem poros falai közt. Ezért is röhögtem annyira, amikor Nagy Ervin elkezdte a mondatot, hogy "az energia nem vész el, csak..." - én lettem volna az egyik első, aki befejezi a mondatot, egyszerűen mert az érdekelt, amit magamnak szedtem össze, azt pedig gyűlöltem ha valamit rám akarnak tukmálni, és máról holnapra meg kell tanulni. Megtanultam, de keservesen. 


Ezekhez képest mit látunk az első rész pár percében? Kb. feleannyi diák, mint ahányan mi voltunk, azt sem tudja, milyen óra van, mit kérdeznek, az egyik a lábát a padon tartja, hátradőlve, csoda hogy fel nem borul a székkel, olyan halálnyugalommal lazul. A másik a "ki tud példát mondani az energia megmaradás-ra" kérdésre teljes nyugalommal benyögi, hogy "szex...engem mindig feltölt..." amire az eminens lány 20 perc után esik le hogy fiú persze pirulással, és teljes szégyennel reagál. Bár most fogalmam sincs, mit kell ezen pirulni, de az akkori személyiségem miatt én is égtem volna, mint a főtt rák. Mivel profi színész, Nagy Ervin mozdulatai és arckifejezései is hasonlók, mint a tanároké - annyi különbséggel, hogy említett, amikor elszakad a cérna, Bruce Lee-t megszégyenítő mozdulatokkal nekilódul, és kiveti magát az ablakon...

De nem csak Nagy Ervint lehetne kiemelni, hanem itt van még pl. a kissé ügyefogyott, töketlen iskolaigazgatót játszó Anger Zsolt is. Vájtfülűeknek: Beetee hangja az Éhezők Viadalában. És neki jutott az a kellemetlen (?) szerep is, hogy megmutassa, milyen igazgató nem létezik a valóságban. Először is, a tekintély. Nyilván akiből egy iskola vezetője lesz, az tudja, mit vállal magára. Ez a karakter szemmel láthatólag nem tudja. Hangoztatja, hogy fontos neki a tekintély, de nem tud közbelépni, amikor két lány kishíján agyonveri egymást, csak mutogat, és meghúzza magát. Ráadásul az az ügyet az új kollegina, Klaudia simítja el azzal, hogy azt mondja az egyik lánynak: "a hercegnők után futnak a hercegek, és nem fordítva." Íme hölgyeim és uraim, egy pazar helyzetkezelő. Az új kollegina érkezésekor befejezi az igazgató minden mondatát, holott az ember arra számít, hogy utóbbi lesz az "én vagyok itt a Jani" típus, a kollegina meghúzza magát, lévén vidékről jön, csak nem annyira tapasztalt...nem, pont fordítva. Eszméletlen.

Minden résznek van egy alapkérdése, amire 40 perc alatt elvileg választ kell találni, az első rész az örökbefogadással foglalkozik. Kíváncsi voltam, hogy sikerül megoldani az egészet - ez a szál inkább kevesebb, mint több sikerrel lett meg. Itt is láthatjuk azt, hogy a készítők mennyire nem láttak még igazi, valódi tanárokat - ami nem baj, elvégre ez egy tv sorozat. Viszont a szülők megformálására picit nagyobb gondot kellett volna fordítani. Nem tudom, ki az az agyalágyult, aki a 16 éves gyereke elől még rejtegeti ilyen olyan okokból, hogy örökbe fogadták - nem is akarom megtudni. Nem gondoltak bele, hogy ez akármikor, akármilyen apró blama után kiderülhet? Ja, a legjobb pedig az volt, amikor a szülők arról se tudtak, hogy a fiú kosarazik...


"Bevallom, elsőre nem hittem Nagy Ervin választásában. Nem illett se egy heti kereskedelmi tévés sorozatba, se hiteles tanárként nem tudtam elképzelni, de működik. Látszik, hogy élvezi a szerepet, hogy adhatja a nőcsábászt, miközben szuper a humora, és szerethető is egyben. Anger Zsoltot szintén szerencsésen castingolták, most nem az Aranyélet maffiózójával találkozhatunk, hanem egy szigorú igazgatóval, akit azért két mozdulattal könnyen a kenyérre lehet kenni. Rácz igazgató szemében a tanár egyik legfőbb erénye a tekintély, mégis néha ő maga a legesetlenebb, ahogy a tanári kar, az élen Szeverinnel (Elek Ferenc) is tökéletesen emberi. Jó érzés visszagondolni, hogy a gimiben még mennyire nem tudtuk elhinni, hogy ugyanolyan átlagos problémákkal küzdenek a tanárok, mint bárki más. Annyira sikerült eltalálni az érzelmi, néha már túlzó, dél-amerikai szappanoperás szálakat, hogy meg is könnyeztem az első rész végét, nem lehetett ellene tenni, és ez nagyban köszönhető a hiteles gyerekszereplőknek."

Beleolvastam egy - két, sorozatkritikába, és bár ne tettem volna némelyik elég csúnyán lehúzza a sorozatot. Viszont a fenti cikk írójának minden tiszteletem, mert legalább a jót is meglátta ebben az egészben, nem úgy, mint az összes többi, akik csak sarazni tudnak. Én csak azt tudom mondani, amit az elején is: ha mindent a helyén kezelünk, rendben lesz ez. Bár vannak a sztoriban böhöm nagy marhaságok és olyan dolgok, amik egymással ellentétben állnak - gondolok itt például arra, hogy Vasvári beszól az egyik diákjának, majd együtt kocsmázik vele, megdugná az új kolleginát annak ellenére, hogy az férjezett, a szülők helyett mondja meg a tutit, majd másnaposan a diákja szobájában ébred, és hasonlók, mégis sokkal jobbnak tartom, ha a diákok ezt nézik - majd megbeszélik a dolgokat az osztályfőnökkel - és nem például az Osztály c. észt, vagy a "Fák jú, tanár úr" c. német förmedvényt. Hányingerem van, akárhányszor eszembe jutnak, és óvva inteném tőle a saját gyerekemet, akármennyire valós dolgokon alapul egynémelyik. Inkább ez.

A cikk írója Karinthy Frigyest is említi, "aki néhány oldalon képes volt hús - vér tanárokat és diákokat megalkotni, kapcsolataikat pedig néhány vonással, könnyfakasztó humorral, tökéletesen felrajzolni a Tanár úr kérem című novellafüzérében." De kérem, mi a franckarikáért hasonlítunk össze egy tv műsort egy magyar író novellájával? Az azért van rendben, ez meg ezért. Kész. Igen, elég sűrű lett, és minden jelenetben ott a tanár úr, idealizált, nem valós képet mutat sok hibával, de szerethető, és mindenképp érdemes legalább az első résznek nekiülni. Rtl Most-on visszanézhető. A beharangozó alapján pedig nagyon várom, mit kezd Vasvári egy otthagyott csecsemővel, és lesz belőle "borostás Mary Poppins" - ahogy nevezték a sorozatban.


Kedvenc párbeszéd az első epizódból

"- Itt a mentő...
- Mi már csak akkor kezdünk el izgulni, ha tűzoltót látunk...vagy szülőt..."




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése