2018. június 26.

# 2018 # King

T.M. Frazier: King (King #1)



Homeless. 
Hungry. 
Desperate. 

Doe has no memories of who she is or where she comes from.
A notorious career criminal just released from prison, King is someone you don’t want to cross unless you’re prepared to pay him back in blood, sweat, pu$$y or a combination of all three. 


King’s future hangs in the balance. Doe’s is written in her past. When they come crashing together, they will have to learn that sometimes in order to hold on, you have to first let go. 



Nincs hol laknia.
Nincs mit ennie.
Nincs kihez fordulnia.
Doe nem emlékszik a múltjára.

A hírhedt nehézfiú most szabadult a börtönből. King az az alak, akivel jobb nem szembekerülni, mert vérrel, fájdalommal, szexszel, vagy ezek kombinációjával fizet meg az ember. King jövője azon múlik, hogyan tudja egyensúlyozni az életét.

Doe történetét homály fedi. Amikor sorsuk összefonódik, rá kell döbbenniük, hogy a folytatáshoz meg kell tanulniuk elengedni addigi életüket. Romantika és erotika, krimivel fűszerezve – a tökéletes elegy az olvasói szívek megdobogtatásához.

 
Kép forrása: pinterest

328 oldal
 Kiadói ár: 2999.-
Magyar kiadás: 2018.
Fordította: Beke Zsolt
ISBN: 978-963-457-363-0
A könyv kiadásáért a Könyvmolyképző felel. 

Csavar: ✓
Cliffhanger: ✓
Morális kérdések: ✘
Váltott szemszög: ✓
Olvasható-e önállóan: ✓
Főszereplők: Brantley King || Dove || Samuel "Preppy" Clearwater

Ajánlott olvasási sorrend

King  (King & Doe)
Tyrant (King & Doe)
Lawless (Bear & Thia)
Soulless (Bear & Thia)
Preppy: The Life & Death of Samuel Clearwater, Part I.
Preppy: The Life & Death of Samuel Clearwater, Part II.


Goodreads arány: 4,24 / 5,00
Az eredeti változat megjelent: 2015. június 15.
Az eredeti változatot kiadta: CreateSpace Independent

Zeneajánló


Érzékiségmérő:



Összegzett véleményem

"A kétségbeesett emberek kétségbeesett dolgokat művelnek." 

Például egy vonatút alatt kiolvassák a könyvüket, aztán még felháborodva keresik a hiányzó lapokat, mert az egész csak 328 oldal, és bőven elviseltek volna még ugyanennyit. Szerencsére azt is tudják, hol kell a következő részt keresni, ha a falat kaparják a folytatásért. Nem szeretem, ha megmondják, milyen vagyok, főleg úgy, hogy nem ismernek - de aláírom, abban van igazság, amikor azt mondják, az egyik oldalam mazochista. Az én világom a romlott, sötét, mocskos, durva, jól összerakott pszichothrillerekből és dark romance-ból áll. Van egy oldalam, amit nem ismerhet szinte senki - ám ha beleolvastok mondjuk a Silver Swan-ba, abban benne vagyok én is. Sok pszichothrillerhez, sok rázóshoz volt szerencsém, úgyhogy elhatároztam, ezután is folytatom ezt a műfajt - és a King első oldala után tudtam, ennél jobban nem dönthettem volna. Ha félidőben abbahagyok valamit, mert le kell szállnom a vonatról, de hazafelé még a buszmegállóban is azt olvasom, mert úgy magához láncol, az azért elmond valamit. Voltak hibái, persze, de egyébként csak ismételni tudom magam: a King durva, mocskos, dögös, sötét, brutális - és brutálisan jól összerakták. Ráadásul a fordítást is csak EGY helyen tolták el, amit én nagyon, de nagyon értékelek. Tudjátok, részben a fordítások miatt fordultam el a magyar nyelvű könyvektől. Csak azt akarom látni, ami az író fejében van.

Higgyétek el, a King nem szól másról, csak egy rakás rosszfiúról, köztük a legsötétebb, börtönből szabadult alakról, a sleppjéről, meg egy tökös kiscsajról, aki épp rosszkor volt rossz helyen, azaz konkrétan el akarta magát adni prostinak, ezek meg szépen bekasztlizták. Persze a háttérben még sok minden húzódik, de a spoilerek miatt többet már nem lehet mondanom. Összefoglalva ennyi a King lényege, kibontva pedig sötét, szexi, dögös történet egy bűnözőről, akinek csak a szíve nagyobb a kétes hírnevénél, és egy utcán élő lányról, aki még a saját világát se tudja. Aztán amikor kettejük sorsa összefonódik, meg kell tanulniuk még valamit az életről: semmi se az, aminek látszik, és ha valami fontossá válik az életben, akkor azért foggal - körömmel harcolni kell, bármibe is kerül. Kis ez, kis az, emberrablás, drog, pia, szex, szemrebbenés nélküli gyilkolás, fűszerezve némi Stockholm - szindrómával utóbbi szinte védjegye lett az ehhez hasonló könyveknek mégsem tudtam róla egy percre se leakadni, és őszintén szólva, majdnem elsírtam magam, mert vége lett. Amikor becsuktam a könyvet, ránéztem, sóhajtottam egyet, majd fogtam magam, újra kinyitottam, és olvastam tovább. 

Ezúttal az érzékiségmérő maximális fokon áll, tehát a King érzéki, nyers, vad, szókimondó, mocskos, és egy percig sem éreztem, hogy finomkodna az írónő. Nem olyan penészvirágoknak való, mint amilyen én voltam. Szépen felépült a szerelmi szál is, hiszen ahogy Doe a biztonságot, a megnyugvást, a szeretetet kereste, addig Kingből ez hiányzott, így személyiségük a másiknak épp kapóra jött. Tanítják a másikat, közben egymásról tépik a ruhát, khm. Az első perctől kezdve forrt köztük a levegő, csak ugye King a börtönből szabadult, rosszéletű alak, aki nem foglalkozik olyan "mellékesekkel," mint a szerelem, soha nem érzett ilyet, Doe meg azt sem tudja, merre van fejjel. Így nehéz bármit is kivitelezni - de szerencsére nem kell őket félteni. Kingből amúgy is elég hamar előtör a vadállat, és már csak Doe falait kell lebontania, ahogy Doe-nak is King falait. Egyébként előre tudtam, hogy valami más is van még amögött, amit az írónő elmond King szemén keresztül, ez nyilvánvaló volt abból, ahogy Doe-val bánt. Ha tőlem lopnának 6000 ruppót, és egy olyan alak lennék, mint King, nem biztos, hogy elsőre a lány mellett alvás jutna eszembe. Apró fordítási hibák, logikai bukkanók voltak a könyvben, de szerintem csak én vagyok annyira bogaras, hogy szóvá is teszem. Értem én, hogy Doe az volt, ami, és nem tudta világát sem, de arra senki nem figyelt, hogy egy olyan banális, hétköznapi dologgal, mint az internet, mindent, MINDENT ki lehet deríteni, méghozzá azonnal, és AKÁRKI számára? És így persze valahol az egész történet értelmét veszti.  


Tévedés ne essék, nem rajongok a lábujjig kidekorált, fültágítós (?), bőrszegecses gengszterekért, és ez az Andree Katic - a könyv borítómodellje - nevű pasas sem tetszik túlságosan. A fenti két képen levő pasiktól viszont konkrétan a bugyim lecsúszott rólam, álmomban is így képzeltem el Kinget, úgyhogy nekem ők maradnak az igaziak. Doe ártatlan, ugyanakkor harcos kis amazon, pont mint Amanda Seyfried. Preppy pedig...Preppy. Nagyon megszerettem a végére, de persze pont akkor kellett valaminek történnie, úgyhogy nem sok jutott nekem belőle. De ha az történt, ami, akkor mégis hogy a nyavalyába kaphatott saját sztorit? Összefoglalva minden karakter mutatott valamit, ami miatt szörnyen közel éreztem őket magamhoz - és talán részben a karakterek miatt nem akart elengedni a könyv, ráadásul életszagú volt az egész, nem rózsaszín, vattacukros álomba keveredtem. Az utóbbi időben sokkal inkább szükségem van az olyanokra, mint a Sötét Páros, a Real, a Megölni Sarait, a Papírhattyú, vagy a King. Kemény, nyers, szexi, dühös, veszélyes, életszagú. Mazochista, vagy amit akartok. Ha a világ sem jó, nekem sem kötelező mindig annak lenni. Ami viszont cseppet sem lepett meg, az a King vége volt. Korábbi olvasmányaimra visszagondolva sejtettem, hogy valami disznóság jön, ami 1.) vagy függővég lesz, 2.) vagy valamelyik fontos karakter angolosan távozik a sztoriból. A cselekményt követve máshogy nem is történhetett volna. Jól összerakták.

Mivel nem lehet minden betűt, szót, mondatot kedvenc jelenetként megemlíteni, csak néhányat emelnék ki. Nagyon bejött, hogy az erotikus jeleneteket nem csak úgy megírták, és kalap, hanem remek szituációkba foglalták őket, ilyen volt a vidámpark, vagy amikor Doe rajzolt, King meg figyelte. Mint egy előjáték, amiben a néző a harmadik. Preppy levele, ugyanakkor palacsinta, vagy az utolsó oldalak mind hozzájárultak ahhoz, hogy egy Rázóst ismét ötösre értékeljek, és egy vonatút alatt kiolvassam az egészet. Nagyon tetszett, pedig alapjában véve ez sem volt más, csak egy szerelmi románc, annyi különbséggel, hogy ez durva felhangú, mocskos, és sötét világban játszódik. Akadtak benne logikai buktatók, de ezeket akkora hibának vettem, mint a Surviving Trace-ben az idővel kapcsolatos buktatót - azaz hangyasz*rnyira sem érdekelt, most is mindössze említés szintjén hoztam fel. A fordítással kapcsolatban nincs viszonyítási alapom, mert az eredetit még nem olvastam, ezért csak annyit mondok, még jobban oda kell figyelni, mert gyakran érzem, hogy középszintűvel, emelttel, és 12 éves angol tanulással a hátam mögött jobban csinálom, mint sok hivatalos fordító. Beke Zsoltot viszont elég jónak tartom, legalábbis az eddigiek alapján. Csak ne kövessen el legközelebb olyat, hogy 3 "és"-t rak egy tagmondatba, mert megzavarodok.

Említettem, hogy a King nem való penészvirágoknak, és ezt nem csak az explicit szexjelenetek miatt mondom, hanem a szóhasználat, a néhol elég ordenáré stílus, és a káromkodások miatt is. Nekem nagyon bejött, de biztos vannak olyan olvasók, akik nem szeretik, ha minden 5. sorban b*ssza meg, lesz*rom, vagy tűnj a p*csába szerepel. Bár egy Rázósnak, vagy egy pszichothrillernek az a lényege, hogy tartalmazzon valami mást, valami ordenárét, valami felháborítóan mocskos és undorító dolgot, ami az olvasó nézeteivel szembemegy. A King esetében már eleve megvolt a sötét alaphang a karakterek, és egy világ által, ahol a szex, a pia, a drog uralkodik, szemrebbenés nélkül gyilkolnak, az embernek mindig a háta mögé kell nézni, és ehhez jött még a töménytelen káromkodás. King és Doe pedig ebben a sötét világba vittek valamiféle "fényt" azzal, hogy megmutatták, érdemes a másikért küzdeni. Persze az is kérdés, milyen áron, és mit hajlandóak feláldozni, ha arra kerül a sor. Márpedig az erőszak világában...és amit még meg akartam említeni: váltott szemszögű a könyv, és nálam ez tette fel a pontot az "I"-re. Doe és King ugyanis az első perctől kezdve kiegészítették egymást, mint a kirakó - jó volt látni két karaktert, akik egymás mellett voltak, és nem marakodtak, na. Ha meg szívták egymás vérét, az általában szexbe torkollt. A kutya mindenit, de égett a fejem. Annak ellenére pedig, hogy a karakterek egy irányba mentek, az írónő nem ugyanazt ismételte véget nem érően, hanem a szituációkat két, teljesen más nézetből láttatta. Más jár egy nő fejében, és más egy férfiéban szex közben, nyehehe. De viccet félretéve, imádom a váltott szemszöget, és ebből is inkább a férfikarakterek szemszögét - dunno' why - úgyhogy King néha külön felüdülés volt.



Ritkán mondok ilyet, sőt, nálam egy évben egyszer, ha előfordul, de a King többször olvasós lett. Amióta ezt írom, ötször lapoztam át az egészet újra. Sok minden befolyásolt, sok dolgot figyeltem az értékelésnél, de amit én fontosnak tartok, azokat megugrotta. Ez a sorozat, ill. a King lett volna a nyitóakkord ahhoz, hogy angolul ismerkedjek az írónővel és a munkásságával, de a magyar változat megelőzött. Persze amint ezen értékelés utolsó betűjére felkerül az ékezet, már rég beszereztem a következő részt, a Tyrant-et, de ez nem azt jelenti, hogy a magyart nem olvasom el, ha megjelenik. Fordításra ügyelni - ha allergiás vagyok valamire, az a fordítás - megválogatni a kiadott könyveket, és menni fog ez. Remek könyv kívül - belül egyaránt, bátran ajánlom azoknak, akik valami érdekes olvasmányt keresnek, kiszakadnának a hétköznapokból, vagy csak az unikornisukról akarnak leszállni. Ezzel sikerülni fog, mert a King minden, csak nem vattacukros álom. Sötét, kemény, mocskos, kegyetlen, és nagyon dögös. Nem tudom, milyen a következő rész, mindenesetre a 4,4-es átlag elég biztató. Különben tudtátok, hogy az írónőnek most jelenik meg új sorozata, Perversion trilogy néven, és három könyvet tartalmaz? Gondolkodtam, bevállaljam-e, de hát egyszer élünk. :)) 

Mindent összevetve így döntöttem:


A recenziós példányt és a lehetőséget
 nagyon szépen köszönöm a Könymolyképzőnek! 

5 megjegyzés:

  1. Hűha...ez...nagyon...brutál...őszintén, amikor rátaláltam az első bejegyzésedre, nem gondoltam volna, hogy ilyeneket is bevállalsz. Azt meg méginkább nem, hogy már megint meggyőztél :D Pedig, lehet hogy rosszul értelmeztem, de a fülszöveg meg a kifejtésed alapján nekem úgy tűnik, mintha King kihasználná Doe helyzetét, illetve hogy ebből adódóan mentálisan is a béka segge alatt van, az ilyet meg nem bírom. A végén meg, mintha ebben az alapvetően agresszív és uralkodó természetű emberben is felsejlene egy csipetnyi gyengédség, mert végre 'megérte' előhívni valakiért. Lehet, hogy jelentek meg tonnaszámra még ilyen művek amíg én szatyorban voltam, vagy nem tudom, de mégsem tűnik 'elhasználtnak' a lélekrajz, és kíváncsi vagyok...csak lehet még egy gyomor kéne hozzá :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hé, nem is láttam, hogy ide írtál. :o Hát pedig...ez elvileg 18+, Dark, az én egyik főprofilom, úgyhogy ilyenekkel sokszor találkozhatsz, és még fogsz is találkozni nálam. :)) Pár hónapja szörnyen bántott, hogy olyat feltételeztek rólam, hogy mazochista vagyok, de amikor rájövök, hogy nekem ezek jobban tetszenek, mint eddig bármilyen könyvek, sőt, még az NA-nál is 100x erősebben a műfajban vagyok, az azért elmond valamit. Eddig is tudtam, hogy van ilyen oldalam, de az utóbbi időben kezd rajtam kitörni. Persze nem vagyok sorozatgyilkos, meg ilyenek, sőt, a valóságban én vagyok a béke szimbóluma, de ezek valamiért szörnyen vonzanak. :DDDD

      Van benne igazság, eleinte King tényleg csak bosszút akart állni a kis stikliért, amit Doe elkövetett - és a kiscsaj a helyzete miatt amúgy is padlón volt - de az nagyon hamar átfordult másba, a vége felé meg már az történik, amit említettél, szóval elég jól megláttad. ;) Hát figyelj, óriásgyomor nem kell hozzá. :D Vannak benne részletek, amiket ép ésszel nehezen lehet felfogni, de nagyon hamar beszippant az egész, érdemes elolvasni. :))

      Törlés
    2. (én mindenhol ott vagyok, bibibí :D) Tudom, azóta körbeszaglásztam a terepet, szóval most már nem lep meg :D hát, ha mazo vagy, nem te leszel az aki bánt valakit. Ezért vonz, és ez nem is baj, azért vannak ilyen könyvek ;)

      Igen, igen, és nagyon fel fog cseszni, de muszáj egyszer elolvasnom, kíváncsivá tettél. Volt már, hogy egy könyv miatt, ami eleinte nem is tűnt durvának, majdnem elhánytam magam, szóval azóta óvatosabb vagyok :D

      Törlés
    3. Na már csak egy kérdésem van: nem emlékszel, melyik volt ez a könyv? Kíváncsi lennék. :'DD

      Törlés
    4. Bernard Minier - Durva egy történet.
      Tényleg. Nem. Tűnt. Annyira. Durvának.
      A feléig bírtam, de addig sem tudom hogyan. De már az is haladás, végtére is, a főszereplő már az első néhány fejezet valamelyikében elhányta magát. Upsz, spoiler :D gyomor kell hozzá, az szent.

      Törlés