2018. július 8.

# 2018 # Értékelés

J.B.Salsbury: Ghostgirl (Mercy #1)


She was brainwashed into believing she could save mankind. 
Now, she’s the one who needs saving. 
 
Abandoned with his two younger brothers, Milo Vega was placed in foster care. Now a twenty-year-old high-school senior covered in gang tattoos and working as the school’s janitor, he is living a life vastly different from the one he was destined for.

When another foster joins the family, this one from the psychiatric facility, Milo’s skeptical. A rare genetic condition makes her unlike any girl he’s ever seen, and he wants nothing to do with the one he calls Ghostgirl. Despite his reluctance, his protective instincts flare when she enrolls in school, and eventually, an unlikely friendship grows between them. When a tragic event snaps her fragile psyche, Milo is faced with the possibility of never seeing her again. Unless he risks it all to save her... 
 
 

Átmosták az agyát, hogy azt higgye, meg tudja váltani az emberiséget. 
Most neki van szüksége megváltásra.

Két fiatalabb testvérével együtt, Milo Vega árvasági gondnokság alá került. Most, a helyi középiskola 20 éves végzőseként, az iskola takarítójaként, tetkókkal borítva - amik a másik oldalra emlékeztetik - olyan életet él, amit határozottan nem neki szántak. Amikor egy újabb árva kerül a családba, ezúttal a pszichiátriai osztályról, Milo kételkedni kezd az új lánnyal kapcsolatban, akit mindenki csak "szellemlánynak" hív - majd minden vonakodása ellenére lassan fellobbannak benne a védelmező ösztönök, és szoros barátság kezd kialakulni kettejük között. Aztán beüt a tragédia, és Milo-nak szembe kell nézni a ténnyel, hogy örökre elveszíti szellemlányt. Hacsak nem tesz fel mindent egy lapra...


404 oldal
kindle kiadás
Megjelent: 2018. június 13.
Goodreads arány: 4,29 / 5,00
Az eredeti változatot kiadta: CreateSpace Independent 

HEA: ✘
Csavar: ✓
Cliffhanger: ✓
Váltott szemszög: ✓
Morális kérdések: ✘
Olvasható-e önállóan: ✓
Főszereplők: Mercy "Ghostgirl" Bernadette || Emilio "Milo" Vega
 
Érzékiségmérő:

 

Ajánlott olvasási sorrend
Ghostgirl (Mercy #1)
Saint (Mercy #2)


Összegzett véleményem  

I sold my soul to the devil to save an angel.

Szörnyen fáj a fejem. Ritkán van szerencsém ennyire összetett, nehéz, "ha egy percre elkalandozik a figyelmed, baj lesz" típusú könyvhöz, és eddig nem sok olvasmány nyomta, húzta a fejemet annyira, mint ez. Rendben, konkrétan egy se, a Ghostgirl-höz képest a pszichothriller és a dark nekem hékamóka és kacagás. Ráadásul egy kategóriába se tudom besorolni, mert mindenhonnan kilóg valamiért. Darknak és pszichothrillernek kevés - amit belőlem kiváltott néhány eleme, azok miatt hajaz, de éreztem, hogy valami más akar ez lenni, a dark, pszichothrilleres elemek csak pluszt adnak hozzá. Első blikkre azt mondanám, hogy az írónő NA alapra helyezett egy történetet hiszen könyörgöm, a láthatatlan (!) szerelmi szál viszi a cselekmény nagy részét ami elszabadult - így történhet meg, hogy NA-ba sem tudom sorolni, mert azon már akkor túllépett, amikor az írónő feltette az utolsó betűre az ékezetet. A YA-ról meg ne is beszéljünk, én nem illetnék ezzel a címkével olyan könyvet, ami ennyire bizarr, különc, félelmetes(en jó) és...érdekes. Néhány könyvet nem lehet korlátok közé szorítani, besorolni, nincs rájuk megfelelő címke - és a Ghostgirl hatványozottan ez.  

Jól tudjátok, hogy amikor kicsit is megérzem valamiben azokat a dolgokat, amik az én igényeimet (értsd: dark, pszicho, paranormális, időutazás, természetfeletti, stb. - stb.) kielégítik, akkor onnantól kezdve teljes figyelmem azé a könyvé, a Ghostgirl-nek pedig már a borítója is ezt a feelinget sugallja, és akkor még nem említettem a többit. Könyv, "Szellemlány" címmel, creepy borítóval és fülszöveggel? Shut up, and take my money. Nagyon fontos tudnotok, hogy amikor először olvassátok ezt a könyvet, az egy hátborzongató, creepy, és szörnyen bizarr élmény lesz - főleg annak, aki nem keresgél, nem kíváncsiskodik, nem tanul annyit, mint mondjuk én, és nem tudja, hogy ilyenek léteznek, még most, 2018-ban is. Nekem is bizarr volt, de ahogy fokozatosan raktam össze a darabokat, úgy kattant a zár a fejemben, és egy ponton, még a végkifejlet előtt biztos voltam benne, hogy az húzódik a háttérben, ami. Ugyanis ez a könyv egy elég hétköznapi (lehet ezt így nevezni?) témán alapul, amihez nekünk itt nem sok közünk van, de az elmaradott világban nem egy ilyen eset történik, köszönhetően a tudatlanságnak, az oktatás és az infrastruktúra hiányának, a kuruzslásnak, vagy a hagyományoknak. Erre építettek egy nagyon jó sztorit, megspékelve bizarr elemekkel, szerelmi szállal, ráadásul még a maffia (!) is nyakig benne van az egészben. Kreativitás lvl végtelen.

Az elején emlegettem egy bizonyos "láthatatlan" szerelmi szálat, és most picit ezt fejtegetném. Okosabbak rájöhettek mindenre abból, hogy az érzékiségmérő csak egy ikonon áll, itt elsősorban nem erre helyeződik a hangsúly. Első betűtől lehet érezni a pattogó szikrákat, minden adott az erotikus jelenetekhez a karakterek között, ennek ellenére kb. 8 - 10 soron kívül nem tartalmaz ilyet a könyv - vagy ha tartalmaz is, az láthatatlan. Itt jegyezném meg, ha nekem azokkal kellene szembenéznem, mint a főszereplőknek, nem azon járna az eszem, hogy szaggassam le a másikról a ruhát. Legalábbis nem minden percben. Ezt az írónő is nagyon jól meglátta, és a cselekményért feláldozta az erotikus jeleneteket. Ha nem így történik, a fejemet vakartam volna: "körülöttük összedől minden, ezek meg szexelnek?" Nem. Nagyon helyesen. Persze egy férfi mindig férfi marad, és annyit az az írónő is megtett, hogy Milo fejébe tette a mocskos gondolatokat. De ennyi. Nem lett volna a nyelvezettel se gond, hiszen egyszerű, alapszavakkal dolgozik néha persze akadtak a cselekményben kifejezések, amik fölött pislogtam, mint a sült hal viszont ezt ellensúlyozta a bizarrság. Állandóan visszafordultam, és újra átolvastam a fejezetet, még jegyzeteltem is, mondván, biztos én értettem valamit rosszul. Ti is látni fogjátok, miről hadoválok, amikor elkezditek olvasni. Figyelni kell, és nem meglepődni, ha értelmetlen mondatok, párbeszédek tömkelege következik. 

Az összes kép az írónő hivatalos twitter oldaláról származik.

Bevallom őszintén, az angol mellett van bennem spanyolos vér is - a nagynénémnek köszönhetően - és bár soha nem tanultam, hihetetlen vonzalmat érzek iránta a mai napig - épp ezért majd kiugrottam a bőrömből, amikor megláttam, hogy Milo spanyolul beszél. Szívhalál volt, amikor azt mondta, "mi alma".  Ez a stílus amúgy is rátett még egy lapáttal a rosszfiú imidzsére. Spoiler jön, tessenek nagyon vigyázni. 2 testvérével együtt Milo az árva, a befogadócsaládnál élő, miközben várja őt egy sokkal sötétebb, sokkal kegyetlenebb világ. 20 éves végzősként a helyi gimiben takarít, ő az egyik különc, az árva, másik életében pedig az "El Jefe" néven emlegetett főnök jobbkeze, akinek életcélja VOLT, hogy a fiai is azok legyenek, mint ő - amíg el nem tűnt Mexikóban. Így szedték össze a srácot és a testvéreit, és kerültek árvasági felügyelet alá. Persze nem minden az, aminek látszik, és nem biztos, hogy "El Jefe" valóban meg is halt. Devil is in the details. Maffia, drog, lövöldözés, stb., egy "Latino Saints", azaz "Latin Szentek" néven emlegetett mexikói kartellben, és bár nyíltan nem mondják, de a végére egyértelművé válik, hogy Milo viszi majd az egész kócerájt a hátán - és igen, a 3 fiú közé egyszer csak érkezik egy pszichiátriai eset, egy másik árva, aki a világát nem tudja, furcsa módon viselkedik és beszél, rejtőzködik, kapucni van a fejébe húzva, és mindenki megbámulja. Milo-nak pedig hamar rá kell jönnie, hogy élete legbizarrabb napjai, hónapjai várnak rá...

Nincs HEA, azaz "Happily Ever After", mivel a könyv függővéges, és olyan kérdésekkel zárul, amikre hiába is keresném a választ ebben a részben. Kétszer kérdezi meg valaki valakitől, hogy "el fogod mondani neki?", és a válasz mindig csak kitérés, ill. amikor a kérdezőnek elege lesz a válaszolóból, mindössze ennyit mond spanyolul: "Órale", azaz "rendben", majd elsétál. Tudom, sejtem, hogy mi zajlik a válaszolóban, de 100%-ra még nem merek semmit állítani - csak azt, hogy ezt a valakit a bosszú élteti. A csavarokkal kapcsolatban annyit mondok, hogy egyik pillanatról a másikra változik a "színpad", nem érdemes készpénznek venni semmit, mert ami egy sorban tiszta, az a következőben megfordul. A végén már kínomban röhögtem, mert úgy írták meg a könyvet, hogy egy bizonyos pontig tartson egy irányba, aztán minden összekavarodjon - így persze elfelejtettem, melyik résznél vált ketté az út, és hova menjek vissza, ha tisztázni akarok mindent. Egyébként főleg a vége felé érdemes figyelni, amikor minden kiderül, és mindenkiről lehull az álarc. A váltott szemszög sem úgy megy, ahogy mondjuk egy sima NA-ban, mert az egészet Milo gondolatai foglalják le, a másik karakter visszaemlékezik, összesen kb. öt, közbeszúrt fejezetben, ám amikor ő megszólal, azok rettentő fontosak, az egészet az ő mondataiból lehet összerakni. Mondhatjuk úgy, hogy Milo a jelenben mesél, Mercy viszont a múltban is. Talán észrevettétek, mennyit beszéltem Milo-ról, ez nem véletlen van így. Tökéletesen felépítették őt, iszonyú jó volt a fejébe mászni, erős, okos, bátor, hatalmas szíve van, és persze mindenkit megvéd, akit megszeret, akkor is, ha az életét kell elcserélnie az ördöggel. Csakhogy az ördögnek néha ez se elég...

Szerencsére sehol sem érezhető az NA-ra és a YA-ra jellemző "sweet nonsense", azaz a cukros duma és a rózsaszín álom - az írónő úgy írt, hogy a földön tartsa a cselekményt, a karaktereket, és ha puffannak, úgy puffanjanak, hogy az olvasó azt érezze, ez akár vele is megtörténhet. Nyers, realista, durván érdekes, és...mérgező. Beadja az anyagot, az olvasó pedig egyszer csak azt veszi észre, hogy többet akar belőle és Miloból, muhaha. Nagyon a szívemhez nőtt, ahogy foggal - körömmel harcolt, a lehetetlent is megpróbálta, hogy mentse a menthetőt, és eszméletlenül jó volt látni, amikor az írónő helyettem is bokán rúgta, hogy figyeljen jobban arra, ami körülötte zajlik, derítse ki az igazságot, és ne legyen nyúlbéla. Mercy pedig egy enigma, egy rejtvény - vakfolt - az olvasó számára, és vele kapcsolatban mindent az olvasónak kell kideríteni, az írónő nem fog segíteni, legfeljebb az apró, elszórt morzsákon keresztül. Most kellene elvileg a könyv hibáiról beszélnem, és mindössze egy apró zavart vettem észre, de ez is csak annyi, mint a Surviving Trace-ben az időzavar: senkit nem érdekel, engem sem, csak említés szintű, hogy azért mégis. Milo 20 éves, és be akarják kasztlizni egy CSÓK miatt. Persze megértem én, hogy az van, ami, hogy ilyet nem lehet abban a helyzetben, stb. - stb., de ez azért picit abnormális. És amikor szexre kerül a sor, akkor hol a kedves mama, aki megrója a fiúcskát, hogy ejnye - bejnye, kisnyuszi? Bah. Ennyi volt a hiba. Egyszer, egy mondatnál rúgtam volna még fenékbe Milo-t, mert pont azt tagadta, amiben én lassan a megszállottságig hiszek és nem is tervezek belőle kigyógyulni ezért haragudtam, de egyébként mindent szépen felépítettek, a karakterektől kezdve a csavarokon át, egészen a szerelmi szálig - így eszemben sincs a maximálisnál kevesebbet adni. Lekötött, magához láncolt, ráadásul a szokásostól eltért, újat mutatott fel.


Nem ismertem korábban az írónőt, és a Ghostgirl is csak egy laza, délutáni olvasásnak indult - aztán benne ragadtam, most pedig már rakom fel az all time favourites listára. Intenzív, rejtélyes, szörnyen bizarr, és nagyon jól megírt. Biztos vagyok benne, hogy a sokszor nyomott hangulata miatt az erre érzékenyebbek úgy fogják érezni magukat olvasás alatt, és után, mint én - azaz szét fogja a fejüket szakítani - de én azt mondom, még ezt az áldozatot is megéri. Nagyon jó volt egy olyan történetet olvasni, amiben nem a cukor, a nyálazás, és az NA-ra jellemző összes klisé szerepel csak azért, hogy valamivel teljenek a lapok hanem a végletekig átgondolt, kialakított alapra pakoltak még sokféle, különböző elemet. Ötvözték a YA lágyságát, a dark és a pszichothriller keménységét meg a New Adultot - ennek a végeredménye pedig egy olyan könyv lett, amit nem könnyen felejt az olvasó. És ehhez jönnek még a földön járó, hozzánk hasonlító karakterek, akiket elő kell csalogatni a sötétből azzal, hogy összerakjuk a kirakó darabjait.  Nem tudok mást mondani, engem ez megvett kilóra, függetlenül attól, hogy a végén úgy éreztem, bohócot csináltak belőlem. Ühüm, várhatok őszig, míg kiderül, mi lesz Milo-val, és a többiekkel. A Ghostgirl olyan pillanatban talált meg, amikor szükségem volt arra, hogy elbújjak, és a sötétség beszippantson. Úgyhogy csont nélküli 5.*


 További, kedvcsináló teaser képek

3 megjegyzés:

  1. Na ne, ne, nehogy már...kettőt pislogok, épp csak levegőt veszek az előző értékelésed után, és máris a hatása alá vonsz a következőnek, és megint meggyőzöl...már néha azt gondolom, valamilyen manipulálási technikát alkalmazol írásban is, vagy nem tudom :D

    Ez aztán a témaválasztás. Miért érzem úgy, hogy ilyen regénnyel még soha nem találkoztam? Tele van mindenféle furcsasággal...muszáj lesz megszerezni, bármi áron...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Welcome in Everglow's world. :)) Semmmilyen manipulálási technikát nem...ja, várj csak, megvan: szívből írok, és mindig csak azt, ami akkor a fejemben van. Varázslat, én mondom. :o :'DDD

      Tessen beszerezni, elolvasni, ámuldozni, és visszajönni ide. :D
      Első olvasásra nagyon bizarr lesz, ebben biztos vagyok. ;)

      Törlés
    2. Hi :) Az aztán nagyon manipulatív tud lenni :D

      Neeee hipnotizálj...ja várjunk, már késő :D

      Törlés