2018. augusztus 7.

# 2018 # Buried in Lies

T.L. Smith: Buried in Lies


His lips told me he knew me. His hands touched like we were old lovers. His eyes held secrets of a past I’d never known. I was lost, you see. Lost as the flowers that grew in the meadow.  

The devil told me he knew me. But lies had a way of unraveling, even if we didn’t want them to. The devil had a trick, for his love was full of acid. Acid that burned at every touch, every linger, and I let it scorch me to my core. 

A devil made you sin. And my devil was the worst. But now that devil wanted my last kiss, and it wasn't one I was willing to give. He could take the acid and leave the burn behind. I was keeping my heart even if I died trying.



Az ajka azt súgta, ismer engem. A keze úgy érintett, mintha szeretők, régi ismerősök lennénk. A szeme olyan titkokat rejtett, amiket sosem lett volna szabad megismernem. Elvesztem, te is láthatod. Mint azok a virágok, amik a völgyben nőnek. 

Az ördög azt mondta, ismer engem. De a hazugságok mindig kiderülnek, akkor is, ha nem akarjuk. Az ördög más volt, mint amit mutatott, a szerelme tele méreggel, savval. És ez a sav minden érintéssel egyre jobban égetett. Bekúszott a bőröm alá, én pedig engedtem. 

Az ördög bűnbe visz. Az én ördögöm pedig a legrosszabb fajta volt. Amikor egy utolsó csókot kért tőlem, nem voltam hajlandó neki adni. 

A sav eltűnhet, de a nyoma mindig ott marad.  
Megtartom a szívem, akkor is, ha közben meghalok.


  198 oldal
Megjelent: 2018. január 20.
Goodreads arány: 4,14 / 5,00
Kiadó: CreateSpace Independent 

HEA: ✓
Csavar:
Cliffhanger: ✘
Váltott szemszög:
Morális kérdések: ✓
Olvasható-e önállóan: ✓
Főszereplők: Jaya Elmor || Syler & Toska Hunter
Besorolás: Pszichothriller, New Adult, Erotikus, +18


All you see is the simplicity of a (...) a normal person. There’s nothing out of the ordinary at all. But what you’re seeing is a lie. You see, you have to crack away the layers and dig deeper to see the inside of someone, and inside (...) is anything but pleasant.

Mit is mondhatnék? Ezután kicsit mindig tartani fogok a húgomtól, és ha lehet, megtartom a két km-es távolságot. :)) Korábban már volt dolgom az írónővel - anno belekezdtem a Distorted Love-ba, aztán akadt más, amit olvassak, úgyhogy az ismerkedés elmaradt. Ám most mindent bepótoltam egy másik könyvének köszönhetően, és rájöttem, imádom ezt a nőt. Ugyanis előbbi, és az összes többi könyve már borító, címke, és fülszöveg alapján is azt sejteti, hogy szeret "WTF?" kategóriában írni, olyan dolgokról, amik csak azoknak valóak, akiknek bírja a gyomruk, nem nyúlbélák, és nem lepődnek meg még a legbetegebb történeten sem. Nemcsak a 4,2-es arányú Distorted Love, a 4,12-es Pure Punishment, vagy a 4,08-as Lovesick ilyen, hanem a 4,14-es Buried in Lies is, az, amiről most írni fogok. Higgyétek el, egy olyan könyv, aminek a címkéi között szerepel a "wtf did I just read, az abuse, a no idea, a dark as hell, a mind fuck, a blood and death, vagy a not all questions are answered", azaz "wtf, mi az istent olvastam, zaklatás, ötleted sincs, sötét mint a pokol, agyf*sz, vér és halál, nem minden kérdésre kapsz választ", az azért a sunyi mosolygás mellett eléggé felkelti egy olyan emberke érdeklődését, mint én. Lehet, hogy mások nem kedvelik az ennyire elborult sztorikat - de én nem vagyok ilyen. Néha szidom magam, mert életem, hogy olyanokat olvassak, amik miatt napokig nem tudok aludni. De megéri? Naná. Ha valaki elég erős hozzá. Máshogy baj lesz.

Higgyétek el, ez sem kezdődik máshogy, mint a többi, kategóriában szokásos NA - azaz majdnem. A sztori elején van egy prológus, aminek a címe "Afterlife", vagyis utóélet, a beszélő a saját haláláról gondolkodik, hogy mi van az élet után, hogy ő jó akart lenni, ám bízott valaki(k)ben, aki(k)ben nem lett volna szabad - megpróbált ellenállni a sötétségnek, de az beszippantotta, elszenvedte a következményeit, mígnem odajutott, amiről a kezdetekkor beszél. Szóval...káosz, és nem lesz tisztább azzal se, ahogy halad előre a történet, ráadásul a prológus után már teljesen másról van szó. Ám egy jó tanács: ha nagyon figyel valaki, a kettőt össze lehet kapcsolni. Sokszor csak egyetlen szó, alig fél mondat, de lényeges. Átlagos, látszólag semmit nem jelentő helyszínek, karakterek, két csaj, Jaya és Toska, akik együtt dolgoznak a moziban, együtt nyomulnak, mindenfélét csinálnak - bár Toska feltűnően sokat beszél a tesójáról, Syler-ről, az otthoni élményeikről, hogy kettőjüket összeköti a nevelőapjuk, aki gyerekkorukban sajnos nem tudott a fenekén megülni, és korántsem volt rendes nevelőapa. Van egy állat, amitől Toska szabályosan retteg, ennek a későbbiekben nagy jelentősége lesz. Aztán előkerül Syler, Toska pokolszexi, veszélyes, sötét, csöndes tesója, aki úgy néz Jaya-ra, mintha tudná, mi jár a fejében, és ennek sok dolog miatt nem igazán örül - hősnőnknek pedig természetesen őt kell érdemesnek találnia arra, hogy megtetsszen neki, és fülig beleessen. Ám később már azt kívánja, bárcsak ne tette volna, és ne ismerte volna meg sem őt, sem Toskát...

A könyv címe magyarra fordítva "Hazugságokba Temetve", és ezzel el is mondtam mindent. Itt nagyon gyakran az olvasónak kell összerakni, mi a helyzet, bár sok segítséget ad az írónő. Nyelvezetileg könnyű, de ezt ellensúlyozza, hogy az olvasó állandóan úgy érzi, itt mindenki tud valamit, csak ő nem, és bohócnak nézik. Mondjuk nem téved akkorát. A karakterek össze - vissza, látszólag érthetetlenül beszélnek, alig mondanak valamit, amikor meg beszélnek, képzavar. De ez direkt van így. A Buried in Lies nem szokványos NA, hanem kemény pszichothriller, és be kell valljam, kevés könyv rázott meg annyira az utóbbi időben, mint ez. Egyszerű, már - már röhejes alapra pakoltak olyan dolgokat, amik akármikor, akárkivel megtörténhetnek, és ezért olyan megrázó. Tudjátok, az ember nagyon törékeny, elég egyetlen trauma, egyetlen törés, és onnantól kezdve a seb mindig megmarad, sőt, ahogy telik az idő, nem gyógyul, hanem épp ellenkezőleg: növekszik, míg végül kitör, és ha útban vagyunk, jöhet a kereszt, az ima, a voodoo, vagy az Expecto Patronum, de még ezek sem védenek meg...198 oldalba pedig aligha lehet bármit is belesűríteni, nem igaz? Nos, de. Ennek az írónőnek sikerült, annyira, hogy még most sem hiszem el, amit olvastam, pedig pontosan tudom, hogy az embernek van sötét oldala. De hogy ilyen formában törjön ki, az nekem is durva. Sokszor úgy gondoltam, az egész könyvnek semmi értelme, hiszen pont az történt, amit nem szeretek. Egyrészt minden túl hamar volt. Elkezdődött egy ponton, az véget ért, átváltott másra, közbeszúrták még, mi történt 2-3 évvel azelőtt, és akkor a szereplők ráértek még dugni is, kb. úgy a 20. oldal tájékán, három oldallal azután, hogy először látták egymást. Plusz egy szerelmi háromszög (!). Szóval nem könnyű. Minden fejezetnek van címe - pl. Hypnotize my baby, Lie To Me, Taste the Crazy, In my Bed, Truth Telling - ezeket érdemes értelmezni, mert nagy segítség lehet. 


Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy egy hasonló könyvnek milyen módon lehet vége, ha vége lesz egyáltalán. Kizártnak tartottam, hogy az írónő pillangókat, unikornisokat, szivárványt fest az olvasó elé, ásó - kapa nagyharang, a karaktereknek gyerekeik lesznek meg hasonlók, és valahol igazam lett. Címke szerint HEA, azaz boldogan élnek, míg meg nem halnak, de ezt én erős túlzásnak érzem. Sejtem, tudom, mit akart mondani az írónő a legutolsó mondattal, mégis ezt a legnehezebb megmagyarázni. Boldog lezárása van, hiszen mindennek vége lett, akit kellett, leszereltek, aki csúnyán viselkedett, megkapta a büntetését, nincs tovább sem az olvasónak, sem a karaktereknek, de valahogy mégis függővéges. Maradjunk annyiban, hogy semmi nem ér véget az utolsó mondattal, valójában csak akkor kezdődik a cirkusz. Nem kérdéssel ér véget, az olvasóban - bennem is, igen - mégis azonnal felvillant a vészjelző, és hiába tudom hogy nincs következő része, szívem szerint már most kezdenék bele. Közel 200 oldalt állítanak fejre az utolsó két mondattal. Váltott szemszögről nincs szó, legalábbis a szokásos módon nincs. A fejezetek nagy részében Jaya a narrátor, a vége felé pedig 2 fejezetben a srác, Syler. Mivel Toska és ő testvérek, akkor szólal meg, amikor meglátogatja a lányt, látni lehet, mi van a fejében, és mi történik, ha valakinek választania kell (!) két nő között, akik ugyanolyan fontosak, csak más módon. Itt a morális kérdés is, tessék. Nem tudom, mit csináltam volna a helyében, pedig nem pár percet gondolkoztam rajta. A testvérem mindig a testvérem marad, akármi történik vele. Lehet, hogy jobb helyen lesz ott, ahol van, és íƃʎ ɯásoʞɹɐ uézʌǝ ǝs ɾǝlǝuʇ ʌǝszélʎʇ'. Áɯ ɥɐ zɐ uᴉuɔs qᴉzʇousáƃqɐu' ɐʞᴉʇ szǝɹǝʇǝʞ¿ Hm? Aztán ott van még a kérdés, hogyha két olyan személy, mint a karakterek, azon belül is az egyik, ennyire könnyen el tudnak rejteni valamit, akkor többségünk ugyanezt simán megteheti. És miért ne tennénk? Tartsd közel a barátaidat, még közelebb az ellenséget, you know. Nem szabad senkiben se megbízni, legalábbis azonnal nem, mert az lehet a vége, mint ahogy Jaya is járt. Majdnem meghalt, sőt...

Nem akarok bővebben kérdéseket boncolgatni, de akad még egy fontos kérdés. Mi lesz a traumával, ami a hátralevő életben kísérti az embert? Mert fogja, ez biztos. Lehet úgy tovább élni, hogy minden sarkon benézünk, pisztolyt hordunk magunknál, minden árnyékra hívjuk a zsarukat, stb.? De ezt már egy következő részre tartozik, ami csak a képzeletemben él. Meg az írónőében. Amennyire eleinte nem szerettem ezt a könyvet, úgy a közepe - vége felé kezdett magába szippantani, és egyre kíváncsibban vártam, mi lesz a karakterekkel. Most pedig kénytelen vagyok elismerni, hogy igen, újabb kedvenc pszichothrillert találtam, pont a végén levő húzás miatt. Azért kapta meg tőlem a +18-as karikát, mert sok olyan jelenet van benne, amiket senkinek nem ajánlok, amíg nincs rá felkészülve. Még csak nem is tudom azt mondani, hogy a szexjelenetek miatt érzem ennyinek, mert közel sem. Hanem amiatt, hogy a creepy helyzetek nagyrészt olyan karaktertől származnak, aki majdnem minden ember életében jelen van, és pont ettől a személytől nem várná az ember azt, amit, így még félelmetesebb lesz, és még jobban húz lefelé. Ráadásul az írónő mindent elkövetett, hogy egy nagy érzelmi zsarolás legyen az egész, mert az olvasónak (is) döntenie kell, mi a helyes. Érzelmileg megterhelő, de máshogy, mint egy NA. Ez inkább odaszorítja az embert a fotelkájába, odakötözi, és nem engedi el, még akkor se, amikor vége a könyvnek. Creepy, hátborzongató könyv, és elismerem, néha olyan érzésem volt, mintha a Pscyho-t néztem volna. Ja, és még valami. Van egy híres, 1992-es thriller, és ha valakinek az eszébe jut, miközben olvas, ne lepődjön meg, mert az egyik jelenet doszt ugyanaz. Nagyon kíváncsi lennék, T.L. Smith honnan szedte az alapötletet. 

Nincs okom rá, hogy ötnél kevesebb csillagot adjak - főleg mert ordító, égbekiáltó hibát nem találtam benne. Bár a francnak van kedve hibákat keresgélni, amikor a főszereplővel együtt küzd az életéért...Sok mellékszereplőre nem lett volna szükség, néha úgy éreztem, hogy a jelenlétük csak bekavar. Mrs. Betty, és Jaya apja teljesen feleslegesek voltak, előbbi csak azért volt ott, hogy az olvasó tudja, mi fog következni, ő mondta, hogy Jaya vigyázzon, kivel barátkozik, stb. Utóbbi meg a leánykájával magyarázat nélkül kibékült úgy, hogy előtte évekig tett rá. Taj karakterét picit jobban értékeltem, hiszen ő volt a szerelmi háromszög másik főszereplője, de őszintén szólva nem hullajtottam volna érte sem könnyeket. Akit én nagyon megszerettem, az Syler - mostfigyelj - Hunter volt, mert benne volt némi empátia (?) mások iránt, csak sok minden távol tartotta attól, hogy jófiú legyen. Jayát már nem éreztem magamhoz ilyen közel, de szerintem ez nem hiba, főleg mert semmit nem csinált, csak küzdött, hogy meg ne öljék. Toska meg...nos, ennek a kiderítését rátok hagyom, felőle döntsetek ti. Hibás? Nem hibás? Nem tudom. Egy biztos, sok embernek van valami a múltjában, amire rá lehet fogni bizonyos dolgokat, de csak a személyen múlik, a sötét oldalt eteti-e, vagy a másikat. Nyilván az tör ki, amelyik többet kapott enni az évek alatt. Ja, elfelejtettem mondani, hogy Jaya beceneve Mouse, vagyis egér, Syler-é meg Wolf, azaz Farkas. Előbbi szépen belesétált a fogóba, utóbbi meg aki még az üregbe is képes bemenni a nyuszika után, hogy elkaphassa. :)) A Buried in Lies egy eszméletlenül jó, sötét, brutális, forró pszichothriller, amihez nem járnak virágok, szívecskék, and all the other, cute stuffs. Egy kirakósjáték, amit elkezdesz összerakni, majd rájössz, hogy rossz nyomon jártál, és kezdheted elölről - de ha figyelsz, tiéd a jutalom. Bátran ajánlom azoknak, akinek van vér a pucájukban egy hasonló könyvhöz, és kihívásnak tekintik az egészet. Ritkán mondok ilyet, de ezt még biztosan elő fogom szedni, mert ennyire jó, összeszedett sztorit nem mindennap olvasok. És ezután az írónő könyveit is előrébb hozom a listán. Szívesen olvasnék még egy következő részt, és ha már ez a kívánságok c. show Everglow-val, akkor az enyém az, hogy Toska szemszögéből íródjon. Tanultam pszichológiát, de a fejekbe sajnos nem volt alkalmam belenézni. Kíváncsi lennék, mi játszódik le valaki fejében, amikor kést hord magánál, és hasonlók... 


Kedvcsináló teaser képek
(forrás: goodreads)



2 megjegyzés:

  1. Ez tényleg elég wtf, a névválasztások meg tetőzik a dolgot, szerintem legalábbis, de nem tudom miért :D Elég deprimáló történet, az biztos...ugye azért jól vagy? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jól vagyok, kösz. :'DD Igen, ez a könyv elég "wtf" kategória, de nekem nagyon tetszett. Utóbbi időben amúgy is jobban szeretem a hasonlókat. :D

      Törlés