2018. augusztus 7.

# kérdés # ma is tanultam valamit

Szösszenetek: 30 elgondolkodtató kérdés, amire nehezen tudunk válaszolni


Nemsokára emberek mennek a Marsra, közel az idő, amikor feltaláljuk a rák ellenszerét, amikor a házaink nélkülünk is bőven feltalálják magukat, kezet foghatunk egy robottal, lehetőségünk lesz örökké élni - mindent, amit eddig legfeljebb csak álmainkban tudtunk elképzelni, az hamarosan valósággá válhat. De mielőtt nagyra törő terveket készítünk az álmokból, nem árt néhány olyan kérdésen is elgondolkodni, amik látszólag egyszerűek, ám ha rákérdezünk, be kell vallanunk, hogy valójában gőzünk sincs róluk. Ezek nagyon egyszerű, szinte mindennapi kérdések, mégis alig van valaki, aki megállna, és elgondolkodna rajtuk - pedig érdemes. A mai szösszenetekben olyan kérdéseket hozok nektek, amik látszólag pofonegyszerűek, de le merném fogadni, hogy senki - még te sem, ott a gép előtt - nem tudja rá a választ. Vagy ha igen, azt is csak körvonalakban. Megpróbálok én is magyarázkodni, megkeresni az értelmes választ, és higgyétek el, bizony sokáig gondolkodtam néhányon, sőt, nem is tudnám a választ, ha nem kíváncsiskodnék állandóan. :)) Lássuk!

Mik az álmok, és honnan jönnek?
 Egyáltalán, van valami értelmük? 


"Higgy az álmaidban, kövesd az álmaidat, álmodj nagyot, ne álmodd az életed hanem éld az álmaidat, merj nagyot álmodni, A dream is a wish your heart makes, You may say I'm a dreamer, but I'm not the only one", stb. - stb. Csupa hasznos és megszívlelendő idézet Oravecz Coelho-tól, nem igaz? Na jó, az utolsó kettő nem. De érzitek a kérdés súlyát? Ma már nincs ember, aki ne ezek szerint élne, és mindenki azt szeretné megvalósítani, amiről álmodik. Mikor lett ekkora jelentősége valaminek, ami előtt nem csak mi, de a tudomány is értetlenül áll? Egyáltalán mi valójában az álom? Ha tudományos szempontból nézzük a kérdést, akkor az álom képek, gondolatok, hangok és érzelmek összessége, amik az agyon futnak át alvás közben. Sokan szeretnék azt hinni, hogy ez az alig 1,5 kg tömegű nyálkás gombóc legalább ilyenkor pihen, de nem. Az álmok részben az agy kivetülései - ugyanis utóbbi szűri, feldolgozza az aznapi információkat, így raktárba kerülnek a felesleges (?) dolgok, de nem törlődnek végleg. Tudjátok, mint amikor nem akartok egy fájlt kitörölni, hanem elteszitek valahová, így nincs szem előtt. De attól még ott van, és sokszor pont a legrosszabbkor kerül elő. :)) Más elmélet szerint az álom azt vetíti ki, amivel a tudat nem akar foglalkozni, vagy amire tudat alatt vágyunk, egyfajta lenyomat. Ha engem kérdeztek, az álom nem evilági dolog, egy átjáró köztünk, ill. egy megfoghatatlan világ közt, és mindig érdemes felírni, mit álmodtunk, mert nagyon gyakran ott a válasz a kérdésekre. Nem érdemes semmilyen (rém)álomtól megijedni, még a legbetegebb, legidiótábbaktól se, mert mindennek szimbolikus jelentése van, és ha szánunk rá időt, megnézhetjük, mivel kapcsolatban akartak nekünk üzenni. Jó buli, higgyétek el. :)) 

Miért van az, hogy olyan arcokat, formákat látunk olyan tárgyakban, pl. felhőkben, amik nyilvánvalóan nincsenek ott? Honnan származik ez?   


Ha azt hitte valaki, ez csak vele szokott megtörténni, és ez valami újkeletű marhaság, nagyon téved. Valójában évezredekkel, sőt, több tízezer évvel ezelőtt alakult ki az emberben, tudományos neve pedig pareidolia. Carl Sagan állt elő eddig az egyetlen épkézláb magyarázattal, miszerint az ember születésétől arra van kódolva, hogy felismerje az arcokat, és meg tudja különböztetni egyiket a másiktól, akár nagy távolságból is - csakhogy ilyenkor lehetséges a képek véletlenszerű értelmezése, vagy a fény - árnyék jelenléte, ami megzavarja az embert. Végül is a szemben szabad a legkevésbé bízni. :)) Jó, de hova vezethető vissza? Tetszenek tudni, a kőbaltás ősember, mindenki közös elődje olyan állatokkal élt együtt, amik az ő húsára fenték a fogukat, és ha az ősember nem vette észre idejekorán hogy most rá vadásznak, akkor ő lett a grillparti főszereplője. Nagyon fontos volt, hogy előbb észrevegye annak a medvének, tigrisnek, oroszlánnak, farkasnak, stb. a pofáját, mint hogy az állat vegye észre őt, ezért elkezdett mindenben arcokat látni, jobb félni mint megijedni alapon. Ha nem volt arc, csak úgy látta, örülhetett a fejének, ha meg volt, hamarabb elhúzhatta a csíkot. Évezredek teltek el, de van, ami sosem változik.

Miért van az ABC abban a sorrendben, ahogy ismerjük? 
Miért nem mondjuk "BCA" a kezdő sorrend?  
 

Valaki rájött közben? Senki? Szomorú. De akkor elárulom, rengeteg nyelvben - csak nem a magyarban, mi különcök vagyunk - az ABC neve "Alphabet", ez pedig nagyon régre vezethető vissza. Amiben a tudósok biztosak, hogy a megalkotása az ie. 15. és ie. 19. század közé tehető, tehát kb. 3500 - 4000 éves történetről van szó. Kezdték az ókori egyiptomban, majd átvették az ókori görögök, ez ment a latinba, amíg végül nem jutott az angolokhoz is. Minden nyelv ugyanazt az "ABC" sémát követi, és ebben nagy szerepet játszott a görög ábécé is, hiszen az övéké "alfa, béta, gamma, delta, epsilon"  betűkkel kezdődik, és a betűk írásmódja is azonos. (Pl. a = α, b = β)
Ezeket pedig ma már nem (csak) a betűknél használjuk, tudjuk jól. A magyar abc pedig 40 db latin betűből áll. :)) A billentyűzeten "ABC" felosztás helyett azért van "QWERTY", mert az első írógépeken még előbbibe rendezték a betűket, a gyakran használt betűk egymás mellett voltak, így összeragadtak, lelassult a gépelési sebesség. A cserével távol pakolták őket egymástól, így lett az ABC-ből QWERTY. És gyorsabb lett a sebesség. 

Miért öregszünk meg?
Lehetséges ezt a folyamatot megállítani?


A második kérdésre a válasz: egyenlőre nem, bár sokan vannak, akik próbálkoznak vele - inkább kevesebb, mint több sikerrel. Talán pár száz éven belül már lesznek olyan csodaszerek, tabletták, amik megállítják, vagy legalábbis évtizedekre késleltetik az öregedést, de ma még egyenlőre el kell fogadni a nyilvánvalót. A tudományos válasz itt kézenfogható (lenne), hiszen tény, hogy a testben levő sejtek nem élnek örökké, ahogy az ember sem. Évtizedekig meg tudják magukat újítani, de úgy 40 - 50 év körül ez leáll. A tudománytalan magyarázat pedig az, hogyha senki nem öregedne, hanem mindenki örökké élne egy bizonyos ponttól, mondjuk mostantól, akkor innentől kezdve egyre többen, és még többen lennénk. Születünk, felnövünk, de nem öregszünk, és nem halunk meg? Ájáj. Szóval ez csak...az evolúció. Tudjátok, amikor közbeavatkozik, vagy megelőz egy katasztrófát.

Mi a zene, és miért élvezzük ennyire?



"A zene az értelmes zaj. - Már amikor. - Minden hang, amely megszólal, lehet zene. Ha fölöttem az emeleten Beethoven V. szimfóniáját kezdik el játszani, amikor dolgozom, más zenével foglalkozom, tehát csöndre vágyom, akkor számomra ez a Beethoven-muzsika éppoly mértékben zaj, mint amilyen mértékben nem zaj egy utcai kalapács, ha azt, mint hangot kezdem el figyelni." Megvolt a tudományos magyarázat, de kutya legyek, ha ezt akárki is megértette rajtam kívül. A zene a hangok tudatosan elrendezett folyamata, kifejezési forma, olyan hangkombinációk összessége, ami a hangulatot is képes befolyásolni. Évezredek óta nélkülözhetetlen az ember számára, az ókorban elmefrissítésre használták. A Zsoltárok könyve szerint Isten a dicséretekben lakozott, hozzá pedig csak énekkel, örömmel lehetett szólni. Így a zene egy felsőbbrendű dolog maradt az ember számára, akkor is, ha manapság már több köze van a zenének az autotune-hoz, és az Anakondákhoz, mint az igazi jelentéshez. Az élvezet pedig...minden, ami örömet okoz, azt az ember szívesen fogadja be, hozzászokik, aztán jön az érzés, amikor már képtelen nélküle létezni. Mint a szex, kábé. 


Miért huhognak a szellemek?

 
Minden angol anyanyelvű gyerek tudja, hogy a szellemek azt mondják: boo!, vagyis magyarul ejtve bú, vagy épp hú. De miért pont azt adták a szellemek szájába, hogy , nem mondjuk , vagy bármilyen más értelmetlen szót? Bonyolult a válasz, de nagyon érdekes. A "b" betű zöngés zárhang - mondjátok ki, ugye hogy van egyfajta parancsoló feelingje? - így az ezzel kezdődő szó nem meglepő módon félelmet kelthet az emberben. Az "ú" betűt pedig más magánhangzóknál könnyebb hangosan kimondani. Ha a kettőt összerakjuk, mindenki fut félelmében. :)) Az ódon angol kollégájával szemben a magyar szellem visszafogottabb, ő inkább azt mondja, . A ban is megvan a boo hangosan huhogtatható magánhangzója, de a robbanékony b helyett h-t kapott a szó, ami kevésbé alkalmas a hirtelen halálra ijesztésre, cserébe valamivel titokzatosabb, kísértetiesebb hangzású. Feltűnő viszont, hogy a magyar szellem a huhogó hangon osztozik a bagollyal – az angol változattal is, ott a bagoly azt mondja, hoo, esetleg whoo. Nem is biztos, hogy véletlen egybeesésről van szó, hiszen ahogy láttuk, a szellemhang lényege, hogy félelmetes legyen. Márpedig mi lehet félelmetesebb, mint a sötétség madara, az éjszaka csendjét az árnyak takarásából a huhogásával megtörő bagoly, a halál, az éjszaka, a sötétség hírnöke?

Miért sírunk?



Jó persze, azért, mert szomorúak/boldogok/meghatódottak/csalódottak vagyunk, vagy csak mert por ment a szemünkbe. Na de miért kezd el ilyenkor sós váladék csorogni belőle? Egyszerűen azért, mert a nagy mennyiségű, túltermelt váladék nem tud hova menni a csatornarendszerből, és elindul az egyetlen lehetséges irányba: lefelé. A sírás lehet nonverbális segélykérés a környezetünkben lévőktől, de evolúciós szerepe is lehet: a sírás jelzi a gyengeséget és kiszolgáltatottságot egy esetleges támadónak, így megelőzi, szükségtelenné teszi magát a támadást.
 
Miért van szükségünk alvásra?


Fogalmunk sincs. Se nekem, se a tudósoknak. Csak azt tudjuk, hogy alvás nélkül maximum 3 - 4 napig bírjuk egyhuzamban. :)) Az lenne a legkézenfekvőbb, hogy regenerálódásra, pihenésre kell, és az agy ilyenkor dolgozza fel az aznapi információkat. Csakhogy az agy sem ébren, sem alvás közben nem pihen, épp ellenkezőleg. Tehát biztosan nem neki kell ez a cucc. Sőt, nem kell az izmoknak, meg a többinek sem, mivel ezek ugyanúgy ébrenlétkor is tudnak újulni. Az alvás valószínűleg a jó közérzettel, a mentális és érzelmi állapottal van összefüggésben, és ez már azért kézenfoghatóbb magyarázat. Végül is, nagyon tudok harapni ha 5 óra alvás után felébresztenek. 

 
Egyedül vagyunk?


Ahányszor feltették nekem ezt, vagy csak találkoztam a kérdéssel, és kaptam volna egy százast, az összegyűlt pénzből már vígan nyaralhatnék Hawaii-on. Hogy mi vagyunk-e az egyetlen értelmes lények MUHAHA az univerzumban, az ma már szinte általános téma, mindenki szeretné megtudni, van-e élet, élnek-e hozzánk hasonlóak odakint, és mi lesz, ha egyszer ránk találnak. Egyrészt: a tudósok tévednek, amikor azt mondják, senki nincs odakint, mert az élet gyakran nem az, aminek mi értelmezzük. Gondoljunk a medveállatkákra, amik radioaktív hőforrásokban (!), homokdűnékben, mocsarakban, extrém helyeken élnek, köszönik szépen, jól elvannak, és még levegő se kell nekik az élethez. Itt, a Földön. Akkor mégis mit képzelünk? Biztos, hogy csak hozzánk hasonló élet létezik odakint? Másrészt az embernek évtizedekbe telt, mire egyáltalán a Hold felszínére lépett, és még legalább 150 év, mire a zászlót kitűzheti a Marson. Pedig ezek a "szomszédok". Biztos hogy van odakint valaki, bolond aki tagadja - csak a mi "technológiánkkal" nem fogjuk soha felfedezni. Legfeljebb ha ők szeretnének egy közös szelfit, és úgy döntenek, hogy most akkor ismerkedjünk meg velük. Íme egy nagyszerű videó arról, valójában mekkorák is vagyunk, és mekkora az univerzum, érdemes belenézni. Harmadrészt, az univerzumban az idő sem olyan, mint itt. A napnak 8 percbe telik, míg a fényét eljuttatja hozzánk, tehát ha felnéznénk a napba, akkor 8 perccel azelőtti állapotot látnánk. Ugyanezen az elven alapul az egész. Ha mi most, ebben a pillanatban észrevennénk, hogy igen, van egy értelmes faj odakint, meg úgy egyáltalán, az az állapot lényegében annyival ezelőtti, mint amennyi időbe telt, míg idért. Tehát: értelmes faj, felfedezés = siker? Nem feltétlenül. Lehet, hogy az a faj évmilliókkal azelőtt kihalt, ma már nem is létezik. Mi az évmilliókkal azelőtti állapotot fogjuk látni, mert annyi időbe telt, míg eljutott hozzánk. Érdekes dolgok ezek, nemdebár?

Miért ásítozunk? 

 

"Mert álmosak vagyunk." - Jöhetne a tízmilliót érő válasz. Ezzel csak az a baj, hogy általánosságban akkor is ásítozunk, ha éppen felkeltünk, illetve a legváratlanabb, legidiótább szituációkban is. Szóval biztosítok mindenkit, nem (feltétlen) az álmossághoz van köze. Sok elmélet szerint az oxigénhiánytól ásítunk, de ennek ellentmond, hogy már a baba is ásítozik az anyaméhben, pedig nem szájon át lélegzik. Amikor nagy a megterhelés, és kezd túlpörögni a "processzor", a nagyra tátott száj és a mély levegővétel hidegebb levegőt áramoltat be. Ebből következik, hogy miért ásítunk gyakrabban télen: ilyenkor a levegő általában hidegebb, mint az emberi testhőmérséklet, ezért hatékonyan lehet vele lehűteni a testet. Evolúciós szempontból az ásítás csordaösztön, tehát ha valaki ásít, azzal jelzi a csorda többi tagjának, hogy a nyugalmi idő elérkezett. Másfelől az ásítás ösztönreakció, egy jel, amit a csorda egyik tagja használ a többiek ébren tartására, ezzel jelzi, hogy kevésbé éber, nem tud figyelni, és ilyenkor mindenki a csorda többi tagjának kell jobban koncentrálni. Egy azonban biztos: senki nem tudja, mi szükség van valójában erre a cselekvésre. 

Miért írják oda minden film végére, hogy a történet és a szereplők csak kitaláltak? 

      
"A film cselekménye kitalált történeten alapul. A történet szereplői kitalált alakok, mindennemű egyezésük a valósággal csupán a véletlen műve." - Ismerős, ugye? De mire fel kell ezt ilyen szép szabályosan odapöccinteni, holott a néző tisztában van a dolgokkal? Nos, ha hiszitek, ha nem, ennek az eredete egészen Raszputyin-ig vezethető vissza. Igen, ez az a Raszputyin, aki olyan szépen elhitette a Romanovokkal, Alexandrával és Miklóssal, hogy meg tudja gyógyítani a cárevics, Alekszej vérzékenységét, hogy a végén tényleg mindenki benyalta a mesét. Nem meglepő, hogy merényletet követtek el ellene, és meg is ölték, de...1916. december 16-án Feliksz Juszupov herceg palotájába hívta és ciánnal mérgezett süteményt adott neki. Mivel ettől nem halt meg azonnal, rálőtt Raszputyinra. A szerzetes azonban túlélte ezt is, kivánszorgott az udvarra, ott botokkal verték meg, majd a folyóba vetették. A boncoláskor vizet találtak tüdejében, vagyis valószínűleg életben volt vízbe dobásakor. A cár száműzte Juszupovot és családját, és ezzel valószínűleg az életüket mentette meg: őket nem ölték meg a nemsokkal később kitört forradalomban. Tizenhat évvel később az amerikai MGM készített egy filmet Rasputin and the Empress címmel, amely a fenti eseményekről szólt. Az akkor már Párizsban élő Juszupov rágalomnak tartotta a filmet, azzal érvelt, hogy a közönség felismerheti őt, mint a filmbeli gyilkost. Nem is tévedett nagyot, a New York Times kritikájában is utal arra, hogy róla mintázták Csegodjev herceg alakját. 

Az MGM egyik szakértője még a forgatás alatt jelezte a stúdiónak, hogy Juszupov emiatt perelhet, de a stúdió nemcsak hogy nem vette figyelembe a figyelmeztetést, de ki is rúgta a szakértőt. Az MGM elégedett volt a történettel, elég drámainak tartotta az erőszakos jelenetet, nem érdekelte, hogy valójában ez nem történt meg. Juszupov beperelte a stúdiót, és a bíróság 125 ezer dollárt ítélt meg neki. Akkoriban ez óriási összeg volt. Az MGM nem forgalmazhatta a filmet, az érintett jelenetet pedig ki kellett vágni a filmből. Az MGM legnagyobb hibája az volt, hogy a film elején azt írták ki, hogy "a szereplők egy része még életben van, a többi erőszakos halált halt". A bíróság szerint sokkal jobbak lettek volna az esélyeik a perben, ha nem azt állítják, hogy a szereplők valós személyek, hanem pont az ellenezőjét. És a stúdiók éppen ezt tették a következő évtizedekben.

Honnan ered az "Abrakadabra" kifejezés? 


Varázslók, bűvészek szokták ezzel elterelni a közönség figyelmét, nem igaz? És mit gondoltok, mire használták régebben, az ie. 2. század környékén? Hát gyógyításra, méghozzá egy bizonyos betegség kapcsán. A megfelelő használathoz egy pergamenre le kellett írni az Abrakadabra szót, majd fokozatosan elvenni a végéről egy betűt, míg végül az „a” betűig el nem ér, majd az egészet tölcsér alakban felrajzolni. Így: 

ABRAKADABRA 
ABRAKADABR
ABRAKADAB
ABRAKADA
ABRAKAD
ABRAKA
ABRAK
ABRA
ABR
A

A mágikus papiruszt aztán a nyak környékére kellett helyezni. Lehet, hogy kuruzsló volt a fickó, aki először alkalmazta ezt egy betegség kezelésére, azonban a szó megmaradt, és soha nem kopott ki a köztudatból. Néhány elmélet szerint a szó maga az abraxas mágikus kifejezésből eredhet, amely görög számokként összeadva 365-öt, azaz az év összes napját adja ki, de társítják még az "atya, fiú, szentlélek"-hez is, ami héberül "ab, ben, ruach hakodesh." Sőt, arámi nyelven "avra kedavra" néven ismerik, innen pedig egyenes az út az Avada Kedavrához. :)) Eredetileg a szó azt jelentette, "hagyd elpusztulni", - mármint a betegséget. 

Miért van az, hogy nem emlékszünk a tegnapi ebédre, arra viszont igen, mi történt velünk és hol voltunk pl. 2001. szeptember 11.-én? 

  
  Édesanyám megdöbbentett a múltkor. Arra nem emlékezett, mit főzött egy nappal azelőtt, vagy merre járt, arra viszont 100%-os bizonyossággal, mit csinált, és hol volt 2001. 09. 11.-én. De nem csak ő, hanem apa is. Miért? Egyszerűen mert az agy az a szerv, ami bármikor, és bárhol képes bohócot csinálni a gazdájából. Az előbbi dolgot "Flashbulb Memory"-nak, azaz "Vaku Emlékezet"-nek nevezzük, amikor az erős, meglepődést okozó, sokszor tragikus eseményeket úgy tárolja el a memória, mint egy fényképet, amibe minden részlet belesűrűsödik, a felidézés során pedig minden apró részletre emlékezünk. A pszichológia szerint az élénk emlékezés hátterében nem a hír ténye áll, hanem egy fényképhez hasonlóan annak a megélése vésődik bele az emlékezetünkbe.  

Mi történne, ha fúrnánk egy lyukat a földbe, és beleesnénk? 
Tényleg a másik oldalra érkeznénk meg? Mi van egyáltalán a lábunk alatt? 

  
Látta már valaki a Jégkorszak 3. részét, a Dínók Hajnalát? Nos, akármilyen jól is hangzik, hogy a talpunk alatt egy másik világ van, mamutokkal, idióta földilajhárral, meg egy kardfogú tigrissel, el kell szomorítanom mindenkit. Valóban van alattunk világ, csak nem olyan, mint képzelnénk. Először is, 12500 méternél mélyebben még soha, senki nem járt, a Kola - félszigeti fúrás 1962-ben 12200 méternél maradt félbe. Ha valaki figyelt földrajzon, tudhatja, hogy 300 méterenként kb. 1,5 fokot emelkedik a hőmérséklet, szóval előbbi mélységben kb. 180 fok van, a belső magban pedig már 6000 fok. Úgyhogy élet, legalábbis számunkra ismerős élet biztosan nincs. Leginkább nyersanyagok, kőolaj, szerves üledék, stb. Ha szeretnék eljutni a Föld átellenes pontjára – ami Magyarország esetében azt jelenti, hogy a Csendes-óceán déli részén kötnénk ki, Új-Zéland partjaitól 1000-1500 kilométerre –, ahhoz 20000 kilométert kell utaznunk légvonalban, föld fölött, repülővel. De ha nem a felszín fölött haladnánk, hanem alagutat fúrnánk a kiindulópont és a végállomás közé, 12700 kilométert kéne megtennünk. Ez eddig jól hangzik, minek a repülő, fúrjunk egy lyukat, aztán majd kikötünk valahol. A frászt.  Először is van egy nehézségi gyorsulásnak nevezett jelenség, ami 9,81 m / mp, tehát minden leejtett test ennyivel halad gyorsabban másodpercenként. Félúton lefelé a sebességünk elérné az óránkénti 24000 (!!!) km / mp-t, ez hússzor annyi, mint a hangsebesség. Aztán van még a gravitáció, ami csak addig érvényes, míg a talajon állunk - ahogy egyre közelebb vagyunk a maghoz, egyre erősebb a földkéreg és a köpeny grav. hatása. Súlytalanság kis hibával, lényegében, hiszen ekkora már annyira felgyorsultunk, hogy a súlytalanság sem képezne ellenállást. Szóval a súrlódás miatt porrá égünk, ha még élünk egyáltalán. Ideális körülmények között – vagyis ha nem lenne légellenállás, nem kenne szét minket az alagút falán a Coriolis-erő, nem égnénk el a légellenállástól, nem lenne 6000 fok a Föld magjában, és nem halnánk meg szívrohamban másfél perc zuhanás után – újabb 21 perccel azután, hogy elérjük a Föld magvát, kihuppannánk a Föld túloldalán, Új-Zéland keleti partjaitól 1000-1500 kilométerre. De ha nem lenne a túloldalon valaki, hogy érkezéskor elkapjon, visszaesnénk a lyukba, és harmonikus rezgőmozgással ingázhatnánk életünk végéig a Föld két átellenes pontja között. Szóval inkább a repülő. 

Miért nem romlik meg soha a méz? 


Valamikor biztosan megromlik, csak nem annyi idő alatt, mint az összes többi étel. Valójában a méz az egyetlen (a són kívül) ami kb. 5-6000 évet bír ki úgy, hogy bőven fogyasztható marad. De mi a titka ennek a csodaételnek? Nézzük először az összetételt, ami átlagosan 80% cukor, 17% víz, és 1% egyéb cucc. És nem, nem utóbbiban van a trükk, hanem az alacsony nedvességtartalomban. A méz higroszkópos anyag, azaz a környezetből és a levegőből is megköti a vizet pillanatok alatt - ami nem túl kellemes életfeltétel azoknak az élőlényeknek, akik a mézből akarják kiszipkázni a vizet. Gombák, baktériumok., stb. Aztán ott a savasság, ami meglepő lehet, mert ha van anyag, amiről nem gondolnánk hogy savas, az a méz. Pedig de, a Ph - értéke 3,5 és 4 között mozog. Ezt a savat, többek között a Glükóz - oxidázt a méhek pakolják bele, ami fertőtlenítő hatású szer. Szabad levegőn ne hagyjuk, és 5000 év múlva még nyammoghat rajta aki megtalálja. :)) 

Miért hűt jobban a forró tea, mint a hideg víz, vagy sör? 


Bizarr, ugye? Pedig a józan ész is azt diktálja, hogy a meleg fűt, a hideg meg hűt. Csakhogy az ember szervezete nem érti a fizikát, és sokszor épp ellenkezőleg működik, mint az várnánk. Ugyanis: a szervezet mindenre fel van készülve, szükség esetén ellenkormányoz. A szánkban található receptorok azonnal jeleznek az agyba, ha hőmérséklet ingadozást érzékelnek, hő esetén az agy ennek ellensúlyozására az izzadás fokozására ad parancsot - utóbbi pedig hűtőmechanizmus. Sőt, kicsit túl is tolja a cuccot, mert minél jobban izzadunk, annál jobban hűt, sokszor jobban, mint amennyire tényleg szükséges lenne. Ennek eredményeként a forró tea tényleg lehűt. 
 
Miért nincs egyetlen ország zászlóján se lila szín? 


Görgesd végig a wikipédián a zászlókat, fogadjunk, hogy igazam lesz.Összesen két zászló van, amelyeken egy-egy pici foltban ott a lila szín: Nicaraguáé, ahol egy apró szivárvány egyik sávjában van ott, és Dominikáé, ahol az ország címerállata, a császáramazon papagáj tollazata lila-zöld. Mindkét zászló jellegzetessége, hogy csak a 20. században vezették be őket. De a többi zászló, amiket a még bőven a 20. sz. előtt alkottak meg? Nem hinnétek el, de nagyon egyszerű magyarázata van. Szintetikus, olcsó festék csak a 19. sz. közepe óta létezik, azelőtt a lila színt a mai Libanon partjainál élő tengeri csigák házából vonták ki. Iszonyatosan drága volt a lila festék, egyetlen grammhoz (!) kb. 10000 csigát kellett felhasználni. A lila így a királyi előkelőség szinonimájává vált, Angliában I. Erzsébet az 1500-as években törvénybe iktatta, hogy csak a királyi udvar tagjai viselhetnek ilyet. A drága festék miatt egyetlen ország sem engedhette meg magának, hogy a zászlajába emelje a lila színt, irdatlan költségekbe verve ezzel saját magát. 1865-ban aztán egy angol kémikustanonc  egy kísérlet közben véletlenül felfedezte, hogyan lehet kátrányból olcsón és nagy mennyiségben előállítani lila festéket. A lila ruhák elterjedésének így már semmi nem szabott gátat, de az évszázados történelmi gyökerű nemzeti zászlóknak más késő volt, azok máig kihagyják az egykor méregdrága színt.

Miért vacog a fogunk, ha fázunk? 


Nem, ez nem puszta jelzés, hogy ideje melegebb helyre húzódni, sőt. A fogvacogtatással a szervezet elég komoly dolgot jelez, nevezetesen hogy kezdünk kihűlni, és ha rövidesen nem "olvadunk ki", hóember lesz belőlünk. Egyébként pedig az agy egyik részében, a hipotalamuszban van a hőszabályzó központ, ami először átrendezi a vérkeringést: összeszűkíti az ereket, csökkenti a véráramlást, majd következik a didergés és a fogvacogás, ami tudatosan irányított izomrángás. És hőt termel. Azonban ez csak átmenetileg oldja meg a problémákat. a a reszketés elkezd megszűnni, de még mindig fázunk, az annak a jele, hogy nagy baj van, a szervezet kimerítette a tartalékait, és feladta a harcot a kihűlés ellen. Ilyenkor kezdenek el zsibbadni, majd fájni a legjobban kihűlt testrészek, jellemzően a végtagok. Ez annak a jele, hogy a lelassult vérkeringés miatt oxigénhiány lép fel a szövetekben, és következik a sejthalál, vagyis a fagyási sérülések. 

Miért ráncosodik az ember ujja, ha sokáig tartja vízben?


Nekem elég hozzá 5 - 10 perc, képzeljétek. De hogy miért kezd el ráncosodni az ujjam attól, hogy vízben tartom, rejtély. A legelterjedtebb magyarázat, hogy a bőr felázik - de ez hülye indok, hiszen más testrészemen, ami a vízben van, nem leszek ráncos. Most jön az, hogy forduljunk az evolúcióhoz, right? A legújabb kutatások azt bizonyítják, hogy az ujjak ráncosodása idegi reakció, és azért következik be, hogy a víz alatti síkos tárgyakat könnyebb legyen megragadni, és a lábujjakkal meg tudjunk kapaszkodni a síkos felületen. A ráncosodást a vízre adott reakció következtében összehúzódó vérerek okozzák, és ugyanúgy megfigyelhető a csimpánzoknál, mint az embernél. 

Ki mondta először, hogy csíííz, és mióta mosolygunk a fotókon?

„Mondjátok, hogy csíííz” – halljuk (vagy épp mondjuk) sokszor egy-egy fénykép elkészítésekor, és bár sejtjük, hogy miért is kell azt mondanunk hogy "sajt", sokan nem tudják, honnan ered a szokás, és hogy egyáltalán mióta mosolyognak az emberek a fényképeken. A csíííz szó (eredetileg cheese) azért jó megoldás, mert a benne levő hangok kimondásakor természetes, a mosolygáshoz legközelebb álló arcunk van. Ilyen egyszerű. A második kérdésre már nehezebb válaszolni, de nem lehetetlen. Volt az emberiségnek egy ún. Viktoriánus korszaka, amikor a fényképezés még ünnepi dolog volt, és csak kevesen engedhették meg maguknak, hogy fotózkodjanak - így akit ez a megtiszteltetés ért, az inkább komolyan vette a szitut, és igyekezett nem vigyorogni, mint a barom. Ráadásul ez komoly szabályként élt: a bárgyú vigyorgás a részeges semmirekellők sajátja volt, egy normális embernek egyenes tekintettel, rendezett, szigorú arckifejezéssel kellett a kamerába néznie. A másik, hogy a szájhigiénia ekkoriban nem volt olyan fontos, mint mostanában, vagyis az emberek többségének borzasztó állapotban volt a fogsora. Mivel a fogorvoslás még gyerekcipőben járt, a legegyszerűbb és legáltalánosabb megoldás a fogak kihúzása volt, ezért aztán az emberek többsége még véletlenül sem nyitotta ki a száját a fényképezőgép előtt. Mosolyogni majd csak a filmek korszakával, a kamerák megjelenésével kezdtek az emberek. 

Miért korog a gyomrunk, ha éhesek vagyunk? 


Az nem korgás, hanem lég,- ill. gázbuborék. :)) A megrágott étel pépes formát vesz fel, és ebbe lég-, vagy egyéb gázbuborékok is vegyülnek - vagy azért, mert egyszerűen levegőt nyelünk, vagy azért, mert emésztés közben fejlődik. A gyomorkorgás ezeknek a buborékoknak a mozgásából adódik. Minél inkább tele van a hasunk, annál jobban hangszigeteli ezt az effektet az étel - ezért csak akkor hallatszik ki hangosan a korgás, amikor üres a gyomrunk, vagyis éhesek vagyunk. Ezzel párhuzamosan, ha a gyomor falában levő receptorok nem érintkeznek emésztenivaló étellel (vagyis üres a gyomor), elkezdenek egy hormont termelni. Ebből nagyjából két óra alatt gyűlik fel akkora mennyiség, ami az idegrendszeren át üzenetet küld az agynak, miszerint utántöltés kéne. Az agy erre visszakapcsolja a mozgást, ami egyrészt beindítja az éhségérzetet, másrészt a légbuborékok mozgásával a gyomorkorgást, harmadrészt nagytakarítást végez az emésztőcsatornában a maradékok kipucolásával. Ez nagyjából 10-20 percig tart, aztán, ha nem érkezett étel-utánpótlás, újra lekapcsol, és ez a ciklus kb. óránként ismétlődik - ezért érezzük azt, hogy hullámokban tör ránk az éhség, és a hullámok között átmenetileg csillapodik.

Honnan ered a földrészek neve? 


Az mindenkinek tiszta, hogy Amerika Amerigo Vespucci-ról, mert ő ismerte fel legelőször, hogy Kolombusz nem Indiára, hanem egy teljesen új kontinensre bukkant. Európáról már nem állítják teljes bizonyossággal, honnan származik a neve, de az "öreg hölgyet" valószínűleg a görög mitológia Europé nevű hercegnőjéről nevezték el. Más magyarázat szerint a sémi "ereb', azaz naplemente szóból. "Terra Africa" néven illették a rómaiak a kontinens északi partvidékén levő provinciát, de lehetséges, hogy a görög "phriké" szóból ered, ami azt jelenti, "nem hideg.", vagy jöhetett a főníciai "afar", por szóból is. Ázsia az Asszuva nevű államról kapta a nevét, és Hérodotosznál jelent meg elsőként, amikor a Perzsa Birodalomra utal vele. Ausztrália a latin "Terra Australis Incognita", vagyis ismeretlen déli földrész kifejezésből kapta nevét. A kora újkorban a térképek ezen a néven jelöltek egy még fel nem fedezett földrészt. Az Antarktisz név is viszonylag egyértelmű, azt jelenti, hogy az Arktisszal ellentétes. Az Arktisz pedig az Északi-sark vidéke. A szó görög eredetű, a Nagy-medve csillagképet az ókori görögök Arktosznak hívták.

Miért habzik a felrázott kóla, meg minden, amiben buborékok vannak?


Le merném fogadni, hogy nem csak én kísérleteztem vele unalmamban gyerekként. A szénsavas italokban a buborékokat szén-dioxid tölti ki. Bontatlan állapotban a szén-dioxid egy része oldott állapotban van a folyadékban, a maradék pedig a "vízszint" felett és a kupak alatt az üvegben. A palackban túlnyomás uralkodik, minél nagyobb a nyomás, annál több szén-dioxidot lehet belepréselni a folyadékba. Amikor kibontjuk a dobozt, a jellegzetes szisszenés a nyomás kiegyenlítődése, és a távozó szén-dioxid hangja. A nyomás csökkenése azzal is jár, hogy a folyadék kevesebb szén-dioxidot képes felvenni - amennyit csökken a nyomás, annyit nő a gáz térfogata, vagyis a folyadékban oldott szén-dioxidból buborékok képződnek, és azok, mivel könnyebbek a folyadéknál, elindulnak felfelé. Ezért pezseg a pohárba kitöltött szénsavas üdítő. Na de mi történik, ha még zárt állapotában felrázzuk a dobozt? A rendszerbe energiát viszünk, és ezzel mi magunk indítjuk el a buborékképződést. Ezek a buborékok  nagyon picik, de nagyon sokan vannak, jellemzően a doboz falánál és a sarkoknál. Ha felrázott állapotban nyitjuk fel a dobozt, ezek a buborékok úgy viselkednek, mint a víz alá nyomott strandlabda: nagy erővel elindulnak felfelé. Eközben a nyomáskiegyenlítődés hatására a buborékok egyre nagyobbra nőnek, összeolvadnak, és annyi van belőlük, hogy egyrészt a felszínre érve habot képeznek, másrészt viszik magukkal a folyadék egy részét is - az eredményt meg ismerjük.

Miért nehéz megszabadulni a (fok)hagymaszagtól?

  
A modern, civilizált ember egyik roppant súlyos gondja a világegyetem működésével kapcsolatban két pontban foglalható össze: 1. A (fok)hagyma finom. 2. (Fok)hagymaevés után büdös lesz az ember, és ez ellen nem is nagyon tud mit tenni. Megoldást nem tudunk a problémára, viszont elmagyarázhatjuk a jelenség kémiai hátterét. Ettől nem lesz kevésbé büdös, de okosabb igen, és az is valami. Ahogy a legtöbb kellemetlen szagért, úgy a hagymafélék esetében az egyetlen bűnös a kén, illetve az alliin nevű vegyület, ami a fokhagyma önvédelmi fegyvere a különféle kártevők ellen, mert erős antibakteriális és antivirális hatása van, egyébként vérnyomás- és gyulladáscsökkentő, és antioxidáns. Ez aztán további kénvegyületekre bomlik, amelyektől büdös lesz a szánkban, ráadásul jót tesz a szájban tenyésző baktériumflórának is. Ezektől az anyagoktól egy alapos fogmosással-szájöblítéssel meg lehet szabadulni, a fokhagymának azonban van egy titkos fegyvere is, ez az AMS, teljes nevén allil-metil-szulfid, ami nem bomlik le a májban, vagy a bélrendszerben, mint a fokhagyma többi alkotórésze, hanem ottmarad a gyomorban, és akár 24 órába is beletelik, mire a szervezet megszabadul tőle, hagyományos módon, a székletben és a vizeletben. Csakhogy mire így kiürülne a büdös vegyület a szervezetből, a gyomor szorgalmasan teszi a dolgát, és szívja fel a tápanyagokat, amivel az AMS belekerül a véráramba, onnan pedig a tüdőbe. Ebből pedig egyenesen következik, hogy nincs az a fogmosás, ami eltüntetné a leheletünkből. Sőt, a verejték is tartalmazhat AMS-t - vagyis elég nagy kiszúrás jól befokhagymázva szaunába menni, mert fokhagymaszagút fogunk izzadni.

Miért csuklunk?



Legyetek erősek: mi is a vízben kezdtünk egyszer nagyon rég, méghozzá ebihalakként, a csuklás ennek a "maradéka." A csuklás a légzésért felelős izmok heves összerándulásával jár: ez érinti a rekeszizmot, a mellkas és a nyak izmait, a nyelv hátsó részét, a szájpadlást, illetve a gégefedőt. Ez utóbbi adja a csuklás jellegzetes hangját – nemcsak egyszer, hanem kiszámíthatatlan ritmusban ismétlődve. És az ebihalak pontosan ugyanezt csinálják. Fejlődésükben van egy szakasz, amikor az egyszerre van tüdejük és kopoltyújuk. Hogy a vízben is lélegezhessenek, megtöltik a szájukat vízzel, majd lezárják a gégefedőjüket, és kinyomják a vizet a kopoltyújukon. A mechanizmust tekintve ez alig különbözik valamiben a csuklástól. Maga a folyamat a primitív, lélegző élőlényekre is jellemző: a tüdős halak és a kétéltűek ugyanígy küzdenek az oxigénért. Mivel az agytörzs evolúciója még az őshüllők kifejlődésének idején kezdődött, valószínű, hogy a leadott jelek most is ugyanazok, mint 370 millió éve – csak közben elveszítettük a kopoltyúnkat. :))

Miért csomóban mérjük a hajók & repülők sebességét?
Miért nem mondjuk masniban?



Mivel a tengeri mérföld 1852 méter, a csomó pedig az óránként megtett tengeri mérföldeket jelöli, egy csomó 1,852 kilométer per órás sebességnek felel meg. A módszer lényege az volt, hogy egy kötélre csomókat kötöttek, a kötélre erősített fadarabot a vízbe hajították, és azt mérték, hány kötélcsomónyit távolodik a hajó egységnyi idő alatt. A fadarab általában háromszög alakú volt, az egyik oldalán ólommal súlyozták, hogy a menetirányra merőlegesen beforduljon, így egy helyben maradt, miközben a hajó egyre távolodott tőle. Az időt homokórával mérték, a mérést végző tengerész átfordította az órát, bedobta a fát, és amikor lepergett a homok, ráfogott az addig az ujjai közt futó kötélre, és megszámolta, hányadik csomónál jár.

Miért szeretünk más ételeket gyerekként és felnőttként?



Biztosan nektek is van olyan élményetek, hogy bizonyos ételeket gyerekkorodban nem voltatok hajlandóak megenni, de felnőttként megszerettétek. (Nekem ilyen a csirkecomb, és az összes olyan hús, ami nem csirkemellből van összerakva. :)) Ezt az ember hajlamos arra fogni, hogy a gyerekek makacskodnak, direkt ellentmondanak a szüleiknek, felnőtt korukban meg megjön az eszük, hajlandók megkóstolni a korábban ötletszerűen "utálom" bélyeget kapott ételt, és rájönnek, hogy az tulajdonképpen egész jó. Látszólag nehéz magyarázatot találni, de nem lehetetlen. Ugyanis ahogy növünk felfelé, azzal sejtszinten átalakul az ízlésünk is. A gyerekek sokkal intenzívebben érzékelik az ízeket, mint a felnőttek, gyerekkorban több kalóriára van szüksége a szervezetnek, ezért az ízlelőbimbók úgy vannak beállítva, hogy magas energiatartalmú, vagyis a cukros és a zsíros ételek íze jöjjön be leginkább a gazdájuknak. Mivel érzékenyebb az ízlelésük, a keserű és savanyú ízeket is erősebben érzik, ezért az ilyen ízű ételek taszítóak lehetnek számukra - egyszerűen azért, mert túl keserűnek és túl savanyúnak érzik.

Miért dorombolnak a makkák? :))



Nem tudjuk pontosan. Kézenfekvő lenne, hogy az ember miatt, ezzel jelzik, ha elégedettek, vagy hasonló - csakhogy a makkák akkor is dorombolnak, ha sérültek, vagy ha éppen félnek valamitől. Ráadásul nemcsak a házimakka dorombol, hanem az összes nagytestű macskaféle, az oroszlán, a gepárd, a leopárd, a jaguár, és a tigris is. Rájuk nehéz lenne azt mondani, hogy az ember miatt csinálják. Nincs a macskának olyan szerve, amellyel dorombolni tudna, és azt sem tudjuk pontosan, mi ennek a célja. Egy bizonyítatlan elmélet szerint a dorombolásnak gyógyító frekvenciája van, és az állat szervezetének regenerálódását segíti elő. Az biztosnak tűnik, hogy a dorombolás egy kommunikációs forma, ráadásul kis hatótávolságú, ami csak a macskához közel állónak szól; a dorombolás frekvenciája túl alacsony ahhoz, hogy távolabb is meghallják.

Elalszunk, és hirtelen felriadunk. 
Miért lehetséges ez?



Elalvási rándulás, tudományos nevén elalvási myoclonus. Szinte mindenki átélte már, hogy amikor éppen elaludt, hirtelen úgy érezte, hogy zuhan, és felriadt egy pillanatra. Ez többnyire inkább kellemetlen érzés, egyrészt mert félelmet okoz és nehéz utána lenyugodni - legalábbis nálam - másrészt az embernek gőze sincs, miért csinálja ezt vele a teste, vagy egyáltalán honnan jön ez az érzés. Belegondoltatok már valaha is? Még csak értelme sincs - látszólag. Ugyanis az ember nem mindig volt ember, hanem főemlősként, előemberként kezdte, és akkor még fent aludt a fán. Ez azért volt hasznos, mert így meg tudta magát védeni a ragadozóktól, és nem kellett azon aggódnia, hogy a sötétben nem látja meg azt a fogsort. A rándulás azért van, mert ezek a főemlősök a fán éltek, és mielőtt még lezuhantak volna, a testük felébresztette őket, és tudták, hol vannak, mit csinálnak. Évmilliók telhetnek el, de van, ami sosem változik. :)) 

Hogy működik a placebo?  

  
Jó kérdés. Talán a választ ugyanúgy az ember agyában kell keresni, mint a legtöbb, hasonló dologra adott választ. Mert mi a placebo?  Latinul azt jelenti, "tetszeni fogok". Tudjátok, ez az a cucc, ami csak úgy tűnik, hogy használ. - Emlékeztek a Pindúr Pandúrok egyik részére, amiben Csuporka kapott egy takarót, amitől azt hitte, szuperhős lesz, pedig valójában nem? Na, ez a placebo. - Valójában kuruzslásnak is felfoghatnánk, hiszen ez álbetegségre adott álgyógyszer, többnyire tabletta, vagy injekció - de megdöbbentő módon az emberek elég nagy százalékával sikerül elhitetni, hogy valódi a gyógyszer, és persze jobban is érzik magukat tőle. Egyébként pedig az, hogy ki adja azt a gyógyszert, milyen körülmények között, stb., sokat számít. Az ember akkor is úgy gondolja, hogy valódi gyógyszert kapott, ha valójában az cukorka - csak egy fehérköpenyes, tekintélyes személy írja fel, rendelőben, rendezett körülmények közt, és ne mondjuk az asszisztens, vagy a cukrosbácsi adja az utcán. „Egy tabletta bevétele a beteg-orvos kapcsolattal összefüggésben – még akkor is, ha tudjuk, hogy az placebo – olyan rituálé, amely hat a tünetekre, és valószínűleg olyan területeket aktivál az agyban, amelyek módosítják a tüneteket, ergo jobban érezzük magunkat tőle, akkor is, ha semmilyen hatása nincs a szernek.” – tömören a tudomány is azt mondja, amit én. Ha hiszel benne, hat, ha nem hiszel, nem hat. :))

Mi az idő? 

 
 Kétségtelenül relatív fogalom, hiszen mást jelent egy óriásteknősnek, mást egy kérésznek, mást az univerzumnak, és mást az embernek. Születéstől kezdve a halálig mindent áthat, meghatároz, életek múlnak rajta, naptárak, órák mondják meg, hova megyünk, kikkel találkozunk, és ha nem érünk valahova oda pontosan, akkor cs*szhetjük. De valójában mi az idő? "Ha senki sem kérdezi, tudom; ha kérdik tőlem, s meg akarom magyarázni, nem tudom?" Sok a magyarázat, még több a kérdés, de annyi biztos, hogy tudományos szempontból az idő az események folyamatos sorrendjének érzékelése, két esemény, amik a múltból a jelenen keresztül a jövőbe való haladást írják le. Lényegében azt jelzi, hogy voltunk, vagyunk, leszünk, és milyen szerepünk van a nagy egészben, a körforgásban. Amikor megkapjuk a saját időnket, élünk, ha lejárt, akkor mennünk kell, ugyebár. 

Az írás forrásai

https://index.hu/tudomany/til/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése