2018. augusztus 12.

# 2018 # Értékelés

Penelope Ward: Gentleman Nine


Growing up, the three of us were friends. He was the nerd. I was the playboy. She was the beauty. Deep down, I only ever wanted her. I kept it inside because Rory and I made a pact that our friend, Amber, was off-limits. He lied. I went off to college, and he got the girl. Amber never knew how I felt. 

Through it all and across the miles, she and I casually stayed in touch. When my job sent me to Boston for a three-month contract position, Amber let me stay in her spare room. Still reeling from her breakup, she’d sworn off men. One night, I opened her computer to find the shock of my life. She’d hesitantly contacted a male escort company. Afraid to date and get her heart broken again, she was looking for sex with no strings. Every emotion imaginable ran through me: protectiveness, jealousy—curiosity. Amber had chosen Gentleman Number Nine and sent him a message. She opened up to him, confessing, among other things, her physical attraction to her friend—me. But she considered me off-limits—and she thought I was a manwhore. (Ironic, considering the circumstances.) Eventually, she set up a date to meet Gentleman Nine at a hotel. When she showed up several nights later to meet him, she was stunned to see me standing there—with an offer I hoped she wouldn’t refuse.



Barátok voltunk. Ő a különc, én a playboy, a lány pedig a szépség. Mélyen legbelül mindig is őt akartam - de mélyen eltemettem az érzést, mert Rory és én megegyeztünk: Amber-be egyikőnk sem lehet szerelmes. Hazudott. Elmentem az egyetemre, ő pedig megkapta a lányt. Amber soha nem tudta meg, mit érzek. Évekig együtt voltak - mielőtt Rory összetörte Amber szívét. Mi azonban a mérföldek ellenére is kapcsolatban maradtunk egymással. 

Amikor Bostonba kellett mennem, Amber megengedte, hogy nála húzzam meg magam - aztán egy éjszaka sokkot kaptam. Amber kötöttségek nélküli szexet akart, én pedig védelmező voltam, féltékeny...és kíváncsi. Végül megbeszélt egy randit a kilences számú úriemberrel -  és amikor találkozott vele, megdöbbent attól, amivel szembetalálta magát - és persze az ajánlattal is. A kilences számú úriember pedig remélte, hogy nem fogja visszautasítani.


326 oldal
Goodreads arány: 4,01 / 5,00
Megjelent: 2018. február 19. 
Kiadta: Penelope Ward Books, Inc.
 
HEA: ✓
Csavar:
Cliffhanger: ✘
Váltott szemszög:
Morális kérdések:
Olvasható-e önállóan: ✓
Főszereplők: Amber Walton || Channing Lord || Rory Calhoun
Besorolás: Romantikus, New Adult, Erotikus 

 

Weboldala
 Twitter || Goodreads

Könyvei 
  

Stepbrother Dearest (Goodreads arány: 4,13)
Dear Bridget, I Want You (Goodreads arány: 4,16)
Drunk Dial (Goodreads arány: 3,88)
Sins of Sevin (Goodreads arány: 3,99)
Neighbor Dearest (Goodreads arány: 4,21)
Jake Undone (Goodreads arány: 4,14)
Rebel Heir (Goodreads arány: 4,13)
Love Online (Goodreads arány: 4,15)
RoomHate (Goodreads arány: 4,05)

  If you never venture out of your bubble of safety, you’ll never realize it’s not the color of the grass that matters but how fucking good it tastes to smoke it.
 
   Elég érdekes helyzet forgott fenn, mialatt olvastam a könyvet. Ránéztem pár csillagozásra, és 500 emberből kb. 450 vont le fél csillagot, de csakis annyit. Feltűnő volt, de nem tudtam, mi lehet az oka. Főleg annak tekintetében, hogy majdnem legurultam a székről, néhány résznél pedig pusztultam a röhögéstől, és ez ment majdnem végig. Biztos voltam benne, hogy ez a könyv most hatalmas nagy X - ám minden megvilágosodott, amikor befejeztem a könyvet, és átláttam az egészet. Holtbiztos, hogy ugyanazokat a dolgokat érzem hibának, mint a többiek, pedig nem olvastam értékelést. Ez a könyv kizárólag hangyasz*rnyi hibákon és logikai buktatókon csúszott el, egyébként iszonyatosan jó, "hot as hell", egyszerű, mégis humoros volt, és a 20. oldal tájékán elsodort magával. Biztos, hogy le akarom vonni? *Bociszemek* Elöljáróban annyit, hogy aki már olvasott az írónőtől, az néhány apróságtól eltekintve most is ugyanarra számíthat. Lesznek "deja vu" részek és lesznek teljesen újak, és amit biztosan állítok, hogy magával húzza azt, aki belekezd. Nem csalódtam Penelope-ban.

   Alapjáraton nem kedvelem a szerelmi háromszögeket, a Gentlemen Nine pedig előbbinek az ékes példája, mégis megfogott az első pillanattól. Humoros volt, közben pedig egyáltalán nem erőltetett - és ha van valami, ami bejön, akkor az a humor, és az erőltetettségektől mentes, laza szerkezetű könyv. Mit is szoktak az ilyenekre mondani angolul? Hot, swoony romance, that will make your toes curl. :)) Sok alkotó próbálkozik ezzel a témával, amiből se újat, se eredetit nem lehet már kihozni, Penelope-nak mégis sikerült. Szerelmi háromszög, értitek? Mikor szerettem én ennyire valamit, ami olyan távol esik a komfortzónámtól, mint Makó Jeruzsálemtől? Ne válaszoljatok. Ennek a könyvnek rém egyszerű, könnyen érthető cselekménye, nyelvezete van - legfeljebb a szereplők kavarása miatt lehet nehezebb, de ha valaki figyel, nem fog kelleni felsőfokú nyelvvizsga a megértéshez. Adott három emberke, Amber, Channing, és Rory, a "the three musketeers", ahogy ők hívták magukat, hiszen még fiatalon örök barátságot fogadtak, és szövetséget kötöttek. Csakhogy közülük ketten férfiak, egy pedig nő, szóval borítékolható, mi fog történni, ha ezek hárman felnőnek, és ezt jól tudják ők is. Rory és Channing szövetséget kötnek, hogy Amber tabu - ám Channing elmegy az egyetemre, Rory pedig szépen felrúgja a szövetséget, és viszi a nőt. Közben történik valami nagyon fontos, amiért Amber és Rory szakítanak, innen indul a történet is. Előbbinek romokban a (szexuális) élete, meg úgy mindene, utóbbi meg csak szellemként létezik: ott van, de mindig említés szintjén. Közben pedig Channing is rejteget pár érdekes dolgot, csak Amber ezekről soha nem tudott... 

    Higgyétek el, nem maga az alapszituáció tetszett - hiszen a szerelmi háromszög lerágott csont - hanem a kivitelezés. Sok jelenetet úgy alkotott meg Penelope, hogy az, akkor pont odaillő legyen, az olvasó pusztuljon a röhögéstől, közben pedig észre se vegye, hogy száguldanak a lapok. Most mondjam, melyik volt a kedvenc jelenetem? Amikor kiborultak Amber újonnan vásárolt fehérneműi - és egy rózsaszín tanga, aminek később még jelentése lesz - egyenesen Channing orra elé, amikor Amber a hűtőnél állt, ez a szerencsétlen meglátta a melleit, onnantól kezdve pedig képtelen volt bármi értelmeset kinyögni és álló farokkal ment vissza a szobába, Channing első találkozása Milo-val, a Matt Bomer-es rész sajnáltam, hogy nem hozták fel még Channing Tatumot is vagy amikor Channing gondolatait olvastam a levelezős résznél. Szóval igen, összefoglalva sokkal jobban szórakoztam ezen, mint bármilyen NA-n az utóbbi kb. 3 évben, és ez azért elismerésre méltó. Ráadásul nem titkolom azt sem, hogy a műfajban azok a kedvenceim, amikben a karakterek között már az első lapon lehet érezni a szikrát, egyfajta macska - egér játék az egész, és ebből a szempontból a Gentleman Nine egy 10-es skálán 10000. Kiakadt az érzékiségmérőm. Vi Keeland is azt mondta, hogy "Amber és Channing a legforróbb páros, akiket eddig látott" - nem vitatkozom. Szerencsére nem volt baj a mellékszereplőkkel se, Milo-t nagyon megszerettem, hiába volt ott csak azért hogy kitöltse a tátongó részeket, Rory meg...őszintén szólva nem számítottam erre. Azt hittem, (meg)csaló a drága, vagy hasonló. Érdekes lett volna, ha Amber még beengedi a házába, és azt teszi, amit tett úgy, hogy a pasi konkrétan megcsalta. Nem csalta meg, csak...egy sültbolond volt.

A pasi neve Lucas Garcez...nekem meg elfolyt a létező összes nyálam. Ő oda - vissza Channing, higgyétek el. :))  

   Most nézzük, miért hezitálok négyfél, ill. öt között. Néha úgy éreztem, Penelope elfelejtette, hogy Amber és Channing között az van, ami, és olyan mondatokat írt, amik ennek pont az ellenkezőjét sugallták. Channing néha beközölte, hogy legjobb volt a szex Emily-vel (a volt csajával...) miközben elvileg szerelmes volt Amber-be. Ráadásul egy mondatnál azt hittem, belenyúlok a könyvbe és megcsapom, péklapáttal. Hogy szex közben engem az exemre emlékeztessen a pasim, és azt mondja, "szólj, köszönjem meg Rory-nak, hogy szakított veled" - hát kösz. Penelope egyszerűen csak nem figyelt, és nem küszöbölte ki ezeket a hibákat. Ráadásul egyik lapról a másikra változtak a karakterek közötti érzelmek, mintha Penelope maga se tudná, most akkor mi is van hát. Az egyik lapon évek óta először látták egymást, a másik lapon minden előzmény nélkül meg már szerelemről volt szó. Közlöm, ha valaki szerint szex = szerelem, akkor ott fontolóra kell venni pár dolgot. Ha nincs az az erős, állatias vonzalom, ami a sorokból sugárzik, kétség nélkül levonok egy teljes csillagot. De mindennek a tetejébe itt is úgy éreztem, mint a Perfectly Imperfect-nél: megvoltak a kötelező körök, minden elrendeződött, mehetünk a dolgunkra, még HEA is van, azaz mindenki él boldogan, amíg meg nem hal, ennek ellenére mégis hiányérzetem maradt. Szerencsére Penelopé nem követte el azt a hibát, hogy a könyv felétől mélyrepülésbe vitte a saját könyvét, de higgyétek el, lehet érezni, hogy a második fél picit gyengébb, mint az első, és ugyanúgy sorra pontosan megmondom, hol a választóvonal, mint anno a Jake Undone, a Stepbrother Dearest, vagy a Neighbor Dearest esetében. És valaki szóljon neki, hogy ne tegye mégegyszer ugyanazt a könyvébe, mert egyrészt kiszámítható, másrészt az agyvizem felforr tőle. Ez így emészthető? Nagyszerű, mert én is csak fél csillagot terveztem levonni, de ismétlem, szörnyen fáj a szívem miatta, mert ha a hibákat nem nézem, akkor egy remek, humoros, és dögös NA-ról van szó, amit semmiképp nem érdemes kihagyni. 
 
   Kiszámítható? Naná, hiszen a szerelmi háromszöges sztorik általában ugyanabba az irányba mennek, és ugyanazt a vonalat követik - nincs ez másképp ebben az esetben sem. Tehát nagy meglepetésekkel senki ne számoljon. Eredeti? Nem feltétlenül. Sok rész emlékeztetheti az olvasót Penelope többi könyvére, ennek ellenére mégis tudott a "lerágott csont" témába újdonságot, színt vinni, és ezt nagyon értékelem. Meg persze a humort, ami egyáltalán nem volt erőltetett vagy kínos. Érzéki? Nos, én annyit mondok, annyira még soha nem égett a fejem, mint amikor ebben sor került az ágyjelenetre, részben mert macska - egér játék volt előtte kb. 100 oldalon, másrészt a karakterek úgy egymáshoz passzoltak, hogy alig vártam, mikor lökik végre őket bele egymás karjába. Előzmények amúgy is voltak, ami miatt Amber és Channing hamar egymás irányába kezdtek fordulni, de ahogy ez megtörtént, ahogy ezeket leírták, azt nehezen tudom máshoz hasonlítani. Óriási tehetsége van az írónőnek. "She always delivers the same, but different.  Stories that have the same amount of feeling, the same level of emotion, the same incredible characters, but different each time." - Vagyis mindig ugyanazt hozza, mégis mást. Néhány sztoriban ugyanolyan érzelmek, karakterek vannak, mégis mindig különbözőek. Gyorsan, egy délután alatt kivégezhető cucc, de néha nincs többre szükség. Nagyon, de nagyon megszerettem, a szarvashibák ellenére is.

   Ahogy korábban említettem, minden szálat elvágnak, mindenki él boldogan, amíg meg nem hal, illetve hatalmas, egetverő csavarokra sem kell számítani - Penelope elsősorban nem ezekről a kunsztokról ismert, hanem inkább mindennek az érzelmi oldalát hangsúlyozza ki, és ebből a Gentlemen Nine se szenved hiányt. Akad itt (mű)dráma, könnyek, féltékenykedés, "hot and swoony" szex, szerelmi háromszög, minden, amit csak el tudtok képzelni. A szemszög már egy kicsit érdekesebb, mert Amber & Channing szemszögét is ugyanúgy megkapja az olvasó, viszont egy ponton közbeavatkozik Rory, elmeséli, miért szakított Amberrel, mi volt a háttere az egésznek - majd be (vagy inkább vissza) sétál Amber & Channing életébe, és jó nagy cirkuszt rendez. Egyébként utóbbi azért lett a kedvenc karakterem, mert a sokszor otromba húzásai ellenére nem akart mást, csak Ambert védeni a kezdetektől fogva, ha már mást nem sikerült...vagy legalábbis annak indult. Morális kérdéseket nem nagyon pakolt a könyvbe Penelope, kivéve persze a ha "milyen ára van az újrakezdésnek" nem számít ennek. Aztán muszáj még megemlítenem, hogy a cselekményben nem feltétlen vannak csak irracionális, lehetetlen dolgok, hanem igenis, Penelope igyekezett komoly dolgokat is belepakolni - ilyen volt pl. Milo, a kissrác, vagy Channing rokonának a betegsége. Nem fejtegették ezeket komoly szinten, nem is volt erre szükség, de érezhetően jelen volt, és ha van még valami, amit értékelek, akkor ez az. Az eddigiek alapján számoltam azzal, hogy esetleg hasonló jelenetek, karakterek, és 'csavarok' lesznek - de még ha sokszor így is volt, a humor, a kémia, és a karakterek mindenre feltették a pontot. Állítom, hogy amit eddig Penelope-tól olvastam, azok közül toronymagasan ez visz mindent. A borítóért pedig külön pluszpont, mert nem sok hasonlót látok, ami ennyire megfogja a szememet, és...nem sok hasonlót látok, ami ennyire megfogja a szememet. :)) 

 
Mindent összefoglalva voltak részek, amiket sokkal jobban is meg lehetett volna írni - ötletem sincs, mi járhatott Penelope fejében, amikor ilyen böhöm hibákat hagyott a könyvben, de...egy ponton túl már nem érdekel, mekkora hibák vannak valamiben. Nem azért élek, hogy nagyítóval kutassak utánuk és felrójam őket, hanem azért, hogy dicsérjem, ami tetszett. Kellett ez már nekem, mint kenyér az éhezőnek. Bátran ajánlom a műfaj kedvelőinek, és azoknak, akik korábban már olvastak az írónőtől - nekik külön felüdülés lesz, amikor lecsüccsennek a limonádé mellé kezükben a Kindle-el. De nem bánnám azt sem, ha a Neighbor Dearest után ez lenne a soron következő kiadott Penelope Ward könyv, már csak a magyar olvasók miatt is. Van aki jobban csinálja, mások kevésbé jól, de tény, hogy az írónőt nem lehet kikerülni, hiszen egy kiemelkedő színfolt a műfajban, és ezt rendre be is bizonyítja. Tessenek a Gentlemen Nine-t elolvasni, én azt mondom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése