2018. június 29.

# életveszély # Érdekes

Szösszenetek: Életveszélyes szituációk - túlélési kézikönyv amatőrök számára I.


Gondolkodtatok már azon, mit kell csinálni, ha mondjuk egy zsúfolt tömeg közepén vagytok, hirtelen pánik tör ki, és mindenki úgy kezd viselkedni, mint az elefántok a porcelánboltban? Hogyan úsznátok meg élve egy terrortámadást, vagy (iskolai) lövöldözést? Mire hagyatkoznátok, ha eltévednétek az erdőben? Egy jó kis vadállattámadás, oroszlán, krokodil, medve, kutya, stb.? Némelyik esetre szerencsére minimális esély van - másra viszont annál inkább, és ha élve akarunk a helyzetből kimászni, nem árt, ha felkészültek vagyunk. A mai szösszenetekben olyan szituációkat mutatok be, amik nem egy ember életébe kerültek már, főleg annak köszönhetően, hogy óriási baklövést követtek el, és nem tudták, mi a helyes, miközben magukat próbálták menteni. Minden helyzetre van jó megoldás, csak tudni kell, mi az. 

Medve


Először is nem mindegy a medve fajtája, máshogy kell viselkedni egy fekete medvével, és egy barnamedvével szemben. Biztos hallottátok, hogy nálunk is kóborolnak medvék - az egyik ilyenből lassan sztár lesz, mert hülyét csinál a befogókból és a rendőrökből. Egy medvét legkönnyebben a szőre színéről lehet felismerni, a fenti képen grizzly van, ami a barnamedvének az egyik alfaja. Mindenki vésse a koponyájába, hogy ezek az állatok közel sincsenek velünk egy súlycsoportban, egy kifejlett hím hossza a 3 métert (!), a testtömege pedig a 680 kg-t (!!!) is elérheti. Először is tudatni kell az állattal, hogy nem egy kis szalonnasütögetésre érkeztünk hozzá ahol mi leszünk a szalonnák hanem tiszteletet kell benne kelteni. Mély, nyugodt hangon kell beszélni, mindkét kezünket felemelni, hogy nagyobbnak tűnjünk nála, és végig a szemébe nézni, máskülönben azt hiszi, félünk tőle. A magas hangok irritálják, támadásra késztetik az állatot, ha kisebbek vagyunk nála, ételnek néz minket. Futni NEM szabad, mert a medve szereti kergetni a prédát, a sebessége rövidtávon pedig 50 km/h. Viszonyításképp, Usain Bolt legnagyobb sebessége 42 km/h. Általában azok a medvék a legveszélyesebbek, amiknek bocsaik vannak - talán nem kell magyaráznom, miért. Nem szabad őket megközelíteni, el kell húzni a csíkot, ahogy csak lehet. Ha megtámad, halottat kell játszani, és hasra feküdni, nehogy a hasi szerveket találja el a körmeivel. Kezet a tarkóra, mert ha nem a hasat, akkor a fejet találja el, és szerteszét szaggatja. A lábakat érdemes szétteni, mert ha összezárjuk őket, ránk nehezedik, fogást talál rajtunk. Feketemedvére nekünk nem sok esélyünk van, legfeljebb az állatkertben, hiszen ezek az állatok észak-, és közép-amerikában őshonosak, emberre nem támadnak, csak ha sérültek. Ettől függetlenül szaladni kell előlük biztonságos helyre nem a fára, mert pillanatok alatt mellettünk terem. Kocsi, épület, sok minden megoldást jelenthet. Ha nem vagyunk érdekesek, a medve egy idő után más "ennivaló" után néz. Csak azt eszi, ami felkínálja magát. 

Repülőgép


Sokan rettegnek a repüléstől - hozzáteszem, teljesen alaptalanul, hiszen egy a 4,7 millióhoz az esélye annak, hogy hasonló katasztrófában halunk meg, az utasok 96%-a túléli ezeket. Persze megtörténhet, hogy vészhelyzetbe kerülünk, de ilyenkor néhány dologgal jelentősen javíthatunk a helyzetünkön. Nem utaztam még repülőn, de gondolom, felszállás előtt tájékoztatnak mindenről - arról is, hol a vészkijárat, az oxigénmaszk, és a mentőmellény. Vagy ha nem, érdemes körbenézni, hogy mégis mi, hol található. Másodszor csigavér, mert ideges állapotban az ember csak arra figyel, hogy "most akkor úristen, légörvény, úristen rázkódtunk, lezuhanunk, bánatnak adnak az ilyennek vezetői engedélyt, a légikísérő meg mi a francot vigyorog", stb. - stb. Inkább hűtsük le magunkat, és ha abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy még ebben a helyzetben is nyugodtak tudunk maradni, nyugtassuk a többieket is. És nem, nincs esély arra, hogy a repülőút a "Con Air - a fegyencjárat" c. filmbe menjen át, egyrészt mert az őrzött rabokat speciális úton szállítják, szúró, vágófegyvert tilos a gépre vinni. Még folyadékot is csak bizonyos mennyiségben, ha jól tudom. Mivel az indulás utáni első három, és a landolás előtti utolsó nyolc perc az, amikor a leginkább történhetnek balesetek, ezért ilyenkor kell a leginkább észnél lenni. Oxigénmaszkoknál az önzőség életet is menthet, nem érdemes szabadkozni, hogy "neked jobban kell, mint nekem..." nem. Ha csökken az oxigénszint, másodpercek alatt is történhet tragédia. A jó kondiban levő emberek gyorsabban tudnak cselekedni, kis helyeken könnyebben kimásznak. Ha lezuhanunk, mindennél fontosabb, hogy a csomagokat hagyjuk a francba - az utasok 68% nem a zuhanástól hal meg, hanem mással foglalkozik a menekülés helyett. Például a csomagját keresi. Mindig az első 10 - 11 sor a legveszélyesebb, ezeket igyekezzünk elkerülni, a gép hátulja biztonságosabb ha mondjuk orral előre csapódik be a gép, ugyebár. Repüléshez lehetőleg kerüljük az olyan gyúlékonyabb anyagokat, mint a műszál, és inkább pamut- vagy gyapjúruhát vegyünk fel, és magassarkú, vagy papucs helyett olyan cipőt, amiben könnyebben mozgunk. Baleset, vagy zuhanás esetén a karjainkat a fejünket védve rá kell borulni az előttünk lévő ülésre, lábunkat magunk alá húzva, ez a pozíció véd a tárgyaktól, megelőzi azt, hogy a kar ide-oda csapódjon és eltörjön, illetve azt is, hogy a lábak besússzanak az előttünk lévő ülés alá, és eltörjenek. 

Lavina


A túléléshez nem kell más, csak körültekintés, és egy kis tudás a koponyában - például azzal kapcsolatban, hogy a lavinához mindig friss hó kell. Nem feltétlenül. Erős szél annál inkább, ami mozgásba hozza a hótömeget a mélyebb rétegekben is, és ún. "karnisokban" gyűjti össze. Csak jó volt valamire a földrajz érettségi. Az összesűrűsödött hó nehéz táblákká áll össze, ami könnyen elmozdul az alatt lévő lazább szerkezetű hórétegen, és ahogy ez a sűrűbb réteg elmozdul, még a legbiztonságosabb lejtő is halálossá válik. A körültekintés pedig nagyon fontos. Minden síterepen vannak szakképzett vezetők, akik megmondják, mikor, melyik lejtőt lehet használni, és életmentő felszerelést is tartanak maguknál. Nem olcsók, de életet menthetnek, érdemes beruházni. Az pedig már csak a síelőkön múlik, mennyire (nem) figyelnek a lavinára figyelmeztető skálára - ez lényegében olyan, mint a Balatonon a viharvészjelző: ha jelez, azonnal menni kell a vízből kifelé - ami egytől ötös fokozatig van. Ha megtörtént a tragédia, és betemetett minket a hó, magunkat mentjük vele, ha nem rúgkapálunk, kiabálunk, mert ezzel csak az oxigén fogy, ugyebár. A lavinában mozgó hótömeg a súrlódás miatt először felmelegszik, majd amikor a hógörgeteg megáll, fokozatosan lehűl, és betonsűrűségű anyaggá tömörödik össze, amelynek súlya négyzetméterenként elérheti a fél tonnát. Igazából ez versenyfutás az idővel, minden eltelt 15 perccel a túlélés esélye csökken, 90 perc után beáll a hipotermia. Nagyon fontos, hogy időben ránk találjanak. De hogy? Nos, mivel az ember orra nem jó, ezért kutyákat is visznek - ők pedig érzékenyek a szagra. Igen, a vizelet szagára is. Sílécet, botokat eldobni a francba, mert mindenképp a felszínhez közel kell maradni, ezekkel csak mélyebbre temet minket a hó. Térdet a mellkashoz, kezet az arc elé, szájakat becsukni, és megpróbálni magunk előtt egy buborékot képezni, ez egy kis üres teret hoz létre a légzéshez. Kiabálni csak akkor szabad, amikor a mentőegységeket, kutyákat halljuk magunk felett. 

Tömeg


2 évig tanultam pszichológiát, az egyik kedvenc részem az volt, amikor az embert vizsgáltuk különböző élethelyzetekben - ahogy anno hallottam a West Balkán-ról, meg a hasonló esetekről, még jobban érdekelni kezdett a téma, és higgyétek el, amit tanultam, amit látok, abból mindössze egy következtetést tudok fejcsóválva levonni: "az ember tömegben buta állattá változik." Ez így van, nincs mit szépíteni. Csak egy idétlen példával élve, gondoljatok bele: ha mondjuk egy 500 - 1000 fős tömeg KÖZEPÉN álltok, és hirtelen valaki elordítja magát, hogy "tűz vaaaan, reng a föööld", vagy egy pisztolylövésnek gondolt akármi hatására ez a tömeg pánikba esik, és megindul a (sokszor) egyetlen kijárat irányába, borítékolható, hogy nem mindenki kerül ki onnan élve - te se, ha nem cselekedsz jól. Pánikhelyzet esetén az emberek gyorsabban igyekeznek haladni, az előnyösebb pozíció megszerzése érdekében lökdösődni kezdenek, mozgásuk – különösen a menekülő utak szűkületeiben és a kijáratoknál – koordinálatlanná válik, önálló akaratuk egyre kevésbé érvényesül. Vagyis mindenki azt teszi, amit a többiek, aminek akár tragikus következménye is lehet, ha rossz irányt választanak. A sietségnek is hasonló hatása van, mert a szűk kijáratokhoz zúduló emberek egyszerűen eltorlaszolják a nyílásokat, amelyeken jóval kevesebben jutnak át, mint amikor normális tempóban mozognak. A pánikhelyzet pszichológiai lényege pontosan ez: hirtelen, váratlanul fellép a szituáció, hogy az ember az alapvető lételemért, például a levegőért küzd. Tudja, hogy ki kell jutnia, azonban ez fizikailag lehetetlen a többiek miatt. Így az egyéni, a saját szükségletek kerülnek előtérbe, és háttérbe szorul a szokásos rend, vagyis mások védelme. Mit lehet tenni? Nos, ha középen vagyunk, akkor nem arra kell fordulni, amerre a tömeg halad, mert ellöknek, összenyomják az ember mellkasát, stb. - stb. Inkább oldalazva, hogy kapjunk egyáltalán levegőt. Legjobb megoldás "háttérbe húzódni", úrrá lenni a csordaösztönön, megfigyelni, merre van a kijárat, és ha a tömeg "kiáramlott", akkor érdemes kifelé menni. Ja, és "hangemberek" alkalmazása ilyen helyzetekre, mert ahogy a birkaszellem kialakul, le is csillapítható a határozott, irányt mutató emberek segítségével.

Erdő 
 

Attól, hogy Robin Hood-nak és Bear Grylls-nek sikerült, neked nem biztos hogy fog, ha hősködsz. Ha eltévedtél, és nem találod a kiutat, a legfontosabb a víz és a menedék. Étel nélkül lehet húzni pár napig, azonban a többi...mit gondolsz, Katniss a semmiért keresett először vizet, és mászott fel azonnal egy fára, huh? Nem eszünk meg semmit, amiről nem tudjuk, hogy mi az, mert az az életünkbe is kerülhet, és ne gondoljuk úgy, hogy amit az állat megevett, nekünk is jó lesz. Nem mindig. Mielőtt elindulunk, mindig szólni kell valakinek, merre megyünk, meddig leszünk távol, mert ha azt mondjuk, hogy 2 nap, aztán eltelik egy hét, és még nem vagyunk sehol, az elég feltűnő. Pánikolni nem szabad, mert blokkolja az ítélőképességet. Ha rádöbbensz hogy eltévedtél, állj meg, vegyél nagy levegőt, és csillapodj le. Aztán mérd fel a terepet, készítsd elő a motyódat. Ez nem az éhezők viadala, ahol leszúrnak, ha észreveszik a tüzet, úgyhogy nyugodtan lehet tüzet gyújtani. Világít a sötétben, füstöl, és megtalálnak. Az állatoktól félhetsz, de felesleges: farkas, medve, mérgeskígyó kizárt, őzek, nyulak vannak, siklók, esetleg rókák. Akkor lennél bajban, ha mondjuk az Amazonas mélyén tévednél el. A vizet mindig meg kell tisztítani, vízfertőtlenítő vagy jód legyen a hátizsákban. Ha már minden kötél szakad, elárulom, hogy Magyarországon legfeljebb 10 km-et kell sétálni egyirányba, hogy lakott településre találj. Irányhatározásra nyilván az iránytű a legjobb, de ki a franc hord magánál ilyet? Androidos, vagy más, hasonló op. rendszerű telefonon nyilván vannak ilyen alkalmazások, egyébként pedig az erdei tisztások északi szélein sűrűbben nő a fű, a fatörzs északi oldala mohás, a nap pedig 6-kor keleten, 12 órakor délen, 18 órakor nyugaton van.

Terrortámadás 


Akármikor megtörténhet, érdemes felkészültnek lenni. Fontos, hogy akármilyen helyre is megyünk, akár biztosított (pl. Budapest) akár kevésbé biztonságos (pl. Párizs) mérjük fel a terepet, ismerjük a környezetet - ha pedig kiemelt rendezvényre megyünk, tudjuk, merre a van a vészkijárat, hol állnak a fegyveres őrök, rendőrök, akikhez baj esetén lehet fordulni. Körültekintéssel kell az utcákat feltérképezni, azokat a helyeket pedig elkerülni, amik a célpontjai lehetnek mondjuk egy tömegbe hajtó autónak (buszmegállók, nyílt utcák, kávézók, metróállomások, zsúfolt helyek, stb.) Nyilván a támadó a figyelmet akarja magára felhívni az akcióval, és nem ott fog terrorcselekményt végrehajtani, ahol csak egy - két - néhány ember tartózkodik. Ismeretlentől nem szabad semmit elfogadni, akármit is kínál, mert egy karóra méretű dobozban is lehet bomba, vegyi anyag, stb. Ha a terrortámadás közepén találjuk magunkat, fontos a tudat, hogy a terrorista nem figyel arra a célpontra, ami nincs a látókörében - ezért célszerű egy zárt helyet eltorlaszolni, vagy szilárd tárgyak mögé elbújni. Ha ilyen nincs, le kell a földre feküdni, fejet eltakarni, mozdulatlannak és higgadtnak maradni. Minden nehéz, ütésre alkalmas tárgy használható fegyverként, még akár a poroltó is, aminek tartalmát a támadóra fújhatjuk, ezzel pedig elvakíthatjuk. Legyünk elszántak és kíméletlenek. Ha többen vagyunk, osszuk fel magunk között a talált eszközöket, hiszen együttes erővel sokkal nagyobb az esélyünk. Ha úgy látjuk, hogy a rendőrség megérkezett, maradjunk nyugodtak, ne tegyünk hirtelen mozdulatokat, a kezünk legyen mindig látható, hiszen számukra minden fejvesztve rohangáló alak lehet fegyveres támadó. Bámészkodni legalábbis feltűnően nem szabad, bármilyen repesz, lövedék eltalálhat, ráadásul a terroristáknak is könnyű célpontot jelentünk. Ablakot NE válasszunk búvóhelynek,  mert ha pl. utcára néző, ablakos helyet talál el egy lövedék, belehajt az autó, stb. mi pedig ott vagyunk, holtbiztos hogy nem kerülünk ki onnan élve. Ne számítsunk a terroristák könyörületességére, irgalmára, az ő céljuk a minél nagyobb számú áldozat lemészárlása.

Épülettűz

 

Az épületek tűzbiztonsága a kivitelezés és a lakberendezés során használt műanyagok fokozatos térnyerése miatt folyamatosan csökken. Amíg az ’50-es években 15 perc is eltelt addig, amíg a teljes lakás és maga az épület lángra kapott, addig napjainkban ez az idő már kevesebb, mint 3 perc. A tűzoltók évente 2,5 millió tűzesetet regisztrálnak Európában. Ennek kétszeresére, mintegy 5 millió főre tehető azok száma, akik a tűzben égési sérülést szenvednek, 25 ezerre pedig a halálos áldozatok száma, akik közül minden harmadik gyermek. Magyarországon évente közel 32.000 tűzesethez hívják a tűzoltókat, amelyek negyede, mintegy 7400-7500 eset lakástűz. Ez azt jelenti, hogy a tűzoltók naponta átlagosan 20 alkalommal vonulnak lakástüzet oltani. Nem, nem játszunk Flash-t vagy Pókembert, és nem rohanunk vissza az égő épületbe hősködni, mert a végén minket kell onnan kihozni - jobb esetben - füstmérgezéssel vagy égési sérülésekkel. A tapasztalatok azt mutatják, hogy szinte minden nagyobb tűzvész olyan kis tüzekből keletkezik, amelyeket az intézkedések hiányossága miatt nem oltottak el időben. Társasházban, panelban nem dísznek van kitéve a tűzvédelmi tájékoztató és a menekülési útvonalak, ezeket érdemes mindig alaposan áttanulmányozni, és itt is nagyon fontos a megelőzés: gyúlékony anyagokat nem tárolunk fűtőtestek közelében, padláson, pincében, stb. Nem javítunk és módosítgatunk szakszerűtlenül elektromos berendezéseket, nem torlaszoljuk el a ki és bejáratokat, menekülési útvonalakat, és főleg NEM dohányzunk ágyban vagy tűzveszélyes anyagok közelében. Háztípustól függetlenül nagyon jól jöhet egy tűzriasztó, erre mindenképpen érdemes beruházni. De hallottam már olyat is, hogy a kutya ugatása verte fel a házban alvókat, szóval nem kerül mindig csillagászati összegbe egy riasztó. Ha már bekövetkezett a baj, ne várjunk a tűzvédelmi berendezések hatására vagy a tűzoltók kiérkezésére, hanem azonnal lássunk neki az oltásnak vagy meneküljünk. Ha lehetséges, kerüljük az embertömeget a pánik miatt, ahol halálra taposhatnak. Ne szaladgáljunk értelmetlenül összevissza, ha nem tudunk tájékozódni, mert ha eltévesztjük az irányt egy égő házban, annak tragédia lehet a vége. Ne nyissuk ki az ablakokat és ajtókat, hanem csukjuk be, hogy akadályozzuk a füst terjedését és azt, hogy oxigénhez jusson a tűz - ezért kell vizes törölközőt tenni az ajtó elé, mert így kevesebb füst szivárog a szobába, és talán nem halunk meg füstmérgezésben. Talán mondanom sem kell, hogy tűz esetén nem használjuk, mert ha akadozik az áramellátás, megáll a lift, stb., akkor senki nem lesz, aki kiment bennünket belőle. Potenciális csapda. Egy épülettűznél a legkevésbé se jó ötlet meggondolatlanul viselkedni, nagyon fontos a higgadtság, ha pedig gyerekek / csecsemők is vannak velünk, nem hajítjuk ki őket az ablakon a tizedikről, várva hogy odalent majd valaki elkapja őket. 

Földrengés


Kevés az esélye annak, hogy nálunk mondjuk a Haitii-hoz hasonló katasztrófahelyzet álljon fenn, mert a Kárpát - medence semmilyen tűzgyűrűben nem fekszik, így "biztosítva vagyunk".  A hozzánk legközelebbi tűzgyűrű Olaszországban van. Ám ez nem azt jelenti, hogy nem érdemes tudni, mi a teendő, amikor megindul alattunk a föld, esetleg ránk omlik az épület. Tegyük biztonságossá a lakást, legyenek menekülési útvonalak, legalább három napra elegendő létfontosságú eszközök, élelmiszerek. Legyen készenlétben vastag ruha, cipő, kesztyű, elsősegély doboz, tűzoltó készülék, generátor, három napos önellátást biztosító családi csomag, biztonságos helyen tárolva élelmiszer, 12 liter víz fejenként (!), váltóruha, gyógyszerek. Ha épületben vagyunk, a legjobb, ha ott maradunk – lehetőleg a helyiség egy belső sarkában, vagy a wc-ben, ha külön van a fürdőtől –, amíg elmúlik a rengés. A lakáson, irodán belül megfelelő védelmet nyújt az ajtófélfa, vagy a masszívabb berendezések, mint az asztal, vagy a szék, amiben meg is kapaszkodhatunk. Ha nincs semmi, védjük az arcunkat a karunkkal. Maradjunk távol az üvegfelületektől, ablakoktól, ajtóktól. Ha a törmelék alatt rekedtünk, fontos, hogy nyugodtan lélegezzünk, takarékoskodva a levegővel. Kezdetben rendszerint sok por is van a zárt térben, ezért célszerű a fulladás elkerülésére ruházatunk szövetein keresztül lélegezni. Akár megsérültünk, akár nem, igyekezzünk minél kényelmesebb testhelyzetbe kerülni, hiszen nem tudni, meddig kell várnunk, amíg kiszabadítanak. Ezután próbáljuk meg a sérüléseinket ellátni, majd hallgatózzunk. A mentőosztagok munkája zajjal jár, jelzéseket adnak, amikre kiabálással vagy kopogással válaszolhatunk. Élelem, víz nélkül 2-3 napig maradhatunk életben, kivéve ha komolyabb sérüléseket szenvedtünk. Soha ne használjuk a telefont feleslegesen, csakis életveszély esetén, mert a hatóságoknak szükségük van minden szabad vonalra. Ne gyújtsunk gyufát vagy villanyt, mert ha a gázkészülékeket nem zárták el, a legkisebb tűz, hő hatására is berobbanhatnak. És a végén a tízmilliós kérdés: ha vízközelben vagyunk, pl. tengerparton, miért kell AZONNAL elhúzni a csíkot a helyszínről, magas helyre menekülni, ahogy megindul a föld? 

Oroszlán (és bármilyen más nagymacska)
 

Az Egyesült Államokban az elmúlt években legalább 21 halálos áldozatot követeltek a nem megfelelő körülmények között, házi kedvencként tartott nagymacskák. Sokan sajnos képtelenek felfogni, hogy ezek az állatok született ragadozók, és zsákmányszerző ösztönüket még a fogság sem irtja ki belőlük.  Érdekes azonban, hogy – a kutyákkal ellentétben – a macskaféléket inkább az tartja vissza a támadástól, ha szembe fordulunk velük. Hogy nem jó ötlet egy macskafélének hátat fordítani, sok házimacska-tulajdonos is megerősítheti. Ezek a házi kedvencek előszeretettel támadnak hátulról a gazdájukra puszta szórakozásból, és ennek sokszor fájdalmas karmolások az eredményei. Különösen élvezik a gyerekek megtámadását, talán még az áldozat visítozása is tetszik nekik. Inkább ne, és még akkor se akarj tigris, jaguár, oroszlán, puma, vagy más nagymacska látómezőjébe kerülni, egyrészt mert ők nem hozzád dörgölőznek, hanem a fejedet veszik, és darabokra szaggatnak, másrészt a nevükben sem véletlen szerepel a "nagy" szó. Nincsenek veled egy súlycsoportban, támadnak, kérdés nélkül. Ha azonban mégis szerencsétlen balfék vagy, de nem akarsz meghalni, az eljárás ugyanaz, mint a medvénél. Szemkontaktust tartani, nem hátrafordulni, nem lehajolni - ha hátat fordítasz, letepernek, ha lehajolsz, a nyaki ütőeredet veszik célba. A leopárdnak viszont nem szabad a szemébe nézni, mert provokációnak veszi. Karokat felemelni, hogy nagyobbnak tűnj, ha van kabátod, pulóvered, stb., akkor tárd szét, hogy azt a látszatot keltsd, hogy egy súlycsoportban vagy velük. Álló pozíció azt jelenti, hogy ember vagy, nem préda. Ha megtámadott, de nincs tárgy, amivel visszavágj, használd az öklödet, és a fejét célozd vele. Csak nehogy a kezed a foga közé kerüljön.

Krokodil 
 

Szomorú hírem van: ha egy krokodil szorongat valakit, nem sok esély van arra, hogy ép bőrrel, esetleg épen maradt testrészekkel megússza a randit. Ezek a hüllők élő őskövületek, és nem véletlen néznek ki úgy, mintha itt ragadt dinoszauruszok lennének. Először is, az övéké a földön ismert legnagyobb harapóerő, egy kifejlett, hím nílusi krokodil 5500 baros, vagyis 5608 kg/cm2 harapóerőt fejt ki. Összehasonlításképp: az ember legfeljebb 80 baros, azaz 81 kg/cm2 harapóerővel csattintja össze a fogát, de még a nagy fehér cápa is csak 600 barral. Szerteszét szednek mindent, amit csak ehető, és ami csak az útjukba kerül, megemésztik a csontot, a szőrt, a patát, de még az ember cipőjét is. Nyilvánvalóan nem a legjobb ötlet a szájukba dugni bármilyen testrészünket is, nem igaz? De. A szájuk hátuljában van egy, a mi mandulánkhoz hasonló cucc, ez nekik arra van, hogy a víz ne menjen a torkukba. Ha ezt a cuccot inger éri, kitátják a szájukat, de a szemük és a torkuk is érzékeny, azokba érdemes belemarni. Ha olyan területen kajakozunk, ahol ezek a hüllők élnek, én azt ajánlom, keressünk kellemesebb dolgot, ha meg akarunk halni - mert meg fogunk, ez biztos. Felborítják a kenut, csónakot, az embert meg behúzzák a vízbe. Ha ismét csak szerencsétlen balfácánok vagyunk, és sötétedés után evezünk a folyón, zseblámpa legyen nálunk, a krokodilok szeme világít a sötétben, mint a macskáknak. Párzási, tojásrakási időszakban a legagresszívebbek, ismerjük ezeket az időszakokat, és ne ilyenkor akarjunk vadvízi evezésre menni. Fontos, hogyha egy krokodil nem akarja, hogy meglássuk, akkor nem fogjuk meglátni, mert csak az orra látszik ki a vízből, olyanok mint egy uszadékfa. A még biztonságos távolság egy kroko'-tól 25 méter, ennél közelebb ne menjünk, a legtöbb példány 60 km/h-val fut - szárazföldön viszont csak 10 km/h-val. Lehet egy jót kocogni. Aligátor, vagy kroko fészket nem szabad megközelíteni, mert a tojásokat védi az anyjuk, csak mi nem látjuk őt. Ha a látómezőnkben vannak, óriási zajt kell csapni, és cikk - cakk alakban elfutni. Szerencsére nekünk itt nem sok esélyünk van ezekkel az állatokkal összefutni, a legközelebbi pajtások közép - Afrikában, az USA Floridától délre eső, mocsaras vidékein, az Amazonasban, India egész területén, Dél - Ázsiában, és Ausztrália északi részén élnek. 

Méhek - darazsak 
 

Először is nem árt a méhet és a darazsat egymástól megkülönböztetni. Ha május-júniust mutat a naptár - és nem csak elfelejtettél lapozni -, akkor valószínűleg méhekkel találkozol, júliustól pedig darazsakkal futhatsz össze nagyobb eséllyel. A méhek magatartása változó, sokszor csak a kaptár védelme érdekében csípnek, és vannak békés hajlammal rendelkező fajok is, a darazsak viszont akkor is agresszívan, harciasan viselkednek, ha csak random kerülsz a látóterükbe, és amennyiben fenyegetve érzik magukat, a királynőt, vagy a többieket, visszavágnak. Nem minden darázstól kell egyformán tartanunk. Nálunk a leggyakoribb öt faj közül kettő – a padlás- és a déli papírdarázs – kifejezetten békés a fészek közelében, ha nem ingereljük. A lódarázs konfliktuskerülő, de a fészke közelében veszélyes. A német,- és a kecskedarázs az a faj, amelyeket a legkönnyebb felbosszantani, hazánkban a legtöbb támadás ezek számlájára írható. Biztos sok filmben, rajzfilmben láttátok, hogy dühös darazsak kergették azt, aki megzavarta őket, a menekülő a vízbe ugrott előlük, de azok nem tágítottak, amíg fel nem bukkant. A méhek általában addig követik a támadót, amíg el nem zavarják, a darazsak viszont hívják az egész kolóniát, és mennek a betolakodó után. A méh váladéka savas, a darázsé lúgos, így a méhszúrást lúgos kémhatású (pl. szódabikarbóna vizes oldatával), a darázs szúrást savas kémhatású szerrel (pl. ecetes vízzel) kell kezelni. A sötét színek felkeltik ezeknek az állatoknak a figyelmét, úgyhogy lehetőleg hordjunk fehér, vagy világos színeket, és ha elkezdenek követni, keressünk sötét színű búvóhelyet, fát, sziklát, bármit. Ha darázs repked a közelünkben, maradjunk nyugodtak, ne kezdjünk el csapkodni. Kerüljük el a gyümölcsfákat, a darazsakat vonzza az érett gyümölcs. Ha a kertben vagy a teraszon szeretnénk enni, inni, tegyünk egy tányérra szegfűszeggel tűzdelt citromkarikákat, ennek az illatát nem szeretik a zümmögő rovarok, de félre is csalogathatjuk őket, ha az udvar vagy a terasz félreeső részére egy kisebb tál szőlőt teszünk. A leggyorsabban akkor csillapíthatjuk a csípés okozta fájdalmat, ha hagymát teszünk a duzzanatra, de a nedves só is jó, ill. a jég. Ha lenyeltük a darazsat, hívjuk a mentőket, vagy rohanjunk az ügyeletre. Ameddig segítséget nem kapunk, jégkockát kell szopogatni. Akik allergiásak a darázscsípésre, mindig tartsák maguknál a szükséges gyógyszereket, mert anafilaxiás sokk léphet fel perceken belül.

Jég
 

"Egyszer az apámmal elmentünk horgászni a Wisota - tóra, és beszakadt alattam a jég. Hát én mondom, az olyan hideg vizet, mint az ott lenn, úgy érzékeli a testünk, mintha ezer késsel szurkálnák. Nem bír lélegezni, nem bír gondolkozni...csak a fájdalomra tud gondolni." - Alig több mint 10 percünk van attól kezdve, hogy beszakadt alattunk a jég és beáll a hipotermia, ill. 60 perc, mielőtt elveszítjük az eszméletünket. Én azt mondom, ez is versenyfutás az idővel, és minél jobban gazdálkodunk vele, annál nagyobb esélyünk van a túlélésre. Szakértők szerint minimum 10-15 centiméteres jégnek kell kialakulnia ahhoz, hogy egy ember biztonságosan ráállhasson, és 20-25 centiméter vastagnak, hogy járművel is rá lehessen menni (motor, motoros szán, 6 kerekű terepjáró, quad). Először is, ha a tó szélére állunk, egyből lehet látni, melyik rész sérült, gyenge, instabil - ezek leginkább a náddal borított, levegőbuborékos, vagy szellőző lékekkel teli részek, amiket a halászok, vagy a halak készítenek, akiknek az oxigén miatt van rá szükségük. Ha a jégen tartózkodva ropogást hallunk, azonnal feküdjünk le, hogy testsúlyunk minél nagyobb felületen oszoljon el, és kezdjünk el arra csúszni, amerről jöttünk – arrafelé valószínűleg vastagabb a jég. Kisebb tavakon, vagy a part közelében tartózkodva könnyen lehet, hogy beszakadva nem esünk mély vízbe, lábunk leér a szilárd talajra. Ruháinkat ne vegyük le, sokkal kevésbé húz le minket, mint hinnénk, sőt, a benne rekedt levegő még segít is a felszínen maradni. Tegyük ki mindkét kezünket a szilárd jégre, ha van nálunk valami éles eszköz, próbáljunk vele fogást találni, hogy stabilizáljuk helyzetünket, majd tempózzunk addig a lábukkal, amíg testünk vízszintes helyzetbe nem kerül, és húzzuk ki felsőtestünket a vízből. Éjszaka vagy korlátozott látási viszonyok között (pl. sűrű ködben) nem szabad jégre menni, és legyen evidens, hogy nem megyünk bekábszizva, piásan a jégre, mert annak tragédia lesz - nem lehet, lesz - a vége. Nem rendezünk szalonnasütést a tó közepén, nem gyújtunk tüzet, nem próbálunk meg önjelölt horgászok lenni, és mindig figyeljük a jégjelentést, ill. a gyenge jégre figyelmeztető táblákat. Ha a tiltások ellenére rámegyünk a jégre, akkor meg is érdemeljük, hogy beszakadjon.


Folyt. köv.: Járvány, árvíz / belvíz, szélvihar, tornádó, hurrikán, aszály, hőség, rendkívüli hideg, villámcsapás, vegyi baleset, háború, iskolai lövöldözés

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése