2018. április 8.

# szösszenet # szösszenetek

Szösszenetek: A Tanár - I. évad II. rész


"Szilárd teljesen ledöbben, amikor a szertárban egy magára hagyott kisbabát talál. Diákja, Zsófi bevallja, hogy ő az édesanya. Szilárd kételkedni kezd az ösztöneiben – hogy nem vette ezt észre? Válaszok után kutatva meglepi odahaza Zsófit, akinek otthonában egy kényes családi problémával találja szembe magát..."

"Jól startolt az RTL Klub új, saját gyártású sorozata. A Tanár című szériát több mint 730 ezren látták szombat este, főműsoridőben, a hírműsorokat és a vetélkedőket leszámítva az egyik legnépszerűbb műsor volt a héten. (...) Érezhetően új lendületet vett a hazai tévésorozatok gyártása. Igaz, a legtöbbje még mindig valamilyen külföldi sikersorozat hazai változata. Így van A tanár című széria esetében is. A vadonatúj, saját gyártású sorozat német minta alapján készült. A nálunk A tanárok gyöngye címen futó eredeti változat nehézkesen indult 2009-ben, de 2013 óta az egyik legsikeresebb germán képernyős produkcióvá nőtte ki magát. A történet a német-testnevelés szakos tanárról szól, aki tízéves kihagyás után tér vissza a pályára, olyan iskolába, ahová rengeteg problémás diák jár. Természetesen ő kapja a legkeményebb osztályt, ám a sajátos nevelési módszerével, ha lassan is, de megváltoztatja a diákok hozzáállását. A magyar adaptáció főbb vonalakban követi a német változatot, az alkotók azonban magyar viszonyokra ültették át."
 
"Jól fizetett, jól öltözött tanárok, középkategóriás autók a tanári parkolóban, tiszta, modern osztálytermek. Nem, ez nem a KLIK új propagandaanyaga. (...) Egy elképzelt világban - nevezzük ezt az egyszerűség kedvéért Németországnak - ahonnan a Tanár eredetije származik, a pedagógusoknak a méltó életszínvonal alap, életük nagy kihívásai között nem a közüzemi számlák befizetése a közalkalmazotti illetményből és a portfólió összeállítása a pedagógus 2 minősítésért szerepel, hanem hogy tanítás után hogyan találják meg egy diák anyját, aki örökbe adta. Legalábbis így telnek a vagány és jólelkű tanerő, Szilárd bá’ napjai, akit Nagy Ervin kelt életre kellő lazasággal. (...) A tanár marad az örök érvényű és nemzetközileg is értelmezhető történetszálaknál, példabeszéddel az örökbefogadásról, házinyúlra nem lövünk filozófiával a tanári karban, és az órákon is feszt beszólogató kamaszok egójának bölcs kezelésével."
 
Őszintén szólva fogalmam sincs, mi a kutyafütty volt ez megint, de egy dolgot biztosan tudok: nekem ez a sorozat egyre jobban tetszik, annak ellenére, hogy ismét nem a realitásra helyezték a hangsúlyt, és ismét vannak benne olyan égbekiáltó marhaságok, amiktől az ember hátán feláll a szőr. Talán mondanom sem kell, hogy például egy cumisüvegbe nem iszunk csak úgy bele. Nem sétálunk be a pszichiátriára hatalmas vigyorral, nem flörtölünk a nővérrel, és nem közöljük a beteggel (!) hogy eltűntek a gyerekei. Ja, és amikor egy diák az iskolában rejtegeti a gyereket, nem játszunk Sötét Zsarut, és csinálunk hülyét az igazgatóból, hanem gyámügy, családsegítő, méghozzá AZONNAL. Ha egy oktató azt csinálná, amit Vasvári 45 perc alatt lenyomott, úgy repülne az iskolából, hogy a lába nem érné a földet. De már az előző résznél is elmondtam, ennek a sorozatnak nem a realitás a legerősebb tulajdonsága, és mindenki próbálja meg a valóságtól elkülöníteni. Ez a rész szerencsére már közel sem annyira tömény, mint az előző, ahol mindent egyszerre akartak az ember torkán lenyomni, de legalább ugyanolyan humoros. Bár kinek mi számít humorosnak, ugyebár. Részemről a 45 percből 44 úgy ment el, hogy nevettem, mint valami retardált fóka - onnantól kezdve, hogy az elején Vasvári egy diszkógömbbel a kezében besétál az osztályba, majd a kén-hexafluorid csodás tulajdonságait bemutatva felpattan az asztalra, és a hangját elváltoztatva Horvát Charlie-t kezd énekelni, egészen addig, míg el nem terül a földön...persze ahogy ismerem magam, véletlen se ülnék csendben, hanem rázendítenék én is.

Mint ahogy az előző részben, úgy most is komoly központi témára helyeződik a hangsúly, csak az örökbefogadás helyett most egy kisbabát találnak a szertárban, és innentől kezdve azt próbálják kideríteni, kihez tartozik. Ám annyira sokat nem kell keresgélni, mert Vasvári egyik diákja, Zsófi jelentkezik érte, és "állítólag" ő az anyuka, amíg göndörkénk el nem kocog Zsófiékhoz, és meg nem tudja a teljes sztorit...természetesen a nap hőse ismét Klaudia: felébrednek benne az anyai ösztönök szerencsére nem Vasváriban és mindig kéznél van, amikor emberünk nem tud mit kezdeni egy ordító csecsemővel. Tanár úr, ha elfogad egy tanácsot, ne a babán gyakorolja a színházi szerepet, mert az üvölt, ha megijed. Rengeteg benne a jópofa, humoros szituáció, és aminek külön örültem, hogy amikor a mellékszereplők elmondták azt a fél sort, ami nekik jutott, az akkorát ütött, hogy percekig a szememet töröltem a röhögéstől. Idős titkárnő 8:22-nél, pls.

- Még csak pár hete dolgoznak együtt, és máris...milyen rohanó világban élünk...
- Ugye, ugye? Azért is íratjuk be az iskolába...

- Figyelem figyelem, fontos bejelentést szeretnék tenni...- Tanár úr, van egy kis gond...- Az enyémnél biztos nem nagyobb...aki az elmúlt órában elhagyott egy csecsemőt, az azonnal jelentkezzen az igazgatói titkárságon! (...) Csak vicceltem, ki hagyna egy csecsemőt a szertárban, beszoptátok mi?! Ezt a hülyeséget...na, a tanulság a mai napra, soha ne higgyetek senkinek! - Vasvári megint be van állva...
 
Igen, pontosan tudom, hogy egy oktató nem kezelhetne így egy hasonló szituációt, és főleg nem mondhatna ilyeneket a hangosbemondóba, 300 diáknak, mert kb. meglincselnék. De itt senki sem normális - még a magyartanárnő sem, pedig ő aztán tényleg minden helyzetből a maximálisat hozza ki. Elsüllyednék szégyenemben, ha 30 kamasz előtt kellene beszélnem például a szexről, és kicsit sem irigylem azokat a tanárokat, akiknek ez jut osztályrészül. Klaudia, mint valami terminátornő, úgy vág vissza a beszólásokra, hogy még az a kamasz érzi magát kínosan, aki eredetileg azt akarta, hogy a tanárnő legyen zavarban. Egyébként elsősorban azért szimpatikus a karaktere, mert hihetetlenül magabiztos - azaz minden, ami én soha nem voltam, és amit még csak most tanulok. Vasvári meg, ahogy elkezd grimaszolni és röhögni Klaudia vőlegényének a nevén, majd a bárban utánozza Klaudiát...belőlem ott kitört a röhögés. Zseniális színész, nem tudom, mit fanyalognak az emberek ennyire. A fő szál megoldása pedig most egy hajszálnyival jobban sikerült, mint az előző részben - bár még bőven maradtak javítani való dolgok, hiszen volt, ami most is sántított az egészben. Összességében most is nagyon jól szórakoztam, sőt, ha lehet ilyet mondani, még jobban, mint az előző részen - ezek után pedig nagyon várom a következő szombatot, vasárnapot, mert nagyon érdekel, mibe keveredik legközelebb Vasvári. Imádtam.

Ti néztétek szombat este, vagy vasárnap az ismétlést? Ha igen, hogy tetszett nektek ez az epizód? Fogjátok tovább nézni? Mit gondoltok? 

- Krisz...atyaisten. Krisz...csak valami igazi kretént hívhatnak így. Vagy valóságshow-ban szerepel, vagy melegbárban vetkőzik. Vagy valami hülyegyerek bandának ő a herélt hangú énekese...

- Hogy a klór szublimál...?! Hülye barom, ki tanít téged? Hármas. Szart. Kettes. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése