2018. június 2.

# Értékelés # everglow

Jay Crownover: Recovered - Felépülés


It ​was hate at first sight…

Affton

I hated Cable James McCaffrey.
He was entitled, spoiled, a user…and an addict.
He was out of control and didn't bother trying to hide it.
He had everything anyone could want but still seemed miserable and lost.
Every move he made, every mistake he stumbled his way through, rubbed me the wrong way. However, I couldn't stop myself from trying to save him from himself when no one else would. In the sweltering heat of the summer, Cable taught me that having it all means nothing if you can't have the one thing you want more than anything else.


Cable

I was obsessed with Affton Reed. She was rigid, uptight, and no fun. There was something about her innate goodness that called to me. She acted like she was above all the normal faults and failures that clung to the rest of us like the scent of smoke after a fire.
I was infatuated with her, but that didn't stop me from acting like she didn't exist.
In the scorching heat of summer, Affton taught me that there is always a way back from the brink of despair. She showed me that the trick to having it all was realizing that it was already there, in my hands. All I had to do was hold onto it. The road to recovery is full of twists and turns no matter who is in the driver's seat.



Gyűlölet volt első látásra...
 
Affton

Szívből utáltam James McCaffrey-t. Megbélyegzett volt, elkényeztetett, és függő. Senki nem tudta irányítani, mindent megszerzett, amit csak kinézett magának, de...nem szabad mindig a látszatnak hinni. Legbelül egy bajba került, elveszett fiú volt, és minden mozdulata, minden elkövetett baklövése engem is a rossz irányba sodort. Ennek ellenére mégis megpróbáltam őt megmenteni saját magától - akkor, amikor mindenki más elhagyta. Egy perzselő nyáron Cable megtanított, hogy semmit nem jelent, ha tiéd minden, közben pedig azt az egy dolgot nem kaphatod meg, amire a legjobban vágysz. 

Cable

A megszállottja voltam Affton Reed-nek. Merev volt, feszült - közben mégis volt benne valami ösztönös, ami magához láncolt. Úgy viselkedett, mintha hibátlan lenne, mintha minden olyan hiba és kudarc fölött uralkodni tudna, amibe a többségünk belebukik. A megszállottja voltam - de kívülről persze mutathatok mást. Például hogy számomra nem is létezik. Egy perzselő nyáron Affton megtanított, hogy mindig van visszaút a sötétségből, hogy mindennek a kulcsa a kezemben van. Már csak annyit kell tennem, hogy kapok a lehetőségen. A gyógyulás tele van csavarral, kanyarokkal - és nem számít, ki van a vezetőülésben.
 
242 oldal, kindle kiadás
Megjelenés (USA): 2018. március 24.

Csavar:

Cliffhanger: ✘
Morális kérdés: ✘
Váltott szemszög: ✓
Olvasható-e önállóan: ✓
Cím fordítása: Recovered - Felépülés
Főszereplők: Affton Reed || Cable James McCaffrey

Goodreads arány: 4,18 / 5,00

Címkék: angol nyelvű, drogfüggőség, kortárs, new adult, romantikus, +18 

Zeneajánló
 
Skillet - The Resistance

Érzékiségmérő:


Amazon || Goodreads || Moly || Barnes & Noble
 
Összegzett véleményem  

“I hate you, Cable James McCaffrey.” (...)
“Join the club.”


Úgy tűnik, mindenki összeesküdött ellenem, egyszerűen nem hagyják, hogy terápiára vonuljak, és leszokjak az NA műfajról - vagy legalábbis azon részéről, amivel anno bekerültem a dolgok sűrűjébe. Az utóbbi időben képtelen vagyok maximális csillagot adni néhány könyvnek, és ezek rendszerint a kezdetekhez vezetnek vissza, amikor még az a könyv is tetszett, amiben semmi nem történt, dögunalmas, nyálas, a végletekig kiszámítható volt, és pontosan látszott, miért készült. Nem kerestem mást, csak hogy jöjjenek össze, dugjanak egy sort, veszekedjenek, ismét dugjanak egy sort, béküljenek, happy end, happy tears. Ha valami bekavart, szörnyen tudtam haragudni. Most viszont megfordult a kocka, mert azért haragszom, ha nem kavar be valami, és a könyv nem mutat fel bizarrt, érdekeset, kiemelkedőt, tele csavarokkal és döbbenetes fordulatokkal. Valószínűleg azért tetszett a Calder Útja és a F*ck Love, ill. a Thousand Boy Kisses, mert a kötelező körökön kívül mutattak valami felejthetetlent is. Úgy terveztem, csak azokra adok maximálisat, amik jól felépítettek, fordulatosak, meglepnek, és még valami bizarrt is tartalmaznak - persze csak ha nem mennek át túlzásba. De egy dolog a tervezés, és egy másik az ígéretbetartás.

A Recovered olyan szépen követte a rendet, hogy még a könnyem is kicsordult - és nem tudom, emiatt haragudjak, vagy örüljek. Semmi, tényleg semmi nem történt benne a szokásos, futható körökön kívül, mégis hihetetlenül jó volt. Leültem mellé, és onnantól kezdve nem engedett el, pedig eleinte nem vettem komolyan. Csak azért kezdtem bele, hogy valamivel növeljem az idei szánalmas olvasási listámat. Túl jól ismerem az olyan könyvet, amiben először az egyik karakter mondja el, mennyire utálja azt a bizonyos személyt, majd a másik is elmondja ugyanazt...blahh. Szobára küldtem volna mindkettőt már az elején, annyira látszott, hogy milyen irányba is tart ez a történet...ismét. De közel sem volt ez annyira szörnyű, mint amire gondoltam az elején. Igaz, hogy klisés, igaz, hogy ezt a 250 oldalt én itt és most nektek pár szóban, kisarkítva összefoglalom - szemét, ribanc, titok, szégyen, mindkettőnknekfáj, összekénejönni, bunkóvagy, fordulat, bunkóvagy, szakítás, szex, annál is több szex, mindenrejóválaszaszex, happy end - de sok olyan rész volt benne, amire csak szép nagy vigyorral tudtam reagálni, aztán néha majdnem sírtam is (néha), egyszóval nincs itt az égvilágon semmi gond. Bár voltak benne mellékvágányok, amiket még most se tudom, hogy kerültek oda - szerintem csak az oldalszám növelésére kellettek - de ettől függetlenül iszonyúan élveztem. Ettől a könyvtől nem lesz az ember okosabb, nem válik belőle szuperhős, de arra tökéletes, hogy kiüljön vele az ember, és egy délután alatt ledarálja. Vagy éppen arra, hogy megnövelje a szánalmas olvasási listáját, ahogy én is tettem.

Spoileres rész lehet, bár igyekeztem úgy írni, hogy a lényeget véletlen se tudjátok meg.

Az előszóból kiderül, hogy nem mindennapi történettel állunk szemben, hiszen Cable karakterét az írónő egy valós srácról, Ry-ról, az első szerelméről mintázta, akivel 16 évesen találkozott - egy héttel azután, hogy a srác rehabról szabadult. Gyűlölték egymást az első pillanattól kezdve. Szóval akad itt minden, rosszfiútól kezdve a nagyon kemény, durva szexen át, amit csak el lehet képzelni. Meg kell mondjam, ez szép húzás egy olyan írónőtől, akinek eddig minden könyvét utáltam, és csak arra tartottam őket érdemesnek, hogy megnézzem, mekkora hőfokon kap lángra a papír. Cable és Affton iszonyú forró párost alkottak - amikor épp nem szívták egymás vérét. A történet váltott szemszögű, Afftonnal kezdődik, aki finoman szólva se kedveli az iskola "bad boy"-át, Cable James McCaffrey-t. Míg Affton a szívkirálynő, súlyos titkokkal, Cable az igazi rosszfiú - súlyos titkokkal. Bármit és bárkit megkaphat, a lányokat szemétnek tekinti, akiket ellökhet, eltaszíthat, ő a világ császára, aki köszöni szépen, tökéletesen elvan. Csakhogy ott az a csúnya függőség, ami a srácot egyre mélyebbre taszítja, egészen odaáig, míg szörnyű baklövést követ el, és onnantól kezdve nincs választása: lecsukják 1,5 évre, utána rehab. Hogy jön közbe a szívkirálynő? Nos, az apja Cable anyjának az egyik alkalmazottja - úgyhogy a mama tud egy s mást - és így Afftonnak sincs választása: ha agyturkász akar lenni, akkor elfogadja a pénzt, amit azért adnak neki, hogy vállalja Cable bébiszitterének a szerepét, vagy ő, és az apja mennek az utcára. Szívkirálynőnk kénytelen - kelletlen elvállalja a feladatot, csakhogy történik valami...

Kép forrása: https://nallareads.com/  

A Recovered-nek nincs függővége, minden szálat szépen elvágnak - így itt nem kell attól tartani, hogy csak a következő részben derülnek ki a dolgok, vagy zsepit kell a végén előszedni. Picit jobban örültem volna, ha függővéget ír Jay, mert vártam még valami nagy és hihetetlen csavart a végére - és függetlenül attól, hogy ezt nem kaptam meg, illetve az történt, amit már sokkal előbb tudtam, méltó lezárást kapott a könyv, és szerencsére nem csépelték el. Annyira. Addig persze a könyv sakkban tartja az olvasót, mert van egy nagy fordulat úgy a háromnegyedénél. Egyik pillanatról a másikra változik a hangulat, előbb happy van, Hawaii van, aztán két sorral lejjebb meg kishíján mindenki meghal. Az egyik karakter azért, mert történik vele valami, a többi meg magát hibáztatja azért, ami előbbivel történt. Persze sok kérdés felvetődik, például hogy az egyik karakter miért csinálta azt, amit, holott pontosan tudta, mi lesz a következménye, ha meglépi a dolgot. Idióta. Én jobban tudtam mindössze kétéves pszichológia tanulással a hátam mögött, mi fog történni, ha a nyomorultja hallgat másokra, és megteszi, amit nem lenne szabad. De hogy mi is történt, azt majd kiderítitek. Úgy gondolom, ez a könyv angolul könnyen emészthető, szlenget alig tartalmaz - bár ami megnehezítheti az olvasó dolgát, az a Jay-re jellemző írásmód: elkezd egy mondatot, és azt utána 10 soron keresztül fejtegeti, egyedül álló, egysoros mondatok alig vannak benne, legfeljebb a párbeszédekben. Mire a végére értem 10 sornak, akkorra elfelejtettem, mi volt az elején. A kifejezésekkel nem volt baj, alapszavakat, egyszerű tőmondatokat használ - csak össze kell rakni őket, meg nem elfelejteni, mi volt a bekezdés elején. Ilyenkor jegyzetelek.

18 éves kor alatt ezt a könyvet senkinek nem ajánlanám, mert elég explicit (szex)jeleneteket tartalmaz, az írónő kicsit sem fogta vissza magát, amikor odakerült a sor, és így persze nekem is égett a fejem rendesen. Azt viszont Jay-nek sem sikerült kiküszöbölni, amibe a többieknek is beletört a bicskájuk: hogy nem mindenre jó megoldás a szex, és nem jó 250 oldal felét csak ezzel megtölteni. Persze nekem édesmindegy, akkor is végiggyűröm, ha az első betűtől az utolsóig szexelnek a karakterek, de mi van azokkal, akik nem szeretik az ilyet? Nos, én azt mondom, ők inkább hagyják ki ezt a könyvet, mert borítékolható a csalódás. Akik pedig szeretik, amikor egy könyv első betűjétől olyan érzésük van, mintha egy előjátékba kerültek volna, vágjanak bele. Mivel az egyik karakter az első pillanattól odáig van a másikért - csak s*ggfej, és letagadja, mert ugye a macsóknak nem kell szürke, jelentéktelen "kis kurvákkal" foglalkozni - sok érdekes, és mocskos gondolatnak lehet az olvasó szemtanúja. Érzéki, dögös, és nagyon - nagyon forró.

A borítónak nem véletlen van ennyire gyilkos, mindamellett dögös hangulata, hiszen ez inkább Cable története, semmint Afftoné. Néha az volt az érzésem, hogy utóbbi csak a helyet foglalja - de ez nem meglepő, hiszen az írónő lényegében az első szerelméről írt. Látszik hogy az írónőre nagy hatással volt az első - de kire nem? Nem tudom hogy mi kerekedne ki abból, ha én írnék az első crush-omról, de szerintem kikergetnétek a világból. Vasvillával. Nagyon eltalálták a pasit a pókhálós kezével, meg a cigijével, hiszen Cable durva, mocskosszájú, egy pókháló húzódik a kezén pont ott, ahol a borítón levő srácnak is, állandó társa a cigi, és nem csak a címkézésnél rosszfiú, mint sok más könyvben a karakterek. Bár ez a srác sötétbarna hajú, Cable piszkosszőke. Affton pedig mindenkinek segíteni akaró leányzó, aki még akkor is Cable után kajtat, amikor az konkrétan elküldi a sunyiba, és porig alázza. A lánynak szerencséje volt, mert az első találkozásuk után következett egy fordulat, Cable eltűnt, és így kiheverhette az első találkozás élményét. Persze itt mindenkinek megvannak a saját titkai, amikről most nem beszélhetek, de annyit elárulok, Affton életének sok köze van a srácéhoz, összeköti őket valami, és amiatt akar segíteni annak ellenére, hogy pontosan tudja, nem jó egy ilyen fickóval egy légtérben tartózkodni. És igen, Cable volt a kedvenc karakterem, mert világéletemben a hozzá hasonló pasik után csorgattam a nyálam, akkor is, ha volt más, aki udvaroljon. Csak ő meg nekem nem kellett. Yeeey. 

Kép forrása: http://vivismessykitchen.com/recovered-jay-crownover

A könyv központi kérdése a drogfüggőség, meg úgy egyáltalán bármilyen függőség. Nem tesz fel kérdéseket közvetetten, de már az elején éreztem, hogy mire eljön a könyv vége, bizonyos kérdésekre nekem, mint olvasónak választ kell találnom: van-e kiút a függőségből, ki lehet-e mászni belőle egyedül, újra lehet-e kezdeni mindent azután, ha valaki meggyógyult, és mi lesz, ha valaki nem tud belőle felépülni. Ezeket érdemes átgondolni olvasás előtt, mert a könyv is rájuk fog kérdezni, még ha egyértelműen nem is. Mellékszereplők nem nagyon voltak, legalábbis kiemelkedők nem. Talán Cable anyját tudnám megemlíteni - akit néha megcsaptam volna egy péklapáttal, szörnyen ellenszenves volt. Imádkoztam, hogy ne nekem kelljen megtanítani a hölgyet arra, hogy a pénz nem minden, egyik nap van, a másik nap nincs, de erre helyettem is megtanította a fia azzal, hogy kishíján...hogy újraolvasnám-e, azt viszont nem tudom. Nem sok újat adott nekem, szóval ebből a szempontból nem szedném újra elő - ez csak egy kósza pillanatban elkövetett gyerekes bolondság volt. Viszont gyenge pillanataimban holtbiztos, hogy hasonló könyvre lesz szükségem, innen nézve tehát még valószínűleg lesz vele dolgom. 

Ha a google megkérdezi - márpedig megfogja, hogy tetszett-e - mindenképp a felfelé mutató jelre fogok kattintani, egyrészt mert közel sem volt olyan szörnyű, mint Jay eddigi könyvei, másrészt mert keveset vártam, és így most úgy érzem, azt a keveset megugrotta, pluszban még okozott pár kellemes percet is. De ez így még mindig nem éri el a maximális öt macskát, hiába is próbálok még valamit hozzácsapni, hátha a végén csak azt tudom mondani, hogy igen, kétségkívül öt. Nem érzem, hogy megérne ennyit, hiszen nem adott többet, mint egy átlagos NA, látszott, hogy az írónő nem mert kilépni a szokásosból, és az előző két olvasmányomhoz képest ez most laposabb volt. Viszont leültetett maga mellé, és onnantól kezdve még az időt se figyeltem, Cable karaktere iszonyúan a szívemhez nőtt, és én az én fejem még nem égett olyan módon, mint ennél a könyvnél. Szerettem, ugyanakkor utáltam is - bár előbbi most hajszálnyival győzött. Remélem, amikor ismét szerencsém lesz Jay Crownoverhez, már öt macskát fog érni a könyve. Aki NA-ban utazik, semmiképp ne hagyja ki, mert szörnyen bánni fogja, a többiek meg várjanak vele picit.
Neked való a Recovered, ha...
 
😊 Elmúltál 18
😊 Szereted a happy endet
😊 Laza, egydélutános NA-t keresel
😊 Odáig vagy a tetkós, durva rosszfiúkért
😊 Szereted, ha egy könyvben minden a megszokottak szerint megy
😊 Még csak ismerkedsz az angollal, és olyan olvasmányt keresel, amiben alapkifejezések vannak


Inkább hagyd ki a Recovered-et, ha...

😒 Valami "mást", valami meglepőt keresel
😒 Szeretsz komoly gondolatokat, jelentést társítani a könyvekhez
😒 Nem szereted, hogy kishíján minden jelenetet szexjelenet követ

😒 Nem szereted, ha 250 oldal megoldása olyan, mintha az író végig szórakozott volna veled
😒 Nem bírod az 5 - 10 soros, "vissza kell mennem az elejére mert nem értem" típusú mondatokat
Végül így döntöttem

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése