2018. augusztus 10.

# 2018 # Angol

Harper Sloan: Perfectly Imperfect


Mirror, mirror...who's the fairest of them all?

I still cringe when I hear that line. A fairy tale that had girls pretending they were the fairest, the most beautiful, and the most entitled. A fairy tale most couldn't grow out of turned my haunted childhood memories into a living nightmare. Girls who grew up believing that pile of garbage became the meanest of all 'mean girls.' 

And those mean girls were right – it was a line meant for all the beautiful people in the world – and I knew the answer would never be me. The women with long legs, flat stomachs, and perfect chests. The type of women Kane Masters gravitated toward. Well, that's definitely not Willow Tate. No. That will never be me. Because I'm completely imperfect. And...I hate myself. I have no idea what Kane could possibly see in someone like me when he could have them.



"Tükröm tükröm mondd meg nékem, ki a legszebb a vidéken?" 

Még most is hánynom kell, ha meghallom ezt a mondatot. Ez egy tündérmese, amitől a lányok azt hiszik, ők a legkedvesebbek, legszebbek. Egy tündérmese, amiből a legtöbbjük kinő - ám én nem, mert az én gyerekkoromat élő borzalommá változtatta. Azok az átlagos lányok, akik felnőnek, azt hiszik, ez a sor lesz a legjelentősebb számukra. És igazuk van - ez az a sor, ami csak a gyönyörű embereknek jelent valamit. És én pontosan tudtam, hogy erre a válasz nem én vagyok, hanem a nők hosszú lábakkal, lapos hassal, tökéletes mellkassal. Azok a nők, akiknek az irányába Kane Masters is fordulna. Igen, ez a nőtípus határozottan nem Willow Tate. Soha nem is lesz. 

Mert én egy tökéletes tökéletlenség vagyok. És...gyűlölöm magam. 
Ötletem sincs, mit láthat Kane egy olyanban, mint én, amikor őket is megkaphatná.


409 oldal
Kiadta: CreateSpace 
Goodreads arány: 4,06 / 5,00
Megjelent: 2015. november 17.

HEA: ✓
Csavar: ✓
Cliffhanger: ✘
Váltott szemszög:
Morális kérdések: ✓
Olvasható-e önállóan: ✓
Főszereplők: Willow Elizabeth Tate || Kane Masters
Besorolás: Romantikus, New Adult, Erotikus 

  

Weboldala || Twitter || Goodreads
Könyvei

Unexpected Fate (Hope Town #1)
Axel (Corps Security #1)
Lost Rider (Coming Home #1)
Jaded Hearts (Loaded Replay #1)
Unconscious Hearts (Hearts of Vegas #1) 
Perfectly Imperfect


  There’s nothing wrong with a man who enjoys a good romance book. (...) The best way to learn what a woman wants is to pick up some of the smut they love to read so much. Written by a woman, it might as well be a road map to instant pleasure.

   Értitek, ennek a rémesen nyálas, és egyben okádnivalóan cukros történetnek a főszereplője romantikus könyveket olvas, mert meg akarja tudni, mire vágynak a nők az életben (meg az ágyban), és hogy lehet őket hozzájuttatni az instant gyönyörhöz. Mennyország ez, isten bizony. Csak nem nekem, hanem a kb. 5 évvel ezelőtti énemnek fent az unikornison. Ha valaki magyarázatot keres arra, miért váltottam a romantikus NA után dark-ra, erotikusra, és pszichothrillerre, akkor a Perfectly Imperfect a tökéletes példázat. Nem sokszor érzek úgy ahogy, de befejeztem, majd megfordult a fejemben, hogy szerzek egy neutralizálót, és kipucolom a teljes memóriámat, ugyanis ez a könyv...tökéletes minta arra, hogy szúrjunk el valamit úgy, hogy az mindenkinek a becsületére váljon. Egy dolog, hogy a végén a fülemen folyt ki a vattacukor - végül is éveken keresztül hasonlókat választottam, és imádtam őket. De másik dolog, ha egy komoly, és sokakat érintő témát nem sikerül úgy lehozni, hogy üssön, csoda legyen, érdekes legyen. Úgy a könyv feléig szörnyen örült a fejem, hiszen egyrészt Ed Sheeran mégis ki a fene kezdi Ed Sheeran dallal a könyvét?! másrészt Hamupipőke, gonosz nővér, mostohaapa, szőke herceg - szóval első blikkre ez egy remek chick lit, humorral, mély mondanivalóval. Csak aztán valami félresiklott, úgyhogy Hamupipőke végül elment a búsba. Nem azt mondom, hogy nem tetszett, mert hazudnék - viszont sok volt benne a hiba, ráadásul rátett a néhol elég összecsapott felhang is. Ne tessék félreérteni, most sem fogok egyest adni, mert a morális kérdések miatt sokat ér a könyv, az utóbbi időben semmin nem szórakoztam annyit, mint ezen, ráadásul kicsit hiányzott a cukros, undorítóan nyálas NA - de nem lesz maximális, pont azon hibák miatt, amiket odafigyeléssel bőven ki lehetett volna küszöbölni.

   Kénytelen voltam az első mondatnál megállapítani, hogy ez a könyv nem túl megerőltető, nem lesznek benne durva fordulatok, hatalmas csavarok - de nem is feltétlen van mindig rájuk szükség, ráadásul hatalmas könnyedséget jelentett T.L. Smith után, hogy nem kellett sokat gondolkodnom. Az első mondatból sőt, a fülszövegből rájöttem, hogy a központi téma önmagunk elfogadása: "minden nő szép, csak magukat látják rondának, ne foglalkozzunk azzal hogy mit mondanak, ha van önbizalmunk, az látszani fog, az élet a komfortzónán túl kezdődik," ismerjük a menetrendet. A központi téma a főhősnőben, Willow-ban manifesztálódik, aki egy törésnek köszönhetően kicsit (?) elhagyta magát, elkezdett hízni, most pedig bele sem mer a tükörbe nézni, gyűlöli magát. Ráadásul erre rátesznek még a kedves rokonok, a mostohaapja, a nővére, meg Willow exférje, aki a történet kezdetén Willow nővérével van együtt. Ezek hárman egyetlen dolog miatt gyűlölik a lányt - mégpedig amiatt a bizonyos dolog miatt, ami a múltban történt. Pedig azért nem feltétlen ő a hibás, de bűnbak mindig kell, ugyebár. Aztán amikor Willow már ott tartana, hogy kész, ennyi, felbukkan a szőke herceg, az ünnepelt filmsztár, Kane Masters, és azonnal meglátja Willow-ban a szépséget, a tökéletességet - konkrétan le sem tudna a csajról szállni, ha a csaj nem rejtőzködne állandóan mindenki elől. Szóval a könyv nagyobb részben arról szól, hogyan sikerül, vagy lehet-e egyáltalán egy önbizalomhiányos, szürke egérből kemény, dögös amazont csinálni, milyen áron, és ha igen, ki erre a legalkalmasabb. Talán már sejtitek, ez a könyv olyan, mint a Jamaica Lane - hajaz egymásra az alap, a karakterek felépítése, és úgy a könyv feléig néhány szituáció is. Ja, és az erotikus jelenetek legalább olyan tüzesek, ha nem jobban. Bár azt nem szeretem, ha tessék - lássék módon vannak ezek megírva, és itt nem egyszer éreztem ilyet, mégis, a főszereplők közti kémiát szépen elkapta az írónő.

   Nagyon érdekes a könyv szerkezeti felépítése, mert elvileg váltott szemszögű - csakhogy az első, kb 150 oldalon Kane mindössze annyit csinált, hogy tükröt tartott Willow elé - magyarul pontosan ugyanazt mesélte el mint a lány, csak az ő szemszögéből. Nagyon vártam, hogy legyen valami ehhez hasonló, mert szörnyen érdekelt, mi járt Kane fejében, amikor a füle hallatára konkrétan azt kívánták Willow-nak, bárcsak ő lenne halott, nem az, akiről szó volt, és hasonlók - nem kellett csalódnom, mert megkaptam, amit akartam. Ahogy az elején is említettem, nagy csavarokra, óriási drámákra nem kell számítani, és a lezárás is HEA, azaz mindenki él boldogan, míg meg nem hal. Bevallom, nekem jobban tetszett volna egy függővég, hogy kicsit feldobja az egészet, mert ahogy most visszaolvasom, olyan, mintha az írónő minél hamarabb le akarta volna zárni az egészet. Nem volt magyarázat, nem volt függővég, semmi, mindenki ment szépen a dolgára, odabiggyesztették hogy "The End", az olvasó meg azt kezdett vele, amit akart. Ez a könyv lényegében semmi másról nem szól, csak egy szörnyen önbizalomhiányos, a saját csapdájában vergődő nő, és egy ünnepelt filmsztár egymásra találásáról, utóbbi hogy segített előbbinek kilábalni a válságból, megtanította neki, hogy legyen bambanőből bombanő - néha pedig közbeavatkozott egy eltévedt (ex)barátnő, egy iszákos bratyó, vagy egy félelmetesen undok, szörnyeteg mostohanővér - de ezek szerintem pusztán arra kellettek, hogy az oldalak valamivel ki legyenek töltve. Na jó, utóbbi nem feltétlen, mert ezeknél a jeleneteknél lehet látni igazán, mit okoz egy két keresetlen szó, a gyűlölet, az utálkozás. Ezeket a részeket nagyon értékeltem, ha mást nem is. Nyelvezetileg nem volt túlságosan megterhelő - egy kezemen meg tudom számolni, hány szónak nem ismertem a jelentését, és szerencsére a cselekmény szempontjából a hiányos szavak sem voltak életbevágóak. Úgyhogy ha valaki könnyen érthetőt keres, ezt bátran ajánlom neki. Csak senki bele ne fulladjon a cukorba és a drámába.

   A könyv cselekménye nagyjából két félre osztható: az első részben vannak a könnyedebb sorok tudjátok, a karakterek ismerkedős fázisa, tele humorral és erotikával a második részben pedig nehezebb, gondolkodtatóbb vonalat mutat fel- és talán ez az az éles váltás, ami miatt úgy érezheti magát az olvasó, ahogy most én: hiányérzetem van, és bevallom, jobban tetszett volna, ha az első fél szálai mennek tovább a másodikban. Ugyanis az első rész remekül sikerült, a második viszont nem. Az első rész, mint egy pillangó, szabad, könnyed, energikus, és "hot as hell", ahogy ezt hívják. Talán mondanom se kell, hogy az én kedvenc részem a talajrészeg Willow üzenete volt, amit félreküldött, egyenesen Kane-nek. Az meg nem fapofával olvasta, hanem visszaírt, nem is akárhogy... A második fél viszont töménytelen, felesleges dráma. Oldalak mentek el arra, míg a karakterek rájöttek, hogy akkor most ők nem tudnak egymás nélkül élni, feleslegesnek éreztem a "szakítós" részt, és az a dolog se volt túl meggyőző, amivel elvileg a két karakternek szembe kellett néznie. Vártam, hogy kihozzon belőlem valamit, de elmaradt, ahogy a megfelelő lezárás is. Ami viszont pozitívum, az a könyv mögöttes tartalma, mert a vattacukros réteg mögött olyan kérdések húzódnak, amik ma már sajnos majdnem minden nőt érintenek. Egytől egyig gyönyörűek vagyunk, csak elképesztő módon azokat a magukat éheztető, photoshoppal készülő piszkafákat tekintjük viszonyítási alapnak, akik a kifutón vonulnak. Így persze hogy romlik az összkép, és csúnyának látjuk magunkat. Önbizalom, hölgyeim. Higgyék el, tényleg meglátszik. Érdekes, hogy egy férfi jobban tudja ezeket, mint egy nő, és azonnal átlát a szitán - ahogy Kane is. A könyv címe "Perfectly Imperfect", azaz "Tökéletes Tökéletlenség", és ez össze is foglalja az egészet. Lehet, hogy amit mi saját magunkban gyűlölünk, pont abba szeret bele más. Szóval elfogadás, megbékélés azzal amivel megáldottak bennünket, önbizalom, és mindjárt szebb lesz az élet. A verbális zaklatás meg...Willow nagyon tökös, kemény csaj, csak az elején szörnyen fél még önmagától is - így persze nehéz bárkivel is szembeszállni. De aztán jön Kane Masters, aki nem hagyja annyiban, és megtanítja Willow-t pár dologra. 😌

   Amit még nagyon értékeltem a könyvben, az a karakterek felépítése volt - ugyanis úgy építették fel őket, hogy kicsit mind magunkra ismerjünk bennük. Willow a félénk, visszahúzódó, önbizalom hiányos, bujkáló, szerencsétlen szürke egér, akinek egyetlen problémája van, és arról sem tehet. Ellene tehet, persze, csak egyedül nem feltétlen sikerül - főleg a kedves rokonokkal körülvéve, akik verbálisan zaklatták olyan szinten, hogy örültem, nem az öngyilkosságáról kell olvasnom. De ha nem is lesz valaki öngyilkos, attól még magát hibáztatja, még többet eszik, és még jobban hízik. Szóval minél gyorsabban ki kell kerülni ebből a körből, szakemberrel vagy anélkül, mert szörnyű vége lehet. Kane eleinte csak az önbizalom növeléshez kellett, a segítségével pedig Willow mindjárt másképp kezdett magára nézni, és kiráncigálta a gödörből, ami minden férfinak kutyakötelessége lenne - ha nem is akárkivel szemben, de legalább akkor, amikor egy nőt atrocitás ér. Csak ezek ketten közben még egymásba is beleestek. Meglepő, igaz? És az meglepő, hogy az én kedvenc karakterem Kane volt? Rendben, ebben a történetben minden karakter klisés, sőt, az egész sztori akkora kliséhalmaz, mint egy ház, olyan bizonyossággal előre lehet jelezni az első lapon, hogy mi lesz az utolsón, hogy azt minden jósnak és kuruzslónak tanítani kellene, ráadásul ahogy körülnéztem, nem csak nekem volt Hamupipőke feelingem - ennek ellenére mégis volt benne valami érdekes, valami felemelő. Az üzenetről vitatkozhatnánk, de nagyjából annyi, hogy "próbáljunk meg minél teljesebb életet élni, önmagunkat tisztelni és elfogadni mert gyönyörűek vagyunk - kevésbé legyen fontos a stria, a narancsbőr, az a pici úszógumi, mert annak a férfinak, aki szerelmes lesz belénk, nem ez lesz a legfontosabb, hanem az összkép. És persze mindegyikőnknek kell egy szexi Kane. :)) "


Kivételesen nem ajánlom ezt a könyvet mindenkinek - egyrészt nem mindenki szereti a töménytelen drámával tűzdelt cukros New Adultot, másrészt a cselekmény lassú, érzelmes, olyanoknak való, akik maguk is szeretnek ábrándozni, álmodozni, és ráérnek bizonyos oldalak fölött órákig töprengeni. Ha valaki kalandot, nagy fordulatokat, csavarokat keres, lépjen tovább, mert ez nem az ő könyve. Négy csillagot adok, mert bár iszonyúan jól szórakoztam, és szerencsére repültek az oldalak, valami mégis hiányzott. Talán a lezárás, talán elszoktam a drámázástól, vagy a könyv második fele nem lett olyan jó, mint vártam, nem tudom. Egy biztos, ha utóbbin még kicsit dolgoznak, biztosan feljebb viszem a csillagozást, mert az első fél iszonyú jó volt - ha ezt a humoros, érzéki vonalat viszi tovább a második fél, igenis megér négyfelet, sőt, megkockáztatom az ötöt is. Így viszont marad a négy, az elgondolkodtató kérdések, a témaválasztás, a borító, és a karakterek ellenére is. Sorry, Kane.


Kedvcsináló teaser képek



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése