2018. augusztus 2.

# 2018 # All Your Perfects

Colleen Hoover: All Your Perfects

Kép forrása - bookaliciousbabes.com/2018/07/17/review-all-your-perfects-by-colleen-hoover/

The #1 New York Times bestselling author of It Ends with Us—whose writing is “emotionally wrenching and utterly original” (Sarah Shepard, New York Times bestselling author of the Pretty Little Liars series)—delivers a tour de force novel about a troubled marriage and the one old forgotten promise that might be able to save it.

Quinn and Graham’s perfect love is threatened by their imperfect marriage. The memories, mistakes, and secrets that they have built up over the years are now tearing them apart. The one thing that could save them might also be the very thing that pushes their marriage beyond the point of repair. All Your Perfects is a profound novel about a damaged couple whose potential future hinges on promises made in the past. This is a heartbreaking page-turner that asks: Can a resounding love with a perfect beginning survive a lifetime between two imperfect people?
 
 

A New York Times bestseller írónője, Colleen Hoover fájdalmas, és átütő új történetében egy félresiklott házasságról, és egy régen eltemetett ígéretről ír, ami megmentheti azt. Quinn & Graham tökéletes szerelmét beárnyékolja a tökéletlen házasságuk. Minden emlék, minden hiba, minden titok, amit az évek alatt felgyülemlett, most kitörni készül - ezzel pedig szétszakítja az addig is ingatag lábakon álló házasságukat, kettejüket pedig elválasztja. Az egyetlen dolog, ami mindent megmenthet, talán egyben az is, ami a házasságukat széttépi.  

Az All Your Perfects új, mély érzésekkel teli novella két sérült, törött emberről, akiknek a jövője csak attól függ, milyen ígéreteket tettek a múltban. Vajon egy ünnepelt, csodálatos szerelem ígéretes kezdéssel túlél egy egész életet - két törött emberrel a középpontban?


308 oldal
Kiadó: Atria 
Megjelent: 2018. július 17.
Goodreads arány: 4,55 / 5,00

HEA: ✓
Csavar: ✘
Cliffhanger: ✘
Váltott szemszög: 
Morális kérdések: ✓
Olvasható-e önállóan: ✓
Főszereplők: Quinn Dianne Whitley & Graham
 
  Hey, girl, you’re looking mighty fine, feels like I’m breathing Iodine
    Your smile gets all up in my head, feel so heavy, like I’m dragging Lead
      Your skin is smooth, it looks so sleek, it’s like someone dipped you in Zinc
     Kissing you would never get old, marry me girl, I’ll flank you in Gold

   Komolyan egy csodálatos, rímes versbe szedte a lánykérést, amiben kémiai elemeket használt?!? Esküszöm, ez a nő még most is tud meglepetéseket okozni. (Fun fact: az Iodine Jód, a Lead Ólom, a Zinc Cinket jelent, a Gold pedig Arany.) Colleen Hoovertől megszokhattuk már, hogy mindig előáll valamivel, amitől leesik az ember álla, és nem történt máshogy ezúttal sem. Eleinte motoszkált bennem, hogy túl vagyunk a zárószámon, és amiket eddig csinált, azoknál már nem lehet jobb - de higgyétek el, erre az All Your Perfects teljesen rácáfolt. Kevés az olyan alkotó, aki ha akarja, még azt is elhiteti velünk, hogy a Föld lapos, vagy hogy a klímaváltozás kamu. Egy bűvész legnagyobb ereje mindig abban rejlik, hogy bár a marka üres, ő ennek ellenére képes elhitetni a világgal, hogy valójában rejteget valamit benne. Szerettem volna négy és felet adni, mert volt benne néhány jelenet, amik csak azoknak nem tűnnek fel, akik gyengénlátók, és amikbe ha jobban belegondolok, tudnék félcsillagokat vonogatni - de egy bizonyos ponttól ez már nem nagyon érdekelt, főleg annak fényében, hogy sok más rész köztük a vers, meg a vége felé a levél, ami miatt most nincs könnyem mindenért kárpótolt. Nincs benne gyerekes, éretlen viselkedés, nem kamaszokról és a nem létező problémáikról, slam poetry-ről írt, vagy a barátnéjával működött közre, hanem valami mást csinált. Valamit, ami az érzelmeket annyira a csúcsig tolta, hogy arra nem sokan képesek CoHo-n kívül.

   Elöljáróban annyit, hogy az All Your Perfects szívbemarkoló, érett, kiforrott sztori két emberről, akik a lehető legrosszabbkor találkoztak, szerelmesek lettek egymásba, majd összeházasodtak, és az addig emlegetett legfeljebb ötös nehézségi kategória átment kb. 12-esbe - mert még egy házasság sem garancia semmire. Főleg nem Quinn és Graham esetében, akiket törés hozott össze, ráadásul eleve bennük is volt törés. Így ami összetartotta a házasságukat, az mindössze a szentlélek, és a szerelem volt. Ha egy házasság eleve ingatag módon, törésekkel kezdődik, nem kell sok idő, míg előjön a felgyülemlett feszültség, bánat, tévedések sorozata, amikor épp azt nem tudjuk megadni a másiknak, amit szeretne, ráadásul töröttek is vagyunk. Ilyenkor felmerül a kérdés, fejezzük be végleg, vagy tegyünk band - aidet a sebre, és próbáljuk meg összeforrasztani valahogy? Begyógyul az még egyáltalán, főleg ha az egyik fél akkora baklövést követ el, amiből aligha lesz visszaút? Szóval akadtak kérdések, amiket senkinek nem kívánok, hogy az életben egyszer is át kelljen gondolnia őket. Quinn és Graham is eleve töréssel ment bele a házasságba - de ami a zavar nagy részét adta, azt beszélgetéssel, terapeuta segítségével bőven meg lehetett volna oldani. (Ezért gyulladt fel a körte a fejem fölött kicsit lejjebb.) Rendben, elismerem, iszonyúan fájdalmas, amikor egy házasságnak nincs "eredménye", sőt, jóformán emiatt megy gallyra az egész - de könyörgöm, beszéljük meg a dolgokat még az elején, és mindent tisztázva vágjunk bele, ne közel 7 év (!) után kelljen már észbe kapni, hogy hoppá. Egy ponton Graham-et is seggbe rúgtam volna - őt azért, mert képes volt azt tenni, amit, és nem tudott megülni, Quinn-t meg azért, mert lényegében ő kergette bele a pasit abba, amit elkövetett. Bár vitatkozhatnánk, hogy kinek mi volt a hibája - nem mindig tudunk a dolgokba beleavatkozni. Apropó, morális kérdések. Emlékeztek a Helló, Hamupipőkére, a Hopeless-re, vagy Katja Millay-től a Nyugalom Tengerére? Ezeknek a végén tesznek fel kérdéseket, amiket érdemes átgondolni a történettel, a karakterekkel, stb. kapcsolatban mint egy önellenőrző lista, hogy mennyire láttuk át az egészet és ennek a végén is vannak ilyenek. Amikor a családsegítőnél válófélben levő pároknak kellett segítő foglalkozást tartani, ugyanazt tettük fel, és ugyanazt alkalmaztuk, mint ami a könyvben kérdésként szerepel - szóval a déja vu mellett a villanykörte is felgyulladt a fejem fölött. A kérdés a 11. számú volt, ha valakit érdekel: "What role did the box play in Quinn and Graham’s relationship? Do you think all couples should go through a similar exercise?" - azaz milyen szerepet játszott a doboz Graham & Quinn kapcsolatában? Mit gondolsz, minden párnak kellene hasonló? 

   Kicsit úgy éreztem magam, mint anno a Without Merit-nél, ami már az első oldalon túllépett az NA címkén, sokkal érettebb, kidolgozottabb volt - ugyanakkor jóval szokatlanabb, mint az addigiak. Az olvasónak kell pár oldal, míg hozzászokik, hogy nagyon durván életszagú történetben lesz része, és akkor az még mindennek csak a kezdete. Utána következik az érzelmi hullámvasút, hogy mindent a realitásra alapoznak, nincsenek a levegőben lógó erotikus jelenetek, nincs szerencsétlenkedés, felesleges dráma, hiszti és időhúzás. Sokan úgy hiszik, ezektől lesz NA az NA - érdekes módon az AYP is ez a műfaj, mégis ég és föld a különbség eközött, és sok hasonló koncepción alapuló sztori közt. Van benne valami...megfoghatatlan? Érződik, hogy szívvel készült? Nem tudom. Én csak le vagyok nyűgözve. Ismét, és most nem csak a rajongó beszél belőlem. Elsősorban arra helyezték a hangsúlyt, hogy a történet a valóság talaján maradjon, és olyan dolgokkal foglalkozzon, ami - Isten segítsen, hogy senki, főleg egy házaspár ne kerüljön olyan helyzetbe mint Quinn & Graham, és ne kelljen bizonyos dolgok miatt a váláson filózni két embernek, akik eleve a sors kegyelméből jöttek össze, ergo nekik egymás volt a végzetük - akármikor, akárkikkel megtörténhet. Igazából ami miatt még azt mondom, hogy az AYP más, mint a Without Merit, vagy bármelyik CoHo könyv, az a felépítése - ugyanis két szálon fut. Mindkettőt Quinn meséli, de egyik a múltban fut, a másik a jelenben. Előbbi a főszereplők múltját meséli el, hogy találkoztak, milyen események sodorták őket egymás útjába, és mi történik, egészen addig, míg eljön a szakadás, és a házasságuk meginog. A másik szál a jelenben azt tárja az olvasó elé, mi történik a szakadás után, amikor mind a két fél eltávolodik egymástól. Nekem ez a fajta megoldás elég nagy sunyiságnak tűnt - hiszen az első és a második fejezet közt történt valami, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni: hogy ezek ketten összeházasodtak, és évek teltek el a két fejezet között. Ez lett abból a szörnyű első találkozásból. A cselekményben fontos szerepet játszik még a fent említett fadoboz, erre tessenek figyelni. 

kép forrása - feedingmyaddictionbookreviews.com/wp-content/uploads/sites/137/2018/04/allyourperfectsteaser.jpg

   Nagyvonalakban felvázoltam, miről szól a könyv, illetve mire lehet számítani, már csak annyit tennék hozzá, hogy itt nincsenek óriási csavarok, meghökkentő részletek, minden úgy megy, ahogy annak rendje és módja szerint mennie kell - de ez nem von le cseppet sem az értékéből. Értékes, a műfajban kiemelkedő könyv mély mondanivalóval, hihető karakterek hihető problémáival. Bár volt rész, amikor tényleg megdobáltam volna krumplival CoHo-t pont azért, amit a karaktereivel csinált, alapjáraton azok minden mondata, megmozdulása olyan volt, mintha a valóságból szedték volna azokat. Mondjuk azt nem említette, hogy a saját életéből vett néhány dolgot, ahogy általában szokta. Ha kedvenc jelenetet kell mondanom, akkor azt választanám, amikor Graham előadta Quinn-nek a monológját a Föld 4,5 milliárd évéről, hogy az embernek kb. hány éve van létjogosultsága, hogy mennyire jelentéktelenek vagyunk a Föld szempontjából, meg hogy ennyi idő alatt túl sok fontos dolog történt ahhoz, hogy Isten és a sors ráérjen foglalkozni vele, és az ő problémáival. Mégis ez az egyetlen magyarázat arra, hogy ketten ugyanazon a bolygón élnek, ugyanabba a fajba tartoznak, ugyanabban a században, ugyanabban az országban, államban, városban élnek, és ugyanakkor, ugyanabban a percben ott álltak mindketten megszégyenülve az első találkozáskor - tehát a véletleneket ő nem tudja elhinni. Én se, de mindegy is. Ha nekem egy férfi monológot ad elő hasonló dolgokról, szemrebbenés nélkül hozzámegyek. :)) Néha egyébként nem értettem ezt a hisztériát azzal kapcsolatban, amiben Quinn & Graham voltak - de ez főleg azért volt, mert az én nézeteim (egyenlőre) ellentétesek az övéikkel, és köszöntem szépen, boldogulok azok nélkül is, amiért ezek ketten a végén már szinte ölni is képesek lettek volna. Egyszer majdnem ráordítottam az olvasóra, hogy "b*meg, adok nektek egy teknőst, sőt, kettőt, csak fejezzétek már be a hisztizést..."  

Mi tagadás, pont a két szálon futó cselekmény tette nehézzé a könyv megértését - a nyelvezettel nem volt különösebb probléma. Még szerencse, hogy kb. 5 napja a Disgrace-ben megtanultam, mint jelent a "Façade", úgyhogy nem pislogtam, mint a sült hal. Akadtak benne szlenges kifejezések, amikhez nekünk, magyaroknak kb. annyi közünk van, mint a dobostortának a ritmusérzékhez - ilyen a fülszövegben pl. a "beyond the point of repair" kifejezés. Még most is ideges vagyok, nem fordítottam-e félre. Igen, érződik, hogy CoHo vérbeli amerikai nőszemély, mert a szóhasználatától néha a szemem kettéállt. De csak néha. :)) Ám ha ez még nem elég, biztos sok olyan olvasó lesz, akinek igenis meg kell néznie a szótárban, mit jelent pár szó - mert a legfontosabb, kb. 3 szó orvosi kifejezés, és ezek felett nem lehet elsiklani, a cselekmény értelmezéséhez kellenek. HEA van a könyv végén, nem kell azon izgulni, hogy esetleg nem minden derül ki ebben a részben. Kicsit hosszúnak éreztem a levelet a végén, szerintem bőven el lehetett volna intézni feleennyiben is - de ha CoHo így gondolta, nem vitatkozom. Így is jól megbőgetett, a fene vigye el. Beszélnem kellene a könyv hibáiról is, de őszintén...nem érzek kellő affinitást, hogy ezzel traktáljak bárkit is. Ami az én szememet szúrta, az Graham baklövése volt, de Quinn persze megbocsájtott neki, még ha eleinte tette is magát, hogy ő aztán nem, soha, onnantól kezdve finito. Végül is hogy nézne már ki, ha CoHo regényében a két főszereplő útjai végleg elválnának...megdobálnák krumplival. Bár nagyrészt Quinn "hibája" volt, hogy a pasi azt tette, amit. Graham meg egy marha volt, na. SPOILER KÖV. Még a fiatal kecskék is nyalnak sót - na de házasságban?!? Ha megtudom, olyan szépen repül, hogy öröm lesz nézni. Jó, én is hibás vagyok, törött vagyok, ráadásul még a szex is csak arra kell, így persze hogy az állítólagos férjem másfelé kacsintgat. De ez még nem elég indok. SPOILER VÉGE. 

   Ha nem lett volna a CoHo-ra jellemző, néha szarkasztikus humor, a többi miatt - megbőgetett a végén, és olyan érzelmi hullámvasútra ültetett fel, amiről még most sem tudok leszállni - akkor is megadtam volna a maximálisat. Bár néha voltak kétségeim, egyszer pont a fent említett dolog miatt, Graham-el kapcsolatban. Igen, elismerem, néha kicsit csúszott, de az alig volt észrevehető. Vannak, akik szörnyen lehúzták ezt a könyvet, piszlicsáré indokokkal alátámasztva, akadt ember, aki azt sérelmezte, hogy már megint olyan, törött főszereplők vonulnak végig a könyvön, akiknek életük a drámázás, és CoHo nem tud ettől eltekinteni - de könyörgöm, ő ebben már számtalanszor bizonyított, és most is megcsinálta. Aki tudja magáról, hogy nem szereti a vég nélküli "így szeretlek úgy szeretlek, vakuljak meg, úgy szeretlek" típusú könyveket, mint amilyeneket CoHo is ír, annak adok egy óriási, lifehack tanácsot: ne kezdjen bele. A többieknek meg annyit: go ahead, azaz csak bátran. Én is utáltam az első pillanattól fogva, tegyetek így ti is - ha létezik olyan utálat, mint amit én éltem át az AYP-vel, akkor ezután csak ezt fogom keresni. Gyűlöltem, hiszen kegyetlenül megszorongatott érzelmileg, ugyanakkor valahogy felszabadított, néha pedig az őrületbe kergetett. "If you’re looking for a book to give you all the feels, one that shows the good, bad, and ugly side of marriage and life, but one that will leave you hopeful and believing in true love, pick this book up." - Vagyis ha olyan könyvet keresel, ami egyszerre zúdítja a nyakadba az összes érzelmet, a jót, a rosszat, és a csúnyát, ha látni szeretnéd egy házasság és az élet különböző oldalait, hiszel a reményben és az igaz szerelemben, akkor ez a könyv neked való. Ez egy olyan utazás, amiről te se akarsz lemaradni.  
 
És akkor a végén egy rövid versike, amit az egyik Goodreads felhasználó írt és címzett, egyenesen CoHo-nak (így gondolom én is...) 

"It made me smile,
It made me laugh, and even cry.
It made me want to hug Colleen,
Then stab her in the fucking eye.

I immediately rooted for Graham and Quinn,
While feeling all of their excruciating pain.
It was devastating, gut wrenching, and beautiful,
And it drove me absolutely insane.

I wanted to throw my kindle at the wall,
And at the same time cradle it in my arms all night.
Yet despite the rollercoaster of emotions,
It will stay with me forever because it was written just right." (...)
 

2 megjegyzés:

  1. "Végül is hogy nézne már ki, ha CoHo regényében a két főszereplő útjai végleg elválnának...megdobálnák krumplival." :D
    Jesszus, Ev, hogy tehetted megint ezt velem...lehet, egyelőre megfogadom a lifehack tanácsodat, de nem sokáig. Pedig, tényleg nem bírom az ilyen jellegű szerzeményeket. De te meg mindenre rászedsz. Azért vigyázz magadra, nehogy véletlenül eltalálja egy krumpli az ablakodat :D mert máris manipulálhatónak érzem magam, valahányszor belekezdek az értékelésidbe, és azt gondolom magamban, "Hogy mertél megint áttörni a mentális védelmi rendszeremen?"
    Csak nehogy betanulja valaki azt a monológot a kedvedért :D elég merész aki azt a versikét írta, de aranyos tőle. És persze lehet, hogy Colleen folyamatosan ugyanarra az alapra építi fel a történeteit, de ha még mindig van hozzá új ötlet, miért ne? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mentalista vagyok, minden védelmi rendszeren áttörök. :'DDD (Na jó, az utóbbi napokban Szemfényvesztők mániás lettem.)Ahány embert eddig rászedtem az értékeléseimmel, szerintem jogosan dobálhatnának meg krumplival - és most jössz te, az új palimadár, akit "megmentalizálhatok." Jó kis munka. :'DD

      Figyelj, CoHo kedvelte a versikét, szóval vette a lapot. Nem egy sótlan, haragos nőszemély. :'DD Tőlem horrort is írhat, azt is elolvasom. Olyan ötletei vannak sokszor, amik önálló könyvért ordítanak, és sokszor ugyanarra a sémára épülnek, de ő az, akinek nem szabad abbahagyni ezt, szerintem.

      Törlés