2018. május 4.

# 2018 # Angol

Vi Keeland & Penelope Ward: Rebel Heir - Rush Series Duet #1



How to kick off a great summer in the Hamptons: Snag a gorgeous rental on the beach. Check. Get a job at a trendy summer haunt. Check. How to screw up a great summer in the Hamptons: Fall for the one guy with a dark leather jacket, scruff on his face, and intense eyes that doesn’t fit in with the rest of the tony looking crowd. A guy you can’t have when you’ll be leaving at the end of the season. Check. Check. Check. I should add—especially when the guy is your sexy, tattooed God of a boss. Especially when he not only owns your place of employment but inherited half of the town. Especially when he’s mean to you. Or so I thought.

Until one night when he demanded I get in his car so he could drive me home because he didn’t want me walking in the dark. That was sort of how it all started with Rush. And then little by little, some of the walls of this hardass man started to come down. I never expected that the two of us, seemingly opposites from the outside, would grow so close. I wasn't supposed to fall for the rebel heir, especially when he made it clear he didn’t want to cross the line with me. As the temperature turned cooler, the nights became hotter. My summer became a lot more interesting—and complicated.

All good things must come to an end, right?
Except our ending was one I didn’t see coming.


Saját ford.

Hogyan indítsuk a tökéletes nyarat?
Béreljünk egy tökéletes vityillót a parton. Pipa. Szerezzünk állást egy menő bárban. Pipa. Hogyan csesszük el a tökéletes nyarat? Essünk bele a bőrkabátos, borostás srácba, akinek a pillantása még a tömegen keresztül is perzsel. A srácba, akire rá sem szabadna néznem a szezon végéig. Pipa, pipa, pipa. De ha ez mind még nem lenne elég - hozzátenném, hogy a srác a főnökök tetovált istene, mert nem csak azt a helyet örökli, ahol dolgozom, hanem a fél várost is. Nem jelent számomra semmit.


Legalábbis azt hittem.

Egy éjjel Rush azt mondta, szálljak be a kocsijába, mert nem akarja, hogy egyedül sétáljak a sötétben. Így kezdődött a történetünk. Soha nem képzeltem volna, hogy két annyira ellentétes személyiség, mint amilyenek mi voltunk, ennyire közel tud kerülni egymáshoz. Nem szabadott volna beleesnem a lázadó hercegbe - főleg amikor világosan megmondta, hogy nem lépi át a határokat velem. Aztán az éjszakák kezdtek egyre forróbbá válni - és nem csak a hőmérséklet miatt. A nyaram egy kicsit érdekesebb lett, és...bonyolultabb.

Minden jó történet véget ér egyszer, igaz? Igen. 
Kivéve a miénket - mert nem sejtettem, hogy közeledik a vége.

Kép forrása: Goodreads

294 oldal, magánkiadás
Megjelenés (USA): 2018. április 09.

Csavar: ✓
Cliffhanger: ✓
Morális kérdés: ✘
Váltott szemszög: ✓
Olvasható-e önállóan: ✓
Sorozat: Rush Series Duet 1.
Cím fordítása: Rebel Heir - Lázadó Herceg

Főszereplők: Gia Mirabelli || Heathcliff "Rush" Rushmore

Goodreads arány: 4,2
Címkék: kortárs, romantikus, new adult, erotikus


 Érzékiségmérő:



Összegzett véleményem


Azt hiszem, hogy Penelope Ward nevét itthon elég csak kiejteni, és mindenki csípőből rávágja, hogy "Legdrágább Mostohabátyám, Jake Megadja Magát" - szemfülesebbek talán a Neighbor Dearest-et, a Jake Understood-ot, a Gentleman Nine-t, vagy a Drunk Dial-t is ismerik. Bár az először említett két könyvön kívül még csak a Neighbor Dearest-el vagyok túl az ismerkedési fázison - illetve már a Rebel Heir-el is - ki tudom jelenteni, hogy Penelope írhat mesekönyvet, biográfiát, horrort, ami csak eszébe jut, én azokat is ugyanolyan lelkesedéssel fogom olvasni...de erről majd később. Az írónő könyvei 4,11-es átlaggal futnak Goodreadsen, szóval olyan alkotóról van szó, akit nem szabad alábecsülni, és akármit ír, annak érdemes legalább "próbálkozás" címen esélyt adni. Ha pedig az olvasó szereti az NA műfajt, akkor Hawaii, dizsi, napszemüveg, jobbat nem is választhatna, mint az írónőt. Igaz, nagyjából minden könyve ugyanarra a sémára épül (a Rebel Heir is, khm) ám ennek ellenére nagyszerű írónő, és hihetetlenül jó ötletei vannak. Igen, én is azon röhögök 5 napja, hogy képes volt a főhősét "Heathcliff"-nek nevezni.

Vi Keeland neve valószínűleg már kevésbé cseng ismerősen, de ezt nem csodálom - ha jól emlékszem, magyarul még most vette meg a Bossman (?) jogait valamelyik kiadó. Bevallom, az írónő nekem is sokáig volt "homályzóna". Amióta angolul tájékozódom, azóta tudom - a külföldi bloggerektől - milyenek lehetnek a könyvei, és hogy Penelope-hoz hasonlóan ő is olyan NA-kat ír, amitől a fülem kettéáll(na). Ám eddig volt egy nagy hátrányom: hogy ő angolul ír, én meg magyarul értek. Így maradt a fülszöveg alapján tájékozódás, a borítócsodálás, és a tudat, hogy az ÖSSZES könyve 18 éven felülieknek való. Aztán amikor már tudtam nyitni idegen nyelvű könyvek felé, és daráltam egyiket a másik után...onnantól nem volt kérdés, hogy mindent elolvasok, ami érdekel - és ennek része a Penelope-val közös koprodukciója, a Rebel Heir is. Az írónőhöz tartozik még pl. az igen tetszetős borítójú "Sex, not Love", a Beat, vagy az EgoManiac, és ezek a könyvek 4,14-es aránnyal futnak, ami kerek 3 tizeddel jobb, mint Penelope arányai - szóval lehet sejteni, mi történik, ha ők ketten összedugják a fejüket: oltári botrány. Igazam lett. 

 

Leszögezem, hogy a Rebel Heir-t sokszor olvastam már - és nem, nem írtam el. Olvastam, csak nem ez volt a neve, hanem...Neighbor Dearest, vagy Jake Undone. Megdöbbentett a felismerés, hogy Penelope Ward könyvei mennyire ugyanazt a sémát követik, legfeljebb a szereplők nevei változnak meg, és megfejelik még egy függővéggel az egészet. Sorra pontosan meg tudom mondani pl. azt, hogy a három könyvben hol van az az éles váltás, ami úgymond "kettévágja" a  cselekményt: az első részben öröm és bódottá', because I'm happy, majd történik valami, és onnantól kezdve mindenki átmegy - kis túlzással - Walking Dead zombiba, amíg a könyvnek vége nincs. Spoilerezni véletlen se akarok, szóval legyen elég annyi, hogy a két fent említett könyv közül az egyik hasonlít a Rebel Heir-hez annyira, hogy néhány dolog betűre ugyanaz - a szituációkon változtattak picit, ám így is azonnal tudtam, hol olvastam korábban. Szóval innen nézve ez az "új" könyv sem annyira új, legfeljebb a borítóra került egy újabb dögös csávó, akit egyébként nagyon eltaláltak Rush szerepére. (Btw, beszéltem néhány olvasóval, akik szerint a cigi nem kell oda...de, kell. Bár gyűlölöm azokat a fiúkat, akik dohányoznak, és őszintén szólva kedvem se nagyon lenne hamutartóval csókolózni, Rush-t viszont csak cigivel tudom elképzelni - és még így is pokol szexi.) Visszatérve a lényeghez, isten az atyám, én még nem láttam olyan NA-t, amibe az elmúlt kb. 5 év ÖSSZES könyves kliséjét belesűrítették - ennek ellenére mégis úgy örültem, mint majom a farkának, hogy olvashatom ezt a könyvet. Kit érdekel, hogy százszor olvastam már hasonlót, és a feléig semmi, tényleg semmi nem történik? Penelope Ward és Vi Keeland írt egy "új" NA-t. Már itt se vagyok, rohanok az Amazonra.  

Feljebb volt egy mondat, amit érdemes lenne kifejteni bővebben, legalábbis ha olvasófejjel gondolkodnék. Azt mondtam, a könyv felében "semmi, tényleg semmi" nem történik - már ha semminek lehet nevezni, amikor a két fő karakter gondolatai 150 oldalon annyiból állnak, hogy "óóó, de szeretnék vele dugni, de nem lehet, mert munkakapcsolat, de mégis akarok, de visszatart a titkom, óó, milyen hosszúak az ujjai, hmm, óó, milyen jó segge van," stb - stb. Persze kicsit kisarkítottam, de a lényeg ez. A két írónő ebben jó, de bolondok is lennének nem abban írni, amiben már számtalanszor bizonyítottak - és ez így van rendjén. A Rebel Heir NA a javából, de annak vérprofi, és azt kell mondjam, az előbbieket is sikerült remek párbeszédekbe, szituációkba foglalni. Rengeteget nevettem, izgultam, a végén pedig kishíján földhöz vágtam az egészet. Ott mutatkozik meg az írói zsenialitás, amikor egy olyan mondatra építenek rá 300 oldalt, ami legfeljebb mellékesként szerepelhetne a cselekményben. 3 sor, nem több, de az olvasó elsiklik felette, és majd csak a végén jön rá a jelentőségére. Vagy a következő részben...

“I’ve never even had sex on the beach, no less made one.”
“There are two other bartenders. They can help you make whatever you don’t know. Pleeeeaaase. I’ll owe you one.” (...)
“But I was going to write tonight.”
“You didn’t come to the beach today because you were going to write all day. How many words have you written so far?”
I looked down at my laptop. Seven. I wrote seven damn words today. “More than yesterday.” Sadly, that was the truth."

Ezek a könyv kezdősorai - és már itt majd' legurultam az ágyról, úgy nevettem. Ugyanis az derül ki, hogy valaki még soha nem csinált koktélt, pontosabban "Sex on the Beach"-et - erre valaki rákontrázik, hogy könnyű lesz, és ha valamit nem tud, a többi pultos majd segít neki. Emberünk viszont nagyon nem akarja a dolgot, ráadásul más elfoglaltsága van aznap este: írni fog, ahogyan tette azt egész nap: kemény 7 szót írt le, ami elmondása szerint jóval több, mint előző nap. Ez a beszélgetés Gia, a feltörekvő írópalánta, és a testvére közt zajlik le, aki épp próbálja rávenni Giát, hogy ugorjon be egy napra helyette mixernek a helyi bárba - csakhogy Gia semmit nem tud elkészíteni a sörön (!) kívül. Végül kénytelen - kelletlen beugrik a bárba "dolgozni", majd ki akarna szolgálni egy srácot, aki egyenesen nekiszegezi a kérdést: tisztában van-e azzal, hogy a tulaj olyan lányt vett fel mixernek, aki csak egy, azaz egyféle italt tud elkészíteni, majd megerősíti Gia feltételezését, miszerint a tulajtól mindenki fél, és egy nagy marha - pontosabban egy pöcs...

Ebben a bekezdésben lehetnek spoilerek.

Elég ígéretesen indult a könyv, és szerencsére a cselekmény hátralevő részében sem kellett csalódnom. Ami nem igazán tetszett, azt inkább a karaktereknél kell keresni. Rush alapjában véve egy rosszfiú - igen, addig, amíg bemutatkozik. Egyébként kezes bárány, akinek csak egy nő kellene, aki megszelídíti. Azért nem vonok le csillagot, mert szinte az összes NA-ban ugyanez van, és lassan már kezdek hozzászokni, hogy a rosszfiúk csak nevükben azok. Ám amikor féltékenykedik, holott előtte pár oldallal világosan megmondta, hogy nem akar semmit...akkor a nőnek joga van azzal kezdeni, flörtölni, akivel akar. Right? De lehet, hogy ez csak nekem szúrja a szememet. Minden mást iszonyúan szerettem a pasiban - talán még a cigit is, amihez hozzá volt nőve. Sok dolgot tudunk meg róla, a családjáról, hogy miért is fél annyira a kapcsolatoktól, a szerelemtől - de persze a legtöbb oldalt az viszi el, hogy csorgatja a nyálát egy bizonyos nő után - hiszen mégiscsak férfiból van összerakva. Gia pedig...nos, kemény dió lesz feltörni egy olyan fickó páncélját, mint Rush - kérdés, hogy sikerül-e neki, és ha igen, nem jön közbe még pár dolog, amik miatt korábban érhet véget minden, mint ahogy egyáltalán elkezdődne...

Saját munka. Modellek: Francesca Testasecca & Micah Truitt

Korábban elfelejtettem mondani, hogy a könyv váltott szemszögű - tehát nem csak Gia, hanem Rush mocskos gondolataiba is bele lehet mászni - és így minden belső vívódása, vágya feltárul az olvasó előtt. Nem titkolom, az Easy óta sokkal jobban szeretem a váltott szemszöget, és amikor megláttam, hogy a Rebel Heir is így íródott, onnantól kezdve kukába dobtam az ellenérzéseimet, és csak sodortattam magam - közben meg arra is rájöttem, ha alacsonyak az elvárásaim, akkor adott könyv sokkal nagyobbat fog szólni. Borzasztóan szeretem ezt a könyvet, és ez valószínűleg a fentebbek miatt alakult így, mert egyébként legalább fél csillaggal lejjebb viszem az értékelést: olyan dolgokat vettem észre, amiket nem lett volna szabad - pl. az ordító hasonlóságokat. Az jutott eszembe, vajon mennyire megy a biznisz, ha az írónő másik 3 könyve ugyanaz, ez pedig most a ráadás. Szerencsére addig nem jutottam el, hogy kellett a pénz, és nem az olvasók szórakoztatására íródott - gyorsan ki is űztem a fejemből bármilyen hasonló gondolatot.   

Felesleges arról beszélnem, hogy ki a kedvenc karakterem, bár a kérdéslista szerint ez következne. Nagyon megszerettem Rush babát - mocskosszájú, pokol szexi, harapnivaló pasas, és bérelt helyet kapott nálam a könyves álompasik listáján, amire már rég nem került fel senki. Majd felfordulok azért, hogy megtudjam, mi lesz vele a következő részben. Rajta és Gián kívül talán csak egy említésre méltó karakter van, de róla meg nem beszélhetek, majd ti kiderítitek, kiről van szó - viszont minden sorra tessék figyelni. Központi kérdésről nem nagyon lehet itt beszélni, talán azt érdemes feltenni, hogy mit vagyunk hajlandóak feláldozni az új szerelemért, és mi lesz, ha a múlt árnyai visszatérnek...igen, tudom, nincs olyan NA, ami ne ezzel foglalkozna, de azt hiszem, Penelope és Vi egész új módon közelítette meg a kérdést. Azt már csak félve vallom be, hogy a kérdésekre nem is ebben a könyvben van a válasz...mert ez csak a bevezető tánc volt.

Bár a Rebel Heir nem kifejezetten az az akciódús olvasmány, és nem is váltja meg a világot, attól még képes arra, hogy felvegye a versenyt bármelyik NA-val. Értékelem, ha egy könyv nem akarja többnek mutatni magát, mint ami - és ezt teljes mértékben megugrotta. Az írónők egyszerű tőmondatokkal dolgoztak, szlenget alig tartalmaz, szóval pár nap alatt bőven le lehet darálni ezt a könyvet, méghozzá limonádé mellett, ahogy én is tettem. Sokáig vívódtam a négy és fél és az öt szarvas között, mert lássuk be, nem nagyon történt benne említésre méltó a szokásos körökön kívül, de mégis volt benne valami...lenyűgöző? Érzéki? Nem tudom. Talán csak régen olvastam már igazi NA-t, és régen volt szerencsém ennyire vagány és dögös férfikarakterhez is. Végül úgy döntöttem, megajánlom az öt szarvast - az erős függővég miatt, ami után kishíján kiestem a fotelből, és most remegő kézzel várom, mikor teszik elérhetővé a következő részt az Amazonon.

Neked való a Rebel Heir, ha...

😊 Elmúltál 18
😊 NA kedvelő vagy
😊 Szereted az erős függővégeket
😊 Szeretted Penelope & Vi korábbi könyveit
😊 Kikapcsolódást, "fejkiürítő" könyvet keresel
😊 Nem zavar, ha 100 - 150 oldal csak arról szól, hogy a karakterek "szemmel dugják" egymást

Inkább hagyd ki a Rebel Heirt, ha...

😒 Akcióra, kalandra vágysz
😒 Jelentést, komoly gondolatokat keresel
😒 Nem szeretsz második, harmadik részre várni
😒 Nem szeretted a Stepbrother Dearestet, vagy a Jake Undone-t

Mik azok, amiket kevésbé kedveltem?

💔 A karakterek néha érthetetlen megmozdulásait
💔 Néhol erősen éreztem, hogy ez a könyv miért íródhatott
💔 A könyv Penelope korábbi írásaihoz képest alig mutat újat
 
Mit tartok kiemelkedőnek?

😍 A borítót
😍 A függővéget
😍 Rush karakterét
😍 A váltott szemszöget
😍 A remek párbeszédeket és szituációkat
😍 A Rush és Gia közötti feszültséget és szikrákat
😍 Gia írópalánta, ezáltal a két írónő saját magát is kifigurázta
😍 Úgy humoros a könyv, hogy közben egy percig sem erőltetett
  

Így döntöttem: 

Egyik kedvenc részem a könyvből


(...) If I’d thought she was pissed off before, her face contorted to a whole new level of angry. Her lips twisted into a scowl, her forehead pinched, and the color in her face turned a lovely shade of crimson. At that moment, it became clear that I was losing my fucking mind, because while I’d been pissed off and wanting to lash out at the world since I’d first saw that skinny bartender pass my office earlier today, suddenly Gia’s seething changed my mood. I bet angry fucking her would be great. She stood in front of me practically foaming at the mouth, and all I saw was me, holding a fistful of her hair, yanking hard as I plowed into her from behind, smacking her ass over and over. Fuck.

“You’re an egomaniac. You don’t want me, but you don’t want me to show anyone else any attention, either.” I stared at her, her words blurring as more visions became clear: Wrists tied to my headboard while she writhed under my tongue. I’d suck her pussy until she was on edge, just about to let go, then I’d lift her legs up into the air and onto my shoulders. Spreading her wetness from clit to crack, I’d lube up her tight little virgin ass. And then finger fuck the shit out of it until she was begging all over again.

“Blah, Blah, Blah.” At least that’s what I heard. Gia’s voice was going again, but I couldn’t make out a damn word if I tried.

“Are you even listening to me?” she barked.

Not a fucking word. But turn around, bend over the hood of Mom’s car, and I’ll hear every scream I can wring out of you. God, I really hoped her ass had never been touched. Would she punch me if I asked right now? Do I give a flying fuck if she does?

“What the hell is wrong with you?” she continued to stare at me like I had two heads. A dark smirk tugged at the corners of my mouth. “Can I ask you a personal question?”

“What?” Her patience ran thin.

My eyes dropped to the heavy heave of her chest, her nipples angrily protruding. God, she was sexy as fuck pissed off. Asking the status of her asshole would certainly elevate that...

I took a step forward and leaned down so our faces were aligned. She stood her ground with a swallow. “Anyone ever enter through your back door, Gia?”

Her pissed-off face morphed into confusion. “What? I came out the front door. Didn’t you just see me walk out?”

“I was talking about your ass, Gia." (...)
"(...) Ha azt gondoltam, tudom, hogy milyen amikor mérges - akkor tévedtem. Ajkait összeszorította, homlokát összeráncolta, az arca meg imádnivaló vörösre váltott. Abban a pillanatban rájöttem, hogy kurvára el fogom a fejemet veszíteni. A korábbi dühömhöz képest, amikor láttam azt az idióta pultost elhaladni az irodám előtt, Gia forrongása most az én hangulatomat is megváltoztatta. Fogadok, hogy a dühös szex lenne vele a legjobb...

Előttem állt, gyakorlatilag habzott a szája a dühtől - miközben én csak magamat láttam, ahogy hátulról a gyönyörű haját fogom, ő pedig keményen rángatózik a lökéseimtől. A rohadt életbe.

"Önző seggfej. Nem akarsz engem, miközben azt sem engeded, hogy más érdeklődjön irántam..." - Én meg csak álltam, bámultam rá, miközben a szavait felváltották az édes képzelgések: csuklói az ágyhoz vannak kötözve, miközben vonaglik a nyelvem alatt. Addig nyalnám a punciját, amíg az őrület határára nem kerülne, majd felemelném a lábait, rátenném őket a vállaimra, és a nedvességével tölteném meg a szűz kis fenekét. Amíg többért, és még többért könyörög...

"Bla, bla, bla." - Ennyit hallottam abból, amit beszélt. Nem tudtam volna visszamondani egy szót se, de nem is próbálkoztam vele.

"Figyelsz te rám egyáltalán?!" - csak úgy köpte a szavakat. Egy kurva szót se hallottam abból, amit mondtál. De a sikolyodat, amikor megfordítalak, és rádöntelek anyám kocsijára, élvezettel hallgatnám. Édes istenem, remélem, még nem nyúlt senki a fenekéhez. Vajon megütne, ha megkérdezném...?
"MI A POKOL BAJOD VAN NEKED?!" - úgy bámult rám, mintha két fejem lenne. Sötét mosoly bujkált a szám sarkában. "Gia, feltehetek neked egy személyes kérdést?" 

"Mi van?" Kezdett elfogyni a türelme. Szemem a mellkasára tévedt, és láttam, hogy a dühtől emelkedik és süllyed, a mellbimbói pedig égnek merednek. Istenem, olyan szexi, amikor dühös. És rákérdezni a hátsó bejáratára valószínűleg emelné a szintet...

Tettem egy lépést előre, a fejemet az övéhez nyomtam. Nyelt egy nagyot. "Ment már valaki be a hátsó ajtón, Gia?" Dühös tekintete zavart lett. "Hogy mi? Az első ajtón jöttem be. Nem láttad...?

"A seggedről beszéltem, Gia." (...) 

Mennyire tetszett neked az írásom?

Ügyes voltál, legközelebb is ezt várom.
Nem tetszett, legközelebb másfelé indulj.
Én csak itt ülök, és idióta kérdésekre válaszolok olvasás helyett...
Created with Survey Maker

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése