2018. június 29.

# 2018 # Amali

Amali Rose: Under The Cherry Blossoms (Fleurs d'Amour #1)



Skye ​Emery believes in true love. A romantic idealist, she believes wholeheartedly that everyone will get their happy ending. Everyone except her, that is.

After drowning in the devastation left behind by a cheating father, keeping men at arm's length and finding solace in a dirty book and a pint of ice cream is a safer option. However, in the aftermath of a night that ends with a cheap wine buzz and the afterglow of a solo orgasm, Skye decides to dip her toes into the world of online dating.

Enter Ben Mackinnon, the sexy reformed manwhore with a complicated past of his own and a killer online presence Skye just can't ignore. Ben overwhelms her with his perfect mix of sweet sincerity and dirty talking dominance. He pursues Skye with a determination she didn't know she craved and when they stumble upon a childhood memory that connects them, Skye's walls begin to tumble down.

Skye wants to believe that all men aren't carbon copies her father, but when Ben's past resurfaces she's torn between running to protect her heart, or fighting for the only relationship she has ever invested in.

 

Skye Emery az igaz szerelemben hisz - álmodozó, romantikus, idealista, aki őszintén hiszi, hogy egyszer mindenki megtalálja a boldogságot. Mindenki. Kivéve őt. Amióta az apja megcsalta az anyját és háta sem nézve lelépett, Skye a férfiakat kartávolságra tartja magától, a vigaszt pedig  egy vödör jégkrémben és egy jó könyvben keresi. Minden működik is, amíg egy éjjel - az olcsó bornak, és egy fantasztikus orgazmusnak köszönhetően - Skye belép az online randizás világába. Az internet pedig kidobja Ben Mackinnon-t, egy megtért nőfalót bonyolult múlttal, aki lassan Skye szívébe férkőzik az őszinteségével és a dominanciájával. És amikor kiderül, hogy kettőjüket több köti össze a látszatnál, Skye falai elkezdenek leomlani. 

Skye szeretné azt hinni, hogy nem minden férfi olyan, mint az apja - de amikor Ben múltja újjáéled, döntenie kell, vagy megvédi a szívét, vagy harcol azért kapcsolatért, ami talán mindenki életét megváltoztatja. 

Kép forrása

117 oldal
Kindle kiadás
Goodreads arány: 4,38 / 5,00
Megjelent: 2017. november 18.
Az eredeti változatot kiadta: CreateSpace Independent

HEA: ✓
Csavar: ✘
Cliffhanger: ✘
Váltott szemszög: ✘
Morális kérdések: ✘
Olvasható-e önállóan: ✓
ʇlúɯ óʇɐɥ ǝɹuǝlǝɾ 'sálɐsɔƃǝɯ :sáɹɹoɟʎlézsǝʌ sǝƃésʇǝɥǝ˥
Főszereplők: Skye Emery || Ben Mackinnon 


Második rész: Cassidy Jensen || Mason Alexander
Harmadik rész: Layla Jensen || Ethan Miller

A sorozat könyvei
(A két novella különáll, az egyik nem kell a másikhoz.)
Under The Cherry Blossoms (Fleurs d'Amour #1)
Dandelion Dreams (Fleurs d'Amour #2)

Érzékiségmérő:



Amazon || Goodreads || B&N

Összegzett véleményem

“I learned that courage was not the absence of fear, but the triumph over it. The brave man is not he who does not feel afraid, but he who conquers that fear.”


Ne aggódjatok, én sem tudom, ki az az Amali Rose. Sokat gondolkodtam azon, miért éreztem magam úgy, mint amikor a szárnyukat bontogató emberkék írásait olvasom - mert szoktam ám olyat is. Na, ez pont ugyanaz volt, csak most nem kértek meg, ill. nem én láttam meg, hogy olvasókat keres valaki, hanem egy szárnyait bontogató íróra bukkantam. Eleve gyanús volt, hogy az egész könyv csak 117 oldal - bár más nem tűnt fel egészen addig, míg meg nem láttam kiírva, hogy az írónő debütáló novellája 2017. novemberében jelent meg. Amali elég "fiatalka" írónőnek számít, Goodreadsen 2017. július óta lehet őt megtalálni, ezen a sorozaton kívül pedig nincs is másik könyve. Főállásban író egy rózsás pecséttel, miszerint ő a "sweetheart of smut", magyarul olyan történeteket ír, amikben "kosz", azaz sötétség van másodállásban blogger, könyvmoly. Amikor nem ír, akkor süt, jógázik, netflix maratonokat tart, saját bevallása szerint a csoki jobb hellyé teszi a világot. Semmit nem tudtam az írónőről, sem a munkásságáról, míg be nem fejeztem a novellát - így lehet az, hogy eleinte úgy gondoltam, egy írónőtől ez elég karcsú írás, és lehetetlen, hogy egy bejáratott alkotó olyan sztorit ír, ami ennyire vékonyka, ráadásul csak a leglényegesebbekre szorítkozik. Mint amikor valaki bontogatja a szárnyait, és nem mer erre vagy arra eltérni a fő iránytól. Persze most már minden világos, nem véletlen tűnt fel rögtön, hogy valami itt nagyon nem smakkol. 

Őszintén szólva, fogalmam sincs, mit írjak. Tudom, csak annyit kell mondanom, jó volt-e vagy sem, de ez nem ilyen könnyű. Kezdésnek, első novellának iszonyú jó, aranymosáson tuti nyertes lenne, úgy is, hogy csak ennyi marad az egész. Pedig ráfért volna a bővítés, mert sokszor éreztem úgy, hogy az írónő nem mert a komfortzónáján túllépni - de persze első könyves alkotóktól ezt nem is lehet elvárni. Ha szabad ilyet mondani, ez a novella az, amivel CoHo, vagy Amy Harmon az ELSŐ fejezetét megtölti. Ráadásul a témaválasztás sem volt túl szerencsés, Amali olyat választott online ismerkedés, randi, internetes első szerelem amit könnyen el lehet szúrni. Ezért volt, hogy az első fejezet után csóváltam a fejem, hiszen ő azt az oldalt emelte ki, ami nem történik meg a valóságban, csak ha az illetők a sors kegyeltjei - akkor esetleg, esetleg lehetséges, hogy két ember az interneten talál egymásra. Én az ilyenben hosszú ideje nem hiszek, úgyhogy ez a rész nálam szintén kalap. Ráadásul húzódott a háttérben még valami más is, úgyhogy azt se mondhatom, hogy a két főszereplő ismeretlen volt egymás számára, és úgy kezdtek randizni. Egy fejezet több részre van bontva, először hosszabb lélegzetvételű rész következik, majd pársoros kis "szösszenet", és van olyan is, hogy adott fejezetből az első rész rövidebb, kb. 5 soros, utána jön a hosszabb rész. Egy teljes fejezetet csak a főszereplők közötti chat - beszélgetésére szántak, én ezt bírtam az egészben a legjobban, mert itt látszott, hogy az írónő nagyon ügyes, csak szörnyen bátortalan. Ahol két részre bontottak egy fejezetet, ott van egy cseresznyefahajtás dísz, feltételezem, csak a rend kedvéért, elválasztónak. 

Nagyon értékelem, hogy az írónő 117 oldalba több érzelmet vitt, mint más 400 oldalba SE, és igyekezett mindent belesűríteni, ami csak az eszébe jutott. Arra számítottam, hogy valami langyos kis sztorit kapok, felejthető karakterekkel - ehhez képest elég vállalható történet lett, érdekes, szerethető szereplőkkel. Nekem csak egyetlen bajom volt az egésszel: hogy 117 oldalban nem lehet mindent kifejteni úgy, ahogy kell. Ezért eshetett meg, hogy az első lapon a csaj még egyedül volt a szexmániás barátnéján kívül, akinek olyan mocskos fantáziája volt, mint nekem jobb napjaimon, lazán megkérdezte egy zsúfolt helyen, hogy a pasi feldugta-e a csajnak öhöm - öhöm, és bátorította őt a netes ismerkedés csodáira három lappal odébb meg mitmondtálazelőbb, jahogytégedismerlek, akkordugjunk, nemakarlaklátni, rádvágomazajtót, gyerevissza, meg minden, amit el lehet képzelni. Az érzékiségmérő most csak négy fokon áll, ez azért van, mert csak egy erotikus jelene volt benne, amikor a két főszereplő között robbant a bomba - az nagyot szólt, de ennyi. Utána már csak a megszokás, meg ilyesmik. A cselekmény nagy részét az vitte el, hogy az írónő a cselekményre koncentrált, igyekezett, hogy minden úgy menjen, ahogy annak mennie kell. Korábban mondtam, hogy a chat részt szerettem a legjobban - kitaláljátok, miért? Mert a két fő karakter, Skye és Ben szextingeltek egymással, és a pasi gondolatait olvasva nemcsak előbbinek lángolt még a p**cija is. Egy karaktert nem lehet 117 oldal után megszeretni, nekem mégis sikerült. Voltak pillanatok, amikor megcsapkodtam volna Ben-t egy péklapáttal, hiszen férfi nem viselkedik úgy, mint a hisztérikák, akkor se, ha súlyos, ami a felszín alatt húzódik. Súlyos? Nem feltétlen. Lehet, hogy csak gyáva alak. Alapjáraton viszont édes, aranyos fickó, ráadásul állandóan az idióta, iszonyú cuki kopp - kopp vicceivel fárasztotta Sky-et, meg engem is. A végén már kínomban röhögtem, esküszöm.

Kép forrása

 “-Knock, knock.”
“-Who’s there?”
“-Juno.”
“-Juno who?”
“-Juno I love you, right?”
-What’s the longest word in the dictionary? (...) 
Smiles, because there is a mile between each S.

Azt hiszem, a cselekményt már helyettem is összefoglalták fent, és ebben az esetben tényleg nincs szó többről, akinek pici sütnivalója van, az bőven rájöhet mindenre a fülszövegből. Főhősnőnket, Skye-t és az anyukáját szépen elhagyta a családfő, vissza se nézett az ajtóból. Azóta a lány nagyon nem találja a helyét, sehogy nem tudja visszaállítani a férfiakba vetett bizalmát - úgyhogy ha nincs ló, a szamár is jó alapon a szénhidrátot, a mocskos, erotikus könyveket tartja a legjobb barátainak, és a bort, ami egy este ellene fordul, mert a hatása alatt rákeres egy online randioldalra. Nem a happily ever after kell neki, hanem a happily ever orgasm. A következő fejezet elején már azt látjuk, hogy Skye találkozni készül Bennel, a pasival, aki hetek, sőt, hónapok óta beragyogja a napjait. És mert ezzel a Ben nevű pasival annyira összeillenek, hogy az két random emberre egyáltalán nem jellemző, felmerül a kérdés: egészen biztos, hogy ők ketten két idegen, random ember? Fate, it's your turn. A nyelvezetében alig találtam nehézséget, főleg mert egy fejezet két részre van bontva, így egyszerűen felfogható, a chat-es részek megértéséhez pedig tényleg nem kell felsőfokú diploma. Szlenget nem tartalmaz, egyszerű, alapkifejezésekkel dolgozik, nincsenek hosszú sorokon át tartó mondatok. És persze alig 117 oldal, úgyhogy ha valaki olyat keresgél, ami egyszerű, és rövid, ezt bátran ajánlom olvasásra. Csak ne lepődjön meg, ha hiányérzete lesz - ahogy mondtam, a novella egy szárnyát bontogató írónőhöz tartozik, így valamilyen szinten más, mint egy sikeres, jól ismert alkotó könyve. 

Amiről még szerettem volna beszélni, a HEA, azaz a "Happily Ever After", vagyis hogy a könyv vége boldog-e, vagy sem. Ennél a kis novellánál nem kell sokat gondolkodni rajta. Úgy gondoltam, ha az alkotó a cselekményben nem tért el a főszáltól mert nem mert akkor nem a végén dobbant hatalmasat. Nincs szükség zsepikre, nem kell világrengető befejezésre számítani - ahogy kellett, Amali lezárta az egészet, mindenki él boldogan, míg meg nem hal. Bár itt is tudtam volna még egy - két ötletet beszúrni, hogy ne legyen picit sablonos. Mivel boldog a novella vége, a következő rész meg már nem Skye és Ben főszereplésével készült, így nincs gyilkos cliffi' sem, csak a vattacukros álom, megfűszerezve kis "smut"-al, azaz "kosszal." :)) Váltott szemszög sincs bár elsőkönyves írótól ez a legutolsó, amire számítanék Amali mindent Skye szemszögén keresztül mesél el, bár picit hiányoltam Ben gondolatait, és örültem volna, ha az írónő engedi láttatni, mi jár a fejében, amikor Skye-al szextingelt, vagy amikor rácsapta az ajtót a másikra - hisztis kis méregzsák. Láttam a sorok mögötti megvalósítatlan ötleteket, és ezért picit haragszom is - de szerencsére az írónő sok más helyen bizonyított. Egyszerűen imádtam, amikor Ben "pipsqueak"-nek becézte Skye-t, mert amikor hozzáért a lányhoz a kezével vagy a szájával, az mindig szexi, sípoló hangot adott ki, és az őrületbe kergette vele a pasit. Komoly, elgondolkodtató kérdéseket nem nagyon tartalmaz a novella, mert eleve kevés a hely ezek bontogatására, de vannak benne sorok pl. a bátorságról, vagy a félelemről, amiket bár Amali nem fejtegetett bővebben, de a sorok mögötti tartalmat észre lehet venni. 

Nem tudok mást mondani, ez az egész olyan volt számomra, mint egy bevezető...valami sokkal nagyobbhoz, erősebbhez - és ha az írónő képes lesz rá, biztosan meg fogja ugrani. Bár nagyon rövid volt ez a kis novella, és érdemes lett volna még dolgozni rajta legalábbis nekem már az olvasás alatt is rengeteg olyan ötlet jutott eszembe, amik szinte ordítottak azért, hogy fűzzék őket a sztoriba ettől függetlenül amit láttam, azzal nagyon, de nagyon meg vagyok elégedve. Rendben van a cselekmény, szerethetőek a karakterek 117 oldalon sikerült olyan főszereplőt megalkotni, akitől nem egyszer az állam lesett és a cselekményt is szépen elkezdték kialakítani. Elkezdték, mert ezt még nem érzem teljesnek, csak bevezetőnek. Ezek után nagyon kíváncsi vagyok a másik novellára, a Dandelion Dreams-re, aminek a főszereplője Skye szexmániás barátnéja, Cassidy. 4,67-es átlaga van az 5,00-ből, ez azért már valamit elmond arról, hogy mennyire sikerül az írónőnek fejlődnie. Azért adok 4,5-et az értékelésben, mert ez most bevezető volt, és nem sikerült mindenhol tökéletesre, de a bizalmamat megalapozta az írónő, és a munkássága iránt. Olvassátok el ti is, én nagyon ajánlom!


 További, kedvcsináló teaser képek

 
 




3 megjegyzés:

  1. "[...] Voltak pillanatok, amikor megcsapkodtam volna Ben-t egy péklapáttal, hiszen férfi nem viselkedik úgy, mint a hisztérikák [...]"

    Oh, dehogynem :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó, akkor általánosan férfi nem viselkedik úgy, mint a hisztérikák. :D Amelyik ezt csinálja, az nekem nem férfi. Én hisztizhetek, végül is nő vagyok - bár nem szoktam - de egy férfitől nagyon zavaró, amikor durcázik, hisztizik, és olyanok miatt csapja az ajtót a másikra, amihez csak puszta beszélgetés kellett volna. ^^

      Törlés
    2. Ez esetben lehet, hogy eddigi életemben én csak ilyen 'rendhagyó' férfiakkal találkoztam :D az mindenkitől zavaró :)

      Törlés