2018. június 9.

# Birthday # Devney

Devney Perry: The Birthday List


Happily married to her college sweetheart, Poppy lived a blessed life with the husband of her dreams. Then everything changed. She is no longer a wife. She is no longer the envy of her single friends. Now, people look at her with pity as they whisper a single word behind her back.

Widow. 

Years after her husband’s tragic death, years of pain and sorrow and wishing for the life she’ll never get back, Poppy decides to finish Jamie’s birthday list. She’ll do the things he wanted to most. Because maybe, just maybe, if she can complete his list, she can start to live again. 

Poppy expects going through the birthday list will be hard. She expects it to hurt. But what she doesn’t expect is Cole. Could the man who delivered the news of her husband’s death and shattered her heart be the one to help her put it back together again?



Poppy boldog életet élt az egyetemi szerelmével, álmai férfijával. 
Aztán egyik pillanatról a másikra minden megváltozott. 
 
Poppy többé nem feleség. 
Poppyt többé nem irigylik a szingli barátai. 
Poppyra most úgy néznek az emberek, mintha sajnálnák őt. 
Róla beszélnek a háta mögött.

Özvegy.

Évekkel a férje tragikus halála után, az évek fájdalmával, bánatával, és azzal az élettel, amit már sosem kap vissza, Poppy elhatározza, hogy befejezi a férje születésnapi kívánságlistáját, és megteszi azokat a dolgokat, amiket a férje szeretett volna. Talán ha teljessé teszi a listát, újra képes lesz élni. 


Talán.

Poppy arra számított, hogy nehéz lesz teljesíteni a listát, hogy fájni fog neki. Azt viszont álmaiban sem gondolta volna, hogy valaki közben felbukkan az életében. Vajon az az ember, aki Jamie halálát közölte Poppy-val azon a végzetes éjszakán, és darabokra törte a szívét, ugyanaz lesz, aki segít majd újból összerakni?


402 oldal, kindle kiadás
Megjelenés (USA): 2018. április 03.

Csavar: ✓
Cliffhanger: ✘
Morális kérdés:

Váltott szemszög: ✓
Olvasható-e önállóan: ✓
Főszereplők: Poppy Maysen || Cole Goodman


Zeneajánló



Goodreads arány: 4,49 / 5,00
Címkék: angol nyelvű, romantikus, new adult, gyász, gyilkosság

 Érzékiségmérő:

 


Összegzett véleményem   

"Maybe being strong meant learning to lean on those who would take some of the pain away."

Hadd idézzem az egyik nagyon aranyos ismerősöm sorait (biztosan magára fog ismerni, szóval drága, ha erre jársz, alul otthagyhatod a lábnyomodat): "emberek, ez mii?" - És ennyi, ennél többet most én sem tudok kinyögni. Egyik részről kíváncsi voltam, mit tudhat egy olyan könyv, aminek a Goodreads átlaga 4,5 (!) az 5-ből, amiről ódákat zengenek a külföldi bloggerek, és...most már én is. De ez egy másik bekezdésbe való történet. Eleinte rettegtem tőle, hogy nem sok pozitívat mondhatok majd - egy hasonló koncepción alapuló könyvet ugyanis kevéssel ezelőtt azért hagytam abba, mert lapos, unalmas, kiszámítható volt, és érezhetően koppintás. Van, aki ért hozzá, és van, aki nem. Melody Grace az utóbbi kategória. Reméljük, ennek az ismeretlen írónőnek sikerült jobbat írni. - Kavarogtak a gondolatok a fejemben, és nem segített a megítélésben az se, hogy az első mondatból kiderült, az egyik főszereplőt Poppy-nak hívják. Itt meghúztam a vészféket, és egészséges távoltartással kezeltem ezt a könyvet - egészen addig, amíg el nem kezdett magába szippantani. Tudom, én majdnem minden könyvre ezt mondom, de higgyétek el, ez most valami más. Nem egy újabb NA-ra találtam (bár címkézés szerint oda tartozik) hanem egy sokkal érettebb, sokkal kiforrottabb valamire - amit még mindig képtelen vagyok feldolgozni. 

Devney Perry nem egy közismert írónő, Goodreadsen mindössze 1271 követővel rendelkezik, bár az alkotói értékelése - 4,19 közel 21000 vélemény után - kifejezetten jónak számít. 6 könyve jelent meg eddig Amerikában, ezek közül 5 egy sorozathoz, a Jamison Valley-hoz tartozik, a Birthday List pedig standalone könyv. Mind a 6 könyv értékelése toronymagasan 4,00 fölött áll, kivéve a sorozat első részét, a Coppersmith Farmhouse-t, 3,89-el. Amiről pedig most írok nektek, az összes közül a legmagasabb arányú, 4,49-el, és nem is véletlenül. Btw, ti is gyönyörűnek tartjátok a borítókat? Van bennük valami álomszerű, mintha NS borítókat néznék. Kíváncsi vagyok, vajon Davney Perry nem rokona-e Nicholas Sparksnak, ha már ennyire hasonló borítójú és felépítésű könyveket írnak. Először is, ez a könyv hiába NA címkés, annál sokkal összetettebb, érettebb - ezért is tudnám leginkább egy NS regényhez hasonlítani. Itt nem a szexre, az éretlenségre, vagy az "így szeretlek, úgy szeretlek, vakuljak meg úgy szeretlek" című történetre helyeződik a hangsúly, mint a legtöbb NA-ban, hanem valós, hihető problémákra épít, a cselekmény menete, és a karakterek viselkedése pedig inkább már egy felnőtt életéhez közelít. Bár amikor egy karakter kifizet 1500 dollárt egy fajtiszta kutyáért, majd másik 1000-ért szemrebbenés nélkül kihozza a dutyiból azt, akit nem nevezünk nevén, és hasonlók, felötlik bennem, hogy hozzám hasonlóan az írónőnek is csak egy unikornis kellene, és teljes lenne az álomvilága. 

Ennek a könyvnek egyszerű a nyelvezete, szleng épp csak annyi van benne, amit a magyar olvasó még elbír szemöldökhuzigálás nélkül, azonban összetett cselekményű, és minden mondatra oda kell figyelni, hogy valaki megértse a lényeget. Bár az írónő ebben is a segítségére volt az olvasóknak, hiszen minden fejezet első pár sorában azzal kezdik a karakterek, hogy mi történt, mennyi idő telt el az előző fejezetben történtek óta - tehát egyfajta összefoglalásnak is lehet ezeket venni. Minden fejezetcím alatt van egy párszavas szösszenet, és ezeknek a cselekményhez is közük van. A történet kezdetén Poppy boldog házasságban él az egyetemi szerelmével, Jamie-vel, aki elég weird srác, ugyanis van egy listája, és minden születésnapja előtt szeretne valamit róla kipipálni. Erről a listáról minden fejezet fölé egy tétel van írva. Amikor azt mondom, a srác elég weird, talán még kicsit alul is becsülöm, mert a listán olyan idiótábbnál idiótább dolgok szerepelnek, amiket tényleg nem mindenki képes megtenni. "Ejtőernyőzz, tölts egy napot technika nélkül, tanulj meg Ukulelén játszani" - ezek voltak a vállalhatóak. Aztán ment tovább a cselekmény. "Mondj igent mindenre egy napig, ugorj egy teli medence zselébe, dobj italt valaki arcába, vásárolj autót egy idegennek", és még sok más. Sok kívánságnak jelentősége van a történetben, érdemes rájuk figyelni. Szóval ez a Jamie nevű krapek és Poppy boldogan élnek - addig, míg a srác egy éjjel nem tér vissza onnan, ahova elindult, és Poppy már csak akkor tudja meg, mi történt vele, amikor egy zsaru kopogtat az ajtaján, és közli, hogy Jamie nem jön vissza...

Kép forrása: Goodreads

Persze a történet itt éppen csak elkezdődik, és sok dologról pont a spoilerek miatt nem beszélek, de annyit elárulok, sok meglepetést tartogat még az a zsaru is, akit Cole-nak hívnak, és Poppy ajtaján bekopogtatott azon az éjszakán. Szexis, nyalnivaló zsaruk, mmm. A tragédia után Poppynak öt évbe telik, míg képes egyáltalán beszélni a történtekről, és úgy gondolja, a lista befejezése segíthet a gyógyulásban - csakhogy azzal nem számol, hogy a szerelemnek teljesen mindegy, ki, hol, merre, hány méter, az csak jön, mint a hurrikán, felkap, és elsodor...

Fontos tudnotok, hogy itt semmi se történik gyorsan, az első csókra kb. 100 oldalt kell várni. Lassú, de nagyon szép, sokkal szebb, mint azok a könyvek, amikben mindent elintéz az író 50 oldalon, utána marad 250 oldal - de mi a francnak? Itt meg kell állni, mosolyogni egy sort, örülni, sírni, mert a könyv ezt követeli az olvasótól. Persze nincs hiány erotikus jelenetekben se, és nagyon értékelem, hogy az írónő nem vitte túlzásba, ezzel pedig hangulatot adott az egésznek. A szívem megszakadt (!) mikor az elsőre sor került, mert valahol sejtettem, hogy ez a nő nem fogja annyiban hagyni a dolgokat, nehogy már két karakter boldog legyen. Igazam lett. És bár a vége happy end, minden szálat elvágnak, én úgy gondolom, nem bírtam volna ki egy függővéget, vagy hogy sírnom kelljen a végén, szóval ezt most nagyon becsülöm. De amíg vége nincs a könyvnek, az olvasóra egy hullámvasút vár: Poppynak azért szorít, hogy végre elhajítsa a francba azt a listát, és merjen új életet kezdeni, Cole-nak pedig azért, hogy sikerüljön megtalálni azt, aki Jamie-vel végzett - már ha előbb nem fedez fel még valamit, ami talán mindenki életét megváltoztatja... 

Sok dolog miatt szerettem ezt a könyvet, de külön kiemelném a karaktereket. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, hogy ez az írónő olyan szereplőket tudott belecsempészni a könyvébe, akik nem viselkednek óvodásként, és - kisarkítva - nem húzzák meg a másik haját, mert máshogy nem tudják magukra felhívni a figyelmet. Jó dolog ilyenekről olvasni, de egyszer én is megcsömörlök. Cole és Poppy nemcsak azért szerethető, mert teljesen mások a döntéseik, mint sok karakternek, hanem érzelmileg is nagyon ott vannak a topon. Nincsenek kilengések, erre, arra meg amarra - persze sok idő telik el, míg Poppy egyenesbe kerül, szóval néha kis hiszti, meg önsajnálat belefér - de önállóbbak, karakánabbak az összes eddigi könyves karakternél. Poppy 29, Cole meg 31 éves, előbbi a kora ellenére "szebben", felemelt fejjel viselte a gyászt, mint sok nála idősebb nő. Nem is érzékeltem egyszer sem, hogy most pedig az írónő azt akarja, hogy Poppy összeomoljon, és oldalakon keresztül tartó sírás következzen. Cole pedig...ezt a fickót a zsebembe tettem volna néha, és lezárom, hogy ne tudjon elszökni. Szexi, nagyon édes, mindig humoránál van, és olyan, mint egy tigris. Persze egy férfi mindig férfi marad, akárhány éves, szóval nem meglepő Cole első mondatainak egyike, amikor azt mondja, hogy a kipirult Poppy mennyire gyönyörű, és örülne, ha az ő ágyában lenne ilyen arca, csak akkor egész másfajta dologtól. HAHAHA. Imádtam. 

 Kép forrása - http://mehawkins.com/birthday-list/

Bevallom, a könyv vége felé már minden járt a fejemben - mi lesz, hogy lesz, az írónő hogy vezeti ki a karaktereket abból a szituációból, amibe belevitte őket - de persze egyik feltételezés sem jött be, mert földhözragadt vagyok, és minden eszembe jutott, csak az nem, ami valójában történt. Már az elején számítottam rá, hogy Devney valami olyat írt, amitől a fülem ketté fog állni - ebben nem tévedtem, de ezt a könyvet nem is lehetne hasonló csavarok nélkül elképzelni. Szépen megoldotta, és nagyon jól elrejtette - még csak sejtelmem se volt róla, hogy az következik, ami, és ez az egyik legjobb ebben a könyvben. Az olvasó számít valamire, elolvas 400 oldalt, aztán olyan érzése van, mintha belőle csináltak volna hülyét: csak a döbbenet marad, hogy mekkora szamár volt, és mennyire nem figyelt oda. Szóval aki nem akar a végén bohóc lenni, jobb, ha mindenre odafigyel.

A lezárás előtt van egy apró kavarás (sikerült jól csőbe húzni, már készítettem a zsepiket) azelőtt pedig az egész könyvnek új jelentést adó nagyobb csavar, ami teljességgel kiszámíthatatlan - szóval senki nem fog rájönni semmire, míg Devney nem akarja. Hatalmas élmény ez a könyv - bár sok olvasó pont azt nem kedveli, hogy lassú a cselekmény menete, meg mikor történik már végre valami, meg mi ez a lassú vacak, ennél még a csiga is gyorsabban halad, stb. - stb. De higgyétek el, érdemes kivárni a végét. Hibát nem tudok mondani, illetve annyit hadd jegyezzek meg, hogy a végét összecsapottnak éreztem, egyszerre, és hamar akartak mindent lezárni. Megvolt a nagycsavar, a kiscsavar, Everglow-t sikeresen palira vették, de utána már csak az összeborulás volt, a békülések, meg a kötelező körök. Azt a néhány oldalt, amit Devney másra használt - és majd' kiütötte a szememet, annyira feltűnő volt, hogy csak az oldalszám növelésére kellett - használhatta volna arra, hogy a lezáráshoz hozzácsapjon valamit. Ez nem thriller, nem krimi, hogy ennyire mélyen bele kelljen mászni egy nyomozás részleteibe, és Hercule Poirot-ot játszani. Ez egy "felnőtt NA," ahol épp elég, ha említés szintjén történnek az ilyen dolgok. Amúgy a lényeg se a nyomozati részen - persze itt is kiderülnek fontos dolgok -  hanem a szerelmi szálon van, dugig morális kérdésekkel az újrakezdésről, hogy el lehet-e engedni a múltat, és egy szellemet, aki még évek múlva is ott gyökerezik a szívben. Mert az élet nem áll meg, az élettel minden együtt jár, esetenként olyan dolgok is, amikre nem árt alaposan felkészülni - például egy új szerelem. 

Nagyon ajánlom olvasásra ezt a könyvet mindenkinek, aki egyedit, különlegeset keres - és azoknak, akik képesek túllépni a gyerekes viselkedésen, a rimánkodáson, az "egyszer itt, majd ott" című történeten, és minden máson, ami egy NA-ban kötelező elem. Ez a könyv megköveteli az olvasótól, hogy komolyan álljon hozzá - cserébe hihetetlen, és gyönyörűen megírt történet lesz a jutalom az életről, a csodáról, az újrakezdésről és a gyógyulás erejéről, két karakter szemszögén át, akiknek az élete ugyanazon az éjszakán fonódik össze - csakhogy az élet sokszor nem úgy lép, ahogy azt bárki is várná, és rajtuk múlik, mit tesznek, amikor a sors ellenük fordul, és lesöpri a bábujukat a sakktábláról. Képesek lesznek talpra állni, és szembenézni a végzetükkel, vagy mindkettőjüket elsöpri az élet? Én már tudom a választ - most rajtatok a sor, hogy kiderítsétek. Ez a könyv minden kétséget kizáróan megérdemli az öt macskát - még annak ellenére is, hogy bohócnak éreztem magam a végén - mert más, érdekes, ezek mellett lebilincselő, érzelmekkel teli, érzéki volt. Mint amikor a szikrára olajat öntünk, és belobban az egész. Olvassátok el ti is.
Neked való a Birthday List, ha...
 
😊 NA-t keresel, de az érettebb, felnőttebb fajtából
😊 Eleged van a gyerekesen viselkedő karakterekből
😊 Korábban olvastál Nicholas Sparks-tól, és kedveled is őt
😊 Valami másra, valami többre vágysz, mint egy átlagos NA
😊 Szereted a lassan kialakuló, gyönyörű szerelmi történeteket
😊 Könnyen értelmezhető, egyszerű szavakat tartalmazó könyvet keresel
😊 Nem zavar, ha 400 oldalt azért olvasol el, hogy a végén úgy érezd, bohócot csináltak belőled

Nem te vagy a célközönség, ha...

😒 Függővégre, "durva" lezárásra vágysz
😒 A gyors folyású, "hamar rátérünk a lényegre" féle NA-kat keresed
😒 Azért kezdesz egy könyvbe, mert a fejedet akarod kiüríteni (nem ezzel fog sikerülni)
Végül így döntöttem

 

Ha tetszett az írás, kérlek, beszélj vele a többiekkel, mutasd meg nekik, szólj hozzá, iratkozz fel, oszd meg az alább levő gombok egyikével - ezzel sokat segítesz abban, hogy fejlődjek, fejlődjön a blog, és még több hasonlót tudjak készíteni. Everglow

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése