2018. június 27.

# szösszenet # szösszenetek

Szösszenetek: "Kitől kaptam levelet, lájf?" - Avagy miért értjük félre a dalszövegeket


Ha valaki eddig nem tudta, akkor most elmondom: zenével a szívemben születtem, és nőttem fel. A nagyszüleimnél egy ütött - kopott rádióból szólt a magyar nóta, a nagybátyám templomkórusban énekel, a nagyi is kórustag volt, édesapám rádiót hallgat, amikor dolgozik, amikor eszik amikor alszik és volt idő, amikor úgy hívtak engem, dalospacsirta. Ezek után senki ne csodálkozzon, ha egy óráig sem bírom zene és éneklés nélkül. Aztán ahogy nőttem felfelé, úgy fordultam a külföldi zene irányába - csakhogy az angol tudásom azokban az időkben egyenlő volt a nullával, úgyhogy jobb híján elkezdtem halandzsaszövegeket gyártani magamnak, és csak az idő múlásával, úgy 5 - 6 év után tisztultak a dalszövegek. Amikor rájöttem, miket énekeltem éveken keresztül zene címen, majdnem felfordultam a röhögéstől - hihetetlen, miket ki nem talál az ember, ha nem érti egy dalnak a szövegét. Nemrég, hosszú idő után újra bekapcsoltam a rádiót, és azt üvöltötték benne, hogy "Live is Life", én meg vele együtt ordítottam, hogy "LEVELET KAPTAM, LÁJF..." - pedig ez a sor nincs is benne a dalszövegben, sőt, ha nagyítóval keresem se, mert ezt éneklik: "Labadab dab dab life..." Higgyétek el, iszonyú érdekes, hátborzongató élmény volt, nem csak az emlékek, hanem a tény miatt is, hogy 12 éves angoltudással még mindig jobban szeretek halandzsázni, és magamat pofán röhögni, mint az eredeti dalszöveget énekelni. De mégis miért van ez így? Milyen okok húzódnak amögött, hogy kiröhögtetjük magunkat tízmillió ember előtt, mert össz - vissz ennyit tudunk a dalszövegből: "Bikicsunáj?" Miért hallunk ki olyan dolgokat egy idegen nyelvű dalszövegből, amik nincsenek ott - még akkor is, ha legalább 10 éve tanulunk idegen nyelvet, és tisztában vagyunk a szöveggel? Mi az oka annak, hogy szeretünk halandzsázni, és sokszor félreértjük a dalszövegeket?

Aki otthon van a zenében, és el tudja helyezni a zenekarokat az időben, az észrevehet valami érdekeset. Menjünk vissza kb. 30 évet a rendszerváltáshoz, és nézzük meg, mennyi ember tudott, és értett kicsit is angolul akkor, amikor a popzene, az eurodisco, a szintipop, a Modern Talking, az Alphaville, az Opus, a Police, a Baltimora, a Pet Shop Boys, George Michael, a Scorpions, a Survivor, Rick Astley, Bryan Adams, Haddaway, a Europe, stb. hozzánk is begyűrűzött. Keveseknek adatott meg, hogy tanulják, értsék az angolt, mivel az iskolában tanított fő tárgy az orosz volt. Ezekkel a zenékkel viszont úgy érezte az ember, vége a régi világnak, mert jött a nyugat, és mindenki, aki számított, ezeket hallgatta, akkor is, ha gőze sem volt a szövegről. Belenéztem a Modern Talking "You're my heart, You're my soul" c. himnuszába, és megpróbáltam leírni a szövegüket - nagyon kellett koncentrálnom 12 év angollal a hátam mögött, ennyit mondok. Ezek után ne csodálkozzunk, hogy utóbbit azóta is csak "Jamaha, jamasza" néven emlegetik az emberek. Szóval...egyrészt foghatjuk a divatra az egészet: "a bébizsiráf hozzám képest Victoria's Secret modell, megjártam a sürgősségit háromszor, mert kishíján kitörtem benne a nyakam, kövér tehén vagyok benne, ide - oda lötyög, kiafrancveszfelilyetutcára, de nekem akkor is az kell, mert így figyelnek rám, tudják, hogy ismerem a divatot..." - vagy ebben az esetben "mindegy, mit halandzsázok össze, senkit nem érdekel ha nem tudom az eredetit, csak lássák rajtam, hogy igen, ott vagyok a szeren, és tudom, mi a menő". Ez már akkor is így volt, és nem sokat változott azóta se.

Számos véletlenül, vagy többé-kevésbé szándékosan félreértett dalszöveg terjedt el, köztük a Szentmihályon presszó lesz (The Police - Message in a Bottle), a Húzz be (Michael Jackson - Bad) Ásót visz a Laci (Kylie Minogue - I Should be so lucky), a Van Még Brikett (Eruption - One Way Ticket), vagy épp az elég morbid hangzású a nagymamát szétvágjuk (George Harrison -  I've Got My Mind Set On You). És amit egyszer a magyar megszeret, azt utána többet nem engedi el, úgyhogy ezek a félreértett dalszövegek közkinccsé, generációról generációra szálló örökségek lettek. "Rendben, de mi a helyzet azokkal a számokkal, amik abban az időben készültek, amikor társadalmi helyzetből, taníttatásból, stb. kifolyólag már volt lehetőség idegen nyelv tanulásra, és elvileg rögtön érteni kellene, mit énekel az előadó?" - mondhatnám én, aki több százszor hallottam a "You Can Call Me Al" című számot, de még évek múlva (!!!) is csak nehezen fogtam fel, miről énekelnek és milyen baromságokat láttam bele a szövegbe vagy mondhatná az olvasó, aki azon gondolkodik, miért ért ki egy Ed Sheeran számból "take me into your loving arms" helyett "take me into your lemon arms-ot", "Easy Lover"-ből "Easy Láma" lesz, a Despacito pedig átvált Pamkutyára, és utána csak azt halljuk...


Hol is kezdjem? Mindennek megvan a saját magyarázata. A beszéd látszólag nem bonyolult dolog, hiszen ilyenkor a mások által keltett hanghullámokból értelmezzük az üzenetet - azaz eljut hozzánk az a hang, ami másoktól érkezik felénk. Nekünk ezt kell értelmezni, és ha minden feltétel adott, ez nem nehéz. Ha minden feltétel adott. Csakhogy néha elég egy pillanat, egy recsegő rádió, hogy a beszélgetőpartner nem artikulál tisztán és elharapja a szavakat, más zajokat is ki kell szűrni, vagy épp nem az anyanyelvünkön éneklik azt a számot. Hogy utóbbi még nehezebb legyen, az ember agya automatikusan megpróbál a szövegben olyan elemeket keresni, ami neki ismerős - így lesz pl. a "lover"-ből "láma", vagy "láva." Ez ellen ugyebár nem sokat lehet tenni, és mivel a szöveg idegen nyelvű, magyar elem eleve nem lehet benne, de a lámára, vagy a lávára nagyon hasonlító szó, ami a szövegkörnyezetbe is beleillik, ott van benne, érdemes utánanézni. Biztos nem a könnyű láma, vagy esetleg láva lopja el az ember szívét úgy, hogy nem érzi, és nem ő az a LÁNY se, akiről álmodik. Ám ez csak annak sikerülhet, aki maga is intenzíven tanul idegen nyelvet, és a füle meg tudja különböztetni a "lover-t" a lámától és a lávától - másképp elég érdekes dolgoknak lehet fültanúja.

Minél ismeretlenebb az ember füle számára az az idegen nyelvű szöveg, amit hall, annál könnyebben érti félre. Bár ezzel valahol vitatkoznék, hiszen nekem az Easy lover is évek óta Easy Láma, pedig 12 éve tanulom az angolt, a spanyol szöveget pedig első hallás után visszamondom úgy, hogy soha nem tanultam. Beszédmegértéskor a lehető legtermészetesebben pótlunk ki félszavakat: hallani véljük azokat a hanghullámokat is, melyek nem jutottak el hozzánk. Egy-két hangot hibásan, vagy nem is azonosítunk, emiatt rosszul értelmezzük a szavakat, és félrecsúszik az egész mondat, miközben meg vagyunk győződve, hogy minden szót tisztán hallottuk. Ráadásul a beszédértés csak még nehezebb, ha valaki nem néz a szemünkbe, elnéz mellettünk, és nem "látjuk" pontosan, mit mond - ezért értjük félre gyakran a rádióban, a tv-ben, az interneten látott, hallott (dal)szövegeket, mondatokat.

Teljesen egyénfüggő, ki mennyire képes belehallani az elhangzó szövegbe azokat a szavakat, amik nincsenek ott, de általánosságban elmondható, hogy akik nem beszélnek idegen nyelvet, azok hallják ezeket a legtöbbször, akik pedig gyakorlottabbak, és a fülük ráállt az anyanyelvüktől eltérő, idegen beszédre, kevesebbszer hallják félre a szövegeket. Persze ettől még iszonyú vicces, amikor a "Shot me out of the sky, you're my kryptonite" helyett "Shout me-ow of the sky, you're my crib tonight"-ot hallunk ki a szövegből, és valljuk be, humor nélkül sokkal nehezebb lenne az életünk. Arra pedig, hogy az idegen nyelvű dalszövegek helyett miért halljuk kizárólag a magyar változatot, én azt mondom: egyrészt fülféreg. Egy olyan alapból, mint amilyen a Despacito-nak van, sok mindent ki lehet hozni, és ha jól alakítják át, fülbemászik az egész, nem lehet onnan kivakarni. Az eredetit sem lehet, akkor a Pamkutyáékét? Ráadásul az utóbbi időben a magyarok megszerették az olyan paródiákat, mint amiket pl. a fentebb említett fiúk csinálnak. "Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de legalább a miénk" - hangzott a mondat a Tanú c. filmben, és ez nem változott az évtizedek alatt sem. 

Mielőtt valaki azt hinné, hogy a félrehallások kizárólag az idegen nyelvű szövegekkel történnek meg, elárulom, nem. Ahhoz azonban, hogy ennek a mikéntjeit megértsük, vissza kell kanyarodnunk a gyerekkorunkhoz, amikor még épp csak tanultuk az anyanyelvet - így történhetett meg, hogy odaálltunk anyukánk elé, ő pedig szörnyen igyekezett, hogy ne röhögje el magát, amikor a "Pál, Kata, Péter" című, háromfőszereplős versből mi kétszereplőset, "PálKata Pétert" csináltunk, a micimackó közkedvelt "s ti többi fickó" sorából így lett "stitövi fickó", az „illa berek, nádak, erek" népmesei toposzt pedig többnyire „illa berek, náda kerek" formában adtuk vissza az óvónéninek, aki szintén igyekezett nem röhögni. Nyilvánosan legalábbis biztosan nem. A legnagyobb félrefordítás azonban minden kétséget kizáróan a Weö­res Sándor-féle Bóbita „szárnyat igéz a malacra" sora, amelyet annyira „Szárnyati Géza a malacra" sornak fordított a célközönség, hogy arról még maga Lackfi János költő is megemlékezett, és  felhíva soha nem lankadó figyelmünket a látókörébe került hasonló jelenségekre. "Olvasóink figyelmébe ajánlanánk a Ballag már a vén diák...kezdetű himnusz első strófájában hallható „istenverte cimborák" („isten veletek" helyett) konstrukciót, és tágabb perspektívákkal szolgál a kortárs könnyűzene is, itt van mindjárt az István, a királyban elhangzó mondat, amiből kiderül, Árpád vezér felesége a Pehely névre hallgatott: "Árpádné, Pehely..." A magyar nyelv csodái, nemdebár? Utóbbit, és a "szárnyatigézamalacra" példát intarziának hívjuk, gyakran játszanak rá a rejtvénykészítők is. Ebben pl. egy Jászai Mari - díjas magyar színésznő neve van elrejtve, kitaláljátok, hol? "A pénzsóvár Ady – hé! – divat lett újra." Az előző kettő pont ugyanaz, bár azokat valószínűleg nem direkt alakították így, csak a magyar füle hozzászokott.

Miért hallod félre a dalszövegeket? (dióhéjban) 
 
❤ az agyad hülyét csinál belőled
❤ a parodizált változat ragadt meg a fejedben
❤ nem figyelsz egy pillanatig, elkalandozik a figyelmed
❤ beidegződés, korábbi emlékek a szülőktől, nagyszülőktől
❤ az agyad ismerős elemeket keres egy ismeretlen szövegben
❤ ritmus és szöveg - az agyad nem bír el kettőt egyszerre, úgyhogy leegyszerűsít mindent
❤ nem, vagy alig ismered azt a nyelvet, amin a szöveg szól, nem vagy hozzászokva a dialektushoz
❤ a magyarban olyan szóösszetételek, összekapcsolások, kifejezések vannak, amik más nyelvekben egyszerűbbek, vagy nem is léteznek és ez nehezíti a megértést


Röhejes(en félreértett) dalszövegek 
(mondjátok majd el, melyik volt a kedvencetek, kíváncsi vagyok - ps. ha valaki kíváncsi, mi volt az eredeti,  nyugodtan kérdezze meg, ismerem mindegyik számot.) 



 


8 megjegyzés:

  1. Jaj, hogy a te írásaid mindig érdekesebbek, mint a tanulnivaló. :D Egyébként tetszett, jót nevettem rajta, bár nem tudnék kedvencet választani, mert túl sok lenne. :D Ha már egész nap tanulhatok, legalább nevettem egy jót, úgyhogy köszi. :) :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindig próbálok úgy írni, hogy érthető, humoros legyen, és ne olyan száraz, mint a tananyagok. :D Örülök, hogy pár kellemes percet okozhattam. :)) Hajrá, szurkolok, hogy sikerüljön. :*

      Törlés
  2. 12 éves lehettem, amikor a papámat rászoktattam az akkori Danubius rádióra, és egész nyáron azt hallgattuk, persze folyamatosan félrehallottuk a dalszövegeket, így lett Stevie Wonder Part time lover-jéből "Hat tál lavór" :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Minden tiszteletem a papádnak, nagy formának tűnik. xdddddd
      Íme a bizonyíték, hogy a "lover"-ből nem csak láma és láva, hanem még lavór is lehet. Szerintem a magyarok egyszer még megmentik a világot is ezekkel a félrehallásokkal. :'DDDDDD

      Törlés
    2. Köszi! :) Szegény papa elment már régen, de még ma is eszembe jutnak az ökörségek, amiket együtt követtünk el. Egyszer valahová Ady Endre nevét is bele hallotta, de arra már nem emlékszem :)

      Törlés
  3. Nagyon jó bejegyzést lett, érdekes volt olvasni. :) Nálunk általános iskolában nagyon jellemző volt ez a belehallás, mert senki nem tanult angolt. :D

    A magyar példák is tetszettek, egyből eszembe jutott a Géza malac, mint "egyedi sztori", egy ismerősöm adta elő egy kisfiúról. De úgy tűnik, nem az a kisgyerek volt az első és egyetlen, aki Géza malacot hallott... :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, ha tetszett. ^^ <3 ne aggódj, nálunk akkor is mindig, mindenki ezt csinálta, ha tanultak angolt. :'DDD Valahogy mindenkinek inkább a félrehallott szöveg tetszett, mint az eredeti - persze ezekkel jobban is lehetett "menőzni". Az volt a ciki, ha valaki nem hallotta bele a szövegbe. :DD Ez a "Géza malac" nem egyedi, hiszen a verset mindenki tanulta óvodában, iskolában, nekem sem ismeretlen. :))

      Törlés